Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-19 / 91. (1718.) szám
1928 április 19, esütörtofc. —aaaaganaa^ ^RX<mMa<A»ARHIRIaAI> WBirwwnwwwHESWEWi—WMfWW—swBW%rtin*;MMHra Köszeshy Józsefnek, a sáros! magyarság egyik vezérének tragikus halála Pillanatul önkívületi állapotában fábeiátte maii* az alábbi Mában visszavonultan élő tetei őrei ur Eperjes, április 18. (Saját tudósi tónk tel ei'onij'&l'e ülése.) Megdiibbentő öngyilkos- *ág tartja izgalomban Eper jós város őslakos társadalmát Az öngyilkosság hire minden bizonnyal Szlovenszkószerte íb mély megdöbbenést és őszinte részvétet fog kelteni, miután az öngyilkosság áldozata Sáros magyarságának országos vonatkozásokban is közismert és nagyrabeesült vezető egyénisége rolt Winkelsteini Kőszeghy József, volt császári és királyi kamarás, a magyar nemzeti párt eperjesi szervezetének elnöke, az eperjesi társadalmi egylet elnöke, a sáros- megyei magyar társadalom vezető egyénisége ma reggel nyolc órakor lakásán agyonlőtte magát. Kőszoghy József az utóbbi időben minden közszerepléstől visszavonult, mert hallása és emlékezőtehetsége gyöngült, ami erősen deprimálólag hatott a köz- tiszteletben és közszeretetben álló öreg ur hangulatára. Nagyon valószínű, hogy Kőszoghy idegfeszültsége következtében beállott önkívületi állapotban követte el végzetes tettét i 1 íj •!■■!' | Koszeghy József öngyilkossági szándékáról legközelebbi hozzátartozói sem sejtettek semmit. Ma reggel is szokásához képest a családtagokkal együtt megreggelizett, tréfálkozott Telük, azután nyolc óra tájban szobájába ment, ahonnan csakhamar revolTer- dörrenés hallatszott A családtagok berohantak a Szobába, de már halra találták Kőszoghy Józsefet. Az öngyilkosságot úgy követte el, hogy revolverrel a szájába lőtt és a golyó behajtóit koponyájába s azonnali halálát okozta. Kőszoghy József a régi Sárosmegye urai közül való volt, nagybirtokos, aki első házassága miatt a huszártiszti uniformist levetette magáról. Nogyvenmyolcéves korában másodszor nősült meg Ó9 feleségül vette Tóth Árpád eperjesi nyomdatulajdonos láÉpítészeti müvek rtSEPtlETEK HfaTAKÓNYVt, nyát, akivel boldogan élt együtt. Koszeghy Józsefnek nagy birtoka volt, de a háborús években eladta birtokát, pénzét hadikölosö- nökbe és értékpapírokba fektette, amelyek azután teljosen eiérlókteloneiltek és a nagy vagyonnak csupán a foszlányai maradtak meg. Halálát felesége, első házasságából származó fia, Kőszoghy László dr. eperjesi ügyvéd és második háziasságából származó leánya, valamint kiterjedt előkelő rokonság gyászolja. A család nagy gyászában őszinte együttérzéssel osztozik Eperjes és Sárosmegye egész magyar társadalma. Hullay: Földszintes kis épületek színes homlokzati alaprajzokkal. Tartalom 80 tábla homlokzat, 30 tábla alaprajz Ki 825.— Hullay: Újabb kisépületek mintatervei. 40 tábla (31X45 cm m) KC 260.— Kisépületek mintakönyve (alaprajzok) 30 tábla (31X44 cm m) KS 195.-. Weichinger: Az ideáÜ9 családi ház. ttlTI Utón AZ TCfiVfc ♦UW oWMtyUitJk Árvizet ©Miiéit Pmmmtm a vlzvexeSéMi fisii megrekedése A Kőzfársaság-fér, Pozsony leeforsaitaasabii hstye víz atal! isy órán keresztül esisz Pozsonyban meeszSat a vízellátás „Bolyiő" villamos áramok okozták a csörepsdést Francisco de Goya Pozsony, ájprilis 18. (Pozsonyi szerkesztőségünk lelofonijéloniílése.) Ma délelőtt tíz óra után néhány perccel a Köztársaság- téren, a City-kávéház előtti utcai keramit- buirkolat alatt a villamossínek mentén megrepedt a másfél méter mélységben lévő vízvezetéki esőcsatorna. Az előbuggyanó viz nyomban ellepte a Köztársaság-teret. A környéken szolgálatot teljesítő Tendőr csak későn vette észre a cső- repedést és elkövette azt a hibát, hogy az utcai forgalmait nem zárta el azonnal, ami csaknem végzetes szerencsétlenségnek lett az okozója. Az Egyesült Építőipari rt.-nak hatalmas, T II. 827 számú teherautója, mely három és féltonna súlyú vasat vitt, a csőrepedés helyén haladt keresztül. A* autó hátsó része a nagy teher súlya alatt béro&kadt és belesüppedt a talajba. A megrepedt csövet a teherautó zuhanása teljesen áttörte \ és most már a viz szabad utat nyert és áradásszerüen törve elő elborította az egész ; környéket. A piaci kofák pánikszerűen me- ! nekültek. ; Percek alatt bokáig éTŐ vízben gázoltak & járókelők és a kocsik. Ezrekre menő kiváncsi tömeg lepte el a Köztársaság-tér .környékét. A villámosiforga- | lom is megakadt és csak átszállással lehe- 1 tett lebonyolítani a forgalmat. Azonnal érI—XVI. táblán egy-két-három és négyszobás családi házak homlokzata, alaprajza és metszete 1:100 méretben K? 52.Megrendelhető lapunk könyvosztályában. — Portó 6 korona. valószínűség szerint a villamossínek mentén a föld alatt keletkezett bolygó áramok okozták ezek kikezdték a főcsövet, mint a szu a fát és lassan áttörték a főcső falát. A osőrepedée helyén valamikor régi temető lehetett, amikor a város falai itt húzódtak el. Ezzel magyarázható az, hogy a csőrepedés nyomán a viz emberi csontokat is vetett a fölszinre. Nemessányi igazgató szerint körülbelül ezer köbméter viz folyt el.---- ■■■........ ü IWW te sitették a mentőket és a tűzoltókat, valamint a rendőrséget. Ekkorára a viz már a szomszédos Kalapos-utcát is elöntötte és az üzletek ajtaja előtt húsz-harminc cm magasságig emelkedett a viz. Az áradás elöntötte a környék valamennyi pincéjét, valamint a vásárcsarnok pincéjét is. A vízvezeték a cső repedés ideje alatt az egész városban fölmondta a szolgálatot, miután a szükséges nyomás megszűnt. A megérkezett tűzoltók Krupioka tűzoltóparancsnok vezetésével elsősorban a besüppedt teherautó kiemeléséihez kezdtek, ami félórái megfeszített munka uitán sikerült is. Nemessányi mérnök, a vízmüvek igazgatója, aki a helyszínen megjelent, nyomban intézkedett, hogy a környékbeli utcákon zárják el a vízvezetéki csöveket. Ezután tiz darab tolózárat alkalmaztak, amellyel elszigetelték a vize sör epedé s helyét, úgy hogy háromnegyedórai vizömlés után az áradás lassan megszűnt. Nemessányi mérnök, a vízmüvek igazgatója, lapunk pozsonyi szerkesztője előtt kijelentette, hogy a harminc centiméteres átmérőjű főesövet, amely a Köztársaságtéren és a Zsidó-utcán vezet, másfél méter mélyen a Szamárhegyre, ahol a vizmütelep van, negyven évvel ezelőtt építették. A régi föc8Ő repedését a legnagyobb A szocialisták is elnökjelöltet állítanak Amerikában Newyork, április 18. A szocialista párt nemzeti konventje tegnap a newyorki Norman Thomast kandidálta elnökjelöltül. A párt a következő választási programmal megy be az elnökválasztási harcba: A hadiadósságok eltörlése, a háboruellenes szerződések megkötése, Szovjetoroszország elismerése az Egye-* sült Államok által, az amerikai csapatok visz- szavonása Nikaraguából. A program követeli a vasútvonalak államosítását, a nemzeti segélyforrások fentartását, a mezőgazdaság támogatását és a munkanélküliség problémájának megoldását. yisszarepült pihenőfájára. Mackó ur őfelségének itt van a téli hálószobája? Visszaemlékezett éde3 anyja dajkameséire: ha havasok tenyerestalpas ura Gyertyaszentelő tájékán a másik oldalára fordul, akkor jön az igazi tél zimankója. Az anyja tapasztalt, okos nő volt, tanácsos lesz az uj otthonban meleg odú után nézni! A harkály a levegőbe lendült és a védőerdő fölé repült. A déli hegyoldalon százados bükk terpesztette szét lombtalan karjait Az erdő ácsa sima törzsére szállt végig kúszott rajta, egy helyt letörött ágnak sebhelye sötétlett a testén, fúróját belevájta, az elhalt rostok meglazultak, a pirossapkás fürgén hányta a forgácsokat, a nyílás nagyobbodott, most a szegélyére kúszott és egyenletes ütemben vájta a százados óriás beteg testét. A harkály egyszerre eltűnt a kifúrt lyukban. Ott bent még sokáig hangzott egyenletes kopácsolása, künn, a bükk lábánál, egyre nőtt a kivetett friss forgácsok halomja. Mikor az éjszaka sötétje az erdőre borult, az utolsó koppantás is elhangzott és a havason elterült a tél dermesztő csöndje. 3. Napokon keresztül tombolt a vad utőtél borzalmas vihara. A zordon észak összes rémei itt száguldoztak az üvöltő orkán szárnyain, a levegőben a fölkavart hópelyheK milliói keringtek, láthatatlan karok megmarkolták a dacolásban elgyöngült fatörzseket és gyufaszálként derékban kettétörték. A védőerdő búgott, jajongott, mint a tehetetlen gyermek, akinek üstökét lelketlen kéz markolja. Az erdő ácsa uj otthonában szorongó szívvel hallgatta a borzalmas hangversenyt. Őfelségének ott a barlangban igaza van, ebben az Ítéletidőben jobb koplalva az odúban szunyókálni, mint a vadon járatlan utalt taposni. Egy hét múltán váratlanul megszűnt a vad csatározás. Az ég napokon át szürke fátyollal kendőzte az arcát annak a rettenetes rombolásnak láttára, mely az erdőkben visszamaradt. Aztán megeredtek a felhők könnyei, sürü szemekben permetezett az eső. Múltak a napok és ekkor dólfelől megérkeztek a telemre hivő meleg szél garabonciásai, a szürke felhőkárpitot csipkézett szélű foszlányokra tépték és az Így támadt réseken áttörtek az örök élet forrásának, a napnak meleg sugarai. A pirossapkás naponként pihenőfájára szállt és ott magába szívta a völgy mélyéből feltörő fuvaimak meleg leheletét, tavaszi illatát. Egy reggelen vadgalamb bugásának, rigófüttynek halk zenéjét hozta a nótás szavú alszél. Ott lent már megjöttek a tavasz dalos lakói, csak itt főnt markolta a tél fogcsikorgatva csontkeményre a havat, rögöt. 4. A vörössapkás naponként megszokott fájáról figyelte a környéket. Itt még nem változott semmi. Az utótél vihara betapasztotta a szemközti fal nyilasát is, csönd, nyugalom uralta az egész havast. Valamelyik napon egyszerre megelevenedett a védőerdő. Széncinkék serege ellepte a fákat, vidáman fecsegve, nevetve az ágakon fürge táncot lejtettek, tótágast álltak, szinte nem fértek a bőrükbe. Az egyik hajnalon szokatlan hangokra fölriadt az ács. Kíváncsian kidugta fejét az odújából. A hajnal az ég keleti aljára lehelte a pitymal- lat halvány pírját, az öreg bükk egyik kiálló ágán pedig sötét folt terpeszkedett. A pirossapkás rámeresztette a szemét. A folt most megmozdult: nyakán fölborzolta zöld fényű tolláit, szárnyait levágta, legyezőjét szélesen szőttéi egette, feje a levegőbe lendült és úgy dalolta a szive mélyéből feltörő egyszerű dalokai | A harkály sokáig elnézte a csodálatos madarat. Mikor egészen kivirradt, ráismert. Téli napokon sokszor ott látta ő kelmét a fenyők koronáiban tüleveleket és rügyeket csipkedni: hisz ez a havas magányának remtéje, a siketfajdkakas! Mikor szorgos munkája után e napon megszokott fájára szállt, alig ismert a vidékre! Az öreg hegy ormán sötét kalpag ékeskedett, az egyik lejtőről lecsúszott az átkristályosodott hő, törpefenyők zöldje sötétlett most ott. Lent a hajtásban feltört a forrás vize és hosszú csikót hasított a hótakaróba. Tekintete önkéntelenül a cirbolya tájékára esett. A hófal ott egyszerre megroppant, a lejtőn lecsúszott és a törpefenyők ágai között ott állt a havas fejedelme: mackó ur őfelsége! Sokáig kéjesen beleszimatolt a tavaszi illatokkal telitett levegőbe! Odújából végre lassan kicammogott, a lejtőn rövid lépésekben lement, aprószemeivel sűrűn pislogott, mivelhogy a szokatlan napfény vakította. A védőerdő szélén megállt szemlélődni. A pirossapkás nagyot nevetett magában! Milyen kócos őfelsége! Bundájában ott a téli derékalj temérdek mohapihéje, farába egy száraz galy csimpaszkodott és ott fityeg rajta. A hosszú fekvés összevissza borzolta a szőrét! Ha a párja most meglátná, kiábrándulna belőle! Mackó ur most villámgyors lendülettel a hóra vágódott, meghemperedett rajta, egy darabon lecsúszott, ismét talpra ugrott, bundáját kírázta, hókristályok, mohapihék s a száraz galy ivekben a levegőbe perdült. A pirossapkás elcsodálkozott: a hőfürdő, hogy megváltoztatta őfelségét, alig lehet ráismerni! Mackó ur most nagyot nyújtózkodott és cammogva a hajlás felé indult. A forrásnál megállt, megkóstolta az üdítő italt és a völgynek fordult. Az erdő ácsa a levegőbe lendült és követte őfelségét. A talpas egy helyen megállt, mancsával korhadt fatuskóra vágott, rostjait szétkaparászta és csalódottan dörmögte: — Semmi! Tovább cammogott. A védőerdő szélén, a százados jegenyefenyő mellett, megállt, derekát néhányszor végigriszálta rajta, aztán hátsó mancsaira ágaskodott és kinyújtott mellső lábaival mély barázdákat hasított a vén legény sima kérgébe. Ezt csinálta minden évben, a hasítások beforrt hegei ott dudorodnak a fatörzsön. Ha a vóh kerülő a faluból hetek múltán idevetődik, megmérheti, hogy hány hüvelykkel nőtt meg őfelsége a téli alvás alatt. Mackó ur most gyorsan megfordult és a fiatalosnak tart. Valamit megszimatolt! Egy helyen mancsával fürgén szétkaparja a havat, fejét a hóba mélyeszti és egyetlen lediilettel kirántja a tél borzalmának áldozatát: a megfagyott őzet! őfelsége elégedetten ümmögi: — Télapó megint, rám gondolt! , A pirossapkás a fenyőről kíváncsian nézi a lakmározást. Egyszerre fölveti a fejét! Lent a völgyben rég nem hallott hangok szavát veri vissza az erdő: — Krikri... kri... krikrí! ... Vahmelylk daliás ácslegény nótás hangja! Meleg vérhullám csap a pirossapkás szivébe, nyakát előre nyújtja és hivóan rikoltja: — Kri.. kri.. riri.. ri!... A hivő válasz nem késik! A harkály még egy pillantást vet a mohón falatozó mackóra, lüktető vére azonban fölbizsereg benne, a levegőbe lendül és nagy hullámivekben arra száll, ahol a pirossapkás ácslegény tavaszról, szerelemről csábítóan most dalol. Búgó harangszó valahol messze a feltámadás ünnepét hirdeti. A feltámadás, egy uj élet fakadásának zsolozsmáját hirdeti most az erdő s mező! 5
