Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-06 / 82. (1709.) szám
2 1928 április 6, péntek, tPBXGXL-/<\AíaÍPXt: KÍKL2T A masyanát kassal pártszervezetei testvéri ewatímükődá- sének ünnepélyes demonstrálása Kassa, április 5. Az országos keresz- tényszocialista párt kassai központja közli: Az országos keresztényszoeialista párt és a magyar nemzeti párt kassai helyei csoportjai a községi választásokon aratott szép győzelmüknek örömére, Tost Barna prelátus- kanonok, plébános, helyettes polgármester, a városi képviselőtestület és a tanács tagjainak tiszteletére, valamint a magyar együttműködés és a testvéri megértés demonstrálására április 11-én, husvét utáni szerdán este a Sehalkház-szálló nagytermében nagyszabású pártvacsorát rendeznek, melyre a két pártszervezet pár éhiveinek minél nagyobb számban való megjelenését kéri. Csak április 15-én ‘árával a szsn&oühárdi bizottság Paris, április 5. Jules Oambonmak a nép szövetség magyar problémáiról írott cikkével kapcsolatban a hivatalos Petit Párisién érdekes részieteket közöd a szentgotthárdi affér ögj jnek jelenlegi állásáról. Nem helyes egyes lapoknak azon híradása, hogy máris szakértőket neveztok ki, akik e hétnek kezdetével a helyszínre utaztak, hogy a szükséges vizsgálatot megejtsék. Mindaz, ami eddig történt, tisztán egyszerű véleménykicserélésre szorítkozik a népszövetség főtitkára, Sir Erik Drammond és Bellaerts holland külügyminiszter között, akit a népszövetségi tanács a szentgotthárdi hármas bizottság elnökévé nevezett ki. A Petit Párisién szerint a holland külügyminiszter Sir Erik Drummondot arról értesítette, hogy az ügy helyszíni megvizsgálása szükségesnek látszik és erre a célra a népszövetségnek négy szakértőből álló bizottságot kell kiküldeni©, még pedig két katonai szakértőt és egy-egy vám- és forgalmi szíafcértőt. Erre a közlésre a népszövetség katonai bizottsága Kelly angol admirális elnökletével foglalkozott a két katonai szakértő kinevezésének kérdésével és valószínű, hogy egy angol és egy svéd szakértőt küldenek ki. A népszövetség tranzitó-bizottsága egy hollandi és egy svájci tagot választ meg. A népszövetségi tanács által kiküldött szentgotthárdi bizottság csak április 15-én tartja meg első öltését Párisban. Tanácstalanságba felfedi a ssoclalista«§iií®i»i&iinista Mokk MmmaRcibla A szociáldemokrata párt a mariamén? azonnali agybeftivását sürgeti Prága, április 5. A csehszlovák szociáldemokrata párt törvényhozóinak klubja tegnap ülést tartott, melyen a belpolitikai helyzettel foglalkozott és legközelebbi taktikáját állapította meg. A klub elitéli Srámek miniszterein ökhelyettes eljárását, hogy március 29-ére nem engedélyezte a bejelentett népgyülést, az áprilisi nagygyűlésre pedig, melynek csendes lefolyását a munkásság előre garantálta, fölösleges és túlhajtott biztonsági intézkedéseket tett. A klub Srámek intézkedéseiben annak bizonyítékát látja, hogy a kormányelnök helyettese a döntő időkben nem áll hivatása magaslatán. A klub akciót indít a képviselőház és a szenátus azonnali egybehivása érdekében, hogy a nemzetgyűlés állást foglalhasson az uj politikai helyzethez. A szociális biztosítás reformját illetőleg a szociáldemokrata törvényhozók azt fogják javasolni, hogy a reform- javaslatot utalják vissza egy szakértőbizottsághoz. Ezzel az expedienssel természetesen csak időt akarnak nyerni a reform elodázására. A munkáspártok taktikájában egyébként nagy ingadozás vehető észre. A közös tüntetés után teljesen tanácstalanul állnak, a közös akciót sem abbahagyni, sem a kommunistákkal egyiiítíolytatni nem merik. A legkényesebb a helyzete a nemreti szocialista pártnak, melynek főprogrampontja épp a marxista pártok elleni harc, most pedig a szociális biztosítás kapcsán a párt marxista pártok járszallagjára került. Ruszmsskfi adózói a lovdben eddig 10 silisilft leit üt ül százalékos pöt- Eiif ffiüii az aluli fliiiirfására fizetni Az eisS orszáses SsHsüsefis lEis'jíjrssaStls tételei — Újságírók és művészek háza Szliá- cson. Az egészségügyi minisztérium tárgyalásokat folytat egy újságíró- és miüivósziott- hon fölállítása tárgyában. Az otthont Sz-liács- ra tervezik. A terv anyagi födözete azonban még teljesen nyílt kérdés. U agrár, április 5. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az első ruszinszkói országos (tartományi) költségvetés eddig ismertetett tételei között a legszembeszököibb a színházak támogatására szánt 50.000 korona volt. Ebből az előző éveidben is szerepelt szubvencióból eddig a ruszinszkói magyar színtársulat még egy fillért sem kapott. A Ruszinszkói Magyar Sziinpártolő Egyesületen a sor, hogy úgy visszamenőleg, a tavalyi évre, mipt a folyó esztendőre az erre szánt összegnek legalább a feliét kérelmezze, mellyel a tönkrement ruszinszkói magyar színészet helyzetét megerősíthetné. Ugyanígy kell eljárnia a Számpárt-olló Egye- sületeek a műkedvelői előadások fel segélyezéséire szánt összegre vonatkozólag is. Ami a költségvetés egyéb tételeit illeti, fontos tétéi a megyei adósságok törlesztésére -felvett 406.880 korona. Igen gyenge tétel a közegészségügyi kiadásokra szánt Összeg, Az általános kiadások tételében 10.000 korona szerepel. A beregszászi megyei közkórháznak félmillió deficitje volt, melynek törlesztésére évi 100.600 korona szerepel. A javítási költségekre újabb 100.00 koronát látunk felvéve. A beregszászi megyei köz- kőrház költségvetése egyébként 1,943.695 koronát tesz ki, míg a nagyszőlősi megyei kórházé 1,181.222 koronát. Az ápolási dijak a beregszászinál napi 23 korona, a szőllősi- nél 21 korona. Óriási terhet rónak Ruszinszkóra a közúti költségvetés tételei, melyek összesen 7 milliós kiadást jelentenek. Ruszinszkónak összesen 751 km ég 254 méter utat lr©ll fentartania, ami tulajdonképpen állami feladat lenne s ami a mostani 160 százalékos pótadóból 120 százalékot emészt fel. Ez a régi rendszerhez hasonlítva aránytalanul nagy és végzetes kimenetelűvé válható teher kivetést jelent, amennyiben eddig az útadó a 10 százalékot meg nem haladhatta, ma pedig valósággal őssaeroskasztóan nagy. Ha a kormány azt akarja, hogy az uj közigazgatási rendszer Ruszinszkót gazdaságilag ősszé ne Toppantsa, vegye át az állam az összes utak fen- tartását. Az utak költségvetésének részletes tételei különben a következők: Adminisztráció 2,060.325 korona, rendes kiadás 1,903.435, rendkívüli kiadás 3,691.900, vegyes kiadás 316.227 korona. Az árvizek okozta károk és rombolások javításához az áliam 6,625.990 korona hozzájárulást helyez kilátásba. Várvdvárt tétel a közúti költségvetésben az a 150.000 korona, melyet az ungvári állomási úttest felépítésére szánt a zsupán. Ami a megyei épületek és ingatlanok jövedelmezőségét illeti, az valósággal botrányos képet mutat, ha figyelembe vesszük, hogy a 30—40 milliós objektumok mindössze 120.000 korona jövedelmet hoznak. Úgy látszik, hogy az egyes megyei épületekben valósággal ingyen laknak a lakók. Az egyes volt megyei alapok A volt vármegyék alapjait most a zsupán átus kezeli. Érdekes tudni, hogy egy-egy megyének hány alapja volt. így például Ungmegyének 16 alapja volt, melyek között a legnagyobb a 60.000 koronás kavicsvállalati alap, amely kizárólag kulturális célokat szolgál. A községi segélyalap 17.000 korona. A tűzöl tóalap 32.000 korona. Ungmegyei törzsvagyon 50.000 korona. Beregvármegyének 20 alapja volt. Ezek közül a jelentősebbek a központi segélyalap: 14.000, jótékonysági alap 15.000, Rá- kóezi-emlékalap 2197 korona. Máramarosmegyének (beleértve Ugo- csát is) 48 alapja volt. Ezek összeírása még nem fejeződött be. Ezekben a tételekben mutathattuk be Ruszúnszkó tartományi költségvetését, melyből már előre azt a szomorú jóslatot olvassuk ki, hogy az amugyis elszegényedett Ru- szinszkőna'k ez a közigazgatási előléptetése könnyen teljes anyagi csődjét eredményezheti. R. P. Kemal sasa is Tffoiescu TátaíMon találkoznak Táíraszóplak, április 5. Kornál pasa április lí-én és Titulescu április 16-án Tátraszéplakra érkeznek. A két államférfi fogadtatására minden előkészületet megtettek. Felmerült az a nézet, hogy nem a véletlen müve a két államférfinak Tátraszéplakra érkezése. Sokan tudni vélik, hogy Ivemal pasa és Titulescu Táíra- széplakon megbeszéléseket fognak folytatni a „keleti Locarno“ kérdéséről. ¥ÜB8!€.¥afe&fi!ü Praha-Vinohrady, Mikovcova 4. A legintimebb bar a Vlzohradp! Népies árak I Hetenként uj műsor! Népies árak ! Excentrie — Jazzorchester ALÁZATOS ÉLET KIS REGÉNY Irta: SZITNYAI ZOLTÁN (10) — Úgy, csak gúnyolódjon. Még maga is gyalázzon. Csak tudná, mit jelent, amikor már kész a csomag és pénzem nincs és hogy is volna s ott kell hagynom szégyenszemre, mert elsejéig se hiteleznek már. — Nem gúnyolódom, de most nincs. Talán holnap, ha valami befolyik a privátákból. Az asszony mély sóhajjal kiment a szobából. Szilva tanár ur az asztalhoz ült, összeszedte a szerte gurult pénzt és gúlába rakta. Legalulra a forintot és legutoljára egy ragyogó aranyos fillért. Nagy dolgok pitvarában Keresett valakit, akinek karjába fogődz- hatna. De nem találkozott senkivel. És akik elébe kerültek, mind olyanok, hogy jobb volt messze kitérni előlük. Sietve ment fel a piaristák lépcsőházán és végig a hosszú folyosón. A külső ajtón kis dobozra feszülő hárfahurok lágyan pendültek meg a föléjük lengő golyócskák érintésére. Kopogott. Semmi. Várt és mégegyszer kopogott. Semmi. — Nincs otthon, kérem, Fiala tanár ur — mondta a háziszolga, aki tollseprővel a kezében csoszogott végig a folyosón. Elindult lefelé az Alsó utcán, ki a városból. A hó lágyan hulldogált. A keményre taposott és megszennyesedett hórétegekre puha fehér sált borítottak a frissen hullott hópihék. Léptei alatt feketén szakadozott fel fehér szövése. Már kint volt a városból. Mögötte maradt a piramis alakú Leányvár havas teteje és az Ó-város fehéren sárga homloka. Minden irányából a homály tört elő. Jól lent az állomáson túl, kőzúzók acélfogai csattogtak. Szél nem volt, de a fagyasztó hideg éles tüi furakodtak pórusaiba. A nagy katlanban minden mozdulatlanul ájdott. A fák Agajmeg se rezzentek a reájuk rakodó vastag hóréteg alatt. A tél fejedelmi intésére dermedten álltak meg a vidám rohanásu patakok pajkos hullámai. Dél felől szélesen terültek el Szontaníal lombos erdőségei. Távolról tompa moraj, gépek robaja s az alkonyodó szürkül ,tben vérvörösen villant fel a távoli kohó kéményének füstös lángja. Az ut két oldalán, n?gy távolságban egy-egy magános ház, léckerítését a szélvihar döntötte le és betemette a hó. S mindezen a hermelines, szürkülő királyi pompán valami kaján némaság. Mint a nagy dolgok pitvarában, a halálok előórájá- ban, a vesztőhelyen, véreskezü zsarnokok előcsarnokában félelmetes nagy csend. Ha átvonult valaki, szótlan, szürkearcu bányamunkás vagy törődött, bátyus öregasszony, mint árnyak, puhán, nesztelenül suhantak el egymás mellett s legfeljebb titkon keresztet vetettek. Amikor késő este hazaért, már nagy békességben és csendben volt a lelke. A számadást befejezte. — Nem hazudok, az igazat mondom meg. Én nem akarok menni. Én és nem a feleségem. Ezzel az elhatározással lépett másnap a főigazgató szobájába. A kis emberke most is a legbarátságosabban sietett eléje és szívesen rázta meg a kezét. — Nos, akar-e a * felesége igazgatóné lenni? — Méltőságos uram, a feleségem nem ,.. — Szóval nem. Igazán sajnálom és mondhatom, ezt igen rosszul tették. Szilvának már nem volt annyi lelki ereje, hogy félreértett mondatát kimagyarázza és befejezze, ami abból kimondatlanul maradt. Hiszen, ha újra kezdi, akkor is csak az derül ki, hogy nem mennek. Nem mentiek, mert ő nem akarja. És ezt már tegnap is megmondhatta volna, ezért kár volt máig várni a válaszadással. Az esetnek hamarosan híre kelt a tanári körökben. A főigazgató elmondta az igazgatónak, az igazgató vaamelyik tanárnak és így ..tovább. Másnap már mindejafelé suttogták. — Szilva lehetett volna igazgató Bártfán. a felesége nem akarta. Azt mondta, hogy Mucsára néni megy. A kollégák gúnyosan, sajnálkozással mosolyogtak. Mráz Aladár, a magyar irodalom és történet tanára, egyet csavarhatott állkapcsáig érő zárt gallérba bujtatott nyakán.- Szilva nagyon jő ember, de tetszik tudni, csak afféle napszámos. Téglavető munkára való és nem vezetésre. Nincs benne semmi konstruktív tehetség, nincsenek eszméi. Jobb is, hogy igy történt. Igazán nevetséges ember. Egyszer amiatt fakadt ki, hogy a Pe- lőíi-szobor talapzatára csak annyit írtak: Petőfi. Milyen gondosság. Nehogy valaki Petőfi Jakabnak nézze. Hát nem nevetséges? Fiala hallgatott. De nem sokáig. Vasárnap délben kisirt szemmel jött haza Riza. Az ajtókat egymásután dühösen bevágta, a kalapját se vetette le. — Nyomorult, mit tett már megint? Ha máskor hazudik, tegye a saját nevében. Gazember, aljas! Szilva ijedten ejtette le a piros-tintás tollat és az végiggurult egy elégtelenre Ítélt kusza dolgozaton. Véres foltok jelölték meg futását. — Talán csodálkozik, maga kis ártatlan? Szegényke mártír, a felesége teszi tönkre. — Riza, én csakugyan nem értem, miért támad rám ilyen durván? — Nem érti? Hát mikor mondtam én magának, hogy ne menjen Bártfára igazgatónak? Mondtam én azt magának? Tudtam én az egész dologról, amit maga sundam- bundam elintézett? — Nem, nem, hanem az úgy történt... — Szóval már emlékszik? És maga oda mer állani a főigazgató elé, hogy én nem akarok? Persze, a feleségem nem akarja! Hiszen tudom, én teszem magát tőnkre! De átlátok a szitán, jól átlátok. Éz a cseléd, ez a legfontosabb magának. Szép kis dolog, mondhatom. Pfuj! — De csillapodjék Riza, ez> tévedés. — Én csillapodjam? Mondta volna meg a maga kedves Fiala barátjának, hogy ő csillapodjék, de meglátszik, épp olyan bugris, ■ * '■'•'"..vv . ■ • ■ r V". mint maga. Úgy nekem támadt, mint egy utolsónak. Az utcán, az igazgató előtt. Hogy én teszem tönkre magát, a karriérjét. — Riza, könyörgöm, hallgasson meg nyugodtan, kijelentem, elégtételt szerzek magának. — Maga nekem? Jó vicc! Köszönöm, nincs szükségem rá, én már megszereztem magamnak. Megmondtam annak a Fialának a véleményemet. De azt is megmondtam, legyen nyugodt róla, hogy maga egy rongy, senkiember, akinek nem kell a felesége, mert cselédleányokkal szűri össze a levet. Szilva halántékán az erek lüktetve kidagadtak. — Elég legyen már! Hallgasson! — Mi? Még én hallgassak? — Riza hallgasson, hallgasson! Még maga mer bántani? Tizennégy évig tűrtem. Ne beszéljen! Egy szót sem! Most mór elég volt. Nem bírom tovább. Azt hitte, bennem semmi sem szent? Nekem semmi, hát éppenséggel semmi sem lehet szent? És most igy? Amikor már koldussá tett maga, igen és ez az élet? És talán pár hónap az egész. Most is? Soha béke? Hát soha? A hangja fulladozott, köhögve zakatoltak a szavai, zihált a melle, lábai roskadoztak, előbb még biborpiros arca gyertyafehérré sápadt. Még el akarta érni az asztalt, remegő keze cigaretta után nyúlt, jobb keze a homlokát szorította és tüdejéből hirtelen, felhördülő köhögés szakadt fel. Aztán bő sugárban piros vér ömlött ki a száján a ruhájára, az asztalon a cigarettákra, a földre. — Gyula! Mi bajod van édes Gyula? Treáfcka! Hamar Treszka! És Szilva tanár ur súlyos koppanással Riza lábai elé bukott. Minden csupa béke már. Odakint ismét verőfény cikázott. Oyé- mántsugarak szórták tele a házak hóba, jégbe fagyott tetejét. Március akarnok keze bírókra kelt a téllel. A zsenge ifjú puha körmét belevájta a tél kemény, csontos testébe. (Folytatjuk.)
