Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-08 / 83. (1710.) szám

TM8 gprtng 8, vasárnap. 11 Franciaország választási lázban ég 2643 jelölt küzd 612 mandátumért a versenyző táborban Seregszemle Páris, április 6. Éppen egy hónappal a német választások előtt, vagyis április 22-én ejtik meg a francia választásokat. Az uj kamarába 612 képviselő kerül, vagyis 28-cal több, mint az 1924. évben megválasztottba. Az uj parlament a tizenegyedik lesz a francia köztársasági alkotmány fennállása óta. Tekintsük át röviden a francia parlament erőviszonyait a háború kitörése óta. Az 1914. évi háborús parlamentnek 528 tagja volt. Á pártok elért mandátumaik sze­rint igy oszlottak meg: Baloldaliak: radikáli­sok és radikális szocialisták 170, szocialisták 101, független radikálisok 82, republikánus szocialisták 21. A jobboldaliak: mérsékelt re­publikánusok 118, konzervatívok 36. A 373 baloldali mandátummal szemben állott tehát 154 jobboldali. A háború utáni első választásból 1919-ben a következő összeállítású parlament került ki: Jobboldaliak: mérsékelt republikánusok 350, konzervatívok 30. Balodul! pártok: radi­kálisok és radikális szocialisták 36, egyesült szocialisták 68, republikánus szocialista unió 45, republikánus szocialista 28. Pártnélküli 19. A 626 mandátumból a többséget a jobb­oldal érte el, amely a baloldal 227 szavazatá­val szemben 380 szavazattal rendelkezett. 1924-ben újból megfordult a helyzet a baloldal javára. Az 584 mandátum a követ­kezőképpen oszlott meg a most feloszlatott ka­marában. Baloldaliak: radikálisok és radiká­lis szocialisták 140, egyesült szocialisták 105, republikánus szocialisták 44, független radi­kálisok 42 és kommunisták 26. A jobboldalt a 199 képviselőből álló mérsékelt republiká­nus párt képviselte, mig a konzervatív párt teljesen felőrlődött. Pártnélküli 28 volt. A baloldali kartell a kommunista és pártnélküli mandátumok nélkül 331 mandátumot egyesí­tett a jobboldal 199 mandátumával szemben. A baloldali kartell kormányzása idején azon­ban bekövetkezett a frank katasztrófája és a parlamenti krízist csak úgy7 lehetett elérülhi, hogy a mérsékelt republikánus párt vezetője, Poincaré megalapította a nemzeti egység kor­mányát. A mostani választásokon tehát arról van szó: jobboldali vagy baloldali többséget hoznak-e és az arány a két véglet között lehetővé teszi-e Poincaré eszméjének, a nemzeti egység kormányának további ien- tartását. Mivel a választásokig már csak rövid két hét van hátra, az agitációt az összes pártok lá­zas munkára használják. Két héttel ezelőtt Poincaré Bordeauxban tartott nagy- politikai beszédet, a múlt vasárnapon Carcassoneban fejtette ki programját, ezen a vasárnapon pedig Metzbe megy, ahol nagy bankettet rendeznek tisztele­tére és ez alkalommal is programbeszé­det mond. A 612 mandátum elnyeréséért nagy tüle­kedés indult meg. A hivatalos terminusig 2643 jelöltet ter­jesztettek be a választási bizottságokhoz és csak az egy szajnai kerületben 617 je­lölt verseng a mandátumokért, tehát a szajnai kerület képviselőjelöltjeinek szá­ma öttel nagyobb, mint az összes francia mandátumok száma. Ez alkalommal a jelölteknek rendkívül nehéz dolguk van, mert a proporciós választási rendszert meg­szüntették. A jelöltnek most már nemcsak pártját kell képviselnie, mint az előző választásokon, nemcsak arra kell törekednie, hogy a pártlis­tára minél több szavazatot verbuváljon össze, amelyeket azután a proporziciós eredmény alapján javára számítanak. Ez alkalommal a jelölt magáért küzd első­sorban és személye iránt kell a választók bizalmát {elköltenie. Keményen kell megküzdeni minden egyes mandátumért és csak a pótváíasztás hozza meg a döntési, hogy melyik az erősebbik. így azután lehetséges, hogy azok a választási kompromisszumok, ame­lyek régebben divatosak voltak, újból tel­jes mértékben érvényre jutnak^ Azoknak, akik a jobboldalhoz tartoznak, át kell hidalniok a finom nüánszokat, ame­lyek a különböző jobboldali irányzatokat el­választják. Mindaz, ami baloldali, a pótválasz­tásra megegyezhet, hogy kiverje a mezőnyből a jobboldali jelöltet. A taktikai lehetőségek szerint nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a pótválasztáson a baloldali demokrata együtt szavaz a kommunistával és a szocialistával, hogy egy baloldali jelöltet, aki legalább a baloldali program minimumához köti le ma­gát, a kamarába juttassa. A francia parlamenti pártok már tradicio­nálisan csoportosulnak. A legszélsőbb balol­dalon ülnek a kommunisták, hozzájuk csatla­koznak a szocialisták, azután balról jobbfelé haladva a polgári pártok: a radikálisok és ra­dikális szocialisták, röviden baloldali radiká­lisok, azután baloldali republikánusok, balol­dali republikánus demokraták, republikánus- demokrata unionisták és végül a demokraták. A sok polgári párt irányzata között a be nem avatott nehezen tud eligazodni és nehezen tudja megvonni a határvonalat, hol végződik a baloldali szinezé-s és hol kezdődik a jobbol­dal? A parlamentnek az a szárnya például, amely republikánus demokrata uniónak ne­vezi magát, mindazokat a jobboldaliakat egye­síti, akik Millerand és Poincaré körül csopor­tosulnak. Ezekhez a képviselőkhöz, akik hatá­rozott célkitűzésű és programú pártokban csoportosulnak, egy egész különös csoport járult a múlt parlamentben a 28 pártonkivüli, vagy a 28 vad. Ezek a vadak a baloldali és jobboldali programok egyvelegéből állították össze poli­tikai hitvallásukat. Közöttük van az a néhány extreniista, akik Picot ezredes vezetésével örökösen a háború szörnyű szenvedéseivel hozakodnak elő, még mindig a bosszút han­goztatják és igy a nacionalista-sovinizmust tartják ébren. A vadak között sokan teljesen egyéni programot képviselnek. így egy balol­dali radikálisnak két ellen jel öltje is akadt a vadak közül, egy kiskereskedő és egy virág- tenyésztő. A kiskereskedő azt a programot tűzte ki, hogy a tisztviselők tultengését meg kell szüntetni, a virágtenyésztő azzal akarja megmenteni Franciaroszágot az elnéptelene­déstől, hogy a válást törvényhozási utón kí­vánja megszüntetni. A radikális-szocialisták, tehát az a párt, amelynek Herriot a parlamenti vezére, rög­tön a választási terminus kitűzése után publi­kálta programját. Olyan program az, amely külpolitikai tekintetben a német—francia közeledés továbbfejlesztését tiizte ki cél­jául. Követeli a genfi, locaruoi és thoiryi poli­tika folytatását, az egyéves katonai szolgálati időt, a népoktatás kiterjesztését, a valuta sta­bilizálását,. a bankok és kartellek ellenőrzé­sét, a munkások nyereségrészesedését, végül az állami tisztviselők egyesülési jogának legi­tim izálását. A próféták serényen működnek és külön­böző választási horoszkópokat állítanak fel. Különösen optimisták a tiszta szocialisták, akik 1924-ben 103 mandátumot értek el, de most szavazataik 50 százalékos növekedését várják. Érdekes, hogy Franciaországban nagyon csekély a beirt szocialista tagok száma. Csu­pán 115.000 fizető párttagja van, ez azonban onnan van, hogy a francia munkás nem szíve­sen rójja le a pártkasszának obulusait, ellen­ben az urnák előtt szocialista meggyőződését követi. A szocialista optimizmus azonban kis­sé túltengő, ha tekintetbe vesszük, hogy a párt éppen az elmúlt hetekben súlyos krízi­sen ment keresztül. Valószínű, hogy a kom­munisták is erősödni fognak a szocialisták ro­vására. A radikál-szocialisták, tehát a balol­dali polgári demokraták is ügyesen vetik ma­gukat. a munkásszavazatokra. Programjukba vették a nyereségrészese­dést és ezzel különösen a mérsékeltebb szakszer­vezeti tagokat kívánják megnyerni. A kommunisták elkeseredetten folytatják BREMENBOL ARGENTÍNÁBA, BRAZÍLIÁBA, URU6UAYBA é6 a többi világrészekbe olcsón áthajózza önt közkedvelt hajóival az ÉSZAKNÉMET LL0YD BRÉMEN hajóstársaság Vezérügynökség Prága, Hybernská ul. 8. 5558/27 Kérjen költségvetést. választási harcukat. Marcell Caohiu azzal vá­dolja polgári ellenfeleit, hogy Franciaországot kiszolgáltatták az idegen kapitalizmusnak. A szakszervezeti központé1 -edig azzal vádolja, hogy munkásellenes arisztokráciát alkot, te­hát — szerinte — csak az orosz mintájú kom- munismus hozhatja meg Franciaország poli­tikai és erkölcsi tisztulását. LÁTVÁNYOSSÁG A VILÁG SZIVÉBEN Prometheusok, Dedatusok, Ikarusok és a bábeli tornyok Az óceánrepülések uj világatmoszférája — A halálraszánt pilóták tavaszi készülődése — A biztosítótársaságok tiltakoznak — Miss Mackay drága öngyilkossága — Meginterjúvolom Levine apját — A szőke nő és a halál — A legdurvább áprilisi tréfa — Newyork-Páris kilenc és fél óra alatt — Látogatás Le Bourgetban Pári«, április 4. Megkérdeztem egy francia kisfiút : ■ — Mi akarsz leírni, ha megnősz, fiacskám? — Öaeánrepülő, — volt a válasz. Én még kocsis akartam lenni a század elején, a biz évvel fiatalabb generáció már eofifőr, ez a párisi gyerek pedig, aki negyedszázaddal jött utá­nam, őoeánr épülő. Soha nem volt oly kézzelfog­ható az emberi nem Prometheus z-sága, mint ma­napság. Itt Parisban Prométheuszok. Dadalusok és Iharosok között élek, a város csupa óceán fölé szö'kdelö vágy, kiútkeresés a labirintusból. Egyre megy, hogy Lindbergh-Dádaluszon kívüli még alig van másunk, csak Ikaroszunk. Sötét dolog ez a fülledt óceánrepülési atmosz­féra. Must nem bátor lángiészek és kísérletező fel­fedezők tusakoduak ' önön gyarlóságukkal, mint a repülőgép felfedezésének a korában, — ó, az szép volt és „dulce et decorum est pro seienola mori“ —- hanem nyeglék Virtusfkodnafc dél és értelem nélkül. Publicitással kezdik és halállal Végzik. Például Zuhkoíf is át akar repülni az óceá­non, mint hallom, a Kranprinz is — ezt fran­cia forrás állítja — és minden valamirevaló ifiasszony Amerikából. Tizenhárom angol, fciz francia, kilenc némert és húsz USA-gép ké­szülődik. A legérdekesebb, hogy- a biztosítótársaságok eré­lyesen tiltakoznak az öceánrepül'ósek eltlen. Azt mondják, az ő bőrükre megy és nincs kizárva, hogy csalás van a dologiban. Holmi repülők be­biztosítják magukat ölve n-százezer dollárra, az­után belevesznek az óceánba, — de biztos az, hogy belevesznek? Nem tudjuk, miképp halnak meg. Mi öli meg őket? A tenger, a gáz, az éhség, a fá­radtság, az idő? Nungesser óta négy vemhámi- n tűnték el, kicsit feltűnő, ha meggondoljuk, egy óv alatt. Egyedül az eltűnt gépeknek az értéke huszonöt millió frank. A biztosítótársaságok látni akarják a halált s ha nem, pedlk az állítólagos halottakat. Ezek a pilóta urak — a legjobb esetiben — azért pusztultak el, hogy a biztosit ótársaságok szé­dítő summákat fizessenek ki hozzátartozóiknak. Elvégre, mi az, egy kis halál manapság? Az óceán­repülő mindmegánnyi Marék, sőt kényelmesebben csinálják, merit egyszerűbb meghalni hírrel, dicső­séggel, ragyogó üstökösként lehullni a tengerbe, mint egy tompa baltával lenyiszálni a bal lábat- a hátsó udvarban. Észrevettük, hogy minden óceánrepii lőnek fe­lesége van? Nungesser a háborúban ötvensaer nézett a halál szemébe, Hínchdifiiének kilőtték a bafezemét és a halál ott szaladgált milliméterekre az agyától, hát most megcsinálják önként azt, amit annyiszor ki­tapasztaltak. Ez is csak szokás kérdése. Haláluk­kal pedig fejedelmi kudót nyújtanak át, feleségeik­nek a biztositótársaságok rovására, sőt önmaguk­nak is, mert mi más a világhír, min. nagyszerű ajándék, önmagunknak? De ez a jobbik eset. Úgyis lehet, hogy az óceánrepülők meg sem halnak. Ki látta a hoMtes­teiket? Hátba mindnyájan élnek s valahol el­bújtak ? Egy ioi-pici szigetein az óceán közepén, pál­mák, datolyák, majmok között, paipar tropikus édenlkertbeu, Nungesser a fejedelmük és fü­tyülnek a civilizációra. Hátha ide menekültek? A főérv e hipotézis mel­lett: mindegyik óceán-repülő egy* jó női visz ma­gával az ultra. A biztositótársaságok ezentúl csak effektiv hullákra fizetik ki a biztosítási dijakat. A drága öngyilkosság Az újságok szerint Miss Mackay egy7 millió kétszázezer frankot fizetett a helyéért H'inchcliffe repülőgépében. ■ Szabad így7 pocsékolni ■ a pénzt, ha a legelső puskásboltban néhány száz koronáért pompás browningot kapok az öngyilkossághoz, — se fegyvernek az az előnye is megvan, hogy nem kell megvárni, amíg az ég kiderül? Tízezer fontot ad­ni egy kényelmetlen helyért Cáron újfajta hajójá­ban! Néhány nap múlva Koehl is beleül, Hunen- feld is, mennyi pénzbe kerül ez! Igyanak lugikő- vet, ez -olcsóbb, s ha bizonyos hölgyek vágynak a dicsőségre, .versenyezzenek egyszerűbben, menje­nek lóháton Parisból Nizzába, vagy fiákeren Moszkváiból Romába, a dicsőség egyforma lesz és nem olyan veszélyes. Minek ez a drága öngyil­kosság? Mi van a dicsőség mámorában, hogy még el- malteráalizálódét gyáva kenuikban is akadnak százszámra férfiúk és nők, akik néhány há­romba sáb ősért az újságok első oldalán haj­landók az életüket eldobni? A ragyogó kimúlás. mindenkor veszedelmes kí­sértés volt, Leonidaetól kezdve egész Misa Márka y-ig. Interjú Levine apjával Minek is tagadjam, van óceánrepülési atmosz­féra. Ez a lömegláz létezik. Néhány jellegzetes esetet mondok el róla. Mindenekelőtt: véletlenül alkalmam volt Levine apjával beszélni, aki New- yorkból Parisba jött acélt eladni. Az újságírók megrohanták s ámbár a ceremóniás öreg üzér csak távoli viszonyban áll az óceánrepüléssel, öltben az atmoszférában hallatlan sikert aratott. A Rue de Rivoli egyik nagy szállójában lakik. Föltelefonáltam. — Halló. Mr. Levine? A news papermiau would like to see you. — All right. Iám soing .down ... Lévén Izsák, a<z apa, magasabb termetű, mint a fia, akit még Prágából ismerek. Nem olyan csú­nya és ,,sporting“-abb külsejű. A yenkeek sötét eleganciájával öltözködik. — Úgy hallom — szólítottam meg —, hogy kedves fia májusban át. akar röpülni az Óceánon a szép Miss Mabei Bollal. Igaz? — Nem is tudom, igaz-e, nem is tudom, nem igaz-e — volt a bölcs csoda rabbi-válasz —. de a Mir legalább is korai. Charlie sokat repül Miss B»llail. Az óceánre- piilésröl nem döntött még. Egyelőre meg akarja dönteni Haldemiam és Stinson idiőrekottldjárt és be akarja bizonyítani, hogy Chamberlain nél­kül is tud röpülni, ha akar. A fiamat nem szeretik Franciaországban, mert zo­kon vesztik, hogy szó nélkül elröpült tavaly a Miss Columbián Pariéból Londonba. Nincs igazuk, mert megsértették őt. Most különben nagyszerűen megy a boltja, sok repülőgépet ad el. — És gondol még Drouhinra, akivel szerző­dést költött az óceáni útra és azután falképnél hagyta ? — A fiam sohasem hibáztatta Droubinl. akt jó pilóta és aranyos boy. De Hinehcliffe hirta Londonba. Oromban várni akart, Hinchcliöe égett a vágytól, hogy elre­püljön. A fiam is utazni akart, azért metnt el Párásból. Drouhin jobb repülő, mint Hinvh- cliffe. És lássa, jobb volt, hogy Drouhin és a fiam maradtak. Most talán már a cápák ették

Next

/
Oldalképek
Tartalom