Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-01 / 78. (1705.) Második kiadás

1926 á/ptOht I, raMmap. Szemtől-szembe Clauson-Kaas hadnaggyal, a rongyos hadsereg vezérével, aki Dániában „történelmet csinál” A munkanélküliség miniatürproblémája a tejjel-mézzel folyó Dániában — A huszár* hadnagy nem ismeri a szociális kérdések tudományát, de van szive és tud csele­kedni — Hogy lett a finn szabadságharc önkéntes hőséből — munkanélküli? Clauson Kaas hadnagy elmondja a rongyos hadsereg felvonulásának történetét A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása KopeoAága, asáardo* 31. iSBRteiQB fttet • BÉSDfldeuaéiSBQiMciaefc ma már n&ésta Dégútasseaibo csak Chui&OB-Kiaaa ata-oek ne- mees&bt tüntető vónriomitya. A dán főváros népe taáajfdoofaéppien araik a kűUöldi topóidból értesakU hogy Otocwoca-Kaa* had­nagy veaebéee altett veiami hét-nyoioeaer umzatka- wéliküloM áJDtó töníetőcsapat voonüi KopeuMgö felé. Iliéivé csak okait vonnám, mért műre Kopeo- fcágáiba a h&r megéifceaiett, a íékwalatott jétmlbor büntetők ismét faiu(juácbe, Jütttwmd Wevároekáfoa tértek vissza. Kopenbágúbnn pedig igazán semmi kfitósuösehlb ingáimat nem okozott a dolog a a® emberek csak agy «m3)é8ce®tek meg crdüá: — Na, mák megint öbuuHm-'Kaaa atoméit vaía­HBB .^tík*U“. Ki hát os • ClacssoeHKans, «fcfiir® aésnelydk mint valami ojj Mussoltoá-tjelöltről, mások rodiai a dán UnriibeqgihOT&C, a kommuasáistók. periig vad gyü- KÜettei1 emlékemefo meg, a lapok aaoolbaax hasábo­kat imák — KKKK^tác — ^#tadl“-(jteár® a vannak, afc& Sefpsóváliva áiMtgatják: — Es aj ember heleHowSI még a éta Jwsfcó­Mta. tffioUo nkriecM IMA rffit a mfariiemfeá ■aBaat, abban Móriban egyhangúlag megegyeEttek, hogy bátor, sDökfimnodd ffiefaó, legofeosalbb, ha íeü)- herésem s tőle magétól tadom meg eddigi étettőr- •testét, eddigi „StSkkT-fleét • J&tf terveit. Hajsza a Mnemes vad** után r-' A QKinllBzteaetetSkbGa, vagy a hőre* e&taozéM HttSéetiec, SüKtdán^boa könnyebb eljutná, mát* eut m bot ftt, hol Ott sxdkidgáM vök huMArtoxinagyot, Cánka egyik legjobb katonai repülőjét, megt-aMim. Kfiffldjük. a telefonnál. Kopenh ágában ugyszól- iMta mámdarikdaieik van teftefooja. Itt mándeoköt el leltet telefonom árai. Ha mtedeotkét igen, danson - jKaast énért ae. Beülök a CbemopoíKte-asaélloda «e- lefousDobájába a a tetefonneik&eaaBnony szövésén. tel- ajánlott segítségével eiketzxljük haysáoliw a nemes — Talán a npQDSMna meg. BeptiSfiMr: — Kapok Óta ment láttak. VoÍRboJ vidékien Jár, Msgy — repüL De csak van te&foö^i? —• Az keltene csők szegénynek! Akkor már Igazán mielőbb át kéne repülnie az óceánon. — Tebát hoí fceiressük? Mi a toikáscáime? A Itokésmu/tatóbaB nem fc&M&juk. — A lakását má sem budink, legteSUeWb az ap- m, de ott nem leOsife. Tehát mégse szütetett rőeraalbeécafibaii, Kopeai- hágtáíbein élnek a szülei, tŐMk majd araik megtti- dsiinlk valamit Tcdofttokönyr: CtousoudLaas Q. A, F. Kiflim. Veöder^ade 33. Ceoteaü 15—15. — Igen. Nem, oem te&fife náfiuaiik a igazán nem la tudjuk, hol lehetne e percben megtelátbut A to- kásoitme: Wiltemoesgade 12. A ikopeűMgati házaidban h&dor hétamiekter a nSnos niévmutató. Legtelíje-bib a nagyobb irodáik a emellett üzleteik függesÉ^ük k4 tébliáiScait a ikapu- eijihain. Willemioleegad© 12: Munikásféte jön lefelé a lépcsőn. — Nem ismeri véletlenül OlaJUSoanKiaajs had­nagyot? Melyük emeleten van a lakása? — Ölaueon-Kaaet ? már hogyne djstmeriDéaiL Az eteő emeleten Mikik, itt a földszinten takarüí rá agy asszony. Ott kérdezősködjék a hadnagy után. Barátságos, jdkiépü asszonyság nyit ajtót, jól beszél németül: — A hadnagy ur ninos ottboc. Három napra JnWlandlba uitazotL AaJlberg mellett fog valamdMbe felolvasást, vagy előadást tartami. Megadihatom azonban az ottani pontos óimét: csütörtökön és pénteken Hjöriimgbem lesz a Bolger Frfies fogor­vosnál laJktük. Hogy bova megy anman, «Zt majd a fogorvos un* fogja megmondani Hétfőn azonban baeaijön. Ha hajlóval érkezik, uraságod már reggel beeaélhiet vele. Néhány sort -hagyok hátra résziére. Eddig te­hát el jutót tűnik, héttfőn talán szembekerülök végire eazel a misztikus dán. hőssel. Hétfőn Koildingiból tárvirat érkezik dtmenwe: „Bim 7.45 Dienstag Mosglem Hanptbaíhníhoff. Eeoinzeddhem biau* fiadba Spaasieríbnit C&ansctn- Kaa*“ Egy exprens-találkozó Reggicf 7A5. Otanson-Kaae: — Ezúttal csak röviden á Hibáitok rendeltkezé- sóre, inkább abban állapodjunk meg, estefelé hol és mikor beszélhetünk nyugodtabham. Ma még imn- gefeg elimt'ézmiifvaióm lesz. Éjjel ‘isnuét Aallborgba áfásom, be önnek te aükalmas, este hétkor a hajó­nál vámom. A váözxMStlétásm! Valóságos távtúraJt&til-us ez az ember- Nem, haj, a M, hogy végre szemtőlHszembe kaptam. AJboaony, tömosi, vdHágosesőke. mini a dán <jem- gerpant, kUárosoit, ketmóny vonásuá vauuteik, iebeí vagy 35 éves, lehet, hogy még több, a dánok­nál sohasem kebel tudni, a sós tengeri tevegó ftria- sif, férffit ftetattt, a nőknél feleslegessé teszi a pú­dert és a ronge-t­A 'keddi nap különben nagy meglepetéssel acoolgái a kopenbágaiaikmak. A multhetá vándorut- jukba® feHtartóZtaitatt é» feloszlatott munkanéükiü- lieket a koownaaifrt* numkásvezetólk titeödbon ismék raogB«ervicfl!té& 8 keítteeénrelL, hánmasArail hav osetmipószték a fővárosiba, KSadtáJk a nagy titokban terj,esztett jelszót: már- cáas 20sán feltűnés nélkül összieveTÖdüink a k5z- pontt pályaudvar a a Raadbus Plndaen (városház­tér) tájén a katonáé rendben meneteltünk a CShrá- stSansboarg SM — a parlament efló. Clauson-Kaas hadnagy rongyos katonái A kommunista cainy bevált, mintegy 1500 tün­tetőnek flikerült Kopenhágába jutnia e a felvonn- 'láa prograinRZierüeoi folyt Je, a rendőrség nem bán­totta őket, hiszen példás tiesteöségtudóssal visel­kedtek, estére azonban az egész 1500 emberből álló tüntető társaságot a Sudholm-neik nevezeitt dologtháaba invi'tálta a polgármester, Viggo öhri- etenjsen. Azt mondják, éjjelá szállásra s még né­hány napra ott tartják őket- S az egész lakat alá tételnek olyan, nyugodt, finom formája van: . el­végre az utcán nem hagyhatták, fedél alá s egy tányér lemee mellé juttatták a vidékről telaándiuM- kaít. Két nap mul/va majd haaaszállttjók őket. Se­hol semmi rendzavarás, egy-toőt konrammstaiaiü féfinás és soines rajzon feivül misem sejttette a pnhlilnmrnRil, hogy itt 1500 munka- és fedélnélküM éihes ember sétái a pompás tavaszi napléaxybein ragyogó feopfSn- hágaá körzőn. Nem te olyan mérges fajta ez az Itteni ptrote- társág, mánt a má eLkeaseredett kontüneosünk itt- ott binomy jogosan elégedetlen, dolgozni akaró, munkaniélküli népe. A kommunistáik is inkább rósanszinüek, raáaot vörösök. Nem te kerü®he<t Itt komoly Bavargásokira sokáig sor. Forradalomról pedig még beszélni se lehet. Az általános gazdasági felfordulás persze Dániá­ban te érezteti hatását, az export és import körüiI3 százféle nehézség itt is megszülte a mumikaméllkű- liiiefc ezelőtt hütrből sem Ismert fajtáját. De hát mi ez a francia, német, angol, sőt most már az Ame­rikában te feltünedező imiunikanélikjüMségi állapo­tokhoz képest­A mankanélkülkég problémája Dániában Beszereztem a pontos adatokat: Egész Dánia területén e pöüdama'ííbam 78BÖ0 .munkanéikülá van összeírva. Ezek nagyrésaét azon­ban rovlid íőn bel® foglalkoztatni fogják; 10.000-re tehető azoknak a munka néPkittiékracik: « eoáma, alak egyuttail vagyontaibciofc a tény­leg szüikségest is szenvednek. Ezek tele derék munkásember, mean raljtnk nmtik, hogy betevő falat nélkül, az államtól vár­nak pillanatnyi segélyt. Cirka 4000 munkanélküli annyira ügyefogyott, hogy ezek sorsát már csak azért te a* állaimnak keld a kezébe vennie, nehogy a nyomor a züllésbe kergesse őket. Csak easeotte tehető azoknak a száma, akik kéfteégjtetearul kétes ’ elemnek számsttanotk s veszélyt jelentve az államra, rendőri felügyelet alatt tartandók. Hétsaáizeaer lakosával Ko;>eTihága még fiék- Londonnak sem mondható, hol van azonban e<z a trineaer munkanélkülli Angiik milliónyi munkanél­külijétől?! őszinte meggyőződéssel mondhatom tehát Ctemson-iKaas hadnagyinak: — Egy sző panaszt ee, hadnagy ur, Dánia mégte csak a legboldogabb országok egyike! Pattogó kandallótüz mellett.,. A hajóállomásnál pontosan találkoztunk. Meg­rendelte a kabinját, elintézte az eűdntéznávalóit s aztán kedélyesen megjegyezte: •— így ni. És most két teljes őriánk van a be- Bztélgetésre. Beülünk a Phoemx-eaálloda társalgó- jáiba, hajóüadulástig rendelkezzék velem. A Phoenix száalépésnyiire van a Szít. Anna- tértffls a hajóállomástól. Átsétáltunk. Közben egy rendezői szalagos mumkásféle fogta el Gteiusoin- Kaast s jetentéet tett neki m este történtekről. Mindjárt be te mutatta: — Oltó Jeassem. Hadnagylooímmbam aífisatem volt. Kitűnő, megbiizható emjbcr. Kiétnapi fogságból szabadult ki, szegény, tegnap. Napokig munka után szaladgált, minden pémse elfogyott, engem nem talált, annyira éhes volt, hogy végre is rá­szánta magát, hogy kenyeret bo Múljon. Eziért két napra becsukták. Nesze, fiiam s most gyere velünk, majd t» te beszélhetsz valami érdekeset s talán együtt mehetünk még az este megnézni a Sudb óim­ban elszálíláisoltaka'L Már tetefonáltattam a pa- rancano'kmk. A Phoenix kisebb tóasalgéjáiban pattogó kan­dal lótüz mellé telepedtünk. — Ezt szeretem, látja, ezek a kedélyesen lo­bogó lángok Angliára emlékeztetnék. Ott éreztem magamat legjobban, — kezdte a beszélgetést CStau- soe-Kaaa. — Te, fiam — szólt « munkáshoz —, ülj oda egy székire, nesze egy szivar, majd néha kér­dezünk. Kéziratot, kefelenyomaitet hozott e percben egy nyomdász! na*. — Bocsánat, csak átfutom. A Dansk National Forlag nagyszerű direktora, Fredslund-Andiereen, egy-kettőre megiratta velem a mozgalom történe­tet, a munkanélküliség megszüntetéséire vonatkozó részletes tervezetemet s Íme, már itt az első nyers példány. Holnapután sok ezer példányban olvas­sák D'ániaszerbe könyvemet, intézkedem, hogy az első példányokból önnek is küldjenek. Kimutatom benne, hogy ha van. is nálunk munkanélküliség, a dán munkás józan, okos, belátó, megfelelő vezetés meifeít Európa legjobb munkásosztálya 8 az a kevés, de mindmeaetane ■mszed.elmossé is váltató kommunista, ha izotláfoii tudjuk, nem fogja fellázáttatni Őket. 'Bermészetesen nem szabad összetett, kézzel néz­nünk a dolgokat, mielőtt komolyan elkeseredné­nek, segiteoi keli a mun'lkauélkültie'ken. Részletes terveimet könyvemben fejtem M, a kormány dol­ga azoknak praktikus keresztülvitele. Miután, végzett a nyomdával, folytatta: — Tehát elsősorban zz élettörténetem érdekli. Helyes, ön legalább élethűen fogja megirmi, a dán és a külföldi lapok úgyis annyi tücsiköt-bogarat ffitttoáltaik össze személyemmel kapcsolatiban, hogy ikülön sajtóirodát kellene szerveznem, ha minden valótlan, vagy téves híradást meg akarnék cáfolnti. Hol hősnek, hol kalandornak állítanak be, pedig én semmi más nem vagyok, minit egy közön­séges, lehet., néha túlságos lelkes emhervailolci, akinek egy kis szive te van s aki, ha tud, segít azokon, akik iászomlnak. A kis Dácia „nagy" embere — Tudja, hogy jellemezte valaki előttem had­nagy arat?: „Ez az ember egyelőre tuinagy a mi kiücisi Dániánkhoz." Megjegyzésemet udvarias hóiknak vette s szo­morú mosollyal nyugtázta. — Tehát, parancsára, az élettörténetem: A régen ideköltözött norvég GMuaoca-családból szár­mazom. Ma már azonban tisztán dán fiamáiiia va­gyunk s az egyesített OMiuison-Kaas nevet hasz­náljuk. A magyarországli Kásás báród család, létezésé­TŐI tudok, Ők is északról származnak s tudioau- hmI vérszeriinsti rokonaink. A gárdalhuszárezredben szolgáltam. Mint hadnagy a tortelékba vonultam, elvégeztem a repülőlisati tanfolyamot s azóta ennek a szakmának szenteltem életemet. Kiképzésem javauészét Franciaországban szereztem. M'indiig a nagyvilágba vágytam, beutaz­tam s berepültem Angliát, Franciaországot, Né­metországot, Portugáliát, Ausztriát, FdnmMmdoi s egyéb európai területeket, beszélek angolul, néme­tül, franciául, spanyolul), olaszuk finnül s ami azon­ban skandináv szemipontfcói1 legfontosabb, a nor­vég és svéd nyelvet is úgy birom, mint a magun­két, pedig éppen, mert hasonlítanak, mind a hár­mat jól beszélni nehéz és ritka dolog. Muzikális vagyok, könnyen tanulom a nyelveket. — Gyerünk azonban tovább az élettörténetem­mel1: Az 1918-diki általános felforduláskor a finnek szabadságharca keltette fel bennem a legnagyobb roikouszexivet. A finnek emberfölötti erőlk'ödése az Sk-et letfipomd készülő orosz boliseivástáiklknl SEjemben. imponálóan hatott. A finn szabadságharc önkéntese — Hátha segítségükre lehetnék! Mint képzett és sokszorosam kiprólváiN repülő, Majutebeim tűm tábotruoöcnM jeJ^eűitikeztem. Elfogadtok, do bárom hétig nem foglalkoztattok. Ott lézengtem közöttük, beoszto&t nem kaptam. — Huiszonliároméves voltam (ahá! tohát pon­tosain 33 éves), telve tett vággyal, bosszantott és elkeserített ez a tétlenség.- Egy este később érkeztem a vacsorához, a tisztek mór mind asztalnál ültek, egyetlen hely HárványBapok bútorokhoz, kávéházi asztalok­nak, pultoknak, kapcsolótáblák­nak, különféle márványfajból gyári áron szállít: HORN kisipar • gyártelepe, Bafiská-Bystrica. volt csak egy őszsraakállas ötreg ur mellett üres. Tisztelettudóan, megkérdeztem, helyet foglalha­tok-e, ő szívesem felelt e az egész vacsoráidé alatt íkedveoem elrbeezéügetetb •— Noa, hogy tetszik önnek mtímálunk? — Sehogy — feleltem szokott öszinteiségemmiel —, éo nem vacsorázni és őgyelegnd, hanem a fen­nek saaibadttóghoioát segit'eni jöttem s nem tudom, miért, három hete nem kapok beosztást. Pedig képzett repülő s minden feladatra kész vagyok. — Három nap múlva távirati idézést kaptam a vezérkara főnökséghez. LeMtemenetem nyugodt volit, mégis kiseé megdöbbentett a citolás. — A vezérlcard főnök óhajt önnel beszéíind, —■ szólt az adjutáns, akinél aa idéző távirattal jelent­keztem. — Belépek a belső szobába: a vezérkari főnök az az öreg ur rótt, akinek a minapi vacsorám hámatomat edpamaszo&tann- A keleti front egy teljes negyed részére terjedő hatáskörrel repülőosztagparancsnoknak nevezett kfi. — Végrel Itt aztán képességem s vakmerő­ségem számára szabad teret kaptam. Harminchá­rom éves őszülni akaró fejemet meg kell néha csóválnom, ha tíz év előtti bolondságaimra gondo­lok. A fő, hogy sikerültek. Egy-kétszer a főidre i<r pottyantam, de hát engem, ngy látszik, nem érhet a levegőben komolyabb baj. (A levegőben nem, csak amikor a földre ér, törik ki egyszer a nyaka — gondoltam.) Végigküzdöt- tem az egész függetlenségi harcukat, velük szen­vedtem, velük örültem győzelmüknek, minden kitüntetést megszereztem, egyetlen külföldi vagyok, akinek a hivatalos finn repülő jelvényt is megadták, viselését engedélyez­ték. Manneheim tábornok a legnagyobb hadi ki­tüntetéshez a kardokat is megküldette számom­ra. Aztán hazajöttem, itthon is dolgozni akar­tam, 8 kiderült, hogy nincs nekem való munkakör, — munkanélküli lettem én is. Talán innen ered nagy szimpátiám a munkás- osztály munkanélkülijei iránt, saját testemen ta­pasztaltam micsoda érzés az, ha az ember te­le van tettvággyal, dolgozni akarással, s 33 éves korában munkanélkülivé kell válnia. A repülés és a munkanélküliek apostola De én azért teremtettem magamnak munka­kört Bejárom az országot szabad előadásaim ke­retében propagandát csinálok a repülésnek. Vé­leményem szerint azé az országé a jövő, -melyik a repülést teóriában éa praxisban a legmagasabb tö­kélyre fejleszti. Ezalatt nem azt értem, hogy háborús szempont­ból az az ország a legerősebb, amelynek a leg­több és legjobb repülőgépe, hanem amelynek a legügyesebb és legvakmerőbb repülői vannak- Ügyes és merész repülőket akarok Dánia számára nevelni. Ez egyelőre a saját magam választotta munkakör és részben életcél. Utazásaim közben ös^zekötteté be jutottam a néppel, a legszegé­nyebbekkel, s a legsajnálatraméltóbbakkal, a munkanélküliéi;' 1 is, a megtanultam őket becsülni ű sajnálni. Nekünk, a felsőbb körökhöz tartozóknak kell a néppel foglalkoznunk, de csak ha ismerjük s a szivéhez tudunk férkőzni, vezetésüket nem eza- ban olyanoknak átengednünk, akik visszaélnek jóhiszeműségével s esetleg az uralkodó osztályok ellen lázitják. Álljunk mi az élükre, s segítsük szóval, jó tanáccsal, de tettel is. Rongyosok seregének élén — Amint értésemre jutott, hogy Jüttland fe­lől munkanélküliek tüntető csapata kélt vándor­útra, fölösleges összetűzésein- elkerülése végett eléjük utaztam, beszédet intéztem hozzájuk, • megkérdeztem, akarják-e, hogy vezetőjük legyek. Nem leheltek ekkor még többen, mint batszázan. kommunista egy se volt közöttük. Négy napig meneteltünk a legpéldásabb rendben. A parasz­toknál háltunk, mindenütt szeretettel fogadtak és megvendégeltek. Egyetlen ember se volt a négy nap alatt ré­szeg, se renitens. Ellenőrizhetetlen, hogy útközben nemkívánatos elemek is csatlakozzanak, a mivel a kommunis­táknak nem tetszett, hogy én csillapítom és rend­ben tartom a tüntetőket, s nem engedem, hogy akár a hatósággal, akár a polgársággal összetű­zésre kerüljön a dolog, lazítani kezdték a népet s azt hiresztelték rólam, hogy a finnek szabadság- harcában a munkásosztály ellen harcoltam, orosz testvéreiket gyilkoltam. Amikor pedig az igaz­ságügyminiszter és a belügyminiszter rendele­tére Fredericiában szétoszlattak bennünket, s a tüntetőket bazaküldték, nyíltan megvádoltak, hogy a népet elárultam, s a kormány megbízásából jöttem csak elé­jük, álltam az élükre, hogy kitudjam szándékaikat, s a kormánnyal egyetértőén megakadályozzam, hogy Kopenhága ellen vonuljanak. Becsületszavamra kijeleateiHU 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom