Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-10 / 34. (1661.) szám
P*"Y’ : Mai számunk 12 oldal évf. 34. (1661) szám * Péntek ■» 1928 február 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 K£. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszköi ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A fdldbirtekrefonn és a magyarság Irta: KOCZO? Gyula nemzetgyűlési képviselő Komárom, február 7. Január hő utolsó vasárnapján, Benes külügyminiszter németnyelvű félhivatalos lapjában, a Prager Presse-ben egy nagy cikk látott napvilágot, mely szerint Pozsonyban rövidesen egy könyv jelenik meg: „191S—1928, A magyarok az utódállamokban és Magyarországon" címmel- A lap leközli a könyvnek azt a fejezetét, mely szerinte is a földhivatal által rendelkezésére bocsátott adatok alapján, a csehszlovákiai földreformnak 1928 január 1-ig történt végrehajtásáról szól. Másnap a Pozsonyban megjelenő „A Reggel" cirnü lap teljes terjedelmében hozza ugyanezt a cikket s pár napra rá már azt is közli, hogy a könyv szerzője Erdélyi Jenő dr. A két lap hiradása már maga is elég bizonyíték a könyv céljai és eredete tisztázására, de az a körülmény, hogy Benes külügyminiszter félhivatalosa valamit a földbirtokreformra vonatkozólag többhasábosan, nagy al- cimmel, nagyod sok részt vastag betűkkel kiemelve szükségesnek tart hozni, ez már anélkül, hogy a cikket olvastuk, vagy a könyvet láttuk volna, nyilvánvalóvá teszi, hogy a könyv bizonyos külügyi körök megrendelésére jelent meg és gyönyörűen be fogja bizonyítani, hogy a csehszlovákiai földbirtokreform a magyarokra nézve valóságos áldás és a magyaroknak sehol sincs jobb dolguk, mint az utódállamokban, ahol valóságban tejben-vaj- ban fürösztik őket. S tényleg, a cikket olvasva, a földbirtok- reform végrehajtásával és az itt élő magyarság viszonyaival tájékozatlan ember azt hihetne, hogy a magyarságon a földbirtokreform végrehajtása során valóban nem esett sérelem. A valóság azonban egészen más. A könyvnek idevonatkozó közleményei nem egyebek, mint a valóságos helyzetnek és a statisztikai adatoknak durva m egh ami sitásai. Lássuk tehát, mit ir a földbirtokreformmal kapcsolatban a magyarokról: „Milyen nagy volt a magyarok részesedése a földreformból? Szlovenszkó és Ruszin- szkó magyarlakta részei nem azok, ahol a legnagyobb volt a földéhség. Ezekről a területekről a legtöbben vándoroltak ki és azért nem volt szükséges, hogy a földreform végrehajtását a magyarlakta területen kezdjék meg. Viszont a legtöbb magyar kisgazda, akik csak akkor jönnek számításba, ha a többi földigénylők kielégítési nyertek. A Csehszlovákia területén élő 750 ezer mag; ír közül mintegy 60 százalék, tehát 450 ezer foglalkozik mezőgazdasággal, akik közül viszont mintegy 20000 jogos földigénylő. Ezek között a földigénylők között már most, a parcellázás megkezdésekor hivatalos közbelépésre 9100, bérlet formájában 10.300 és jóváhagyott szabadkezü eladás forrnájábar 15.600, összesen tehát 35.000 hektár földe' osztottak ki. Ez körülbelül 60.000 katasztrális holdnak felel meg. A földreformmal kapcsolatosan Csehszlo vákiában 145 kolónia van, melyeknek tulaj donosai között orosz légionáriusok, hazájukba visszatért csehek, szlovákok és rutének van nak. A 145 kolónia közül Szlovenszkóra 47 Ruszinszkóra 5 esik. A régi magyarországi területre tehát 46 kolónia esik, összesen 1679 családdal és 8000 lélekkel. Ezek közül 111 család 500 lélekkel vissza vándorló, akik összesen 17.472 hektár földe kaptak. Ha hrjyenkin-t több földet kaptak, mint a helyi lakosság, akkor ennek okát abban kell keresnünk, hogy lakóházat kellett építeniük és más beruházásokkal számolniok, ami olyan feladat, amely alól a helyi lakosság mentesült". Az 1921. évi csehszlovák népszámlálás szerint Szlovenszkón és Ruszinszkóban 754.774 magyar él. Ha ezt az adatot helyesnek fogadjuk is el, akkor is, miután a lakosság 63.50 százaléka földművelő, 479.280 a magyar földművelők száma. A valóságban azonban ez a szám sokkal nagyobb — ismételten eltekintve a magyarság lélekszámának föltétien 1 sokkal magasabb voltától — magasabb pedig ■ éppen a könyv Írójának azon érvelése alap- ! ján, hogy a magyar területekről legtöbben vándoroltak ki, (amit a földéhség csekélyebb volta mellett hoz fel érvül), — mert hiszen a kivándorlók között talán egyetlen föld- \ műves sem akadt, azok mind a hivatalnokok és alkalmazottak közül kerültek ki. Ennek természetes következménye épp az ellenkezője annak, amit a ■ könyv írója állít, még pedig az, hogy a ma-' gyár hivatalnokok stb. kivándorlása folytán, a magyar földművelők száma a magyar la- { kossághoz viszonyítva, percentuálisan emel-; kedett. Figyelembe véve, hogy az 1919-iki j népszámlálással szemben Szlovenszkón j 42-939-et tett ki a magyarság csökkenése az 1921-iki statisztika szerint, •— amit ez is a kiAatfics Istváné a §t@rw#i parassf párt vezére !sap©fl megbízást a Jugoszláv Seosrsstósiy megalakitfisdra Egész Jugoszláviában nagy feltűnést keltett a megbízás Kétkedéssel tekintenek Radics kormányaiakité kísérlete elé Belgrád, február 9. A tegnap esti órákban szenzáció erejével hatott az a hir, hogy Vukicsevics lemondott miniszterelnök kormányalakítási kísérlete meghiúsult. Este fél tiz órakor a király hosszabb kihallgatáson fogadta Radics Istvánt, a horvát parasztpárt vezérét, ki az audiencia után közölte az újságírókkal, hogy a király megbízta a kormányalakítással. Csak annyit volt hajlandó közölni a sajtóval, hogy már ma délelőtt megkezdi a tárgyalásokat az egyes pártokkal. Belgrádiban, de egész Jugoszláviában is a legnagyobb feltűnést kelti ez a hir. Mióta az SHS állam fönnáll, még nem volt eset rá, hogy horvát politikust, aki azonfelül még a volt osztrák- magyar monarchia idejében horvát tarto- mánygyülési képviselő is olt, ilyen kormányalakítással bíztak volna meg. Általában kétkedéssel néznek Radics eredményei elé. ándorlás terhére ir — ugyanezen arányt vé- re Ruszinszkóban, ahol eszerint 6023 volt a úvándorló magyar, Szlovenszkó és Ruszinoké területén Í919-ben a csehszlovák statisz- ika szerint 803.131 magyar élt, melynek 63.5 százaléka lévén földművelő, ezeknek száma S05.972-t tett ki. Miután tehát földművelők aem vándoroltak ki, azoknak arányszáma smelkedett s igy ez ma 67 százalékot tesz ki- Amikor tehát az iró ezen fontos körülmény figyelmen kivül hagyásával még a most már helyt nem álló 63 százalékból is lecsíp s a magyar földművesek számát csak 450 ezerben állapítja meg, akkor csak annak a megbízatásának tesz eleget, hogy a magyarság részesedését minél kedvezőbben mutassa ki. Ezen szándékában azonban annyira megy, hogy a jogos magyar földigénylők számát csak 20 ezerben mutatja ki, ami azután igazán nevetségessé teszi. (Ez is földhivatali adat? Szegény magyar földigénylők!) Nézzük tehát a jogos magyar földigénylők számát! A magyar statisztika szerint a háború előtti Magyarországon teljesen földtelen volt a földművelő magyarok 48.40 százaléka (!), a szlovákok 33.60 százaléka, a románok 31.5 százaléka. Ezek gazdasági cselédek vagy napszámosok voltak. Hogy épp a magyar lakosság között volt a legtöbb birtoktalan, az érthető, mert hiszen a nagyszámú munkaerőt kívánó mezőgazdasági nagybirtokok főképp a magyarság által lakott sik területen voltak, így tehát épp a magyarság volna legjobban ráutalva a földosztásban való részesedésre. Ehelyett azonban a sokezer magyar gazdasági alkalmazott, cseléd és napszámos meg- j fosztatik kenyérkereseti lehetőségétől, mi- i után földet nem kap és a birtokok felosztása i folytán eddigi alkalmaztatását elveszti. A teljesen birtoktalan, tehát iosios igénylő magyarok száma csak 479.280 magyar földmívelöt véve is alapul, 48.40 százat Iákkal számítva 231.981 lelket s ezt családonként 5 fővel véve is 46.396 családot tesz ki. Magyarországon az 1895. évi, utolsó rész- ! letes magyar mezőgazdasági üzemi statisztika I szerint a gazdaságok száma 2.389000 volt, melyből 22.08 százalék, vagyis 544.612 került a csehszlovák köztársasághoz. A csehszlovák köztársa sáphoz csatolt birtokok 91 százaléka ! 0.—10 hold terjedelmű, ami számokban kife- i jezve 495.596 gazdaságot jelent A magyarság ! részesedését a nemzetiségi számarány, 20.5 százalék alapján véve, 0—10 holdas magyar kisbirtokos van 101 ezer 597, akiket a törvény szerint is jogos igénylőknek tekinthetünk, mert hiszen annak alapján mindenkinek joga van földjét minősége szerint 6, 10, 15 hektárra kiegészíteni, Titulescu lehetetlennek tartja a békés megegyezést a magyar-román optánsperben Magyarországot érdeklő két kérdés szerepel a népszövetség márciusi ülésszakán és pedig a magyar-román optánsper és a szentgotthárdi Incidens Genf. február 9. Március 5-én nyilik meg a népszövetségi tanács ülésszaka. Ezt megelőzi a biztonsági bizottságnak február 20-án kezdődő ülésezése és követi a leszerelési konferencia, amelyet március 15-re hivtak össze. Magyarországot érdeklő két kérdés szerepel a népszövetségi tanács ülésszakának programján. Az egyik a magyar—román op- tánspör, a másik a szentgotthárdi incidens. Az optánskérdésben a két érdekelt kormánynak márciusig egyezkedési tárgyalásokat kellett volna folytatni A népszövetségi tanácsnak azonban eddig nincs tudomása ilyen tárgyalásokról. Ennek következtében híre jár, hogy a tanács oly jelentést fogad el, mely följogosítja Romániát, hogy az agrárreformot egyképpen a magyar-román nagybirtokosok rovására hajtsa végre és azt követeli, hogy azokra a magyar birtokokra, amelyeket tulajdonosaik magyar állampolgársága következtében foglaltak le a románok, a trianoni szerződés 250. szakasza alkalmaztassék. Ez a határozat a múlt ülésszakon előterjesztett jogászi szakvéleményen alapul és már aligha fog megváltozni A második kérdés, amellyel a népszövetségi tanács foglalkozni fog, a szentgotthárdi eset és mint a népszövetséghez közelálló körökből értesülünk, ezt nagy politikai kérdésnek tekintik. Elsőizben történik ugyanis, hogya népszövetségi tanácsnak oly indítványt kell tárgyalnia, amely azt javasolja, hogy a középeurópai államok egyik országában inveszti- gációs eljárást foganatosítsanak. Páris, február 9. Ismeretes, hogy Titulescu megbeszélést folytatott Egry Auréllal, aki az erdélyi optánsok egyik jogi képviselője. Ezeken a tárgyalásokon kiderült, hogy a békés megegyezés lehetetlen, mert Titulescu változatlanul hangoztatta Románia nehéz anyagi helyzetét. Magyarország pedig — mondja Titulescu — annyit követel, hogy Románia képtelen csak megközelítőleg is kifizetni Egry Aurél kijelentette, hogy a magyar kormánynak tényleg kiküldöttje, de énnen ezért érdemleges nyilatkozatot nem tehet. Bukarest, február 9. A lapok élénken tiltakoznak az ellen, hogy a ma? napon Bukarestben a cenzúrát meg nem magyarázható okokból újból megszigorították. A ny/omdák körlevelet kaptak, amelyben tudtukra adják, hogy minden nyomtatott kiadványt először a katonai cenzúrának kell bemutatni ami 8.68, 17.38, illetve 26 kát. holdnak felel ^eg. Ha statisztika hiányában eltekintünk a !10 holdon felüli magyar kisbirtokosoktól, akikor is. csak a jogosultak 0—10 bőidig terjedő í rétegénél olyan számot kapunk, amely min- 1 dennél beszédesebben megmagyarázza a | könyv adatainak „hitelességét" és épp ele- j gendo világításba helyezi célzatosságát, j Fenti, helyességükben nem vitatható sta- ’ tisztikai adatok alapián a jogos magyar íöld- : igénylők száma: 1. Gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások 46.396 2. 0—10 holdas kisbirtokosok 101.597 i összesen: 147.993 ; jogos magyar földigénylők (a 10 holdon felüli í ugyancsak jogos igénylők figyelmen kívül ha- j gyásával.) Földhivatali szempontból azt az ellenvetést lehet tenni az 1. alatt kimutatott 46.396 í földigénylővel szemben, hogv ezek nagvrészt (vagyontalanok s igy nem jöhetnek tekintet- : be. Ez a beállitás azonban helytelen, meri jó í részének módjában lenne legalább valami I földet venni s ha ugyanazon árakon karéi at- | rák. mint a telepesek, ugv módúik volna, | mint azoknak, a hátralékos vételárat lassan < letöri észtén i. A földbirtokreform igazi céljának ezeknek földhőzjuttatásábaa kellene áll-
