Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-07 / 31. (1658.) szám
Mai számunk 12 oldal ' Mai számunk 12 oldal Q 7 *P| 1 V1L évf. 31. (1658) szám . Kedd » 1928 február 7 ry^<WARHmMB Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága Un Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul \7J\\\. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha k Mills vivendi Titulescu állása megrendült jLoisddnfeöl minél vissza iseli térnie Bakares &e — & reisSH KSsvélemény elégedetlen a román jegyzék Kianglával a ssentgottkárdl incidens egyében — Tltnlesca sis újságírók esett rendkl^eii ingerültséget érni cg Prága, február 6. (h. ö.) Még alig fejeződtek be a szemkápráztató ünnepségek, amelyekkel Magyar- ország társadalma nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül mutatta be hódolatát az uj esztergomi' hercegprímásnak és alig oszlott szét a levegőben a tömjén illatos füstje, amely Magyarország legmagasabb rangú főpapjának az esztergomi bazilikában pontifikáit első miséjét körüliengte, amikor Benes csehszlovák külügyminiszternek a Vatikánhoz intézett jegyzéke utján a közvéleménynek máris tudomására hozták, hogy Róma és Prága legutóbb kötött megállapodásai értelmében a fiatal érsekprimás a közel jövőben el fogja veszíteni annak a joghatóságnak egy igen tekintélyes részét, amelyet elődeinek hossza sora kilenc évszázadon át gyakorolt. A pápai Kúria és a csehszlovák kormány között létrejött modus vivendinek első és legfontosabb rendelkezése ugyanis az, hogy a jövőben az egyházmegyék határai össze fognak esni az államhatárokkal. Ez a változás legfőképpen az esztergomi érseki egyházmegyét érinti. Mert igaz ugyan, hogy a prágai és ol- mützi főegyházmegyének területe is átnyúlik a német birodalomba és viszont a boroszlóí érsek joghatósága is kiterjed Csehszlovákia történelmi országainak egy részére, de az uj megállapodások a prágai és az olmützi, valamint a boroszlói érsekek joghatóságának terüleiét távolról sem nyirbálják meg annyira, mint az esztergomi érsekét, aki eddig majdnem egy millió csehszlovákiai katolikusnak volt az egyházi főhatósága. Ő vészit legtöbbet a modus vivendi következtében és utána mindjárt a szatmári püspök következik, aki eddig Ru- szinszkó római katolikus híveinek főpásztora volt. Könnyen érthető tehát, ha Magyarországon fájdalommal vettek tudomást a készülő változásokról. Csehszlovákiában a hivatalos körök a modus vivendi létrejöttében az állami konszolidálás újabb tanujelét látják és még azok is üdvözlik, akik eddigelé a katolikus egyház legnagyobb ellenségeinek bizonyultak. Érdekes azonban, hogy a szlovák katolikusok, akiket a modus vivendi talán legkisebbről érdekel, egyáltalán nincsenek elragadtatva tőle. így például a Slovák, Hlinka pártjának szócsöve kevesli azokat az eredményeket, amelyeket a megállapodás a katolikus szlovákságnak hozott. Szemére vetik Benesnek azt a szerintük cinikus kijelentését, hogy a modus ’ vivendi „nem egyértelmű a konkordátummal", hibáztatják, hogy a katolikus iskolaügy biztosítására intézkedéseket nem tartalmaz, de legfőképpen azt fájlalják, hogy Szloven- szkó nem kap külön érseket. Ami különösen az utóbbi kifogást illeti, kétségtelen, hogy nem egészen alap nélküli, mert ha a szlovenszkói megyéspüspökök közvetlenül a prágai, vagy az olmützi érseknek érseki joghatósága alá fognak tartozni, a helyzet szlovák nemzeti szempontból legalább is nem lesz ideális. j De ha már a katolikus szlovákok sincsenek megelégedve az egyház és állam közti kérdések uj rendezésével, mit szóljanak hozzá a ( katolikus magyarok? Nem áll jogunkban, ; hogy ebben a kényes kérdésben elébevágjunk ' a szlovenszkói magyar katolikus társadalom hivatott állásfoglalásána kés ezért teljes tár- j gyilagossággal csupán arra kívánunk rámutat- | ni, hogy a modus vivendi a magyarság szem- j pontjaooi natarozott visszaiejiodést jeleni, j Nem azért, mert az esztergomi érsek és aj szatmári püspök joghatósága a köztársaság, magyarlakta vidékein meg fog szűnni; hiszen ; ' valóságban ezeknek a főpapoknak jurisdik-j dója már az elmúlt évtizedekben is voltaképpen csak névleges és jelképes volt, hanem . gokkal inkább azért, mert a Szentszéknek a 1 London, február 6. A Párisiből ideérkezett hírek szerint a román sajtó a leghevesebben támadja Titulescut, mivel a Mussolini ivei folytatott megbeszélései következtében a román jegyzék hangja lényegesen eltér a csehszlovák és jugoszláv jegyzék hangjától. Párában az a hír járja, hogy Titulescu állása erősen megrendült és önmaga is bevall annyit, hogy a helyzet szükségessé teszi Bukarestbe való mielőbbi visszatérését Egyébként a sajtófogadtatás alkalmával egy jugoszláv újságíró megkérdezte Titulescut, vájjon igaz-e, hogy Románia eltávolodik a kisantanttól és Rómáihoz közeledik, továbbá, hogy ölaszor, ; f.g kisantantellenes politikát tervez-e esetleg Magyarország és Bulgária bekapcsolásával. Titulescu erre igen indulatosan azt válaszolta, hogy Olaszország politikája teljesen megegyezik a kisantant politikájával. A mai párisi reggeli lapok jelentése szerint Titulescu minden interjújában a leg- kétségbeesetteibb módon igyekezett összhangba hozni Romániának a kisantant és Olaszország iránti készségét. A Times párisi tudósítója szerint Titulescu minden oly kérdésre, amely római látogatására vonatkozott, rendkívüli ingerültséget árult ©1. London, február 6. Titulescu tegnap angol újságírókat fogadott és hosszabban elbeszélgetett velük. Kijelentette többek között, hogy véleménye és meggyőződése szerint Olaszország a fennálló szerződések kere- toi között békepolitikát óhajt folytatni. Mint Franciaország és Jugoszlávia szövetségesének, Romániának is nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy az óla sz-fr a nci a-jugo szláv szövetség létrehozatalában segíthessen. Románia a maga békepolitikáját a legnagyobb egyetértésben kívánja folytatni Angliával, Olaszországgal, Franciaországgal és a kásán tant államaival. Nagy súlyt helyez az egykori ellenséges hatalmakkal való békés kapcsolatokra, amiknek egyetlen előfeltétele, hogy ezek a hatalmak a békeszerzödeseket ne tegyék vita tárgyává, hanem lojálisán fogadják el és vessék alá magukat Hangsúlyozta azután a román külügyminiszter, hogy a fegyvercsempészésekkel kapcsolatos román jegyzék nem olasz kívánságra kapott módosított szöveget, hiszen még miI j prágai kormánnyal kötött megállapodásai an- | nak az irányzatnak felülkerekedését látsza- ; nak jelenteni, amely a katolikus egytjáz nem- j zitfolöíti sz~-vezetőbe is beleviszi a naeiona- ] lizmust. A modus vivendinek egyik pontja úgy | szól, hogy a jövőben a kormány kifogást emel- í hét a Vatikán mindazon jelöltjeinek püspök- J ké való kinevezése ellen, akik „irredentista, , szeparatista, vagy az alkotmány, avagy az ál- ; lám közrendje ellen irányzott tevékenységben | vétkesek-'* Ennél a pontnál nem lehet megfeledkeznünk arról a tényről, hogy itt mindig , vannak bizonyos soviniszta körök, amelyek az 1 irredenta vádját szokták emelni mindazon előtt elutazott volna, Benes külügyminiszter javaslatainak megfelelően készült el a jegyzék és irta azt alá. Az újságírók kérdésére elismerte a román külügyminiszter, hogy a román közvélemény a jegyzek hangjával elégedetlen és hogy bukaresti minisztertársai figyelmeztették őt arra, ha az ország hangulata nem változik, meg kell útját szakítania és hazatérnie. Páris, február 6. Az Eoho de Paris kifejti, hogy luulescut igazságtalan ul támadják, ha azt hiszik, hogy Olaszország támogatását az erdélyi kérdésben akarta igénybevenni. Ez a kérdés Románia szempontjából egyszer és mindenkorra szabályozást njv t, tehát legkevésbé sem volt szüksége a román külügyminiszternek olasz támogatásra és még kevésbé kellett ezért az áiiitőlagos támogatásért ellenszolgáltatásokra köteleznie magát az olasz balkánpolitika alátámasztása irányában. Közelebb jutunk a valósághoz, ha feltesszük, hogy a román külügyminiszter a közvetítő szerepét igyekszik játszani egyrészt Olaszország és Jugoszlávia, másrészt Olaszország és Franciaország között. Hamis beállításnak látszik az is, mintha a ki sántán bnak a magyarországi fegyvercsempészések ügyében készített tiltakozó jegyzéke a román külügyminiszter magatartása miatt késedelmeskedett volna. Titulescu már a kezdet kezdetén elfogadta és helyeselte Benes álláspontját és magáévá tette javaslatait. Miután azonban a népszövetségi tanács rövid időn belül nem tűzött ki ülést, a román külügyminiszter joggal kérhette, hogy a jegyzéket csak a Mussolini vei folytatott tárgyalások befejezése után nyújtsák át. Páris, február 6. Az Oeuvre mai számában meglepően éles támadást intéz Titulescu külügyminiszter ellen. Bár Titulescu tagadta —írja a lap —, hogy pénzügyi tárgyalások miatt jött Parisba, mégis nyilvánvaló, hogy itt akarja beinkasszálni a többé-kevésbé indiszkrét római ügyn ökösköd ősének diját. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a román politikusok demarsai végeredményben majdnem minidig belpolitikai hátterüek. így van ez Titulescu párisi tárgyalásaival is. Titulescu meg akarja szerezni Franciaország támogatását a Rratianu-klikk számára. Franciaország azonban jobban teszi, ha megvárja, hogy ütnek ki a romániai választások, melyeket remélhetőleg becsületesen és tisztán fognak megrendezni és végrehajtani. PoMemaras eEged Hajlandó a Lengyelországgal való békés tárgyalásokra Kovnó, február 6. Volűemaras, Litvánia miniszterelnöke felhagyott Lengyelországgal szemben eddigi konok és zárkózott magatartásával és hajlandónak nyilatkozott a. Lengyelországgal való békés tárgyalásokat hivatalosan is felvenni. A béketárgyalások színhelye valószínűleg Kopenhága lesz, ahová február 25-én várják a delegációkat. Stresemann külKgymMszler szabadságon Berlin, február 6. Stresemann dr. német birodalmi külügyminiszter ma délután kezdi meg szabadságát és Cannesen át Genfbe utazik. M adfikértifis rendezne léiül nem lehet szfi a Eajnavldék kiüríti! §i SS London, február 6. Az Observer hosz- szabb cikkben foglalkozik Stresemann és Briand beszédével, különösen pedig azokkal a részekkel, amelyek a Rajna-vidék kiürítéséről szólnak. Megállapítja, hogy ebben a kérdésben a legfontosabb szava Angliának van és hogy Anglia beleegyezésével a Rajna-vidák azonnali kiürítésének ut- jából minden akadályt el lehetne hárítani. A legnagyobb nehézséget kétségtelenül Franciaország anyagi kártalanítása képezi. Ez a kártalanitás csakis ötszázalékos birodalmi pénztárjegy kibocsátása által történhetnék meg, de ezek a pénztárjegyek a mai viszonyok között sem Londonban, sem Newyorkban nem számíthatnának hetvennél magasabb kurzusra- Ilyen kedvezőtlen kibocsátási kurzust pedig nem lehet megkockáztatni mindaddig, amig Franciaország elutasítja az Angliával kötött adósságtörlesztési megállapodás ratifikálását. Briand- nak be kell látnia, hogy az adósságkérdés figyelembevétele nélkül néni képes a jóvá- táteli problémát sem megfelelően megoldani. magyarok ellen is, akik az állam és annak törvényei iránt a köteles lojalitással viseltetnek igyan, de nyelvüket, leszármazásukat és nemzetiségüket soha meg nem tagadják. Ezeket az aggodalmakat teljesen eloszlatni csak akkor lehetne, ha az egyházmegyei határoknak csak ezután következő végleges meg- áüapilá ’ánál a Szentszék ahhoz az elvhez ragaszkodnék. hogy a köztársaság magyar lakossága részére külön püspökség, vagy adrpi- n í'/traiura szerveztessék és annak élére magyar nemzetiségű főpap állittassék. Ismerjük a csehszlovákiai magyar katolikusok vezető egyéniségeinek véleményét, akik egyedül ezzel a megoldással látják biztosítottnak nemcsak a magyarság, de az egyház igazi érdekeit is. Az esztergomi egyházmegye eddigi szlovenszkói részén nem kevesebb, mint fé.millió magyar él zárt egységben. Ezek a katolikus magyarok az elmúlt évek szomorú tapasztalatai után attól félnek, hogy nemzetiségük veszélybe kerül, ha véglegesen egy szlovák főpap joghatósága alá kerülnek. Azt kívánják tehát, hogy minden egyházközség, ahol a lakosságnak legalább a fele magyar nemzetiségű, egy magyar egyházmegye részévé váljék- Méltányos és jogos kívánság ez, amely mögött ott áll az egész magyar társadalom.
