Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-15 / 88. (1715.) szám

10 'PRKGAI-MAGÍ’AíiHlKriAP 1928 április 15, vasárnap, GYŐRY DEZSÖt KŐ VAN A SZIVEMEN Megkérdezlek még Döngetnem kell: nyers századokba nyúló ostort adtál a kezembe, tudom, osombókja még seb vértől csattanés, verésre szántad, jaj, de mit tegyek? hogy rázzam őket, hogy verjem szemükbe vérigzamos korbácsny éllel a látást s hogy ordítsam, hogy jobban fussanak? lecsuklott, áléit, liitroggyant a zom, beleliegzettes kantát nyöszörögnek és sebes torkuk lepi ronda por: mire korbácsod, erős Istenem, ezek közé, vagy épp ezekre kell? Következők leié Ki arra készülsz, hogy élted szoborba ünnepeljék majd hálás iskolák, kotród] ki, pusztul] bírságod kopár szikláihoz g új kínjaid gyötörve Krisztusként üld ki a, negyvennapot, kisértődet lelkedben hurcolod. S tán tántorodván, nézz a földre, le: eke szánt némán, gyár lót zakatolva, a föld tele velük s monoton kardalukkal, akik épp oly an szegény emb erek. S ha nincs szemed, ki lássa, és nincs füled, ki hallja — vessz ott magadba, inkább, mint lejöjj, de ha látsz, hallasz és lejössz közéjük óikkal lépkedve s csókoló szemekkel: kenyérszelökést fogjál jobb kezedben s ollós zórumot hordozzon a másik. Ötórai teán Josephine Bakernél Játék a né&erprlmadoima szalonjában két hölggyel, két úrral, öt kutyáira!, tengeri nyullal, teknősbékáva! és temérdek egyéb játék­szerre! — „Ajc én babám egy fekete n®“ és a híres Baker-csarlszton szem és azután semmi más, legfeljebb a de­ellentétéi támadtak. A zsupán döntött a vi­tás ügyben és döntése véget vetett a nyug­hatatlan ember városházi szereplésének. Osernok ezután teljes erővel az iparospárti szervezkedésbe feküdt bele, annak reményében, hogy képvise­lői, vagy legrosszabb esetben városházi mandátumhoz jut. Ideális célkitűzései nem voltak és ezért minden skurpulus nélkül fordított hátat az iparospártnak akkor, amikor észrevette, hogy nem tud általuk mandátumot szerezni. "Politikai karrierjének következő és utol­só stációja: a fascismifis volt. Az a koncepció, amely a kalandhajhász, •romantikus, most is forradalmak tüzért szító társaságot vezette, megfelelt a változatos múltú kassai főtrafikos ízlésének és Csernok Matej lekervényes politikai vargabetű kicirkalma- zása után visszatért oda, ahonnan elindult. A fascista eszmekor, az elvbaráti társaság na­gyon hasonlított ahhoz az együtteshez, amely- lyel Csernok Matej kilenc évvel ezelőtt célba- vet.te Kassa városának őslakos magyar társa­dalmát. De amíg abban az időben az efajta emberek szava felért a tettel addig most a viszonyok konszolidálódásával senki se vette többé komolyan az oroszlánszavu trafik- Richárdot. ,A ^ Osernok maga köré gyűjtötte az elége­detleneket, a pártokból kitessékelt és ki­zárt embereket és azokkal vetette meg a keletszlovenszkói fascista szervezet alap­jait. Igyekezett a régi félelmetes színben fel­tűnni, de nem állt mögötte sem hivatalos, sem félhivatalos apparátus csupán egy pár elkeseredett bárándozó. A hívek gyér száma nem szegte kedvét a fascizmus keletszloven- szkod apostolának. Elnökké választatta magát és hetenként egy kassai kávéházban szükkörü összejö­veteleket rendezett, amelyen hét-nyolc ember, köztük egy pár katonatiszt és ma- gasabbrangu köztisztviselő suttogták meg az országmegváltó célok megvalósításá­nak módjait. A fascista Csernek Matejtől már nem félt senki. A forradalomban fogant és az át­meneti idők nyugtalanságában felivelő kar­rier lejtőre került s az a morális defektus, amely most börtönbe juttatta a nyugtalanság éveinek szlovenszkói politikus-típusát, nem lepte meg az embereket. Akik ilyen nagy hangon kezdték, akik feneketlen gyülölséig- gel törtek egy nemzet ellen, akik az ismeret­lenség homályából bukkantak fel, hogy az emberek ezreinek életét keserítsék meg kí­méletlen politikai akamokságukkal, azok rendszerint gátlás és féknélküli emberek s előbb vagy utóbb bekerülnek a börtönfalak közé. A Csernok Ma tej sorsa beteljesedett, ez csak gyenge vigasz azoknak, akik áldoza­tául estek a forradalmi idők nagyhangú tör­tetőjének. (f. j.) Csernok ék mindent bevallónak Kassa, április 14, (Kassai szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A letartóztatott Csernok és Boca nagytrafikosok kihallgatá­suk során beismerték a csekkcsalásokat. Körülbelül egy hónapig akarták még foly­tatni a csalást, hogy ezáltal rossz anyagi helyzetükön javítsanak. Azután az volt a tervük, hogy Csernok felutazik Prágába a pénzügyminisztériumba, ahol bevallotta vol­na, hogy milyen csalásokat követett el és politikai érdemeire való tekintette] kérte volna, hogy tussolják el a dolgot, egyben felajánlotta volna, hogy a kár egy részét megtéríti. A csalás felfedezése után a ha­tóságok a nagytrafikban levő árut, vala­mint Osernok és Boca magánvagyonát zár alá vették. A lefoglalt értékek körülbelül 200.000 koronára nyújtanak fedezetet, úgy hogy a kincstár kára, amely egyelőre nem térül meg, mintegy 150 ezer korona. A to­vábbi csalások elkövetéséhez szükséges csekkeket is elkészítették a nagytrafik tu­lajdonosai. A két csaló nagytrafikos Zibriit Mihály ügyvédet kérte fel védőjének. JOMMMIi BAKER Bécs, április 14. • (A P. M. H. eredeti riportja.) A. Jóbann Strauss Theater nézőterére esténként leg­alább ezerotszáz ember azzal iil be, hogy bd- { zonyosságot szerezzen afelől, hogy a Josephine Baker valóban nem jobb egiy átlagos Tiller- göTlné! s az egyediüli, ami ingerlőén hat, az a feketesége és fekete testének a meztelen­sége. A néző rendszerint kellemesen csaló­dik, mert méregdrága pénzéért 'kap egy „Schwarz auf Weiss“ oimtü pompás revüt Mimi Köttel, Mészáros Paul eltel, a világhírű Rékefi-nővérékkel, Gisella Werbezirkkel, Ár­min Bergerrel, Békeffi Lászlóval, Fritz ím- b.oífal, másfél tucat valódi Tiller-görlel és tetejébe a híres Bakerrel, aki csöppet sem meztelenebb, mini a csodaszép revü bárme­lyik görlicéje, avagy táncosnője. Sőt azt le­hetne mondani, hogy a csodás Josephine spó­rol a meztelenségével, mert alig néhány je­lenete és táruoszáma után olyan párisi toilett- kampoziciőkat ölt magára, melyek egyrészt irigységgel töltik el a gyengébb neon kép­viselőit s másrészt a legszigorúbb erénycsősz megelégedését is kell, hogy kiérdemeljék. A fentemlitett ezerötszáz néző megdöbbenve eszmél rá, hogy a világhírű fekete sztár min­den reklám és minden feketesége, ellenére igenis tud, még ped ig in agyon tud . A Baker uj szint, uj zamatot hozott a minden változa­tossága mellett is egyhangú európai revüsziu- padra. Ez a játékojskedvü virgonc négerlány, kinek bölcsője a Harlem valamelyik sikáto­rában ringott, valahogyan átmentette és meg­tartotta fajának minden jellegzetes tulajdon­ságát, Nem amerikaiasodott és nem európaia- sodolt el, hanem magával hozta az őserdők illatát és zaínalát s mindén mozdulata a ga­zellák gyorsaságára, a párduc simaságára, az óriáskígyó hajlékonyságára emlékeztet. En- níitvail óan groteszk, mint az őserdők évszáza­dos fáin ugráló majom 'és egész lényéből az a gyerekes maivság árad ki, mely olyannyira rokon a kölyökállatok naiviságával. Josephine Baker sükért, nagy sikert ara­tott: Récében, teljesen elnémította ama eílon- ségetnek hangját, akik vendégszereplése ele­jén minden eszközt igénybe akartak venni, hogy föllépéseit lehetetlenné tegyék. A né­ger csillag ma olyan népszerű Récsbco, hogy megáll mimiep forral om^ ha megjelenik va­lahol, mert a jó bécsiek kör ül állják, körül­rajongják és boldoga'k, ha egy autogrammot, vagy legalább egy mosolyt kaphatnak tőle. Én magam láttam, amint a rendőrségnek kellett utat vágnia a Kaertner Ringen pompás kis autója számára, melynek kormánykerekét sa­ját maga igazgatja. Ez a szeretet, amellyel a jó bécsiek kö­rülrajongják, már kissé terhes s Baker ké­sőbb — amikor két titkáron és egy komor- nán keresztül sikerült bejutnom hozzá — ma­ga mesélte el, hogy egy belvárosi üzletben vásárolt valamit s a boltban eltöltött néhány perc alatt akkora tömeg gyűlt a bejárat elé, hogy nem volt képes a kocsijához jutni ;s egy hátsó kijáraton menekült a tisztelői elől, A tömeg azonban utána vetette magát s éppen annyi ideje volt, hogy egy arra haladó teher­autóra kapaszkodva nyerje meg a kellő egér- utat. Az eset kluja, hogy a teherautó soffőrje nem fogadta el a fölkínált bankjegyet, ha­nem egy autogramot kért helyette. Baker a Gnand-Hotel 347—355. szobáit foglalta le magának" és kíséretének. Neki csak egy hálószobája és egy szalonja, meg egy fürdőszobája van. De külön szobája van a két titkárnak, soflfőrj érnek, komorná járnak, azután azoknak, akik a legközelebb állanak a szivéhez: Repítő Abetino urnák, Baker me­nedzserének és Fifi, Baiby, Affi, valamint Fu- pette urhölgyekmek, akik származásukra néz­ve a csaholó négylábúak osztályába tartoz­nak. Baker imádja az állatokat. Parisban tiz kutyája van. Ezek közül csupán kettőt hozott magával Bécsbe, a másik kettőt már itt vette, vagy kapta. A tisztelői ismerik eztt a gyengé­jét és énckesmadarakkal, tengeri nyíltakkal, sünidisznóval, tengeri malaccal és teknősbé- Itával kedveskednek neki s e bájos állatká­kat hatalmas vdnágkos arak kis ér etében jut tat­jaik el hozzá. A fogadószobáija tele van virág­gal és tele van babával s játékkal, amiket maga vásárolt össze1. Ez a huszonegy éves nagy nő olyan, mint egy hatéves kislány. Ra­jong a babáért és rajong a játékszerért. Min­den. sarokban, minden polcon s minden asz­talkáin karafcterbabáik mosolyognak, közöt­tük jónéháiny olyan négerbaba, amely jog­gal nevezhető Josephine karikatúrájának. Pici néger táncos nő meztelenül, három piros pettyel a szája és a melle hellén* fékeié j rekán az a bizonyos „csak a banán“. A vit­rinek mélyén zöldkalapos tiroli babák, salz­burgi, voralbergi, valamint sváb hölgyek és urak fehér és fekete cseosemőbabák társasá­gában várják, hogy úrnőjük a Felix-kandur, aneg a Bonzo-kutya után kezükbe vegye és megadja nekik a naponta egyszer-kétszer kijáró simogatást és puszit. Délután öt órára voltam hivatalos hoz­zá. A kabátomat szer okfekete szobalány se­gítette le és átadott a titkárnak, aki moso­lyogva figyelmeztetett, hogy semmin se le­pődjek meg, ha bent leszek a szentélyben. Kitárta az ajtót s következő kép.tárait elém: egy ragyogóan megtérített asztal, érintetlen teásszervizzel, az asztalon sütemények, lifcő- rösüvegek s az asztal alatt öt kis kutya, Jo- sepbine Baker, egy szőke hölgy és két Men- jou-bajuszos ur. A társaság valamennyi tagja négylábon, illetve négykézlábon állt. A titkár bemutat Josephine-nak és társaságának, egy kedves bécsi színésznőnek, akivel nagyon összebarát­kozott a né'gersztár, továbbá Pepito Abaíino urnák és a másik Menjou-kópiának. Josep- bine egyszerű pepita ingblúzt visel hosszú újakkal és sötétkék sima szoknyával. Olyan egyszerű, mint egy felsőleány,iskolás növen­dék, aki most jött haza az iskolából. Teli szájjal nevet felém, hogy szinte szikrázik a hófehér fogsora: — Nézze csak, mit Ic&pt&m — s egy feke­te brldoggfcölyökre mutat. — Bonzo noir, fe­kete Bonzo; ugy-e, hogy gyönyörű! — s össze­vissza csókolja a kis feketeséget, mely értel­metlenül néz maga köré­Nem tehetek egyebet, lekuporodom a többiekhez s részt vettem a nagy gyerek já­tékában. — Ez az én családom — szól a kutyákra s a közelben elhelyezett egyéb iiégylábuafcra mutatva. — De ez még semmi. Van egy drága kis teknősbókám is. — És már is szalad érte. Gondosan tartja a kezében, hogy valami ba­ja ne történjen a té'li álmát alvó jószágnak. — Mást már minden nap várom, hogy fel­ébredjen. — Mondja. — Minden reggel meg­nézem, hogy ébren van-e már, de még min­dig alszik. Azután a vitrinhez szalad s mint egy paj­kos gyerek, örül az alkalomnak és sorjába mutogatja babáit, a játékait, a konyhakészle- bét s különösen arra büszke, hogy a miniatűr szerviz minden darabját küíön-küiön kézbe te­het venni, a másfél centiméter magasságú bo­rosüvegből tölteni lehet a három miliméter magas serlegekbe. Erről eszibe jut a likőr ös üveg. Teletölti az asztalon álló poharakat, kocint és exet diktál nekünk, miközben ő maga csak a nyelve hegyét mártja az édes likőrbe. Észre se vettük s közben úgy eltelt az idő, hogy Bakernek már készülődnie kellett, hogy el ne késsen a színházból. Ekkor esz­méltem rá, hogy interjúért jöttem s világhí­rű primadonákkal, bajuszos gyerekekkel, se­lyempincsikkel, egy griff ónnal és egy fekete buldoggal, meg egy téli álmát alvó teknős- bé'kával eljátszottam az időt. Legalább egy kérdést gyorsan: — Örül annak, hogy Prágába jön? — Boldog vagyok, ha utazhatom — vála­szolja — s nagyon szeretem a változatosságot. Bécset ugyan nagyon megszerettem, de ezt hallom, hogy Prága még Becsnél is szebb, meri régibb. Onnan Pestre menyek. Nagyon kiváncsi vagyok a magyar fővárosra. Azt moncléák, hogy olt megtalálom mindazt, amit Prága és Bécs külöii-külön nyújtanak, Pesten a világvárost és Budán a múlt emlékeit Ezután ő kérdez: — Igaz, hegy olt tüntetni fognak elle­nem? U gye-e nem igaz? Ugy-e nem fog iák bántam a kis Josephinét, aki a szivét viszi hozzájuk ? Megnyugtatom, hogy nem kell félnie. A pestiek még nem ettek meg senkit, sőt csar- lesztont is írtak róla, annyira népszerű Pes­ten. Josephitóe Baker a kis gramofonjához ugrik, feltesz egy lemezt, mely rázendít az „Én babáim egy fekete nő“ . . .-re. — Ugy-e ez az? — mondja kacagva és már táncolja is a szalon tükörsima parkettjén azt a csarlsztont, mely híressé tette az egész világon . . . A buosuzásnál odaszalad a vitrinhez, ki­vesz egy sárga selyempihéjii húsvéti játék- csibét. melynek fejebubján belvárosán félre- csapott cilinder ékeskedik. Megmutatja, hogy megáll a lábán, azután ezekkel a szavakkal adja ide: — Emlékül, hogy gondol ion rám! I ri- szonílátásra Prága bá n! _______ L 1 — öt korona egy menzaebéd ára: vendé­gelj meg havonta egyszer'egy nyomorgó ma­gyar diákot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom