Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-09 / 33. (1660.) szám

2 *928 február 9, csütörtök. Dérer a lex Dérer szabotálásával vádolta mag a Házban a kormányt A képviselöhái megfess*© a régi nvugdiiasok illetményeinek rendezéséről szóló javaslat tárgyalását — Hoiota János beszéde Próbálj* ki minél előbb az uj végerősítő lámpát RE 134 Öröme fog benne telni! TILIPUNKIN Megindul a határforsalom a baranyai és az észak- szlovéniai kézségek kézéi! Pécs, február 8. (Tudósítónk telefon- jelen tése.) A baranyai és északszlovéniai községek lakossága évek óta sürgeti a ha­táraién ti vasúti és kocsiforgalom megnyitá­sát Jugoszlávia és Magyarország között. A két ország végre fölvette az érintkezést a ha tár menti forgalom ügyének rendezése cél­jából, a magyar és jugoszláv delegáltak ta­lálkoztak a Dőlni Miiholve-i Száva-hidou és megbeszélték a részleteket. Elsősorban a helyiérdekű vasútvonalak megnyitását sür­gették mindkét részről. A vegyes bizottság minden kérdésben elvi megállapodásra ju­tott, amelyeket jóváhagyás végett kormá­nyaikhoz terjesztettek fel. Rothermere lord 2599 dollár adományt küldeti a budapesti főiskolák menzáinak Newyork. február 8. Rothermere lord amerikai kőrútján Atlantic City-be is elláto­gatott, ahol Hellebrandt Ilona és Berta festőmüvésznők két portrét festettek róla. Az egyik portrét a festőmüvésznők Magyar- országnak ajándékozzák. Rothermere lord a két festőmüvészmőnek 2500 dollárt adott át azzal a rendeltetés­sel, hogy azt juttassák át adomány gya­nánt a budapesti főiskolák menzáinak. Rothermere lord Atlantic Cityben az egyik lap munkatársa előtt nyilatkozott is és nyi­latkozatában többek között a következőket mondotta: — Nagyon lehetséges, hogy Lloyd George Ieez Angliában az elkövetkezendő választások után a miniszterelnök és ezzel a revízió problémája a pralamentben diszkusszió tárgya lehet, — Csehszlovákia résztres* a jövő évi bu­dapesti fürdőkiállításon. A DND értesülése szerint illetékes helyen art tervezik, hogy Csehszlovákia a legmesszebbmenő előkészü­leteket tegye meg a jövő évi budapesti nem­zetközi kiállításon való részvételre. A tárgya­lások a központi fürdőszövetség és a buda­pesti rendezőség között már meg is indultak. Azt remélik, hogy a kormány segítségével si­kerül a kiállításon egy önálló csehszlovák pa- villont felállítani­— öt korona egy menzaebéd: Havonta ev szer láss vendégül egy magyar diákot! Prága, február 8. A képviselőház mai ülésén folytatta a belföldi munkapiac védel­méről szóló törvényjavaslat vitáját. Minthogy még számos szónok jelentkezett, valószínű, hogy a régi nyugdíjasok és régi tábornokok nyugdijilletniényeinek rendezéséről szóló ja­vaslatok közös vitáját csak a késő esti órák­ban kezdik meg. A mai ülést délután két órakor nyitotta meg Malypetr elnök. Az első szónok Ecker iparospárti képviselő volt, aki elfogadja a ja­vaslatot, melyet, csak a rendkívüli és kedve­zőtlen munkapiacra való tekintettel alkotnak meg. Javasolja, hogy a fürdőhelyek a fősze­zon alatt alkalmazhassanak külföldi szakem­bereket., Tucsny (cseh nemzeti szocialista) a ja­vaslat mellett beszél. Wolí (lengyel néppárti) védelembe veszi azokat a külföldieket, akik már a háború előtt a köztársaság területén éltek és ez a törvény most exiszteuciájukban veszélyezteti. Számos ilyen embernek nem ismerték el az állampolgárságát és kérvényüket azzal utasí­tották vissza, hogy lejárt a jelentkezési idő, jóllehet joguk volt az optálásra. Síern (kommunista) a javaslatot elfogad­hatatlannak tartja. Dérer fá^a^ja a kormány! Dérer (szociáldemokrata) a munkásosz­tály szempontjából nem kifogásolható a ja­vaslat, azonban a köztársaság határvidékein a külföld fogalma még igen kényes kérdés. Szlovenszkón és Ruszinszkóban számos em­bert külföldinek ismernek el, akik régóta laknak a jelenlegi köztársaság területén, azonban állampolgárságuk nincs meg és ez a törvény ezekre is vonatkozik. Az 1926. évi 152-es számú alkotmánytörvény (lex Dérer) az állampolgárság megszerzésének feltételei­nél azt mondja, hogy kivételt képez az, ha va­laki már teljesített katonai szolgálatot, ha fogságban volt a háború alatt, vagy pedig át­menetileg másutt a külföldön, tehát a köztár­saság területén kívül volt alkalmazásban. Ez­zel szemben a jelenlegi törvényjavaslat ilyen kedvezményeket nem ismer, hanem minden­kit külföldinek tekint, akinek nincs rendben az állampolgársága. Épp ezért javasolja a tör­vénycikk második paragrafusának módosítá­sát, hogy ez összhangban legyen a 152. számú alkotmánytörvénnyei, hogy olyan embereknek is engedtessék meg az itteni alkalmaztatás, akiknek még nincs rendben az állampolgárságuk. Dérer ezután élesen kritizálja és elitéli a belügyminisztérium eljárását az állampol­gársági kérdésben. Rámutat arra, hagy a viszonyok Szlovenszkón és Ruszin­szkóban még rosszabbodtak és elégülel- lonséget keltenek a lakosság körében. A hétezer benyújtott kérvényből, amelyek a 152. számú törvény alapján kérik az ál­lampolgárságot, a minisztérium állítólag csak háromezret Intéz el kedvezően, a többit elutasítja és pedig azért, mert a minisztérium olyan fel­tételeket is szab, amelyek a törvényben nin­csenek meg. Például azután is érdeklődik egy kérvényezőnél, hogy 1906 január 1 és 1910 január 1 között nagykorú volt-e vagy sem, mert ha nem volt nagykorú, akkor nem ad­ják meg az állampolgárságot. A törvényben ilyen feltételről szó sincs. A katonai szolgála­tot teljesítő személyeknél is nagy nehézsé­geket okoznak. Épp ezért követeli, hogy ezen a téren feltétlenül rendet teremtse­nek, mert hiszen a 152-es számú alkot­mánytörvénynek épp az volt a célja, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón kielégítsék mindazokat, akik hosszú évek óta itt lak­nak és nem volt meg az állampolgár­ságuk. Ezután még Gáti, Elstner. Schmerdc kommunista képviselők beszéltek. Majd Votruba előadó zárszava után a ház elfogadta a törvényjavaslatot. A nyugdíjasok Ugye A Ház nyomban áttért a régi nyugdíja­sak s a régi osztrák-magyar tábornokok nyugdijilletményeinek rendezéséről szóló két törvényjavaslat tárgyalására. Az előadó után elsőnek Brodecky cseh szociáldemokrata képviselő szólalt fel, majd Hoiota János ma­gyar nemzeti párti képviselő bedéit. A nagy szaktudással felépített beszédet lapunk hol­napi számában teljes terjedelmében közöljük. Az ülés még tart t Udrzsai beszédei mondott a véderdbizoitsás ülésén Prága, február 8. A véderőbizottság ma folytatta a nemzetvédelmi miniszter expozéja feletti vitát, amelyben Spacsek. Dávid cseh nemzeti szocialista, Hruska kommunista és Ryba cseh szociáldemokrata képviselő vett részt A vita folyamán újból felszólalt Udrzsai ■MwnHMBgumiiMiiiwi minii> —bb—aa—aa—a—■mi.m nemzetvédelmi miniszter, aki főleg a katonai aviatikáról, a katonai repülőgépek előállítá­sáról beszélt és védelmébe vette Csecsek tá­bornokot, a légi véderő főparancsnokát, akit az utóbbi időben több oldalról támadtak. Ezután a jágerndorfi tömeges megbetegedés­sel kapcsolatosan ismételten megállapítja, hogy fertőzésről van szó és nri <• valamennyi megbetegedett katona felépült. Udrzsai nyi­latkozata után Spacsek képvise javasolta, hogy a véderőbizottság egy alb’zot:súgót ala­kítson. amelynek a nemzetvédelmi miniszter a Cmjda-afférra vonatkozó öss>. iratokat be mutatná. Halmos isnáe kamutok Isis! Hadard pisplk afődja Esztergom, február 8. 'Tudósítónk táv­irati jelentése.) Serédi hercegprímás az el­hunyt Kohl Medárd helyébe oidulpüllőkéül Halmos Ignác prelátus-kanonokot, a szemi­nárium rektorát fogja megtenni. Budapest, február 8. Serédi hercegprí­más kedden délután fogadta a diplomáciai testület tisztelgéséi Elsőnek Orscnigo Cesa- re pápai nuncius jelent meg a hercegprí­másnál, utána a spanyol, román, osztrák, olasz, angol, lengyel, német, francia követe­ket fogadta, majd Pa-llier Václav, Csehszlo­vákia követe és végül a görög, amerikai, tö­rök, belga és holland követek jelentek meg a hercegprímásnál. — A magyar akadémikusok Corvina- egyesülete Briinnben február 10-én este rendezi nagy farsangi mulatságát, mely méltó megnyilatkozása lesz a brünni magyar egyetemi fiatalság életerejének. — Pénteken less Komáromban a biróválasz­tás. Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi já­rási hivatal értesítése szériáit a városi képviselő- testület pénteken alakul meg és ekkor e(jtd meg a városbi ró választást is. Erre vonatkozólag sokféle kombináció alakult, amelyek közül a legvalószí­nűbb, hogy a cseh és szlovák pártok, magyar szo­ciáldemokrata párt és zsidópárt kap többséget. E csoport jelöltje az eddigi városbiró: Csizmazia György. Valószínű, hogy a kommunisták is ezt az alakulást támogatják. A városi magyar pártok számarányuknál fogva az első városb;rőhe 1 yejlesi állásra tarthatnak számot, mig a második helyet­tesi tisztségre a kommunista pártnak lehet igénye. Imim MMIHH.IIWI III Iliim WWH Wlll '■ ,MSi, VC&, az d$o szereim REGENV- írU: /AARAI O ANDOR (36 Ezt mind helybenhagyták, Mészáros a leg­hangosabban. — január 2. — Az előadásokat elkezdtük de én még mindig Mészáros hatása alatt állok. Szeretném tudni, mi történt? Elutazott-e az az asszony? Nem tudok arról, hogy a másodikból kimaradt volna egy növendék. Nem akarok érdeklődni, mert feltűnő lehetne. Mészárossal találkoztam, de ő nem szólt semmit. Úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Egy uj bőrkabát­ban láttam, amilyet a földbirtokosok visel­nek- Ma, mikor fölvettük a fizetéseket, mel­lettem állott, de nem adott ötven koronát. Le­het, hogy csak a jövő hónapban akarja a tör­lesztést megkezdeni. Mindenesetre száz koronát fizettem be ma a bankba, kétszeresét az összegnek, amit kü­lönben szoktam. Nem tudo-m, mit gondolhatnak rólam? Az egyik napon kiveszek ezerkétszá­zat, másnap vissza teszek százat. Nem magya­rázhatom meg nekik . . . Holnap fel fogom hívni Madárt. — január 4. — Tegnap Mészáros tizperc- ben elment mellettem a folyosón. Egy pilla­natra mindketten önkénytelenül megálltunk. „Nos?" — kérdeztem súgva és zavartan, hogy mondjak valamit. Mészáros kinézett az ablakon: „Egy más megoldást találtunk" — mondta hangosan, mintha valami közönyös dologról beszélne. — „Egy sokkal kényelmesebb meg­oldást találtunk. No, szervusz." A két ujját nyújtotta megint, ahogy szokta, mint egy dzsentri és elsietett. Sokáig néztem utána. Különös ember. Valami baja lehet. Miféle más megoldást találtak? Érthe­tetlen. És semmi „Gáspár", semmi „cimbora", semmi kézszorongatás. Különös ember. Ma elkezdem a nagy feleifceteést. Isme­rem ezt a csendet, amivel ilyenkor fogad az osztály. Magam elé tettem a noteszemet és lassan lapoztam benne. Ilyenkor nem nézek az osztályra soha. „Madáf" — mondtam a nagy csöndben, mert megtaláltam a neve mellett a keresztet. De egy idegeu hang felelt, Fridecky hangja: „Hiányzik." „Meghűlt" — mondta egy máisik hang. Ez Neumann Teréz hangja volt. Végignéztem rajtuk: „Biztosan sokat filangérozott" — mondtam. Nem néztem a Csereyre, de érezhette, hogy ez neki szólt. Remélem, hogy ez egyelőre elég volt. Ebből érthetett. Nem akartam erő­sebben szólni. Leánynövendékek megróvásá­ban nem vagyok elég biztos. Egész órán fe­leltettem. Halasi után katasztrófába gramati- kai állapotok maradtak. Nem kezdhetem a nyolcadikosokkal újra a conjugátio-t. Ezt szó­vá fogom tenni a konferencián. Nincs sok örömöm ezzel az osztállyal. — január 7. — Ma öten hiányoztak. Per­sze, csupa meghűlés. Ismere mezeket a meg­hűléseket, konferencia előtt. Kettő-három min­dig szimulál. A lányok nem hiányoznak. Eljár mind a hat. Ma Zakárt és Lánczost vettem sorra. Ezek azok, akik röhöglek, mikor meg- dagadt. az arcom. Éppen ezért, elég elnéző vol­tam. Nem tartok haragot. Nem vagyok rész­rehajló. Ne mondhassák, hogy a tanár részre­hajló. Leányokkal, azt hiszem, különben is el­nézőbben kell bánni. Ez az egyetlen, amit ér­dekükben tehetek. Madár még mindig hiány­zik. Már negyedik napja. Nem valószínű, hogy szimulál. Azt hiszem tudna felelni. Ma arra gondoltam, hogy utánanézek. Ez egy kissé kö­telességem is . . . egy ilyen osztályfőnöki lá­togatás. Még meglátom. Ha holnap is hiány­zik, érdeklődni fogok. Tudom, hogy szegény- sorsú. Feltűnt nekem, hogy milyen vékony ka­bátja van. Jófejű fiú és szegénysorsu. Csereyt még nem hívtam fel. Ma, óra vége felé, gondoltam reá, hogy fölhívom. Már a szá­jamon volt a neve. B és D között kerestem a ceruzával. Nem volt más soron, csak a Cserey. Amikor fölnéztem, hogy kimondjam a nevét, láttam, hogy mereven néz reám, a könyvét már be is csapta, készen arra, hogy fölugor- jon és felelni kezdjen. Mereven nézett rám, nagy szürke szeme van. Azt hiszem, sáppadt is volt, lehet, hogy az izgalomtól. Zavarba jöt­tem. Ez most utólag bosszant, hogy zavarba jöttem. Nem szeretem, ha a növendékek kita­lálják a szándékaimat. Nincs feleltetési rend­szerem. Én kifürkészhetetlen vagyok. Ezért, akaratom ellenére, nem hívtam fel a Csereyt. Azt mondtam: „Babuják". Ez egy szlovák fiú. Horiborgas és nehéz- fejű. Három nap előtt felelt nagy kínnal. Nem akart hinni a fülének. Mint egy alvajáró, úgy állott fel, kétségbeesve. Tanácstalanul nézett körül. A rémülete olyan átlátszó volt, hogy töb­ben nevetni kezdtek. A Cserey is nevetett Ak­kor már bántam, hogy nem őt hívtam föl. Ba­buják nem nyitotta ki a száját. Nagy kínnal elolvasta a szöveget, — Satyra VI. Otii laudes et vitae rusticae — az első nyolc sort. Ezt több­ször átrágtuk már. A második sornál meg­akadt. „Mit nem ért?" — kérdeztem, mert meg­szántam­„Ubi" — mondta kétségbeesetten. Ez még nem fordult elő a gyakorlatom­ban. Ez mind Halasi bűne. Egy nyolcadikos, aki nem érti, hogy ubi. Csinos érettségi lesz, már előre örülök. Leültettem. Sajnáltam szegényt. Láttam rajta, közel van hozzá, hogy sírjon. Lenszőke fiú, a haját pomádévai keni, kék szemei vau­nak. Nem Írtam be semmit. Egy kissé érez­tem, hogy hibás vagyok- Nem is őt akartam feleltetni, hanem a Csereyt. Megmondtam ne­ki, hogy ez a Satyra a falusi élet örömeit di­cséri. Ezt neki illene ismernie. Persze, ha ubit nem ismeri föl ... Az osztály röhögött. Ezt kikértem magamnak. Ne tartsa senki kö­telességének, hogy röhögjön, ha én tréfálok. Nem tartok igényt reá. Ez évben először érzem azt, hogy untat a mesterségem. Nagyon fáradt vagyok. Kedvet­lenül megyek az órákra, örü.ök, ha csenget­nek. örülök, ha délben hazajöhetek, örülök, ha ülhetek a szobámban. Az ablaknál. Csak akkor vagyok nyugodt, ha idehaza becsuktam az ajtót s megtömtem a pipámat. A kaszinó is untat. Mióta Mészárost kártyázni láttam, föl se mentem. Ezt a naplót is csak megszokásból írom. Ha sötétedni kezd, abbahagyom. Szí­vesen ülök a sötétben egész délután, vacsora- időig. Lassan, összevissza gondolok mindent, félálomban, valami szuszékouy, szunyókáló ál­lapotban. Minden más untat. Ma arra gondol­tam, hogy nyugalomba megyek. Elég volt. Mindenből elég volt. Semmi nem Ízlik. Bosszús és mogorva va­gyok. Nem tehetek ellene. Most minden dél­után megiszom egy üveg vörös bort. Egyedül. Ez egy uj szokás, kezdem megszokni. Jólesik, szinte kívánom. Az újságok se érdekelnek. A sétát se kívánom. Ezen a héten alig jártam. Ma egész délután az ebédlőben ültem s hallgattam a kanárit és a stiglicet. Ezt az osztályt még végigviszem. Jövőre nyugalomba fogok menni, (Folytatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom