Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-07 / 56. (1683.) szám

2 %p&YrM-MA<AAR-HT[ RltflP Briand nem teljesít be ajánlatét az in­Teszligácdós eljárás értelmében katonai ellenőrző bizottság kiküldésére, hanem csak vizsgálatét, úgynevezett ankétot ieg javaséira, amelyre a tényállás megállapí­tása céljából a magyar kormánnyal való megegyezés után polgári szakértőket kül­denek ki. Stresemann dilemmája A német delegáció a szentgotthárdi affér ügyében a legteljesebb tartózkodásit mutatja és Stresemann magatartása nagyon óvatos. Egyrészt hajlandó bizonyos vizsgálatba bele­egyezni, hogy Briand őt jó európainak nevez­hesse és valami módon megjutalmazza, más­részt azonban nem akar erőteljes vizsgálati szervezet alapításához segédkezet nyújtani, amit később Németország ellen is kihasznál­hatnának. Stresemann a magyar szimpátiákat sem szívesen kockáztatja és éppen ezért a német delegáció örömmel üdvözölne egy olyan kom­promisszumot, amely megfelel felfogásának: elkerüli az invesztigációs eljárást és lehetővé teszi az ügy polgári elintézését. A rezignált francia sajtó A vizsgálat alapjára vonatkozólag azon­ban nem alakult ki egységes felfogás. Egye­sek azt jósolják, hogy a bizottság tagjai vasúti és vámügyi szakértők lesznek, a katonai jel­leget pedig az elnök személye biztosítja. So­kan azt is emlegetik, hogy az összes szüksé­ges iratok Genfben együtt vannak, a bizott­ság semmi újat Szentgotthardon nem találhat és befejezheti munkáját anélkül, hogy elkel­lene hagynia a várost. A vizsgálat gyakorlati hasznát illetőleg senki sem táplál illúziókat Egy ujságiró az egyik tanácstagot meg­kérdezte az esetleg alkalmazandó szankciók­ra vonatkozólag, de ezt a választ kapt: Sem­miféle szankcióról nem lehet szó, legfeljebb a tényállást írásban fogják megörökíteni. A kedd reggeli párisi sajtó már reztgnáltan meg is állapítja, hogy a szentgotthárdi bot­rányt nem fogják állami akcióként kezelni. Pertinax az Eoho de Parisban azt Írja, hogy Magyarországot csupán a tény egyszerű megállapításával fogják büntetni. Amit Magyarország eűen terveznek, sok­kal kevésbé vizsgálat, mint a rituális egysze­rű végrehajtása. Szemére veti a kisantamak, hogy vasár­napi ülésén nem mutatott elegendő eorélyt, hogy nyíltan feltárja kártyáit Ma­gyarországgal szemben. Viszont Rothermere lord lapja, a Daily Mail kijelenti, hogy a román miniszterelnök nem vesz részt a kisanitant semmi további akciójában, amelyet a szentgotthárdi affér ügyében kíván­nak megindítani. — Sauerwein azt kívánja, hogy a szentgotthárdi affér ügyével kapcso­latban legalább az invesztigációs eljárást szabályozzák és adják meg a jogot vagy a ta­nács elnökének, vagy pedig a népszövetség főtitkárának, hogy hasonló ügyekben közbe­avatkozzék. Kedden nem tárgyal­ták a szentgotthárdi affért A hosszadalmas kísérletezés ellenére a szentgotthárdi affér ügye kedd reggel­re még nem érett meg a kompromisz- szumra és így már a reggeli órákban is valószínűnek látszott, hogy kedden az incidens már nem kerül tárgyalásra, talán még szerdán sem és valószínű, hogy a tanács c&ak csütörtöki ülésén fogja a kényes problémát elintézni. A franciák megkísérelték, hogy erősebb nyomást gyakoroljanak Németországra és eb­ben a nyomásban bizonyos rejtett fenyegetés is volt. A párisi jobboldali sajtó Briandnak egy olyan argumentumot szolgáltatott, ame­lyet a francia külügyminiszter tegnap Strese- mannal folytatott egyórás beszélgetésében tényleg fel is használt. Briand kifejtette, hogy Németország, amely olyan gyakran hangoz­tatja teljes lefegyverzését és fentartás nélküli békepofftíkáját, gyanússá teszi magát, ha a nyomozási eljárást most elvileg visszautasítja. A magyar kérdés azonban nem csupán Németországtól függ. Németországot ugyanis a tanács egyszerűen majorizáilhatná. Cham­berlaint azonban tegnap Briand makacssága éppen úgy meglepte, mint Stresemannt és Sétálóját. Még most is valószínűnek látszik, hogy valódi nyomozást nem vezetnek be, de a kompromisszum körvonalai még nem bontakoztak ki. Scialoja azt ajánlotta, hogy a tanács hall­gassa ki a Genfbe kiküldött Táncos táborno­kot, vizsgálja meg okmányait és fényképeit és ezt fogadja el népszövetségi vizsgálatképp. Valószínű azonban, hogy mégis polgári vám­vizsgálatot fognak indítani Szentgotthardon. Franciaország ebben a pillanatban még kitart azon az álláspontján, hogy az ő szempontjá­ból és a kis antant felfogása szerint ezzel még nem történt elég. A keddi nyilvános illés A népszövetségi tanács ma események­ben gazdag és jelentős ülést tartott, ámbár egyetlen nagy kérdés sem került tárgyalásra. Stresemann részletes jelentést tett a gazda­sági bizottság decemberi munkájáról és a jelentést változatlanul elfogadták. Ezután be­jelentetté, hogy a népszövetség uj gazdasá­gi tanácsát május 14.-re hívták egybe. A ma délelőtt politikai eseményévé egy egészen jelentéktelen ügy fejlődött, amely toljelentéktelenségével alakult szenzációvá. Scialoja olasz delegátus terjesztette a nép- szövetségi titkárság negyedévenként összeál­lított jegyzékét, amely a népszövetség által ratifikált, vagy pedig felügyelete alatt meg­hozott szerződéseket és megegyezéseket tün­teti fel. Ebhez a nagyon fontos kérdéshez Scialoja csak néhány sornyi jelentést fűzött 1928 március 7, szerda. és azt az indibványi terjesztette be, hogy a jegyzékben ki kell emelni az államok fen tar­tását a népszövetség égisze alatt hozott hatá­rozatokkal szemben. A lakonikus jelentésben nem volt semmi, ami a népszövetségi gondo­latba ütköznék, mégis hosszú vita fejlődött ki, amelyet Titulesou vezetett be, azután Chamberlain mélyedt bele, végezetül pedig Stresemann azt az indítványt tette, hogy a ta­nács foglalkozzék a nem ratifikált népszövet­ségi koivenciókíkal, hogy megállapítsa, miért hiúsult meg érvénybelépésük. Scialoja sa­vanyú arccal általános derültség között jelen­tette be, hogy magára vállalja azt a terhes feladatot, hogy most már részletes jelentést dolgoz ki arról, mikor tekintendők a népszö­vetségi gyűlés azon konvenciói, megegyezé­sei és határozatai elévülteknek, amelyek nem részesültek elegendő számú ratifikáció­ban. Az egész vita azért nyúlt el, mert az olasz delegátuson nyilvánvalóan észre lehet venni, hogy nagyon lekicsinylőieg foglalko­zik a népszövetség tekintélyének és fennál­lásának szempontjából annyira fontos prob­lémával. A mai tanácsülésen elfogadták a népszö­vetségi palota felépítésére vonatkozó tervet is. Az ötök tanácskozása Kedden délután öt órakor a népszövet­ségi tanácsülés keretében első ízben jött lét­re a népszövetségi tanács állandó tagjainak, a „nagy ötöknek44 megbeszélése. Az ötök. ta­nácsán két kérdés szerepelt. Az egyik Kel- log béke jegyzéke volt. Az ötök: Briand, Chamberlain, Stresemann, Scialoja és Japán képviselője elhatározták, hogy Kellog jegy­zékének alkalmából a genfi világbékepoliti- káról ünnepélyes manifesztciőt bocsátanak ki. A másik kérdés a szentgotthárdi affér ügye, amelyben kedd délutánig teljes zűr­zavar uralkodott és az ötök tanácskozásán kísérlik meg, hogy legalább az állami tanácstagok egységét biztosítsák ebben a kérdésben. Briand még előterjesztette azokat az ügye­ket is, amelyek legalább közvetve összefügg­nek a küszöbönálló francia választásokkal. Ilyen kérdések Spanyolország visszatérése a népszövetségbe s a Portugáliának nyújtandó kölcsön. A portugál katonai kormány kül­ügyminisztere tegnap éjjel Genfbe érkezett és minden követ megmozgatott, hogy a köz­társasági portugál liga Genfben folytatott ak­cióját ellensúlyozza. Lapzártakor érkezett jelentés szerint az ötök tanácsa ülésének a késő esti órákban még nem sikerült a szentgott­hárdi affér ügyében a kompromisszumot megtalálni. A lengyel-litván konfliktus A szentgotthárdi affér ügye mellett je­lentőségében eltörpül a lengyel-litván kon­fliktus, bár ez is foglalkoztatja ^Tanácsot és a hétfői titkos tanácsülésen a tanács tagjai kérdést intéztek Belaerts holland külügymi­niszterhez, milyen intézkedést tett a két kormány a népszövetségi tanács decemberi határozatának teljesítése tekintetében. Kedden azután hivatalos sürgönyt me­nesztettek Voldemaras litván miniszter- elnöhöz, akit ad audiendum verbum Genfbe idéztek. VoldemaTas különben kedden interjút adott Zaleski legutóbbi jegyzékével kapcsolatban, amelyben kifejtette, hogy miután a jegyzékek kicserélése nem hozott világosságot a kon­fliktusba, most már Königsbergben szóbeli tárgyalásokra keiül a sor. Voldemaras vissza­utasítja azokat a híreket, amelyek szerint a nagyhatalmak nyomást gyakorolnának Kov- nora. Litvánia óhajtja, hogy a tárgyalásokon a népszövetség képviselője résztvegyen, mert Lengyelország már egyizben megszeg­te a szerződést. A rajnai kérdés Pertinax az Eoho de Parisban azt írja, hogy Stresemann Briand-nal folytatott beszél­getésében biztosította francia kollégáját hogy a rajnai terület kiürítésének kérr dését a mostani ülésszakon nem hozza szóba. Még az elméleti eszmecsere is teljesen hiá­bavaló volna a küszöbönálló választásokra való tekintettel, amelyek egész uj helyzetet teremtenek. Ezzel szemben Stresemann. már most nyíltan bejelentette, hogy a júliusi ülésszakon a rajnai kérdést egész terjedelmében hivatalosan fel fog­ja vetni. Az Ouvre azt írja, hogy a kiürítésnek 1935- iben úgyis minden ellenszolgáltatás nélkül be kell következnie, ezért helyesebb, ha most bizonyos ellenszolgáltatások fejében végre­hajtanák a kiürítést Chamberlain nem találkozik Lltvlnovval Londonból érkező jelentés szerint Litvi- líöV csak március 14-ike után érkezik Genfbe. Miután Chamberlain március 10-én már el­hagyja Géniét, az angol külügyminiszternek és a ezovjetpolitikusnak sokat emlegetett találkozása elmarad. — A készülő autó töményről. Az aj automobil- törvény részletes kidolgozásával megbízott bizott­ság már annyira előrehaladt munkájában, hogy a legközelebbi időben már élőt erjesztheti azt a gaz­dasági tanácsnak. A tervezet az őszi ülésszakban, kerül a parlament elé s végrehajtási rendelet© még ez év végén megjelenik. (M. P.) — Igenis — mondta Kudlicsek. — Akkor, elmehet — mondtam. — Hát Madár volt? — kérdeztem, mikor az ajtóban volt már. — A pattanásos? — A pattanásos, tanár ur, kérem — fordult vissza. — Jó — mondtam. — Elmehet. Hát ahogy megbeszéltük. Maga kitűnő ember, Kudlicsek. Csakugyan kitűnő ember Kudlicsek. Gondolkoztam a dolgon s úgy éreztem, sok mindent megmagyarázott nekem. Ha ennyi­re szórakozott vagyok, akkor nem csodálko­zom, hogy megbámulnak az emberek. Nagy­fokú szórakozottság. Megállók az utcán, akár­hol, percekig álldogálok és nézek magam elé... tipikus szórakozottság. Tanárbeteg­ség. Szinte megnyugodtam, hogy csak ez. Nyugodt lehetek, mert Kudlicsek megmond­ta volna, ha más is van. Ez kitűnő ötlet, hogy KudMesékkel fogok figyeltetni magam­ra. Szórakozottság. Egészen megnyugtatott ezzel, hogy szórakozottság. Különös, de emlékszem arra a jelenet­re, amit Kudlicsek említett. Akkor megáll­tam az utcán, aztán mosolyogtam, megráz­tam a fejem és odJébb mentem. Azt persze nem vettem észre, hogy ilyen sokáig álldo­gálok, mint Kudlicsek feljegyezte. Azt hit­tem, csak egy pillanat az egész. Arra gon­doltam, világosan emlékszem erre, hogy nem lenne-e lehetséges, ha egy délelőtt el­kérném a ceruzáiét?. AzLmomSdUwm.hogy a magamiét otthonfelejtettem. S másnap nem adnám vissza neki, adnék neki helyette egy újat. Ebben nincsen semmi lehetetlen. Le­hetetlent nem kiérhetek. Nem kérhetek tőle semmit. Aztán eszembe jutott, hogy ha ceru­zát kérek, Willünszky rögtön ugrik, s ón nem szólhatok semmit, el kell fogadnom a Willinszky ceruzáját. Egy ceruza nem sok, de azt is nehezebb megszerezni, mint gon­doltam. Ezért ráztam meg a fejem és moso­lyogtam. De, hogy ez tiz percig tartott, azon csodálkozom. Most már emlékszem reá. Tehát Madár panaszkodni ment az igaz­gatóhoz. Madár, akinek kabátot vettem, mi­kor beteg volt. Az igazgató helyesen tette, hogy kidobta. Én is ki fogom dobni. Holnap iderendelem a lakásomra, a szemébe mon­dom, hogy alamuszi és sunyi fráter, s ki fo­gom dobni. Hogy egészen szárazon mégse vigye el, hogy megemlegesse ezt az utolsó hetet. Holnap különben nincsen órám. Holnap­után. Délutánra rendelem ide és ki fogom dobni. Talán nem árt, ha beszélek vele. Le­het, hogy igazságtalan vagyok. Már régen készülök reá, hogy egyszer beszéljek vele. Nagyon meleg van. Állandóan a szürke ruhámat hordom ebben a melegben. Már nem olyan, mint első nap volt, teljesen gyű­rött. Nem vigyáztam a vasalásra, olyan, mint egy régi ruha. Hallom a gazdasszonyomat, aki csomagol. Megkériem, hogy néhány fölösleges dolgot magával a konyhából. Nincs szukáé­RE&ENy* irt*: A\araI 3ÁNOOR <59) gém ezekre a teknőkre és fazekakra. Neki szüksége lehet reá és örömet szerzek vele. Azt hiszem, sok mindent elvisz, mert fény­leni kezdett a szeme, mikor fölhatalmaztam. Lehet, hogy az ebédlőből is harácsol. Nem bánom, vigyen. Amit akar, csak menjen már. Különös egy ilyen öreg asszony, aki a sir szélén áll s kedve van még fazekakat és por barakat harácsolni. Én minden tárggyal, ami­től megszabadulok, könnyebben érzem ma­gam; örülni fogok, ha megy már s nem lesz senki a házban. A szobámban most tűrhető a rend. Elég kevés tárgy és minden a helyén van. Nagy a hőség, szomjas vagyok. De bort hiába iszom, nem lesz jobb. Nem kívánom a bort. Akár­mennyit iszom, nem lesz jobb ez a szomjúság. Június 14. — A gazdasszonyom ma reg­gel elvitte a holmiját. Korán reggel, amikor még aludtam. Az esti vonattal utazik. Mikor reggel kiléptem az ebédlőbe, úgy találtam, bogy a pohárszék félig üres. Egy vasutas jött a pocigyászáért, már fel is adatta. Ennek örü­lök, hogy ilyen sok fölösleges vacakot elci­pelt. A pohárszék tárgyaira nem hatalmaztam ugyan föl, de most már örülök. Fölösleges mindem Vigye csak. Délelőtt be kellett mennem a bankba pénzért, hogy kifizethessem a gazdasszo­nyomat. Ezt az alkalmat fölhasználtam, arra, hogy megkérdezzem, mennyi pénzem van riiég tulajdonképpen? Több mint hittem. Tizenegyezerháromszáz koronám van még. Megkérdeztem azt is, hogy is, hogy kiadják-e egyszerre, ha fel akarom venni, vagy várni kell egyideig? Azt felelték, hogy kiadják rög­tön, csak leszámolnak valamit. Kérdezték, ki akarom-e venni? Az igazgató kijött és meg­kérdezte. igaz-e, hogy megveszem ezt a házat, amiben lakom. Ez felbosszantott, mert nem igaz. Azt feleltem, hogy nem veszem meg, de lehet- hogy szükségem lesz a betétjeimre. Ez igaz is. Otthagytam őket, bár kétségtelen. hogy nagyon udvariasak voltak. Mióta ez eszembejutott, nem tartom oly rossz Ötletnek, hogy kivegyem a pénzemet és idehaza tartsam. Tudom, hogy minden pilla­natban történhet valami, esetleg hirt kapok és el kell utaznom. Semmi nem lehetetlen. Talán Tímár ir és elhív magához. Ez nem lenne a legrosszabb. Ha Tímár magához hív, rögtön el kell utaznom. Most, hogy néhány óra múlva a gazdasszonyom is elhagy, na­gyobb rend lesz a házban. Végre tudni fo­gom, hogy egyedül vagyok. Senki nem za­varhat, Várom, hogy este legyen. Azt hiszem, sokkal nyugodtabb leszek, ha teljesen egye­dül leszek a házban. Igen, ha a pénzt hazahozom, itt tartha­tom a bezárt fiókban, ebben a füzetben. így minden pillanatban rendelkezésemre áll s a kamatok nem érdekelnek. Holnap, ha arra- járok, beszólok a bankba, hogy készítsék el a pénzt. Itt a füzetben jó helyen lesz. Mindent, 'amire szükségem lehet, össze akarok horda­ni ebbe a szobába. A zsalugáterek most töké­letesen zárnak; senki nem láthat be, ha nem akarom. Megkerestem a szobaajtó kulcsát, Most, hogy egyedül leszek, éjszaka kulcsra akarom zárai a szobát. A kaput is személye­sen fogom becsukni. A ruháim itt vannak a szobában, a nagy koffert is lehozattam, hogy kéznél legyen, ha szükségem van reá. Junius 15. — A gazdasszonyom tegnap este elment. Búcsúra megint sirt és kezet, akart csókolni. Háromszáz koronát adtaim neki. Egy vasutas jött a holmijáért. Ki kel­lett tuszkolnom ezt az asszonyt, a végén ne­hezen akart csak elmenni. Most végre egye­dül vagyok. A bejárónéval megállapodtam, hogy ko­rán jön, reggel hétkor, mikor én még otthon vagyok. Kitakarítja a szobát és aztán el­megy. Utána rögtön elmegyek én is, kulcsra zárok minden ajtót és behajtom a zsalugá- jereket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom