Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-01 / 78. (1705.) Második kiadás

8 BERLIN! JEGyZE i EK írja: BÁRDOS ARTÚR Színházi kultúra Berlinibe® ma távolról sem Játszanak olyan jól színházat, mini a háború ©lőtt, a nagy (Brahm- és Reinkaüdt-) együttesek ide­jéül; sőt még ng> sexn, mint közvetlenül a háború után, mikoi Jessner megkezdte erő­teljes működését aa állami színházban és egyetlen mozdulatai kiseperte a „tradíciót**, de a pont és az unalmat is. Aimakeűíőtte ke­vés unalmasabb színház volt Európában, mint a porosz királyi (a Comédie, ©őt a Burg is csak néha volt unalmas, néha — ufánoz- hata liánul nagyszerű); Jessner virágzása ide­jén ez lett Európa legelevenebb és lieghala- dottabb színháza. Ma már, sajnos, ez is a fá­radtság összes jeleit mutatja. Még mindig jobbak azonban a berlini színházak, mint a párisiak, vagy a bécsiek, vagy ... még sok más színház. Nincsenek olyan őssv^átókban töfcéletea, Mőtvözött, pregnáns előadások, mint azelőtt; ennek ha­lála: a tárrendszer, a korstífes hiánya és a sok, fculsősége« rendezői svindli. Szóval nin­csenek: csúcspontok. De nagyon jő, talán még jobb lett az általános szin,vonal, a köze­pes, mindennapi produkciók átlagos stóhusa. A nagy iskolák éreztetik hatásukat. Bi­zonyos eredmények bSzlrincsekké váltak. Egészen rosszul a legrosszabb színházaikban sem játszanak. Es mindenütt: kísérleteznek, próbáinak, akarnak. Berlinnek ma nincs nagy színházi kor­szaka. De van itt valami, ami nem ér keve­sebbet Van: színházi kultúra. találták meg a Csehov-osaTád saíe-jőben. Er­re a gerai Reussisch.es Theater sietett meg­előzni a világ összes színpadait és Helmuth Ehbs igazgató ur kitűnő rendezésében színre­hozta az uj Csehovqft Stuttgartban Shakespeare-Kamnitzer-pre- mier. Sic: Shakeapeare-Kamnitzer. A nagy angol ebben « KamnitzeT urban társszerzőt kapott; ez kiásta „A londoni megtért fiu“ cí­mű eltemetett Shakespeare-darabot; lefordí­totta, kiegészítette és modern színre alkal­mazta. Nagy siker. A kritikus nem is érti, hogy miért nem játszották már az idén más német színpadon is ezt a darabot, melynek első bemutatója nem is Stuttgartban, hanem Redklingshausenban (I) volt tavaly és már ott is nagy sikert aratott. A kritikus mintegy bét sorban értekezik arról, hogy ez a darab meny­nyiben felelt meg a stuttgarti rendező játék­stílusának, rendezői egyéniségének. Mert ilyen is van, kérem. A rendezőnek egyénisége. És vannak kritikusok, akik ilyet is észrevesznek. Végül: Münchenben és Mannkedmíben egy-egy eredeti bemutató. UrauJTührung. így dolgozik a német vidék színházi kul­túrája, a szezon egyetlen estéjén. Böfsche geológiai aranykort jövendöl .a föld lakóinak Az emberiség nagy geológiai forradalmak előestéjén — A vulkanizmus és a földrengések nagy változások előjelei — Visszatér a meleg triász-korszak éden-világa A német színháza kai tarának zánsahh dokumentuma nem ie Berlin, ha­nem: a német vidék. A magyar vidéki viszonyokra beidsgzeft szemmel nem lehet azon a munkán eléggé csodálkozni, ami itt a vidéken folyik. A leg­kisebb vidéki vándortársula tok műsorát Shakespeare, Schiller és Goethe dominálja. De játsszák & legmodernebbeket is, azt a forradalmian uj német színpadi irodalmat is, amelyhez a legnagyobb városok színházai se csak félve nyúlnak. Persze, a döntő kérdés a színháznál az, hogy: hogyan? A legkisebb társulatokat nem Ismerem. De megható dolgokat hallok és olvasok arról a lelkességről és értelmes- ségről, amellyel itt a fiatal vándorsarinés&ek dolgoznak. De a csak valamivel, nagyobb társulatok munkáját már meg lehet figyelni. Háhetet- lem nevű kis német városkáikban egymást érik az eredeti bemutatók, sokszor a legme­részebb árók „Urauffübr un g“ -j a vidékre szo­rul. Ami egyáltalában nem akadálya annak, hogy onnan a nagyobb városokba és Berlin­be is elkerüljenek. Nem kis mértékben hoz­zájárul ehhez az is, hogy a nagy berlini la­pok a legterjedelmesebb és legkomolyabb kritikákban részesítik ezeket a vidéki be­mutatókat A vidéki repertoárok úgyszólván telje­sen függetlenek Berlintől, ahonnan csak a legnagyobb sikereket veszik át. Szint© töb­bet vesz át Berlin a vidéktől, mint megfor­dítva. Vannak kis vidéki őrhelyei a német színházi kultúrának, amelyek ma is csak­nem olyan, jelentőséggel bírnak, mint egy­kor Meiningen. őrhelyek, kísérteti állomá­sok, a színházi kultúra előretolt posztjai. Olyan városokban, mint Düsseldorf, Mann- heim, Magdefburg, Gora, Dannstadt, vagy pláne az ipara révén szédületes arányokban •fetpődő Dortenund, áll andóan a legkomolyabb színpadi reformokkal foglalkoznak Tehetséges fiatal festők, dramaturgok, rendezők szabadabban és nyugodtabban dol­gozhatnak itt, mint a rohanó életű Berlinben. A kis Magdeburg színházi világkiállítást ambicionál és a legnagyobb áldozatokkal nyélbe is üti... összeszedtem egyetlen nap — márcdiis 18-ika — színházi eseményeit a némeit vidé­ken. Ez a kis statisztika nagyon beszédes. Brémában nagy siker. A legnehezebben színre hozható írók egyikének. Knnt Ham­umnak egy fokozottan problematikus darab­ját „An des Reiches Pfértén “ címmel ad la elő a brémai színház. Ez volt a darab első né­met bemutatója, feltéve, hogy már egyáltalá­ban szinre került. A rendező — írja a berli­ni kritika — kitünően eltaláta Kunt Hamsain sittasát (!). Teljesen újszerű kísérletek a de­koráció torén. Gera városában Csehov ismeretlen ifjú­kori alkotását adták elő, ugyancsak sikerrel (Dór uiimütze Herr Platonow). A darabot most Prága, március SÍ. A laikus közönség -leg- laikusább müvéről ismeri, melynek címe: Szerelem az élők világában. A művészképző­ié tü nagy professzort már egészen öreg mú­miának, szent relikviának képzeltem el hosz- szu, fehér szakálla!, melynek ehensulyozá- sául már biztosan kopaszra nyírta a fejéi a .láthatatlan borbély: az öregség. S a prágai Uránia előadótermében egy mosolygós, pirospozsgás képű, mozgékony, hegyes szakállu kis bácsi lépett az emelvény­re. Nem tudom, mi mosolyog rajta: a villogó szeme, hamiskásan visszagörbülő kis orra? Talán. De főleg a bajusz. A bajusza. Ravasz­kásan, betyárosan mosolygósra van Idpödörit- ve JÉs a haja sünös állásában is van valami. Ahogy ránézek: az egész ember maga a meg­testesült életderiL Az egész terem visszamo­solyog rá. Kellemes csalódás. Ez a km ember­ke a nagy Bölsche. Bölsche autonóm kis országa az Oriáshegységben Mindjárt az elején csavarosán kezdi: (kité­réssel. Elmeséli, hogy az őri dobegységben van egy nagyszerű zug, a híres Sohneegrube. Harminc év óta ez áss ő Riviérája, Parnasszu­sa, királysága: a geológusok édene. Itt min­den megvan, amit egy geológus szeme-ezája megkívánhat a gránittól kezdve a gleccser, mirénákon át a kecskekörmsökig. Pazar ás­ványként, pompás kőzet-gyűjtemény, rétegző­dések felújított mesekönyve, egyszóval ő azt mondja, ebben a nyitott könyvben ott a vi- ilágteremtéa egész meséje. Csak olvasni kell tudni Es ő a német birodalomtól autonómiát harcolt M ennek a kas meseországnak. A né­met birodalmi gyűlés törvényben kimondta, hogy énről a területről örökre száműzetik az egész kultúra, itt nem szabad bányászni, sem vasutakat, sem sodronypályákat építeni, nem szabad a vidéket gyárkéményekkel beftistölni, mert ez a geológia szűz országa. A Bőtedbe birodalma. — Száműztük a kultúra minden áldását! — mondja naiv büszkeséggel a modem kul­túra egyik legnagyobb hőse. Ébred a nagy Pán Az utolsó évtizedekben a földünk sokat beszéltet magáról — tér a témára Bölsche. — Fiatalodik, rakoncátlankor! ik. Az időjárásról csak azt tudjuk, hogy egyre hi sztérikusabb. Kignnyolja a meteorológiát és télen tavaszt játszik, tavasszal telet, nyáron őszt, ősszel nyarat. Néha olyan forgószeleket, árvizeket rögtönöz, amilyeneknek évszázadok óta nem volt párjuk. Csak nemrégiben olyan vandaliz­must produkált az árvíz a Schneegrubo völ­gyében, amilyet a vandálok százévá pusztítás­sal sem értek volna éL Aztán napirenden vannak a földrengé­sek. A vulkánok működésben vannak s száz­ötven év óta úgyszólván versengenek elv­álással. Japán, a vulkánok és földrengések országa, ma már teljesen olyan, mint a Jó­kai nagy krákja. Egy szép napon a krák meg­unja a hátán levő emberek nyüzsgését és alá­merül a tengerbe. Die Erdő will sitih aussnie- len. A csillagászok a Jupiterben is jelentenek katasztrofális elváltozásokat. A föld hátán az emberek civakodnak, háborúskodnak. A tech­nika óriási válságokat, forradalmakat csinál. A föld, az égűr, az ember, a természet for­rong. Mit jelent ez? Uj geológiai válság, uj geológiai forradalom előszele? Talán egy gi­gászi nagy világ megiifjodlási folyamata? Böl­sche úgy látja, hogy a szunnyadó természet, az alvó nagy Pán ébredni akar. Megfőjünk, vagy megfagyunk? Ugyláiszik, egy oly földkorszak előesté­jén vagyunk, mely végzetes lehet, de leg­alább érdekes. A nagy Pliníus, aki különben kövér és ennek követikeztélxm rövid léletkze- tü ember lehetett, meri; a Vezúv kitörésekor megfulladt a tűzhányóból kitörő kén gázaktób azt irta utolsó perceiben: Végre egy érdekes élmény, amit érdemes volt megérni. Lehet, hogy mi is így járunk. A geológusok közt sok a pesszimista. Azt mondják, hogy a geológiai korszakok nagy hir­telenséggel jönnek: n föld forró magva föl ­szakad s fölforr a tengerek vize, elönti a föl­deket s a nagy ichllhyosaurasokat, oxontosau- rusokat azonmód megfőzi. A legközelebbi geológiai főzés során most már az emberek vennék át a sau~o«,ok nem irigylendő szve- pét Mások viszont a föld újabb jégkorsz 'ká­tól, a végleges kihűléstől féltik az emberisé­gei. A természet nem siet Újabb geológusok nem hisznek a geoló­giai katasztrófának gyors lefolyásában. Az el­ső élet nyomainak meglétéből következtetve a földi élet borát legalább egy milliárd évre becsülik. Az átmenet sok»sok ezer éves, a vál­tozás nyugalmas. Olyan lassú, hogy akik ben­ne vannak, észre sem veszik. Schefíel Eseaidja a miagyarok szentgalteni letöréséről irt Ek ha­bard című regénye bevezetésében, hogy a kö­zépkor egy ezer évig tartó napiogyatkazás volt 3 épp azért az akkogr élők a homályt nem is vették észre. Még inkább igv van ez a geo­lógiai változásokkal Az emberiség megfigye­lései még oly kis időtartamra vonatkoznak a sokmilliónyi évnyi múlttal szemben, hogy a kliima jövő alakulására nézve maga az ember nem lehet időjós. Az időjós leveli béka Állítólag a leveli béka előre kibrekegi az esőt. Ilyen leveli bóka szerepét van hivatva betölteni a meteorológia. A meteorológia tu­domány nevét Arisztotelész adta s azt jelenti, hogy a csillagok és a hegyek közt levő dol­gok tudománya. Vagyis olyan tudomány, mely még a levegőben lóg. Nagyon fiatal. Kü­lönben Bölsche egyszer a leveli békát illető­leg is megkérdezte egy berlini tudóstól, aki a hüllő és békaügyek világhírű szakértője, igaz-e az, amit mindenki hisz és tud, hogy a béka tényleg megjövendöli az időt. A bóka- szakértő postafordultával ~ azt válaszolta, hogy — sajnos — erről ő nem tud, de van neki egy barátja Magdeburgban, aki a legislegna- gyoibb békaszakértő, talán az ért hozzá. Böl- sohe attól is megkérdezte a dolgot A másik békaszakértő is válaszolt postafordultával, de a béka időjós természetét ő is tagadásba vet­te. A barométer révén magunk helyettesi tjük magunknak a leveli békát. De a barométer is csak huszonnégy óidra itud jósolni Geoló- gai táviatokban fölmondja a szolgálatot. A napfoltok és a földi katasztrófák Egyes tudósok nagyobb távlatú időjósesz­közre véltek szert tenni az „asztronómiai le­veli béOíában“. Tudvalevő, hogy semmi töké­letes nincs a nap alatt, még maga a nap sem, mert foltjai vannak, A napfoltok tizenegyéves visszatérése és a földi katasztrófák között ösz- szefüggéseket próbáltak keresni. A napfoltok a földön nagy mágnes-viharokat váltanak ki. A mágnes-viharok légköri zavarokkal járnak. De 150 évi pontos vulkánstatisztika alapján bebizonyosodott, hogy a földrengések, illetve vulkanizmus maximuma semmiféle párhu­zamba vagy összefüggésbe nem hozható a nap­ié Itmnirimumok periódusaival Vagyis az asz­tronómiai leveli béka is fölmondta a szolgá­latot. Marad a tudományos tapogatózás. Jégkorszak-elméletek kilószámra A tize négyéves periódus b agateli a föld hosszú életében. A tudomány a jégkorszakok háromszoros egymásutánjáról tud. A legutolsó 20—30 ezer évvel ezelőtt volt. Mi következik most? Újabb jégkorszak vagy a végleges ki­hűlés, az örök tél? A jégkorszakról ezer elmélet van. Min­den héten néhány kilányi jelenik meg erről a témáról a könyvpiacon. Ismert érvelés: a föld olyan, mint egy forró kávéskanna, mely hidegben van és nincs lefödve. Ki kell hűlnie. Ez lesz az abszolút jégkorszak. A föld sark­vidékeinek jégvilága az egyenlítő táján ösz- szeór, az emberek pinguniíéuyekké alakul­nak át és végül ki fagynak. Ezt az elméletet azonban a rádium korában erősen revideálni kell. Hiszen a földréteg rassz hővezető. Azon­kívül a nap látja el a föld felszínét hővel s nem pedig az izzó földmag. A régi jégkor­szakok sem a földmag melegének csökkené­séből eredtek. Sőt: az első jégkor még oly időben dúlt, amikor a föld még föltétlenül melegebb volt belül. A jégkorszak, ha esetleg jön, nem lesz örök és nem lesz olyan borzasztó tragédia az emberiségre. Több harcot, küzdelmet, na­gyobb alkalmazkodást fog követelni. És hely­változtatást. A jég vidékről termékeny vidékre fog elvándorolni. Ennyi az egész változás. . Nem lesz jégkorszak Bölsche különben nem hisz az uj jégkor­szak közeledésében. Ha a föld általános kihű­lése előtt volnánk, akkor a vulkánizmus ép­pen csendesedő ben lenne. Viszont épp most tartunk 9 vulkanizmus működésének períó­maximumánál. Tehát épp az ellenkezőt lehetjük fel: nem uj jégkorszak elején va­gyunk, hanem a legutolsó jégkorszak végén. Krisztus születése előtt Ő00—1000 év ve! a hő­mérséklet csökkent s most ""agyunk a nedves jégkorszak vége felé! A harmadkor paradicsoma Európában A legvalószínűbb, hogy az örök tavasz vi­lága: a tertiár-kor fog megismétlődni. A har­madkorban egész Európa tropikus világ volt. Franciaországiban másfél méternyi levelii pál­mák, Németországban kókuszpálmák, pan- dánusok, bambuszok, délvidéki madarak, forró égövi tapirok éltek. A Balti tenger bo­rostyánja datolya pálmák, cimetfák, japán ka­méliák nyomait örökítette meg. Grönlandot oly erdőségek borították, mint ma a Missis­sippi déli vidékét. A Spitzbergákon platánfák árnyékában húzódott meg a gazdag állatvilág. A bibliai paradiesomkert egész az északi sarkkörig terjedt. Uj Éden? A harmadkorszak visszatérése nem lesz valami különös kegye, ajándéka a végzetnek. Bölsche szerint a harmadkor a föld normális klímája, mely a nagy jégkorok után szabály­szerűen vissza-visszatér. Ez a normális Ta­vasz-kor. A föld íiataJödásának kora. A megmerevedés világát az alkotás vált­ja föl. Gigantikus erak élednek munkára. A vulkánok és földrengések a nagy Pán ébre­dését jelentik. S a nagy Pán alkotni fog. Uj hegyeket. Mert a vulkanizmus és a földren­gés a hegyképződ'és folyamata. Hol lesznek ilyen uj hegyek? Ott, ahol most a legmélyebb a földkéreg: a tenger mélységei alatt. A Csöndes Óceánban. Talán egy uj Comeira emelkedik majd ki Amerika és Japán között. Vulkánok mennydörgése közt fog lefoly­ni a világ-teremtés uj hőskora. S a m egri jódéit föld hátán a megpróbáltatások nagy korsza­kának kataMizmusai az ember másutt, szebb életet kezd. Egy uj édenben uj Merni életet... Nagy taps... A kis ember mosolyogva hajlong. Ez a kis ember nagyon nagy poéta. / Darvas János,

Next

/
Oldalképek
Tartalom