Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-25 / 96. (1723.) szám

1928 április 25, szerda. ^i^<xm-A\ao^arhtrlap ■■mhmimmmMWWM—WWWtarai 5 B&trányt botrányra halmoznak és a kipviselhtestQlet feloszlatására tűrnek a munkácsi kommunisták Csertaliiiffták csehszlovák fegyverfársalkat — a vörös karzat megakadályozta a közgyűlés befélezését Munkács, április 24. (Saját íautósitónk­tól.) Mint a P. M. H. részletesen jelentette, a munkácsi képviselőtestület ülésezésének el­ső napján a kom inam isták botrányt rendez­tek és a karzat terrorjától megfélemlített képviselőtestület többsége elfogadta a kom­imul isták javaslatát, amellyel szolidaritást vállalt a sztrájkoló munkássággal és részük­re 5000 korona gyorssegélyt szavazott meg. A polgármester erélytelensége miatt és a csehszlovák pártok támogatása híján nem tudta a képviselőtestület tárgyalási rendjét fen tar tani és így történhetett meg, hogy a nyolcvan ^ázalékban pol­gári többségű munkácsi képviselőtestü­let vörös terror alatt szavazott, ami a városban indokolt felháborodást és meg­döbbenést váltott ki. rA város adófizető polgársága az első ülés­nap eseményeiből joggal vonhatta le azt a következtetést, hogy a városházán a héttagú kommunista kisebbség diktál és a zavargó elemekét egyes csehszlovák pártok semle­gességükkel csendes támogatásban részesí­tették. Még a csehszlovák polgári pártok egy részét is meglepte, hogy a képviselőtestület kinevezett tagjai kö­zül is többen a kommunisták javaslatát támogatták, amiért a csehszlovák agrár­párt fegyelmi vizsgálatot akar indíttatni a fegyelmet megszegő kinevezett kép­viselőtestületi tagok ellen. 'A képviselő testület ülésezés ének második napján újabb meglepetések történtek, ame­lyek most már arra engednek következtetni, hogy a kommunisták más pártok sugalmazá- sára tervszerű robbantómunkát végez­nek nyilván azzal a célkitűzéssel, hogy a képviselőtestületet feloszlassák és kor­mánybiztost szabadítsanak a városra. 'Az első napon a kommunisták fegyvertársul kapták a csehszlovák pártok egy részét, a második napon pedig ezt a támogatást azzal hálálták meg, hogy a legélesebb hangú ki­rohanást intézték a csehszlovák kormány- rezsim és exponensei ellen. A Munkácson állomásozó 19. gyalogezred parancsnoksága felkérte a várost, hogy a jaibileaimi esztendő­ben ajándékozzon egy zászlót háziezredének. A városi tanácsban a kommunista tagok szó nélkül megszavazták az ajándékot, de a kép- v is élőtestületben szónokaik indulatos hangon vetették az uralkodó rezsim szemére a soviniszta és militarista szellemet és ellene sza­vaztak a zászlóajándékozásnak. A tegnapi barátok és fegyvertársak pállór- dulása kellemetlenül lepte meg az érdekelt csehszlovák pártokat és még kínosabbá vált a helyzet, amikor a karzat ismét beleszólt a vitába. A polgármester okulva az első nap eseményein elrendelte a karzat kiürítését és az ülést felfüggesztette. A városházi szolgák nem bírtak a karzat háborgó tömegével és a polgármester újból megnyitotta ugyan az ülést, de nyomban fel is oszlatta. Botrányos záróakkordja volt tehát a mun­kácsi képviselőtestület második illési napjá­nak is, amelyen a csehszlovák pártok jó lec­két kaptak abból, mit jelent a kommunis­tákkal kötött fegyverbarátság. A képviselőtestület üléstermében lezaj­Cáfolják a bolgár király ellett! bombamerényletet Bclgrád, április 24. A bolgár hivatalos iroda és .a bolgár lapok cáfolják azokat a külföldi lapjelentéseket, mintha a bolgár király ellen bombamerényletet követtek volna el. Hőst készül a szafeirlii lelsaíis ^ szentgotthárdi vizsgálatról Géni, április 24. A népszövetség fegy­verszakértői most készítik jelentésüket a szentgotthárdi vizsgálatról. Hivatalos jelen­tést ezMeig még nem adtak ki» lőtt sorozatos botrányok élénken foglalkoz­tatják a város polgárait, akik sokat beszél­nek a városházi politika kulisszatitkairól. Úgy látják, hogy a kommunisták erőszakos és zavarosban halászó taktikájukkal végleg szét akar­ják robbantani a képviselőtestületet. Érdekesnek tartják azt is, hogy Pejse Vác- lav dr. nemzeti szocialista alpolgármester, Newyork, április 24. Duke Schiller kana­dai pilóta amerikai újságíróknak újabb izgal­mas részleteket mondott el az óceánrepülők csodálatos útjáról és megmeneküléséről. Úgy beszélte el ezeket a részleteket, ahogy azokat annak a három hősnek a szájából hallotta, akik a Bremenen Írországból Greenly Isi arad­ba repültek. Emlékezetes, hogy Fitzmaurice és Kohl egyaránt megkísé­relte a múlt esztendőben a nyugat feló repülést. Fitzmaurice akkor Mackintosh pilótával indult útnak. Négyszáz mérföldnyi utat tettek meg, amikor a vihar visszaverte őket. Minda- ketten azt a meggyőződést merítették ebből a kalandból, hogy Írországból lehetséges átrepülni Kana­dába. Fitzmaurice már ekkor elhatározta, hogy kell valamit tennie Írország becsülete érde­kében. Az első haj A Bremen már az elindulásnál majdnem szerencsétlenül járt. A nekiiramodás utjának felénél volt a Bremen, amikor a legénység észrevette, hogy ezen az utón birkák legel­nek. Kohl kapitány a kormánynál volt és Fitzmaurice kiáltott reá: — Nézz oda, pajtás! Kohl kapitány felemelte a fejét, odané­zett, ekkor minden erejével azon volt, hogy a Brement a levegőbe emeltesse s igy ki­kerülje a juhokat. Ez sikerült is s igy az első bajt elkerül­ték. Sürü ködíömegben Az induláskor gyönyörű reggel volt, a nap sütött s minden reményteljesnek látszott. A három pilóta a legjobb formában volt s a Bremen egész nap nagyszerű körülmények között repült előre. Ezen a napon egyetlen hajót sem láttak. A gép zavartalanul rohant előre az At­lanti óceán habjai fölött, míg fent az égen a nap sütött. Este, mikor a nap nyugaton leszállt, úgy tetszett, mintha nyugalmas éjszaka következ­nék. Csak itt-ott lehetett egy-egy felhőt látni. Mielőtt teljesen besötétedett volna, egy füst- bombát ejtettek le, hogy igy állapítsák meg az alanti rétegek széljárását. Egyszerre csak váratlanul óriási ködmasszák gomolyog­tak előre. A Bremen megpróbálkozott, hogy föléjük emelkedjék. A próba nem sikerült, mert még a legnagyobb magasságban is sürü volt a köd s teljesen bekerítette a repülőgépet. Erre Kohl kapitány hirtelen leereszkedett. Mindössze néhány lábnyi magasságban lebegett a gép az óceán felett. A csapko­dó hullámokat tisztán látták és hallották. Itt a Bremen pillanatnyilag tisztultabb helyzetet látott maga körül, de nemsokára az­után hó, eső és jég csapkodta. Ráadásul pe­dig ismét sürü köd vette körül. Ebben a magasságban szói nem volt. A Bremen kissé felemelkedett s onnan megint füstbombákat dobott le, hogy a szél irányát megállapítsa s ehhez képest igazodjék. Kohl kapitány és társai hajnalfelé azt hitték-, hogy 4 az állami kórház igazgatója, távolmaradt az ülésekről, jóllehet ugyanakkor rendelőjében betegeket fogadott. Fejse dr.-t a kommunisták szavazatai segítették az alpolgármesteri székbe, te­hát bizonyos mértékben erkölcsi obligé- ban volt a kommunistákkal Szemben. A képviselőtestületben elhangzott javaslatok kényes alternatíva elé állították volna az al­már föld felett repülnek s igy, az óceán átrepülése megtörtént. Azt gondolták, hogy néhány óra múlva Uj-’Eundlanban lehetnek s onnan könnyen eljuthatnak Newyorkig. Ekkor azonban a szél hevesen fújni kez­dett s lassanként orkánná nőtt. Nem halad­hattak tehát előre, a gép ide-oda dülöngött s a szárazföld csak nem akart mutatkozni. A pilóták kétségbeesve látták, hogy nagy ut- juknak éppen utolsó szakaszát nem sikerül megtenni. Bátorságuk kezdte őket elhagyni. Számításuk szerint pedig szárazföld felett kellett lebegniök. A köd miatt nem láttak semmit. Megpróbálkoztak tehát a köd fölé emelkedni, de sikertelenül. Erre alája akar­tak jutni, de minthogy a köd túlságosan mély­re ereszkedett, nem merték megkockáztatni a további leereszkedést. Nem volt tehát más hátra, minthogy vakon rohanjanak tovább a ködben. Itt úgy érezték magukat, mintha sötét űrbe szállanának alá. Nem láttak maguk kö­rül semmit. Hirtelen halavány csillagokat pil­lantottak meg maguk fölött. Ekkor elhatá­rozták, hogy lejebb ereszkednek és megálla­pítják, merre járnak. Nangesser és Colit sorsa Mélyen maguk alatt fekete és fehér fol­tokat pillantottak meg. Akkor nem tudták, hogy azok a foltok azt jelentik, hogy most már csakugyan szárazföld fölött vannak, mert ezek a foltok befagyott tavak és erdőségek. Azt gondolták, hogy a fehér foltok ködők vagy felhők lehetnek. Különben is a megerőltetés annyira kimerítette a sze­müket, hegy már alig láttak. Tovább repültek tehát még három <^ra hosszáig. Közben a fehér és fekete foltok egyre izgatták elméjüket. KöliI okoskodni kezdett, hogy a foltok nem lehetnek ködfoltok. Hünefeld amellett kardoskodott, hogy csak ködről lehet szó. Végül Fitzmaurice dön­tötte el a vitát azzal a megállapítással, hogy magas hegység felett keringenék. Éppen jó­kor, mert a Bremen majdnem nekiment Minthogy a hegység oly magas volt, hogy nem kerekedhettek föléje, Köhl kapitány nagysze­rűen kikerülte. — Hol az Isten csudájában lehetünk? — kérdezte Köhl. A három ember hosszasan tanácskozott erről a problémáról, de nem tudják megálla­pítani. Csak azt sejtették, hogy valahol Labrador felett repülnek. Azonnal hozzágondolták azt is, hogy ez nem nagyon alkalmas hely a leszállásra. Az iránytű régóta nem funkcionált De különben is órákon keresztül megbizhatatlan- mak bizonyult. Most ezerméteres magasságból egészen alacsonyra ereszkedtek alá g egy be­fagyott folyó irányába repültek. Amennyire ismerték a helyet, felőlük ez a folyó akár Szibériában is lehetett. Nem maradt más hát­ra, minthogy addig repüljenek, ameddig tud­nak. Amit maguk alatt láttak, nem volt más, mint vadon ... vadon ... Ebben az esetben pedig minden pilótá­nak Nungesser és Coli jut eszébe, akik oly szerencsétlenül odavesztek az óceáni utón. y^tubninnsko Teplice a tubn uafai^jjoyűnslift ISCHIAS polgármestert, aki a legkényelmesebb meg­oldást választotta: egyszerűen nem ment el az ülésre. A város polgársága élesen barátja a polgármester tevékenységét is és erélytelen- ségére csupán azt az egyetlen mentséget tudják felhozni, hogy a polgármester a városháii ütközetben még azokra a városatyákra sem számít­hatott, akiknek hivatalból az ő oldala mellett kellett volna állniok. A polgárság különben egyértelműen vissza­utasít minden olyan kísérletet, amely kor­mánybiztost akar a város nyakára ültetni. Ekkor már a Bremen utasainak idegei csaknem végleg kimerültek. Csak úgy vaktá­ban haladtak előre. Hünefeld egy darab pa­pirosra a következő szavakat irta: — Itt nem szánhatunk le, éhen vesznénk, nincs eledel. Fitzmaurice megerőltette emlékezőtehet­ségét, hogy eszébe jusson mindaz, amit a va­donokról olvasott. Közben nyilvánvaló volt, hogy a benzin mindössze egy-két órára elégsé­ges. Ráadásul hózivatar csapott le rájuk a nem láttak semmit. Elhatározták, hogy ismét jő magasra emelkednek, nehogy valamibe beleütközzenek. Köhl és Fitzmaurice váltották fel egy­mást a kormánynál. Olyan hihetetlenül fárad­tak voltak s a szemük a megerőltetéstől any- nyira megromlott, hogy hallucinálni kezdtek, hangárokat, repülő­gépeket és léghajókat, sőt még városokat is vettek észre a kanadai vadonban. Semmi kétség, hogy jó mélyen bent vol­tak északi Kanadában, amikor délkelet felé fordultak. Végül, amikor már alig volt benzinjük, észrevették, hogy egy jégbefagyott hajó van alattuk. Egy perccel később kutyát láttak szaladni a jégen. Az Isten nem nyújthatott nekik szebb lát­ványt, mint ezt a kutyát. Azután emberek jöttek. Le kellett szál- lani. A jégre való szállás csinyját-binját nem ismerték. Láttak egy kis tavat, amely nem volt nagyobb, mint egy polgári szoba. Ide szálltaik le s rtt történt a Bremennel az is­mert baleset. Fitzmaurice volt az első, aki megszólítot­ta az embereket: Mondjátok meg, hogy hol vagyunk.. i mondjátok meg! Erre az egyik azt válaszolta, hogy Blanc Sablon-ban. — Blanc Sablon — nézett egymásra a három pilóta. Egyik sem tudta, hol van ez a hely. — Mutasd csak a térképet — szólt izga­tottan Hünefeld Kohlhoz. Elővették a térképet s kikeresték rajta a Blanc Sablont. A három pilóta egymás nyakába borult s könnyezni kezdett. Ekkor tudták meg, hogy vállakózásuk si­került, — átrepülték az Atlanti óceánt keletről nyugatra Minden fáradságuk, gyötrelmük és szen­vedésük meg volt jutalmazva. A Ford-repülőgép megérkezeti Greenly Istandra Newyork, április 24. Tegnapi számunk­ban részletesen beszámoltunk arról, hogy Duke Schiller vezetésével egy Ford-repülő­gép, amelyen Fitzmaurice, Balchen pilóta, egy újságíró és két mechanikus ültek, vasár­nap kora reggel Murray Bayban felszállott, hogy a szükséges gépalkatrészeket elvigye Greenly Islandra. A repülőgép a benzin kifo­gyása miatt Seven Islandon kénytelen volt leszállani s a heves hóvihar miatt csak hét­főn folytathatta útját. Hétfőn délelőtt 11 éra 40 .perckor a répü~ J A kijavított Bremen Chamhertin és Schiller gépének kíséretében útnakmám! Greenly Istandról HéiíS éjiéiig sikerült helyrehozni a Bremen sérüléseit — Uj és izgalmas részletek a Bremen óceáni repüléséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom