Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-30 / 76. (1703.) szám
1928 március 80, péntek. Tizennégyévi fogság és holttányilvánitás után életjelt adott magáról egy rimaszombati orosz hadifogoly A családja tizenkét év óta nem hallott hirt róla és régen azt hitték, hogy meghalt — Tizenhatéves fin, aki kétéves kora óta nem látta az apját — „Jól megy dolgom, de még egyszer szeretnélek látni!*4 (Délszlovenszkód szerk e s bőségünktől.) 'A Rimaparton, a Szijjártó-utea egyik kis házában lakik Babnik Pálné, szül. László Julianna, egy gömöri származású gyári tisztviselő felesége. A kis rimaparti házba most nagy örömet hozott a posta onnan, ahonnan már nem is gondolták: messze Szibériából, amelyre a hideg téli estéken borzadva és nagy szomorúsággal gondoltak ő és a kis fia, aki kétesztendős csecsemő volt még, mikor boldog házaséletük harmadik érében Babnik Pált behívták katonának ée kiment az orosz frontra. Tizennégy éve már lassan, hogy Babnik Pál bevonult s egyJkét tábori lap után megjött a szomorú hir, hogy eltűnt és minden valószínűség szerint orosz fogságba került, ahol Szibériába vitték. Egyszer irt is onnan, de aztán elhallgatott Szibéria a gömöri magyarral. Teitek-multak az évek, a kis Babnik-fiu már iskolába járt, de az édesapáról nem jött többé egy betű hir sem. Szibériában pusztult el, mondogatták az ismerősök és a gyámol nélkül maradt kis család lassan - lassan beletörődött abba a fájó gondolatba, hogy apa nélkül maradtak. Most azután, tizennégyévi távoliét után a posta meghozta a nem várt örömhirt: Babnik Pál levelet irt és fényképet küldött, félve kérdezősködik családja után és remegve várja, hogy vájjon kap-e hirt róluk. Szegény Babnik Pál ott messze, valami Cilién nevű faluban az Omszk vidékén, nem is sejti még, hogy a levele épségben találta meg feleségét és itthon hagyott kis árváját, akiről most kiderült, hogy nem is árva. Azt sem sejti, hogy újságírók mennek a Szijjártó- utcai kis házba, ahol most Babnilkné éldegél, hogy megnézzék a január 18-án Culenben feladott levelet Bemegyünk. Fodor bácsi fogad, akinél a ház rendbentoartásának fejében a támasz nélkül maradt asszony lakik, mig házhozjárással és főzéssel keresi meg kenyerét. — özvegy Babnikné vagyok — mondja, majd nagy zavarban és könnyek közt nevetve sietve toszá hozzá: — azaz mór nem is özvegy. Háia Istennek. Derék, erős asszony. Szegény, már megszokta az özvegység gondolatát: M urát évekkel ezelőtt szabályszerűen l» holttá nyilvánították. ő keresett a kisfiúra, aki ma már 16 éves legénykiévé serdült és Feleden egy borbélyüzletben dolgozik. Különös hangulat van a kis alkonyati HAM Misefa! Ssf»ár MraeMsísa lakóitól A vagonlakók huszonhatezer korona lakbérrel tartoznak Ungvár, március 29. (Ruszínszkói szerkesztőségünktől.) Alig van a köztársaság területén még egy város, ahol ma, tiz évvel a háború befejezése után is vagonokban lakjanak az emberek. Ungvár az egyetlen város, ahol a kormánybiztosi rezsim úgy segitett a lakásínségen, hogy a kassai vasutigazgatőság- tól kiselejtezett személykocsikat vásárolt, melyeket a város végén, a szántőföldön állított tel. Ungvár város közönsége a híres Pc&emkm-fa&mk rnhdáfára „Hfb&k-ftflrvdnatt* kereszteMe él P kis telepet, mélynek regény, szerencsétlen lakóit tüdőbaj és minden más vész és kór pusztítja. Teltek az évek és már-máT meg is feledkezett Ungvár erről a külvárosi telepről, amikor egyszerre csak híre kelt, hogy a főváros és & vagontelep lakói között differenciák támadtak. A főváros ugyanis felszántotta lakóit a hátralékos PagánhéréTc kifizetéséré és kimutatta, hogy a nyomortelep lakói huszonhatezer korona háMóéhhátinlékkal tatr-j tornak a városnak. Az illetékes városi hatóságok elismerték ugyan, hogy ez az összeg jelentékeny, de arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a vagonfalu Ungvár városának 44 ezer koronájába került és miután a vagonok lakói nagyobbrészt rendes keresettel bíró munkások, kisfizetéses hivatalnokok és 'jóál- lásu tisztviselők, a város joggal kövedethéti a csekélyke házbér megfizetését. Értesülésünk szerint a főváros magisztrátusa a bérlőkkel szemben a legbumánusab- ban fog eljárni és módot ad a bérek kis részletekben való törlesztésére. szobában. Kiteregeti a levelet: néhány helyesírási hibával, de gyönyörű gyöngybetük- kel, tisztán írott Levél, a negyvenéves Babnik levele, aki szántén 14 év óta nem tudott semmit feleségéről és fiáról. A levél is különös: forró szeretet izzik benne, tizennégy év bánata és nyomorúsága, de mintha a nagy idő és a bizonytalanság félelme szordiinót tett volna a tolira: ott remeg a szavakon a félelem, hátha már nem is élnek, hátha már csak az ismerősök olvassák el ezt a levelet. A sokat szenvedett magyar ember óvatos, meleg kérdésekkel érdeklődik az asszony és a gyerek ntán, érezni, hogy azt se tudja, nem házasodott-e meg azóta a menyecske, akit 21 éves korában háromévi házasélet után kellett itthagynia. Azt sem tudja, élnek-e még? Megtudtunk egyet-mást a családról. A levélíró Salgótarjánban dolgozott s mint 16-os honvéd esett fogságba. Most azt írja, hogy már jól megy dolga, elég gazdag és mint fűtőiül zi felügyelő dolgozik. Csak még egyezer szeretné látni a családját, „ka ugyan még ez lehet és szabad". ,,írjátok meg, ha éltek, hogy mi van veletek és mi van az én kisfiámmal, akü kétéves kora óta nem láttam". — Jaj, csak hazajöhetne, szegény, — mondja az asszony. — Dehogy is mentem én férjhez. Volt ugyan háromszor is kérőm, most legutóbb is férjhez akartak adni, de én nem akartam. Dolgoztam a fiamért Szegény, ez nem is emlékszik az arcára. Ott a négyoldalas különös levél és egy kis fénykép: bajuszos, komoly, kissé fájdalmas férfiarc. Már a városházán is megmutatta az asszony, ahol jegyzőkönyvbe vették az esetét. Az egész Szijjártő-utca tudja már. Holnap imák neki, fényképet küldenek és hazahívják szegényt Nagy, tompa, különös öröm ez. Valami egészen különös öröm, a sirás fojtogatja az embert. A szomszédkertben hat kis malacot eresztettek a vályúhoz, sivitva, vígan rohannak a fehér állatok. Erősen alkonyodik, vörös az ég. Csend van a szobában. Szibériában pedig éjszaka. Vájjon meg- álmodja-e most Rábnik Pál fütöházá felügyelő, hogy a levelével a kezünkben most róla beszélünk és rá gondolunk. És tán sokan is fognak rágondolni most: azt irta ő is, „még sokan vagyunk itt magyarok a környéken." Sokan élednek fel a gondolatra, hogy hátha egyszer még ők is kapnak hirt, mint most a rimaparti kis ház lakói. A MAGYAR IFJÚSÁG PROBLÉMÁI írja: GYŐRY DEZSŐ--------——— — Diá kélet és diákgeiidok az idegenben — Harmadik közlemény — A diákélet és különleges gondjai nem egyformák az egyes egyetemi városokban: egész más annak a diáknak az élete és legalább is részben másak a gondjai is, aki magyar hinterlandot érez maga mögött és magyar levegőben élhet és annak, aki teljesen idegen világba belökve, szinte úgy érzi magát, mintha külföldön volna. Itt más a nyelv, más a társadalom, mély nem fogadja be vagy amelybe a bejutás nehéz és száz akadályt gördít a magyar diák elé, sókban mások az élet viszonyok is: a magyar diák idegenbe kerül cs ezt az idegesség érzetet még ma is csak súlyosbítja, hogy egyrészt meg sem érzi as Igazi külföld mindig és mindenképp felemelő és kárpótoló érzetét, amit például nyugati országokban okvetlen érez, másrészt pedig egy csomó ée legtöbbször rossz emlékkel jön el Szlovenszkóbói, ahonnan bizonyos és sokba® teljesen jogos előítéletet, vagy legalább is keserű meiliékizt hoz magával. E terén a magyar diákság problémái lé- száitt leMek, részben anyagiak. A talajtalanság Talán legjobban ezzel a szóval lehetne jellemezni ezt az érzést, ami legjobban rtányo- makodik az idegenbe vetődött magyar diákok lelkére: talajtalanság. Nem járnak biztos alapon, nem éreznek egy nagy szolidaritásiból a 'térben is (kifakadó szárazföldet a lábuk alatt. A hajón utazók furcsa érzése az övéik. litvánnak rajta, magúikénak mondhatják, de csak mennek rajta, szükség, életmnszáj, esetlegesség. Ezt az érzést azok is jól ismerik, akik hivatásuknál fogva, tehát az egyetemi élet kötöttségénél erősebb kötöttséggel élik ezt az eletet ebben az idegen környezetben. Az otthonról elszakadt fiatal 'lélek is erősem szenved ennek nyomása alatt. Ennek a biztonságérzett hiánynak a hatása azonban nő, mikor az idegen nyelv nehézségei, az idegenlelikü élet mindennapos apróságai elvesztik a fiuk előtt próbajellegüket és első benyomásuk érdekességét, aradkor évekre kell berendezkedni és maros mód a város vagy környezet változtatására és megváltoztatására. Az egyformaság és a változha- tatianság még nehezebbé fokozzák ezt az érzést: a diák kiszakad a magyar életközösségből és csak vékony szálakon tartja fenn vele az érintkezést. A nagy távolság tudata is erősen közbe játszik itt. As otthon hiánya Különösen kifejezésre jut ez akkor, mikor természetszerűleg feltámad a vágy a tár- sasólet és az otthon után. Nem egyszerű haza- vágyódásról van itt szó, amit mazna gyerekek éreznek. Komolyabbról Mennél idegenebb és ridegebb a környezet, annál jobban kell valami az ellensúlyozására: egy barátságos, meleg zug, ahol kényelem van, otthonosság, barátságos környezet, ismerős bútorok és ismerős arcok. Az otthon lelke kísért ilyenkor és a hónapos szobák nem alkalmasak arra, hogy egy ilyen otthonnak a megteremtésére helyet adjanak. A kávóházak pótolják igy a magyar diák találkozóhelyéit, a szórakozás legprigptiyehh. módját, a kényelem- és csinvágy kielégítését: egy-két koronáért itt lehet melegedni, kényelmesen üldögiédam, még tanulni is és itt a tükrök, plüsdiványok és márványasztalok és ami igen fontos, a jobbruhás közönség körében valahogy inkább embernek érezni magát, mint a sokszor sötét, sokszor hideg, sokszor tulegyszerü és sokszor udvarszagu diákszobákban. Minden magyarban, aki az idegen váró- sókban hosszabb időit kénytelen eltölteni, erős vágy fejlődik ki egy ilyen otthon megteremtésére. Sajnos, hogy a gyakorlati megvalósítás elé épp a nagyvárosi lakásviszonyok és gazdasági eszközök szánté leküzdhetetlen akadálya jártd. A „Magyar Otthonok" gondolatai, a „Magyar Ház“-uak terve már régi: sok jót fog azonban tenni az vagy azok, akik ennek a megvalósítását kivivők a szükséges feltételek biztosíthat ásá val. Ezekhez járul még, már természetszerűbben ........ *... az idegenség > érzete is. Felesleges azonban megjegyeznünk azt, hogy ezeknek a lelki gondoknak vagy hiányérzéseknek a felvázolása nem azt jelenti, hogy ezek lehetetlenné vagy elviselhetetlenné tennék az életet: hisz épp a fiatalságban van meg a másik nagy párhuzamos erő legtisztábban: s ez a könnyű alkalmazkodási képesség, mely minden helyzetben el tud helyezkedni nagy megerőltetés és megrázkódtatás nélkül. Sőt bizonyos tekintetben épp ezeknek a kellemesnek épp nem nevezhető körülményeknek a hatása az, ami kitűnő és fel nem becsülhető nevelő erővel és edző hatással van ennek a fiatalságnak leiké* re! Alkalmazkodási képességük, találékonyságuk, Önálló gondolkozása és cselekvési tehetségük nagy mértékben épp igy csiszolódik és fejlődik s ezzel verhetetlen előnyt szereznék maguknak az életre, a sokkal kényelmesebb és egyhangúbban megszokott viszonyok közt élt vagy élő fiatalsággal szemben. Az árny, és fény itt is együtt jár. Az anyag* gondok A második nagy kérdéshalmazt az anyagiak adják fel a fiatalságnak. Ez a fiatalság a maga nagy tömegében leginkább a teljesen elszegényedett és koldus magyar középosztálynak a fiaiból tevődik össze. Koldus vagy Jegaláíbb is nagyon szegény emberek szegény gyermekei ezek, igen nagy részben. Akinek pedig módosabbak is a szülei, azok is leginkább csak épp addig módosak, hogy iskoláztatni fussa ebből a módból. Csak egy kisebb percent az, amelyik mögött anyagi lehetőség és korlátlanabb biztosítás áll. így ennek az ifjúságnak még több gondot oikoz az anyagi, mint más boldogabb kórok fiatalságának. Ma még többen ülnek az egyetemi padokban oly tiszteletreméltó ke- ménykötésü ifjak, akik részben vagy egészben a maguk emberségére vannak utalva s a maguk keresetével Iskoláztatják magukat. Gyönyörű példákat facsart ki a nehéz sors ezekből a gyerekekből. //\«V ObbvízíÍV a világ" legszebb fürdője az ön ÜDÜLŐHELYE Sport ünnepélyek, virágkorzó és egyéb mulatságok. Tavaszi Idény: február-április. FOrdöidény: május-október. 60 hotel és pensio. Pensioárak: Luxus-oszt. 40 lírától, I oszt. 35 lírától* II. oszt. 30 lírától, III. oszt. 25 lírától. Kérjenek prospektust a fürdőigazgatóságtól. ABBAZIA <iaalia» Hotel Edén & Quisisana Elsőrangú házak — Közvetlen a tenger mellett — Balkonos és vizvezetékes szobák — Magánfürdők Penzióárak 35 lírától Ami az idegem városba kerülő fiatalságot illeti, két nagy probléma foglalja le a lelkűket erősen: a lakás és a koszt Aki volt fiatal és volt idegenben, tudja, hogy ezek a szürke és lényegtelennek megszokott kérdések az idegenben és a fiatalok előtt óriási arányúvá nőnek. Beszélgetéseik, bánataik és aggodalmaik nagyobb felét nem az egyetem és a tanulmány, hanem a lakás és a koszt kérdései képezik. Ezen lehet és szabad is mosolyogni, de mint ténnyel kell számolni vele. Az idegen élet és a szegénység érzete, még a szűkösség érzete is aránytalanul naggyá s keservessé torzítják ezt a két problémát. És részben joggal is. A nagyváros, különösen a megtelt Prága, egy hatalmas lakáshiány. Vagy legalább is jólakás-hiány. Vagy legalább is megfizethetetlen lakások városa. Egy-egy diákszoba 200—400 korona. Nagy pénz. Néhol egy-egy társlakótól is majdnem ennyit kérnek. Ami pedig a kosztét illeti, a diák csak a menzákon kosztolhat, ha csak külön módja nincs a vendéglői abonáláshoz, ami ebédvacsorára bizony 450—500 korona, mig a különböző menzák ebédet és vacsorát 6-50—7 koronától 9—10 koronáig adnak naponként, azaz havi 200—800 koronáért. A magyar fiuk közül mintegy 75-en ingyenes, félingyenes vagy kedvezményes helyet kapnak a magyar menzán, melyet Törköly József dr. szenátor szive és buzgalma állitott fel a magyar társadalom segítségének igénybevételével és támogatásával Prágában. Grosschmid Géza dr. szenátor pedig most vetette meg a pozsonyi menza alapjait, mig a brünni diákokat a már ilétező német menzán ingyenesen, illetve félingyenesen kedvezményben részesítik. Ezenkívül Prágában a két cseh menzán, az YMCA' étkezdéjében, a német és a zsidó menzákon étkeznek magyar fiuk. Csak elenyésző számuknak telik vendéglői kosztra. A magyar társadalom helyes érzékkel látta meg, hogy a havi-egy-ebéd akció minden támogatást megérdemel: a magyar társadalom ennek az akciónak, illetve a most befolyt adományoknak rendszeresítése által kell is, hogy a jövőben is odaáll jón a szeretet asztala mellé és meginvitálja a magyar diákságot a meleg étéi mellé, ami neki munkaerőt és a tanulmányai sikeres végzéséhez szükséges biztosítását jelenti. S ezzel még nincs kész minden: kiadás van elég a lakás és az ebédvacsora költségén kívül is. Külön megemlíthetjük aztán a tandíj* és tankönyvsegély lehetőségét: sok diáknak okoz nagy gondot mindakettő. Magyar kulturális életszükségleteik kielégítésére is hovatovább nagyobb gondot fog kel leni fordítani: magyar diákkönyvtárak felállítása nélkül szellemi életükben erős hiátus támad és ezt mielőbb egy megszervezendő „könyvtárat a magyar diákoknak44 akcióval kellene megszüntetni. A diákkönyvtár helye a diákotthonban volna. Jelenleg csak a magyar menzán vannak magyar lapok és folyóiratok és a MAKK és a Szent György-kör, valamint a brünni Corvinia tartanak fenn könyvtárat, a Corvinia már a nevében is benne hordja ezen szerepét, mint „olvasó-egylet44. A társas érintkezés a kávéházakon kívül, ami itt nem jöhet komoly megoldásszámba, ma csak a diákegyletek egye® összejövetelein vagy a Deutsches Haus-ban rendezett estélyeken (ismerkedési-, társas-, kulturesték stb.) folyik, azonban még távolról sem oly mértékben, amilyen kívánatos volna. A diákegyesületi élet rendszeresebb kifejlődésével és megerősödésével azonban remélhető, hogy e tekintetben is kedvező javulás áll be. Ezek a gondok és lehetőségek nagyjából azok, melyek az idegenben a diákélet mindennapjainak keretét alkotják,
