Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-08 / 32. (1659.) szám

1926 február 8, eserda. Törköly szenátor a magyar nemzeti j képviseletében terjedelmes deklaráció­ban védelmezte Mayer és Hanreich mandátumát a választási bíróság előtt Hft’anreich Máj er esetben csatlakozhattak, ha az egyez­ményt magukévá tették. Mayer és Hanreich és a magyarok Prága, február 7. A választási bíróság ma j folytatta a Mayer és Hanreich képviselők manda- j tuma ügyében benyújtott petiiió tárgyalását. A tárgyalást Hácha elnök KS-kor nyitotta meg és bejelentette, hogy Törköly József dr. szenátort mint a magyar nemzeti párt képviselőjét, meghív­ták a tárgyalásra.. Az elnök szavait Kórsai dr. biró tolmácsolta magyar nyelven Törköly szená­tornak. Törköly József dr. szenátor magyarul szólalt fel. Kijelentette, hogy a tárgyaláson, mint a ma­gyar nemzeti párt országos elnöke jelent meg s a párt nevében a következő előterjesztéssel kíván élni: Fentartja pártja nevében azt a tiltakozást, amely írásban az iratok között fekszik és amely .Tananseh párttitkárt a magyar nemzeti párt álta­lános, vagy eme panasz benyújtására legitimált meghatalmazottjának nem ismeri el és tiltakozik az ellen, hogy a magyar nemzeti pórt jogosult meghizottjának tekintsék. A magyar nemzeti párt Janaueehnak semmiféle meghatalmazást nem adott, a törvény szerint pedig Janausoht a meg­hatalmazotti minőség nem illeti meg. A Bund dér Laaidwirte, a Deutsche Gewerbe- partei, a magyar nemzeti párt és a Szlorenszkói Németek választási csoportja által állított közös listára esett mandátumot a választási csoportnak, nem pedig a választási csoportban résztvevő egyes pártoknak utalták ki, következésképpen ezen mandátumokkal csakis a választási csoport rendelkezik és inandáiumelvétel joga is kizáró­lag a választási csoportot illeti. Ezt kétségtelenül igazolja az 1920. évi 125. számú törvény 12. pa­ragrafusának 2. a. pontja, amely a panaszolási jo­got annak a pártnak, vagy csoportnak tartja fenn, amely érvényes jelöltlistát adott be. A jelen eset­ben a két szóbanlévö képviselőt a választási cso­port közös jelölőlistáján választották meg és a szavazók a választási csoport jelöltjeire adták le szavazatukat, nem pedig a választási csoportban résztvevő pártok jelöltjeire. Ezt bizonyltja a választási bíróságnál? még 1926-ban a Prések képviselő mandátumának meg­semmisítése érdekében beadott panasz ügyében hozott határozata, amely a beadványt elutasította, mert azt nem a választási csoport, hanem egyes pártok adták be. Nem kétséges tehát, hogy a pa­nasz beadására csupán a választási csoport jogo­sult Janauseh legitimációja Kérdés azonban, hogy Janauscfhnak van-e le­gitimációja arra, hogy a választási csoport nevé­ben fellépjen. Az 1920-iki választási törvény 205— 1925. sz. alatt hozott novellának 22. szakasza ki­mondja, hogy a pártok központi végrehajtó bizott­sága nevezi meg képviselőjét, akinek a pártot, mint meghatalmazott képviselőnek, a választási bíróság előtt képviselnie kell. A novella a választási pártok, illetve csopor­tok kérdését nem érintette, ezért most is ér­vényes a választási törvénynek az a paragra­fusa, amely pártokról, illetve csoportokról beezél. A Bund dér Landwirtének nem volt központi végrehajtó bizottsága, tehát a novella rendelkezé­seinek megfelelően nem is lehetett Janausoht fel­hatalmazni. Ha a választási csoportnak nincs köz­ponti végrehajtó bizottsága, akkor meg kelt alakí­tani a bizottságot. Miután azonban a bizottság nem volt meg, a közös klubnak, vagy az elnökségnek kellett volna a meghatalmazást kiállítania. Azonban a magyar nemzeti párt sohasem kapott meghívót ilyen ügyben való tárgyalásokra, tehát nem is adhatott meghatalmazást? az elnökség pedig, B@%^mB5®aESPS96gEg32^QaBg™®2a^0a Hatvány l?4M az Ítélet hatása alatt felles letargiába esett Hozzátartozói kérdésére is alig válaszol Budapest, február 7. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) December 11- én csukódott be a fogház kapuja Hatvány mögött és azóta a főtárgyalásig Hatvány nor­málisan és élénken viselkedett. Mindennap elvégezte szokott sétáját, dolgozott, olvasott és várta a főtárgyalás napját. A főtárgyalás után Hatvány teljes letargiába esett. Alig ér­deklődik valami iránt. Ha hozzátartozói meg­látogatják, még kérdéseikre sem igen vála­szol. Mikor felesége az Ítélet után másodíz­ben fölkereste, azt mondotta neki: Nem kí­vánhatom, hogy megvárja az én raboskodá- som hét esztendejét. Maga fiatal, nem várhat reám. Váljunk el, ha akar. Az asszony meg­nyugtatta férjét és kijelentette, hogy szó sem lehet erről, sokkal jobban szereti őt, sem­hogy elhagyná. amelyben Szexní-Ivány lőcsei és Kocaor Gyula képviselők a magyar nemzeti párt részéről ímartén helyet foglaltak, nem tárgyalt arról, illetve a két magyar képviselő sohasem vett részt olyan elnökségi ülésen, amely a kijára­táéról tárgyalt volna, következésképpen meg­hatalmazást som adhattak. Meg lehet állap itand tehát, hogy Janauseh nem jogosult a klub nevében eljárni és panaszt beadni. A magyar nemzeti párt 1927 szeptembe­rében foglalkozott a Bund dér Landwirte át­iratával és a választási egyezményt szintén hatálytalanította, de abból az okból,- hogy a Bund dér Landwirte szegfő meg az egyezményt, amikor a közös klub meg­kerülésével lépett be a kormányba. A választási egyezmény, illetve a csoport te­hát már feloszlott, amikor a petíciót 1927 ok­tóber 25-én beadták. Ekkor már s>enn a cso­port nem létezett, sem pedig ennek nevében panaszt nem lehetett beadni. A Bund dér Landwirte, a Deutsche Ge- werbepartei, a magyar nemzeti párt és a Zipser deutsche Partéi csoportjának válasz­tási egyezménye célszövetség volt, amely erős ellenzéki csoportot akart, alkotni. A Bund dér Landwirte később belépeti a kor­mányba, majd az országos pártvezetőséggel olyan határozatot hozatott, hogy az egyezség megszűnt. Előáll tehát az a helyzet, hogy aki ragaszkodott a célszövetséghez, azt éppen az Janauseh a választási csoport nevében adta be panaszát, tehát a Bund dér Landwirte nem jo­gosította fel. Janauedh a csoport nevében már azért sem járhat el, mert a Bund dér Landwirte országos pártveze­tősége 1927 júliusában értesítette a magy. nemzeti pártot, hogy „a köztük fennálló választási egyez­ményt hatálytalanítja, mert a magyar nemzeti párt megszegte a szerződést". egyezményszegő fél akarja kizáratni. Éppen ezért a panasz meritoriális értelemben is el­utasítandó. A tegnapi ülésen a Deutsche Gewerbe- partei a választási bíróságnak oly értelmű nyilatkozatot adott, hogy a pártnak a Bund dér Landwirtével való egyezsége más, mint a magyar nemzeti párt és a Bund dér Landwirte között fennálló egyezmény és hogy ez az egyezmény feljogosítja a pártot külön panasz tételére. Ha ez igaz is volna, nincsen jelentősége, mert tény ezzel szemben az, hogy a magyar nemzeti pártnak a Bund dér Landwirtével fennállott .egyezménye ré­gebbi volt, mint a másik és expressis vprbis áll az, hogy az egyezmény doíini- tiv volt, melynek értelmében magyar vagy német pártok a csoporthoz csak az A magyar nemzeti párt azért is áll Ma­yer és Hanreich mellé, mert ők voltak azok, akik a magyar-német barátság megterem'é- sén fáradoztak, a választási egyezmény gon­dolata is tolóik ered. Nem lehet tehát kö­zömbös a magyar nemzeti pártra nézve az ellenük beadott panasz, mert a magyar becsület kötelezővé teszi azt, hogy pártját fogja azoknak, akik kitar­tottak a nemzeti hűség, a célszövetség és a kisebbségi jogok érvényesüléséért foly­tatott harcuk mellett. Ezért kéri a választási bíróságot, hogy a pa­naszt utasítsa vissza. Törköly szenátor beszéde utón az elnök kijelenti, hogy Törköly előterjesztését meg fogja vizsgálni és annak megtörténtéig a tár­gyalást holnap délre elhalasztják. Majd kije­lenti, hogy a bíróság négy jogi és ténykérdés­sel fog foglalkozni és pedig a legitimáció, a reverzálds, a kizárás kérdésével és azzal, váj­jon Mayer és Hanreich aljas és becstelen okokból, csolekedíek-e, amikor szembehelyez­kedtek pártjukkal. A bíróság vámíían dUcfna sí óit A biróság holnap délben vagy határoza­tát fogja enunciálni, vagy pedig belekezd a petíció meritorikus tárgyalásába. Majd kije­lentette az elnök, hogy a biróság elvetette Dobyhal dr. védő tegnap elhangzott kisérő- inditványót a reverzálisra vonatkozólag, arra vonatkozó döntését pedig, hogy tanuk hall­gattassanak-e ki arra nézve, szabad volt-e a képviselőknek a közigazgatási reform ellen szavazni, a meritorikus tárgyalás idejére ha­lasztotta. Amerika is namiaorszas dünföbírősási szerződése nem teremti meg az iiazi béke eszközeit J©§! vitákban &snteteiiafe a siaakéliMril, de politika! &&yckbes nem — üelipgg ai IHtáiom meftsz&ntetfisát iavasolja — Washington, február 7. Coolidge elnök átküldte a szenátushoz ratifikálás céljából az Egyesült Államok és Franciaország között megkötendő uj arbitrázsszerzödésí. A szerződés szövegét, amelyet a ratifikálás napján lejárandó régi döntő bírósági szerződés megújítá­sának kell tekintenünk, csupán a ratifikálás megtörténte után hozza nyilvánosságra az amerikai kormány. Paris, február 7. A Petit Journal szerint a szerződés egy bevezető fejezetből és négy fejezetből áll. Az elöljáró fejezet megállapítja, hogy a két hatalom 150 esztendeje béké­ben ós barátságos viszonyok között él és kijelenti, hogy a két hatalom egymással szem­ben nem alkalmazza a háborút, mint nemzeti politikájának eszközét. Az első fejezet megállapítja, hogy min­den válás kérdésben, amely a két állam kö­zött keletkezhetik, egy egyeztető bizottság dönt, amely két, amerikai, két francia delegá­tusból és egy harmadik hatalom képviselőjé­ből éli. ' A második fejezet meghatározza, hogy az összes jogi természetű vitás ügyeket a hágai nemzetközi biróság, vagy egy más nemzet­közi biróság elé terjesztik, fentartva ezekre az ítéletekre az amerikai szenátus jóváhagyá­sát. A harmadik fejezet a döntőbírósági eljá­rás alól kiveszi az alábbi eseteket: 1. Azon vitás ügyeket, amelyek a két or­szág belső törvényhozásából adódhatnak. 2. Azon vitás ügyeket, amelyek egy har­madik hatalmat érintenek. 8. A Monroe-elvvel való összefüggésből eredhető vitás ügyeket. 4. Azokat a vitás ügyeket, amelyek a népszövetségi statútum rendelkezéseinek al­kalmazásából származhatnak. A negyedik fejezet végül kijelenti, hogy a. szerződés az amerikai szenátusnak és a francia parlamentnek ratifikálása után azon­nal érvénybe lép. Az uj francia-amerikai döntőbírósági szerződés aláírását a francia sajtó többsége rendkívül jelentős eseménynek tartja. Az Oeuvre különösen nagy jelentőséget tulajdo­nit az elöljáró fejezetnek. Másként vélekedik a Journal, amely megállapítja, hogy Amerika nem jelentette ki, hogy az elöl­járó fejezetet nem tartja a szerződés in­tegráns részének. Egyebekben a következőket. írja a lap: A szerződés nem teremti meg azokat az eszkö­zöket, amelyek az összes konfliktusokat bé­kés utón megoldhatnák, mert a fentartások keretében a jogi konfliktusok esetére a kö­telező döntőbírósági eljárást ugyan előirá­nyozza, a politikai konfliktusok esetében azon­ban csupán a kiegyenlítő eljárást tusi ki, amelynek csak fakültátiv jellege van. Mi történik akkor, ha ez a kiegyeztető el­járás meghiúsul? Ezt a kérdést tisztázni kel­lene. Az Echo de Paris kijelenti, hogy nem szabad semmit sem elmulasztani az Egyesült Államokkal való legjobb viszonyfentartására, azonban nem szabad olyan esztelennek sem lenni, hogy olyan barátságos ténykedést vár­junk Amerikától, amely az ő hagyományai­val és érdekeivel ellentétben áll. A francia- amerikai kapcsolatok kedvezően alakulhat­nak ki, ha a hyperbolák és alacsony hízelgé­sek helyett pozitív szellem tölti meg ezeket. Ugyanabban a pillanatban, amikor Kel­logg a francia—amerikai döntőbírósági szerződést szentesitteti, azt is indítvá­nyozza, hogy az U-naszádokkal való harc- módot a tengeri hatalmak adják fel. En­nek nem lenne más eredménye, mint az amerikai admiralitás hegemóniájának biztosítása az összes tengereken. London, február 7. A Daily News mai számában Capper amerikai szenátor köve­teli, hogy a legközelebb lejáró angol—amerikai döntőbírósági szerződést egy világos és tiszta háboniellenes szerződéssel helyet­tesítsék. Az Egyesült Államok népe ugyan nem akar az európai konfliktusokba beavatkozni, azonban Amerika tudatában van annak^hogy továbbra nem zárkózhatik el hermetikusan a többi nemzettől. Az olyan események,' ame­lyek más nemzetek békéjét fenyegetik, Ame­rikára is veszélyt jelentenek. Tokio, február 7. Kellogg nyilatkozatát, amely szerint az amerikai kormány abban az esetben, ha a világ többi tengeri hatalmai hajlandók ilyirányu szerződést kötni, lemond a tengeralatti naszádok háborús használatá­ról, Tokióban inkább jámbor kívánságnak, mint praktikus javaslatnak tekintik. Ugylát- szik, hogy Amerika tengerészeti kormányzata maga sem tartja komolyabb dolognak uj ja­vaslatát, mint a nemrégiben nyilvánosságra hozott 'flottanövelési programot, amelynek kivitelében elsősorban a tengerészeti körök kételkednek. Japán különben kész a javasla­tot elvileg elfogadni azon feltétellel, ha a többi hatalom is egyidejűleg magáévá teszi. Váratlan kmwmwMzls Norvégiában Oslo, február 7. Egészen váratlanul kormányválság következett be Norvégiá­ban. Nagyon valószínű, hogy a munkáskor- mány még a mai napon, vagy legkésőbb holnap megbukik. A demokraták, akik idáig támogatták a kormányt, a gazdasági programmal elégedetlenek, mert ez a pro­gram a csaknem paritásra hozott koronát veszélyezteti és a tökének külföldre való menekülését nagy mértékben előidézte. A demokrata párt ezért elhatározta, hogy a storthing ma kezdődő vitájában a kormányt cserbenhagyja. Politikai körökben úgy hi­szik, hogy a munkáskormány bukása után a demokrata Mowinkelt bízzák meg a kor­mányalakítással. — Uj kőszéntelep Losonctól délre. Lo­soncról jelentik: Csékányháza község határá­ban hatalmas kőszénrétegre akadtak. A kő­széntelep kiaknázására részvénytársaság ala­kul. A kőszén kiváló minőségű. A hozzáértők véleménye szerint a szénréteg a salgótarjáni rétegek folytatása. A Eund dér Landwirte szegte meg a páríegységet 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom