Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-25 / 96. (1723.) szám
4 1928 április 85, szerda. Xffisbéri \jmr „ Vulkánsziget" Ősidők óta szüretén gyógyhelye a csúxos, köszoényes betegségeknek. Odeális gyógyulást nyújt a Thercnia Palóca (természetes iszapfürdők a házban) és a Pro Patria, aho! a napi penzióár íKc 45.-nél kezdődik. <?eio.: PQrdöigazgatóság, Plait'any. Hippoíyte Tame születésének százéves évfordulójára 1885-ben ezt irta Nietzsche: „StendkaJ egyik tmüvúnya, Telne, Európa legelszántabb és kétségbeesésében is leg.nerészebb történésze, a legnagyobb élő történetiró, lőnek akaraterejét a tudás nyomasztó hatása nem tudta megtörni, filozófus, akit sem Hegel, sem más nem tudott annyira lenyűgözni, hogy gondolatainak tisztasága szenvedett volna: Taine a franciák, sőt Európa nagy tanítómestere s nevelője lesz a jövő évszázadban." Nietzsche akkor I-önenek megküldte főbb müveit és Burk- kardi mellé állítja egy essayban. Taine viszont, aki német eredetiben elolvassa Nietzsche egyik müvét, „passióimé"-nak mondja ezt az írást és a két örökösen harcban álló faj kibékülése szempontjából erős szuggeszciát iát benne. Nietzsche viszont Taine ,flapoleon- portréját“ fogadja kitörő örömmel, meri ez számára „az ember és emberfeletti ember har talrnas problémájának zsenális megoldása.“ Ez az utolsó szellemi találkozás: Nietzsche agya elborul és Taine négy évvel később meghal. Taine azonban közben még egyszer Francia- ország szférájába kerül: Brandes, a hatalmas dán iro-bölcselőn át vezet ez a második vL Brandes párisi köre ekkor a legnagyobb Ígéretekből (ma természetesen mind rég beváltott ígéretek) áll: Sainte Beuve, a zsenális kritikus, Ren&u, Flaubert, Gawtier és a Goncourt testvérek. Később azután Tame megszűnik név és ígéret lenni, mert a hivatalos Francia- ország leveszi róla kezét. A bonapartiemus gyűlöli a nagy történészt. Utolsó müvét már nem tudj# befejezni, pedig elvonul, otthagy mindent, csakhogy befejezhesse. Azután megkezdődik a „nagy név" kikristályosodása és — a felejtés, ö maga már negyven éves korában elintézetínek gondolta magát. „Minden ember csak bizonyos számú ötlet és eszme fölött rendelkezik. Ha megírta őket, adja a toü loA az öt követő kezébe. Nem lehet ugyanazzal a modellel kéi érmét verni. ,,Az oeuvre megkezdéséül megírta az „intelligencia analízisét." Azután egy egész életen át gyűjti az adatokat és a gondolatokat egy építő mii számára és meg akarja írni az „akarat analízisét". Tempója és tolla mind lassub lesz és nem tudja megcsinálni. Pedig épp ez lett volna — legalább igy tervezte — főmüve. De a főmű soha sem sikerül. Senki éleiében. És ez így van jól, mert rendesen az a főmű, amit az író „mellékesen“ alkot. Taine mintha belátta vol- na, hogy a főműre azért nem ér már rá, azért nem tudja megírni, mert a kornak nincs szüksége erre a könyvre, Tame szellemi munkája pedig a korban gyökerezett, őt magát saját szelleme már álig érdekli és az az érzése, hogy csalódott önmagában. Barrett-Browning, a nagy o,ngol költőasszony, Eliot, Turgenjew, Jales Soury érdeklik esette, lassan egy pár nagy térnie, alakul ki fejében: Voltaire, a XVI-ik század Velencéje, a XVU-ik század Spanyolországa, Alexandria kétszáz évvel Krisztus előtt, a késő Görögország egyiptomi és perzsa rilw&aival. Minél messzibb fekszik a téma, annál szívesebben veszi: a rezignáltság élve és az elv hatása. Hippoíyte Taine visszaemlékszik fiatalkori regényére, amelyet 1868-ban irt és szégyenli magát: „Túléltem ezt a regényt" — írja. Élete végén szikár, mflgas- rneghajlott, gyér bajusszal, gyér szakáikul, pislogó, félénk szemekkel a nagy, keretes szemüveg mögött és hatalmas metszőfogakkal — „olyan, mint egy öreg angol asszony", — írja róla az egyik Goncourt. Az 1789-es forradalom ellen irányul még egyik nagy írása, de a toll ereje már nem valódi erő. Élete és oeuvre je befejezetlen, torz. Mégis: Nietzsche és Rena/u mellett megpróbált a szabad szellemiség harcosa lenni. Egymástól függetlenül mindhárman meghajoltak egy nagy megismerés előtt: a szabadság a földön megvalósitha- tatto,n. Az ő országuk pedig a földről va>ló volt. Q np. Hogy hiúsult meg IV. Károly hülönhéh A „Sixius-levél hiteles története — Az aniani-áSlamlők héketaíáíkozásánah meghiúsult terve — — üt korona ejsy menzaebéd: Havonta ep szer láss vendégül égj magyar diákot! A herceg május nyolcadikén érkezik Páriába, zsebében a két fontos dokumentummal. A király második levele a következő szövegű: „Kedves Sixstusom! Elégtétellel állapítom meg, hogy Fran oiaiország és Anglia az európai béke alapvető kérdéseinek tekintetében osztják felfogásomat. Mindazonáltal szembeállítják velem azt az elhatározásukat, hogy nem kötik meg a békét anélkül, hogy Olaszország ebben létezi ne venne; éppen Olaszország azonban azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy békét kössön a monarchiával, lemondva azokról a megengedhetetlen hóditő követeléseiről, amelyeket eddig az adriamienti szláv vidékeket illetőleg hangoztatott. Kívánságait Tirol olasznyelvii részére mérsékelte. Ennek a kérésnek a megvizsgálását elhalasztottam arra az időre, amíg Réveden választ kapok Franciaországtól és Angliától békeajánlatomra. Erdődy gróf közli Veled a különböző pontokra vonatkozó nézeteimet, valamint miniszterem álláspontját. Meg vagyunk győződve arról, hogy a monarchiának és Franciaországnak, valamint Angliának egyetértése annyi fontos pontra nézve, legyőzi azokat a még meglevő nehézségeket is, amelyek a tisztességes békének most még útjában állnak". A levél további részeiben Sixtus herceg személyes érdemét emeli ki s azzal zárul, hogy a király fentartja magának a jogot, hogy a herceg közvetitésével személyes nézetét Franciaországnak és Angliának tudomására hozza. Czermn jegyzéke Csernin gróf jegyzéke a következőket mondja: 1. Ausztria-Magyarország kompenzáció nélkül nem hajlandó területi engedményre. Esetleges kompenzáció esetében számolni kell azzal a ténnyel, hogy nincs olyan terület, amely a monarchia szempontjából olyan értéket képviselne, mint akármilyen földdarab, amelyet katonáinak vére öntözött. í Ezen a határkiigazátáson kívül az antantnak már most garantálnia kell a monarchia integritását, még pedig olyan módon, hogy az az általános békekonferencián is érvényes biztosítékot nyújtson. 8. Amint ezt a kőt fentemlitett feltételt (kompenzáció a határkiigazitásért és a monarchia integritásának garanciája) az antant elfogadta, Ausztria-Magyarország különbékét köthet vele. Szövetségeseit ekkor fogja értesíteni az uj helyzetről. 4. Ausztria-Magyarország mint a múltban is, ezután is minden körülmények között kész tárgyalni az antanttal egy tisztességes béke feltételeiről e ezáltal egyengetni az általános és végleges békekötés útját. Poincaré, Ribot és a herceg tanácskozása Május húszadikán a herceg felkeresi Podn- caré elnököt, a tanácskozáson Ribot is megjelenik. A herceg megmutatja a két okiratot, amelyek megállapításaival szemben a miniszterelnök különböző ellenvetéseket hoz fel, különösen azt nehézményezi, hogy Romániáról egyáltalában nincsen szó, holott Franciaországnak nagyobb kötelezettségei vannak Romániával, mint Szerbiával szemben. Ribotnak Poinoaré válaszol és kijelenti, hogy Franciaország szövetségesei olyan ígéretek birtokában indultak harcba, melyeket a maga részéről ő túlságosoknak talált, de a való helyzetnek amugyis arra kell kényszerítenie ezeket a hatalmakat, hogy igényeiket mérsékeljék. Ribot erre az olasz békeajánlat részleteiről kérdezi a herceget, aki elmondja, hogy értesülése szerint a berni német követségen az olasz főhadiszállásnak egy kiküldöttje jelentkezett, aki elmondotta, hogy a király és Ca- dorna tábornok nevében jön s arra kéri Németországot, közölje Ausztriával a* olasz királynak azt a hajlandóságát, hogy tisztán Trentinonak Olaszország részére való átengedésével megkötné a békét. Az osztrák-magyar követség tudomásul vette ezt a kérést, amelyre Károly király Bécsiből azt felelte, hogy egyelőre nem ad rá választ. Ribot kijelenti, hogy nem hisz a dologban. Ezután vita indul meg Olaszországnak az antanthoz való viszonyáról s várható állásfoglalásáról 8 Ribot felveti azt a gondolatot, hogy legjobb volna, ha ő maga beszélne az olasz királlyal s titoktartás pecsétje mellett kérné ki a véleményét. Á herceg bejelenti, hogy a maga részéről UpMmba azáudékózjk menni* miután Lloyd George kifejezetten arra kérte, hogy tájékozassa őt az eseményekről. Ribot ezt nem tartja helyesnek, mert „Lloyd George túlságosan gyors az elhatározásaiban". Poinoaré nem lát semmi veszélyt a herceg londoni útjában. Sixtus herceg kéri, hogy a király levelére minél sürgősebben adjanak választ, mire Ribot figyelmezteti, hogy ez időbe fog telni, mert mindenekelőtt az kell hozzá, hogy az olasz király a francia frontra jöjjön s itt beszéljenek vele. Távozóban a herceg beszél William Martinnal s nem titkolja előtte, hogy Ribot határozatlan és elodázó magatartása nem válik az ügy javára. Hazatérve, Sixtus herceg papírra veti impresszióit. Lloyd Georgenál Londonban Huszonkettedikén a herceg Londonba utazik, ahol Paul Cambon közvetitésével a miniszterelnökség épületében találkozik Lloyd George-zsal. Az angol miniszterelnök elolvasva a király levelét, mindenekelőtt a monarchiának adandó kompenzáció kérdését veszi vizsgálat alá s oda konkludál, hogy azt Erytreában vagy a Szomádi-földön lehetn megtalálni. Ami a dolog praktikus kivitelét illeti, legjobbnak találja, ha összehozzák, az olasz királyt az angol királlyal és Poin- caréval s a találkozón jelen lesznek majd Ribot, Sonnino s ő maga is. Itt aztán mindent meg lehet beszélni. Ebből a szempontból azonban szükséges, hogy a herceg maga beszélje el a dolgokat az angol királynak. Az audiencia iránt rögtön telefonon intézkedik. György király még aznap fogadja a herceget. A palotába menet Lloyd George felveti, hogy mi szükség van a későbbi tárgyalásoknál közvetítőkre? Legjobb volna, ha Svájcban ő és Ribot tárgyalnának Czerninnel. Az autóban Lloyd George még egy bizalmas közlést tesz: megmutatja a hercegnek art a levelet, amelyet Ribot irt hozzá s amelyben Sixtus herceg Londonba érkezéséről értesíti. A levél nagyon pesszimista hangú s különösen kidomborodik belőle, hogy a francia miniszterelnök nagy súlyt helyez Szerbia és Románia igényeire. Arról, ami a királyi palotában történt, Sixtus herceg feljegyzései semmit sem mondanak, de hogy György király beleegyezett a miniszterelnök által felvetett államfői tanács kozás gondolatába, kitűnik abból, hogy Lloyd George még aznap levélben felkereste Ribot-t az összejövetel előkészítésére s megállapodott Sixtus hercegei abban, hogy mihelyt Párisból és Rómából választ kap, azonnal értesíti. A herceg tehát Angliában marad. Sonnino — haHgat A következő napokban kiderül, hogy London és Páris tökéletesen egyetértenek abban, hogy a szőnyegre került nagyfontosságu kérdést az államfők és vezető miniszterek közös tanácskozásán kell eldönteni. Rómából azonban nem jött válasz. Lloyd Gerorge meg van győződve, hogy a beleegyezés el nem maradhat, ezt a véleményét hangsúlyozza Sixtus herceggel folytatott második tanácskozásán is. Végre hosszú napok után megérkezik a válasz, amelyben Sonnino kijelenti, hogy nem látja semmi szükségét a tervezett tanácskozásnak. Lloyd George most már türelmetlen s újabb levelet ir Sonninonak. A herceg a következő napokban újból felkeresi az angol miniszterelnököt s arra kéri, hogy akár válaszol Sonnino, akár nem, adjon választ legalább ő, Anglia részéről legalább, a király levelében. Lloyd George kijelenti, hogy Olaszországnak választ kell aduja, ő nem nyugszik bele így fiatalít és szépít a Corall -créme Corall-puder Corall -szappan FŐI arakat a C. 5. R. Vörös Rák gyógytár, Bratlslava. a dologba, mert békét kötni a monarchiával nagyon fontos kérdés Anglia szempontjából. A válasz azonban egyre késik s a herceg végül abban állapodik meg az angol miniszterelnökkel, hogy visszautazik Franciaországba s ott várja meg az értesítést, mert Lloyd Gerorge okvetlen újra beszélni akar vele, ha tisztába jött Olaszországgal s ennek az alapján érdemleges választ adhat Károly király ajánlatára. ... Ez az értesítés sohasem jött meg és Sixtus herceg nem beszélt Lloyd George- zsal. Sonnino makacsságán és Ribot bizalmatlanságán Lloyd George és Poincaré sem tudnak erőt venni. Május 31-én, a Reichsrat megnyitásán Károly király trónbeszéde újból hangsúlyozza az észszerű békét, amely többet ér a győzelemnél, Ribot azonban, mintha Károly királyhoz intézné szavait, másnap ezt a kijelentést teszi: — A béke csak a győzelemből születhe- tik meg! Természetes, hogy ezek az események le- hangolólag hatnak a hercegre, aki junius 12- én beszél William Martinnel s miután most már kétségtelen, hogy Sonnino nem akar találkozni Lloyd George-zsal és Ribotval, most már a francia kormánytól kér választ a királynak. Junius 20-án William Martin kérdést intéz Ribothoz, akinek az a nézete, hogy ez- időszerint nincs mit csinálni, 21-én azonban rossz hírek érkeznek az olasz forntról s Ribot Jules Cambont a herceghez küldi, hogy — bár. maga egyelőre még nem akar vele tárgyalni, — a már-már megszakadt fonalat újból felvegyék. Cambon, megbízásához híven, úgy beszél, mintha saját iniciativájáből jött volna el. Rámutat, hogy Lloyd George nagyon energikusan kezébe vette a dolgot, Sonnino ellenállásán azonban minden kísérlet meghiúsult. Arra kéri a herceget, hogy várjon, mert julius 10-én az orosz kérdésben tanácskozni fognak Franciaország, Anglia és Olaszország vezető miniszterei s ezen a tanácskozáson megállapodásra kell jutniok a monarchia békeajánlatának dolgában is. Miután Franciország viszonya Oroszországgal nem a legszivélyesebb, jő volna, ha Anglia irányítaná az ügyeket. A! herceg erről beszélhetne angol barátaival.. < A herceg: Készséggel állok Franciaország rendelkezésére, ha a kormány azt akarja, hogy csináljak valamit. Cambon (nyugtalanul): Én esak mint magánember beszélek. Tudja, hogy Ribot nem akarja magát exponálni. De végül is.. A herceg: Igen. Igen. Angolország ebben a kérdésben aktívabb politikát követ, mint Franciaország. Cambon: Igaz, de egészen más viszonyban is van Olaszországgal. Az összejövetel julius 10 vagy 15-ike körül lesz. A herceg: Azt hiszi, hogy Sonnino akkor még kormányon lesz? Cambon: Ah, ha nem, annál jobb. Az utódja biztosan készségesebb lesz. A békeiörekvések bukása Junius 25-én a herceg visszatér ezredéhez, amely támadásba indul. A háború tovább folyik, a béke elakadt. Londonban előzékenyen és lelkesen karolták fel küldetését, Párisban szintén, de nem lehet rá nem mutatni, hogy a legrosz- szabb pillanatban távozó Brianddal szemben Ribot kezdettől fogva bizalmatlanul és gyanakodva fogadta Károly királynak ezt a beláthatatlan horderejű gondolatát, amely nemcsak százezrek életét mentette volna meg, hanem a megegyezésen és megértésen alapuló békével Európa nyugalmát is biztosította volna. Szeptemberben már Párisban is hallatszottak hangok, hogy Ribot nagyjelentőségű diplomáciai alkalmat mulasztott el s október 22-én Ribot, mint külügyminiszter is megbukni. Ennek ellenére azonban a királyi levélre hiába ismételte meg kérését a herceg és hiába tett erre vonatkozóan ígéretet Lloyd George, nem jött válasz az antanttól, aminthogy Páris és London sem kapott választ Olaszországtól. A különbéke-gondolat ezulán még vegetál Revertera gróf osztrák diplomata és Ar- mand gróf francia vezérkari tiszt svájci tárgyalásaiban, amelyeket Czernin gróf inszce- nált. E tárgyalásoknak azonban nem lett más eredményük, minthogy az osztrák-magyar külügyminiszternek egy eddig még tisztázatlan célú tapintatlan nyilatkozata s az időközben hadügyminiszterré lett Clemenceau indiszkréciója folytán ezeknek a kapcsán pattant ki eltorzított formában és Károly király szándékait teljesen hibás megvilágításba hozva az úgynevezett „Sixtus-affér" s ezzel azután a különbéke lehetetlenné vált. ÍVéneA
