Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-19 / 42. (1669.) szám
4 jcagBssmw^EiTOwi 1928 február 19, Bemard Shaw a anexifcdl egyháiaiddiésrel Mit mondat! a pápa a világsajtó számára Calles rémuraBmáról, s miért hallgatta eS ezt az amerikai sajtó? London, február 18. Bemard Shaw a londoni „Universe" legújabb száma szerint rendkívül érdekes levelet intézett Williams amerikai szerkesztőhöz, a katolikus „Cammenwealt" kiadój álhoz a mexikói egyházüidözéssel s az amerikai sajtónak erre vonatkozó hallgatásával kapcsolatban. Williams néhány hónappal ezelőtt Rómában járt s a pápától nyilatkozatot eszközölt ki lapja számára a mexikói egyházüldözés ügyében, azzal, hogy e nyilatkozatot nemcsak lapjában fogja közölni, hanem az egész világ angol nyelvű sajtójának felhasználás végett meg fogja küldeni. 14 pápa kivételesen teljesítette est az egyébként szokatlan kívánságot e „üzenete" újévkor a legtöbb lapban világszerte meg is jelent. Annál feltűnőbb volt, hogy az amerikai ujságszindiikátus a pápai üzenetet közlő cikket visszautasította azzal, hogy ez „katolikus propaganda" volna. WiUiamsnak ekkor az az ötlete támadt, hogy megkérdezze Bemard Shawot, mi a véleménye erről az elzárkózásról. Shaw a következő levéllel felelt WiUiamsnak: — Tisztelt Uram! Nem tudom elképzelni, milyen gondolat vezeti az amerikai sajtót, amikor olyan cikk közlését megtagadja, amelyet voltaképpen pápai interjúnak lehet tekinteni. Ez a cikk magában is újdonság, szenzáció, egy mindenképpen kimagasló személyiségről lévén sző. — Maga a tény, hogy a pápa végre beleegyezett, hogy necsak a szószéket, hanem a sajtót is felhasználja, mint nyilvánossági eszközt, szenzációs újdonság volna, még ha üzenete nem szólna is másról, mint a terméskilátásokról. — Az ellenvetés, hogy a pápa római katolikus és nem daytoni baptista s hogy ezért az ő nézetei amerikai újságokban nem foglalhatnak helyei, lehetetlen európai részről *. választ adni. — Van egy régi mese, hogy egy jámbor :;eanber halála után a mennyországba érkezik s kéri, hogy vezessék Teremtője elé, akit oly soká szolgált minden földi jutalom reménye nélkül; azonban azt mondták neki, hogy ez lehetetlen, mert az Úristen — meghalt. Mi európaiak valamiképp olyant érzünk, mint aminőt ez a jámbor ember érezhetett a mesében, mikor azt halljuk, hogy Amerika ennyire elvesztette az eszét — Sohasem tudtam megérteni, miért hallgatott el az angol sajtó oly hirtelenül a mexikói események dolgában, holott kezdetben napokon át hangsúlyozta, hogy az egyház és az állam harca Mexikóban elsőrangúan érdekes esemény. — Ha az orosz kormány bármennyire visszautasítja a görög egyház tanait, mint népámitást, mégis megtűri, bárha megvetőleg is ezt a kultuszt, érdekes volna megtudni, miért nem lehetne a mexikói kormány is ennyire türelmes és miért viselkedik Gallés mgol Erzsébet módjára, — Nemcsak a pápának, hanem önmagának is tartozik vele, hogy szívesen vegyen minden értesülést és viszgálódst s ha a pápának a tárgyilagos vizsgálódást sürgető kérelmét mégis mint érdektelen dolgot elhallgatja, a világ kérdezni kénytelen, vájjon ezek a lapok 5 éven aluli gyermekeknek vannak-e írva, vagy csakugyan a világ legnagyobb modem államszövetségének — a legnagyobb szervezetnek a világon a római szent birodalom után. Tisztelettel G. Bemard Shaw. A pápának az az üzenete, melyről a fentiekben szó van, megállapítja, hogy a jelenlegi mexikói egyházüldözés Calles alatt rosszabb még a Nérók, Domiciénok és Caligulák keresztényüldözésénél is. Mert a római imperátorok alatt legalább a magánlakásokban s a földalatti katakombákban megtűrték a keresztények istentiszteletét, mig ma Mexikóiban a titkon végzett istentisztelet aimén, sőt ennek puszta gyanúja alapján, papokat megkinoznak s megölnek, a világiakat agyonlövik, bebörtönözik, pénzbüntetéssel sújtják, száműzik s egyébként büntetik. Alapítva 1833* ToUloa 38. S* 3 diszmfi A 5veg, porcellán nagykereskedés*. + I | KOSIG E, F5-wíca 19* Nagy választék. Jutányos árak. HIÚSÁG VÁSÁRA Kevésbé léítéheny-e az olyan lérj, kinek a felesége színésznő? Mát MOLNÁR FERENC A feleség (sima): Igen, igen. Engem bánt az, hog ynem vagy féltékeny! A férj: Hogyan? Más asszony mérges, ha a férje fóltékenykedik. Feleség: Én nem. Te engem vérig sértesz a nyugaImáddal és a bizalmaddal. Én a külvilág előtt úgy festek, mint egy asszony, akinek a férje nem fél attól, hogy a feleségét elrabolják. F&i'j: Ugyan! Ugyan! Feleség: Igen. Itt van példának barátnőm, Ilona. A vendéglőben ült a férjével és a szomszéd asztaltól egy ur rámosolygott. A férj felkapott egy poharat és a mosolygó ur fejéhez vágta. Férj: Brávó! Feleség: Ez férj! Vagy példám m van un minőm, Eliz. Az utcán hozzál ópett egy ur és igy szólt hozzá: „Asszonyom, engedje meg, hegy bemutatkozzam." Ezt Eliz elmesélte a férjének, aki utána vetette magát annak az urnák, kikutatta, megtalálta és addig ütötte, amig az az ur komolyan fel nem kérte, hogy hagyja abba. Igen, igen. Ezek férjek! És barátnőm, Renée nem mehet el egyedül hazulról, mert a férje nem engedi. Másik barátnőm, Manci, nem kaphat levelet, hogy a férje ki ne bontsa. Ezek férjek! De te? Akiinek minden mindegy? Férj: Hogy mondhatsz olyat, hogy nekem minden mindegy? Féleség: Ezt kell feltételeznem. Férj: Miért? Feleség: Mert soha egyetlen szemrehányó szót nekem nem mondtál és soha miattam egyetlen férfit meg nem pofoztál. Férj: Hát most elég volt! Feleség: Most goromba leszel? Férj: Nem. Most őszinte leszek. Felelj mindenekelőtt erre a kérdésemre: mi vagy te? Feleség: Asszony. A te feleséged. Férj: És ezen kívül mi a foglalkozásod? Feleség: Színésznő vagyok. Férj: Ügy van. Én tehát . . . Feleség (közbevág): Most azt akarod mondani, hogy egy színésznő férje nem lehet féltékeny a feleségére? Férj: Nem ezt akarom mondani. Feleség: Hát mit? Férj: Azt, hogy én szenvedélyesen szeretnék rád féltékeny lenni, féltékenyebb, mint Hona, Eliz és Renée férjei együttvéve, de... Feleség: De? Férj: De nem fcdok. Feleség: Miért nem tudsz? Férj: Először, mert nincs hozzá jogom. És másodszor, mert nincs hozzá elég időm. Feleség: Ezt nem értem. Férj: Ha én elmondom a tegnapi napod történetét, miugyárt mindent meg fogsz érteni. Feleség: Erre kiváncsi vagyok. Férj: Tehát. Reggel felébredtél nyolckor, én hallottam a szomszéd szobából, hogy már ébren vagy. Benyitottam hozzád, de vissza kellett ugiranom, mert nagyot sikol- tottál. Ruha nélkül feküdtél az ágyon és egy ur állt az ágyad mellett fekete kabátban. — Ilona férje már agyonlőtte volna azt az urat. Én ezt nem tehettem, mert az az ur a<z orvos volt, aki a fájós derekadat vizsgálta. Én annak az urnák, mikor távozott, pénzt voltam kénytelen adni. Feleség: Tovább! Férj: Mikor egy (félóra múlva benyitottam, egy másik ur térdelt előtted, a kezében tartotta pici lábadat és lelkesen igy kiáltott fel: „Juj, juj, ennél kisebb és formásabb , lábat soha életemben nem láttam!" — Eliz férje botjával a fejére ütött volna annak az urnák. Én ezt nem tehettem, mert ez az ur a cipész volt, aki mértéket vett. Én ennek az urnák, mikor távozott, akkora pénzösszeget voltam kénytelen adni, hogy köny- nyek jöttek a szemembe. Feleség: Tovább! Férj: Délelőtt tízkor felkerestelek a korcsolyapályán, ahol graciőzen siklottál a jégen, miközben egy ur átölelve tartott téged. Éppen egy korcsolyával akartam összeszuz- ni annak az urnák a féjét, amikor felvilágosítottak, hogy az az ur a korcsolya mester, akivel te tanulsz és akinek ismét csinos összeget kellett átadnom. Feleség: Tovább! Férj: Délelőtt fótizenkettokor bementem hozzád a színházba, hogy átadjam neked karkötőórádat, amelyet otthon felejtettél. A nézőtér sötét volt és üres. Te a színpadon álltái és egy csinos fiatal ur átkarolt téged. Makor beTptem, a férfi igy szólt hoz- ben szerelmes hangon ezt ordította: „Imádlak, Adelgunda és addig csókollak, amig kettőnk közül az egyik meg nem fullad!" — Eliz férje már a revolveréhez nyúlt volna. De én tudom, amit tudni illik. Én tudtam, hogy ez az uj operett; próbája és örültem, hogy ennek a fiatal urnák legalább nem kell ezért pénzt adnom. Feleség: Tovább! Férj:,Kibotorkáltam a nézőtérről, de mire valakivel találkoztam, már azt hallottam, hogy vége a színházi próbának és te fenn vagy a 23-as számú teremben. Felsiettem a 23- as számú terembe, ahová kopogtatás nélkül nyitottam be. A terem közepén voltál és egy újabb férfi szorosan átölelve tartott téged. Mikor beléptem, a férfi igy szólt hozr zád: „Csak simuljon bátran hozzám, közelebb, sokkal közelebb, úgy hogy úgy nézzünk ki, mintha össze volnánk nőve!" Ez meg is történt és ti ketten lassú lépésekkel, összenőve sétálni kezdtetek. Mondain és tájékozott ember vagyok, tehát ahelyett, hogy ezt a férfit megöltem volna, tudomásul vettem, hogy ő a táncmester, aki az uj operett táncait betanítja. Feleség: Tovább! Férj: Délután három órakor érted mentem a „Mademe Caroline" nevű női cég ruilia- szalónjába, ahol az uj ruháidat próbáltad. Mikor azt az óhajomat fejeztem ki, hogy mint férjed, be szeretnék lépni abba a szobába, .ahol te a ruháidat próbáltad, a személyzet majdnem inzultált. Ellenben, mikor hosszadalmas várás után örömmel láttam, hogy az ajtó nyílik és te kijössz, azt is láttam, hogy utánad a titkos szentélyből kilép Madame Calorine, aki negyvenötéves, és félméter hosszú szőke szakálla van és éppolyan férfi, mint én. Én éppen meg akartam ölni Madame Caroline urat, mikor ő mosolyogva fordult felém és igy szólt: „Az ön feleségének élvezet ruhát csinálni, mert olyan gyönyörű aktja van, mint a milói Vénusznak". Azt hiszem, felesleges mondanom, hogy ez a jelenet is, gyilkosság helyett egy akkora szánnia kifizetésével végződött, hogy még most is a fejembe tódul a vér, ha rágondolok. Feleség: Tovább! Férj: Bizonyára emlékszel még, hogy innen dr. Jánosihoz mentél úgynevezett diatermikus kezelésre. A doktor, akit reggel nem öltem meg, hanem kifizettem, ezt tanácsolta neked. Miből áll a diatermikus kezelés? Abból, hogy a reuma által kiűzött testrészt -— a jelen esetben a te karcsú derekadat — az orvos minden ruhából megszabadítja és olyan készüléket helyez rá, amely hőséget sugároz be a testbe. Én ezt a műveletet nem láttam, tehát nem is volt alkalmam ezt a férfit, aki veled azt tette, agyonlőni. Ezzel a második orvossal csak este találkoztam a klubomban, ahol elmondta nekem, hogy nála voltál. Ha a diiatermikus gyógymódra gondolok, azt hiszem, egy bőrfotelt kellett volna felemelnem és ezzel sújtanom agyon azt a férfit. Mivel azonban kulturember vagyok, leültem vele kártyázni és igen csinosan vesztettem. Feleség: Tovább! Férj: Vacsora után, mint ahogy szoktam, érted mentem a színházba, hogy ott megvárjalak él hazakisérjelek. Kissé korán érkeztem, még nem volt vége az előadásnak. Tehát leültem a nézőtér egy üres helyére. Mit láttam? A színpadon odalépett hozzád egy, férfi és igy szólt hozzád: „Enyém vagy, nem pedig Izidoré!" Ezzel megölelt téged és többször megcsókolta az ajkadat — Éppen arra gondoltam, hogy revolveremmel célba veszem ezt a férfit, de ebben megakadályozott az, hogy a közönség tomboló tapsban tört ki. ügy éreztem, hogy a közvélemény ily egyhangú megnyilvánulásával szembehelyezkednem nem volna népszerű dolog, tehát visszatettem zsebembe a revolvert. Alig csendesedett el a taps, te ellökted magadtól ezt a férfit, aki megcsókolt és igy kiáltottál fel: „Távozzék innen! Ön csak futó, felületes érzelmem volt, mert igazi szerelmem mégis csak Izidor!" És közben a férfi, aki az imént ajkadat csókolta, szomorúan elkullogott, te a másik ajtóu belépő Izidor nyakába borultál és forró csókokkal borítottad el Izidor fejének ama részét, amely a gallér és a kalap között van. A taps kettőzött erővel tört ki és az előadásnak vége volt. Feleség: Tovább! Férj: Nincs tovább. Ez a tegnapi nap története, amely kezdődött reggel nyolc órakor és végződött este tizenegykor. Tisztelettel kérdezem tőled: még ha lett is volna jogom féltékenynek lenni rád, hol vettem volna a féltékenységhez az idő? Ha precíz akarok lenni, azt kell mondanom, hogy egész napodat részint idegen férfiak karjaiban és idegen férfiakkal csókolózva töltötted, részint pedig azzal, hogy idegen férfiak előtt leleplezted szépséged amaz intim titkait, amelyeknek csupán a gondolata is fejembe kergette a vért, miikor még csak vőlegényed voltam. Mondd meg nekem ezek után azt az alkalmat, amikor tegnap féltékeny lehettem volna. És mondd meg azt a félórát, amikor neked féltékenységii jelenetet csinálhattam volna, anélkül, hogy még mielőtt az egyiket befejeztem volna, már meg ne kezdődött volna a másik. Feleség: Tehát? Férj: Tehát várnom kell, amig jogom és időim lesz arra, hogy mint igazi Othello léphessek fel. Feleség: És mit gondolsz, mikor fog ez bekövetkezni? Férj: Ha már nem leszel színésznő és szép asszony, Feleség: Vagyis: ha majd öreg leszed Férj: Úgy van. Feleség: Megígérem . . . De . . . Feleség: De? Férj: Attól félek, nem fogom tudni megtartani ezt az Ígéretet s * » Psiifj Iliéi liéiiy-fiatal | sok orvos által ajánlva mint kitűnően bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből | eredő fejfájás, eldugulás, májbaj,kólika aranyér, vérszegénység, gyomorba] és £ étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság ellen. Minden gyogytárban kapható 1 üveg ára 5‘— Kő. | Vigyázat ». „VÖRÖS RÁK“ védjegyre E | Készíti: i | Vörös Rák gyógyszertár, öralislava \ I Alapítva 1312-ben
