Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-19 / 91. (1718.) szám

1928 április 19, esütörtofc. —aaaaganaa^ ^RX<mMa<A»ARHIRIaAI> WBirwwnwwwHESWEWi—WMfWW—swBW%rtin*;MMHra Köszeshy Józsefnek, a sáros! magyarság egyik vezérének tragikus halála Pillanatul önkívületi állapotában fábeiátte maii* az alábbi Mában visszavonultan élő tetei őrei ur Eperjes, április 18. (Saját tudósi tónk tel ei'onij'&l'e ülése.) Megdiibbentő öngyilkos- *ág tartja izgalomban Eper jós város őslakos társadalmát Az öngyilkosság hire minden bizonnyal Szlovenszkószerte íb mély meg­döbbenést és őszinte részvétet fog kelteni, miután az öngyilkosság áldozata Sáros ma­gyarságának országos vonatkozásokban is közismert és nagyrabeesült vezető egyénisé­ge rolt Winkelsteini Kőszeghy József, volt császári és királyi kamarás, a magyar nem­zeti párt eperjesi szervezetének elnöke, az eperjesi társadalmi egylet elnöke, a sáros- megyei magyar társadalom vezető egyénisé­ge ma reggel nyolc órakor lakásán agyon­lőtte magát. Kőszoghy József az utóbbi idő­ben minden közszerepléstől visszavonult, mert hallása és emlékezőtehetsége gyön­gült, ami erősen deprimálólag hatott a köz- tiszteletben és közszeretetben álló öreg ur hangulatára. Nagyon valószínű, hogy Kő­szoghy idegfeszültsége következtében beál­lott önkívületi állapotban követte el végze­tes tettét i 1 íj •!■■!' | Koszeghy József öngyilkossági szándé­káról legközelebbi hozzátartozói sem sejtet­tek semmit. Ma reggel is szokásához képest a családtagokkal együtt megreggelizett, tré­fálkozott Telük, azután nyolc óra tájban szo­bájába ment, ahonnan csakhamar revolTer- dörrenés hallatszott A családtagok bero­hantak a Szobába, de már halra találták Kő­szoghy Józsefet. Az öngyilkosságot úgy kö­vette el, hogy revolverrel a szájába lőtt és a golyó behajtóit koponyájába s azonnali ha­lálát okozta. Kőszoghy József a régi Sárosmegye urai közül való volt, nagybirtokos, aki első házassága miatt a huszártiszti uniformist le­vetette magáról. Nogyvenmyolcéves korában másodszor nősült meg Ó9 feleségül vette Tóth Árpád eperjesi nyomdatulajdonos lá­Építészeti müvek rtSEPtlETEK HfaTAKÓNYVt, nyát, akivel boldogan élt együtt. Koszeghy Józsefnek nagy birtoka volt, de a háborús években eladta birtokát, pénzét hadikölosö- nökbe és értékpapírokba fektette, amelyek azután teljosen eiérlókteloneiltek és a nagy vagyonnak csupán a foszlányai maradtak meg. Halálát felesége, első házasságából származó fia, Kőszoghy László dr. eperjesi ügyvéd és második háziasságából származó leánya, valamint kiterjedt előkelő rokonság gyászolja. A család nagy gyászában őszinte együttérzéssel osztozik Eperjes és Sáros­megye egész magyar társadalma. Hullay: Földszintes kis épületek színes homlokzati alaprajzokkal. Tartalom 80 tábla homlokzat, 30 tábla alaprajz Ki 825.— Hullay: Újabb kisépületek mintatervei. 40 tábla (31X45 cm m) KC 260.— Kisépületek mintakönyve (alaprajzok) 30 tábla (31X44 cm m) KS 195.-. Weichinger: Az ideáÜ9 családi ház. ttlTI Utón AZ TCfiVfc ♦UW oWMtyUitJk Árvizet ©Miiéit Pmmmtm a vlzvexeSéMi fisii megrekedése A Kőzfársaság-fér, Pozsony leeforsaitaasabii hstye víz atal! isy órán keresztül esisz Pozsonyban meeszSat a vízellátás „Bolyiő" villamos áramok okozták a csörepsdést Francisco de Goya Pozsony, ájprilis 18. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk lelofonijéloniílése.) Ma délelőtt tíz óra után néhány perccel a Köztársaság- téren, a City-kávéház előtti utcai keramit- buirkolat alatt a villamossínek mentén megrepedt a másfél méter mélységben lévő vízvezetéki esőcsatorna. Az előbuggyanó viz nyomban ellepte a Köz­társaság-teret. A környéken szolgálatot tel­jesítő Tendőr csak későn vette észre a cső- repedést és elkövette azt a hibát, hogy az utcai forgalmait nem zárta el azonnal, ami csaknem végzetes szerencsétlenségnek lett az okozója. Az Egyesült Építőipari rt.-nak hatalmas, T II. 827 számú teherautója, mely három és féltonna súlyú vasat vitt, a cső­repedés helyén haladt keresztül. A* autó hátsó része a nagy teher súlya alatt béro&kadt és belesüppedt a talaj­ba. A megrepedt csövet a teherautó zuhanása teljesen áttörte \ és most már a viz szabad utat nyert és áradásszerüen törve elő elborította az egész ; környéket. A piaci kofák pánikszerűen me- ! nekültek. ; Percek alatt bokáig éTŐ vízben gázoltak & járókelők és a kocsik. Ezrekre menő kiváncsi tömeg lepte el a Köztársaság-tér .környékét. A villámosiforga- | lom is megakadt és csak átszállással lehe- 1 tett lebonyolítani a forgalmat. Azonnal ér­I—XVI. táblán egy-két-három és négyszobás családi házak homlokza­ta, alaprajza és metszete 1:100 mé­retben K? 52.­Megrendelhető lapunk könyvosztályában. — Portó 6 korona. valószínűség szerint a villamossínek mentén a föld alatt keletkezett bolygó áramok okozták ezek kikezdték a fő­csövet, mint a szu a fát és lassan áttör­ték a főcső falát. A osőrepedée helyén valamikor régi temető lehetett, amikor a város falai itt húzódtak el. Ezzel magyarázható az, hogy a csőrepe­dés nyomán a viz emberi csontokat is ve­tett a fölszinre. Nemessányi igazgató szerint körülbelül ezer köbméter viz folyt el.---- ■■■........ ü IWW te sitették a mentőket és a tűzoltókat, vala­mint a rendőrséget. Ekkorára a viz már a szomszédos Kalapos-utcát is elöntötte és az üzletek ajtaja előtt húsz-harminc cm magasságig emel­kedett a viz. Az áradás elöntötte a környék valamennyi pincéjét, valamint a vásárcsarnok pincéjét is. A vízvezeték a cső repedés ideje alatt az egész városban fölmondta a szolgálatot, mi­után a szükséges nyomás megszűnt. A meg­érkezett tűzoltók Krupioka tűzoltóparancs­nok vezetésével elsősorban a besüppedt teherautó kiemeléséihez kezdtek, ami fél­órái megfeszített munka uitán sikerült is. Nemessányi mérnök, a vízmüvek igazgatója, aki a helyszínen megjelent, nyomban intéz­kedett, hogy a környékbeli utcákon zárják el a vízvezetéki csöveket. Ezután tiz darab tolózárat alkalmaztak, amellyel elszigetel­ték a vize sör epedé s helyét, úgy hogy három­negyedórai vizömlés után az áradás lassan megszűnt. Nemessányi mérnök, a vízmüvek igaz­gatója, lapunk pozsonyi szerkesztője előtt kijelentette, hogy a harminc centiméteres átmérőjű főesövet, amely a Köztársaság­téren és a Zsidó-utcán vezet, másfél méter mélyen a Szamárhegyre, ahol a vizmütelep van, negyven évvel ezelőtt építették. A régi föc8Ő repedését a legnagyobb A szocialisták is elnökjelöltet állítanak Amerikában Newyork, április 18. A szocialista párt nemzeti konventje tegnap a newyorki Norman Thomast kandidálta elnökjelöltül. A párt a következő választási programmal megy be az elnökválasztási harcba: A hadiadósságok el­törlése, a háboruellenes szerződések megkö­tése, Szovjetoroszország elismerése az Egye-* sült Államok által, az amerikai csapatok visz- szavonása Nikaraguából. A program követeli a vasútvonalak államosítását, a nemzeti se­gélyforrások fentartását, a mezőgazdaság tá­mogatását és a munkanélküliség problémá­jának megoldását. yisszarepült pihenőfájára. Mackó ur őfelségének itt van a téli háló­szobája? Visszaemlékezett éde3 anyja dajkameséire: ha havasok tenyerestalpas ura Gyertyaszentelő tájékán a másik oldalára fordul, akkor jön az igazi tél zimankója. Az anyja tapasztalt, okos nő volt, tanácsos lesz az uj otthonban meleg odú után nézni! A harkály a levegőbe lendült és a védőerdő fölé repült. A déli hegyoldalon százados bükk terpesz­tette szét lombtalan karjait Az erdő ácsa sima törzsére szállt végig kúszott rajta, egy helyt letörött ágnak sebhelye sötétlett a testén, fúróját belevájta, az elhalt rostok meglazultak, a pirossapkás fürgén hányta a forgácsokat, a nyílás nagyobbodott, most a szegélyére kúszott és egyenletes ütemben vájta a százados óriás beteg testét. A harkály egyszerre eltűnt a kifúrt lyukban. Ott bent még sokáig hangzott egyenletes kopácsolása, künn, a bükk lábánál, egyre nőtt a kivetett friss forgácsok halomja. Mikor az éjszaka sötétje az erdőre borult, az utolsó koppantás is elhangzott és a havason el­terült a tél dermesztő csöndje. 3. Napokon keresztül tombolt a vad utőtél bor­zalmas vihara. A zordon észak összes rémei itt száguldoztak az üvöltő orkán szárnyain, a levegőben a föl­kavart hópelyheK milliói keringtek, láthatatlan karok megmarkolták a dacolásban elgyöngült fa­törzseket és gyufaszálként derékban kettétörték. A védőerdő búgott, jajongott, mint a tehetet­len gyermek, akinek üstökét lelketlen kéz markolja. Az erdő ácsa uj otthonában szorongó szívvel hallgatta a borzalmas hangversenyt. Őfelségének ott a barlangban igaza van, ebben az Ítéletidőben jobb koplalva az odúban szunyókálni, mint a vadon járatlan utalt taposni. Egy hét múltán váratlanul megszűnt a vad csatározás. Az ég napokon át szürke fátyollal kendőzte az arcát annak a rettenetes rombolásnak láttára, mely az erdőkben visszamaradt. Aztán megered­tek a felhők könnyei, sürü szemekben permetezett az eső. Múltak a napok és ekkor dólfelől megérkez­tek a telemre hivő meleg szél garabonciásai, a szürke felhőkárpitot csipkézett szélű foszlányokra tépték és az Így támadt réseken áttörtek az örök élet forrásának, a napnak meleg sugarai. A pirossapkás naponként pihenőfájára szállt és ott magába szívta a völgy mélyéből feltörő fuvaimak meleg leheletét, tavaszi illatát. Egy reggelen vadgalamb bugásának, rigó­füttynek halk zenéjét hozta a nótás szavú alszél. Ott lent már megjöttek a tavasz dalos lakói, csak itt főnt markolta a tél fogcsikorgatva csont­keményre a havat, rögöt. 4. A vörössapkás naponként megszokott fájáról figyelte a környéket. Itt még nem változott semmi. Az utótél viha­ra betapasztotta a szemközti fal nyilasát is, csönd, nyugalom uralta az egész havast. Valamelyik napon egyszerre megelevenedett a védőerdő. Széncinkék serege ellepte a fákat, vidáman fecsegve, nevetve az ágakon fürge táncot lejtettek, tótágast álltak, szinte nem fértek a bőrükbe. Az egyik hajnalon szokatlan hangokra föl­riadt az ács. Kíváncsian kidugta fejét az odújából. A hajnal az ég keleti aljára lehelte a pitymal- lat halvány pírját, az öreg bükk egyik kiálló ágán pedig sötét folt terpeszkedett. A pirossapkás rámeresztette a szemét. A folt most megmozdult: nyakán fölborzolta zöld fényű tolláit, szárnyait levágta, legyezőjét szélesen szőttéi egette, feje a levegőbe lendült és úgy dalolta a szive mélyéből feltörő egyszerű dalokai | A harkály sokáig elnézte a csodálatos madarat. Mikor egészen kivirradt, ráismert. Téli na­pokon sokszor ott látta ő kelmét a fenyők koronái­ban tüleveleket és rügyeket csipkedni: hisz ez a havas magányának remtéje, a siketfajdkakas! Mikor szorgos munkája után e napon meg­szokott fájára szállt, alig ismert a vidékre! Az öreg hegy ormán sötét kalpag ékeskedett, az egyik lejtőről lecsúszott az átkristályosodott hő, törpefenyők zöldje sötétlett most ott. Lent a haj­tásban feltört a forrás vize és hosszú csikót hasí­tott a hótakaróba. Tekintete önkéntelenül a cirbolya tájékára esett. A hófal ott egyszerre megroppant, a lejtőn lecsúszott és a törpefenyők ágai között ott állt a havas fejedelme: mackó ur őfelsége! Sokáig kéjesen beleszimatolt a tavaszi illa­tokkal telitett levegőbe! Odújából végre lassan kicammogott, a lejtőn rövid lépésekben lement, aprószemeivel sűrűn pislogott, mivelhogy a szokatlan napfény vakí­totta. A védőerdő szélén megállt szemlélődni. A pirossapkás nagyot nevetett magában! Milyen kócos őfelsége! Bundájában ott a téli derékalj temérdek mohapihéje, farába egy száraz galy csimpasz­kodott és ott fityeg rajta. A hosszú fekvés össze­vissza borzolta a szőrét! Ha a párja most meglátná, kiábrándulna belőle! Mackó ur most villámgyors lendülettel a hóra vágódott, meghemperedett rajta, egy darabon le­csúszott, ismét talpra ugrott, bundáját kírázta, hókristályok, mohapihék s a száraz galy ivekben a levegőbe perdült. A pirossapkás elcsodálkozott: a hőfürdő, hogy megváltoztatta őfelségét, alig lehet ráismerni! Mackó ur most nagyot nyújtózkodott és cam­mogva a hajlás felé indult. A forrásnál megállt, megkóstolta az üdítő italt és a völgynek fordult. Az erdő ácsa a levegőbe lendült és követte őfelségét. A talpas egy helyen megállt, mancsával kor­hadt fatuskóra vágott, rostjait szétkaparászta és csalódottan dörmögte: — Semmi! Tovább cammogott. A védőerdő szélén, a százados jegenyefenyő mellett, megállt, derekát néhányszor végigriszálta rajta, aztán hátsó mancsaira ágaskodott és ki­nyújtott mellső lábaival mély barázdákat hasított a vén legény sima kérgébe. Ezt csinálta minden évben, a hasítások be­forrt hegei ott dudorodnak a fatörzsön. Ha a vóh kerülő a faluból hetek múltán idevetődik, meg­mérheti, hogy hány hüvelykkel nőtt meg őfelsége a téli alvás alatt. Mackó ur most gyorsan megfordult és a fiata­losnak tart. Valamit megszimatolt! Egy helyen mancsával fürgén szétkaparja a havat, fejét a hó­ba mélyeszti és egyetlen lediilettel kirántja a tél borzalmának áldozatát: a megfagyott őzet! őfelsége elégedetten ümmögi: — Télapó megint, rám gondolt! , A pirossapkás a fenyőről kíváncsian nézi a lakmározást. Egyszerre fölveti a fejét! Lent a völgyben rég nem hallott hangok sza­vát veri vissza az erdő: — Krikri... kri... krikrí! ... Vahmelylk daliás ácslegény nótás hangja! Meleg vérhullám csap a pirossapkás szivébe, nyakát előre nyújtja és hivóan rikoltja: — Kri.. kri.. riri.. ri!... A hivő válasz nem késik! A harkály még egy pillantást vet a mohón falatozó mackóra, lüktető vére azonban fölbi­zsereg benne, a levegőbe lendül és nagy hullám­ivekben arra száll, ahol a pirossapkás ácslegény tavaszról, szerelemről csábítóan most dalol. Búgó harangszó valahol messze a feltámadás ünnepét hirdeti. A feltámadás, egy uj élet fakadásának zso­lozsmáját hirdeti most az erdő s mező! 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom