Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-01 / 78. (1705.) Második kiadás
Tragikus müiiasosilás a szlovák nippirllii HWte centralista szántva @1 szeretné ejteni az atsfcttómlsla Titkát is Krcsmérfi — KfilcsSnös gyanú és itizalsnailansáa szelleme uralkodik a pártban — Kagy idegesség a szlovák auioaőmisia párt alakulása miatt A vftfly. Wf. All. ptneegai(!«»Ag íajiMral és na- gyár twayiui csati Uaiuolka Tokajt Pincéjében; Patak Hlnnlonc fluunrcerocaBErt Táanc! Prága, rnónáca 31. A sadavák néppártban az utóbbi ihletek alatt igen érdekes és a Jövőre nézve nagyiontosságú események játszódnak le. TV&a újévi cikke két táborra osztatta * néppárti törvényhozókat. Hogy nyíltan még nem került szakadásra a sor, annak az a magyarázata, hogy egyrészt Hl inka személyes tekintélyével még sakkban tudja tartani a két táborra oszlott törvényhozókat, másrészt egyelőre a puszta számitás is akadályozza a nyílt szakadást Újév óta Hlrnkáék már több ízben tanácskoztak Tuka ellenzéki színezetű akciójáról, a tanácskozások nem voltak mentesek a heves, személyes támadás óiktól sem, azonban a hivatalos pártkomimümiiké mindig a törvényhozók egységes fellépéséről számolt be. A legutolsó klfubülés éta azonban megváltozott a helyzet HlinJía kilépett reverv&tságából s nyaltán állást foglalt Tuka voewtm iwrvs- elmélete ellen. Azonkívül elmérgesiitette a helyzetet Krcs- méry szenátusi áléinak Tukát védő cikke ás, amelyet, mint ismeretes, a cenzúra alaposan megnyirbált. A szenátus szocialista alelnökei: Soukup és Klouda minden elnökségi konferencián követelték, hogy Krcsmóry mondjon le alelnöki tisztségéről, meTt nem ülnék vele egy asztalhoz. A legutóbbi szenátusi ülésen a szocialisták egy interpelláció formájában már a plénum elé vitték a harcot, azonban a többség nem ismerte el az interpelláció sürgősségét Az elutasítás a szociáldemokratákat nagyon felbőszítette s a temperamentumos Soukup szenátor, volt igazságügyminiszter, aki annak idején a városháza előtt mondott forradalmi beszéde miatt volt kénytelen miniszteri tárcájáról lemondani, a miniszteri padsor elé lépett s az asztalt verve hisztérikusan rikácsolta: — A dolog még nincsen befejezve! Éljen a csehszlovák köztársaság! Le Kresméryvel! El innen Horthy bérenceivel! A szociáldemokrata szenátorok szekom- dáltak Soukupnak: — Menjenek Budapestre! Krcsméryt kidobjuk az ablakon, ha elnökölni mer! S a szlovák néppárti szenátorok szótlanul ültek a helyükön, nem akadt egyetlen Hlinka-párti szenátor sem, aki védelmébe vette volna Krcsméryt. Ebiből a szenátus folyosóján nyomban azt következtették, hogy a néppárt elejtette Krcsméryt s Kresméryvel együtt Tuka Bélát is. Az ősz Krcsméry egész héten át nem volt a szenátusban és értesülésünk szerint pártja kényszeríti, hogy mondjon le a szénáimban viselt alelnöki tisztségéről, mert azt már nemcsak a szocialisták, hanem a koalíciós páü'tok is követelik. Ma még egészen bizonytalan, hová vezet a Tuka-Krcsméry affér, annyi azonban bizonyos, hogy Hlinka elfordult eddigi taktikájától és nyíltan a centralizmus szolgálatába állott. Kifelé ugyan még mindig az autonómia jelszavaival dobálózik, azonban a szlováűc auto-nómistálc sem hisznek nelci. Szlovenszkószerte úgynevezett „tisztitő munkát" végeznek Hlrnkáék és mindenkit eltovolitanak a pártszervezet vezetéséből, aki nem százszázalékos Hliuka-ember. A pártban ma valóságos kémrendszer uralkodik s a pár Ibi vek egymást figyelik. A törvényhozók nem mernek már újságírók előtt sem nyilatkozni,” mert attól tartanak, hogy elszólják magukat s elvesztik Hl inka kegyét. A pártban természetesen óriási az idegesség a szlovák autonómista párt húsúéira hirdetett zászlóbontása miatt, amelynek élén Snaczky szerkesztő áll, aki a Slovákbm Astor névvel irt feltűnően értékes vezércikkeket. Hlinka azzal akarja most az uj autonőmista mozgalmat leszerelni, (hogy az « irredenta bélyegét nyomja rá s azt a légből kapott mesét terjeszti, hogy a szlovák autonómista párt mögött az országos keresztény szocialista párt áll. Ezzel a mesével azonban aligha tudja hátrálásra birni azokat a szlovák köröket, amelyek még ma is rendületlenül kitartanak az eredeti autenómista program mellett, melytől Hlinka elfordult. A szlovák néppárt igen Jcomoly válságba jutott, mert k ormány j)olitUcájával kiadta kezéből fegyvereit az agrárpárttal szemben 8 elvesztette radikális autonómista szárnyát is. Értesülésünk szerint azért szeretnék elejten Tukát és Krcsméryt, mert a koalíció csak azon feltétel mellett hajlandó Szlovenszkó országos elnökét IHikáék sorából kineveztetni, ha a párt teljesen megtisztul azoktól az elemektől, amelyek nem hajlandók a centralizmus feltétlen szolgálatára. Az országos elnökségre a legkomolyabb szlovák néppárti jelölt Ftüz db. képviselő, mig Krcsméry utódja előreláthatólag Kovalik szenátor lesz. Gratz G az interparlamentáris amié a szlovák-magyar viszonyról és esz Oroszországjai való kereskedelmi — Beszélgetés es voíi magyar külügyminiszterrel — \ í Prága, március 31. Az interparlamentáris unió magyar delegációjának egyik vezéralakja, Gralz Gusztáv ér. volt magyar külügyminiszter, néhámy nap óta Prágában tartózkodik, ahol intenzív tevékenységet folytat az interparlamentáris unió bizottsági munkájában. Alii almunk volt a nemzetközi jog e kiváló ismerőjével beszélgetni a a volt magyar külügyminiszter az unió tanácskozásairól a kővetkezőkben volt szives tájékoztatni bennünket: — Az mterpariameutáris unió nemzetközi jogi bizottsága tíz pontiba sűrítve foglalta össze azokat a főelveket, melyek az egyes államok jogait és kötelességét nemzetközi viszonylatban szabályozzák. E pontok nem bírnak jogtételek jellegével, hanem csupán a jogi és morális elvek leszögezését jelentik. — Érdekes vita fejlődött ki annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy jogi tekintetben az államok is ugyanolyan elbírálás alá essenek-e, mint a magánfelek. A többség 'Djuhara román delegátus ellenzése dacára elfogadta a magyar delegáció által is elfoglalt ama álláspontot, hogy az államokat a jogi eljárások során hm- gánfelekhez hasonló módon kell kezelni. — A tanácskozások során fölmerült az a fontos kérdés is, mely a nemzetközi választott bíróságok Ítéleteinek hatékonyságára vonatkozik. A vita 8órán a magyar és a német delegátusok ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy kívánatos annak az elvnek a leszögezése, hogy mindazok az ügyeli, amelyek egyszer nemzetközi választott bíróságok elé kerültek, ne legyenek onnan elvonhatók. A magyar-német állásponttal szemben ismét a román delegátus szólalt föl, aki beszédei során az optánspörre is kitért és mindenképpen igazolni igyekezett a. román kormány magatartását. A kérdésben a jelenlevők nem tudtak megegyezni, miért is a többség elvetette a magyar-német indítványt. A nemzetközi jogi bizottság tanácskozó,saln a határkiigazttás lehetőségének kérdése is szóba került s a bizottság rendkívül érdiekes vita után leszögezte azt az elvet, hogy torritoriális változások a nemzetközi jog és az önrendelkezési jog értelmében megengedhetek. — Végül szóba került a ki sobbségi kérdés ás. Ezzel kapcsolatban a bizottság kimondotta, hogy a kisebbségek kulturális jogainak meg- óvást* valmuenqyi állam kötelessége. — Az erre vonatkozó indítványt a magyar és német delegátusokon kívül főleg a jugoszláv delegáció 'támogatta meglepő energiával. A román delegátus ebben a kérdésben is opponált és olyan ellenjavaslatot terjesztett elő, melynek értelmében a kisebib- tségi jogokat körülbelül egy vonalba helyeznék az állam területén élő idegien állampolgárok jogaival. A csehszl. fogorvosok egyesületétől ajánlva Kérjen kizárólag „THYMOLINTM Grafz Gusztáv ezután áttért a csehszlovák-magyar viszonyra s a következőket mondotta: — Mint a csehszlovák-magyar viszony megjavításának és a két állam közötti közeledés eszméjének régi liive, sajnálattal állapítom meg, hogy az utóbbi évek folyamán ebben a kérdésben inkább hátra, mini előre mentünk. — A közeledést elsősorban a gazdasági érdekek Összecsapása nehezítette meg s ezeket a nehézségeket, sajnos, még az időközben megkötött kereskedelmi szerződés sem tudta eliminálni. Tagadhatatlan, hogy Csehszlovákia és Magyarország a múltban és a jövőben éppen gazdasági téren volt és lesz egymásra utalva; mégis mindkét állam olyan gazdasági politikát követett, amely az elzárkózáshoz vezetett. Meg kell azonban állapítani, hogy a csehszlovák gazdasági elzárkózás megelőzte a magyar vámpolitikai rendszert, ami abból a tényből is kitűnik, hogy a csehszlovák kormány már 191í februárjában rendszabályokat léptetett életbe a magyar bor behozatalának megnehezi- téso céljából. A magyar nemzetgyűlés ezzel szemben csak 1921 júniusában hozta meg azokat a rendszabályokat, melyeket a magyar ipar védelme érdekében meghoznia kellett. — E gazdasági óik ok következtében a politikai atmoszféra sem volt képes megjavulni és sajnálatos fény, hogy a csehszlovák külpolitika vezetői majdnem minden akciójukban és majdnem minden nyilatkozatukban, amely Magyarországra vonatkozott, a magyar lélek teljes félreismerésével irritálták a magyar közvéleményt és fokozták azt a barátságtalan hangulatot, amelyet tulajdonképpen enyhíteniük kellett volna, i Megengedem, hogy Magyarországon is hab látszották hasonló hangok, de a két állaim közötti közeledés Őszinte akaróinak azon kellett volna lenniük, hogy tompítsák a hangulatot — M* torméasetesen sokkal nehezebb a közeledést megvalósítani, mint néhány évvel ezelőtt, de a közeledéshez ma is csak az az ut vezet, amely úgy politikai, mint gazdasági téren teljes fordulatot jelent az eddigi irányban és amely gondosan kerül mindent, ami kiélezhetné a hangulatot. A volt magyar külügyminiszter kiváló ismerője az orosz kérdésnek s annak idején tevékenyen résztvett abban a mozgalomban, 'melynek célja egy orosz-magyar kereskedelmi szerződés megkötése volt. A tárgyalások annak idején megszakadtak. Ennek okairól, mivel a küszöbön álló csehszlovák-orosz kereskedelmi tárgyalások következtében a kérdés nálunk aktualitással bir, kikértük véleményét s a következő választ kaptuk: — Oroszország és Magyarország között csupán informatív jellegű tárgyalások folytak a kiét állam kereskedelmi kapcsolatának szabályozása kérdésében. Magyar réíszről fölmerült az a kívánság, hogy kereskedelmi szerződés utján kellene a magyar ipar számára biztosítani azt az orosz piacot, amelyen már a háború előtt is elhelyezte a gyártmányait. E tárgyalások nem jutottak el a hivatalos jelegű tárgyalásokig, mert a szovjet- kormány a kereskedelmi szerződés megkötéséi bizonyos politikai és diplomáciai megállapodásoktól tette függővé. E megállapodások megkötése ellen a magyar közvélemény és a magyar parlament állást foglalt, ami jórészt annak tudható be, hogy az 1919. évi magyar kommunista uralom által keltett idegesség még nem múlt el. — Az orosz-magyar kereskedelmi tárgyalások azóta annál kevésbé aktuálisak, mert Oroszország gazdasági viszonyai az utóbbi időben lényegesen megromlottak s az orosz piac, a rossz fizetési feltételektől is eltekintve, a magyar export szempontjából nem jön számításba. t. 1. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténetek, ára csak 12 korona. Megrendelhető lapunk köuyyosztály&baiv " m» % vnfiAraap. — ■HPMIFII rillllBUflMM Ilii l1 II II M II i Ml I II iM' I III *I»IIW I'"IHf! I|' I uéa" CJ * p *c9y Ha egy asztalos vásárol. fi Feleink egyike írja a kővetkezőkéi: „Bátoraimat atyám választotta ki, ki egy kitanult asz- |S S talosmcster. Több lerakat megtekintése irtán p •>, az Qnök gyártmányait választotta*'. Oól vá- Sjl lasztatt, mert felismerte a qualitást az olcsó jjl í. árak mellett Is. Döntsön Bn Is az egész Életen H át tartó U. P. bútorok mellett. | Eladóhelyeinken már 4-2SO koronáért mtntasze- S* s| rü hálószoba berendezéseket fog találni. Látó- M gassa meg ezeket. | ESYE5C1LT ^Jj ♦ |3 mau. R.T. I BBNO - PBA3SA - BSATISLAVA ÍOíefská 16 Lucerna Stefimkor* PARDÜBITZ, WUsonová 68. 3 p—
