Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-11 / 60. (1687.) szám
o>T^gAI:A\AG&AR-HlRL£P_ 1928 március 11, vasárnap. lescu kívánságára beleegyezett abba, hogy a mai határozatban felemlítse a szeptemberi formulát, azonban a lényeg az, hogy a tanács magáévá tette álláspontunkat, a döntőbíróságot, amelyért állandóan küzdöttünk. Tánczos Gábor magyar delegátus szerint ,q binjáes viégrp hogy Jmlytel.AÜ. utón. járt, amikor az optánspert politikai vágányra akarta terelni. A mai határozat igazolja, hogy belátták, hogy igen nagy elvek forognak kockán. Sajnálatos, hogy a tanács az utolsó pillanatban némi változtatást végzett, ami azt bizonyítja, hogy még mindig nem tud elszakadni bizonyos politikai tekintetektől. Reméljük, hogy az újabb bárom hónapot Titu- lescu nem fogja arra használni, hogy ismét megkezdje diplomáciai ügyeskedéseit. A német delegáció körében úgy vélekednek, hogy ez a kérdés nem intézhető el jogi alapon. Ennek egyedüli módja az, hogy anyagi téren intézzék el az optánsok ügyét. Valószínűnek tartják, hogy Románia a megoldásnak ezt a módját választja. Francia lapvélemények Paris, március 10. A népszövetségi tanácsnak a magyar optánsok ügyében hozott tegnapi határozatát a franoia sajtó különbözőképpen kommentálja. A Petit Párisién szerint a tegnapi vita a legdrámaibb volt, amelyet a népszövetség eddig megélt. A tegnapi határozatban a lap a genfi organizmus győzelmét látja, amely lehetővé tett egy eddig keresztülvihetetlennek látszó kompromisszumot. A Petit Journal levelezője azzal magyarázza Titulescu különös és szokatlan viselkedését, hogy a román külügyminiszter nem csupán államát, hanem a román földbir- fokreform alapelvedből eredő szociális rendet is védelmezte. A Hőmmé Libre baloldali orgánum azon a véleményen van, hogy a magyar optáuskérdés végleges megoldásának nem szabad érintenie a status quot, amelytől Avarescu az eltűnt nyolctniiliú leiről Követel számadást Bratianutöl, Bratiaim pedig 125 miliő Ura elslk- Masztásávai vádolja Avarescut — Épületes vita a román parlamentben — Bukarest, március 10. A román kamara mai ülésén szenzációs vita támadt Avarescu volt miniszterelnök és Bratianu Vintilla jelenlegi miniszterelnök között, Avarescu kérdést intézett a kormányhoz, amely szerint tisztázandó lenne a következő ügy: Mikor átvette a kormányt az előző Brati'anu-kormánytól, amelyben a mostani m;,*:~',+<’re1nök volt a pénzügyminiszter, a hivatalos kimutatás öt- milliárd lei állami felesleget mutatott ki, a valóságban azonban hárommilliárdos deficitet talált. Azt kérdezi a miniszterelnöktől, hogy hová lett a nyolcmilliárd lei különbözet? Bratianu Avarescu támadására nyomban válaszolt. Kijelentette, hogy az. amit Avarescu állít, lehetséges, hogy megtörtént, régen volt, ő már nem emlékszik rá, azonban amikor Avarescu után ö vette át a pénzügyi tárcái, hasztalan kieste azt a 125 millió líra kölcsönt, amit Avarescu fegyvervásárlásra vett fel. Ezt Avarescu saját céljaira fordította, mert a fegyverbeszerzést egy másik. 200 millió lírás kölcsönből fedezte. R eger Testvérek orgonagyára Jügerndorf Szilézia Világhírű templom! orgonák, prospektsipok, villamos fujtaté- szerkezet. Kitűnő ajánló levelek elsőrangú szaktekintélyektől. 54 éves tapasztalat. 1927-ig 2270 új orgonát szereltünk. Sruckner, Rleger-féle orgonáján játszik. nem csupán Románia, hanem a kisantant többi országának szociális jövője is függ. Millerand szócsöve, az Avenir, azt az álláspontot képviseli, hogy a tegnapi határozat a félévvel ezelőtt hozott határozattal ellentétben áll. A konzervatív Figaro szerint Nagybritannia, Olaszország és Németország tegnapi viselkedésével meg akarta mutatni, hogy hozzájárulása és támogatása nélkül a népszövetségben semmi sem történhetik és hogy Franciaországnak a kisaníantot támogató politikája nem éri el mindig célját. BriarasS sxosworu ^eredmén^eá44 Pertinax az Eeho de Parisban a következőket írja: Briand büszke lehet müvére, amelyet a tanács márciusi ülésén végzett. Elvesztette a fegyveresempészési affért, amely a népszövetséget megillető katonai ellenőrzést kompromittálja és a magyar optánskérdést, amelyet szeptemberben Románia javára döntött el, most Románia kárára oldotta meg. Angol vélemény a népszövetségi hatásköri túllépéséről London, március 10. A Timeshez intézett nyílt levélben Buckmaster és Newton lordok, valamint néhány ügyvéd kifejtik, hogy a népszövetségi tanács az optánspörben állandóan Magyarország kárára tévedett, amennyiben adminisztratív ténykedését elnyomta és ehelyett közvetítő instanciának, sőt illetéktelen döntőbíróságnak játszotta ki magát. A nép- szövetségnek csupán egy kötelessége van, amelyet a békeszerződések világosan körülírnak: a visszahívott román döntőbíró helyébe újat berendelni. Bécs, március 10. A bécsi sajtó megállapítja a magyar eredményeket az optánsper- ben és kiemeli, hogy a tanács Apponyi szónoki erejének és tántoríthatatlan hazaszeretetének hatása alatt állott. Ebben is meglátszik azon nemzet szívós erejének hatása, amely IÓ €§ OlCSÓ a Kathreiner.fél © Kneipp malátakávé! A nagy kiadósság általi olcsó ár, Összeköttetésben az utánozhatatlan minőséggel — a jó iz és aromája — 35 év óta pecsételi a legjobb családi itallá reggelire és ozsonnára a „valódi Kathreinert“‘ Soha szabadon kimérve! meg nem törik és meg nem hajlik. Tit&slessta sirt London, március lü. A Daily Express szerint Titulescu úgy sirt. mint egy iskolás gyerek, amikor Chamberlain ünnepélyes hangon azzal vádolta, hogy megakadályozza a népszövetség munkáját. Briand beszéde után is újból mozgásba hozta zsebkendőjét. A Daily Chronicle szerint Titulescu ismét verekedő kedvében volt. visitozott és könyvekkel dobálózott. végül sírva futott ki a teremből és a tanács majdnem kővé meredt a meglepetéstől, ily modor láttára. A Daily Héráid szemtelenségnek minősíti Titulescu válaszait. A szenfiotthártil-affér eüntázását a Imiül ülésre Halasztották Géni, mároiuE 10. A tanács elhatározta, hogy ma kiöt ülést tart, hogy a szentgotthárdi affér fölötti vattáit ne lehessen kiszélesíteni. A délelőtti ütésen főképpen a bolgár és portugál kölcsönről' ■tárgyalt. A tanács engedélyezte Bulgária etabiilíi-. j zsáciés kölcsönét az ismert felkértelek mellett és to domásnl vette, hogy a pénzügyi bizottság még nem fejezte be tárgyalásait a Portugália álltai kérelmezett tizenkét millió fontsterlinges kölcsönt illetően. Azután el'intézlték a pénzügyi bizottságnak aiz észtországi valutareformról szóló jelentését. A bolgár kölcsönt a legközelebbi időben folyósítják, mig a portugál kölcsön kérdéséit júniusra halasztották. — Miért jutott eszébe éppen ez a név: I Bébi? — kérdeztem, mikor levertem a szivaromról a hamut. — Nem tudom — mondta. — ügy találta, hogy illik reá? — Igen — mondta bizonytalanul. — Más nevet nem adott neki? — kérdeztem. — Nem. — Jó. Néztük egymást. Egészen nyugodt voltam. Ez megnyugtatott, hogy más nevet nem adott ueki. — Kezdjük elölről — mondtam aztán. — Figyelmeztetem, hogy csak a teljes őszinteség segít. Azt tudja, hogy, ha a levelét akkor bemutatom a tanári karnak, kicsapják? — Igenis. — mondta nehézkesen. — Jó. Kezdjük elölről. Mikor ismerte meg? Hol? Milyen körülmények között? — De ... Tanár ur kérem ... — dadogta — az osztályban. — Tavaly? — Igen. — Előbb nem ismerte? — Nem. — Sose látta? Az utcáin? Mi? — Nem ... Nem emlékszem. — Mikor kezdődött? Haíráhb lépett egy lépéssel. — Micsoda . . . tanár ur kérem? i— Már tavtly? — Nem — mondta halkan. —- Az idén9 — Igen . . . mondta bizonytalanul. — Már az ősszel?-.Nem . . Tanár ur kérem. — Karácsonykor? Hallgatott. — Karácsonyikor? — kérdeztem még- egysmr. — Karácsony előtt — mondta. — Hol? — Nem tudom, tanár ur. Ezen elképpedtem. — Mit nem tud? Azt nem tudja, hol r- > dtőddött ? — Nem tudom. — Az lehetetlen — mondtam. — Mégegyszer figyelmeztetem, hogy csak a teljes őszinteség. Térjen magához, Madár. Mintha a gyóntatószékben ülne. Feleljen. Hol kezdődött ? \ — Azt hiszem ... a jégen — mondta kínlódva. — A jégen? — Igenis. — Jó — mondtam. Szóval a jégen. Erre soha nem gondoltam. A jégen? Talán három hétig volt jég. Két éve van csak jégpálya a városban. Eszembe se jutott, hogy s jégen is kezdődhet. Fölálltam, végigmentem, kétszer a szobán — Figyeljen ide, Madár — mondtam aztán. — Maga most mindent el fog mondani nekem. A legteljesebb őszinteség. Mint a gyónta tőpapjának. Csak az mentheti meg. Megértett? Mindent el fog mondani, minden kérdésemre felelni fog. Hód, mikor, hogyan? Halljuk. Visszaültem a helyemre. — Alkar leülni? — kérdeztem. Féltem, hogy elszédül. De nem akart leülni. — Kérem szépen, tanár ur — kezdte reszkető hangon — nincs itt mit elmondani. Az a levél ... az borzasztó, hogy meg tetszett találni a levelet. Az csak egy olyan levél volt, amilyet óra közben ir az ember. Ne tessék rossznéven venni. Tessék megbocsátani. Én, tanár ur kérem, azt nem úgy értettem. Azok csak olyan kifejezések, amit a diákok használnak. — Úgy — mondtam. — Várjunk. Mióta használnak diákok ilyen kifejezéseket egymás között: Te drága? Erre feleljen! Ne kerteljen most! Te drága? — Nincs mit elmondani, tanár ur. Nekem a . . . Cserey növendékem volt. Valaki elment az ablak előtt. Mindketten elhallgattunk, mikor a nevét kimondta. Vártunk, amíg a lépések továbbérnek. — Erre feleljen: mi van maguk között? — Semmi, tanár ur. — Szóval nem felel? — Semmi, tanár ur kérem ... A Cserey . . . — Ne emlegesse a nevét — mondtam. — Fölösleges. Tudom, hogy nem Puliszkáról beszél. Mi van vele? — Kivel? — Vele. Feleljen: Mi van maguk között? Egyik lábáról a másikra lépett: — Jó barátok vagyunk — mondta. — Barátok — mondtam. — Jó. Megcsókolta? A keze reszketett, ahogy a homlokához emelte. A homloka izzadt. Gondolkozott. Halkan, de határozottan mondta. — Igen. Sokáig hallgattunk. — Hányszor? — kérdeztem aztán, én -Ü? éppen olyan csöndesn. — Nem tudom — felelte. — Nem tudja? Hányszor csókolta meg? Minden nap? — Igen. — Mióta? — Tél . . .tél óta. Egészen különösen nézett rám. Elszántan, határozottan. Én is igy néztem vissza. Most már egészen csöndesen beszéltünk: — Először hol? — A jégen. — Mikor volt ez? — Január tizenhetedikén. f’ — Hányszor? — Egyszer, — <3 mit mondott? — Semmit. — Egy szót se szólt? — Nem szólt semmit. — Nem sirt?. — Nem. — Másodszor mikor? — Másnap délután. Mikor órát adtam. — Hányszor? — Nem tudom. — Többször? — Igen. Ebben a pillanatban megint ez a zuhanásszerű érzésem volt. Mintha álmodnék. Ez volt az a pillanat, mikor éreztem, hogy reszketni kezd a kezem. Föl kell jegyeznem, mert világosan emlékszem, hogy eddig én voltam az, aki támadott. Madár csak védekezett és reszketett. Ebben a pillanatban már éreztem, hogy föl kell adnom a szerepemet. Madár is érezte ezt, mert határozottabban felelt. — A száját is megcsókolta? — kérdeztem aztán. (Folytatjuk.) Turrnrwmw H farínéi ;tes I keserüvix gyomor és béltlszfiitó hatása páratlan. Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserüvizzel! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmídthauer kútváflalat Komárom. 2 .................. — " — • —.....-—-—■—-—-—-—■— J! $66Í, xrcsgy az etsoszere&D REGÉNY* irU: A\aRAI -SÁNDOR (63)
