Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-25 / 72. (1699.) szám
Charlestont táncoltam Boris bolgár királlyal Mikor a bolgár király maga íeji meg a tehenet — Házassági tervek és a szerelem — A katonakirály Nehéz megmondani, hogy az európai uralkodók közül ki a legdemokratikusabb, mert hiszen manapság a republikánizmus és konstitucionalizmus korában az uralkodók igyekeznek lehetőleg leszállni magas polcukról és demokratikussá válni, amennyire ezt kötelességük megengedi. De azért talán mégis azt lehet mondani, hogy a „népkirályok" közül Boris bolgár király mozog a legszabadabban és legkönnyebben alattvalói között. Ha nincs elfoglalva az államügyekkel, akkor vagy ezrede tisztjei között tartózkodik, akik igen szeretik és testvéries viszonyban vannak vele, vagy pedig a birtokaira utazik és a bérlőivel tárgyal. A kalaptalan katonakirá\y r~ Talán azért is ismerem olyan jól a bolgár királyt, mert 11-ik vagy 13-ik unokatestvérek vagyunk, igy azután, mikor Szófiába értem, semmi nehézséggel nem járt, hogy bejuthassak a királyhoz. De azt hiszem, ha nem hivatkoztam volna a rokonságra, akkor is minden nehézség nélkül is bejuthattam volna az agglegény uralkodóhoz. Különös, hogy sok tekintetben mennyire hasonlitanak egymáshoz a mai uralkodók. Majdnem valamennyien egyforma életet élnek, ugyanazok az eszméik és kilátásaik vannak, — legfeljebb életük legegyénibb részében van köztük némi eltérés. így például az angol király és belga király reggeli előtt nagyon szeretnek lovagolni, a bolgár király viszont ilyenkor két kutyájával gyalog sétál és még hozzá kalap nélkül. A király gyűlöli a kalapokat és nagyon boldog, ha kalap nélkül sétálhat. Boris izig-vérig katonakirály. Persze nem olyan értelemben, mint annakidején II. Vilmos; Boris nagyon szereti a katonaéletet, a tisztek baráti körét, az ezred levegőjét. így azután legtöbbször este soha sincs otthon a királyi palotában, hanem valamely kaszárnyában van és résztvesz a tisztek vacsoráján, ahol nem követel meg magának nagyobb tiszteletet, mint ami katonai rangjának megfelel. Szerelemből házasodni,.. Mikor legutóbb meglátogattam a királyt, festői palota kertjében találtam. A főkertész éppen nagy szónoklatot tartott neki rózsáiról, amelyeket a király nagyon szeret Midőn engem meglátott a király, rögtön leszakított néhány rózsát és átadta nekem. Azután hivott, hogy jöjjek vele sétálni a kertbe. A konszolidált Bulgária — Szokott még énekelni Felséged? — kérdeztem, visszaemlékezve arra, hogy egy alkalommal a párisi bolgár követség estélyén a király a Trubadúrt énekelte. — Nem, bárónő, felelte a király — ezek az idők már elmúltak. Most már túlsókat dohányzóm. Elővett egy egyszerű ezüst cigarettatárcát és angol cigarettával kinált meg, majd tüzet adott. — Hallottam Felség, hogy rövidesen megnősül, — mondtam mosolyogva. — Ó, — mondta nevetve Boris király — úgy látszik, megint csicseregtek a madarak. Hát persze, hogy nem akarok örök életemre „agglegény-király" maradni. Egy kis lugasban angol teát szolgáltak fel és a király közben sok mindent elmondott magáról és törekvéseiről. — Bulgária — mondotta — ma sokkal virágzóbb, mint valaha, bár a külső jelenségek látszólag ellentmondanak ennek. Bulgáriának nagy jövője van és ha nem zavarják, nem bántják, akkor olyan konszolidált kis királyság lesz, mint amilyen a svájci köztársaság. Egyre több és több idegen jön ide, akik pénzt hoznak és fellenditik az iparunkat... Én igen nyugodt életet élek. Időnként utazgatok, de azért jobb szeretek itthon lenni, saját hazámban, bár mindenki nagyon kedves hozzám külföldön is. Szeretnék angol vadászlovakat meghonositani itt, már intézkedtem is ezirányban. Persze, ön is szokott vadászni? Azt feleltem, hogy igen és azután föltettem azt a kérdést, ami már Bulgáriába való megérkezésem óta járt a fejemben. — Igaz, hogy a volt német császár ide fog jönni látogatóba? — mondtam csaknem suttogva. — Én errql nem hallottam, — mondotta a király — egy pillanatra sem tételezem fel, hogy Hohenzollern Vilmos a meghívásom nélkül Szófiáiba jönne. Nekem pedig egyáltalában nincs szándékomban őt erre megkérni. Charleston Tea után eltávoztam a palotából. A király visszavonult, hogy az ezred egy lakomájára átöltözzék. A lakomát a 46. lovasezred rendezte, amelynek Boris király a parancsnokló ezredese. Később barátaimmal együtt én is elmentem erre az estélyre. Boris király tökéletesen járta a modern táncokat az ezred díszruhájában. Rendjeleitől eltekintve, semmiben sem különbözött a többi tiszttől. Mikor engem észrevett, táncra kért fel. Kénytelen voltam kegyelemért könyörögni, mikor char- lestonozni akart velem. A charlestont legutóbbi párisi látogatása alkalmával tanulta meg. Mikor két óra után eltávoztak, a király még mindig ottmaradt és igyekezett mindenkinek otthonossá tenni az ottartózkodást, barátságosan elbeszélgetett tiszttársaival és mosolyogva udvarolt a sok szép hölgynek s ő volt a házigazda, az óriási puncstartályból ki kellett szolgálni a vendégeket. Nagyon szerencsés lesz az a fiatal hölgy, akit Boris király fog elvenni, mert Európa egyik legbájosabb embere lesz a férje. Groner bárónő. Kosztolányi Dezső a szépnek s az emberinek akart hirdetőié lenni kőrútján s nem a napipolitikának — Vasárnap délután Kosztotányiéhnál — A király, mint ahogy ez egy jó katonához illik, koránkelő ember. Gyakran már reggel hatkor fent van. Este viszont későn fekszik le a vidám tiszti összejövetelek után. A bolgár király egyébként ideális agglegénytipus. Nagyon szereti a szebbik nemet, de azért szive és feje egyaránt a helyén van, amikor a bazájabeü vagy külföldi szép nőkkel áll szemben A király meg fog nősülni, mert az a kötelessége. De mikor öt évvel ezelőtt blov- divi villájában együtt voltam vele, azt mondotta, addig nem nősül meg, „amíg uem akad olyan leány, akibe szerelmes lesz." Ebből tehát világosan az következik, hogy Boris király csak szerelmi házasságot fog kötni, ami különben az utóbbi időben gyakran elő szokott fordulni a királyi r^Nládok körében. Példa ere a szép Astrid j hercegnő (mellesleg: ő tanított engem síelni) és Lipót belga trónörökös esete. Lipót kedves, félénk fiatalember, akinek a legnagyobb baja az, hogy nők jelenlétében borzasztó ideges és félszeg. Ezt viszont nem lehet Boris királyról elmondani. Egyszer azt mondottam neki, ho^v biztos vagyok benne, hogy az ő számára a női lélek nyitott könyv. 6 mosolyogva erősítette meg szavaimat. A király közvetlenül felkelés után felveszi katonaruháját és sétálni megy a kutyájával. Azután angol módon megreggelizik, ő is azok közé az európai uralkodók közé tartozik, .akik néhány hónapi angliai tartózkodásuk után nem tudnak többé lemondani a bőséges angol reggeliről. Boris bikakélandja A bolgár király reggeli után fogadja a minisztereit és mindazokat, akik audienciára engedélyt kaptak. Délre már be is fejezi munkáját. Villásreggeli után gyakran megy autózni. Három autója van, mind a három angol gyártmány. Többször egy héten kihajtat kedvenc nővéréhez, Eudoxia hercegnőhöz, akinek hétszázholdas gazdasága van Szófia közelében. Csaknem paraszti életet él itt a hercegnő s úgy ért már a gazdasághoz, mint egy tapasztalt földbirtokosnő. Itt gyakran előfordult, hogy a király és a hercegnő együtt fejik meg a teheneket. A király tartja nővére számára a vödröt. Beszélik, hogy egy délután, mikor a király nővéréhez érkezett, meglepve látta, hogy a csinos hercegnő egy fa ágai között gubbaszt, lent pedig egy fiatal bika áll vésztjősló tekintettel. A királynak fel kellett használnia stratégiai tudományát, hogy a bikát elcsalogassa a fa alól. A király szaladni kezdett, a bika utána és csak igy tudott a nővére lejönni a fáról. A hercegnő gyorsan becsapta a kaput és magára zárta. A király rohant a bika elől, végül átugrott egy kerítésen és csak Ügy .sikerült megmenekülnie. •---—.-------" Budapest, március 24. Mi ndig irigykedve nézem ezt a kis Kosz- tolányi-várat itt, a Várhegy tövében, a Táborutca sarkán, amiint kertje falának hegyes orrával kifut a Vérmező felé, hogy azután kettéválasszon utcákat. Nyugodalmas, kis vidéki kúria, előkelő splendid isolation, lezárt zöld kapu, bent sétáló fehér komondor, (már dijakat is nyert s ez büszkévé teszi, nem ugat, csali komolyan néz), a magasságban a tavaszi Bástya-sétány, őrváltó kíonák trombitájának hangja, tavaszi napfényes március. Hangulat árad ebből a házból, akár a sel- meeiek építkezéséből; innen földszintes, túl emeletes. i Bent könyvek és könyvek, puha bőrfotel, széles íróasztal, derűs meleg. Ádám gyerek cserkészkedik valahol, talán haza se jött ebédre, kint futkároz a budai hegyek oldalában, — ma korán volt az ebéd. Az iró és a felesége együtt írnak valamit. Az iró a sezlónon ül, előtte kézirathalom, diktál éppen, mig a felesége az Írógép előtt várja az újabb mondatokat, amelyek oly finoman csiszolva kerülnek elő ennek a gaz- dagileikü embernek szellemi műhelyéből. Ideális harmónia! Kosztolányit csak az ismerheti valameny- nyire, aki már lapozta a „Szegény Kis Gyér- mek Panaszaiét, olvasta a „Bús Férfi Panaszaiénak pompás sorait, aki belemélyedt a „Meztelenül" oirnü kötetének raffináltan egyszerű nyelvű s oly mély lelket kitáró soraiba. Kosztolányi abszolút iró, belső gondolat és külső stilusmüvészét nagy egységben olvadnak össze nála, versei a magyar líra legszebbjei közé tartoznak, regényeinek pszichológiai meglátásával megdöbbent, hogy csak a „Véres Költőére s az „Édes Anná"-ra hivatkozzunk. Azonkívül tud egy féltucat európai nyelvet és a legjelesebb műfordítónk. Osapek R. U. R.-ját is ő fordította. Soha nem politizál s az abszolút művészit keresi. Nagyon szives emberek Kosztolányiéit. Kedvesek, közvetlenek: az interjúvoló, ha néha bevetődik hozzájuk, úgy érzi magát, hogy családba került, puha, meleg, családi fészekbe, ősziute szobába s olyan emberekhez, akikhez a szeretet valaminő formája űzi máris. Ezt itt, igy, papiroson meg lehet vallani. Ismerni embert régtől, diákkorból, akivel személyesen nem beszéltünk soha, belelátni a leikébe s együtt érezni vele: van ebben valami fölemelő. S mikor már régtől ismered közvetlenül is, látod, hogy az ember nem csalt meg: ez megnyugtató. Kora délután van, az Írógép elhallgat s beszélgetünk: — Igen! Szlovenszkó!... — mondja s egy Iricsit kedvetlenre száll a hangja, — meghívtak s milyen örömmel mentem volna! Azt hiszem, hót városban tartottunk volna előadást. Hát nem lehet. Nem értem ezt a támadást. Elhozták nekem megmutatni azokat a szlovenszkói támadásokat. Már külön dosz- sziém van számukra. Nem értem. — Politikával nem törődöm egyáltalán. Talán éppen azért, mert most minden a napi politika tengelyén forog. Koraiamon azokkal óhajtottam volna találkozni, akik szeretik, ami szép és emberi. Hogy ez rajtam kivid álló okokból nem történhetett meg, mélyen fájlalom. Kicsit elhallgat s maga elé néz. Vállat, ránt: Első szlovák ékszer-, arany- * ezüst® ár TuBafleHenMOfes ra@S¥B€3 *1'E51VÉREK Gyár: * Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készitmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/0 megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Briíliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk w 1928 márcÍTLs 25, vasárnap. — Azokra a vádakra, amelyekkel egyes cikkek illettek, nincs mit felelnem. Ezek a cikkek, bocsásson meg, oly ijedelmes kép- zelethijjasságokról tanúskodnak, hogy elámul- tairn. El is tettem őket abba a gyűjteményembe, melyben az emberi szellem mulasztó, vagy megdöbbentő furcsaságait őrzöm. Részint azt lobbantották szememre, hogy én, aki remetemódra élek budai házamban, — hisz ön is tanúja lehet ennek, — és politikával egyáltalában nem foglalkozom, a felsőház elnökének „titkos" levelét viszem, részint azt vetették ellenem, hogy voltaképpen Kohnnak hívnak, részint pedig, hogy egy antiszemtia társaság tagja voltam. Elismerem, eléggé változatosan „szolgáltak ki", de véleményem szerint valamivel ötletesebben és hihetőbben i,s lehetett volna harcolni ellenem. Felnevet. — Kőim! Miért éppen Kohn? Azért, mert családom minden őse Nemeskoszto- lányból, Nyitrából való? A nevem az enyém és elég régi név már ... Aztán folytatja: — Felháborodással kell azonban visszautasítanom azt a rágalmat, mely szerint én a szlovák népet gyűlölöm s egy iró 'ómban állítólag „becsméreltem". Felszólítok mindenkit, aki tud erről, tegye közzé! Soha életemben egyetlen egy szót sem Írtam semmiféle nép ellen. Szeretem a fajtámat, imádom a magyar nyelvet, mert ez az anyanyelvem, de kívüle még jónéhány nyelvet beszélek. Aki egy másik népet a maga egészében sérteget vagy lenéz, az tökkelütött. Ilyesmi ellen elsősorban értelmem, műveltségem, neveltetésem tiltakoznék ösztönösen. Legyint. — Hagyjuk is. Hogy feljutok-e Szloven- szkóra, az most már kérdés. Szívesen mentem volna, nagyobb szenzáció lett volna talán számomra, mint londoni utam volt. Mindig a hegyekkel voltam rokon. Hegyek.... hegyek... a szerelmeseim. A Tátrát igen szerettem. Kedvesen bántak a feleségemmel ott. Hogy van a jó Gühr doktor? A feleségére néz: — Oda is felugrottunk volna néhány napra, ha már ott járunk. Kosztolányi Dezsőné családja viszont liptói. Arrafelé is szeretnének eljutni. A hegyek ... Témában voltunk. — Min dolgozik most? — kell feladni a kérdést, mert mélyen lent járunk már a sel- meci hegyek között s murányi kirándulást is tervezünk. így aztán visszajutunk a dolgozószobába. — Min? „Édes Anna" cimü regényem után pihenek kissé; belefáradtam. Uj regényt írok s egy modern miliőben játszó tragédiát- A tárgyát ma még nem árulom el. Azonkívül a Rómeó és Júliát fordítom a Nemzeti Színház számára. — Érdekes lesz. Shakespeare, Kosztolányi tolmácsolásában. — Igen, valami meglepőt akarok. Azt, hogy nyelvem közvetlen legyen ebben a drámában is. Nem patétikus, nem fellengző? hanem egyszerű és közvetlen. — Mint a Kosztolányi-verseik. — Mondjuk. Hisz Shakespeare eredetiben a legközvetlenebb nyelvezetű iró. Hűen akarom visszaadni. S persze, Írom szabadver- seimet tovább. — Kérem, mi van ezzel az ..Édes Anna" problémával? Élt regényének ez a különös cselédhőse? Kosztolányink szól közbe: — Ez egy lehetőség megérzése volt, ez a regény. Olyan lehetőségé, amely utólag beigazolódott. — Igen, — folytatja az iró — az a legérdekesebb, hogy még nem is volt egészen kész a regényem, amikor egy ügyvéd, aki hallott készülő regényemről, eljött hozzám s elmondott egy koinmün utáni esetet, amely éppen úgy történt meg, ahogyan megírtam. Itt van a cselédkönyve a fiókomban. Tudja-e, hogy ezt is Annának hívták? Megdöbbentő! — Mi ez? Megérzés? — Feltétlenül kell lenni valaminek, amit irói intuíciónak nevezünk. Megérzés. Ösztön. A világ áramai keresztül-kasul száguldanak, azokat fogjuk fel, részint tudatosan, részint ösztönösen. Édes Anna ... Hányszor találkoztam szonioruszemü cselédleányokkal és önkéntelenül ötlött belém a kérdés: „miért nem öli ez meg a gazdáját?" Most egy ideig hallgatunk. — De azért — mondja később — témát csak mi adhatunk önmagunknak. Hányszor mondják nekem: „adok önnek témát!" Ne adjon. Nem érzem át, nem az enyém, nem szűrtem meg a lelkemben, nincsen hozzá sémim közöm. Idegen. Mig máskor valami egyszerű újsághír, mások számára semmit sem jelent, megindíthatja bennem a fantázia keretét. De én gondoltam ki, enyém minden hangulata. Utazások sem adnak kiérett témákat, csupán benyomások azok. — S hol szeret, utazni? — Leginkább a latin országokban s legfőképpen az olaszok között. Legközelebb áll hozzánk, de hozzám magamhoz is, az olasz •.. Cigarettafüst leng a szobában, kint autó- sziréna ijeszt meg. Zöld tintával ír. Zöld pecsétet használ. A verandájuk is zöldszinü. Őszinte, derűs, köz- veden, mint a smaragd-rétek. Van is egy verse a sok színes tintáról. Szombothy Viktor. 9 % JL
