Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-05 / 81. (1708.) szám

6 1928 iprilli 5, ttmMi. BB—BIWlWmiWMPBH———OW——HC— Pozsonyi újságírás 87 évvel ezelőtt... Amikor még a lapoknak galambposta rovatuk volt A legszenzációsabb kivégzésről is csak eldugott kis hirt Írtak — Pozsony Í84i-ben — A P. M. H. pozsonyi szerkeszt őségé tői ­Pozsony, április eleje. Ugorjunk nyolcvan esztendői visszafelé, ami­kor még gal-antbpósto kozta a legújabb híreket az újságoknak. Újság?. Hogyan is Csináltak akkoriban újságot? Mi érdekelte aj embereket, hogyan fes­tett legv régi újság?, Régi, elsárgult foliánsokat forgatok a pozsonyi Komensky-egyetem levendulaillatu könyvtárszobá­jában. Kezembe kerül az egyik legrégibb pozsonyi 'magyar újság, ® „Hírnök" című hetenként egyszer megjelenő politikai lap 1841-es évfolyama. (A leg­régibb magyarnyelvű ujaág a volt monarchia terü­letéin tudvalevőleg Pozsonyban jelent meg 147 év­vel .ezelőtt, Magyar Hírmondó ivóit ,a címe, d'e eb­ből még az egyetemi könyvtárban sem maradt meg egy példány Sem — hírmondónak.) A „Hir- nök“-nek is Bsak az ötödik évfolyama van meg. Vi­gyáznak is a „Himök"-re, egy világért sem .adnák ki „házi Használatra" bárminő garancia mellett sem. Aj első oMal .első hasábján bejelenti: Kihevézések, hivatalos tudási tások, honi és külföldi politikai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzk^fot, piaci ár,ak, Dimavizállós és mindenféle hirdetmények vénél gyarsaibb(l) Közlésével „foglalkodík" Jóképpen. Volt két melléklete a lapnak, a ,,Sz)ázadunk“ és a „Kis Futár". Utóbbi Bg-jzá, Toldy és Vörös­marty „AtHemaeum" gimü, továbbá a „Társalko­dó", „Hommüvésj" és a „Jelenkor" pesti lapokból közölt kivonatos tudósításokat. Die a Hírnököt Pozsonyban szerkesztették, te­hát pozsonyi lap volt, csak azzal a furcsa összeállí­tással, hogy Pozsony iringó, éppen úgy, csak egy ro­miban fordul elő benne, mtint alká)r Spprdpy, Nagy- sZom'b(ÁÍ^ vagy Bésztercctymyn. Félévi előfizetése Pozsonyban Házhoztiordássa] 4 pengő forint volt, postán borítékkal 4 írt 20 kr. Előfizetni lehetett Helyben a kiadótulajdonos­nál Sétatér 749. szám alatt, Pesten pedig Weber Józsefnél a tudakozódó intézetben. íme egy pár szemelvény a nyoLcvanh'at év előtti újságból;• j. : TA privcf- fwlegrtímm A' legnagyobb szenzációt is elintézték akkori­ban pár sorban. Sokkal fontosabb volt például .egy ilyen hir minden rendőri vagy egyéb szenzációnál: „A főm,éltóságu magyar kir. udV,. Kancel­lária Jászay Pál fizetéses fogalmazó gyakornokot valóságos udv. fogalmazóvá neVegte ki. (Priv. t.)“ Régi kilégzés, l&irásg Hogyan iirfak meg akkoriban például egy ki­végzést? A március 3-iki lapszámban, a hírek kö­zött eldugya, cim nélkül, ejt találjuk: „Hétfőn két katona a Sándor császár hely­beli gyalogezredéből vezettetett a vesztőhelyre. Egyik múlt évben kedvesét lőtte agyon szerelem­féltésből, a másik utonállás és gyilkosság miatt Az elsőre nézve az igen különös körülményeket elég érdekesnek látjuk olvasóinkkal közleni. E fiatalember (nevét persze a világért sem innák ki!) hivtelen kedvesét agyonlővén, gyil­kosságot követett el, miután tettét szántszándé­kodnak vallá. Azonban a fennálló felsőbb rende­letnél fogva illyetén nagyobb Vétségek felett, ha a tettes kiskorú s ha önkényt áll a katonasághoz — mi itt aj eset — a haditörvényszék nem Ítél­het, hanem születése helyére utasittatik, midőn aj illető törvényhatóság Ítél felette (pallósjog!) s az ítéletet végre is hajtja. E fiatalember nagy­szombatinak pállván magát, Nagyszombat városa kérdezetett meg. Azonban nev,e a keresztelési könyvekben sehol sem találtatott fel. Végre ki­sült, hogy anyja fiáyal viselős lévén, Mária Zeli- be ment búcsúra, amidőn útközben egy ausztriai Helységben szült. Aj illető aufeztriai hatóság a bűnös felett Ítélni nem akart, idegennek tekint­vén őt. Igv történt, hogy ügyét mégis a haditör­vényszéknek kelle elítélnie és innen ügye aj apellácfcióhOiZ került, amely öt sjinte halálra ítélte. Iszonyú néptömeg tódult ki az akasztóhelyre, diadalmenetnek lehetett inkább az .egészet tar­tani 'gyászmenet helyett, mi nem mutat erkölcsi érzületre s kívánatos volna, hogy a közönség ke­vesb' érdekkel viseltetnék aj illy látványok iránt.~ TA feUdmaVtí. Halott Egy másik' szenzációt is, amelyről ma hasábo­kat írnának a lapok, ha ilyen megtörténne, így irt meg a „Hírnök" ugyanebben a sjámb’an, nyom­ban a kivégzési hir mellé: „Hiteles magánytudősitásbÓI a következő bor­zasztó eseményt közöljük: Rereg megyében két év előtt elhunyt B. ur s a családi sírboltban eltem'ettetett. Nemrég sógora halt meg. A sír­boltot ki akarták nyitni, de ej csak erőszakkal történhetett s mit lelteik?, A koporsó nyifya s üresen találtatott s a bolt tetemei erős támaszként az ajtó .előtt hever­tek. A szegény nehéz görcsökben szenvedett s 24 Óra lefolyása alatt tetszholtan temettetett el Nyughelyén feléledve, a kopofrsó fedelét felnyi­totta, de a sírbolt ajtaját (nem volt képes feltör­ni s igj7 a legborzalmasabb halállal másodsjor kelle kimúlnia." A lap m.egrójja a közönségét, Hogy nem res­pektálja a Helytartó Tanácis rendeletét, amely sze­rint a halottakat csak 48 óra múlva szabad elte­metni, különben nem fordulhatott volna elő a va­lóban borzalmas beregi eset, amit Óvatosan ffeak a tragikus hős név,énék kezdőbetűjével mert le­közölni a Hírnök. Mikor még vöm ikM helgrfe igazi fasi kénfszer Sajtótörvény nem igen volt még akkoriban, a tisztelt közönség nem kérhette a helyreigazítást a lap ugyanazon a Helyén, ugyana^al a nyomással, 4e helypeigajitás már akkor is létezett. Véletlenül éppen egy történelmi mév viselőjéről sgól 1841 ju­táin* 30-án e helyreigazítás: „Lapunk 48-ik sjámában oly levél után, mjalynák mélyem eiszom oxodott hangja a legki­sebb (kétséget nem engedhetett volna valósága iránt támadni bárkiben, úgy bennünk sem — nagys. Szent-lvány Károly kir. tanácsos és Zem- plény megyei alispány halálát közlőt tűk, raellyet mo'st egy e tisztes 'Családhoz igen közelálló s így teljes hitelességű személy általi értesítésünknél fogva, vaMtlanÉcsk nyiViié/nithatunk a Haza köz­örömére, mely illy nagyérdemű és köjtekíntetü Sétfiu halálának hírén méltán megiszom orod- hatoft. rA szenitelen közlő, ki epdlbaji Begfakább a t. közönség it sértette, vMy hfttsptk, követője az athcjtfaeiwifí fannak, melly szerint az álnevjlség diait a gmamber is, 'jól van védve.1* Pozsonymegye közgyűléseiről sem közöltek ak­koriban hasábos tudósításokat, mint manap. Meg­elégedték három sorral: „Pozsony megye múlt hó végén (ártotta aratási közgyűlését, mellyben az arató ás cséplő rtétej határoztatott meg." Cktba.notdirfik — garasokban Közgazdasági rovatot sem vezettek. Az egyet­len közgazdasági esemény a gabonaár közlése volt, amely a mai terménytőzsdét helyettesitette: GABONAÁR pozsonyi mérő váftt-ó igprmdktign Búza Rojs Pozsony, május 18. J . 102—117 76—83 Béos. május 15. 138—142 96—104 Nagyszombat, május 15. 92—112 70—80 Masony, május 13. 100—124 78—88 Beezterczebánya, május 16 108—128 90—96 A hir délés-dmat Hirdetést is közölt a régi Hírnök. Magyar é's német nyelven .egyaránt. A pályázati felhívást „Csődületének hiviák. Mi mindent kellett tudni például egy harmincad hivatalnoknak: „Csődület. A karloviöi harminczad és vám­hivatalnál aj ellenőri hely megürült, mely 300 írt évi fizetéssel és 40 frt szálláspénzzel van el­látva, 100 frt p. ’ke&espénj letétele. Kik e hivatalt elnyerni kivánják, eddigi kir. szolgálatukról, erkölösiségükről, a jövedelmi törvények ismeretéről, a vám és a harmincad kejelésbeni és számadások vitelbeni járatossá- gukrÓl, valamint tíz o/tt- divatozó két nyelv illő tudásáról szóló bizonyítványokkal ellátott folya­modásukat a kerületi iparhatósághoz legkésőbb f. évi február 7-ig juttatni el ne mulasszák." A fürdőigazgatóságok sem dolgoztak akkori­ban valami nagy reklámmal. íme, Szliács fürdőnek csak két év, rritulMppl jutott eszébe, hogy meg kéne hirdetni az újságban a fürdőépület .elkészültét. Az : érdekes hirdetés igy hangzik: „Szliácsi fürdő nemes Zólyom, vármegyében Besztercjebánya várostól 2, Zólyom kir. város­tól pedig fél órányira fekvő szliácsi érczes für­dőben két év előtt kényelmes, tágas épület ké­szült, mellynek közepében egy nagy .ebédlő te­rem, onnan jobb felé nyíló két nagy szoba, .egy budoir, azaz ruhatartó, leányszoba, egy inas- szoba, pince stb. Sjinte baloldalról az ebédlőből mindenben hasonló alkalmatosság találtatik egé­szen bútorokkal ellátva, f. é. jun. 1-ső napjától aug. utolsó napjáig akár hét, akár hónap szám­y—mm—«imii»My — S miért választotta ki éppen ezít a helyét? — Art hTiMeim, hogy eme nem jár ember. — S miért unta meg az életét ? Dermedtem hallgat. Húsos arjlkátt Harapd állja. — Ne faggasson. Szierelmi bánat... Kimos ne­kem beszélni erről az ügyről. Talányos és rejtélyes volt az ember. — De ha mieg akart' Halni, miiért bujt úszó­nadrágba? — Mert éltem a gyanúperrel', hogy mJégiig életben maradok. S nem akartam, Hogy az öltözlé- kem tönkremenjen. A Haji tömeg a homlokához kap. Valami eszébe jut. — A ruháim! — kiált föl ijedten. Ott maradit a parton. Fölkaptam az égő gyertyáit. Lesiettünk a folyó­partira. Az öltönynek Hűlt Helye volt. Cisak a cipőt, a1 harisnyát és az inget találták meg. A többi el­tűnt . Rossz emberek vitték el, vagy az ár sodorta •tO/Va. Az úszómester arca etsötéltedik. — No, mos® SUt állok, miünit a maszületetJt! Dühösen rám támad: — Ezt íls önnek köszönhetem. Ilyenek a mi Híres éleitlméntőidk. Kihúzzák az embert a' .Vízből, de aszal nem törődnek, Ha utána elpusztul éhesen és mezítelenül. * — Nőne... semmi hevesked'és. Adok önnek Tultót a magáiméból'. Vilsszakilsiértem a Villába, Utiközbem ils dioHog, mérgelődik. — Kérdés, Iie'sz-m olyan elegáns, a milyen az •enyém volt. — Jó szabóknál dolgoztatok. Föitáiroim a. ruhásszekrény ajtaját, Hogy ked­vére válogasson öltönydarabjaümból. Sokáig nem ind Választani. Egy sötétkék ruha végre megnyeri a létezéséi. — Ez talán, jó lesz? FöüpróbáU'ja. Pompásan feszült. rajta a sötét- •srtnü ruha. Az úszómester arca fölragyog. — Hány óra.? Tialán még elérem a hajnali V ra illő áron bérbe adandó. Aj udvarban mind két részen különösen § lóra istálló, két hintóra kocsi szín, egy fakamr*. és jégverem. Ha valamelly uraságoknak', kik na­gyobb családdal ezen fürdőt meglátogatni tetsjé- söikre volna ezen két rendbeli szállás, méltózta*- sanak bérm.entes levél által ne. Nógrád várma- gyében levő balasöngijQrmafi postáTa leveleiket küldeni, avagy l^lybeü Szli'ácson aj ott lakd házuiestemévejl értekejni." Házmesternél protekció kellett hozzá, hogy »í ember egy hat lóra, kétjhintós kocsiszínre 'beren­dezett fürdőbe bevonulhasson aa ekhós szekérrel családostól, Cselédestől. Re rovszky Jenő. Nyugodtan folyt le a kassai munkásság tüntetése Is Kassa, április 4. (Kassai szerkesztősé­günk telefon jelentése.) Tegnap délután 5 órakor Kassán a Légionárius téren a kommu­nista és szocialista munkáspártok együttes népgyülést tartottak, amelyen tiltakoztak a szociális biztosítás reformja ellen. A népgyü* lés igen gyönge érdeklődés mellett folyt le, mindössze négyszáz ember vett részt a gyű­lésen. Az egyes pártok szónokai hangsúlyoz­ták, hogy a munkástábornak egységes frontot kell alkotnia, mert csak igy tudnak győzni. Támadták a kormányt, valamint a prágai rendőrséget a legutóbbi tüntetések alkalmá­val tanúsított magatartása miatt. A szónokok fölhívták a munkásságot, hogy már most készüljenek elő az általános sztrájkra, / amely első fegyver lesz, amit a munkásság használni fog. A gyűlés végén határozati ja­vaslatot fogadtak el, amelyet Krsiak kommu­nista képviselő olvasott fel, amelyben a szó­nokok által hangoztatott tiltakozáson kívül harcot hirdetnek a bérek leiemelése ér­dekében, azonkívül a háborús készülődé­sek és fegyverkezések ellen és a szovjet elismerése érdekében. Mivel a gyűlés utáni felvonulást a rend­őrség nem engedélyezte, a tömeg, anélkül, hogy rendőri közbelépésre került volna a sor, nyugodtan szétoszlott. A pénztáros — Hová rohan, Barna ur? — Pénztárost keresője. ' - -■ :;•••• — Nem értem. Hiszen a múlt héien lépett be m-agához egy pénztáros. — Igen. Éppen azt keresőm. A védelem rA bíróság előtt a hivatalból kirendelt vé­dő hevesen védelmezi a vádlottat. — Méltózta-ssék, tekintetes törvényszék, megtekinteni a vádlott arcát. Ez a sötét te­kintet,> ez a szomorú kifejezés, ezek a de gene­rált vonások . , . Közbeszól a vá-dlott: — No, ami a szépséget illett, atroi az ügy­véd ur sem beszélhet sokat. —mmiii bbiii iiwriMMniin—un—r-wim-unr Előveszem a nagya aranyórát, amit nagybá­tyáimtól örököltem. Három óra volt. Az óra is nagyon tetszik neki. ;— Mutassa. Mii érhet ez az óba ? — Ritka régiség ez. Megér vagy ezer pengőt. A rajtam lévő szürke öltöny is megtetszik neki'. — Ez szebb ruha, miiinit ami® nekem adott. A szűrnie is miáis. •Erőt vesz rajtam a nagylelkűség! rohiam: — Hia akarja, áltiOSierélheti. — Ön mégis jóságos lelkű, ga vall erős gonclol- kioziásu ember. Ruhát cseréltünk. Elégedett ábrtáaattal tapo­gatja magáit Végig. — így már egészen tetszetős vagyok! Már türelmetlen volt. — Kísérjen el a vasúit! állomásra. S ha már •megmentette az életemet, áldjon egy kis ufikööi­ségtet — Örömest. Gyalog mentünk az indóházig. Útközben a lelkére besztélllem, hogy Hagyjon föl öngyilkos ter­veivel. Mindent megígért. Jegyet' ite Váltottam neki és besegítettem a kupéba. A vonat megindul. Az úszómester az ab­laknál áll1. Vi'gyorgó ábrázatt'al viszonozza üdvöz­lésemet. Hirtelen felkiáltok: ; — Az órám... az órám. magánál maradt! —* üvöltöttem rekedten. Mert eszembe jut, hogy a diráiga aranyórát beníel ejtettem a szürke öltöny mellén yzsebében, amelyet, kicseréltem az úszómesternél. Már késő. A vonat elindult. A robogó vonat után vetettem magam. — Álljanak meg! — kiáltottam. Lélekszfakadva ’ rohamok a száguldó vonat után. Csetlettem-bőtflo'tlam a talpfák között. Néni állott m,eg a vonat, bármlifly kétségbeesetten kiál­toztam is. A/, úszómesterre! nem találkoztam soha többé. Az aranyóráimat sohasem kaptám vissza, AZ ÚSZÓMESTER Irta: Szekola Jenő Amlikor harmadszor is megbuktam a másodüc alapvizsgámon, elhatároztam, hogy kiköltödk'ödöm abba a villába, amelyet boldogult nagybátyámtól örököl't'em. Inkább viütytiüó volt, minit rendes nyári Iák, a Duma elhlagyaitol® paritjián állott, szemben a szentendrei szigettel. Csák Vadlujdak jártak erre. De kiitünő buvóHeflyül kinálkozobt magányt ked­velő emberek számára. A nagybátyám, aki szere­tett természerttudomáinyokkal foglalkozni, életének utolsó tizenöt esztendejében ide vonult vissza. Egy Idái nevű vénásiszony főzött rám', aki féliig- meddig ugyOmosak a nagybátyáimról1 maradt rám, mert valamikor az öregur gazdasszonya volt. Alig láttam más emberi ábrtáteialtot az öreg nőén klirvül, a Villa messze esett a falutól. Az elhagyiaitotti par'b- vidéket csak vasárnap árasztották el a kirándu­lók, akik végibe verőditek a Homokom, és fürödltek a Duma j'égMdieg vizében. Nagyon unatkoztiam itt. Szorgalmasam készül­tem a pótvizsgára'. Az utolsó heteikben csúf, vihlaros idők jártak, ami állandóiam szobámban, való tart óvodásra kényszert tett. Bzeh az éjszakám különösem későn aludtam ©1. Állandóan villálmlo’tlt és menydörgött az ég. Nagy osattamásra riadtam föl. A Villám va>- k>idő világosságánál, amely besütött az ablakon, megnéztem - a zsebórámat. Éjjffléli tizenkét óra volt. A zsiebóráb ite naigy becsben tartottam, nem <írak azért, mert arany volt, Hanem mert. tlpdlós nagybátyámtól örököltem az órát is. NagymeHezem újból. eltszendöredtem. A gyer­tyát égve felejtettem, az érjjeliii szekrényem. Hirtelen vélőtráző sególyMállás TiifasZt föl álmiomb.ól. — Segítség! — Húzzanak ki a Viziből, miért meghalok! A riadt hangok a tőrtől bevilágított folyó fe­löl jöttek. Felültem az ágyon. A következő pillanatban inedig irtán- kopognak az ajtón. Ida asszony volt, az éber álmu agg nő­rt.,.' — Fiatal uir, ébredjen. — Mii történt? — Valaki belezuhant a Duináh. Kiugróm az ágyból, felöltözöm és esőköpe- uyiemiet nyaka'mbai akaszt vas rohamok a part fölé. Cikázó villámifiény viilágiitja meg az utat. Egy-két Halászlegény segitBégé'Ve! sikerül kimenteni a víz­ből a Halni készülök Csáki yák, rudak és k ötlelek segátiségévefl', pers oekig tairtó keserves küZk'ödés után sikerült pártra vontaillni a boldogtalant. Hatalmáé tíermetü férifiu .volt1. Valóságos Hájtömeg. Naigyókat nyöBZorgött még mliindig s azután élöblielenül terült el a parton. Fejjel lefelé fordítottuk, mire cteak úgy okádta magából a Vizet, mint a bálba. Addig döganyőz- tük, m.ig magához nem bénít. — Konyakot! — ez volt, az első szava.. Apró disznószemiéből hálás pillantáteokat lö­vőit. felénk, Hogy rumot töltögettünk toékülő ajkat közé. A könnyelmű fürdés áldóZata úszónadrágban volt. TiZ pieiró múlva miár ott) ült. a Villáimban a te­rített asztál mellett s jóiizüen ropogtatja a vadso­rának fölt álalt Hideg libasültet! — Hal' nincs? — kérdi bátortalanul. — D,e igen. Vörös borral szívesem szolgálok. M'iihöu tölti magába az itaillt. Nagyot sóhajt. — Hla nem vagyok ilyiem pocakos embeír, menthet etil énül1 elnyel az ár. Megmentett a, Hátjtö- miegem. Úszva maradtam, mint a hordó. — Hát nem fűd uszmii? — Nőm éni — Mii; a fogfllailkozáea? — Úszómester Vagyok. Csodálkoztam. — Nlo csodálkozzék. Utezómesrernien nwm a® a fontos, hogy ő miaga tudjon usZnii, Hanem, Hogy mláteokat. megtanitlson az úszás szabályaira. Ahhoz mieg értek. A katonasiáginál tanultam ki. — S hogy jutott eszébe Hidleg fürdőt venni ebben a kiiséírtelles időbeb? Nagyot sóhlajit. — Szerelteim violnia, ha örökre elnyelniük a Duna sötét Hullámai. — Hogyan? — Üngj^kpe dk&ym tetyske ', ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom