Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-01 / 78. (1705.) Második kiadás

I «»aB^M»raiaare«mja)ll Iliin ■ll.lilllWMMMMBaiMmfflMMHWHi tójelsntéere, amely egyáltalában nem egyesÉk meg Olaszországnak a titiitnoná saeraödée atóánásaíkotr vállalt kötelezettségeivel. Ha Mussolini a szlová­kok történelmének csak rövid kivonatát elolvasta válna es megnézte volna Közópeurópa térképiét, föfttétíeiniüil észre kellett volna vennie azt, bogv a jízlová'koknak mai hatásaikra történelmi joguk bá- aanyára nagyobb, mint Olaszország joga az Ausz­triával szem'beni Breamer-(ha.Mnna. A békeszerzö- déeeket a vüMgMibora után egyenlő jogok alapiján kötötték meg. Ugyanazok szer késztették meg Ver- saiilesben, Trianonban é« St- Oenmainbem iAz egyik szerződésnek a megszegése Icgiibasan maga után vonná az egész műnek az összeomlását. Ha & magyaroknak joguk van SzlovonsEkóra, vagy an­nak egy részére, ngy az osztrákoknak ugyancsak joguk van Tirolra/' A Národny Denmik megátlapi'tja továbbá, hogy s szlovákok som fogják nyugodtam bitnui azt, luogy a magyarok egy ujjal is hozaárnyulijainak Szlovem- Kakőtoez. Megállapítja, hogy * szlovákok szafijadeár gaslcéri legalább » annyi áldozatot hoztak, mikit Olaszország s Így teljes joggal védelmezhetik flöF szábaditott földijüket ellenségeákkel szemben. Ha OlnszorsTság ágyukkal fog védekezni a Brenneren — inja a lap —, ugv mi ngyanezi fogjuk team a Dumám. Ha kerül arra a sor, hogy a magyarok .Klöztőpeuröpáí újból lángba'horitjá'k, akkor Musso­lini neon moshatja kénéit, hogy ő abbén ártatlan, mint ahogy Vilmos se moshatta le soha azt a bű­nét, hogy 191d-ben Bécset a szerbek ellenit feábo- j-uba kergette bele Mi hisszük, hogy erre most sor nem kerülhet, azonban Mussolini nr üzenetét mégis veszedelmesnek tartjuk, ha tekintetbe vész­esük azt, hogy ez az üzenet Magyarországnak volt címezve, am elyről tudjuk, hogy régi terűiét érői nem mondott U és hogy a „revtamsot" még fegy- vetrcseciiipészéűBel is etőkészHiL Végül sziemreMnyást tesz a lap Mussolininak azért, hogy közvetve, vagy közvetlenül támogatja Cseteilovákia ellenségét, jóllehet a csehszlovák lé­gió elősegítette az oszt rák-miagyar momardiira szét­eséséi, aminek révén Olaeziorszátg megvalósíthatta régi terveit. Kfep? Testvérek o^agy** JSprsdort ynág^M fwn- jsiíHWi orgonái, prwspeifsípok. rilismos ítijtetö- sizer&eHSí. KiíGriB ajánló le­írlak elsőrangú fjrótoiiirtíSyaSf- KH. 54 £**ji tep»s*- tslr-t. 1927-ig 2278 új orgonát izareltSak. Brucitfier, Rletjsr-féia orgonáján Játsil*. Csehszlovákia nem ajánlott fel támadást kizáró paktumot Mágyarorszóghftk Prága, március 31. A csehszlovák sajtóiroda jelenti: A sajtóban l0lmero.lt azon hírek, melyek szerint Csehszlovákia a magyar kormánynak támadást kizáró paktum kö­tését ajánlotta fel és e célból külön követed küldött Budapestre, teljesen alaptalanok. E jelentések kétségkívül Benes kül ügy minis zte mek a London General Press munkatársá­val folytatott minapi beszélgetésére vezethetők vissza, melyben a külügyminiszter ki­fejezte, hogy a csehszlovák kormány Magyarországgal is hajlandó megegyezni egy közép- európai Locamóra vonatkozólag. Kedden újból tüntetnek 2 prágai szocialisták és kommunistáit Egifre Jobban kfiéSesadik a szociális biztosítás módosítása ellen indított harc — NépgyIllések a köztársaság nagyobb városaiban Prága, március 31. A szociális biztosítás módosítása ellen tiltakozó szocialista és kom­munista gyűléseket most már a köztársaság összes nagyobb városaiban is sorra rendezik. A csütörtöki prágai utcai tüntetés óriási fel­háborodást váltott ki a cseh polgári sajtóban. A cseh néppárt hivatalos lapja felszólítja a kormányt, hogy a legerélyesebben nyomja el a szocialisták és kommunisták terrorisztikus fellépését, amely teljesen ellenkezik a demo­krácia elvével. Különösen a kommunistákat nem szabad büntetlenül hagyni. A kormány meg lehet győződve, — Írja a Lidovó Listy — hogy ha energikusan fellép a kommunisták ellen, ez nem fog ártani ax állam hírnevének a külföld előtt s egyúttal megnyeri a köztár­saság lakosságának a rokonszenvét is. Álta­lánosságban meg lehet állapítani, hogy a csütörtöki tüntetésen a szocialisták tel­jesen elvesztették a munkásság körében eddigi befolyásukat és a kommunisták most kétszeres vehemen­ciával hívják fel a vidéki munkásságot is, hogy egységes frontba tömörülve, harcoljon a szociális biztosítás reformja ellen. A feltartóztatták es olasz köves autóját A csütörtöki tüntetésnek volt egy diplo­máciai következménye is. Ax olasz követ ugyanis a régi Városház-téren épp a tün­tetés idejében ment át autójával. A mun­kásság feltartóztatta az autót és az egyik munkás az autóra felállva, beszédet mondott A külügyminisztérium egyik főtisztviselője tegnap bocsánatot kért az olasz követtől aa incidensért. SCedden Ismét tüntetnek A szocialista és komunista sajtó jövő kedd délutánjára újabb népgyülést hirdet az Alt- stadter-Riíigen és felszólítja az összes gyári munkásokat, hogy tömegesen jelenjenek meg. A kormánypárti keresztény munkás­szervezetek elhatározták, hogy nem vesznek részt az utcai tüntetéseken, hanem parlamen­táris utón követelnek a benyújtott kormány- javaslaton lényeges változtatásokat Politikai körökben a szocialista-kom­munista taktikát szkeptikusan ítélik meg, mivel maguk a szociáldemokraták, sőt a nemzeti szocialisták is sajtójukban olyan nszité hangon izgatnak a mostani kormányrezsim ellen, hogy komoly utcai összetűzésektől is tartani lehet. A keddi második tüntető és tiltakozó népgyü- lésre ugv a rendőrség, mint a csendőrség óriási előkészületeket tesz, hogy a csütörtöki verekedések meg ne ismétlődjenek. Kétlrőn Brünnben tUntetneft Brünni jelentések szerint tegnap az ös»­szes munkásszerevezetek elhatározták, hogy hétfőn délelőtt tizenegy órakor félórás tüntető sztráikot hirdetnek azon célból, hogy a mun­kásság felvonulhasson a Szabadság-téren rendezendő tüntető népgyülésre. Serédi gfászsnlséi rendéit el IV. Káról;; emlékére Budapest, március 31. Serédi Jusztinián dr. bíboros, Magyarország hercegprímása, ma a Mátyás-templomban IV. Károly király em­lékére gyászmisét celebrált, melyen Horthy kormányzó, valamennyi Budapesten tartóz­kodó főherceg és főhercegnő, a kormány tag­jai és a hatóságok képviselői is megjelentek. ALAZATOS ELET KIS EEQtm Irta: SZUNYÁI ZOLTÁN (6) Lassan, beszélgetve értek Szilva lakása elé. A fiú diákos tisztelettel meghajolt, Szilva kezet fogott vele. — Édesmamának kezét csókolom. Odahaza a kis Falussy késő estig beszélt Szilva tanár ur jó szivéről és igazságosságá­ról, arról, amit ma mondott és hogy amit ő mond, vagy kérdez, az mind a szivéből jön. — Látod, kisfiám, én is azt mondtam neked, amit Szilva tanár ur, pedig ő tapasz­talt, okos ember. (Pedig olyan nagyon ta­pasztalatlanul jó embernek látszik inkább, gondolta hozzá.) Ha már szétnéztél és láttad az életet közelebbről, majd akkor mondd meg, mi akarsz lenni. Szilva tanár ur odahaza szótlanul meg­ette a vacsorát és hamar lefeküdt. Szemei láztól égtek és súlyos, tompa fájdalommal zúgott a feje. Riza az ebédlőasztalnál ült és olvasott. Közbe kiment és forró csésze teát hozott be és letette az éjjeliszekrényre. —- Ezt igy forrón igya meg, hogy jól kiiz­zadjon. — Aztán visszaült az asztalhoz és to­vább olvasott. Éjjel egyszerre felébredt. A mellére ször­nyű nyomás nehezedett és úgy érezte, hogy valaki ott ül az ágya szélén. Érezte, amint a rugók mélyebbre sülyednek alatta, még a feléje áradó lehelet melegségét is érezte. Nem mert'felnézni. Sokáig várt igy, csaknem lé- lekzetvisszafojtva. És lassan megnyugvás és melegség járta át a testét. Nagy, jó és szent melegben feloldódás volt ez az érzés. Akkor felnyitotta a szemét. Még látta azt, amint va­laki ágya szóién ülve, feléje hajolt és kezének elsikló mozdulata végigsimitotta a homlokát. De már nem tudta elérni, hiába emelkedett fel. A jelenség halványodni, fogyni kezdett 8 egészen elmúlt a szoba csöndes, éjjeli homá­lyában. De a léleknek és testnek melegsége még tovább ölelte. Nagy boldogság izgalma járta át, visszadőlt az ágy habjaiba, behunyta a szemét s jóságos szemeket látott maga előtt, Faiussyné nagy gyermekszemeit Reggel mély barázdákat haaitott szeme alá a láz, a nézése réveteg volt b homlokán szinte halottian feszült meg a bőr. — No, amice, voltunk-e már az orvos­nál? — kérdezte a tanáriban Fiala. — Az orvosnál? Igen, az orvosnál. Nem, még nem voltam, — felelte szórakozottan Szilva. — Hát el fog menni. Jó, jó, csak moso­lyogjon. Végre is nem nézhetem, hogy tisz­tességes ember szemem láttára pusztuljon el csupa indolenciából. Gyula, egyéb beszédem is van magával, jöjjön le velem az udvarra. A gimnázium nagy udvara csöndes volt. Csak ők kelten jártak föl, alá, az elmúlásnak faleveles biborszőnyegén. Fiala az ős tölgy, a reverendába bujtatott párduc, az őszhaju if­júság. Kemény, nagycsontu arcából erő, bá­torság és dac kiáltott. Az egész ember olyan, mintha rá volna írva: én nagy semmibevevé­se vagyok a rossznak, végzetnek. Ő a „va­gyok", „létezem" gondolatának megtestesü­lése, aki a veszedelmek hátán is megveti nagy lábát. „Lettem, tehát lenni is akarok." Kemény léptei alatt összemorzsolődtak a szá­raz göröngyök. És Szilva, a világi ember, a szent pietizmus, a tűrő aszketizmus, semmi aktív erő, csak ember, akinek falevél életét a sors szele hányja, dobálja, a végzetben megnyugvás fájdalmas, békés arcával, ez volt ő, s amint ő ment, kikerülte a letört faága­kat és csak félve mert beletaposni a zizegő levelekbe. — Gyula fiam, én öreg ember vagyok, ami még hátra van nekem, a testemnek, az már csak viaskodás bizony a halállal. Hát mit gondol, nem volna könnyebb elébe lép­nem: üss agyon, egy pillanat az egész és vége? A kutyafáját 1 de ha már egyszer va­gyok, tanultam, küzdöttem, végig akarom csinálni azt a nagy csodát, mert mégis csak nagy csoda az élet Csak nyitott szemmel kell nézni, én úgy teszek, mintha minden, ami ma van, már ezer éve történt volna s én most csak egy könyvből olvasnám az egészet. Hát érdekes, roppant érdekes, nem győzöm eleget olvasni, szeretnék a könyvben előrelapozni, olyan izgalmas, ha nem is vehetem át az egész, végtelen jövőt, de ami abból nekem dukál, azt igenis el akarom olvasni, azt én bizony tudni akarom. Hiszen maga klasszi­kus-filológus, magát árdekLi az ősi múlt, hát a jelen nem érdekli, amelyikből egyszer szintén ősi múlt lesz? Nem tud kiváncsi szem­mel belenézni az események élő könyvébe? Ez a bajuk, belegabalyodnak a részek életé­be, elvesztik az élet vezető fonalát és főként elfelejtik, hogy maguk is csak részei az or­ganizmusnak. Itt egy kis pauzát tartott és nyitott ka­bátja alatt megigazította a cingulust. — No, de nem is erről akartam beszélni. Édes Gyula fiam, magának nincs senkije, aki szeretettel körülvenné és egy kis bátorságot villanyozna magába. Pedig maga a leggyámol­talanabb ember a világon. Ilyen volt diák­korában is. Gondoltam, az élet majd kine­veli ezt magából, másnál igy szokott lenni. De maga még gyámoltalanabb lett. Ezért mondom, magának szüksége van valakire, aki szereti, aki erősíti, bátorítja. És ilyen­valakije magának nincsen. — A feleségem — vetette ellen nagyon bátortalanul, vagy inkább kérdezte Szilva tanár ur. Fiala hirtelen megállt, fejét hátravetette és úgy nézett erősen, keményen Szilva arcá­ba. Az pedig zavarodottan lehunyta a szemét. Az udvar vége felől az igazgató közele­dett. A folyosón hosszan berregett a villamos csengő. Mosola bácsi, a pedellus, az egyik földszinti ablakban, fonott kosárban kirakta ropogós, meleg süteményeit A diákok kitó­dultak. Ifjúságuk életerős vidámsága töltötte be az ősz csöndjét. Szilva a diákjai közé vegyült. Fiala még utánaszólt — Tehát nem felejti el az orvost? — Igen, még ma, vagy holnap. Mind a ketten utánanéztek, amint fárad­tan, hajlottén, mosolyogva ment a fiai közt — Szegény Szilva, félek, nem soká bír­ja — mondta az igazgató. Fiala fciem szólt semmit csak sötéten összehúzta sürü, ősz szemöldökét Egy öreg asszony, akit özvegy SxilvánénaK hívnak. — Kedves tanár ur, az lesz a legoko­sabb, ha rögtön szabadságot vesz. Menjen a Tátrába, igaz, hogy a mi vidékünk olyan ál­dott hely, hogy Davos sem lehet különb, de mégis jobb szeretném, ha szanatóriumi keze­lésbe kerülne. Magának tökéletes pihenésre van szüksége. És ez itteni környezetében le­hetetlen. Ugy-e, igazam van? Szilva barátságosan mosolygott, bólogat tott, úgy tett, mintha mindent megfogadna. S amig lement az öreg ház döngő falépcső­jén, keserűséggel szorult össze a szive. — A tüdő mindkét oldalon kikezdve, nagy megsoványodás, még nagyobb vérsze­génység és igen csekély elentálló erő — is­mételte magában az orvos szavait. — Riza, — mondotta otthon a feleségé­nek — azt mondja az orvos, vegyek szabad­ságot, mert sokat kell pihennem, nagyon erő­sen táplálkoznom. És hogy menjek a Tátrába minél előbb. Itt kissé elhallgatott. Ugv gondolta, hogy most a felesége fog szólni valamit. És ez nem szólt semmit. — Ez nem lehet. Nekem ehhez nincs pénzem. Ez nagyúri passzió. Megint várt, behunyta a szemét és úgy lélegezte magába a cigarettafüstöt. „Csak most, Riza, ez egyszer. Mondd, hogy igen, le­het, te akarod, akármibe kerül, semmi sem áldozat, ennek meg kell lenni." És ez nekem olyan jó volna, megcsókolnám a kezedet és azt mondanám, hogy nem, itt is jó. Felme­gyünk Felsőrőnára egy kis parasztházba, sok tejet iszom, a napon és a fenyvesek között, kigyógyulok én bizony idehaza is. De Riza hallgatott. Szilva szomorúan és hosszan ránézett, amint féloldalt ülve kilesett az ablakon és néha felállt, hogy meglássa, ki megy az utcán. Szilva tanár ur szive mélyéből felsó­hajtott. — Azért nem kell képzelődni — vetette oda az asszony. — Magának ez a legnagyobb baja. Hipochonder. De aki annyit köhög, az minek cigarettázik? f9tg ápeflfa í, | A természetes ÍUTffffffH keserüviz j gyomor és béltisztiftó hatása páratlan. | I Az fgmándit ne tévessze össze másfajta Keserűvizzell Kapható mindenütt Kis és nagy üvegben. Schmidíbawer kütvállalat Komárom. j 11 .....1 .................................................

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom