Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-19 / 91. (1718.) szám
Divatos kifejezések rontják el a magyar nyelv szépségéi Beszélgetés Kelemen Bélával, a híres német s*ó- táriróval — Állitóan, illetően és társai Székesfehérvár, április közepén. Egy kis beszélgetés céljából felkerestem Kelemen Bélát, a hires német-szótárirót, csendes székesfehérvári otthonában, hol hatalmas szótárak és lexikonok közé elsáncolva találtam. Megkértem, mondjon el egy és más érdekes dolgot a szótárairól, melyek közkézen forgónak és a külföldön is ismeretesek. — Érdekes dolgot? — mondja mosolyogva. — Mi érdekeset lehet a szótárakról és a szótár- irásról mondani. Az ilyen könyv szükséges, mint a falat kenyér, de érdekesnek a nagyközönség szempontjából semmiképpen sem lehet mondani. Ezt nyugodt lélekkel állíthatom, hiszen éppen harminchárom éve, hogy zsebszótáramnak első kiadása megjelent és már akkori szegény formájában is szives fogadtatásra talált. Különösen két elismerés esett jól. Az egyik Beöthy Zsolt, kedves tanárom nyilatkozata volt, aki azt irta: „A szótár kitűnő gondolat és amint beletekinthettem, talpraesett és eredeti munka." A másik elismerő levél külföldről jött, Pickart törvényszéki tanácselnök irta a porosz-sziléziai Raiiborból. Elmondja, hogy régóta kedvvel tanulja a magyar nyelvet és több írónktól le is fordított kisebb- nagyobb szemelvényeket németre, a maga és barátai szórakozására. Amint hírét vette zsebszótáram megjelenésének, rögtön meghozatta és „el van ragadtatva — ezek saját szavai — a gazdag frazeológiától, a felölelt nyelvi anyag sokoldalúságától és modernségétől, a berendezés könnyű áttekinthető?égétől.“ — Az a kis szótár azóta tizenöt kiadást ért és egyre jobb lett, mert újra meg újra átdolgoztam: aztán megcsináltam kézi szótáramat, majd mikor ez is elfogyott, nagy kéziszótáramat. Ez is rég elkelt, csak itt-ott az antikváriusoknál lehet egy-egy példányt kapni, persze nagy pénzen. Most készül ennek újabb, teljesebb, javított kiadása.' Külsőleg is uj lesz: mellőzve a gót betűket, a német szöveget is latin szedésben adjuk. Ez nagy könnyebséget jelent a nagyközönségre nézve. Hogy tartalmilag milyen nagy átalakításon megy keresztül a mü, azt pár szóval el sem mondhatom. — Gondolhatja, a világháboru, a technika, a tudomány és a sport haladása, a gyökeresen megváltozott életberendezés, — mindez mily tömérdek, eddig nem ismert szóval és kifejezéssel gyarapította a nyelvet. Amennyire egy ember ereje képes, összegyűjtöttem mindent, ami felbukkant. — Hogy ez a munka mennyire fárasztó, arról nem beszélek. De ön azt kérdezi, nem unalmas-e? Nem. Páratlan élvezetet nyújt a kincses magyar nyelv szépségeibe való elmélyed én, folytonos fejlődésének szemmel kísér*.-, uj alakulatainak és sarjainak nyomtatott betűbe rögzítése. Es a legszebb jutalma fáradságomnak. Igaz, elém tolulnak munka közben oly jelenségek is, melyeinek nem tudok örülni. Gyakori dolog, hogy felkapnak egy-egy kifejezést, nem azért, mert jobb a réginél, hanem csak azért, mert uj és eddig szokatlan. így aztán divatja támad annak is, ami semmiképpen nem helyeselhető. Mindjárt szolgálok egy pár példával. Valakinek eszébe jutott, hogy „állítólag" helyett állitóan-t Írjon, „illetőleg* helyett illetően-t. Miért? Csak azért, mert ez uj és eredeti. Hogy a régi kifejezés nyelvészetileg teljesen kifogástalan, az mellékes. Egy más valaki „vízmentes" helyett kigondolta a viz- hijas-t. Tanáraink most csak ezt használják. A hoteleket száz évig szállodáknak mondták. Pár év óta a legtöbb szálloda szálló lett. Hogy a szálló tulajdonképpen a mesterlegények herbergjét jelentette, azzal nem törődnek azok, akik a divatot követik. Nemrég egyik lapunk tárcája fölött ezt a címet olvastam: „Szálló-kaland". Azt hittem, valami levegőbeli kalandról van szó. Dehogy is. Bées, április 18. Az osztrák császári várpalota, a Hof- burg ama szárnya előtt, ahol Németh Mária, a bécsi állami opera büszkesége lakik, Sza- voyai Jenő herceg, a nemes levág pompás lovasszobra áll őrt. Belgrádi meghódítója tüzes paripán ülve vigyáz arra, hogy avatatlan ne jusson a világhírű magyar énekesnő közelébe s hogy Európa, no meg a tengereken túl erő földrészek élelmes ágensed el ne szippantsák Schalk igazgató úrtól ezt a páratlan tehetséget, akiről maga Schalk azt állítja, hogy minden évszázadban csak egyszer születik hozzá hasonló. Jenő herceg azonban ma már csak bronzból és márványból áll, míg a császári palota portása húsból és vérből való eleven ember, aki előbb telefonon jelent be a művésznőnél s csak azután engedi meg, hogy átlépjem a palota küszöbét. A császárság mint olyan tudvalévőén megszűnt, de helyét a szellemi és művészi arisztokrácia foglalta el s igy történt, hogy Németh Mária, ez a kápráztató fénnyel tündöklő csóüaga a művészet egének, az őt joggal megillető környezetben kapott szállást. A Síaatsoper e kiváló sztárja, kit Récsen kívül éppen olyan jól ismernek Prágában, mint Budapesten avagy Berlinben és Páris- ban, nyolcszobáe pompás lakást kapott a császári palotában attól a Bécsiből, amely valóban méltóan tudja megbecsülni a2 értékeit. Az utóbbi időben híre járt, hogy Németh Mária fantasztikus doliárajáulatot kapott Buenos Airesból, ahol junius elsejétől szeptember közepéig kellett volna vendégszerepelnie. Kérdést intéztünk a művésznőhöz, aki a következőkben volt szives válaszolni : — Valóban kaptam egy igen előnyös ajánlatot Buenos Airesból s már-már alá is Szállodai kalandról beszélt. Hát nem zagyva beszéd az ilyen? — Látja, igy fosztják meg nyelvünket egyes „nyelvújítók" olyan szavaktól, melyek rég polgárjogot nyertek és becsületesen helyt állottak sok emberöltőn keresztül. De mit tegyünk? A divat ellen nem lehet harcolni a józan ész fegyvereivel. Sok örvendetes tanulság mellett ezt az egy szomorút is le kell vonnom több mint három évtizedes szótárirói munkásságomból. írtam a vendégszereplés szerződését, amikor az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy junius és szeptember között Délameri- kában tél van. Már pedig én semmitől sem irtózom jobban, mint attól, hogy három telet szenvedjek végig. A tél valóságos kín- szenvedés számomra. Boldog vagyok, hogy kifelé megyünk belőle és semmi kincsért a világon sem tenném meg, hogy végigszenvedjem a diélamerikai telet, melynek elmúltával ismét csak tél várna rám idehaza. — Mit kellett volna énekelnie Buenos Airesben? — A Teatro Colon hívott meg az olasz szerepkörre'. Aida, Trubadúr, Tosca, Norma és Túrandó! női főszerepeit énekeltem volna. őszintén szólva, nagyon csábított a művészi feladat és az idegen környezet, de mégsem birtam magam rászánni, hogy pihenés nélkül dolgozzam át három egymásra következő telet, — Az idei nyáron tehát pihenni fog? — ügy van. Pihenni fogok, amúgy istenigazában. Leutazom a forró Olaszországba, mert imádom a meleget és a napsugarat Minden cél és minden előzetes terv nélkül bebarangolom egész Itáliát. Nem fogadtam el a nyárra semmiféle meghívást és semmiféle vendégszereplésre nem vállalkoztam. Az idén még a salzburgi ünnepi játékokon sem fogok részt ven ni. Az egyetlen kivétel két karlsbadi este lesz. Ezt is olyképpen fogom megoldani, hogy amidőn orvosaim tanácsára a nyár derekán két hétre a Keleti tenger partjára utazom, utazásom Karinadban megszakítom s két estén át föl fogok ott lépni. De még ez sem biztos. — Tvíikor kezdi meg a nyári szabadságát ? — Ó, addig még sok dolgom lesz! Először is még Bécsben fogok néhányszor föl-dy —or. Németh Mária nem megy Buenos Airesbe, mert irtózik a téltől és már alig várja a nyarat Májusban Párisban fog vendégszerepelni, Berlinben gramofonlemezre énekel s azután Olaszország forró ege alatt tölti a nyár javát — Miért nem akar a világhírű magyar művésznő Romániában föllépni? — Beszélgetés Németh Máriával — MACKÓ UR FÖLÉBRED Irtat OROSZ SÁNDOR 1. Gyertyaszentelő utáni napon az erdő ácsa: a pirossapkás fekete harkály, a legmagasabb fenyő tetejére szállt és szomorúan végigtekintett azon a sötét folton, amely a völgy két oldalán a messzi- ségbe fut, ahol az ég pereme elnyeli aztán az erdő szegélyét. Hajnal óta lankadatlan kitartással végigcserkészte az egész fenyvest: sehol korhadt fa, kiszáradt fatörzs! A reggelije két sovány lepkebáb volt, téli tanyájukból, egy öreg ág lehajló könyökéből kotorászta ki őket. Mióta a fiatal zöldhajtókás az erdőket járja, a favágókkal kegyetlenül kidönteti éléskamráit: a vénülő, száraz fatörzseket! Tegnapelőtt arra ébredt, hogy fejszék ko- pácsolása megremegteti az öreg jegenyefenyőt, melynek tágas odva a tél viharaiban menedéket nyújtott s ahol kétszer is zavartalanul kiköltötte fiókáit. Az erdő faóriása borzalmas zuhanással a havas földre vágódott, törzsét a fejszés emberek széthasogatták s ma boldog otthonának egykori helyén két ölrakat várja a szánokat, hogy a távoli faluban didergő emberek tűzhelyét melegítsék. Egy hallgatag fenyő törzséhez lapultam három év óta most didergett át egy éjszakát a szabad levegőn. Ehhez képest milyen más volt a régi szállása! Csupa kényelem, meghittség! Fogcsikorgató hidegekben, ha az erdők mélyében fölhangzott az ordasok elnyújtott üvöltése, kényelmesen meglapult az odvábán, az öreg jegenyefenyő vastag teste megvédte a hó és zúzmara ellen. Egyetlen egyszer akadt itt hívatlan vendége. A vad hóvihar sikongvn rázta a fenyők üstöket, a halvány derengésben, összevisszaságban táncoltak a fehér pelyhek% Az odúja egyszerre qsak elsötétül, bejáratánál ott leselkedett a fenyvesek sárga mellényes hóhérja: az erdei nyest! A másik pillanatban csőre már suhintott, az éles kávák, miként a hegyes fúró, mélyen bevágódtak az egyik zöldes fényűén égő pontba és a sötét folt sikoltva eltűnt a bejáratból! Egy kivájt szem és pár vércsepp a fatörzs kérgén jelezte, hogy csapása elevenre talált! Most csak egy éjszakát töltött a szabadban és majdnem életével fizetett. Mikor a bőid halvány fénye elömlött az erdőn, hangtalan suhogással egy óriási árny vonult a fák koronái között. Behunyta szemeit és meg sem rezzent. Az ötödik fenyőn, a szomszédságban, meglibbent egy ág, az éjszaka komor rablólovagja ott lecsapott és a fülesbagoly éles karmai között fölsirt az erdők csacska szajkójának szivettépő jajkiáltása. Az erdők pirossapkás ácsa borzongva megfordult. Fönt, a völgy fölött, széles hátú hegyóriások fehér taraja szeszélyes iveket rajzolt az égboltra, gerincök alatt ott sötétlenek az érintetlen védő- erdők. A tél dermesztő hidege innen áramlik a völgyek felé és itt nőnek nagyra a vihar felhős szárnyai. A harkályt eddig ismeretlen félelem a völgyek erdőihez láncolta, hol virágok nyílásának idején csattog a rigók dala és szól az éveket számláló kakuk hangja. A kenyértelenek hontalansága most kemény elhatározásra ösztökélte: föl az ismeretlen havasra, hová nem ér el az emberek éhsége! Nyakát kinyújtotta és csukló hangon a mély csöndbe rikoltotta búcsúját ^ — Kri.. kri.. riri.. rí!.. Teste a levegőbe lendült és folyton nagyobbodó hullámivekben fölfelé, egyre csak fölfelé repült! 2. A védőerdő szegélyén a szélső fenyő törzsére szállt. A szokatlanul hosszú ut ki fullasztotta, előbb ismeretlen birodalomba, ahová korgó gyomra a völgyekből fölcsalta. Az erdő mélyéből a zordon tél vacogtató hidege áramlott kifelé, a fák tépett koronái, törzsei mindenütt nehéz hó súlya alatt görnyedtek, az ágakról zuzmarás szakállaszuzonók lendültek a levegőbe, itt egy derekában törött fenyő csonka törzse meredezett, amott egy mohlepte százados óriás bukásában föltépte a gyér televényt, gyökerei óriási tányér iveit rajzolják az erdő tompa homályába. A havas földön keresztülkasul korhadó törzsek, törött ágak, tépett gyalyak hevertek, a vad vihar rombolása pokoli összevisszaságban összebogozta őket. Ez a havas érintetlen vad-ina! A pirossapkás dobogó szívvel beljebb merészkedett. A frissen döntött óriásra szállt és fúróját belevágta a törzsébe. Brrr! Micsoda sürü sfcövésii. kemény farostokból fonódott a teste. Ebbe a bogár sem hatol előbb be, mig az enyészet szét nem mállasztja vasszer- vezetót. Egy korhadó fenyőre repült. Sokáig vájta a derekát, a forgácsok jobbra-balra sűrűn hullottak, végül mélyen, bent ráakadt a hideg elől ide menekült álcákra. Az ács egyre beljebb és följebb nyomult, a fatörzseket, tuskókat serényen vájta, észre sem vettj, hogy elérte az erdő felső szegélyét. A hegy havas taraja most vakító fehérségben fölötte szikrázott, az oldalából pedig bordázott sziklatömbök meredtek elő. Ahol a vihar az élekről leseperte a havat, a jeges takaró alól borzas tőrpefenyők nyújtogatták tüleveles ágaikat. Mindenütt fagyos csönd, síri nyugalom! És mivel az erdőben testét átjárta a dermesztő hideg, most egy kis verőfényre, napsütésre áhítozott. Hullámrepüléssel kiszállt egy magányosan álló fenyőre, amelynek ágait északi oldalán leborotyálta a förgeteg. A jóllakottak megelégedettségével tolláit fölborzolta, hocv a verőfóny 1928 április 19, csütörtök. lépni, azután május 6-ától résztveszek a bécsi állami opera párisi vendégjátékain, ahol „Don Juan" Donna Annáját és a „Szök- teíés a sirályból" Konstanzáját fogom énekelni. A párisi vendégszereplés befejeztével Berlinbe utazom, ahol a gramofontársasággal kötött szerződésem érteiméiben gramofonlemezre kell énekelnem. Onnan Budapestre megyek, ott résztveszek a Dalnoky Viktor huszonötéves operaénekesi jubileuma alkalmából rendezett díszelőadásom s a „Parasztbecsület" Santuzzáját fogom énekelni.' Amint láthatja, még sok mindent kell a szabadságomig abszolválnom s ez igy megy szeptembertől júniusig minden esztendőben. Nem szabad tehát csodálkoznia, ha egy szezon kim érit és ha két hónapot arra fordítok, hogy pihenjek és hogy semmit se csináljak. A pihenésem azonban még igy sem fesz teljes, mert olaszországi tartózkodásomat arra fogom fölhasználni, hogy kibővitsem az olasz repertoáromat és néhány uj szerepet olaszul tanuljak meg. — Nagyságos Asszony úgyszólván Európa minden részében föllépett, csak Romániában nem óhajt énekelni. Tudomásom van arról, hogy több romániai meghívást elvi okokra való hivatkozással méltóztatott visszautasítani. Szabadna tudnom ennek az okát? — Igazán csak #vi okaim vannak, melyek következtében visszautasít ottani minden romániai meghívást. A román hatóságok egy ízben rendkívül tapintatlanul viselkedtek velem és férjemmel szemben, akinek a budapesti román követségen a vizumszerzés alkalmával támadt velük kellemetlensége. Az átférnek annak idején diplomáciai következményei lettek s én meg a magam részéről olyképpen vontam le a konzekvenciákat, hogy Romániában nem énekelek és romániai meghívást többé nem fogadok el. — Mik a tervei a jövő szezónra, Nagyságos Asszony? — A jövő szezónra természetesen ismét csak a bécsi állami operaházhoz szerződöm és ismét csak egy esztendőre kötöm le magam. Azután néhány uj szerepet fogok megtanulni és énekelni. Ezek közül egyelőre csak a Mozart „ Varáz&fuvolája" ama ko- loraturszerepét említem meg. melyet annak idején csak az úgynevezett drámai énekesnők énekeltek. A jövő szezontól sok mindent várok n a szeptember egy külön örömet tartogat számomra, mert akkoT iratom be első Ízben Józsi fiamat az elemi iskola első osztályába és elmondhatom magamról, hogy iskolás nagyfiam van már. t. 1.-iBrimriinirn—irr—r——"-ír — 1 ■ Tabarin Palais de Oanse u Mvsiíkú e Bemben Prága legnagyobb rállalafa Elsőrangú műsor ! tfe!- éa külföldi borok eredeti üvegekben és negyedliterenként Művészi saatofon-orcbester A közönség téoco a Kíváncsian csodálta uj otthonát. Milyen más, uj itt minden! Összerezzent. A szemközti sziklás hegyoldalon, ahol a havas páncélból az öreg cirbolya törzse kinyúlik, megmozdult a hóréteg. Előbb kisebb darabkák váltak el, táncolva, ugrálva legurultak a lejtőn. Egy helyen tenyérnyi nyilá3 fakadt, szegélye körül sugárküllőkben meghasadt a hó, egy eddig láthatallan törpefenyőág most a levegőbe lendült és föltépte a havas suba egy darabját. Tálnyi sötét lyuk tátongott ott az ág körül. A nyílásban most megjelent egy borzas, barna fej, szemeit idegesen hunyorgatta, az orra pedig mohón beleszimatolt a száraz, téli levegőbe. A lyukban egyszerre eltűnt a sötét fej. Egy ideig halk ümmögés hangjai szűrődtek át a havon, aztán elcsöndesedett minden. Mi volt ez? Itt a hő alatt élők is vann..k? Avagy a hegyőriás behavazott szelleme bámult ki a téli világba? Az erdő ácsa egy ideig a sötét lyukat leste. Semmi sem mozdult körülötte. Kíváncsiság fúrta a pirossapkás oldalát, halkan a kinyúló törpefenyőágra szállt és félénken belenézett a lyukba. Huh, micsoda förtelmes levegő áramlott ki a sötét odúból! Világossághoz szokott szeme egy ideig semmit sem látott, azonban halk szöszmötölés zaja sejttette, bogy valaki bent mozog! Lassanként kibontakoztak a körvonalak. Itt kivül csupa keresztülkasul bogozott törpefenyőág, a hálójukban fennakadt hó vastag fallá szilárdult és eltorlaszolta az odú bejáratát. Bent, a faágakból rögtönzött nyoszolyán, egy óriási test igazgatja a száraz avarból és puha mohából vetett derékaljnt! Most kényelmesen végigdőlt rajta, nagyot horkant és egyenletes lélekzelvétellel álomba merül. A girossagkás eleget látott és csöndesen 4
