Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-03 / 53. (1680.) szám
Mai szántunk 12 oldal évf. 53. (1680) szám SxOmbat * 1928 március 3 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelői, szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ fORGAOi GÉZA. Szerkesztőség: Prága Il„ Panská uiice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha fi n£&sz$vetség nagy eroprdbála a sapír Iséráes A feirifili Is ellenségek Ssszecsapása a eiemzetkéz! $sIf§Se!fí fippiifi lükért irif finirzeteskankn nfllaikozaSkan kéeeisl Igazsákot — Íz olasz salté esélyesen száll szemke a maiyárellenes hecckanspánBgal asm éppenségesen és ©gyedül az osztrák és Habsburg abszolutizmus ellen? És vájjon Rákóczi és Bercsényi igazán és kizárólagosan csak a „magyar hazafias gondolatnak”' voltak kifejezői s hófehér ezüzmáriás lobogóik alatt az azóta egységbe kovácsolt csehszlovák nemzetnek egyik — a küzdelemben érdekelt — tagja, a szlovák nép nem. éppen olyan lelkesedéssel vett-e részt, mint maga a magyar? És vájjon Rákóczi fejedelem nem volt-e az általános emberi szabadságnak éppen olyan elöharcosa, mint a magyarénak s nem figyelt-e föl merész támadására minden nemzete Európának, mely fejlődésének akadályát a Habsburg-abszo!utizmusban látta? Hol itt a logika? Hogy értsük azt, hogy kétszáz év múlva — tehát jócskán elkésve — az ugyanazon óéiért megindított és harmadszori újrakezdésben végre győzelmesen megvívott harc győzői előtt nem rokonszenves azok neve, akik e harcot, az időt megelőzve, ha vérbe fúlva, ha mártirsorsot vállalva is, de bukásukban is dicsőségesen állták és megvívták. Ez az emberileg letört, de eszmeileg győztes kétszáz év előtt való küzdelem nem készítette elő a tíz év előtti harc diadalát? 1 a tanácsban többséget kap az az indít- 1 vány, amely a bizottsági vizsgálat elrendelését kívánja. Egy tárgyilagos vizsgálatnak és egy megfelelő összeállítású bizottság kiküldésének még Németország tanácsbeli képviselője sem szegülhet ellene/' A sajtóügynökség a továbbiakban em-! Ütést tesz arról a kombinációról, amely sze- i ríni a szentgotthárdi ügy fejleményei hatás-' sál lesznek a magyar oplánpör sorsára. Ezt; á kombinációi azonban megcáfolja és azt' értesülését közli, hogy „a tanács, amennyiben Budapest és Bukarest között az utolsó i órákban nem jön létre a békés megállapo! dás, érvénybe helyezi a már elvileg elfoga- ; dotí jogi határozatot, ami más szóval annyit j jelentene, hogy a magyar földbirtokosok túl-j nyomó része elveszti perét a. nemzetközi j döntőbíróság előtt/' Sau@rw@fn (kirohanása Páris, március 2. A Maiin mai számában Jules Sauerwein hosszabb cikkben foglalkozik a szentgotthárdi fegyvercsempészéssel. Azt írja, hogy Briand ezúttal hajlithatatlan lesz Géniben és a legszigorúbb vizsgálatot fogja indítványozni Magyarországgal szemben. Ezt már azért is meg kell tennie a francia külügyminiszternek, hogy a iocarnói politikát erősítse. A Iocarnói szerződésekben a győztes hatalmak a győzelem bizonyos jogainak ér vényesitósétőí elálltak, illetve átruházták azokat a népszövetségre. „Ha azonban a magyarországi botrány alkalmából kiderülne — Írja —, hogy a népszövetség képtelen a szerződések tekintélyét és megtartását biztosítani s esetleg kikényszeríteni, akkor nem lehet többé arra számítani, hogy a francia kormány ölhetett kezekkel . Ti.ízfcA az eseményeket és hogy a ivarr-ljt kormány távoltartsa magát minden akciótól. Akadnak majd bőven képviselők és szenátorok, akik követelni, fogják, hogy a győztes nagyhatalmak vegyék vissza át ruházott jogaikat, ha a népszövetség képtelen ezeknek a jogoknak a megvédésére. „A magyarországi íegyverszállitási botrány — folytatja Sauerwein — általánosságban és érdemében felveti az európai béke nagy kérdését s ezt a kérdést nem lehet megkerülni. Rendkívül sajnálatos, hogy a magyarországi diktatórikus kormányuralom rövid idő alatt másodszor lázad esztelen módon a nemzetközi szerződések és megállapodások ellen. Most azonban alkalma lesz látni, hogy nem nyúl feléje segítő kéz/‘ nemcsak a román és francia delegátusok, hanem valamelyik semleges állam képviselője ig hajlandó lesz átvenni az invesztigáciős vádat, illetve indítványt tenni arra, hogy a népszövetségi tanács behatóan foglalkozzék a szentgotthárdi íegyverszállitási afférrel. A német résziről jelentkező ellenvetések aligha fogják az invesztigáciős eljárást befolyásolni. Sor kerülhet egy széleskörű hatalommal felruházott inveszt igácnős bizottság Magyarországba küldésére, amely bizottság a legutóbbi gépfegyverszállitások ügyén kívül még más irányban is kiterjeszti vizsgálatát. Ma májr aligha lehet kétséges, hogy Appcnyl műérts Egy láttát mm engedünk.*. A magyar nemzetnek a szabadság eszméje mindig éltető eleme volt. A világ példája az az évszázados felséges küzdelem, melyre ráprédálta életerejét, vagyonát, műveltségét, melyre rátétté nem egyszer az egész életét is. És ha a szabadság pár exoeilence hazája, Amerika, szobrot emel a magyar hősök egyikének — a ©ok közül! .—, Kossuth Lajosnak, lehet-e, erkölcsös-e, hogy más sza- badeághősök neve ellenszenves legyen egy oly nép előtt, melynek sikerült kivívnia a szabadságát, de csak azért, mert az a rendszer, mely ellen a magyar hősök életereje, szívóssága teljében mertek föítámadm, az idők folyamán ©klorhadt? ÍS, ha a szabadság eszméje a csehszlovák nemzet előtt szent, ha ezt a szentséget tényleg átérni és értékelt, lehetséges-e, hogy más nemzetek szabadságvágyát, és teltekkel, tényekkel bebizonyított akaratát lenézve, „nem . rokonszenvesnek" vegye? Hazafias gondolat. Igen, Rákóczi, Bercsényi ennek voltak kifejezői. Csakhogy a hazafias gondolat tartalma is megváltozott kétszáz év alatt s számunkra az utolsó tíz év alatt különösen. A haza az ország, ahol élünk. A csehszlovák hazának nincs szüksége magyar — mondjuk: kisebbségi — hazafias gondolatra? A csehszlovák hazának csak az a jő fia — a. magyarok közül —, aki föladja, megtagadja a magyarságát s nem az, aki szívósan ragaszkodik Budapest, március 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Apponyi Albert I gróf genfi útja előtt a következő nyilatkozatot j tette a Pesti Hírlap munkatársa előtt: — Genfben én fogom képviselni hivatalosan a magyar kormány álláspontját. Hogy ez a hivatalos álláspont miben fog állni és azt mily módon fogom képviselni, erről egyelőre nem nyilatkozom. Csak annyit mondhatok, hogy természetesen nem gondolom, hogy a kormány hajlandó lesz Magyarország jogi álláspontjából az optánsperben egy jottát is engedni. — Még az sem bizonyos, hogy érdemleges tárgyalásra fog kerülni a sor. Oly fellépéssel, mint amilyen Csang Lo, a népszövetségi tanács ezidei elnöke tanúsít, jogalap a mák igen-igen messze voltak a fogalomköröktől, de éltek és haltak az emberi szabadságért — természetesen — a maguk nemzetén keresztül, ennek vol tak dokumentumai, messiásai, ke reszt refeszi- tettjei. Ha a ceehezlvoák nép valóiban a szabadság népe, úgy ezt meg kell, hogy értse. De mindegy. Mindezek elleniére „a csehszlovák nép előtt nem rokonszenvesek"4 Rákóczi és Bercsényi, Jávorka és Hónig- Elavultak, nem időszerűek. „Veteres migrate col ott/', — az utcasarkokról. Ugyan kérem, nácselmk ur ott Érsekújvárt, azt mélt ózta tik hinni, hogy ezzel a korszerű névradirozáesal a sziveinkből is ki méltőztatott irtani ezeket a szent neveket? Ott voltak kint az utcasarkon, megszoktuk őket, eszünkbe se jutottak. Ezután? Valahányszor fürdőre, napra, vagy sportra gondolok, zárdára, vagy csizmadiára, fájni fog bent a szivem mélyé a Rákóczi, Bercsényi ©1tanács által megállapított invesztigáciős rendszerben nincs. Az is lehet, hogy tekintet nélkül arra, hogy véletlenül Magyarország van érdekelve, tisztán a népszövetség ügyeinek vezetésében megóvandó korrektség szempontjából más oldalról fog ez a kérdés szóba kerülni. Ami minket illet, megtámadhaíatlan az a jogi álláspont, amely a tanács elnökének beavatkozását visszautasítja, — A népszövetség saját komolyságát csupán kompromittálná, ha a maga nagy apparátusát ilyen abszolút jelentéktelen iuci- den-s körül keletkező kampány, mondjuk mü- felháborodás miatt mozgásba hozná. Nem az én dolgom, hogy a tanács méltósága felett őrködjek. temetett neve. Ki tudta eddig, ki volt az a Hónig, Jávorka Adóm — Érsekújváron kivül? Biztosíthatom, náoselnik ur, hogy az egész országban mindenki meg fogja keresni a történelmekben, lexikonokban ezeket a neveket és azzal az egyszerű ténnyel, hogy Érsekújvárt átmázolják az utcatábláikat, két uj mártírt sikerült teremteniük a magyar nemzet számára. S nem hiszi el, nácselmk ur, hogy az az eszme győz legbiztoeabban, amelyiknek sok a mártírja? Szimbólumok az utcanevek, nap, fürdő, sport ie konszern szimbólumok .De azt hiszem, a legszebb szimbólum, az újvári céltáblafestőknek juttatott kereseti lehetőségben mégis a — csizmadia. Mert aki egy vérző, fájó nemzetet, az emberi szabadság inkamáoióját ilyen esri-iözökkéi akarja elnémítani, az nem józan politikus, de politikus — ceiamiadia. (—ki--) | ' Genf, március 2. A nép szövetség küszöbönálló tanácsülés© ©lőtt megindult sajtór- ' kampányban jólismért forrómból eredő hírekkel igyekeznek hangulatot kelteni Magyarország ellen. Nem szokatlan ez a sajtó- koncert, amely rendszerint felharsan, valahányszor a Magyarországgal vagy magyar állampolgárokkal kapcsolatos ügyek kér ülnek nemzetközi fórum elé, de az már elüt a megszokottól, hogy az érdekelt külpolitikai j köröknek sikerült a német közvélemény egy; 1 pár jelentős irányitő tényezőjét megnyerni maguk célj'.cri. Az egyik legtekintélye-. sebb német hírszolgálati szerv, az TJIlstein- I ügynökség, amely eddig semleges tárgyila- . gossággal közölte a • magyar híreket, leg- j újabban beállt az elfogultak táborába és igyekszik a. német közvéleményben hangulatot kelteni Magyarország ellen, ff ércet fcaisg Magyarország ellep Mai híradásában az Ullstein-ügynökség hosszabban foglalkozik a népszövetségi tanács ülésének programjával. Megállapítja, hogy a tárgyalásokon szereplő politikai kérdések közül legnagyobb horderejű a Magyarország ellen emelt invesztigáciős vád lesz. A sajtóügynökség véleménye szerint a magyar kormány ügyetlen és provokatív eljárása hátrányosan fogja érinteni Magyarország külpolitikai pozícióját. Bizonyosra vehető, hogy „Hem Néhány nappal ezelőtt vezércikk ben foglalkoztunk az érsekujv-iri utcák sérelmes átkeresztelésének ügyével. Újabban Kassáról az alábbi értékes hozzászólást kaptuk: A csehszlovák népnek nem rokonszenves Rákóczi, Bercsényi neve — amint az érsekujvári járási főnökség mondja —, ezért kellett ezeknek eltűnniük a kuruc végvár utcáiról, hogy helyet adjanak a Nap-, Fürdő-, Sport- és Csizmadia-eliievezéseknek. A legvalószinüJbb következtetés -szerint ezek a nevek tehát rokonszenvesek a csehszlovák népnek. Ha az elsők szimbólumok voltak, „a magyar hazafias gondolatnak képviselői", úgy minden bizonnyal a helyükbe kérőiteket is ezimbclu- anoknák lehet felfogni. Rendben van. U tővégre ma a nap, fürdő, vagy akár együttesen is, a . nap- fürdő, a sport korát éljük, miért ne fejeződjék az ki az utcanevekben is. De nem arról akarok elégiát írni, hogy micsoda szimbólum-devalváció tette indokolttá az utca- • nevek ilyétén fölcserélését, csak egyet szeretnék megkérdezni & csehszlovák nép utoakeresztőlő exponenseitől, miért nem rokonszenves nekik — (mert, hogy a csehszlovák népnek oly igen-igen mellékes, hogy milyen táblát akasztanak Énsek- : újvár utcaszög teleire) — Rákóczi, Bercsényi és a többi kuruevezér neve? Hiszen iépten-nyomon 'azt halljuk, hogy a csehszlovák'nép forradalma, mely annak nemzeti önállóságát és szabadságát kivívta, egyenesen és elsősorban az oszirák-fíabsburg-esz- ane ellen lobbant ki e az áltál vált győzelmessé, hogy sikerült azt megdönt enle. Az ezen eszme áltál képviselt abszolutizmus, feudalizmus ellen vivődött fiz év élőit ‘ a nagy harc, a nemzeti' és em- béri szabadság érdekében. \ | Kérdem szeretettel, vájjon Rákóczi és Bercsényi ki és mi ördög ellen harcolt, nem tíz évvei ezelőít, de kétszáz esztendőknek előtte? Vájjon hozzá, mert csak igy tud lelkiiemeret-éve! tnegbé- külni, Igazán, őszintén az uj haza érdekében, élni? A csehszlovák hazához való hűség csak a magya* nemzet nemzeti sajátságainak teljes kiélése utján fejlődhetik ki bennünk. Ha ennek a lehetőségét megadja, biztosította magának a csehszlovák haza a határai közé ©orozott magyarság ezeretefét és odaadását. Másképp csak a hízelgők- és megbu- nyászfcodók szolgálják bérért. Én, ha csehszlovák nép volnék, a bitehagyotlakkal, a magyarságuk megtagadóival úgy bánnék, mint ama szintén újvári brigadérossal: „A selmát megfizetjük, de vele kezet nem fogunk". & ahhoz, hogy valaki valóban -magyar legyen, szüksége vaui a nagyok neveire. A Rákó- czíakra, a Bercsténylekre, akik nem „Nagy-Magyar ország" eszméjéért éltek, hiszen akkor még a Nagy- és Kismagyaronszág megkülönböztető fogai-
