Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-13 / 86. (1713.) szám

6-Í>m<^-MA<AARH1RLAR 1928 február 18, péntek. Az én etnográfiám — Az indián — Az indián vtérazomjjlas szómjJteteg vala. Barna, kö-cserzett barát szamara saikkaisZ tattá a n'ajp, me­rész sasorra itvbeai ugrott) előre, sáinte, mint a sarló: éles volt és hegyes. Saemled rendszerint vér­ben forogtak, vakító fehér fogad egy jazz-tbamd cdtoitányténjáit megszégyenítő zengéssel csattogtak. Egyéb izma aiznítán meg sem mozdnHt. Állít és Őr­ködött a vártáin, mdnt ama Utolsó Mohikáia. A beavatottak úgy tudták, hogy az indián a Sólyom szem névre hallgatott, ha háti lgta‘ott, miért -magyarul nemigen értette a nevét. Klyoumgawia- Awa volt becsületes indiián neve, mig az amglo- aanerioadn kéresZtöégben a Thomiae Marley nevet kapta. A Sólyomszem hotbí a külső Józsefváros kalandokra szomjazó ifjú gárdája adta aztán sze­gény, jobb soréra érdemes -dhiippevTa ^Indiánnak. A beavatott források aztán azt a hiteles nó­tát csergedezlték, hogy Kiyoungawa-A.'wa = T. Mar- leyít néhány elsőhetes mozi hozatta a berlini Hk- genlbedk váilllailkozó cég utján Pestre. A Hlaigen- beck-dég zsírálBBal, orrszarvuiváfl, exótikus vádiak­kal kereskedik, azonkívül voguiokáb, eszkimókat és indiánus-falvakat közvetít. Fenltneveaett; Vlérsaomj Nebraskából került Peshre s nekem már csak álékor volt találkozásom öltöi^főníökslégéve'l, -mikor az elsőkét es mozik át­adták a-z indiánt néhány kopott filmmel együtt apróbb mozik reklámjául. Naponta négytől-tízig óit állott az indián a Baross-Utoa égjük gyanús kaSjsejü mozijának ajtajában, mdnt a „Kaland az indiánokkal" c. hollywoodi müfii.m élő reMáimja. A I apjában véve roppant sajnálat ram él tó volt Tho- mas-Awa, minden vadul fityegő bárdja, rengeteg r-edues tollas mokaszinja ellienér.e is. Valami sziln- Iiázi ruhatár öltöztette fel rikító iudiánkaoukába T. Awta urat, akinek nem volt egyéb feladata, minit hogy hat óra hossza/t mozdulatlanul mered­jen a íizenniégyes villamos megállóján alk irányába, a főmre g feje fölötit, mely őrákhosseat türelmesen á’ídogáüt és vitatkozott körülötte, úgy, hogy a . on'dör, aki a Bodő-kávéház előtt posZtol, többször átjött megnézni az üj fejlenDén-yieket, aimák esetleg 3szólyezt-etnék a népszerű törzsfőnök testi ép­ségét. (Az indián kacdfca az első nap közfcáimulat kö- z ppontja volt, a második nap mlég mindig körül­fogták, harmadnap csak szerel messzi-vü cselédlá­nyok és józsefvárosi, még a szomszéd franzsbadtd rssakölykök tolongtak körülötte. A Franzs-tadtból •iri'gykedve rándult át néhány facér jasezkölyök, akit sem a hekus nem keresett e percben, sem pedig semmi különösebb meló, avagy szajré nem akadt számukra. A Framzstadt átraudulásáitől számdtott két órán belül megindult a nagy nén-ijai vi;ta. Egy sjjhánc ugyánis, amikor már ' yya azon fára­dozott, hogy7 az -indián szájába - •ot dugjon, meg égő -cigarettát, de eredménytelenül: etorditotita máigát: — Nékem ne dumálja'tok! Ez a Sovány Pepi a ligetből! Az indián nyugodt maradt. Aroizma se rán- dult, pedig ekkor már a bátrabbak a tollai körül kaparásztak s mind azon voltak, hogy kilendítsék a törzs'főuököt nyugalmi helyzetéből. Áim a józsef­városiak sérelmet véltek az indián eredetét illető kételkedésben s visszáíelesettek: — Becse zavaróra, hogy igazi indián! — Ez indián'? — tolta közelebb képit a- Viola- utca gyöngye, — nézd meg az orrát! Nézd meg a rsámpás lábát. Sose ült lovon! Nézd — ordította egyre diadalmasabban. —, ki van festve a képe! És megnyálazott mutatóujját végighuZta a-z in­dián arcán. De semmi feöték nyoma. Az indián, a raozisoktka'l költött szerződ,és alapján, nyugodt mia- • adt, akár taposhatok volna rájíta. Osiak szemei forogtak. A ferencvárosiak egyre jobban zúgták a ma­guk igazát. A Józsefváros sem hagyta a hitét s mindnyájad az indiánon lóglak, aki. azonban vité­zül állotta a harcot. Gondolható volt, hogy sze­mélyes térre lendül rögtön a vita. A Viola-utca gyöngyié azt mondta: — Iszen megismerem a Pepit! Indián-melója akadt! Franzstadbi haver 5 is! — Franzstadti — biggyesztette el a száját a Józsefváros vezérvirága —, iszen csak nem gondo­lod, hogy volt valaha olyan franastadbl haver, akit indiánnak lehetett volna kikészíteni? Ti an­nál sakkal Mnkebbek vagytok. A Józsefváros kórusban nevetett. A csekély létszámú ferencvárosi tábor kényelmetlenül érezte magát. A Józsefek tovább gyötörték őket. — A Franzstadt lejárt! Ti akartok futballt játszani? — terelte egészen személyes térre az ügyet. — iszen az FTC-nél ronigyabb csapat nincs az egész Európában. Méghogy ez az indián a Fra­diból való! Ha megtudnám, hogy a Fradiiból való ez az indián, aki beossza vámmá csak angolul, meg spanyolul ért, aik'kor úgy tolnám be vele az abla­kot, ahogy a műit héten'a ti futballistáitokat verte meg a csujágröcsögei vályogvetők második b.- osapata. A Józsefváros győztesen nevetett és diadal­menetben tolongott az indián körüli. De csak egy nercig. Mert a nehéz felfogású indián ekkor meg­mozdult, mindenki megdöbbenésére vnsztjóbló lassan leszállóit talapzatáról és váraUam-vilIáin- gyoman. úgy törülte képen miniden vendégjog öl­lenére a Józsefváros vezérszónokát, hogy az kettőt penderülve nekilódult a Bodő-kávéház üvegabla­kának. Ebből láttuk aztán, hogy mégsem valódi ifi- dián. —thyvi— xx Rendelje meg a magyar gyermekirodalom klncsesházát, az „Ifjúsági könyvtár" első kötetét 12 koronáért köayvosztályunknáL Csőnakkaiaszirófa a Dráváé Marburg mellett a Dráván egy csónakot a vihar felfor- ditott és a benne ülő hattagú társaság a vízbe fulladt Marburg, április 12. Tegnap délután a Dráván szörnyű csónakkatasztrófa történt. Lösehnigg marburgi kádármester 26 éves feleségével, két apró gyermekével, valamint* egy marburgi vasutas feleségével és annak 14 éves fiával kirándulásra indult. A társaság át akart jutni a Dráva másik partjára és egy szénszáHitó csónak, amelyen három halász ült, váltakozóit arra, hogy átviszi őket a túlsó partra. Amikor a csónak a folyó közepén volt, hirtelen vihar támadt. A halászok minden erőlködése dacára a vihar a csónakot {elfor­dította és a benne ülők a vízbe estek. A három halász úszva érte el a partot, de a kirán­duló társaság minden tagja a vízbe veszett. A két család hat tagjából senkit sem lehe­tett megmenteni. Ülsz Berlint Kivétették is süielsem taiáUik a moabifi törvényszék meg­szöktetett fesivét — Az eszelte® kizrckertlli tettes nem Ismer! társait — Berlin, április 12. A Prágai Magyar Hír­lap tegnapi számában részletesen beszámol­tunk arról a vakmerő banditatrükkről, amelv- lyel hét kommunista fiatalember a moabiti törvényszék fogházából kiszabadította Braun Ottót, a hazaárulás miatt vizsgálati fogságban ülő kommunista irót. A vakmerő fogolyszök- tetők közül egyedül Philip Károly hentes­segédet tudták a törvényszék épületében el­fogni és az ő vallomása alapján remélték, hogy nyomába jutnak a menekülő társaság­nak. A hentessegéd első kihallgatása alkal­mával mindent tagadott, még azt is, hoov tár­sait a nevükről ismeri. Ruháit átkutatták és zsebéből egy töltetlen revolver került elő. Most már tovább nem tagadhatott, de csupán annyit ismert be, hogy husvéí előtt találkozott először össze a fogolyszöktető társasággal, amelynek tagjairól azt sem tudta, hogy kik és mi a céljuk. Csak annyit árultak el tervük­ről, hogy egy embert valahonnan meg akar­nak szöktetni és szükségük van segítségre. Nem ismerte Braun Ottót és menyasszonyát sem. Kedden este a társaság vezetője utasí­tást küldött neki, hogy másnap reggel legyen a moabiti törvényszék kapuja előtt. Ott talál­koztak és egyenként sompolyogtak fel a törvény­szék elsőemeleti folyosójára. E?v elhagyott helyen vezérük revolvereket osztott szét közöttük, azután erélyeshangu parancsára felsorakoztak és behatoltak a fo­golylátogató szobába. Fegyverét egyikük sem használta, csu­pán ijesztésül tartották kezükben. A hentessegéd vallomása egyetlen olyan adatot sem tartalmazott, amely a szökevé­nyek utáni kutatást megkönnyítette volna. A bűnügyi rendőrség detektivjei az egész vá­rost tűvé tették a megszöktetett Braun Ottó után, de csak annyit sikerült megállapita- niok, hogy egy órával szökése után lakásán járt és átöltözött. Azóta Braunnak, menyasszonyának és segítő­társainak teljesen nyomuk veszett. ipar nagyon sok esetben fel tudja használni. Elég például a kénessavat és levegőt együtt platinához vezetni s kész a tiszta, 'koncentrált kénsav. Platina-katalizátort használnak az oxigén és nitrogén vegyületeinek s az ammóniákból való salétromsav előállításához. Érdekes, hogy ugyan­azok a mérgek, amik az emberi szervezetre káro­san hatnak, például a cián, a széngáz, áz arzén, „megmérgezik" a platinát is, mert elveszik a katalizáló képességét. A mérgezett platinát újra be kell olvasztani és megfinomitani. A platina ára Amint említettük, kétszáz évvel ezelőtt sem­mi értéke nem volt a platinának, sőt a tengerbe dobatták. Csak a XIX. században ismerték fel igazi értékeit, de egészen 1900-ig olcsóbb maradt az aranynál. 1912-bep már elérte kilogrammonként a 8000 svájci frank értékét s a háborúban, mikor az Uralbeli bányák csaknem teljesen beszüntették az üzemet, rohamosan emelkedett tovább az ára. Jelenleg körülbelül 150.000 cseh koronába kerül a platina kilója, de valószínű, hogy még tovább fog emelkedni, mert egyre nagyobb a szükséglet. Mivel a termelés nem tud lépést tartani a szükséglettel, megpróbálják részben más anyag­gal, részben ötvözetekkel helyettesiteni a tiszta platinát. A legutóbbi években így született meg a platinor, a piator, az osmior, a pallas, mely mind platinaötvözet s csaknem teljesen pótolja a tiszta platina: az ékszerek készítésénél, de az áruk az arany ára körül marad. A platinánál is drágáb az irídium, mely még ritkább és még becsesebb fém s az ára kétszerese a platinának. Az irídium, a rhodium s a ruthe- nium még a platinánál is jobban ellentállnak minden vegyi reakciónak, de oly kevés van be­lőlük, hogy még laboratóriumi célokra sem jut elég. Hifiéin utazik SíEite a magyar delegáció a keres­kedelmi szerződési tárgyalásokra Budapest, április 12 (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Hétfőn uta­zik Rómába a magyar delegáció a magyar- olasz kereskedelmi szerződési tárgyalások­ra. A kötendő kereskedelmi szerződés a két állam egész gazdasági és kereskedelmi for­galmát felöleli és részletes tarifái is egyez­mény jelleggel fog bírni. Igaz-e, hogy az amerikai férfi rabszolgája a nőnek? Mikor felfedezték, a tengerbe dobták a platinái, ma 150 korona a gyamja Alig 200 éve fedezték fel a spanyolok Peruban a platinát, melyei másodrendű ezüstnek tartottak, mit legfeljebb pénzhamisításra lehet felhasználni. 1740-ben hozták Európába az uj fémet s a spa­nyolok törvényt hoztak rá, hogy a tengerbe kell dobni, mint értéktelen, de veszedelmes fémet. Azóta nagy karriert futott be a kezdetben annyira lebecsült platina s ma messze felülmuja értékben az aranyat is. Buffon az arany és vas természetes ötvözeté­nek tartotta, 1744-ben Blondeau felismerte, hogy külön fém, de csak a XIX. század közepén sike­rült különválasztani tisztán a platinát a vele együtt előforduló többi ritka fémtől, az irídium­tól, rhodiumtól, palládiumtól, osmiumtól és rutheniumtól. A világszerte felhasznált platina 95 százaléka az Uralbeli bányákból való s csak jelentéktelen a kolumbiai, borneoi, transvali platinatelepek termelése. A platinaércet nyersen hozzák Európába s itt olvasztják ki a tiszta plati­nát belőle. Az érető! a fémig A platina érce az Uraiban is régi folyók kiszáradt medrének fenekén található legbőveb­ben. A viz hozta ki a hegyekből s a homokból először a nehéz platina rakódott le a medrekbe. A homok platinatartalma tonnánként 2 gramtól 80 grammig változik s rendszerint akad mellette kevés arany is. A fémek a földtől és a homoktól való meg­tisztítását megkönnyíti a platina nagy fajsulya, mely tudvalevőleg 21.7-szer nagyobb a vizénél. Sorozatos kimosás révén nyerik a platina-ércet, szürke szabálytalan alakú szemcsék alakjában, melyeknek már 80% a platinatartalma. Ezután következik a finomítás, melynek során megkap­ják a tiszta platinát és melléktermékként a vele együtt előforduló többi különleges elemet; leg­inkább kémiai eljárást használnak, feloldván választóvízben az ércet s a hosszadalmas és kényes művelet után szürke por alakjában marad meg a platina, amit aztán, beolvasztanak. A platina olvadáspontja 1800°, az irídiumé 2000", tehát csak gáz-, vagy elektromos kemencé­ben lobot megolvasztani őket. Mószből készült ilyen kohókban történik az olvasztás, melyekben egyszerre 1—5 kilogram platinát lehet meg­olvasztani. A megolvadt fémet grafittégelyekbe öntve kovácsolás és hengerelés segítségével vékony lemezalakra nyújtják s igy kerül a keres­kedésbe. Az eljárás nagyon jól ismert művelet a ne- tallurglában, de a platinánál roppantul kell vigyázni a tisztaságra, mert az ólom, cink, kén, arzén vagy szilíciumnak legkisebb nyoma is törékennyé teszi a platinát s újra kell kezdeni a beolvasztást. A platina drága volta miatt is na­gyon kell vigyázni s a műhelyekben gondoskod­nak arró1, hogy minden platinaporszemet meg­mentsenek az eikallódástóL Még szellőztető készüléken is szűrőt alkalmaznak, hogy össze- gvüjtsék a plalinaport s azonkívül a legkörül­tekintőbb módon védekeznek a — lopás ellen. (Oroszországban állítólag a termelt platinaérc felét ellopják.) A platina alkalmazása A platina lemez, rúd, vagy drót alakjában kerül forgalomba, tisztán vagy rézzel s a vele rokon fémekkel keverve. Az ékszerészek platiná­ja 95% tiszta platina 5% rézzel keverve, ami keményebbé teszi a drága fémet. A fémjelzés tudvalevőleg egy kutyafej. Az ékszerészek első­sorban azért szeretik alkalmazni, mert nagyon szépen csiszolható s örökké ugyanolyan marad. Minden gyémántfoglalat platinából van, de készí­tenek belőle gyűrűt, fülönfüggőt, órát, cigaretta- tárcát, láncot, karkötőt. Évenként 2500—8500 kilo­gram platinát használnak fel ékszerkészitésre. A platina egyedülálló kémiai és fizikai tu­lajdonságai miatt — ellenáll a savaknak, hő­mérsékletnek, a tűznek — nagyon sokféle alkal­mazást talál a tudósok laboratóriumaiban. Rend­szerint 5—25%:nyi irídiummal keverve készitik a tégelyeket, elektródokat s nagyon sok platinát használ fel az a kémiai ipar, mely elektrolízissel, savdesztillálással, robbanó klorátokkal dolgozik. Az elektromos kemencék elektródjai platinából vannak, platinát használnak magas hőmérsék­letek mérésénél s platinaedényben tartják a fluórsavat, mely megtámadja a többi fémet s az üveget is. Platinából van a kilogram és a méter egy­sége is, miket Parisban őriznek. A méter egy­ségét azért készítették platinából, mert a normá­lis hőfok alatt nagyon csekély a kiterjedése, OMól 100°-ig mindössze Uim-ed részével ter­jed ki. Nagyon sok platinát használ fel a müselyem- gyártás olyan szálvezetőkben, melyeknek apró likacsain húzzák keresztül a selyemszálakat. Pénzt csak abban az időben vertek platiná­ból, mikor még olcsóbb volt az aranynál. A múlt század negyvenes éveiben az oroszoknál járta a 3, 6 és 12 rubeles pl^linapénz s Franciaországban a más ''1; császárság kísérletezett platinaérmék- kel, de nem sokáig. A platina legkülönösebb sajátsága A platina számtalan alkalmazása mellett leg­érdekesebb az, amikor a kémiában mint katalizá­tort használják fel. Katalizátornak az olyan anyagot nevezik, amely meggyorsít, vagy előidéz bizonyos vegyi folyamatot, anélkül, hogy részt venne benne. Ha például levegővel kevert világi- tógázba, vagy hidrogénbe egy kis platinaszemcsét teszünk, akkor az felmelegszik, izzásba jön s meggyujtja a gázai, de 6 benne semmiféle kémiai változás nem áll be. Ez a közismert gázöngyujtó. Általában minden gázégés gyorsabb lesz n platina jelenlétében. Ezt a tulajdonságot a kémiai ‘ “ aki., r... :» . . . " A Mercury cimü lapban egy amerikai író szembeszáll azzal a világszerte hallható váddal, hogy az amerikai férfi a nők engedelmes szolgá­ja s egész élete nem egyéb, mint pórázon járás a nő mellett. Ez a vád — Írja az amerikai iró, — kedvenc témája minden olyan európai újságírónak és szó­beli előadónak, aki három hétre átruccan Ame­rikába, hogy megszabaduljon ennyi időre felesé­gétől, mivel az asszony odaát Európában pokollá tette az életét. Az európaiakon kívül örökké er- ről sírnak az amerikai irók is. A nóta mindig a szegény férjekről szól, akik egyebet sem tesznek, mit pénzt hajszolnak reggeltől másnap reggelig az asszonyok extravagáns szükségleteinek kielé­gítésére. Az amerikai férj, szerintük, a ház feje méltóságából lesüllyedt felesége komornyikjá­nak, sőt rabszolgájának. Európában — gúnyolódik az amerikai — persze egészen más a helyzet. Ha Európában a feleség uj kalapot óhajt, a férj rögtön megmu­tatja, ki az ur a háznál s kalapra való pénz he­lyett jól pofonvágja az asszonyt. Ha pedig az európai nő szeme megakad egy csinos legényen s este el találja mondani ezt az urának otthon, máris repülhet haza a mamájához, mert az euró­pai férfi el tud bánni az asszonnyal... A valóságban az amerikai férfinak a felesé­gével szemben való magatartása semmit sem kü­lönbözik az európai férfiétól. A férfiak végered­ményben — igy nyugtat meg bennünket a Mer­cury cikkírója — az egész világén mindenütt ugyanolyan szoknyabolondok. Az amerikai sta­tisztika különben azt mutatja, hogy évről-évre nagyobbodik azoknak az amerikai férfiaknak a száma, kik agyonütik feleségüket. Ebből nem na­gyon lehet papucshős-voltukra következtetni. Ka­liforniában pedig legutóbb törvényt hoztak, mely bizonyos körülmények esetén elrendeli, hogy az elvált asszonyok volt férjeiknek tartásdijat fi­zessenek. Ez a törvény sem valami túlságosan gavalléros a nőkkel szemben, érzik rajta a fér­fiak „erős" keze. Kenyérkereset Egy öreg koldus mindenütt darabka ke- nyered szokott kérni és a kényér^dúinányokai vAszonzacskó'ba gyűjti össze. — Kérek egy kis kenyeret nyit be azon házak egyikébe. honnan sohasem bocsátották el üres kézzel. — Sajnálom, barátom •— szól a háziasz- szony — most nem adhatok. A régi kényéi*, elfogyott, az újat. még nem kezdtük meg.... .Ír öreg azonban nem megy el, kinyitja a kenyereszacskóját, pillantásával fölméri an­nak tartalmát és így szól: — Sebaj, nagysága — tudok váltani . . *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom