Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-20 / 67. (1694.) szám
Mai számunk 12 oldal ' Mt\ m évf CT- <1694) szám ■ Kedd « 1928 március 20 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 KŐ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké Egyea szám ára 1*20 Kö A szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hirlap, Praha A közigazgatási reform előtt Irta Jajposg Andor „Szerbia okozta a világháborút!*' Pribicsevics szenzációs kijelentése egy laibachi gyűlésen Az a munka, mely ezen állam megalakulásával megindult és azóta következetes akarattal rombolja le a régi magyar állam specifikus intézményeit, egy uj állomásához érkezik julius 1-ón. A közigazgatási reformról szóló törvény ugyanis akkor lép életbe és vele búcsúzik a megye, a vármegye legalább részben még fenmaradt közigazgatási formája. Ez a törvény tulajdonképpen csakis Szlo- venszkót illetőleg bír nagyobb méretű átalakító, reformáló hatással; a történelmi országok közigazgatási formája nagyjában a régi marad és tulajdonképpen ezen osztrák keletű közigazgatási rendszert terjesztik ki egyszerűen Szlovenszkóra is. Nem egyéb ezen reform tehát azon egyszerű lénynél, minthogy az unifikálás, azaz egységesítés most már a közigazgatás terén is bekövetkezik, őszinte csodálkozással kell hallanunk mindazt, amit kormánypárti részről mondanak és propagálnak, hogy Szlovenszkón júliusban az autonómia fokozatos bevezetése indul meg. Csodálkozunk rajta, meg megértjük, mert a kormánynak érdeke, hogy az autonómisták nyugtalankodását lefékezze, de nem tudjuk megérteni azt, hogy a szlovák néppárt, mely kor- mánytbalépéséig, sőt bizonyos csökkentett mértékben azóta is az autón óm ista zászlóra esküszik, osztozik a felelősségben akkor, amikor hozzájárul ahhoz, hogy Szlovenszkó a köztársaság keretén belül elfoglalt szociális, történelmi alapokon nyugvó helyzetét áldozatul adja oda a centralista célnak. Eddig ugyanis a történelmi országok t osztrák mintájú, kerületi és országos beosztá- j sukkal elütő közigazgatási képet nyújtottak és j Szlovenszkó a maga megyéivel és teljhatalmú! miniszterével bizonyos mértékű megkülönböztetést jelentett, amely megkülönböztetés — legalább külsőleg — alkalmas kiindulási pontul szolgálhatott volna egy autonóm berendezkedésre. Szlovenszkó helyzete az államon belül bizonyos speciális színnel birt, mely kifejezésre juttatta azt a történelmi országokétól eltérő geográfiái, ethnografiai és történelmi adottságot, mely mintegy együttvéve indokolt alapjául szolgál Szlovenszkó autonómiát követelő hangulatának. A közigazgatási reform életbeléptével Szlovenszkó egyszerűen lesüllyed közigazgatási egységgé, mint amiilyen Morvaország, vagy Szilézia volt, tehát szlovák jellege háttérbe I szorul a csehszlovák jelleg mellett. Hogy a j szlovák nemzet szempontjából mily veszélyt jelent, azt nem hivatásom nekem kifejteni,! de hogy az autonómia kérdése ezzel a messze ködébe távolodott, az már bennünket magyarokat is érdekel. Nem áll meg, még azon gyakran hangoztatott megállapítás sem, hogy a tartomány rendszer révén egy látszatautó- nómia valósul meg; először ez úgy sem érne semmit, másodszor meg nincsen semmiféle j autonóm joga sem a tartományi, vagy országos képviselőtestületeknek, sem az országos elnöknek. Azt mondhatnám, hogy a mai kormánynak szinte alkalmasan jött a szlovák néppárt a maga gerinctelen autonómia-reklámjával s ennek kihasználásával egy lépéssel előbbre tudta vinni az unifikáló csehszlovák nemzeti célt. A szlovák néppárt nélkül a megyei rendszer teljes eltörlése és a tartományi rendszer bevezetése még hosszú ideig váratott volna magára. Mi magyarok tudatában vagyunk annak a sorsnak, melyet nekünk az uj beosztásban szánnak; tudjuk, hogy amint az áttérés a ki-j sebb megyékből a nagymegyékbe össze volt j Relgrád, március 19. A Politika laibachi jelentése szerint Pribicsevics volt miniszter egy ott megtartott gyűlésen a háború okáról és a háborús felelősség kérdéséről a következőképpen nyilatko- j zott: „Már akkor, amidőn Rádiós erről a kérdésről a szkups tinóban nyilatkozott, kijelentettem, hogy büszkék vagyunk arra, hogy a jugoszláv kérdés idézte elő a háborút. Különben ki tudja, mikor tört volna ki a háború. Mert ha Szerbia Ausztria-Magyarországgal szemben továbbfolytatta volna az alázatosság politikáját, bizonyos, hogy a háború nem tört volna ki. Bátran lehet azt állítani, hogy Szerbiának szabadságra törekvő politikája idézte elő Ausztria-Magyarországgal a háborút. Ca- vour a történelem előtt mindig az a férfiú lesz, aki a háborút elvileg nem akarta, Cavour azonban azt is tudta, hogy háború nélkül nem lehet Olaszország egységét megteremteni. Azok a szerbek, akik jól tudják, hogy háború nélkül nem volt lehetséges a szerb-horvát-szlovén egység, szemére vetik Radicsnak, hogy szerinte Szerbiát terheli a háborúért a felelősség. Eddig azt hittem, hogy Szerbia a háborút azért akarta, mert a jugoszlávok egyesülését kívánta. Most a szerbek arról akarnak meggyőzni, hogy a, háborút nem akarták és hogy a háborút rájuk kényszerűét ték. Nyolcvanezer ember vett részt a nemzett parasztpárt bukaresti népgyűlésén A gyűlés követelte a kormány haladéktalan távozását és az ui választások kiírását — A gyűlés mindaddig permanencföban marad, amig a résenstanács a parasztpárt követelésére választ aem ad Fel kell tűzni a szuronyokat és fel kell állítani a fegyveraulákat — mondotta a parasztpárt egyik szónoka Bukarest, március 19. Vasárnap zajlottak le a nemzeti pariaszt,párínak nagy érdeklődéssel várt maniif-eisztációs nagygyűlései. A nemzeti parasztpárt és vele együtt a többi ellenzéki párt a fővárosban egyszerre öt nagygyűlést tartott, amely eken mintegy nyolcvanezer ember vett részt. Ekkora tömegre Bukarestiben húsz év óta nem emlékeznek. A parasztok nagyrésze, akik az ország minden részéből jöttek fel, utasítás szerint négy napra való élelmiszert hozott magával. Valamennyi gyűlés azonos határozatot fogadott el, amely követeli a kormány haladéktalan távozását, követeli, hogy a régenstanács a nemzeti parasztpárt vezérét, Maniu Gyulát bízza meg az uj kormány alakító,sóval, a kamara haladéktalanul való felosztását és a választások kiírását Ezután a párt ezer vezető tagjából küldöttséget alakítottak, amely Mamiival az élén a gyűlés határozatát ma adja át a régens- tanácsnak. A küldöttség visszatéréséig a gyűlések permanenciában maradnak. A parasztpárt hatalmas tömegei a gyűlések után hatos sorokban vonultak fel a főváros utcáin és a menetet az erkélyekről és ablakokból nagy embertömeg üdvözölte.. A menetben plakátokat vittek ezzel a felírással: Le a kormánnyal! Adják át a hatalmat a nemzeti parasztpártnak! Bukarest, március 17. A nemzeti pa- rasztpárt vasárnapi nagygyűlésén Mihalaoe nagyhatású beszédét a következőképpen fejezte be: — Fel kell tűzni a szuronyokat és fel kell állítani a fegyvergulákat! Ha majd szükség lesz rá, a nemzeti parasztpárt parancsnoksága meg fogja adni a jelet a rohamra. Madgearu kijelentette, hogy a nemzeti parasztpárti vezérek kezükben tartják a tömeget. Adott esetben azonban népmozgalomra is vezethetik őket. A Draptatea, a nemzeti parasztpárt hivatalos lapja kijelenti, hogy a tegnapi tüntetés az utolsó békés figyelmeztetés. Ennék céltalansága azt bizonyítaná, hogy a régenistanácsuak sincs meg az elhatározási szabadsága és ezért minden eszközzel fel kell szabadítani a régenstanácsot a kormány befolyása alól. Bukarest, március 19. Lapjelentések szerint a régenstanáos tanácskozásra kérette Maniu Gyulát, a parasztpárt vezérét. A kormány helyzete súlyosbodott és számolnak & kormány bukásával. Titulescu jelenlegi külügyminiszter minden valószínűség szerint az uj kormányban is részt fog venni. Maniu hazahívja Titulescut Paris, március 19. A Matin ngy értesül Bukarestből, hogy Mániu táviratban felszólította Titulescut, hogy sürgősen utazzék haza és működjék közre a kormány megbuktatásában, valamint egy egységes nemzeti kormány megalakításában, amelynek Ti túlesem a miniszterelnöke vagy egyik vezető minisztere lenne. Titniescu válasza még nem ismeretes. kötve ama céllal, hogy a magyar lakosság mennél megosztottabban kerüljön az uj megyék területére, úgy a járási kerületek beosztásánál sem fognak megfeledkezni arról, hogy csökkentsék azon járások számát, melyben a magyarság többségben vagy legalább jogot adó 20 százalékos kisebbségben volt s hogy ezen cél elérése érdekében keresztülhúznak minden gazdasági és geográfiái célszerűségi szempontot. Tudjuk, hogy szívesen elért célnak fog látszani az, hogy mig eddig a magyarság négy nagymegyében, azok képviselőtestületében tekintélyes képviselettel, •bírt, addig most a választás technikája és a darabontok kinevezése révén az országos képviselőtestületben elenyésző számmal kerülhetnek csak be a magyar pártok képviselői. Mindezt tudjuk és érezzük, hogy magyar fajunkat számtalan nyílt és burkolt támadástól fog kelleni megvédelmezni, melyekre al- kalmul fog szolgálni az uj közigazgatási beosztás s annak végrehajtása. De azt is tudjuk/ hogy a szlovenszkói magyarság léterejét és defenzív pozícióját mindez megingatni nem fogja, mert az elmúlt, már közel tiz esztendő megpróbáltatásai és sanyarusága megtanították népünket a kitartásra, nemzeti önérzetét — még ott is, ahol alvóban volt — felkeltették s biztos öntudattal állítják csatasorba — ha támadják a magyart. Ebbe a magyar erőbe vetett bizalommal fogunk búcsút venni a magyar világ közigazgatási maradványaitól. A szlovák népnek az a része pedig, mely hinni tud és bízik a közigazgatási reform utján megvalósitandó autonómiában — úgy látszik majd csak akkor fog felocsúdni, ha az események igazolni fogják felfogásunkat, hogy a közigazgatási reform süllyesztőjében hosszú időre elvész az autonómia. A szlovenszkói magyarság akkor is szívesen lesz segítségére a szlovák népnek az igazi autómiáért vívandó harcában, mert a Kárpátok alján testvériességet tanit nekünk egy ezredév közös múltja és a ma minden szenvedése.