Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-25 / 72. (1699.) szám

Bemard Shaw, Ibsen és a hosszuszohnyáju nő London, március 23. Az angol művészeti akadémia tegnapi Ülésén Bemard Shaw hosszabb beszédet mon­dott a nőről, összeha-sonliotta a tegnap asszo­nyát a ma asszonyával. — Azok a nők, mondotta a kiváló iró, dákéi én fiatal koromban szerettem, vala­mennyien hosszú szoknyát viseltek, nemcsak a combjukból, de a lábukból sem lehetett lát­ni semmit. Fent a mellüknél ki voltak tömve, s még más helyeken is használtak tömöeszkö- zöket . . . Hát ezeket a nőket szerettem én, de nemcsak én, hanem mindazok, akik -delem egyidőben fiatalok voltak. Shaw szerint ezek a nők színpadiasak voltak. Mintha mindig a• lámpák előtt mozog­tak volna. Nem voltak természetesek, magá­tól értetődök és egyszerűek. — Ibsen nagy érdeme, — folytatta. — hogy ezt a teatrcdis nőt büfetköztette s mint beszélő és cselekvő emberi vitte a szipadra.. Ezért volt oly nagy hatása Ibsennek. Bemard Shaw igen nagyrubecsÜli Ibsent. — A megfigyelő képessége, — úgymond — különb volt mint Shakespeareé, vagy Mo- liércé. Egyáltalán Shakerspearet, vagy Moli- éret csak kezdőnek lehet tekinteni, ha Ibsen mellé állítjuk. Ibsen az emberi lelket oly jól ismerte, hogy ebben a tekintetben csak igen kevesen vetekedhettek vele. — Végtelenül sajnálom, — fejezte be előadását — hogy Ibsen előbb élt. Akkor ta­lán azok az asszonyok, akikbe én szerelmes voltaon, sokkal természetesebbek és hájasab­bak lettek volna. A szoknyájuk is megrövidült volna, sőt Mán még a hajuk is. A nagy angol iró annak a reményének adott kifejezést, hogy a mull nemi tér többé visz- sza, mert a ma asszonya minden tekintetben különb a múlt uszonyánál. kan, szegény bizony a nép, pénz nincsen, sok az adó, nagyok a gondok. Én: Melyik város tetszik jobban magá­nak,, Prága vagy Budapest? Kocsis: Fene nagy város ez a Prága, rengeteg az autó, no de Budapest más: az világváros. A Zlátá Husa-szálflŐ ellőtt elbúcsúztam Kocsis András honatyától, aki lassan, tem­pósan ballagott a Wbtson-pálya udvar felé. Nem kellett sietnie, hisz a kassai gyors csak öt óra múlva indult... # Az örökös kormánypárti, jó Kocsis An­drás, Rákóczi Ferenc községéből, Borsiból került föl Prágába... Ahonnan jött, ott nyiltszaivu, egyenes emberek laknak. Nyíl­tan megmondotta Kocsis András is, hogy a prágai agrárok földet Ígértek, de — még eddig nem adtak. Az Ígéretek politikája hozta M öt a prágai parlamentibe és mint h armi noesztendiős őiskormánypár ti — talán — még most is tud hinni az ígéretekben. Azonban megjósolhatjuk neki, hogy a 'képvi­selői politizálásával ás csak úgy fog járni, mint járt tegnap rolnickár képviselő kolle­gáival. Megígérték neki, hogy elkísérik a pályaudvarra, de az ígéret után cserben­hagyták és — hogy az újdonsült képviselő szavaival éljek — eltűntek, „mint a kám­for". A magyarság sokéves politikai tapasz­talatai is arra figyelmeztetik, hogy a jó Ko­csis Andrásnak adott ígéretek is csak ígére­tek fognak maradni. És ha az ígértek bevál­tását fogja egyszetr nagyhatalmú kollégáitól követelni, ismét el fognak tűnni mellőle, „mint a kámfor" s magára fog maradni az ígéretek üres tarisznyájával a centralista politika útvesztőjében, amint magára ma­radt a nagyváros idegen forgatagában. Anonvmus, VASÁRNAPI jegyzetek írja SchSpflIn Aladár- M IBSEN-iÜÜEPRE ­1928 március 25, vasfanap. Norvégia nagy lelkesedéssel ünnepli leg­nagyobb drámaírójának centennáriumát.- Nemcsak norvég ünnepet ül* hanem nemzet­közi ünnepet, mert Ibsen messze túlnőtt ha­zája határain, az egész világ költője volt, aki­nek pályája és müve egy nevezetes fejezete a világ "drámairodaimámák és mély hatással volt a színház és színészet történetére minden nemzetben. A norvégek jól tudják, mit jelent nemzetükre, hopv egy kicsiny nép nagy fia ilyen jelentős helyet tudott elfoglalni a nem­zetek nagy zenekarában s igyekeznek is ezt hangsúlyozni. Bizonyos, hogy Ibsen egymaga többet használt a norvég nemzet tekintélyé­nek, mint összes államférfiai együttvéve, aki ilyen nagy értéket tudott adni az embe­riségnek, az jogosan foglal helyet a legna­gyobb nemzetek asztalánál. De nem erről akarok most beszélni. Ib­senről most eleget olvashat az újságolvasó közönség, hiszen az egész világ sajtójában ezrei és ezrei jelennek meg az Ibsent dicsőí­tő, magyarázó és kritizáló cikkeknek. Csak egy szempontra akaróik figyelmeztetni, amely minket magyarokat különleges viszonyaink közt különlegesen érdekelhet. Ibsen, amíg élt, nem valami jó viszony­ban volt a norvégekkel. Zord kedélyű, tüs­kés érzékenységű ember volt, a társasági életben szeszélyes és ‘barátságtalan, a polgári gondolkodású és 'életmódú emberek megvotő- je. Sokakat megbántott, köztük nem egy olyat is, aki jót tett vele és őszintén lelke­sedett 'érte. A norvég társadalomról — mint általában a modern társadalomról nagyon kedvezőtlen véleménye volt. Ha drámáiból akarnék megalkotó a norvég emberek jel­lem- és erkölcsrajzát, ez bizony nem volna hí­zelgő. Nem volt hazafi sem a szó konvencio­nális értelmében, azok az aspirációk, melyek az ő idejében a norvég nemzeti érzést első­sorban foglalkoztatták, őt nem érdekelték, rosszindulatú közönnyel állott velük szemben. Az ő idejében a legaktuálisabb norvég kér­dés a Svédországtól való különválás kérdése volt. A másik nagy honfitárs, Björnson, en­nek a mozgalomnak az élén harcolt, — Ibsen­nek nem volt róla egy jő szava s Björnsonnal ‘élete nagy részén át ellenséges viszonyban élt. Társadalmi felfogása homlokegyenest el­tért az általános polgári felfogástól, egészen egyéni — ma magyarul azt mondanők — destruktív társadalmi nézeted voltak. Az ál Iámról és szerepéről az emberi életben olyan meggyőződést formált magának, amely közel áll az anarchista gondolkodásmódhoz." Szóval ellentéte volt annak, amit a jó polgár, jó ha­zafi, jó ember fogalma alatt szoktak értem. Élete nagyobb részéiben nem élt odahaza, job­ban szeretett Olaszországban, később Német­országban, s nemcsak a szolidebb klíma utáni vágy vitte önkéntes emigrációba, hanem pá­lyája kezdetén szenvedett sok sértődés, mely bizonyos meghasonlottságba hozta nemzeté­vel. Tudvalévő, hogy világhíre nem is Nor­végiából indult ki, mert a norvég közönség nagyobb része sokáig visszautasitólag viselke­dett müveivel szemben, hanem Németország­ból, ahol nagytekintélyű kritikusok, színházi rendezők és szervezők álltak melléje. Természetes tehát, hogy norvég részről sok polémia volt ellene, az ellenszenv nem mindig nyilvánult kíméletes formában. De úrikor anyagi viszonyai szűkösek voltak s megélhetési nehézségekkel kellett küzdenie, mégis a norvég parlament sietett segítségére. Évdájiat szavazott meg neki, nem éppen sokat, de annyit, hogy a legsúlyosabb gondok álól fel tudott szabadulni. Ezt az évdijat az eszkö­zölte ki számára, akivel ellenséges viszony­ban volt: Björnsterne Björnson. Ez az, ami szép dolog. Egy költőt, aki minden izével szemben áll hazája, társadalmi, állami és nemzeti rendjével, ennek a rend­nek a legfőbb őre, a parlament segít meg. Aki állandóan provokálta a közvéleményt, annak a közvélemény hivatalos szerve szavaz meg évdijat, hogy nyögödtubban végezhesse munkáját, mely nem egyéb, mint a közvéle­mény könyörtelen kritikája. Egy nagy elv­nek az elismerése ez: hogy a lángész első­rendű nagy emberi és nemzeti érték akkor is, ha szellemének iránya minden ellentmon­dást magára von és konfliktusba kerül a sa­ját egész világával. A norvégek ezzel a tény­nyel dokumentálták $zt a felismerésüket, hogy ez a konfliktus időleges, egy nemzedék­re szóló, a lángész eredményei pedig örökké­valók. Ma már nincs konfliktus Ibsen és Norvégia között, ellenben van Norvégiának egy nagy nemzeti kincse: Ibsen müvei. Ki merné azt állítani, hogy ez megtörtént nálunk, magyaroknál ? Szeretnélek megtartani Szeretném ha tüzes vért lennék, általad sebezne télién. Szeretném a kígyó szinpotmpás bűvöletét, hogy általam igéivé maradj. Szeretném ha sarki csillag lennék érted tüzelnék fénylőn, de seha el neon érnél. És szeretném még: csak egyszer megmutatni igaz magamat hogy örökké megtarthassalak. Orbán Janka.* Vecsey Ferenc áprilisban megismétli prágai hangversenyét s azután hosszabb délamerikai turnéra indul — Beszélgetés a világhírű magyar hegedűművésszel — • A eaeffBŐnck: Vágyak uftiveezftciijóbeai e. ©aljtó Rfeftt MmS mbmMSapLi.­Prága, március 24. Vecsey Ferenc, a világhírű magyar hege­dűművész, akit sokan a jelenkor legjobb he­gedűsének tartanak, Berlinből, ahol példátlan sikert aratott, közvetlenül a hangversenye előtt érkezett Prágába. Éppen, hogy csak le­mosta magáról az ut porát, kipihente egy kis­sé az ut fáradalmait, máris felöltötte frakk­ját és kiállt a Lucerna hatalmas termének pódiumára és bizonyságot tett arról, hogy a tudásáról és művészetének tökéletességéről szóló hírek cseppet sem voltak túlzottak. Ve­csey épp úgy lázba hozta a prágaiakat, mint a prágai hangverseny előtt a berlini, római, mi­lánói, budapesti, vagy akár a brüsszeli közön­séget. A hangversenyterem tombolt és a fapsvLhar még akkor sem alkart megszűnni, amidőn Vecsey ismét és ismét ráadott a bőséges és tartalmas programjára. Az ovációk csak akkor szűntek meg, amidőn már a lám­pákat elfogatták és Vecsey a vészkijáraton távozva volt kénytelen az ünneplő tömeg elől menekülni. A világhírű magyar hegedűművész fele­sége társaságában az Bspílemad e-s zál lóba hajtatott, ahol dacára a hangverseny és az ut állal okozott fáradalmainak szives volt fogad­ni és a Prágai Magyar Hírlap részére a kö­vetkezőket mondani: — Nagyon meglepett a prágai közönség zeneértése. Láttam, hogy minden tónust, min­den nüanszot megfigyelt a publikum * igy fokozott mértékben esik jól az az elismerés, amelyben részesítettek. Először van Prágában? — Nem. Ezelőtt jónéhány esztendővel jái'tam már itten, de az olyan régen volt; hogy már nem is emlékszem rá. Tavaly Kassán és Pozsonyban hangver­senyezett. Milyen impressziókat szerzett e két sziovenszkői városban? — jjgy éreztem magam, mintha otthon lennék, csupa magyar szól hallottam és ki- feí«<hfí!etlenül meghatott az a szeretet, ember járja a világot, megfordul mindenütt, de megdobban a szive mindenkor, ha magya­rok közé kerül. Evek óla Olaszországban élek, feleségem otez nö és Olaszországot a második hazámnak ielántem,\ d& ikso&tisem feledkezem meg arról, hogy magyar vagyok és jól esik magyar szót hallanom, magyarul beszélnem és magyarok társaságában len­nem. Tapasztalatai alapiján milyen vélemény alakult ki önben a külföldnek a magyarok iránti érzelmeit illetően? — Mindenütt azt a benyomást szereztem-, hogy a külföld rokonszevvel tekint a magya­rokra. Gavallér és úri nemzetnek tartják a magyart és ezért megbecsülik. És az olaszok? — Az olasz a -magyart rokonnemzetnek tekinti. Nála a szimpátia a barátságig, sőt azon is túl a szeretedig fokozódott. Mondot­tam, hogy második hazámnak f.eldntem Olasz­országot, de e szeretet alapján minden ma­gyar mondhatná ezt. Utazgatásai során gyakran találkozik kül­földi magyarokkal ? — Majdnem minden városban és majd­nem minden hangversenyemen talállcozom magyarokkal és kimondhattttIanul jól esik az a szeretet, ami a nézésükből felém- ámd. Leg­utóbb PAduéiban <j városi operában hegedül­tem s a színházban*rendezett hangversenyem összes jegyei elővételben elkeltek. A kon­cert megkezdése előtt egy IcüldiMség keresett föl, amely a Pápuában tanuló magyar Mákok­ból állott és azt a kérést tolmácsolta, hogy szo­rítsak helyet néhány vékonypénzű magyar diáknak, aki nem tudott magnak jegyet vá­sárolni. A kérési, természetesen, teljesítettem s mert a színház zsúfolva volt, a zenekar ré­szére fentartoU helyen helyeztem el ékei. Innen hova utazik? — Haza utazom Velencébe. ’Április- bm még egyszer visszajövök Prágába, mert a; m\ai sikerre való tekintettel még egy prágd Jmwmwm kellett Ígéretet temem. Az­Btiofiswétra a ífcrJemet InseSelteea Bepem mearl MARKOVIGS TESTVÉREK férfi- és női divatáruháza &í»aíéis*8£ai»5««i»Mí€a 3 szám után április végén négyhónapos détamerikái turnéra indulok, melynek során Argentiné­ban, Chiliében, Peruban és Bolíviában fogok föllépni. Ennek a turnénak némi turistajelle­ge is lesz, amennyiben a turné programját olyképpen állítottam össze, hogy bőven ma­rad időm ahhoz, hogy bebarangoljam mindé azokat a délamerikai állasmokait, ahol még eddig nem volt alkalmam megfordulni. Egyedül, vagy felesége kíséretében teszi meg a turnét? — Feleségem mindenüvé velem jön. Nél­küle még rövidé bb utat sem teszek meg; nem­hogy egy négy hónapra tervezett turnéi. A feleségem szívesen tart velem s a turné ősz- szeállitása főként reá való tekintettel olyan, hogy bőven lesz alkalma az esetleges fára­dalmakat kipihenni. t. I. Csehszlovákia tánchajnoksága Szerdán este folyt le a prágai Lucerna nagytermében, bál keretében, a prágai pol­gármester Baxa dr. elnöklete alatt a tánc­verseny a köztársaság táncbajnoki címéért a Csehszlovák Amateur Táncszövetség rende­zésében. A kéret elegáns és a jübiláris esz­tendőre való tekintettel a szokottnál is fénye­sebb volt. A lépcsöházban rendezők hosszú fehéreztyüs sorfala. Ünnepélyes fogadtatás. Virágok. Végre pz óra felé bemutatják a pá­rokat. Mintegy ötven versenyző indul, tudásuk szerint a zsűri által három osztályba sorozva. Kiesésrendszer. A verseny hatos csoportokban kerül lebonyolításra, a csoportok győztesei is­mét az oszt ályhezésé ért küzdenek. Az osztályozásnál négy tényezőt vesz « zsűri tekintetbe: föllépés, technika, ritmus és stílus. Táncok: harmadik osztályban: fox, blue, döntő tánc: tangó. Második csoport: fox, angol valzer, döntő tánc: tangó s végül az első csoportban: fox, angol valzer, tangó, dön­tő tánc: angol valzer. Sehol charlestom. A cseh tácnlclub kéthónap előtti, a klub bajnoki címéért kitűzött versenyen még ott szerepelt, mint egy csendes és szerény charlesíon-flűA, Be ez már régen vett. Ma már nem keit sen­kinek­A verseny mintegy a jövő szezon táncai­nak bemutatópként is szerepelt, ha ugyan Prágában táncszezónról egyáltalában beszéd- hetünk. A fovot, mely a charleston helyébe lépett, nyugodt, hosszú lépésekkel, kávés fi­gurával, melyek közül a táncosnömellélépés és az örök keresztlépés a domináló, táncolják. Újra sok tangót táncolnak. Mindig táncolták is, ha ideig-órMg egy kissé a háttérbe is lett szorítva. És feltámadt a valzer. Nem ugyan a régi szép wienerwulzer, de mégis annak min­őién kmnxkterisztikumóval és kecsességével. Még csak három hónappal ezelőtt sem merte volna remélni senki, hogy újra a divatba jön. Szebbe mint valaha volt. Sok figurája van, melyek nagyon hasonlítanak a három évelőtti Jávához, az egy hosszú, kél apró lépés és an­nak minden kombinációja teljesen tőle van átvéve, csak hogy a lejtők nincsenek olyan élesen kihangsúlyozva-, hanem sokkal eny­hébbek, simábbak lettek. De benne van tel­jesen a régi boszton is, hisz a gerincét mégis csak ez adja meg. Feltétlen a jövő szezon kedvenc és domináló tánca lesz. A verseny áhitalos csendben, vakító, kék, zöld reflektorok megvilágításában folyt le. A párok általában nagyon jók voltak. Különösen az első osztályú párok teljesítménye volt ki­váló. A hat legjobb pár versenye a döntő angol varzerben volt gyönyörűen szép. A párok a zene ritmusában teljesen egybeolvad­va keringtek és szállottak tova a tükörsima parketten. A nehéz és komplikált figurák annyira összeolvadlak és qly lágyan és ter­mészetesen folytuk egymásból, hogy az átme­net nem is volt észrevehető. Az egész egy lágy ritmusos hullámzás volt. A köztársaság bajnoki ciánét 1928. évre immár harmadszor Vinársky Ame mérnökié- lőtt és Na-skeovn L. kisasszony nyerték meg. Kétségtelen a parkett legtökéletesebb, legna­gyobb rutin és technikai felkészültség felett rendelkező párp. Különösen Nevskeova kis­asszony teljesítménye volt kiváló. A verseny minden esetre élmény volt azok szármára, akik igazán, szeretik a táncoi. A vad modern táncok ellenségei nemkiilön* ben a vaítzer és tangó barátai pedig örülhet* nek, mert a jövő szezon több, mint- valószínű* lég az előkelő és nyugodt táncok jegyében fog leza^mi. r, m. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom