Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-22 / 94. (1721.) szám
8 ^m<^J-yVVAG2AR- Hl BMP 1028 április 22, rasármp. KOMOLY SZÓ AZ IFJÚSÁGHOZ Irta. GYŐRY DEZSŐ ] áliála-dni: ez elsőrendű kötelessége épp en- j neh a mai fiatalságnak, mert ez a saját bőrén szenvedte meg a fentiek hiányát. Nem vágytunk négyszemközt, de nem baj. Tudom, senki sem szereti, ha nyomtatott betűkben a szó nem 1 egyengeti és nem dicséri. De a komolyság jellemző sajátsága, hogy a komoly szót többre tartja, mint természetes saját hiúságát. Én olyannak ismertem meg a szlovenszkői (magyar fiatalságot, hogy elbírja, sőt követeli a komolyságot és az őszinte szól. * A .magyar ifjúsági öntudat erősen él ebben a fiatalságban. Ez az öntudat minden lépésűiméi megnyilvánul. Ez az öntudat erős értéke a magyar életnek és ennek gyakorlati kihasználásától és felhasználásától függ, hogy a mai vezető generáció milyen gárdának adja át a magyar élet kincses házán ka kulcsait: olyannak-e, amelyik átveszi az örökséget, de nem. tudja megtartani, olyannak-e, mely átveszi és megőrzi, vagy olyaunak-e, mely nemcsak átveszi és megőrzi, de tovább is fejleszti, gyarapítja. Ez a magyar fiatalság szereti azt hirdetni magáról, hogy a harmadik csoportból való: nem csak átvenni, de gyarapítani akar: többért, jobbat és szebbet akar teremeteni abból, amit neki a magvaT élet majd annak idején nyújt. Az öntudatban és jó elgondolásban, tehát erkölcsi tekintetben nem találhatunk bennök fogyatékosságot. * De éppen ennek az uj magyar öntudatnak a hangoztatása az ifjúság és vezetői részéről, feljogosít arra, hogy megnézzük és megbíráljuk, hogy ennek az ifjúságnak a cselekedetei és tettei milyen mértékben állnak összhangban ezzel az értékes öntudattal? És mikor ezt megnézzük, akkor nem lehet szó nélkül hagyni azt a megáll api tást, hogy a diagnózis nem mindenben kedvező és figyelmeztetésre van szükség. Nem vindikálom magamnak az orvos szerepét, annál kevésbbé, mert tud szorosan bele tartozom magam is ebbe a gárdába s igy, ami rájuk áll, többé-kevébbé énreám is vonatkozik, de meg azért sem, mert éppen? mert én is közülök való vagyok, az 5 mulasztásaiért engem is a szolidáris felelősség j terhel.. \ De ez a szolidáris felelősség egyenesen j követeli, hogy mikoT egy vizsgáló órán nem | teljesen kedvező diagnózist állapit meg, ak- | kor ezt egyszerűen megmondjuk a diagnosztádnak is. mert a szeretet és az együttérzés maradéktalan őszinteséget követel. A diagnózis ugv szól, hogy ezzel az uj magyar ifjúsági öntudattal sokszor nem áll arányban az ebből fakadó tettek száma és értéke. Vagy más szavakkal: ez az öntudat még nem érvényesül kinn az életben annyira, hogy aktív hatóerő legyen, ami teljesen és meg- szervezetten lenne állítható a magyar életfaktorok sorába. Az ifjúság tettei és munkája nincsenek ellentétben azzal az erkölcsi tilalommal, amelyet ez az öntudat felállított. Tetteik nagy része összhangban van lelkületűkkel. De van ennek az öntudatnak az erkölcsi tilalom mellett. erkölcsi parancsa is: ezt nem teljesítik a teljes és kívánt mértékben. A parancs tetteket követel, cselekedeteket és munkákat, amelyek elmaradása, vagy meg nem tevése, mint negatívum, épp úgy ellenkezésbe jut ezzel az öntudattal, mint ha pozitív tényekkel tennénk ellene. Az ifjúság nem azzal vétkezik ma ez ellen az öntudata ellen, amit csinál, hanem azzal, amit nem csinál, vagy nem teljesen és egészen csinálja. A baj tehát operáció nélkül orvosolható. ♦ Ennek a magyar fiatalságnak, mely komoly magyar életmisszióra hivatott és mely komoly magyar nemzeti pozíciót kapott a szerencsétlen sors akarata folytán, nem csak lelkében kell éreznie ezt a felelősséget, hanem ennek az érzésnek úgy kell átjárnia a vérét, hogy mikor akaratközvetités lesz belőle az idegeiben, mozdulat az izmaiban, akkor műt akozzon meg teljes erejében, teljes értékében. Mert már a Názáreti is megmondotta, hogy nem arró ismernek meg bennünket, amit beszélünk, hanem arról, hogy hogyan c* útit cselekszünk. A tettek és cselekedetek pozitívitásainak mezején ez a fiatalság ma még erőtlenebbnek mutatkozik, mint ahogy mt mindazok szeretnék, akik a magyar jövőt é<s ebben a magyar fiatal ságot szeretik. A bérezték ugyan a szervezkedés szükségét, de a szervezkedéseken belül, még ma is több a keret, mint a tartalom, több a lehetőség, mint a, megvalósítások, aránytalanul több a szándék, mint * tényleges Álunk*. Az elmúlt iskolai esztendő alatt azt kellett észrevennünk, hogy az ifjúsági szervezkedés és ifjúsági munka, melyet az ifjúság vau hivatva végezni a saját berkeiben, nem sok kilóm été nk övei jutott előbbre, mint ahol az előző esztendő végén, tavaly ősszel megállóit. A kezdet szép lendületéhez most nem kapcsolódik az értékes munkának útját jelző grafikon lendülete, az irány jó, de a vonal nincs kihúzva, a félbeszakadt vonal nincs tovább vezetve, vagy legalább is nincs elég messzire vezetve. Ezt ugyan okozhatná az is, hogy az előbbre menetel helyett, a dimenzionál is fejlődés helyett, a szervezetekben erős munka indult meg az intenzitás, a belső élet irányában. Akkor meg vau okolva a vertikális emelkedés hiánya. Az ezt mutató vonalat azonban horizontális irányban hiába keressük, ott sem találjuk meg, vagy legalábbis ott sem teljes mértékben. A. szervezkedés a belső élet irányában nem húzta ki a felfelé is hiába keresett, de erősen hitt és várt vonalat. A belső egyesületi élet, a kulturmunka, a szervezett akciók, a várt ifjúsági életmegnyilvánulások, egyszóval az ifjúság .munkája az ifjúság között nem erősödött és fejlődött olyan mértékben, niintahogy azt várni lehetett és mint- ahogy azt a fejlődés lehetséges, sőt szabadon álló útja megengedte ©s az öntudat megkövetelte volna. Amennyire hálás a magyarság az ifjúság komoly munkájáért, legalább annyira akarja azt is, hogy ez a munka széles, rendszeres és egyre bővülő legyen. A méltánylás innen várható volt. Az ifjúság és vezetői azonban kell hogy folytassák a megkezdett munkát, úgy az organizáció, mint a belső élet kiépítése felé, kulturális és diákszociális téren egyaránt. A most felnövő középiskolás diáksá0ak már kész szerevezetekei, kijárt utakat, kiépeitett munlccrendszert és ,a szorgalmas, önfeláldozó munka hagyományát kell Az uj magyar ifjúsági öntudat nem disz, hanem kövei esség. Nem jogokat oszt, de előbb kötelessőgteljesiitést követel. Csak kötelességeinek teljesítése után adhat jogokat. A magyar ifjóságnak annyi joga lesz a magyar életben nagy és szent ideáljai megvalósitá- sához, amennyit dolgos munkával], szervezett erejével, tetteket és pozitívumokat jelentő ért éktermesztésé vei magának kivív. Közeledik az iskolaév vége: idő és energia szabadul fel az ifjúságban. A felszabadult időt és energiát használják fel arra, hogy tovább építsék a megkezdett munkát minden téren, ahol. a munkájuk hasznos és értékes a magyar jövőnek. A nyári munka főcélja a vidéki szervezetek kiépítése és tartalommal megtöltése legyen: ifjúsági munka az egyetemi városokon távul. Eire már most készüljenek fel egységes tervekkel és munkaprogrammal. A magyar városok társadalmi és kulturális életében a diákegyesületeknek részt kell betölteniük. Ezeknek a diákegyesületeknek és köröknek meg kell szerezni a vidék és a társadalom rokonszenvét és megbecsülését- S ezt csak komoly munkával lehet kivívni, és kiérdemelni. És bizony mondom, ez a munka a diákszociális szükségletek fedezetének megteremtésekor is megjutalmazza magát: a magyar társadalom bizalmát és 'becsükké!, igy kell lebiztositani a szép és jó ifjúsági célokhoz ♦ Ennyi fiatal erő, ennyi, szent szándék sokkal nagyobb és intenzivebb munkára képes, mint amennyit a közelmúltban produkáltak. A. fiatalságból kikerült vezetők teremtsék meg a munka-szellemet és a munka-akaratot az ifjúság tömegeiben, az ifjúság pedig fokozatosabban és lelkesebben támogassa vezetőit: nem szóval, de becsületes munka- vállalással. Ha ezt megfogadják és meg is tartják, magától megszűnik a mai diagnózis érvénye. S akkor boldogan irhatjük az uj ifjúsági öntudat javára, hogy a komoly szót, mely szívből jön, a szivükbe zárják. NRPLOm Írja: KRR1HTHY FFU6YE5 R KÉRŐDZŐ UILR6RÓL 1928 április hó. Eljön-e végre a tudós, vagy akár metafizikus, aki komolyan veszi a hasonlatot, hogy minden megújul, újrakezdődik, elér valahová, megint visszafordul — komolyan veszi s elkezd valóságosan gondolkozni az Időről, hogy mi az, mit jelent — olyan valóságosan s eredményesen, amilyen valóságosan s eredményesen a Tér törvényét keresték Pitliagorasiól Newtonig, Newtontól Ruthérfordig?-IIMert amit Bergson és Einstein beszél az Idő fogalmáról — az mind nagyon szép és zseniális — mégis, puszta költészet marad, addig, mig olyan világos és megvilágító tételek nem származnak belőle, mint azok, melyeknek alapján uj kísérletek és uj felfedezések és találmányok váltak lehetségessé. Két test egyidőben nem lehet egy helyen. Ez tétel volt, erre lehetett építeni. De csak a térre vonatkozott. Az időről még any- nyit se mertek kimondani eddig, hogy például ugyanazon a helyen egyszerre- csak egy esemény lehetséges. —11— Az ismereti a n tudósa makacsul ezt hangoztatja: az időt nem lehet közvetlenül tapasztalni, mint ahogy teret és anyagot tapasztalunk közvetlenül, érzékeinkkel. Ezért nem lehet róla valóságos fogalmunk. Puszta kifogás. Teret és anyagot s© tapasztalunk közvetlenül. Vagy csak nagyon kevéssé. Érzékeink nagyon gyenge műszerek. A mikroszkóp egy világát a valóságnak tárta fel, amit nélküle soha nem vették volna tudomásul érzékeink. Csakhogy a mikroszkóp azzal vált lehetségessé, hogy hittünk az anyag valóságában, mivel az anyagról pontos és világos fogalmazásunk volt, amit még a görögöktől örököltünk. Nélkülük nincs mikroszkóp és nincs elektron-bombázás. (Miért nem Ázsiában találták fel a mikroszkópot, miért. Európában? Ment Buddha és Oonfucius és Lao-Tse rosszul és homályosan írták körül az anyag fogalmát, a görögök ellen:ben jól fa rilágowinÁ Olyan meghatározását'várjuk az Idő fogalmának, amiből egyszerű tételek jönnek, mint a fizikai tér tételei. Akkor kiderülhet, vájjon nem tapasztalhatjuk az időt, ha közvetve is, valóságosan? S ha valóságosan tapasztalhatjuk — miért ne kiisérletezhetnénk •vele? Időmikroszkópunk már majdnem van — a gyorsított mozgóképet egész bátran nevezhetjük igy. Hátra volna még az Időgép, H. G. Wells hóbortos álma, amivel előre és hátra utazhatunk az időben.-IIMert maga az Idő nem áll, valamiféle mozgása van, csak nem lehet tudni, milyen. Azt, hogy ez a mozgás egyenletes sebességű, a természetes ütemek, ősi llagok és napok visszatérő ábrái hitették el velünk, — a lélektan finomabb ismeret© már kételyeket kelt: hiszen a mozgás üteme felfogóképességünk függvénye és nem megfordítva. Mi órával mérjük az időt, az óra viszont a mi önkényes időfogalmainkkal méri önmagát: hogy két perc valóban, abszolút értelemben is egyenlő hosszú idő, azt soha nem fogjuk megtudni. Érdekesebb ennél, hogy az idő mozgásának irányát kivétel nélkül mindenki adottnak és változtathatatlan nak képzeli: múltból, a jelenen át a jövő felé. A költők ugyan beszélnek ilyesmit, hogy kizökkent az idő, hogy visszafordult, hogy megállt, mint Jozsuó előtt a Nap — de ki veszi komolyan a költőket? Bergson szerint az idő megfordíthatatlan. A természet- filozófus egyszerűen képekre hivatkozik, amik egymásután peregnek le szemetük előtt s ez egymásutánban határozott rendszer van: a rügyből mindig virág lesz, a virágból mindig gyümölcs. Ezt -elnevezi fejlődésnek s ezzel bizonyítóItnak veszi, hogy az idő mindig előre felé megy, mint a mozgókép kockái. Megfordított mozgóképen ugyan láttunk már olyat, hogy a gyiimölesből virág lesz, a virágból rügy, de ezt legfeljebb viccnek nézik ugyanazok a bölcsek, akik pedig a valóságos életet is holmi egyMARGIT gyógyforrás Svaljava, Ruszinszkó a gyomor, belek, húgyhólyag és különösen a légzőszervek hurutos bántalrnainál igen jó hatású még akkor is, ha vérzések esete forog fenn. másra következő képsorozat színházának fogják fel. Holott az igazság az, hogy nemcsak a mozgóképen, de a válságban is néha előre, néha pedig hátrafelé megy az idő. Nemcsak a mozgóképen, de a valóságban is virág lesz és rügy lesz és mag lesz megint a gyümölcsből. A jelenből pedig olykor múlt.-//Mostanában sokszor érzem úgy. mintha H. G. Wells időgépén járnék. A híres ,,déjá vu“ érzés, az a „mintha ugyanez már lett volna egyszer4* sokszor ööti el hang illatom, — vájjon érzéki csalódásról van szó minden esetben? Ma reggel például Bombamerénylet Milánóban, olvasom. Pokolgép a lámpaoszlopban, tizennyolc halott, az anarchistákat még nem sikerült elfogni./ .Megnézem a naptárt, évet és hónapot és órát — hiába, az egész olyan, mint egy álom. . \ n a r eh isták, bombamer énylet, pokol; gép. diktatúra, diplomácia, hadüzenet, — ! milyen, furcsa az egész! A kilencvenes évek ; világa, stílusban, — mintha semmi se történt volna azóta. Ifa nem olvasnám a másik oldalon, hogy a Brémén útban van Amerika, felé s ezt rádión közük, nem tudnám, hogy ébren vagyok. Ezen a vonalon tehát mégis előrement az idő. De egyebütt? Ugv látszik, mégis többféle iránya van az időnek. Az utópisták, mikor megírják a „jövő század regényét", erre nincsenek tekintettel Náluk minden fejlődésben van, előrefelé szalad — talán azért olyan művé- szietlenek, mesterkéltek ezek az utópiák. A világ valódi művészei, minden koriján, a tudomány kérlelhetetlen dogmáin túl, ha nem is merték bevallani, mindig érezték az időnek ezt a furcsa ingadozását — talán azért tartották a nagy művészt ,-halhatatlannak", „időtől függetlennek" a költők. A művészet stílusát a korszellemből szokták levezetni — hogy van az mégis, hogy a stílusok hullámzása fütyül a Századok számtani rendjére — hogy a preoento művészete, érzésvilága visszaálmodta magát valami primitív őskorba — hogy a tizenötödik század nem ott folytatta, ahol a tizennegyedik abbahagyta, hanem váratlanul s minden magyarázható ok nélkül, egyszerűen azért, mert másképpen nem lehetett, egyszerre csak ugv kezdett látni és gondol- kodui és érezni, mintha Hellász csak tegnap lett volna s azóta semmi se történt volna, se népvándorlás, se kereszténység, se eredendő büu, se megváltás. Azért, mert a kor szellemét a művész érzi és látja, nem a történelem tudós és nem az utópista. A korszellem pedig nem ismer századokat s nem ismeri az Idő és Fejlődés állítólagos törvényét múltból, jelenen át. a jövőbe. Hiába konstruálja meg a lelkes futurista és aktivista, hogy Holnap szükségképpen ezt és ezt fogjuk látni és érezni és akarni, — egyszerre csak közbejön valami, az ember nem tudja, mi az és minden logika és fejlődés és számítás ellenére a holnapból valami furcsa, felemás tegnap lesz, a gondosan előre elkészített és légmeulesen konzervált futurista és aktivista képek és szobrok és utópiák és társadalmi elméletek és politikai koncepciók és haditervek és uj vallások egyszerre csak kémikus torzókká válnak és az emberek megint a Gar- tenlaubet olvassák és a Fliegende Blaetter-t és a festők és írók ott. folytatják, ahol Dau- mier és Dickens abbahagyták és az anarchisták megint dinamitos pokolgépet csinálnak és minden úgy van, mintha m a nem lett voltra és senki se érti az egészet. Mert ma például nincs ma, de holnap sincs, ellenben olyan az egész, mintha tegnapelőtt volna. Azért tegnapelőtt és nem tegnap, mert, emlékszem, tegnap még divatban volt. például olyan történelmi színmüveket írni, amikben Julíius Caesar, Krisztus és Napóleon úgy voltak beállítva, mintha mai emberek volnának. Most másféle színdarabok aktuálisok. Olyanok, melyekben én és te és ő egykorú, történelmi jelmezekben játszanánk el egykorú történelmi izii tragédiánkat és komédiánkat. Kérődzik a vilá<?.
