Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-10 / 34. (1661.) szám

4

1928 febrnAr 10, péntek.

PÁRISI NAPLÓ

írja: MÁRAIlS AND- NAGYTAKARÍTÁS Páris, február eleje.

Ennek fele sem tréfa, amit Chiappe ur, Páriis uj rendőrfőnöke csinál; kezdi kipucolni Párisi. Állítólag azért is kozták, mert elődje alatt nagyon felgyűlt a szemét. Chiappe elődje Monand ur volt, egy nagyon rokonszenves, csöndes, jóindulatú idősebb ur, aki alatt a hivatalnokok kilenc és féltiz között jártak be, mindenki azt csinált, amit akart, s mindenki, a publikum is, nagyon jól érezte magát, ő volt az a diskurálós, barátságos rendőrfőnök típus, aki tizenegy felé bejött elegáns hivatalába, mindenkivel kezet szorított, megkérdezte, milyen az idő, rágyújtott egy cigarettára, meghallgatott egy-két referenst, fogadott egy-két párisi oelebriiást, aztán barátságosan mindenkinek jóétvágyat kívánt és maga is elment ebédelni. Chiappe reggel hétkor jár be a hivatalba. Kopasz, fiatalember, nagyon jól öltözködik. Mindenütt ott van, mint az istennyila: a kerületi kapitányságokon váratlanul ott-terem, aktákat vizsgál, módszereket vezet be, ebédeket kóstol a fegyházakban, s vérfagyasztó udvariassággal elért annyit, hogy kapott Páris városától a meglevőkhöz még ezer uj rendőrt, s kezdi fegyelemre szoktatni a régieket. Chiappe nem átall személyesen kiállani a Piacé de POperára, hogy ellenőrizze a forgalmat Majdnem annyit van az utcán, mint a hivatalában. Uj seprő; de állítólag szükség van erre a seprési-tempóra, mert a Fény Városa tud irtózatosan nagy szemétdomb is lenni, ha elhanyagolják. Chiappe Korzikából jött, a nagy7 adminisztrációs karrierek szigetéről, ami rendőröket, fináncokat és időnként császárt szokott adni Franciaországnak. Páris rendőrfőnökének, e legfőbb ,yflic“-nek íenni, nem felelőtlen mesterség, s Chiappe ént hozzá, nagy iskolája volt: a „Sureté Generálé". Vigyázni arra, hogy négymillió ember járni tudjon az utcán, tisztességes élelmiszert kapjon tisztességes áron, vigyázni mindarra, ami itt összehalmozódik szenvedélyben, exo- tikumban, érdekben, kriminalitásban, e köziben gondolni arra is, hogy melyik utcasarkon veszedelmes az autóknak a 'kereszteződés, s mindennek tetejébe még diplomatának és jó rád i kálszoc ialis tán ak is maradni: voilá

Chiappe programja, amihez felkel minden 'reggel hétkor. A kezébe adták ezt a háború utáni Parist, aminek egészen más a struktúrája, mások forgalmi, kriminalisztikai, egészségügyi, gazdasági problémái, mint a háború előtti Párisé volt, s megbízták, hogy csináljon rendet, Chiappe monoklisan, koz- tyüsen és melonosan bevonult egy reggel az őserdőbe, 'és halk, vérfagyasztóan udvarias rendeletekkel elkezdett rendet csinálni.

*

Chiappe első rendeletéi nyomán fagyos ■levegő, ahogy mondani szokás, fagyos levegő húzott át a párisi éjszakán. Chiappenak ambíciója és programja, hogy a külföldi, aki Párisba jön, ne lássa igazolva Páris kéj- tanya-renoméját. Chiappe sandán méz a párisi éjszakára és rossz véleménye van róla. Azzal kezdte, hogy becsukott egész Páris területén vagy öt ven hírhedt és kevésbé hírhedt éjszakai mulatót. Chiappe a Montmartre és a Monlparnasse réme. A háború utáni években elszaporodtak azok a lokálok, ahol,! hogyismondjuk, inkább csak egynemű publikum 'láncolt egymással: a Montmartrenak és a Montpaxnassenak megvoltak a magok bárjai, ahová vagy férfi, vagy nő, de a kettő együtt soha nem tette be a lábát. Ez minden világvárosban igy van; aki a háború utáni Berlint ismerte, az tudja, hogy hölgy társaságban nehéz volt éjfél után bárt találni, ahonnan vagy porosz tiszteknek öltözött nők, vagy gépirókisasszonyoknak öltözött porosz tisztek sanda szemmel ki ne nézték volna az embert. Amellett ez a divat, ami persze pontosan olyan öreg, mint az emberiség, régebben nem ás volt ilyen kimondottan Páris divatja: szakértők azt állítják, hogy a háború utáni amerikai, s főként angolszász invázió honosította meg ilyen nyilvánosan ezeket a bárokat, ahol a zongorista fűzőt hord, ha férfi, és bajuszát pedergeti, ha nő. Akárhogy is van, Chiappe úgy találja, hogy ezek a bárok ártanak Páris jó hírének, s irtó hadjáratot kezdett ellenök. Egy tucatot egyszerűen becsukott, a többit állandó razziákkal zaklatja, két-három biciklis rendőr álldogál állandóan az ilyen intézmények előtt, és minden módon iparkodnak patronnak és közönségnek elvenni a kedvét attól, hogy élettan maradjon az üzlet. Chiappe itt, Chiappe ott. Rossz leánykákat éjszaka a mamájuk Chiappe-aL, a. mumussal

(ütínnyóttAi tilos)

ijeszt; a rossz leánykákat Chiappe százával fogdostatja minden éjjel össze, s hogy a továbbiakban mit csinál velők, az bizonytalan, valószínű, hogy fölfalja őket. Chiappe hadat üzent a párisi prostitúciónak, ami emberfölötti vállalkozás, a hydrának száz és százezer karja van, itt már pénzbe megy a i dolog és óriási pénzeket, óriási, egészen bonyolult érdekeltségeket érint a hadüzenet. Chiappe azt akarja, hogy Páris ne legyen pár excellenoe kéj tanyája az idegeneknek, ne legyen az a lugas, ahová elhozzák realizálni vágyaikat a világ minden részéről az utazók, Chiappe azt szeretné, hogy Párisban a „kéj" cimü árucikk ne legyen nagyobb üzlet, mint minden világvárosban. Chiappe teleszórja a párisi éjszakát fügefalevéllel, reflektorokkal világit ja meg a Bois de Boulogne lugasait és minden éjjel teherautókban cipeli a felsepert szemetet a fogdákba. Ez a nagy „epuráció" érája most Párisban, s ez a korzikai olyan energikusan kezdett neki a tisztogatásnak, hogy az érdekeltek egyelőre még nem is tértek magukhoz az első hüledezésből. A párisi éjszaka fele van síró és megrettent angyalokkal, akiket Chiappe kizavart az utcáról, a kávéházakból, — Chiappe, a gáláns, üldöz minden galantériát.

*

Vannak ötletei. Az elmúlt rettenetesen

hideg napokban megparancsolta a rendőreinek, hogy az őrszobákon adjanak fekvőhelyet és egy csésze meleg levest mindazoknak a

párisi polgároknak, akiknek különben nincsen hol aludniok és igényt tartanak erre a vendégbarátságra. A rendelet megjelent, a hideg fokozódott, de első nap egy lélek nem kérezkedett be Chiappe hoteljeibe. A párisi polgárok, akiknek nem volt hol aludniok, azt mondták, hogy mindez charmant és nagyon szép, sokszor köszönik, de mit Jehet tudni, hátha Chiappe rendőrei papírokat kérnek, s meghosszabitják néhány esztendővel a vendéglátást. Chiappe belátta, hogy a taktika rossz és módosította a rendeletet: a hajléktalanoktól ezeken a hideg éjszakákon nem volt szabad papírokat kérni. De az ilyen hatósági jótékonyság valahogy soha nem sikerül egészen: a párisi polgárok még mindig azt mondták, hogy ez még szebb, szívből köszönik, de a rendelet dacára Chiappe messze van, a rendőrök ellenben 'közel vannak, s okosabb a hidegben a hidak alatt aludni, 'mint az őr szobában. A hotel-akciónak nem volt sikere. A párisi humoristák fölajánlották Chiappenak, hogy rendezzen be az őrszobában bárt, gramofonnal és misterrel, akkor talán menni fog. De 'közben alábbhagyott a hideg.

Messziről figyelve van valami imponáló benne, ahogy Chiappe nekiment Párisnak, lángoló pallóssal kiűzte a piroslámpás paradicsomokból a bűnösöket, s ahogy minden párisi minden nap látja a városon ennek az embernek a kézényomát, mindennap nyúl valamihez, pucol valamit, javít valamit. Egy hivatalnok, aki dolgozik. Ez oly meglepő, hogy mindenki felfigyelt reá.

„Egyenlő fogókat és bánásmódot! akkor nem lesz kisebbségi probléma11

Bánó Dezső a sáros! magyarság kitűnő reprezentánsa nyilatkozik az aktuális politikai kérdésekről Szlovenszkól szerkesztőségünk interjúsorozata —

Eperjes, február 9. Sárosmegye közepén mint egy tündöklő ékszer ragyog és szikrázik Eperjes városa, a szlovén szkói hegyvidék legbájosabb fészke. Bár hivatalosan nőm ismerték ©1 a magyar kisebbség húsz porcon lesnél nagyobb arányát, ebben a nagyszerű kisvárosban épp úgy, mint vidékének és falvainak hajszálereiben eleven magyar vér és élet pezseg, abból a fajtából, amely nemcsak konzerválja, megtartja, de fejleszti is a magyar politikai öntudat, kultúra és társadalmi összetartó erő értékeit.

Hogy ilyen vegyes nemzetiségű vidéken is erős és tettel tényező tömeg tudott a magyarság maradni, azért a legnagyobb érdem a sárosi magyarság vezéreit illeti, akikben nemzeti ügyük szeretető®, hozzáértésükön kivül megvoltak mindazok az egyéni tulajdonságok, melyek a politikai és kulturális harcok végigvezetésére predesztinálták őket

A magyarság vezéreinek ebből a kiváló fajtájából való Bánó Dezső, sárosmegyei föld- birtokos. Az államíordulat után, amikor a magyar kisebbségi politika határozott irányelvei még nem alakullak ki,

Báné Dezső úgy látta, hogy a kulturális tevékenység utján tarthatja egy táborban a magyarságot.

Műkedvelő gárdát szervezett és a hivatásos magyar színészettől eltiltott városokban rendezett előadásaival hervadhatatlan érdemeket szerzett a magyar kultúra ápolása terén. Az első volt azok között, akik a politikai harcra hivó szót meghallották és amikor mások még haboztak vagy hátat fordítottak, többedmagával kezébe vette a sárosi magyarság politikai megszervezését Most, hogy a köztársaság fennállásának tizedik esztendejéhez érünk, nem érdektelen megszólaltatni a sárosi magyarság politikai hadosztályának ezt az érdemes vezérét, aki eddig is minden helyzetben és alkalommal megtalálta a megfeleld szót és eszközt, a magyarság jogaiért vívott harcban.

zz Milycmmék látja u általános politikai helyzetet a magyarság szempontjából? — kérdeztük.

— A kormánypolitika mai érája kedvezőtlenebb a magyarságra, mint egy esztendővel ezelőtt volt. A hontalanok nagy problémáját nem oldotta meg a mostani kormányzat és abból, milyen szűkkeblűén és ridegen intézi az állampolgársági kérvényeket, sok remény a jövőre sem meríthető. Az utóbbi időben megújuló agresszivitással kell megbirkóznia a magyar kisebbségnek és ez a

támadássorozat annál érzékenyebb sebeket itt, mert éppen szlovák részről jött A cseh és a szlovák sajtóban napirenden vannak a magyar szó, a magyar gondolat és a kultúra elleni kirohanások s a holyzot jellemzésére elég, ha utalok azokra az uszító szövegű terrorplakátokra, melyeket egymásután ragasztanak ki a szlovenszkói városokban. Ezek az akciók és a még mindig gyakori „irredenta vadászatok** legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy a lelkek konszolidációját elősegítsék.

Ha az ember józan ésszel gondolkozik, meg sem tudja érteni, mi célja és értelme van az olyanfajta „kémkedéseknek", amilyeneket mostanában sűrű egymásutánban lepleznek le. Nem egy esetben előlfordult, hogy idegenből jött vendégeket tartóztattak le, mert állítólag megkérdezték, hány katona van a kaszárnyában. Ha ez hadi titok, akkor a legjobb védekezés a hadi titok kipuhatolása ellen az, ha az ország a külföldiek előtt lezárja sorompóit. Mert igazán nem lehet a külföldi vendégtől azt kívánni, hogy ha történetesen egy katonai osztag vonul el előtte az utcán, akkor sebtében lehunyja szemét. Manapság a hadászat fejlődésének és tochnikaj felkészültségének mostani állása mellett semmi gyakorlati haszna sem lehet az ilyen puhatolózásnak, de még kevesebb annak, hogy tömegével fogdossák el az úgynevezett kómgyanus egyéneket

A mondvacsinált kémek fogdosása rossz űzőiét és sokszor az állam erkölcsi számláljál terheli.

— Mi a vó tömény© a magyar kisebbségekkel szemben folytaiéit kenmánypoliitikáról? — volt. a második kérdés.

— Teljesen elMbázottnak és rövidlátónak tartom.

A kormány még mindig a qnantité négli- geable elve alapján kezel bennünket és megfélemlítéssel akar kényszeríteni arra, hogy engedelmes jó gyerekek legyünk. Nem törődik azzal, hegy & szere- tetet nem lőhet hatalmi szóval elrendelni. Nem szeretheti nevelőjét az a gyerek, aki a többi tejbe-mézbe fürösztött gyerek eledeléből legfeljebb ha morzsákat kap, de annál bővebben korbácsot és fenyítést,. Ha én őszintén akarom, hogy megszeressen az a gyerek, aki nem maga kérezkedett be a családomba, akkor rajtam a sor, hogy igazságos, megértő bánásmóddal a szívéhez férkőzzem. Kérdem:

hallottunk-e egyetlen kormánynyilatkozatot, amely a magyarsággal való megértés jegyében történt volna? Ha igen, legfeljebb a választások előtt, de ezeket a nyilatkozatokat és ígéreteket tett sohasem követte.

Nem lenne szabad figyelmen kivül hagyni, hogy ma a rádió korát éljük, amikor Londont, Rómát, Berlint bármely pillanalbam hallhatjuk. Épp úgy a külföld is felfigyel, ha néhanapján Prága vagy Pozsony felől bizonyos, légköri zavarokból származó recsegő mellékzöngéket hall.

Azt hinné az ember, hogy ez a magyar probléma, amely annyi vesződeéget és gondot okozott a kormányoknak, nehezebben oldható meg, mint egy harmadfokú egyenlet. Pedig olyan egyszerű a megoldás!

Ha az a bizonyos kormányzat arra törekednék, hogy ebben az államban ne osztályozzák faj és nemzetiség szerint a polgárokat, hanem mindenkivel szemben és minden fórumon egyenlő eljárás elve érvényesüljön, amint hogy egy őszntéu demokratikus állam nem is tebot másképpen, akkor itt nem lenne kisebbségi kérdés, hanem a kisebbségek és a többségek békésen és nyugodtan élnének együtt.

Már pedig a belső megelégedettség és az igazi konszolidáció többet ér, mini ezer ágyú és tízezer drótsövény. A történelmi példák légiója bizonyítja ennek az álláspontnak a helyességét. Sem Franciaországnak, sem Németországnak, sem Olaszországnak nem jut eszébe, hogy szemeit vessen Svájcra.

— Milyennek látja a magyar pártok közötti helyzetet és viszonyuk alakulását?

— Meggyőződésem: a magyar pártok

közötti béke komoly és tartós, mert a kölcsönös jóakarat és együttműködés régi 'á- gya alapozlak meg. Az országos keresztény- szocialista pártnak nagy kilátásai vannak a további térhódításra, ami a Hl inka-párt kormánytámogató tagjainak sorát ritkítja meg. A zsidó párt különösen Eperjesen igyekszik föltűnni és az államalkotó pártok vizeire vinni a zsidóságot, de ennek a kísérletnek még tekintélyes számú lelkes és magyar- érzésű zsidó tömegek gerincesen ©lilenádinak. Hl i nka egyébként a katolikus papságot teljesen maga ellen hangolta. Szolid bárány és harcias oroszlán egy személyben, ellenzéki fővezér és a kormány hü támasza, az autonómia lelkes harcosa és a centralizmus engedelmes hive, aki egyszerre akarja és nem akarja ugyanazt, ő a „politikai fából vaskarika" feltalálója, aki ért hozzá, hogy kell a pártot összefogó vaskarikát fakarikává változtatni. Ezért a kiváló taktikai bűvészkedéséért a keresztényszocialista párt miciden- esetre hálás lehet HLinkának.

— Mi a véleménye az eperjesi városi ügyökről és a kormánybiztos-rezsimről ? — volt az utolsó kérdés.

— Bármilyen mértékben vagyok is elvi ellensége a kormánybizíosrendszemek, ebben az esetben átmeneti megoldásnak elfogadom, mert valószínűnek tartom, hogy a. várospolitikában mutatkozó éles ellentétek pár hónap alatt elsimulnak és a zsidó párt be fogja látni, hogy minden érdeke az őslakosság mellé állítja. A kijózanodási folyamat már megindult, aminek egyik bizonysága, hogy a legutóbbi eperjesi hitközségi választáson nyilván a polgármesterváloszlással kapcsolatos szereplése miatt Ferbstein dr.-t kibuktatták.

Rádióműsor.

PÉNTEK

PRÁGA: 11.00, 12.05, 16.30, 2010 és 22.00 Hangversenyek. — 17.50 Német előadás. POZSONY : 18.00 és 20.00 Hangversenyek. — 19.40 Gramofon. — KASSA: 19.45 Szólista hangverseny. — BUDAPEST: 16.00 Gyermekmesék. —

17.00 Cigányzene. — 18.15 Orvosi előadás az influenzáról. — 19.00 A Magyar Kir. Operaház előadása. — 22.30 Jazzband a RitzbőL — BÉCS:

16.15 és 20.30 Hangversenyek. — GRAZ: 21.45 Modern táncest. — ZÜRICH: 17.00 Tánczene. —*

20.00 Kamarajáték. — 21.00 Hangverseny. —

BERLIN: 16.30 Szórakoztatózene. — 20.000 Ezio, Hündel operája, utána operett egyvelegek. — LEIPZIG: 21.00 Szimfónikus hangverseny.

ÜRESLAU: 20.20 A csodatükör, vígjáték. —>

MÜNCHEN: 18.15 Mandolin- és gitárhangverseny.

— 21.00 Hannibál és Scipio. — LANGENBERG:

20.00 Szimfónikus hangverseny. — FRANKFURT:

20.00 A bécsi vonósnégyes hangversenye. — RÓMA: 17.30 Tánczene. — MILÁNÓ: 17.05 éa

23.00 Jazzband. — NÁPOLY: 20.50 La Traviata, Verdi operája. — ZÁGRÁB: 19.30 A Nemzeti Színház előadása. — KATTOVlTZ és KRAKÓ:

20.15 A varsói szimfónikus zenekar hangversenye.

— LONDON: 20.15 Mendelssohn szonáták. — 21.00 Nemzeti szimfónikus hangverseny, utána egy óráig tánc-