Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-08 / 32. (1659.) szám

2 n Benes — Stribrny — Gaida Hosy konstruálta mes Srámek lapja Benes, Sirlbrny és Gajda kulísszamősötti harcának törléneíéi Franciaország nem járni hozzá a washingtoni egyezmény revíziójához Pária, február 7. A minisztertanács ma délelőtt ülést tartott a genfi munkaügyi bi­zottság vitájának kérdésében. A francia kor­mány elhatározta, hogy kitart a francia par­lament határozata mellett, amellyel a wa­shingtoni nyolcórás munknapot ratifikálta és ellene szegült az egyezmény revíziójára vo­natkozó angol kormányjavaslatnak. K&szBbón áll a román lei stabilizálása London, február 7. A pénzpiacon úgy vé­lekednek, hogy a lej stabilizálása küszöbön áll. Az Angol Jegybank egyik képviselője Bu­karestbe utazott, hogy tárgyaljon a Francia Bank ottartózkodő főtitkárával és hogy a ro­mán pénzügyminiszterrel megbeszélje a lej stabilizálásának a jelenlegi árfolyam mellett való módozatait. A francia radikálisok és szocialisták a frank azonnali stabiiizáSását kóvetellk Pdris, február 7. A kamara kedden dél­után folytatta a nagy pénzügyi vitát. A felirat­kozott szónokok száma legalább fél tucatot tesz ki. A vita befejeztével Poincaré minisz­terelnök még egy összefoglaló beszédet tart A radikális párt és a szocialista párt kü- Jön-külön határozatot hozott, amely anélkül, hogy a kormánynak formailag bizalmat sza­vazna, követelni fogja az azonnali stabilizá­ciót a jelenlegi kurzuson. Poincaré el van ha­tározva, hogy a két indítványt visszautasítja ás lefogadja a Lonohenr-esoport napirend- indítványát, amely a feltétel nélküli bizalmat indítványozza. Arra számítanak, hogy ez a ja­vaslat könnyűszerrel éri el a báromszázötven- főnyi szótöbbséget. A vita azonban valószínű­leg csak a jövő hét keddijén fejeződik be. A biztosítások valorizációja a magyar képviselőim elótt Budapest, fémár 7. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonálja.) A képviselőház a valorizációs javaslat vitájának befejezte után Búd János pénzügyminiszter szólalt föl és a biztosítások valorizációjáról beszélt. Kijelen­tette, hogy az állam érdeke a magyar biztositó Intézetek megerősítése. A biztosítási alap 4 százalékos átértékeléséről lehet szó, de haj­landó 5 százalékos átértékelést lehetővé ten­ni a biztosítási a'lap képzésének elősegítésé­re, illetve elfogadja azt az elvet, hogy mind­addig fokoztassék az alap, ameddig egy 5 százalékos valorizációt lehetővé tesz. Prága, február 7. Előre várható volt, hogy Benes nem hagyja cáfolat nélkül Stri- bmynek Udrzal nemzetvédelmi miniszterhez intézett nyílt levelét, melyben Stribrny Be- nest nyíltan bizonyos oktrojtervek kovácso­lásával vádolta meg. A hivatalos csehszlovák távirati ügynökség utján a külügyminiszter értésére adja a nyilvánosságnak, hogy Stribrny állításai üres kitalálások s alkalma lesz majd legközelebb a nyilvános­ság előtt utalni ezekre a koholmányokra. Azonban nem a cáfolat bír érdekességgel, hanem az a kommentár, mellyel egyes lapok ezt a hivatalos bejelentést fogadták. A Srá­mek m i ni sz t e reLn ökhelye ttesh ez közelálló Prazsky Vecsemik humorral jegyzi meg er­re, hogy a külügyminiszternek néhányszor volt már ilyen „alkalma", de eddig egyetlen egyszer sem élt vele. Varsó, február 7. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a lengyel lapok, szerint Voldemaras, Litvánia miniszterelnöke fel­hagyott Lengyelországgal szemben eddigi magatartásával és hajlandónak nyilatkozott fölvenni Lengyelországgal a békés tárgyalá­sokat. A béketárgyalások színhelyéül Kopen- hágát szemelték ki, ahová február 25-re vár­ják a delegációkat A lengyel lapok kovnói jelentését ma a varsói hivatalos körök időelőttinek és pon­tatlannak nyilvánították. A tárgyalások színhelyére és időpontjára vonatkozólag Lengyelországnak kell újabb ajánlatot tennie. A lengyel jegyzék azonban még nem készüli el és valósiznüleg csak a bét végén küldik el Kovnóba. Lehetséges, hogy Lengyelország Litvánia kívánságára elfogadja azt a színhe­lyet és azt az időpontot, amelyet Litvánia kí­vánatosnak tart Berlin, február 7. A Berliner Tagblatt kovnói jeleatése A legszenzációsabb megállaipitás azonban a Prazsky Vecsemiknok további kommentár­ja, moly ugylátszik végleg tisztázni óhajtja a szokolünnepségek időjén tervezett oktroj ter­vek homályos kérdését. — Mi a* egész oktrojhistóriát a követke­zőleg konstruálnék meg — irja szóról-szóra a Prazsky Vecsernik. — Az aktrojt egyaránt akarta úgy Stribrny, mint Benes, mindegyik a saját céljai szerint és a aajáí szakállára. Mindketten igyekeztek megnyerni Gajdát, a vezérkar akkori főnökéi Gajda Stribrnyro, az akkori nemzetvédelmi miniszterre tette föl a maga kártyáját. A két front között az­tán élot-halál-harc támadt a kulisszák mö­gött. A hradzsini klikk, a légionáriusok és a saját sajtókoneeruje segitségével Benes győ­zött: Stribrn^ elbukott s Gajda is elbukott. Körülbelül igy állhat a dolog. A Prazsky Vecsernik cikkére a cáfoló- apparátus eddig még nem lépett működésibe. a litván kormány átalakításáról számol be. Miután Schillings báró igazság­ügyminiszter tegnapelőtt visszalépett és he­lyébe Voldemaras párthive, Schilinkas került, most Mustaikis belügyminiszter is beadta le­mondását és Voldemaras egy másik párthivét, Noreikát bízza meg a belügyi tárca vezetésé- veL Milcius állami főellenőr szintén vissza­lépett Ai nj kormány tehát teljesen Voldema- ras legszemélyesebb híveiből alakút Riga, február 7. Az Elía cimü ap közli Birskisqhka professzornak, a litván újságíró- egyesület elnökének Zaleski lengyel külügy­miniszterrel Varsóban folytatott beszélgeté­sét. A beszélgetés egyik részében Zaleski ki­jelentette, hogy a lengyel kormány nem tá­maszt elvi nehézségeket a vilnai területről an- Dak idején kiutasított litván tanítók visszaté­rése útjába, a lengyel kormánynak azonban minden esetben külön döntést kell hoznia. A lengyel külügyminiszter hangoztatta a két or­szág kulturális kapcsolatnak szükségességét A lengyel-litván tárgyalásokat sok morális akadály nehezíti meg Vilnában ujMI latartóstaftják a litván vezetőket — Voldemaras átformálta kormányát 1928 február 8, szerda* A Lietuvos Aidas cimü lap jelentése sze­rint ViInában újból letartóztattak több litvánt, akik ellen azt a vádat emelik, hogy agitációt folytattak a litván nemzetiségű lakosság köré­ben, hogy a litvánok ne vegyenek részt a kü­szöbönálló szejm választásokon. A kovnói lap jelentések szerint a litván emigránsok Vilnában uj litván szocialista pár­tot alapítottak. Bérmozsalom az északcselforszáÉl bányavidéken Prága, február 7. Az északcsehoTszági bányamunkások bérmozgalma sztrájkkal' fe­nyeget. Amennyiben a bányatulajdonosok jövő péntekig nem veszik föl a tárgyalásokat a béremelést kívánó munkásszervezetek kép­viselőivel, altkor az északi szénvidék mun­kássága beszünteti a munkát. A Právo Lidu értesülése szerint a sztrájkot proklamáló plakátok már ki vannak nyomatva. A sztrájk a bányatulajdonosok elutasító maga­tartása esetén február 13-án veszi kezdetét. Az amerikai szenátus bízott- sása elhatározta a MoaMt ideien vasvon visszaadását Washington, február 7. A szenátus pénz­ügyi bizottsága ma befejezte tárgyalásait a ; lefoglalt idegen vagyon felszabadítására vo­natkozó bili ügyében. A bizottság megbízta elnökét a jelentés kidolgozásával, amelynek csütörtökig kell elkészülnie. Kifejezetten el­határozták, hogy az 1917. év folyamán ural­kodó szuverén német fejedelmeket és csa­ládtagjaikat, akiknek német hajózási vállaló­tokban volt érdekeltségük, nem kártalanít­ják. Elfogadták a szenátusnak azt az indít­ványát is, hogy a német kormánnyal felve­gyék a tárgyalásokat a döntő bizottságnál el­késve bejelentett igények ügyében. Március elején válasz! elnököl Portugália Paris, február 7. A Petit Párisién és a Journal szerint a portugál köztársasági el­nöknek, Carmena tábornoknak meggyilkolá­sáról tegnap a világsajtóban elterjesztett hi- rek teljesen légből kapottak. A Chicago Tri­büné lisszaboni távirata szerint a portugál köztársasági elnököt március 4-ón választják meg és ezzel Portugália megteszi az első lé­pést a normális viszonyok felé. Az elnökség legKomolyabb jelöltje Carmona tábornok, aki ollenzék hijján valószínűleg könnyű győzel­met arat. az első szeretem REGÉNY* irU: /AaRAI SÁNDOR (35) .Nem szólt, egyszer sem mert szólni. Tudta, kai szól... én, barátom magam sem tudom. Talán lelövöm öt. Vagy magamat. Ismer engem. Ha az indulat elragad .Tudom, nem mer szólni. De most barátom, de most...“ „De most?" — kérdeztem lélegzetfojtva. „Gáspár," — mondta és eltakarta tenye­rével a szemét. — „Kétségbeejtő helyzetben vagyok. Az asszony másállapotban van. Érted? Gyermeket vár. Érted? Most képzeld: a fiú ott ól vele. Micsoda helyzetek, barátom. Már nagy fin, már másodikos... nem, ne kér­dezz. Mindent megtudhatsz, ha akarsz. Most képzeld el az én helyzetemet. Az osztályban. !A fiú minden pillanatban fecsegni kezdhet, ha megtud valamit. Ha kitudódik, elveszett ember vagyok. Felfüggesztenek. A koldusbot, Gáspár, a koldusbot. Nemcsak nekem, a sze­gény feleségemnek is. S a botrány! El kell hagynunk a várost. Hová menjek? Miből él­jek? Csak te segíthetsz. Gáspár. Csak te?" „Én?" — kérdeztem megdöbbenve. 'Az első gondolatom egy nagy képtelenség volt Mészáros talán azt kiván-ja, hogy vegyem el a kedvesét féleségül? Megborzongtam. — „De mit tehetek én? Mi kell?" Mészáros ősszeroskadt a székben. „Pénz" — mondta szinte hangtalanul. Én fölléfegeztem. Képtelen gondolat. De ha csak pénz kell... meg is (mon dtam neki: „Ha csak pénz kell.. „Tudtam," — mondta egyszerre nagyon étén ken és újból megragadta a kezemet. — „Tudtam, te öreg barát. Éreztem, hogy jő helyre jövök. Gáspár, hallgass ide. Meg fogsz menteni. A terv készen van az utolsó rész létig. Ha lesn pénz, az asszony elhagyja a várost. Hazamegy az anyjához, messzire in­nen. A fiú velemegy. A nyugdiját megkapja ott is. A fiút átíratjuk egy más intézetbe... ezt én elintézem. S az anyjánál, ott... meg­várja a gyermekemet. Aki jön. Az én sze­gény ... szegény gyermekemet, Gáspár. Éhez kell a pénz. Honnan vegyem? A hitelem ki­merült. Éhez kell a nyomorult pénz, az átköl­tözéshez, valami kis tőke, az első időkre... Aztán, ha a gyermek már itt lesz, tudni fogom a kötelességemet. És neked, neked mindent visszafizetek. Utolsó fillérig. Minden: elsején, ahogy a fizetésünket kapjuk... az első te leszel, akinek visszadom .. „Hagyd ezt," — mondtam neki. — „Nem erről van ezó. Attól félek, hogy nekem nincs elég..." Ezen megdöbbent: „Az lehetetlen," — mondta. — „Neked ... Neked kell pénzednek lenni." Ezt egészen más hangon mondta, bizto­san, szinte fenyegetően. Megijedtem. Fogalmam sem volt, mennyi pénzt akar? Mibe kerül az ilyesmi? Nekem tizenkétezer koronám van. Valamit meg is kell tartanom. Elég ez? És odaadjam neki? | Jő helyre adom? A múltkor gondoltam arra, í hogy odaadom valakinek. De Mészárosnak? I Fogalmam sem volt, mennyi kell az ilyes-1 { mihez? Nyolcvan korona? Tízezer? Soha nem ‘ csináltam ilyesmit. } . .1 „Ezer..." — mondta Mészáros. — „Vagy mondjuk: ezerkétszáz ... S én két év alatt, barátom... Minden elsején Ötven koronát.. Elcsuklott a hangja. Megsajnáltam. „Jó" — mondtam. — „Gyere föl holnap délelőtt a tanáriba. Elhozom a pénzt." Megragadta a kezemet „Barátom," — mondta, — „Mivel köszön­jem?" A szemében könny csillogott. ... Az eliébb ment el. Nem tehetek róla, dé az az érzésem, hogy csak ezer koronára számított. Nem szabadulok ettől az érzéstől. Hogy az asszonynak csak ezer koronát fog adui és kétszázat megtart magának. Alantas gondolat, de nem szabadulok tőle. Mindegy, oda fogom adni a pénzt. Talán jót teszek vele. A felesége olyan kétségbeesetten szokott nézni... Különös ember. Majdnem egyidős velem Hogy* bir el ilyesmit? Én beleőrülnék. A szégyenbe, a bonyodalmakba. Már az, ha pénzt kellene kérnem valakitől. Ebben az évben mégis történt vétem va­lami. Egy ember megcsókolt és kettőn pénzt kértek tőlem, — December 29. — Késő éjjel Írok, le­fekvés előtt. Most jövök a kaszinóból. Délelőtt bementem a bankba és fölvettem ezerkétszáz koronát Egy ezrest, két százast Régen volt ennyi pénz a kezemben. Kellemetlen érzés. Ez a pénzfölvétel különben meglepte a ban­kot. A hivatalnok kétszer is megkérdezte: „Ezerkétszázat?" Mindig csak befizetni szok­tam. Az aligazgató is kijött. Beszélgetni kez­dett: „A tanár ur elutazik?" — kérdezte. Zavarban voltam. „Nem," ~ feleltem röviden. Nem magyaráztam. Mi közűk hozzá? Kelle­metlen érzés volt. Mikor kimentem a banképületből, érez­tem, hogy mind utánam néznek. Még hírbe I fogok keveredni. 1 ! . Rögtön az intézetbe siettem. Mészáros imiár várt a tanáriban. Miég kelten voltak benn, i kollegák, a teremben, azért nem sokait be­széltünk. Szó nélkül kezébe csúsztattam Mészárosnak a pénzt. Hamar megragadta a kezemet. „Köszönöm," — suttogta. — „Ezer­szer köszönöm ...“ Elhúztam a kezemet. Ma este későbben mentem föl a kaszinó­ba. 'Amit most föl akarok jegyezni, az nem háborít fel. Inkább elszomorít. Sajnálom Mészárost. Mikor az olvasó-terembe léptem, megpillantottam Mészárost, aki a másik tereimben egy kártyaasztal mellett ült és nagyobb kör vette körül. Mindenki őt figyelte. Az aljegyzővel játszott, aki nagy kártyás. Mészáros két lapot tartott a kezében, s a másik kezében zsebkendő volt, amivel időn­ként a homlokát törölte. A tekintete merev volt, üveges. Hallottam hangját, amint reked­ten emt mondta: „Tartom." Aztán egy lapot vett. Akik körülőt to álltak összesúgtak. Mészáros eldobta a kártyát. Előhúzta a tárcá­ját. Egy ezrest dobott az asztalra. Mindenki hallgatott. A mi kaszinónkban ritkán játsza­nak ilyen nagyba. Az aljegyző szótlanul visszaadott neki. Számoltam a bankjegyeket: hétszáz koronát. Hét darab százast. Ez, amit láttam, nagyon felizgatott. Gyor­san elmentem, szinte menekültem, mielőtt Mészáros észrevesz. Rendkívül sajnálom Mészárost Szégyellem magam, valami ilyes­mi. Félek a pillanattól, mikor legközelebb találkozni fogok vele. — Decombor 30. — Ma hallottam a kaszi­nóban, hegy Mészáros 700 koronát veszített tegnap este. — január 1. :— Ma délben az igazgató lakásán találkoztam Mészárossal, a kötelező újévi üdvözlő látogatás alkalmával. Derül­ten jött felém és barátságosan megszorította a kezemet, Nem szólt semmit. Különös ember. Az Igazgató elmondta, hogy a miniszter elfo­gadta Szilassy lemondását. — „Elveszett ember" — mondta az igaz gató. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom