Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-01 / 51. (1678.) szám
I f 1988 nwSwrfns í, «*WM**' Próbálja ki mind előbb az nj végerősítő lámpát RE 134 Oromé fog1 benne telni! TELEFUBfl&Eti j ez csak próbája a* esetleg később Né- I metországban elrendelendő inrrosstigá-- dónak. Németország azonban, bármily barátságos érzülettel viseltessék is Magyarország Iránt, elvileg nem tiltakofih&tiik semminő tn- Yesztigácié ellen, mert egy régebbi állásfoglalása megakadályozza ebben. Mikor ugyanis Franciaország azt követelte, hogy & megszállott terület kiürítése után egy ellenőrző szervezete továbbra is ott maradiján, Németország a kívánságot elfogadhatatlannak minősítette, hozzátéve, hegy a népszövetség általi eset- ről-esetra elrendelendő invesztigáciőba beleegyeznék. Bsnes konföderációs terve Róma, február 29. A Popok) d'Italia a szentgotthárdi afférról a kővetkezőket Írja: >Ha a népszövetség segédkezet nyújt a Magyarország ellen indított küzdelembez, akkor letagadhatatlan lesz a* a veszély, hogy a népszövetség rövidesen a győztes hatalmak szövetsége lesz a legyőzött és megalázott nemzetekkel szemben. Valamint Franciaország magának vindikálja azt a jogot, hogy a német kérdésben elsősorban hivatott dönteni, épp úgy Itália joggal követelheti, hogy az osztrák és magyar kérdésben az olasz álláspont legyen a döntő. A Laboro d‘Itália ezeket írja: Benes most is a dunai konföderációnak Irancia-oseh megoldására törekszik. Ennek a megoldásnak két ellensége van: Olaszország és Magyarorr . Ez ;• j tán •.pontot Seipel daszellenes meg- j r.'-iia':' "A-v •., más-részt Beesnek a szent- j gotthárdi ügyben követett elírására. A kis-1 an-tan; Ausstriépral akarja Jkie^. észitená ma- vjt. hogy szoritőgyü-űjét telfeseó tegye. Erre il ar az eljárás, hogy Bence Bécsibe® hal-, r~ 'lan vT’ szegeiket áldó* egyes lapok saralb- % mofy fására. Ismeretes a Dér Tag lég- j % ti tránya és olasz-, valamint magyar- omái!. aládWdtesL... Mindenesete Olasz- tusban : dgvelg^-ke’T -- eszmék 1 -í'v‘ A kfs^Rlanf konferenciája Groasl, február 29. Marinkovios külügy- nrraiader szerdám este Frajmiaortszágha, a francia Alpesek vidékére utazik üdülés céljából, Génién való átutazása alkalmával a népszövetségi tanács ülésszakának megnyiy ^ _______ü._____________ tá ea előtt Beneseel és l^tnleseuvajl tárgyalásokat fog folytatni. A kioantant külügymir aisz tőreinek e* a találkozása tulajdonk'Vp- pwi az év elejére Bukarestbe tervezett konferenciát helyettesíti, amelyet a romén belpolitikai krízis és Titulescu betegsége miatí el kellett halasztani. A kisautant külügyminiszterei elsősorban megtárgyalják a kisantant tanácskép- vieelőjének, Titulesounak a népszövetségi tanácsülésen a szentgotthárdi afférban elfoglalandó álláspontját, Titulescu informálja kollégáit Mussolinival, Briandnnal és Stre- eemannal folytatott tárgyalásairól, amire Bernes Seipel prágai látogatásáról referál. Marinkovics a jugoszláv-olasz tárgyalásokról ad felvilágosítást. A zágrábi Novosti szerint a genfi tárgyalásom megbeszélik általánosságban a magyar irredenta kérdését és a kisantant- nak Ausztriához, Lengyelországhoz és Bulgáriához való viszonyát. A kisantant felelős tényeződ erre a nyárra politikai komplikációkat várnak Középeuorópá bon és ezért a genfi konferenciát különösen aagyfontoseáigp eseménynek tartják. A zágTábi Obzor szerint Mussolini szándékosan idézte elő a Béoosel való konfliktust, hogy tiltakozzék Ausztriának a kis- antanthoz való közeledési kísérlet© ellen. Seipel látogatása nyitja meg ugyanis Bemosnék Joaehimstlialban felvetett tervét a kisantant uj gazdasági politikájáról. Ausztriának a ki sántán thoz való közeledése Magyarországot is arra kényszeritené, hogy csatlakozzék ehhez a közép európai szövet- eégrékndszx>r!hez, Mindez keresztülhúzná Muszlin! szánni fásait, add tehát most szántszándékkal édesíti ki középeurópai helyzetet. ft(9thermer^ és Stresemann találkozása Niíz'f-a, február 29. Hit szerint Rotfi érmére lord szigorú inkognitóban három napig Cannes-han időzött s ©*- aJaitt Ötrescmanmal döntő fontosságú ta- náv ozásokat folytatott, állítólag yzz©i Hs-zefiiggéében történt, hogy Stresemana magához rendelte kormányának párisi 'és romai képviselőit. Titulescu válasza ^fánsperben Bukarest, február 29, Az Informatio hivatalosan jelenti: Fitulescu elküldte a magyar kormánynak a román kormány vála-. szát a magyar konrnány multévi novemberi ajánlatára, t lely ;sper békés rendezésére tesz ajánlatot. A Iksz kifejti,. hogy a román kormány álláspontja helyes és ajánlatot tesz arra, hogy a Magyar kormány ismerje el a Chamberlain-^éle jelentésben foglalt alapelvek helyességé. Ez esetben Románia hajlandó az opfánsoknak kártérítést fizetn?. Az összeg nagyságát később ha •’zák •meg. Az ajánlati szerint a kárté ités' a magyar kormány fizesse meg A- von. a le a békeszerződéséig • •1 elrméb*^ Romániának fizetendő ha Ilkái ': ős^suegéböU Természetes jódkurák. Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr és mirigybajokná!, büdöseknél, izzsdmányoknál, golyvánál stb., vérszegény, gorvélyes és angolkorós gyermekeknél a Ciid Jód Bróm Gyógyvíz és Jód-lfirdósó OTTHONI IVÓ. és FÜRDŐRUHÁJA kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágosítást nyújt a Furdöigazgatóság, Csizfürdo-Ci/kupéié Kapható: Gyógytárakban, drogériákban, ásvány vízkereskedésekben. szil áatfias losame-aJánlata él a magyar Itfiefeteiégi kérdés ti Donnak szerint a raacv , ■ 'égi kérdés rendezése nen iörSénhetik Magyarország cJifci -romérta csehszlovákiai kisebbségek védelme nirscs beflh -trianoni szerződésben m il Práf», február 29. Csak a téjókozatian üöróikv- ,<>. o** -.—'diétást Beanea kíűiügyiulniaíteruie'k gieu.1 -j» előtt tett myúli&tkoa&te, anel y ujísA^daí? látott napvilágot s meíyb1 hc^r , >. :ryaroreaágnidk Kdajánlx’yWii s.. Kelotl ttiírt." dipdomÁöiái körök már atoaobyid ■Jl:'tafettfeai Iv^r-V niktÜKfödü tdpfctto'; »v. jökiíot es Nysig. • ;• répa szÖEtára. cigyedií1! & cseí^to-íák ss^. vity «bmaek B\3uee békeapoetodikodó growftivisadi A fcül- iiísndszter ajánlatáról tegnap Ivóinké lapja, a Poasonylbtan megjeleció Národny Deranik vezércik- ikelt irt. Mtujtési a dlkflc közeldbbról (érinti a csehszlovák—magyar viszonyt, az érdekesség kedvéért kommentár nélkül Ismertíétjük. — Jó egy héttel ezelőtt — kezdi Ivánka lapja — Osefcf.zlovákiia kMiügymlntisztore yarországnak barátsági és döcntóbirósági ■riödée kötésére ajánlatot tett a trianoni határok érintetlensége állapján.- u időpontot igen jól választotta- meg. Épp egy asafcetüAleje sóinak, hogy a hékcszorz& dés revMójáéirt megimduit a diplomáciai és sajtó- kumipáiny. Egész idő alatt nem kéteükedtümk abban, r íüut fog végződni ex as akdé. A magyarok nagy reményiségekiet tűztek hozzá, be keltett mondani ok rólidk. Egész Eiurőpa a békeszerződések éránitbe- teHeusége mellett nyilatkoaott, mert tiiBZtában dúl, olyan laivinárvá nő, amely az egész világot uj katasztrófáiba sodorná. Ax érdekelt AÖaanok részére neon marad tehát más megoldás, mint a teljesíthető követete- seikben váló kölcsönös megegyezés. CsebszlováMa ezért baráti jobbot ajánlott föl Magyarországnak, hogy oft, ahol csak lehetséges, teljesítse a magyar kívánságokat, elsősorban az állaim gazdasági rekomtmfcdéjóbain. Visszautasafásban volt részünk, mert a miagyar kormány — legalább Így - irta a félhivatalos Pester Lloyd —- nem adhatja föl jogait a Csehszlovákia és Magyarország között lévő trianoni határok revíziójára nézve. , Ez előrelátható volt. Maga a .kormány annyira voltak azzal, hogy ez a kis kő, ha egyszer megin- tmegidolgozla a miagyar közvéleményt a revizionista gondolat érdekében, hogy a közvélemény a sző legszorosabb értelmében elsöpörné a kormányt, ha a fölajánlott alapon bocsátkoznék tárgyalásokba Csehszlovákiával. — Más kérdés — folytatja a N. D. —, meg- áll-e magyar kisebtségunk elutasifő álláspontja ? Magyar kisebbségünk ugyani® szintién elutasította ajánlatunkat. Tudjuk, miiért. A magyar kisebbség is aZt a reményt táplálja, hogy a budapesti revizionista mozgalomnak sikere lesz. A mi magyarjaink azonban ezt nem mondják, hanem más kifogásuk van a csehszlovák—magyar megegyezés élén. A Híradó cikke azt mondja, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbségi kérdés udezése nélkül nem lehet szó a Magyarországgal való kiegyezésről. ■Erre « tévedésre föl kell hivnumk a magyar ká- ^bbf^ég figyelmét. A magyar kisebbség a Magyar■ szággal való viszonyunkban sem játszbat'ja azt á aztefie'.. ahogy itt vélik. Magárnak Rothermere lóríak sem sikerült bebizonyítania, hogy a cseh- ezlová. állam nem teljesiji, vagy rosszul teljesíti a saint^rmaini szerződés által magára vállalt kisebbségi vérződé«t. Amit Magyarországon is á szemiünkre puek. azok sem elvi dolgok, csupán egyes esetek, éiélyok, még ha.igazak volnának is, ■ ádtor sem cáfoJüR’ák meg a tényt, hogy a csehszlovák állam iga2tgOisan bánik kksebbeégedvel a hogy a törvényben é * vörvény előtt minős különb- ség a csehszlovák icmzethez és a kisebbséghez tartozó államp Olgára' között... Ha lehetne is sző orról, hogy a CBetazwáik kormány eleget tenne « magyar kieebbségre vonatkozó 'magyar kívánságoknak, az semmik).'’!- nem történhetik magyar drótomra a triano1 ^eraőate; alapján, 5;.-meri il}-K«ndfti GtKiiim' ■ ki& a trianoni. szerződéeberi nesn kőtelezt© misgát.. Elfelejtik, Vr.igy OsiShszfloivá- Ma sokkal nagyobb joggal fclváiuhs'ná a magyar- omszági c9ehszloTák(?) kisebbség egyen jogúéi fását, mint fordítva (?) Különbéit tónak az elvnek vagyunk hívei, hogy egyetlen idegen álam. vem avat- kozhat'ik bele abba, hogyan bánosak máshol a ki-* eebbségekkel. A kisebbségi nemzetek <"géí-: életükkel azon ólam kizárólagos felsőbbe ge alá tartoznak, amelyben élnek. , . . Elmentem a padija előtt. A* egyik könyve kissé a paid szólón feküdt; akaratlanul súroltam a könyvet, ami leesett a földre, a pad elé. Felugrott, hogy érte ménjén; a haja, ha hirtelen mozdul, rögtön az arcálba esik. Lehajoltam és fölemeltem. , — Tessék — mondtam. — Köszönöm — mondta. 7 Ez az első személyes szó, amit hallottam tőle. ) Janiug 8. — Az osztály ma röhögött valamin. Egész őrá alatt röhögtek. Madár is röhögött. A nevetés ttt-ott robbant föl, az osztály egyik és másik sarkában; néhány padsor tartotta magát, a többiek nem bírták. Nem mentem megkérdezni, miért röhögnek? Lehet, hogy egyszerűen történt valami óra előtt, valami mulatságos; ezeknek nem kell eok. De lehet, hogy máson röhögtek. Nem mertem megkérdezni. Kétszer a kravaittám- hoz nyúltam, de a helyén volt óra végén a tanáriba siettem s végignéztem a ruházatomat; minden rendben volt. Bizonyára más- valami fölött röhögtek. MadáT feltűnő jókedvű volt. Régen láttam ilyen jókedvűnek. UgyMtezük, 'biztos a dolgában, ami a stipendiumot illeti. ! Azt hiszem, Madárnak rossz szaga van. Lehet, hogy csak én érzem így. Elég reáuiéz- nem, s valami rossz, orrfacsaró szagot érzek. Bizonyára beképzélés. Este a kaszinóból Mészárossal jöttem el. HazakLsórt. Ma józau volt. Mikor a sötét Bástyán jöttünk keresztül, hirtelen megáit és rágyújtott. ’ A sötétben piszmogott a gyufával. Vártaim. Aztán ezt mondta: ' 1 — Slussz. — Mi? — kérdeztem. Eldobta a gyufáit. Lassan szívta a szivart. . ' — Az egész — mondta osündesen. — Pöh... elmúlt. Tudóid. Amiről beszéltem. Már nem kel. Se ez, se> más. Fáradt vagyok.. — De.,1. — kezdtem. — Semmi. — Karonfogott. Hallgatagon mentünk néhány ])éjpé®t a sötétben. — Barátom — mondta. — Jövő elseijétől törleszteni fogok. Képzeld, férjhez megy. Egy dfjnok veszi el. Ez még a legjobb. — De miért? — kérdeztem izgatottan. — Miért engeded? — Elengedem — mondta elgondolkozva. — Hadid menjen. Ez már nem mond semmit nekem, ox a nyár... te ismered ezt? Hadd menjen. Az érzésem., hogy vége az ünnepélynek. Kezdek takaritani. Meguntam ezt a hossz® kamaszkort. Vége. Tudod, minden emberben megáll a fejlődés egy bizonyos ponton. — Azt hiszed? — Azt. Nálam ötvennégy évig tartott a kamaszkor. Most kezdek tisztábban látni. Rendet szeretnék magam körül. Ugye, soha nem késlő? , — Soha, dehogy — mondtam — Látod, te ezt megérted. Nyugodt va-j gyök. Utána vágyók. Az *z érzésem, már nem jöhet semmi. Ez az, barátom utána vagyok. Most már csak erőszakos, csinált dolog lenne minden. Nem kell semmi. Úgy érzem magam, barátom, mint aki ki van fizetve. Jött ez a dolog ... — Es? ... — Elég későn jött. Hát nem voltam gyáva, tudod. Nem védekeztem. Nem bújtam el előle. A feleségem, tudod, meg akarta ölni magáit. Nem miattam, a szégyen miatt, ahogy ő mondta. Tehetetlenül hallgattam. Én, barátom, nem tudtam segíteni raja. Mintha nem is rajtam múlna. Egy ujjam sem tudtam volna mozdítani érette, ha látom hogy elemészti magát. Pedig szeretem, derék asszony. De- hát . . . Nem rajtam múlt. Azt éreztem, ha most gyáva vágyóik, akkor ... —• Akikor, mi? — Akikor — mondta csöndesebben — az Isten hiába gyúrt össze embernek. Tudód. Kár volt a fáradságért Hát ezért. Most nyugodt vagyok, ki vagyok fizetve. Nem volt hiába az egész. Érted? — Hogyne — mondtam. Csakugyan értettem. Most sokkal jobban értettem, mint a múltkor. Csöndesebben is beszélt. A platánok alatt mén tűnik, hűvös volt Egyszerre megállt és azt mondta: — Te, mondd csak ... Mi van veled? Ezt csöndesen és bizalmasan kérdezte. A hangja szinte meleg volt. — Velem? Velem semmi — mondtam hirtelen. — Csak -azért kérdem — mondta lassan — mert néhány napja olyan furcsa vagy. Egészen idegen. Mi van veled? Valami van. Mások is észrevették. — Mit vettek észre? — kérdeztem. — Tudod én úgy érzem ... Én voltam így másfél év előtt. Az ember szinte fél önmagától. Hogy csinál valamit, tudom is én. Felgyújtja a várost. Vagy botrányt csinál. Ezt érzem most rajtad. Csak vigyázz. Én utána vagyok. Csak vigyázz. Kezet nyújtott. — Jő — mondtam. — Vigyázni fogok — A kézfogása idegen volt. Fáradtan, idegesen szorított kezet. . . . Arra gondolok, hogy az Isten hiába gyúrt össze embernek. Lehet, hogy ezt éreztem. Ezt elég pontosan megmondta. Éjjel fölébredtem és most itt ülök újra a füzet előtt. Két óra van. Arra ébredtem föl, hogy azt álmodtamj mintha valami nagy homályba hullanék, zuhannék lefelé. Azt hittem, hogy azt álmodom; most ébren vagyok; a lámpa ég; de nem, ez nem álom. Valami történt velem, amig aludtam. Mintha elszakadt volna bennem valami. Minden világos, egyszerű, érthető. Úgy érzem, zug a vér a fülemben. Hbllok, zuhanok. Holnap reggel oda kell mennem hozzá. Beszélni kell vele. Megkérdezni, mit csinál nyáron? Mit olvas? Mik a szokásai? ő is ember, én is ember vagyok, így nem lehet kínlódni, az világos. Ezt senki nem kivánhatja, egyik ember se kívánhatja a másiktól, hogy ártatlanul kínlódjon. Ezt nem kívánhatja tőlem a törvény, az emberek. Isten se. A Természet se. Nem kell semmi, csaik nyugodtan beszélni vele. Most egyedül vagyok és eszembe jut az arca s a két kezemmel eltakarom a szemeimet, hogy ne lássam, mert iszonyodek. De ez sem segít, az arca már bennem van. Látom a két szemét. Beszélnem kell vele. Talán szüksége van valamire, talán segíthetek neki valamiben. Rettenetesen szenvedek. Éjszaka van. Nincsen senkim, akihez forduljak. Valami elszakadt most bennem. Mit mondott Mészáros? Felgyújtani a várost? Nem rossz. Ebben a pillanatban nem érzem lehetetlennek. Ha megkongatnák a harangot, ha valaki ordítani kezdene: — tűz van — nem lepődnék meg. Hullok, zuhanok. Nincs megállás. Minden jobb, mint ez. Jobb megérkezni a végére önnek a zuhanásnak, összezúzva; csak né ezt. * vem gz dsomretm RgGgrir• irtai: /AaRAI 5AN DÓR (54)