Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-10 / 34. (1661.) szám
f#S8 kMr 10, pínfcfc Holota János dr. képviselő tárgyilagos ellenzéki beszédben szállt síkra a régi magyar nyugdíjasok érdekében mért halogatta a kormány évek őta a nyugdíjügy generális rendezését? A kegydltasokat még a tizedik év után sem részesítik „kegyelemben" — A külügyminisztérium minden szomszédállammal kötött nyugdíjegyezményt^ csak Magyarországgal nem Prága, február 9. A képviseMház tegnap esti ülésén Holota János dr., magyar nemzeti párti képviselő a régi nyugdíjasok illletmé- nyeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásában nagyszabású beszédben szállt sikra a szloveouszkói és ruszinszkói magyar nyugdíjasok érdekében. A tárgy velejébe vágó ellenzéki beszéd igy hangzott: Mikről a iavaslaf megfeledkezett... Tisztelt Képviselőház! Ha végétekintünk a köztársaság nyugdíjasainak problémáján, arra a különös megállapításra jutunk, hogy annak rendezése még mindig ama helytelen hányba halad továbbra is, mely irányban a kezdet kezdetén, közvetlen az államváltozás után megindult. A kormány nem térhetett ki eme égető kérdés rendezése elől. Annak megoldásához fogott ugyan, azonban a foltozó munkának lévén hive, mindig csak egy-egy közalkalmazott kategóriának nyugdíj viszonyát reparálta és azt is csak ideiglenes jelleggel és sohasem kielégítő módon. Ez volt az oka annak, hogy, mondhatni, minden évben alkotott egy-egy foltozó törvényt, miáltal egész dzsungelt teremtett e kérdésben, amelyben kevés ember tud eligazodni. A köz- alkalmazottak és nyugdíjasok szaktestületei nyomására maga a parlament is belátta e rendszer tarthatlanságát, miért is még 1924 évben a restrinkciós és a 287/924. számú törvény tárgyalásánál szakított eme lehetetlen rendszerrel és utasította a kormányt, hogy a nyugdijkérdés egységes rendezésére dolgozza ki az általános nyugdíjtörvény tervezetét és terjessze azt mielőbb a paralament elé... Mindenki azt várta, hogy a kormány eleget fog tenni ennek az utasításnak, azonban ép az ellenkezője történt. Teljes 3 év telt el azóta és ime az eredmény az előttünk fekvő s a legrégibb nyugdíjasok fizetését pőtlékosan rendező résztörvény lett. Általános rendezést! Englis pénzügyminiszter ur mindig azt hangoztatta, hogy az általános nyugdíjtörvény mór készül, már munkában van; ezt 1926-ban a köz- alkalmazottak fize.tésrendezését felölelő 103. számú törvény tárgyalásánál a költségvetési bizottságban kategórikusan ki is jelentette s tnnek dacára a tárgyalás alatt lévő javaslattal újabb foltot kíván ragasztani a többi mellé. Vajúdtak a hegyek és egeret szültek! Ez igy nincsen rendjén. A nyugdijasok tízezrei, de maga a köztársaság törvényhozó testületé elvárhatja azt, hogy a pénzügyminiszter ur a törvényben és a parlament határozatában kifejezésre juttatott utasításai szerint járjon el és ne ezzel homlokegyenest ellenkező saját elveit kövesse. Tegyen mielőbb eleget eme utasításnak és terjessze be haladéktalanul az összes nyugdijakat uniíikáló általános nyugdijtörvény- javaslatát A javaslat kritikája Hiba már magában véve az, hogy a közalkalmazottak fizetését rendező 103. számú törvény keretein belül nem oldotta meg ezen feladatot, amikor erre a legjobb alkalom kínálkozott. Dacára annak, hogy azon elvvel, amelyből a tárgyalás alatt állő korcstörvény született, teljesen ellenkezőt vallók, mégis közérdekből hozzá kívánok szólni, annak érdeméhez is. Három intézkedése van, amit kényszerűségből magam is elfogadok: az egyik az átsorolásban nem részesült régi nyugdíjas k törzsnyugdijának pótlék alakjában való 20% felemelése, ami mégis segitség, mivel több a semminél; a második, hogy az összes nyugdíjas kategóriák egyenjogosittatnak az uj nyugdíjasokkal a nevelési járulék korlátozása, az árvanyugdij, valamint a mellékfoglalkozásból származó jövedelemnek a nyugdij illetményekkel való halmozódásból eredő nyugdijilletmény-levonás tekintetében, s végül a a harmadik, hogy a minimális nyugdíjban való részesedést minden nyugdíjasra kiterjeszti, vagyis, hogy a nyugdíjminimum tekintetében unifikál. Nem merem hinni és mégis ama gyanúperrel élek, hogy a pénzügyminiszter ur részéről ebben taktika van. ' Azért teszi ezt, hogy mindig módjában legyen hivatkozni e törvényre, mint amelyben már részben megfelelt a nyugdijak unifikálására fennálló utasításnak. ismét csak provizórium A most említett előnyökkel szemben azonban sokkal több hibája van a törvényjavaslatnak. Elsősorban az, hogy a 20%-os törzspótlékkal csak lerágott csontokat dob oda a kilenc év őta a szó •soros értelmében éhező régi py ^díjasoknak* Ez nem. az a nagyszabású rendezés, amit vártunk, ez ismét csak provizórium, amely máris újabb és további rendezés után kiált. A pótlék alakjában való rendezéssel nem értek egyet, mert csak egyféle kielégítő rendezést tartok lehetségesnek, a régi nyugdíjasoknak az újakkal való teljes egyenjogúsítását, mellyel megszűnnének a különböző nyugdíjas kategóriák. Jelen törvény ép ennek ellenkezőjét szolgálja, mivel ismét uj kategóriájú nyugdíjas- csoportot létesít Az a meggyőződésem, hogy a kormánynak nincs komoly szándékában az unifikáeió teljes bevezetése, Így hát az adott esetben köt '.essége lenne legalább a jelen törvényjavaslatot ez irányban megjavítani. A legnagyobb hibája és egyben legsérelmesebb része az, hogy a vármegyei, járási nyugdijasok és jegyző- nyugdijas óikra a törvényjavaslat nem vonatkozik. Ezt a lehetetlen intézkedést feltétlenül reparálni kell. Feltűnő, hogy a legnagyobb animozitással viseltetik még mindig a kormány a volt magyar vármegyei alkalmazottakkal és jegyzőkkel szemben. Úgyszintén a felekezeti népiskolák tanítói, továbbá a közép és felsőiskolák tanárnyugdijas&ira nem terjeszkedik ki Ezekre vonatkozólag a kormán y nevében annak képviselője kijelentette ugyan hivatalosan, hogy ezek nyugdij- és ellátási illetményeinek rendezéséről gondoskodni fog az iskolák fentartásának kérdését rendező törvényben. Ezen ígéret azonban semmiképpen sem elégíthet ki, ismervén a múltban tett hasonló ígéretek kétes értékét. Elengedhetetlen követelmény, hogy a jélen törvény hatálya ezekre is terjesztessék ki. A vasutas nyugdíjasokat benne látom, azonban nem találom a vasutas kegydijasokat.. Ezek szintén belefoglalandók, úgyszintén a vasúti nyugdíjalap kötelékébe tartozó volt állami vasgyári alkalmazottak is. A felekezetek lelkészeinek nyugdiját illetőleg sérelmes a törvényjavaslat azon intézkedése, mely szerint az iskolaügyi miniszter csak adhat, de nem köteles adni 3000 koronáig terjedő pótlekot. így politikai és egyéb szempontok szabadon érvényesülhetnek egyes neki nem tetsző lelkészekkel szembep. Az ilyen diszkrecionális jog mindig visszaélésekre és igazságtalanságokra vezet. Miért tesznek ép a lelkésznyugdijasókkal kivételt Az iskolaiigyi miniszter ur ezen diszkrecionális jogköre törlendő. Évi 957 kerőfia... Hogy ezen törvényjavaslat, szerinti rendezés nem fog megnyugvást kelteni, arról meg vagyok győződve. Ezen meggyőződésem igazolására legyen szabad csak két körülményt felhoznom. Az egyik világot vet a rendezés csekély mivoltára. A javaslat szerint ugyanis a rendezéshez szükséges fedezeti összeg 67 millió koronát tesz ki s a rendezésben 69.952 nyugdíjas részesül. Amenyiben ezen hivatalos adatokat helyeseknek fogadjuk el, úgy átlag egy-egy nyugdíjasra évi 957 kor. 80 fillér, esik, ami havonta jelent 80 koronát A másik körülmény az, hogy ezen törvény életbelépése esetén ismét aránytalanság áll elő, mivel lesznek oly esetek, amikor azon nyugdíjas, aki szolgálati idő átszámításában nem részesült, nagyobb nyugdijat kap a hasonló szolgálati idővel rendelkező s átszámításban részesülttel szemben. A káosz tehát nemhogy szűnne, hanem még növekszik. Nem mulaszthatom el, hogy ne emeljem fel szavamat ismételten RADICS Dezágnált jugoszláv miniszterelnök rült és a kérdés felett a tárgyalások megindultak, a csehszlovák kormány kiküldöttjei kinyilatkoztatták, hogy Szlovenszkón minden volt magyar köz- alkalmazott nyugdíjigényét a csehszlovák állam már teljesen kielégítette, s hogy nyugdíjigénnyel biró elbocsájtoltjai már nincsenek. Amennyiben még vanak elbocsájtott nem nyugdíjazottak, azok nem csehszlovák állampolgárok. Vagyis több elbocsájtott volt magyar köz- alkalmazott létezését egyszerűen letagadták. Ennek alapján a csehszlovák állam kérte a Budapesten lévő felosztás alá eső egyes nyugdíjalapokból reá eső kvóla kiadatását. Minthogy azonban Szlovenszkón még közel 1300 nyugdijigényjogosult csehszlovák állampolgársággal biró elbocsátott közalkalmazott van, ezek igényének kielégítése nélkül « nyugdíjalapnak megosztására a magyar állam nem volt hajlandó. Ezekből nyilvánvaló, hogy a csehszlovák államnak eminens érdeke, hogy előbb az elbocsátottak ügyét rendezze, mert csak ezen előfeltétel rendezésével van kilátás a nyugdíjalapok megosztása tárgyában a magyar állammal való megegyezésre s egyben a fondok (alapok) volt csehszlovák állampolgárságú előlegnyugdijasok nyugdijilletményének végleges rendezésére. Ezen az osztrákhoz hasonló nyugdíj- egyezmény megkötése egyike a kormány legsürgősebb feladatainak. Addig teljes konszolidációról beszélni sem lehet Minthogy a törvénvjaslat a régi nyugdijasok járandóságait nem kielégítően rendezi, a többi nyugdíjasokat pedig figyelmen kívül hagyja, a volt magyar elbocsájtottakról pedig egyáltalán nem intézkedik, csak egyes szakaszaiban vagyok hajlandó ezt megszavazni; egyéb részeiben nem fogadom el. a volt magyar elbocsátott közalkalmazottak érdekében. Kilenc éve döngetjük immár szüntelenül a kormány és minisztériumainak kapuit ezen szerencsétlen páriák érdekében, jajkiáltásunk süket fülekre talál. A köztársaság fennállásának tizedik évébe lépünk- A konszolidáció befejezését, az elkövetett hibák reparálását jelölte ki ezen év programja gyanánt az állam legfőbb funkcionáriusa, maga a köztársasági elnök ur. íme! Ennél nagyobb és sürgősebben reparálandó hibát, gennyesebb sebet, égetőbb szégyenfoltot keresve sem kereshetnek a köztársaság testén. A börtönben jól viselkedő rablógyilkost is kegyelemben részesíti az állam büntetése egy részének kitöltése után s visszaadja neki az emberiség ! legnagyobb kincsét: a szabadságot, a kenyeret, j az életet. Mit vetetettek az elbocsátott szerencsétlen ma- ! gyár közalkalmazottak, hogy tízévi gyötrő szenvedés, éhezés után sem tartatnak méltónak arra a kegyelemre, amely a rablógyilkosnak is kijár. Hisz jól viselkednek, nem fenyegetőznek, nem lázadoznak, csak kérnek és újra kérnek. Hallgattassanak meg tehát végre! Mert az állam reprezentánsai hiába lépnek fennen dicsekedve az európai közvélemény elé az otthon teljes konszolidációját fennen hangoztatva a jubiláns évben, amig az 1500 szerencsétlen elbocsátott jajkiáltását nem szüntetik meg s hosszú szolgálatuk jól megérdemelt jutalmát nyugdijukkal nem adják meg. Egyetlen paragrafus módosításával — amint azt módosító javaslatunkban megfogalmaztam — segítve lenne rajtuk. Hogy mily ellenséges indulattal viselkedik ezek sorsával szemben a kormány, igazolja ama tény, hogy a pártunk által az elbocsátott volt magyar közalkalmazottak ügyének revíziója tárgyában még 1926 évben beterjesztett s a parlamentben kiosztott részletes törvényjavaslatot mai napig sem tűzte napirendre. A szomszédos államok mindegyike, még a gazdaságilag rosszabb viszonyok között élő kis államok, Magyarország és Ausztria is sokkal, de ■tokkal iiberáligabbaq, kielégítőbben rendezte nyugdíjasainak kérdését. Csak Csehszlovákia az, amely e téren messze elmaradt. Miért nem köt a kormány nyugdijegyezményt Magyarországgal Mig kormányunk a nyugdijegyezményt minden szomszédjával már évekkel előbb megkötötte, ratifikálta és életbeléptette, addig csupán Magyarországgal nem akar hallani róla. Pedig a trianoni békeszerződés kifejezetten utasítja a két országot a nytigdijegyezmény megkötésére. Nem akarom feltételezni — mégha minden jel arra mutat is, — hogy a kormány amaz embertelen álláspontra akar helyezkedni, hogy addig huzza-halassza az egyezmény megkötését, amig az tárgytalanná válik, amig mindazok, akikre vonatkozik, sírba szállnak. Nem is kell hozzá sok idő; még egy jubiláris 10 év és kész. Pedig a magyar- országi számlára előlegeket élvező előlegnyugdijasok ezrei nehezen várják az egyezmény megszületését, hogy előlegek helyett végleges nvug- dijjárulékhoz jussanak öreg napjaikra. Felvetem a kérdést, mi akadálya, lehet ennek akkor, amikor a magyar és a csehszlovák állam meg tudta kötni a kereskedelmi szerződést, a háború előtti követelések és tartozások kiegyenlítésére vonatkozó s a telekkönyvnek kölcsönös kicserélésére vonatkozó egyezményt stb.? Hrusovszky képviselőtársam, — akiről köztudomású, hogy a pódiumon a bibliai Ézsau és Jákob szerepében szokott megjelenni azzal a különbséggel, hogy a kéz Hrusovszkyé, a hang azonban Benesé — e tárgyban a legutóbb mondott beszédemre adott válaszában az egyezmény megkötése körüli késedelem ódiumát a magyar kormányra tolta fantasztikus indokolással. Szerinte a magyar állam tudatosan óvakodik az egyezmény megkötésétől, ne hogy ezáltal Szlovenszkón az elégedetlenséget fokozza. Tudomásom szerint a dolog egészen máskép áll. Benes külügyminiszter ur a prevrat utáni években azt az álláspontot foglalta el e kérdésben, hogy az elbocsátott magyar közalkalmazottak ügye nem tartozik a két állam között rendezendő kérdések körébe. . Amikor, ezen álláspontját érvényesíteni nem rikeBethlen miniszterelnök nagy politikai beszámolót tart Debrecenben ötven egységespárti képviselő kíséri a miniszterelnököt beszámolójára Budapest, február 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Néhány héttel ezelőtt olyan liirek szivárogtak ki Bethlen István gróf miniszterelnök környezetéből, hogy a miniszterelnök a legközelebbi jövőben nagy politikai beszámolóra készül. Debrecenben, a miniszterelnök kerületében egészen határozott formában terjedt el a politikai beszámoló kire. A beszámoló napja még nincs megállapítva. Február 20-25- körül lesz előreláthatóan a miniszterelnöki beszámoló. Közel ötven egységespárti képviselő kiséri le az eddigi tervek szerint Bethlen miniszterelnököt beszámolójára, amelyet Debrecenben nagy ünnepségekkel kötnek egybe. Az egységes pártnak csak a keretei állottak fenn eddig Debrecenben, azonban most a közeli beszámolóra való tekintettel megalakitották az elmúlt napokban a kormányklubot és már klubhelyiséget is béreltek a pártnak, amellyel impo- zánsabbá akarják tenni a miniszterelnök beszámolóját. A macedón emigránsok ai autonómiáért Szófia, február 9. A macedón emigránsok négy napon át kongresszust tartottak. Több határozati javallatot fogadtak el, amelyekben a nagyhatalmaknak és a nép- szövetségnek intervencióját követelik, hogy a balkáni béke biztosítása érdekében garantálják Macedónia autonómiáját s a macedón lakosság védelmét. A kongresszus c&odálatátés tiszteletét fejezte ki a macedónok heroikus önvédelmi harca felett. Az anglikán imakönyv reformja London, február 9. Az anglikán egyház laikus képviselete 196 szavazattal 89 ellenében elfogadta az imakönyv reformjának tervezetét, amely igy újból a törvényhozás elé kerül, ^ 3 i-inig mám
