Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-11 / 60. (1687.) szám
Mai számunk 20 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ki. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, n. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Kit véteti a R. U. R. fordítója? (fi) Prága, március 10. A magyar főiskolai hallgatók meghívására a múlt évben Móricz Zsigmond, a modem magyar irodalom egyik ékessége járta be Szlo- venszkó nagyobb magyar városait és előadásaival mindenütt felejthetetlen irodalmi élvezetet szerzett a közönségnek. Politikáról ezeken az estélyeken soha nem volt szó és még a kákán is csomót keresők sem fedeztek fel olyasmit, amire az államellenesség oly gyakran és könnyelműen emelt vádját ráfoghatták volna. Móricz Zsigmond után most Kosztolányi Dezsőt, a halkszavu lírikust és mesteri műfordítót akarta a magyar ifjúság a szlovenszkói közönségnek bemutatni, de a likvidálás alatt álló pozsonyi teljhatalmú minisztérium, tiz esztendős múltjához hűen, nem engedte meg a már betekkel ezelőtt beharangozott előadások megtartását. Ugyan mi a vétke Kosztolányi Dezsőnek? Ugyan micsoda szörnyűséget követhetett el a csehszlovák állam, vagy a csehszlovák nép ellen, hogy nem szabad az előadód emelvényre lépnie? A szlovenszkói teljhatalmú minisztérium indokolás nélküli határozata nem ad választ ezekre a kérdésekre, miért is nem lehet csodálkozni, ha fölmerülhet annak föl- tételezése, hogy a minisztériumnak ez intézkedése annak a sajtókampánynak a hatása alatt történt, amelyet bizonyos pozsonyi cseh és szlovák lapok nemcsak Kosztolányi Dezső személye, hanem általában a szlovenszkói magyarság kulturális megmozdulásai ellen indítottak. E kampány, amely eszközeiben egyáltalában nem volt válogatós, tetőpontját a Ná- rodny Dennik ama közleményével érte el, amelynek szerzője és aláírója régi ismerősünk: Békefi Sándor, aki a propagacsna kancelláriától s a Csánki-párt megalapításától kezdve egészen a „Hodzsa apánk“ tiszteletére rendezett prágai fölvonVlásig ott volt minden akcióban, amelynek célja a magyarság megbontása és megrontása volt. A gyászmagyaroknak ez a felhajtója Ivánka Milán lapjának hasábjain ismét a legképtelenebb piszkolódásokkal illeti azt a magyar nemzetet, amelynek tagjául vallja magát és a többi között azt meri állítani, hogy Jurigát a régi Magyarországon föl akarták akasztani és szét akarták tépni. Azután az itteni magyarságra árulkodik és azt Írja, hogy a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület tervét Budapesten vetették föl, noha köztudomású tény, hogy a csehszlovákiai magyarság már majdnem egy évtized óta szüntelen arra törekszik, hogy kulturális életének országos megszervezését a kormány megengedje. Komáromban már nyolc évvel ezelőtt megalakult a Magyar Népszövetség és miután alapszabályait a kormányhatóságok jóváhagyni vonakodtak, három évvel ezelőtt a pozsonyi mi- nisztériumnmál benyújtottuk a Sz. M. K. E.- nek a szndétanémetek Kulturverbandjának mintájára készült satutumait, amelyeket előbb évekig valamely Íróasztal fiókjában hé- vertettek, később ismételten visszaküldték az alapítóknak, de amelyek végleges jóváhagyásának immár csak egészen lényegtelen formai akadályok állanak az útjában. Nekünk tehát igazán nincsen szükségünk arra, hogy Budapestről küldjenek nekünk kulturális szervezőket és a legperfidebb rágalom, ha valaki Kosztolányii Dezső tervezett előadásait a Sz. M. K. E. megorganizálásával hozza összefüggésbe. Éppen olyan hazug kitalálás, miint a többi, Békefi-Friedmanm Sándornak a költő személye ellen felhozott különböző várijai is. Hogy itt örökre lehetetlennél tegye, A tanács határozata az optánsnorben a magyar álláspontnak is a döntőbíráskodás eszmiiénsk győzelmét léiéit! Bukarest lehangolt s Géniben már Titulescu közeli lemantlásárál beszélnek „Franciaország klsántánt-iámogafő politikája nem éri el mindig cetlit* Géni, március 10. Tegnapi számunkban ismertettük a tanácsülés péntek délutáni ülését, amely drámai jelenetekben gazdag volt és a magyar álláspont teljes erkölcsi győzelmét hozta meg. Apponyi fölényes nyugalmával szemben a tanács tagjaira igen rossz benyomást gyakorolt Titulescu makacssága, aki Skylock- szerüen tartott ki álláspontján és azzal fenyegetőzött a sorok között, hogy a tanács döntését Románia esetleg nem fogadja el. Mikor ezeket a sokat jelentő szavakat kimondotta, fejével Apponyi felé bólintott és ezt a kijelentést tette: „Az a bátorság, ahogyan Apponyi grél szeptemberben a tanács döntésével szembe szállott, megerősíti a md bátorságunkat is.“ A kínos helyzetet Briand igyekezett áthidalni és megkísérelte, hogy Titulescut meggyőzze álláspontjának helytelenségléről. Kifejtette, hogy a nép szövetség mai határozata és a szeptemberi állásfoglalás között nincs ellentét és Titulescunak, aki a tanács tagja, nem is szabad ilyen gondolatra jutnia. Azt sem tudja elhinni, hogy a román kormány már eleve visszautasította volna a tanács mai határozatát és meg van győződve róla, hogy ha Titulescu tájékoztatja a bukaresti kormányt, akkor nem kerül sor a tanács javaslatának visszautasítására. Stresemann szintén hasonló értelemben szólalt fel és megállapította, hogy a szeptemberi határozatot a népszövetség csak mint a megértés alapját hozta meg. A tanács tagjainak meggyőző szavai ellenében Titulescu makacsul kitartott álláspontja mellett, hogy a szeptemberi tanácsi határozat elveit érvényesíttesse. Erre a tanács asztalánál élénk vita indult meg Chamberlain. javaslatának megformulázása körül. A nézők nagy érdeklődéssel figyelték a diplomáciai háborút, amely most kifejlődött. Végezetül a1 nyilvános ülést fél hat órakor be kellett zárni, hogy a tanács tagjainak meg legyen a lehetőségük egy olyan határozat meghozatalára, amely Romániát is kielégíti. A tanács határozata Másfél óráig tartó magántárgyalások után a tanácstagok este 8 óra tájban megállapodtak a közös javaslatban, amely a következőképpen hangzik: „Tekintettel arra, hogy a fenforgó jogi vita elintézésére legjobb módnak a két érdekelt fél közötti barátságos tárgyalás mutatkozik, a tanács ei5 a módét ajánlotta 1927 szeptemberében a két félnek, kinyilatkoztatva báróim oly elvet, amely nézete szerint alkalmas volt arra, hogy a tárgyalások méltányos alapjául szolgáljon. A tanács mindazonáltal megállapítja, hogy a felek közt ilyen barátságos rendezés nem volt lehetséges. A tanács hasznosnak ítélvén szeptemberi javaslatát és anélkül, hogy módosítaná a tanácskozásokig vonatkozó jegyzőkönyvekben lefektetett nézetéi, egyhangúan a következő ajánlatot terjeszti elfogadásra a két félhez: Románia uj bírót nevez ki a magyar- román vegyes döntőbíróságba, továbbá a tanács két semleges pótbirót nevez ki a döntőbiróságha, hogy azután ez a kibővített ötös bíróság a trianoni békeszerződés 250. §-a értelmében letárgyalja mindazokat a panaszokat, amelyeket a Magyar- országtól elcsatolt, jelenleg román területen végrehajtott agrárreform ellen benyújtottal:. A tanács felkéri a magyar és román kormány képviselőit, hogy a tanács legközelebbi ülése alkalmával közöljék az említett kormányok válaszát. A tanács már most közli, hogy a kérdést legközelebbi ülésszakának napirendjére tűzi ki.“ Titulescu a formula felolvasása után kijelenti, hogy ebben a szövegezésben ő is hozzájárul a tanács javaslatához. A tanács ülése este 8 órakor ért véget. Tifulesra vereséget szenvedett Géni, március 10. Genfi román körökben arról beszélnek, hogy Titulescu a legközelebbi időben beadja lemondását, de más oldalról ezeket a híreket túlzottaknak nyilvánítják. Hogy Titulescu tegnap vereséget szenvedett, annak nagyrészben maga is az oka, mert a pör folyamán megfeledkezett arról, hogy államférfin és nem csupán ügyvéd, aki egy port mindenáron meg akar nyerni. Nincsen egyetlen egy ember sem a népszövetségben, aki a végeszakadatlan védőbeszédét mégegyszer végig szeretné hallgatni a tanács júniusi ülésén. Egyébként is a népszövetségnek az az intenciója, hogy időt nyerjen a magyar-román vita békés megoldására, amely a Romániának nyújtandó kölcsönben érhető el. Romániának el kell ismernie a magyar optánsok kártalanítási igényét és a saját maga idevágó kötelezettségét, a kártalanítás végrehajtására pe- di0 Romániának kölcsönt fognak folyósítani. Magyarország teljes biztonsággal várhatja el, hogy az állampolgárainak járó 250 milliót megkapja. E©harag®Stsáega Bukarest, március 10. A tanács tegnapi határozata Bukarestben nagy izgalmat, sőt megdöbbenést keltett. Bratianu a szenátus ülésén értesült a határozatról.. Mindjárt otthagyta az ülést és Dúca helyettes külügyminiszterrel kezdett tárgyalni. A lapok mint Románia súlyos vereségét könyvelik el a határozatot. fáppoftyi SgazoES Genf, március 10- A tanács határozata magyar körökben általában optimista hangulatot keltett. Apponyi az ülés után a következőket jelentette ki: — Nagyon meg vagyok elégedve. Helyzetünk némileg romlott ugyan, a délelőttihez képes, mert a tanács Titu„a krumpli nem étel . . .“ kiszól ás át fogja rá Kosztolányira és azt fecsegi, hogy ő Wlassics Gyula báró ajánlólevelével akart Szent- Ivány József és Szüllő Géza portáján bekopogtatni. Mintha bizony egy híres költőnek, akinek nevét és alkotásait minden müveit magyar ember jól ismeri, ajánlólevelekre szüksége volna! Helytelenül cselekszenek azok, akik beugranak az ilyen denunciáns oknak és készpénznek veszik azit, amit ultrasoviniszta lapok és hírhedt selmák, akiket Heister generális ismert mondása szerint jól megfizetünk, akikkel azonban nem párolásunk, a magyarság megrágalmazására kitalálnak. Nemcsak ezzel az esettel kapcsolatban, de általában is meg kell mondanunk, hogy a kormány kisebbségi politikájának számtalan baklövése onnan ered, hogy nacionalista túlzókra hallgat, nem pedig azokra, akik a magyar lakosságot a jog és törvény szerint az államhatalommal szemben képviselik. Ha a kormány komolyan akarja a nemzetiségi békét és nyugalmat, úgy minden fontosabb lépése előtt a magyar törvényhozóktól kérjen információt, tanácsot vagy véleményt, nem pedig azoktól, akik gyűlöletet hirdetnek, vagy exisztenciális okokból a magyarság befeketi- tését tekintik legfőbb céljukul. Számtalanszor követeltük már e helyen, hogy a kulturális határzárt, amely bennünket magyarországi fajtestvéreink szellemi mozgalmaitól egy évtized óta szinte légmentesen elzár, végre szüntessék meg. A határzár enyhítése helyett mégis 1 épten-nyönnön annak megszigorítását tapasztaljuk. Ma már Csapek világhírű R. U. R.-jának fordítója sem jöhet el hozzánk előadásokat tartani. Mert tessék tudomásul venni, hogy a nagy cseh Írónak magyar fordítója nem más, mint az a Kosztolányi Dezső, akinek örömmel várt turnéját most megakadályozták. Ugyan ki tett nagyobb szolgálatot a cseh kultúra terjedésének, Kosztolányi-e, vagy pedig a Národny Dennik ismeretlen nevű szerkesztője, akinek — úgy látszik — fogalma sincs a kiváló magyar műfordító irodalmi jelentőségéről? Valóban rossz szolgálatot tett a pozsonyi minisztériumnak, aki a turné megakadályozását tanácsolta, mert senki a világon nem fogja megérteni, hogy az a férfin, aki a modern cseh irodalom legnagyobb alkotását először ültette át magyar nyelvre és aki ezzel a tettével hidat épített a cseh és a magyar lélek között, miért nem olvashatja fel itt verseit és miért nem hallathatja ebben az országban a hangját, amikor például Németországból szabadon eljöhet és véleményét elmondhatja az is, aki éppen nem barátságos érzelmekkel viseltetik a cseh nemzet és művelődése iránt.
