Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-10 / 34. (1661.) szám

5 1928 február 10, pénfoE. Dia, hiszen legfőbb indoka az, hogy a szociá­lis helyzeten javítson és csökkentse a mező­gazdasági proletáriátust Ettél is eltekintve azonban, kétségbe nem vonható kötelesség ■volna ezeket az embereket megélhetésüket biztosító kiterjedésű földhöz juttatni, hiszen azon birtokok felosztása folytán, amelyeken eddig foglalkozást találtak, teljesen kenyerü­ket vesztik és sehol elhelyezkedni nem tud­nak. Még ilyen ellenvetést sem lehet tenni a 0—10 holdas birtokosok föltétien jogigénye ellen, sőt ezek volnának egy egészséges kis- birtokosság megteremtésére a legalkalmasab­bak, tekintve, hogy házuk, állataik, gazdasági felszerelésük megvan s azok kiegészítése aránytalanul kevesebbe kerülne, mint amikor a mai viszonyok között, háztól, állattól kezd­ve a legkisebb kézi szerszámig, a telepesek részére mindent elő kell teremteni. Amikor ezekkel a tényekkel szemben eme sugaimazásra irt könyv szerzője egysze­rűen a magyar földigénylők számaként húsz­ezret vet papírra szemfényvesztésül, akkor igazán fölösleges a könyv komolysága és az adatok helyessége felett vitatkozni Ugyanígy áll a dolog azon állítással is, hogy magyaroknak eddig körülbelül 60.000 holdat osztottak fel. Sajnos, erről, ugylátszik, csak a könyv szerzője tud, de a magyar nép nem bir róla tudomással. Ebből az állítólagos 60.000 holdból körülbelül 18.000 holdat bér­let formájában kapott volna a magyar nép. Bérletben tényleg juttatott a földreform a ma­gyaroknak valamit, de megközelítőleg sincs ennyiről tudomá­sunk és meg kell állapítanunk, hogy ezek a bérletek az eddigi gyakorlat sze­rint csak átmeneti jellegűek, semmi módon nem kaphatja meg a bérlő azt örökárban — 8 igy a bérletek tulajdon­képpen mintegy telepítési tartalékul szolgálhat­nak. A magyaroknak állítólag juttatott földek­re vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy a kérdéses könyvben kár volt annyit az utód­államok magyarságának ügyével foglalkozni s inkább az ittenieknek kellett volna több he­lyet juttatni s ha ilyenformán csak három (mondd három) oldalt takarítottak volna meg, ez elegendő lett volna egy kimutatás becsatolására, mely községenként és holdan­ként kimutatja, hogy hol és mennyit is kap­tak a magyarok. Ez mindennél többet mon­dott volna s legalább mi is látnék, hogy hol is kaptak hát a magyarok annyi földet. Kü­lönben, ahol közel százoldalas könyv kiadá­sára futotta, ott biztosan még erre a három oldalra is jutott volna pénz s ennyivel sem kellett a könyv „értékes" tartalmát megrö­vidíteni. A földhörtokreformra vonatkoaŐI közle­ményre ezek után általánosságban csak az a megjegyzésem van s ezt a külügyminiszté­riumnak is nagyon figyelmébe ajánlom, hogy ha például a jövőben hasonló propaganda- iratokat akar kiadatni, tegye azt hihetőbb formában, mert igazán nem akad ember, aki az ilyen nyilvánvalóan hamis beállításoknak hitelt adjon. A német kormányválság A rontnim valősziiiüleg elhagyja a kormányt — Stresemann nem politizál a Riviérán Berlin, február 9. A koalíciós krízist most már nem lehet továbbra titkolni s ezért a kormánylapok is nyíltan beismerik. A Ger- mania arról ad számot, hogy a birodalmi iskolatörvény javaslatát a centrum irányadó köreiben meghiúsult­nak látják. A centrumnak most már ha­tározott álláspontot kell elfoglalnia, hogy milyen következtetést von le az eddigi tárgyalások eredménytelenségéből 8 me­lyik időpontot tartja alkalmasnak a poli­tikai iniciativa megragadására. A néppárti körökben nyugodtan állanak az eseményekkel szemben s a centrumnak a politikai következményekkel való fenyegető­zését szkeptikusan Ítélik meg. Német nem­zeti körökben igyekeznek a helyzet komoly­ságát eltagadni. A Berliner Lokalanzeiger a parlamentet csupán idegesnek tartja s nem hiszi, hogy már ennek a hétnek végén nyílt szakításra kerülhet a sor. Páris, február 9. A lapok mantonei je­lentése szerint Stresemann dr. megcáfolta azokat a híreket, hogy rivierai tartózkodásá­nak idején Briand-nal és Titulescuval tárgya­lásokat fog folytatni. * i A régi tábornokok nyugdíjának ellenzéke támadt a parlamentben Spatny képviselő felszólalása a régi újságírók nyugdijának rendezése érdekében Prága, február 9. A. képviselőház tegnap este kezdte meg a régi nyugdíjasok és a régi osztrák-magyar tábornokok nyugdijrendezé- séről szóló két törvényjavaslat tárgyalását. A vitát ma is folytatják, de értesülésünk szer- rint valószínű, hogy a régi nyugdíjazott tábor­nokokról szóló javaslatot visszautalják a bi­zottságnak, mivel a nemzeti demokraták egyik szárnya til­takozik az ellen, hogy 153 régi tábornok részére külön törvényt alkossanak és azt ikivánja. hogy a régi tábornokok nyug- dijrendezését az általános nyugdijrendezés keretén belül valósítsák meg. A képviselőház minden valószínűség sze­rint holnap is ülésezik, hogy második olva­sásban is elfogadja a régi nyugdíjasok illet­ményeit rendező törvényjavaslatot. Feieríeil (német keresztényszocialista) bejelenti, hogy pártja a javaslat melleit sza­vaz, de nincs megelégedve a javaslattal, mert ez nem rendezi általánosságban a nyugdíja­sok helyzetét. Amit az állam a nyugdíjasok­nak ad, nem könyöradomány, hanem szociális kö­telesség. A nyugdíjasoknak joguk van a nyugdíjra, mert hiszen éveken keresztül fizették nyugdijjáru- lékaikat. A kormány folytonosan hivatkozik arra, mily óriási megterhelést jelent a nyug­díj rendezése, ezzel szemben a szónok a had­sereg, a külföldi propaganda és a cseh ki­sebbségi iskolaügy tulmagas kiadásaira utal. i : A maradékbirtokokra is óriási összeget prédáit el a kormány. Holnapután a Ház megkezdi tavaszi szar badságát, amely valószínűleg március közepéig fog tar­tani. A bizottságok azonban ez alatt az idő alatt ál kndóan munkában lesznek. A parla­menti he^zet tisztulását nagyban megnehe­zíti az a tény, hogy Svehla miniszterelnök egészségügyi állar pota ismét rosszabbodott. Egyes verziók szerint súlyos, sőt kritikus. Á mai ülést Malypetr elnök délelőtt fél- tizenkettőkor nyitotta meg, amelyen folytat­ták a régi nyugdíjasok és tábornokok nyug- dijrendezéséről szóló törvényjavaslat vitáját. Feierfeil beszéde közben igen éles kon- troverzia támad a német keresztényszociaiis- ták és a német szociáldemokraták között. A szónok felszólítja a kormányt, hogy ha­ladéktalanul adja ki a kongrua-törvény végre­hajtást rendeletét. Bergmann (cseh nemzeti szocialista) sze­rint a javaslat csak újabb káoszt idéz elő, hiá­nyos és különbséget tesz a nyugdíjasok egyes kategóriái közt A legrégibb úgynevezett régi nyugdíjas a felét sem kapja annak, amit az uj nyugdíjasok. A kormány a régi nyngdijasok nyugdij­rendezésére szükséges fedezetet 97 millió koronában a posta- és vasutillctékek íel­Érzem, hogy megyek lefelé. Talán ez a nyár, ez volt az utolsó kísérlet. Biztosan igy lesz. Az ember megérik arra, hogy félreáll­jon. Ezen nem gondolkozik, erre nem készül. Egy napon minden: az organizmus, a lélek, a körülmények — megérnek arra, hogy az ember félreálljon. Ma arra gondoltam, hogy talán ez a halál kezdete. Az ember nem úgy hal meg, egyik óráról a másikra, hanem va­lami lassú folyamat ez, ami sokáig tart, talán évekig. Amíg beleegyezik az emiber. Semmi­féle \z nincsen a szájamban. Semmiféle vágy. Azt hiszem, ez már a halál egy formája. Még sokáig eltarthat Néha, mintha minden föllob- bana egy pillanatra, aztán erősebb a vissza­esés. Soha nem gondoltam, hogy a halál ilyen enyhe valami 8 ilyen sokáig tart. Nem várok semmit. Elmúlt az a nyugti- lanság. Mintha minden elmúlt volna. Néha ál­modom, de mii dig elfelejtem. Néha, ébren, ilyen álomszerű képeim vannak régi embe­rek arca, de mire föleszmélek, minden össze­keveredik. — január 9. — Ma délelőtt, névso-olva- sásnál, jelentették, hogy Madár még mindig beteg. Tüdőgyulladás, — mondta egy vékony hang. Ránéztem. A Cserey-lány volt. Most hallottam először a hangját ennek a növendéknek. Vékony és gyönge hangja van Valahogy most szólalt meg először. JBrvo- veit nála?" — kérdeztem. Vöd" — mondta­.„ló" — nurdlam­Elhatároztam, hogy meglátogatom. &W közben azon ■ tűnődtem, hogy honnan tudja a Cserey lány ilyen pontosan Madár betegsé­gét? Most már tudom, honnan tudja: jár hoz­zá Nem egyedül, az igaz, a Neumannal. Dön­tenem kell, hogy milyen álláspontot foglaljak e! e látogatásukkal kapcsolatban. Délután öt felé mentem el Madárhoz. Már egésze:: sötét volt. A külvárosban lakik, egy hentesnél. Földszintes ház, széles udvara van, magas kerítéssel. Alig találtam oda, a kutyák le akartak bűzni. Az utca sötét és kátyus. Rendkívül elhanyagolt a külvárosunk. Az udvaron az a nehéz ól-szag volt, a hentes élő sertéseket is tart. A hentes maga fogadott. Nagyon derék, idősebb ember: „A diák?" — mondta. — „Rosszul van szegény. De az orvos azt mondja, hogy nem lesz baja." „Ki hozatta az orvost?" — kérdeztem. „A két kisasszony külde, aki idejár." Rögtön tudtam, ki a két kisasszony. Nem tettem megjegyzést, szeretem az ilyesmit meg­tartani magamnak. A hentes magától is el­mondta, hogy a diák mondta, hogy a diáik osz­tálytársai a kisasszonyok. „Az egyik a Cserey Gábor lánya", — mondta. „Tudom", — mondtam. „A másik egy zsidó kislány, kérem." „Izraelita", — mondtam — „Neumann Teréz?" „Az" „Régen járnak ide?" -- kérdeztem még, mielőtt bementem a szobába. Mindezt egy mübeiyszerü előszobában be­széltüik meg. A zasztalon egy nagy kondér- ban rengeteg nyers, véres és foghagymás hur­ka feküdt. Az egész szobának foghagymaszaga volt. Ez a foghagymaszag eszembe juttatta az én diákszobáimat. Egy özvegynél laktam, a konyha mellett, az én szobám is tele volt min­dig foghagymaszaggal. A hentes észrevette, hogy a hurkákat nézem. „Nem régen" — mondta — „csak, mióta beteg. Kérem, elhagyott ez a fiú, magam is asszony nélkül vagyok. A lányom takarít rá. Szorgalmas fiú, fenn van éjfélig is. De göt­hös szegény. Én tartom kosztban, mert atyafia vagyok. Enni ehet nálam, de nem eszik." Ezt szinte sértődötten mondta, pedig el­hittem neki, hogy jól tartja a növendéket. Jó arca volt, alföldi beszédje. Nekem nem volt ilyen tisztességes házigazdám. Arra gondol­tam, hogy engem nem látogatott senki, mikor bete voltam. Madár egy magas ágyban feküdt, s még elég lázas vall A szoba alacsony volt és szél- lőzetlen. Az ágy mellett egy vizes lavórban kifacsart kendőket láttam. Az ágy szélé tele volt füzetekkel és könyvekkel. Bútor alig volt a szobában. Egy petróleumlámpa állóit m ágy mellett egy széken és füstölt „Mi baja, Madár?" — kérdeztem. — „Mi van Magával?" Fel akart ülni az ágyban, de visszanyom­tam. A szeme még fényesebb volt, lázasan fény le ti Megfogtam a pctlzusát, elég erős volt. „ „Már semmi, tanár ur", — mondta lázas, gyönge hangon, sebesen. — „Most már el­múlt. Az orvos azt mondja, még egy hét. Nem volt tüdőgyulladás, csak egy kis affec- tio. Tessék helyet foglalni..." Idegesen be­szólt. Láttam rajta, hogy a látogatás felizgat­ja. A hangja egészen gyönge volt, mint egy gyermeké. Az ágynemű elég piszkos, átizza­dott, Az asztalon két befőttesüveg áll ott. S egy kötet folyóirat „Nyugat". Nem ismerem. emelésével teremtette elő, ezzel szemben most csak 62 millió koronát fordit anyug- dijillctmcnyek rendezésére. A valóságban 312 millió koronára volna szükség. Kívánatosnak tartaná, hogy a tör­vény 1927 január 1-ére visszamenő hatállyal lépjen életbe. Grünsner (német szociáldemokrata) véle­ménye szerint a két javaslat egyidejű tárgya­lása jellemzi a jelenlegi kormány polgári osz­tályjellegét. A régi nyugdíjasok egy emberöl­tőn át végeztek produktív munkát és ezért busz százalék pótilletéket kapnak, a táborno­kok viszont emberölő ténykedésükért eddigi nyugdijuk kétszeresét kapják. A háborús rok­kantak jajkiáltásait a kormánytöbbség egyál­talán nem akarja hallani. Zemann (szlovák agrárius) Blaho Pál utódja, szüzbeszédet mond. Az igazságosság megkívánja, hogy a régi nyugdíjasok ügyét véglegesen rendezzék. A nem állami régi ta­ni tónyugdijasok ügyét is közmegnyugvásra kell rendezni és pedig olyképp felenned, hogy illetményük az állami nyugdíjas tani ók illetményével legyen egyenlő. Kirohanások a n^u^dljas tábornokok ellen ~ Simm (német nemzeti szocialista) állást foglal a tábornokok nyugdijjavaslata ellen, mert ez szerinte külpolitikai nyomásra törté­nik. Az érdekelt 153 tábornoknak ugyanis messzemenő összeköttetése van. Élesen el­ítéli a választási bíróság eljárását Mayer cs Hanreich mandátummegfosztása ügyében, melyet az igazságszolgáltatás prostituálásának aooszlrofál. A jog és az igazságosság a kél ki­zárt ember oldalán van, akik hivek maradtak meggyőződésükhöz. Ez az ügy nem tekinthető a Bund dér Landwirte belügyének, mert' ez az össz-szudétanémetség ügye. Élesen elítéli a cenzúra túlkapásait. A cenzúra eljárása sze­rinte komiszabb és reakciósabb, mint a leg- abszolutisztikusabb időkben volt. És ez annál szomorúbb, mert egy német igazságügyini- niszter áll az igazságügy élén. Pick (cseh szociáldemokrata) élesen el­itéli, hogy a megyei és önkormányzati testü­letek, meg az állami és bányaüzemek nyug­díjasairól nem történik gondoskodás. A leg­erélyesebben tiltakozik az ellen, hogy azok­nak "az osztrák-masryar tábornokoknak a nyug­diját emeljék, akik a legbrutálisabban jártak el a cseh katonákkal szemben­Ugyanilyen szellemben beszél Spatny (cseh nemzeti szocialista) képviselő is. Spatny rámutat arra, hogy míg a régi osztrák gene­rálisoknak nyugdiját adnak, addig a régi újságírók a legszomorubb viszo­nyok között tengetik életüket A kiérdemesült újságírók helyzete egyenesen elkeserítő. Az újságírók özvegyei semmit sem kapnak. Követeli, hogy a kormány teljesítse ígéretét és nemzetiségre való különbség nél­kül rendezze a régi újságírók nyugdiját. Ezután Chalupa (cseh szociáldemokrata) beszél. Biztosan azok küldték neki, akik a befőttet Kerestem a kabátját a szememmel, de nem láttam. „Madár" — mondtam, — „örülök, hogy jobban van. Máskor vigyázzon magára. Tu­dom, tudom. Ne sétáljon sokat, fiam. Főleg estefelé. Egyelőre, mint osztályfőnöke... ki­utalok magának a diákalapból egy kis se­gélyt. Harminc koronát. Akarja, hogy meg­nézze az intézeti orvos?..." Láttam, hogy reszket a szája: „Tanár ur, kérem ..de nem vitte to­vább. Igen nagy zavarban volt. Nagyon meg­sajnáltam. Megfogtam a homlokát: „Mennyi a láza?" Nem volt már sok, harmincnyolc. Érzé­keny fiú. Éreztem, hogy zavarom, felizga­tom. A pénzt letettem a befőttesüveg mellé. „Ne siessen a fölkeléssel, fiam" — mondtam neki. — „Maga ráér. Majd behozza. Ha majd jobban lesz és olvasgatni akar ... most a hatodik Satyránál tartunk. Otii lau- des... tudja. De ez nem fontos. Fontos, hogy egészséges legyen. Maga értelmes fiú, majd kipótolja. Ha valamire szüksége van... Az osztálytársai látogatják?" — kérdeztem aka­ratom ellenére. „Cserey és Neumann", — mondta nyu­godtan a fiú. Nem volt zavarban. — „Kérem, tanár ur, én nekik instruktoruk vagyok al­gebrából, mindakettőnek, öt óra hetenként." „Jól van", — mondtam. — „Hát tőlük megtudhatja, hol tartunk. S főleg a felkelés­sel, fiam ... Isten áldja. Ha valamire szük­sége van; akkor csak nyugodtan .. Zavarban voltam. Valamit kell csinálni ezzel a fiúval, a kabátjával. Igv nem járhat ki. Biztos visszaesés. Mit csináljak vele? Nem sérthetem meg. Bosszantott, hogy zavarban voltam, ;(Falytatjuk « .2K űz VS MStz -^ TT»TPn-wiin«wwirr-m--Tiiinni» n m it* n 11 un i««nmi iiimiii i 111 mm 11 wv^wvww^i!WB»»i’Zffr?ar«- aaMEBHBBBHaoaaBBBBIS.7} REGÉNy* irU: /AarAI 5ÁNDOR <37)

Next

/
Oldalképek
Tartalom