Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-15 / 88. (1715.) szám
10 'PRKGAI-MAGÍ’AíiHlKriAP 1928 április 15, vasárnap, GYŐRY DEZSÖt KŐ VAN A SZIVEMEN Megkérdezlek még Döngetnem kell: nyers századokba nyúló ostort adtál a kezembe, tudom, osombókja még seb vértől csattanés, verésre szántad, jaj, de mit tegyek? hogy rázzam őket, hogy verjem szemükbe vérigzamos korbácsny éllel a látást s hogy ordítsam, hogy jobban fussanak? lecsuklott, áléit, liitroggyant a zom, beleliegzettes kantát nyöszörögnek és sebes torkuk lepi ronda por: mire korbácsod, erős Istenem, ezek közé, vagy épp ezekre kell? Következők leié Ki arra készülsz, hogy élted szoborba ünnepeljék majd hálás iskolák, kotród] ki, pusztul] bírságod kopár szikláihoz g új kínjaid gyötörve Krisztusként üld ki a, negyvennapot, kisértődet lelkedben hurcolod. S tán tántorodván, nézz a földre, le: eke szánt némán, gyár lót zakatolva, a föld tele velük s monoton kardalukkal, akik épp oly an szegény emb erek. S ha nincs szemed, ki lássa, és nincs füled, ki hallja — vessz ott magadba, inkább, mint lejöjj, de ha látsz, hallasz és lejössz közéjük óikkal lépkedve s csókoló szemekkel: kenyérszelökést fogjál jobb kezedben s ollós zórumot hordozzon a másik. Ötórai teán Josephine Bakernél Játék a né&erprlmadoima szalonjában két hölggyel, két úrral, öt kutyáira!, tengeri nyullal, teknősbékáva! és temérdek egyéb játékszerre! — „Ajc én babám egy fekete n®“ és a híres Baker-csarlszton szem és azután semmi más, legfeljebb a deellentétéi támadtak. A zsupán döntött a vitás ügyben és döntése véget vetett a nyughatatlan ember városházi szereplésének. Osernok ezután teljes erővel az iparospárti szervezkedésbe feküdt bele, annak reményében, hogy képviselői, vagy legrosszabb esetben városházi mandátumhoz jut. Ideális célkitűzései nem voltak és ezért minden skurpulus nélkül fordított hátat az iparospártnak akkor, amikor észrevette, hogy nem tud általuk mandátumot szerezni. "Politikai karrierjének következő és utolsó stációja: a fascismifis volt. Az a koncepció, amely a kalandhajhász, •romantikus, most is forradalmak tüzért szító társaságot vezette, megfelelt a változatos múltú kassai főtrafikos ízlésének és Csernok Matej lekervényes politikai vargabetű kicirkalma- zása után visszatért oda, ahonnan elindult. A fascista eszmekor, az elvbaráti társaság nagyon hasonlított ahhoz az együtteshez, amely- lyel Csernok Matej kilenc évvel ezelőtt célba- vet.te Kassa városának őslakos magyar társadalmát. De amíg abban az időben az efajta emberek szava felért a tettel addig most a viszonyok konszolidálódásával senki se vette többé komolyan az oroszlánszavu trafik- Richárdot. ,A ^ Osernok maga köré gyűjtötte az elégedetleneket, a pártokból kitessékelt és kizárt embereket és azokkal vetette meg a keletszlovenszkói fascista szervezet alapjait. Igyekezett a régi félelmetes színben feltűnni, de nem állt mögötte sem hivatalos, sem félhivatalos apparátus csupán egy pár elkeseredett bárándozó. A hívek gyér száma nem szegte kedvét a fascizmus keletszloven- szkod apostolának. Elnökké választatta magát és hetenként egy kassai kávéházban szükkörü összejöveteleket rendezett, amelyen hét-nyolc ember, köztük egy pár katonatiszt és ma- gasabbrangu köztisztviselő suttogták meg az országmegváltó célok megvalósításának módjait. A fascista Csernek Matejtől már nem félt senki. A forradalomban fogant és az átmeneti idők nyugtalanságában felivelő karrier lejtőre került s az a morális defektus, amely most börtönbe juttatta a nyugtalanság éveinek szlovenszkói politikus-típusát, nem lepte meg az embereket. Akik ilyen nagy hangon kezdték, akik feneketlen gyülölséig- gel törtek egy nemzet ellen, akik az ismeretlenség homályából bukkantak fel, hogy az emberek ezreinek életét keserítsék meg kíméletlen politikai akamokságukkal, azok rendszerint gátlás és féknélküli emberek s előbb vagy utóbb bekerülnek a börtönfalak közé. A Csernok Ma tej sorsa beteljesedett, ez csak gyenge vigasz azoknak, akik áldozatául estek a forradalmi idők nagyhangú törtetőjének. (f. j.) Csernok ék mindent bevallónak Kassa, április 14, (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A letartóztatott Csernok és Boca nagytrafikosok kihallgatásuk során beismerték a csekkcsalásokat. Körülbelül egy hónapig akarták még folytatni a csalást, hogy ezáltal rossz anyagi helyzetükön javítsanak. Azután az volt a tervük, hogy Csernok felutazik Prágába a pénzügyminisztériumba, ahol bevallotta volna, hogy milyen csalásokat követett el és politikai érdemeire való tekintette] kérte volna, hogy tussolják el a dolgot, egyben felajánlotta volna, hogy a kár egy részét megtéríti. A csalás felfedezése után a hatóságok a nagytrafikban levő árut, valamint Osernok és Boca magánvagyonát zár alá vették. A lefoglalt értékek körülbelül 200.000 koronára nyújtanak fedezetet, úgy hogy a kincstár kára, amely egyelőre nem térül meg, mintegy 150 ezer korona. A további csalások elkövetéséhez szükséges csekkeket is elkészítették a nagytrafik tulajdonosai. A két csaló nagytrafikos Zibriit Mihály ügyvédet kérte fel védőjének. JOMMMIi BAKER Bécs, április 14. • (A P. M. H. eredeti riportja.) A. Jóbann Strauss Theater nézőterére esténként legalább ezerotszáz ember azzal iil be, hogy bd- { zonyosságot szerezzen afelől, hogy a Josephine Baker valóban nem jobb egiy átlagos Tiller- göTlné! s az egyediüli, ami ingerlőén hat, az a feketesége és fekete testének a meztelensége. A néző rendszerint kellemesen csalódik, mert méregdrága pénzéért 'kap egy „Schwarz auf Weiss“ oimtü pompás revüt Mimi Köttel, Mészáros Paul eltel, a világhírű Rékefi-nővérékkel, Gisella Werbezirkkel, Ármin Bergerrel, Békeffi Lászlóval, Fritz ím- b.oífal, másfél tucat valódi Tiller-görlel és tetejébe a híres Bakerrel, aki csöppet sem meztelenebb, mini a csodaszép revü bármelyik görlicéje, avagy táncosnője. Sőt azt lehetne mondani, hogy a csodás Josephine spórol a meztelenségével, mert alig néhány jelenete és táruoszáma után olyan párisi toilett- kampoziciőkat ölt magára, melyek egyrészt irigységgel töltik el a gyengébb neon képviselőit s másrészt a legszigorúbb erénycsősz megelégedését is kell, hogy kiérdemeljék. A fentemlitett ezerötszáz néző megdöbbenve eszmél rá, hogy a világhírű fekete sztár minden reklám és minden feketesége, ellenére igenis tud, még ped ig in agyon tud . A Baker uj szint, uj zamatot hozott a minden változatossága mellett is egyhangú európai revüsziu- padra. Ez a játékojskedvü virgonc négerlány, kinek bölcsője a Harlem valamelyik sikátorában ringott, valahogyan átmentette és megtartotta fajának minden jellegzetes tulajdonságát, Nem amerikaiasodott és nem európaia- sodolt el, hanem magával hozta az őserdők illatát és zaínalát s mindén mozdulata a gazellák gyorsaságára, a párduc simaságára, az óriáskígyó hajlékonyságára emlékeztet. En- níitvail óan groteszk, mint az őserdők évszázados fáin ugráló majom 'és egész lényéből az a gyerekes maivság árad ki, mely olyannyira rokon a kölyökállatok naiviságával. Josephine Baker sükért, nagy sikert aratott: Récében, teljesen elnémította ama eílon- ségetnek hangját, akik vendégszereplése elején minden eszközt igénybe akartak venni, hogy föllépéseit lehetetlenné tegyék. A néger csillag ma olyan népszerű Récsbco, hogy megáll mimiep forral om^ ha megjelenik valahol, mert a jó bécsiek kör ül állják, körülrajongják és boldoga'k, ha egy autogrammot, vagy legalább egy mosolyt kaphatnak tőle. Én magam láttam, amint a rendőrségnek kellett utat vágnia a Kaertner Ringen pompás kis autója számára, melynek kormánykerekét saját maga igazgatja. Ez a szeretet, amellyel a jó bécsiek körülrajongják, már kissé terhes s Baker később — amikor két titkáron és egy komor- nán keresztül sikerült bejutnom hozzá — maga mesélte el, hogy egy belvárosi üzletben vásárolt valamit s a boltban eltöltött néhány perc alatt akkora tömeg gyűlt a bejárat elé, hogy nem volt képes a kocsijához jutni ;s egy hátsó kijáraton menekült a tisztelői elől, A tömeg azonban utána vetette magát s éppen annyi ideje volt, hogy egy arra haladó teherautóra kapaszkodva nyerje meg a kellő egér- utat. Az eset kluja, hogy a teherautó soffőrje nem fogadta el a fölkínált bankjegyet, hanem egy autogramot kért helyette. Baker a Gnand-Hotel 347—355. szobáit foglalta le magának" és kíséretének. Neki csak egy hálószobája és egy szalonja, meg egy fürdőszobája van. De külön szobája van a két titkárnak, soflfőrj érnek, komorná járnak, azután azoknak, akik a legközelebb állanak a szivéhez: Repítő Abetino urnák, Baker menedzserének és Fifi, Baiby, Affi, valamint Fu- pette urhölgyekmek, akik származásukra nézve a csaholó négylábúak osztályába tartoznak. Baker imádja az állatokat. Parisban tiz kutyája van. Ezek közül csupán kettőt hozott magával Bécsbe, a másik kettőt már itt vette, vagy kapta. A tisztelői ismerik eztt a gyengéjét és énckesmadarakkal, tengeri nyíltakkal, sünidisznóval, tengeri malaccal és teknősbé- Itával kedveskednek neki s e bájos állatkákat hatalmas vdnágkos arak kis ér etében jut tatjaik el hozzá. A fogadószobáija tele van virággal és tele van babával s játékkal, amiket maga vásárolt össze1. Ez a huszonegy éves nagy nő olyan, mint egy hatéves kislány. Rajong a babáért és rajong a játékszerért. Minden. sarokban, minden polcon s minden asztalkáin karafcterbabáik mosolyognak, közöttük jónéháiny olyan négerbaba, amely joggal nevezhető Josephine karikatúrájának. Pici néger táncos nő meztelenül, három piros pettyel a szája és a melle hellén* fékeié j rekán az a bizonyos „csak a banán“. A vitrinek mélyén zöldkalapos tiroli babák, salzburgi, voralbergi, valamint sváb hölgyek és urak fehér és fekete cseosemőbabák társaságában várják, hogy úrnőjük a Felix-kandur, aneg a Bonzo-kutya után kezükbe vegye és megadja nekik a naponta egyszer-kétszer kijáró simogatást és puszit. Délután öt órára voltam hivatalos hozzá. A kabátomat szer okfekete szobalány segítette le és átadott a titkárnak, aki mosolyogva figyelmeztetett, hogy semmin se lepődjek meg, ha bent leszek a szentélyben. Kitárta az ajtót s következő kép.tárait elém: egy ragyogóan megtérített asztal, érintetlen teásszervizzel, az asztalon sütemények, lifcő- rösüvegek s az asztal alatt öt kis kutya, Jo- sepbine Baker, egy szőke hölgy és két Men- jou-bajuszos ur. A társaság valamennyi tagja négylábon, illetve négykézlábon állt. A titkár bemutat Josephine-nak és társaságának, egy kedves bécsi színésznőnek, akivel nagyon összebarátkozott a né'gersztár, továbbá Pepito Abaíino urnák és a másik Menjou-kópiának. Josep- bine egyszerű pepita ingblúzt visel hosszú újakkal és sötétkék sima szoknyával. Olyan egyszerű, mint egy felsőleány,iskolás növendék, aki most jött haza az iskolából. Teli szájjal nevet felém, hogy szinte szikrázik a hófehér fogsora: — Nézze csak, mit Ic&pt&m — s egy fekete brldoggfcölyökre mutat. — Bonzo noir, fekete Bonzo; ugy-e, hogy gyönyörű! — s összevissza csókolja a kis feketeséget, mely értelmetlenül néz maga köréNem tehetek egyebet, lekuporodom a többiekhez s részt vettem a nagy gyerek játékában. — Ez az én családom — szól a kutyákra s a közelben elhelyezett egyéb iiégylábuafcra mutatva. — De ez még semmi. Van egy drága kis teknősbókám is. — És már is szalad érte. Gondosan tartja a kezében, hogy valami baja ne történjen a té'li álmát alvó jószágnak. — Mást már minden nap várom, hogy felébredjen. — Mondja. — Minden reggel megnézem, hogy ébren van-e már, de még mindig alszik. Azután a vitrinhez szalad s mint egy pajkos gyerek, örül az alkalomnak és sorjába mutogatja babáit, a játékait, a konyhakészle- bét s különösen arra büszke, hogy a miniatűr szerviz minden darabját küíön-küiön kézbe tehet venni, a másfél centiméter magasságú borosüvegből tölteni lehet a három miliméter magas serlegekbe. Erről eszibe jut a likőr ös üveg. Teletölti az asztalon álló poharakat, kocint és exet diktál nekünk, miközben ő maga csak a nyelve hegyét mártja az édes likőrbe. Észre se vettük s közben úgy eltelt az idő, hogy Bakernek már készülődnie kellett, hogy el ne késsen a színházból. Ekkor eszméltem rá, hogy interjúért jöttem s világhírű primadonákkal, bajuszos gyerekekkel, selyempincsikkel, egy griff ónnal és egy fekete buldoggal, meg egy téli álmát alvó teknős- bé'kával eljátszottam az időt. Legalább egy kérdést gyorsan: — Örül annak, hogy Prágába jön? — Boldog vagyok, ha utazhatom — válaszolja — s nagyon szeretem a változatosságot. Bécset ugyan nagyon megszerettem, de ezt hallom, hogy Prága még Becsnél is szebb, meri régibb. Onnan Pestre menyek. Nagyon kiváncsi vagyok a magyar fővárosra. Azt moncléák, hogy olt megtalálom mindazt, amit Prága és Bécs külöii-külön nyújtanak, Pesten a világvárost és Budán a múlt emlékeit Ezután ő kérdez: — Igaz, hegy olt tüntetni fognak ellenem? U gye-e nem igaz? Ugy-e nem fog iák bántam a kis Josephinét, aki a szivét viszi hozzájuk ? Megnyugtatom, hogy nem kell félnie. A pestiek még nem ettek meg senkit, sőt csar- lesztont is írtak róla, annyira népszerű Pesten. Josephitóe Baker a kis gramofonjához ugrik, feltesz egy lemezt, mely rázendít az „Én babáim egy fekete nő“ . . .-re. — Ugy-e ez az? — mondja kacagva és már táncolja is a szalon tükörsima parkettjén azt a csarlsztont, mely híressé tette az egész világon . . . A buosuzásnál odaszalad a vitrinhez, kivesz egy sárga selyempihéjii húsvéti játék- csibét. melynek fejebubján belvárosán félre- csapott cilinder ékeskedik. Megmutatja, hogy megáll a lábán, azután ezekkel a szavakkal adja ide: — Emlékül, hogy gondol ion rám! I ri- szonílátásra Prága bá n! _______ L 1 — öt korona egy menzaebéd ára: vendégelj meg havonta egyszer'egy nyomorgó magyar diákot!
