Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-12 / 36. (1663.) szám

9 rmtdMhn, OTSCxAIt/VYAfíSüAR/HTULAB a függetlenek Pária, február ttot*. .^r<k. Grand Patolriaa a függésiéinek képei függ­őek mostanában e kévéé nvfaatib dolgot láttam életecobeai, mú» <• » hépikááttiitáe. A függetlenek erotanja valamjkoe negyjeJeniőeégü nsüvéeal «m­ssü&ay rótt, de nem mampeág, amikor hááaysfk * teatés2»ÖK>n u aj ndkálleaulaiée, ax nj elv ée as aj művész. Manapság nincs értelme tiiggetíeanek lem «L Hajdanában tx eűrek harcoltak: Toltak fes­ték, akik igy festettek és festék, akik másképpen. A régi ehil festőkből éllé xsfiii nem engedte ásó­hoz jutná aa aj ©Itu festéket s nagyon helyénvaló ▼olt, amikor negyrea érrel ezelőtt Paul Signac és társai megalakították a független festék Kajánját asztal, hogy ezentúl a szabad festő — csűri és ellen- érzés nélkül — egyszer egy éviben helyet kap va­lahol Páris flaámotteré kiálltáéi helyein és meg­mutathatja a közönségnek alkotásait- Szenzáció volt egy-egy ilyen független szalon. Világnézetek har­coltak benne, korszakok és esaanekrástályosodások, festő zsenik, szobrászasenik, ax nj látások megrésze. gültjei, sziklák és suh&tagok egymás ellen. Ma? öteoer kép, kétezerötezái testé. Uj Irá­nyok ? Sző sánca rőía_ Soha ennyi Gartemlambe-ké. pet nem láttam egy rakáson és a Vie Parisdenne édes rajzodéi tanuthatnak a szalon kiglancolt obszcenifásaitól. A Páriába jött bolondok és e®él- hámoeotk mind beneveztek. Egész bosszuihajn Momt- pamaaae itt van, a kisajtolt, elindusstsdailinálédotit, leprás Montparaaaee, nagyon kevés francia, annál több orosz, kínai, néger, lett, ukrán, lengyel, japán, sziámid, maláji, indián és eszkimó. A „másodrendű népek4' adtak itt találkát egymásnak, de a közös bennük, hogy mind fajukból kinőtt emberek: vala­mennyien Páriában élnek ée itt is fognak maradni. Hogy mibél élnek? Te Jó Isten, hát a festészetből. Hosszra hajat növesztenek, elmennek a kávéháaak- ba és öt frankért lepíngálják az embereket. Képei­ket fciafcaőztják a Botondeban, vagy a montmartrei Graffban és várják a vevőket Sokan vannak: két- eaerötsraázan. Egyszer óvenkint kiválasztanak két festményt és beküldik a Grand Pataiéba, a függet­lenek szalonjába. Eddig legalább humor volt ben­nük: rémes dolgokat festettek össze-vissza. Ma ez is kiveszett Egy-két kacagtató ötlet van csupán. Például u egyik kép elme ex: — Szent Lajos, a franciák királya, átvezeti Kindberghet ax óceánon. A képen egy primitív lovas, kivont karddal és páncélban, maga után vonszolja Ltndbergh primi­tíven megrajzolt repülőgépét, lent egyfelől Ame­rika felhőkarcolóival, másfelől Franciaország sok veszekedésével As egész egy tízéves gyermek xeá- n erében tartva. Vagy a másik kép címe: — Abstorctioa (sémi carrétete) espOce L—37 ie Eharmonie n® 1 (H 1 ABS. ív—27) - ára U7 frank. Egy Nam-Toy nevű ur küldte Sartrouviliéből. Mellette Narnjő Kazeno, ajd Tokióban született, de a boulevard Vaugáxardon lakik, Ax 5 képe: jl. 1 Pre 6—7.“ Már Japán is? ­De ax ilyen és hasonló ötletek ritkák. Ax ak­tualitások iránt sem sok ax érzék, holott évekkel ezelőtt a szalon tele volt aktualitásokkal. A már említett Lindberghen ldvül összesen még egy Lrad- berghet tudtam csak fölfedezni, egyetlen glozeli mezőt (amelyre festője ráírta, hogy „glozeli merő'* « igy sokán nézegetik), két JoeepMne Bakert (a® egyik nagyon szép: a meztelen néger nő királynői teste életnagyságban világit a vászonról) — más semmit. A többi kép szánaloníraméltóan régi és rossz, .fiossz Benczúr Gyulák, Muukáosyk, Van Gogbok, Utrillúk, Foujiták vonulnak föl biletnoven franktól ötvenezer frankig terjedő árban. Hol a merészség, hol a függetlenség? Soha ennél epigónabh: függőbb kiállítást nem láttam. Akiket máeumnét kidobtak, azok eljöttek Ide függetlennek. A legsötétebb stó- luskonglomerátum, ami itt van, ennyi régi iBkola még a Louvréban sincs. Rossz, régi képek mind. Ha valami nagyon bolond volna itt, szokatlan, nyugtalanító, rejtelmes, merész, levenném a kala­pomat és illnék, mint Pythia megfoghatatlan jós­latai előtt, de nincs. Egy-két grimbusz, azután ak­tok és tájak, portrék és körték, úgy festve, mint dilettáns nagyapáink festettek. Sok grarad-guignol kép, vér és fojtogatás, sok levágott martba kifordi- tett belekkel és kidülledt szemmel, sok pingvin és sok zsemleszínű japán kép Foujita modorában, kéjjes pózu fehér asszonyokkal, sok Concorde- lér, sok rugby, kevés vonat (már ez sem kell!) fi ami a fő, kevés szentkép. Egy orosz egy zsemle­színű madonnát festett, szavamra, ez a kép jó. A Hágában élő Szolcgub — szintén orosz — ötven­ezerért gyönyörű, uj, világos (zsemleszin és tenger­kék) Krisztust állított ki, amely a tárlat együk leg­jobb darabjá­éiért az ötezer kép bábeli tömegében akad egy­két jó is. Át kell futni a kommunista propaganda- képeken, azokon a szegény festőkön, akik egyetlen [ modellről készítették összes képüket, nem — * aagymeüfi aktok mellett, x igy esetleg lehet hároan-négyseáx valóban jé képei találni A magyarok például jól szerepeinek. A boulevard de CBchy-« görög Pangados és a rae de Maine-í Ieaoe Pstíes (stütetett Kfewben) között függnek Pajor Pál és Pálöy Péter gróf képei, melyek mé hóképpen repreeentálnak, Paul Sagnae sem utolsó, 8erusier, Ott, Papáról!, Szologub sem. Nem is a jó képekben van s hiba, mert elvégre szál jó igazolja as ötezer xoflsttt Hanem a függetlenségben. A jé képek Is régi iskolákba* tartoznak, semmi bátorság, kezde­ményezés nincs bennük. Francdaorsságban hass év éta nem alakítottak tisztességes iskolát s Hatol fes­tők negyven év óta nem tömörültek egy aj tárlat megszervezés ő re. A nagy lendü let, mely a múlt századot jellemezte, megtörött Szétfolyt, srétforgá- csolódott a festészet, most fáradtság, meddőség uralkodik. És iparművészet, fis néha esek ipar. művészet nélkül, vagy a művészet álarcában­Savaiké Pál. Ez az a valódi svájci zsebórái amelyet főleg azért vásárolnak, dicsérnek és ajánlanak, mert javítás nélkül a leghosszabb ideig tart, az időt pillanatnyi pontossággal mutatja és a legjobb svájd órák közé számit, dacára, hogy olcsón megkapható. 100. sz. Remontoir-Roskopf rugósszerkezetü zsebóra . . . csak KS 34'60 111. sz. Remontoir-Roskopf rugósszerkezetü 3 évi jótállással csak Ke 49’20 TÖT sz. Ébresztőóra, megbízható szerkezettel, 3 évi • csak Ke 39'20 Utánvéttel, vagy a pénz előzetes beküldése mellett. Nincs kockázat! Ami nem tetszik, becseréljek, vagy a pénzt visszaküldjük, A világhírű arany, ezüst és nikkel KO-órák a legszebb modern formában, karkötő* órák, láncok, gyűrűk, praktikus ajándékok és háztartási cikkek gazdag választékban találhatók a nagy' képes árjegyzékben, amelyet kérésre ingyen és bérmentve küld ni UHREN-WELTHAOS H. SDTTNER Brfinn No. 42 Scheller Hilda a védelem, a vád és a hűtlen barátnő Elinor Ratti vallomásának kereszttüzében Hilda személyében sejtik a steglitzi tragédia titkának nyitját — Feltünéstkeltő tanúvallomások Scheller Hilda ellen — Berlin, február 11. Három napja folyik már a nagy pör. De összefüggő, egységes képet 'még nem lehet alkotni róla. A vádlott idegesen ül Immár har­madik napja a vádlottak padján s nyolc hó­nap óta a lelkiismeret itélőszéke előtt, de a titkot nem fedi fel. Kóvályog körülötte, törött szárnyakkal kering s bűnös képzelete, bete­ges gondolatcsapongása csak olykor-olykor tör fel belőle a régi hevességgel, amely oly elha- tározóan hívta életre ezt a pört De Paul Krantz nem érzi, nincsen tudatában roppant felelősségének, amellyel a saját nemzedéké­nek tartozik, mert tudatosítsuk meg ezt ma­gunkban : kű a bűnügy perrendszerü kere­tein fesziH a világ háboruutáni nemzedéke köré ez a teglitzi tragédia s nem Paul Krantz, hanem egy egész nemzedék rehabilitációjáról van szó. Scheller Hilda elfogulatlanul tanu- zik a bíróság előtt s nem tudja, kit védjen, kit vádoljon, nem feszélyezik a ráirányuló szemek, mert csak egy fontos neki: a drámai főszerep, melyet egy egész világ előtt játszha- tik el az élet rivaldájának vakító fényében. S Elinor Ratti, aki százszor romlottabbnak tű­nik föl a tárgyalóterem túlfűtött levegőjében, ő sem lát egyebet, mint egy nagy-nagy szen­zációt, amely a bűn kegyelméből osztályré­széül jutott Mégis: Sdheller Hilda f elsír olykor s El/i- nor Ratti aléltan rogy össze vallomása után, mert a szerep fárasztó és a gyermek, aki né­ha még felsikolt lelkében, vaksi-tétován ta­pogatózik kifele a tragédiából, a bűnből, vér­ből, szennyből a tisztaság felé. A tárgyalás további folyamán folytatták Scheller Hilda kihallgatását. A leány puha, de nem nőies természetűnek jellemezte sze rencsétlen fivérét, akivel gyakran váltott gon dolatokat az öngyilkosságról is. A tárgyalás ezen pontjánál először szólt bele a kihallgatásokba Mag­nós Hirsohfeld dr., az európai nevű szek- szuálpatboJógus, akit szakértőként idéz­tek be. A francia őeeánrepQIök CooIIdge elnöknél Washington, február 11. Coolidge köztár­sasági elnök tegnap vendégül látta ebédre « levegő Tegfrissebbkeletü hőseit, Costes és Le Brrx pilótákat, akik óceánrepülésük nagysze­rű teljesítményével Lindbergh és a többi hő­sök mellé írták be nevüket a repülés arany- könyvébe. A k«t pilóta ma ismét gépre ült és folytatja útjait Non?-York feló. Kérdéseire a leány elmondja, hogy báty­ja állandóan rizsporozta és kendőzte az arcát, sőt egyizben szemöldökét is leborotválta. A leány viszont többször öltözött bátyja ruháiba s úgy sétált Berlin utcáin­Hilda Scheller izgalmas kihallgatása után Freund dr. vallomására került a sor, aki a gyilkosság reggelén Hilda telefonhívására megjelent a lakásban. Freund dr. elmondja, hogy háromnegyed hétkor vette Hilda tele­fonértesítését, hogy Günther haldoklik, azon­nal jöjjön. Mikor a villa lépcsőjén felfelé ment, találkozott a leánnyal, aki rendkívül letört volt és hangosan odakiáltotta neki: — A bátyám halálán van! Krantz hideg nyugalma Az orvos azután a két áldozathoz ment, de már nem tudott rajtuk segíteni a csak a mentőket ée a rendőrséget értesítette az eset­ről. Hildával és Krantz-cal bevonult egy má­sik szobába és beszédbe elegyedett velük az előzmények felől. A leány roppant módon !e- törtnek látszott, míg Krantz inkább nyugodt benyomást keltett s tekintete s egész lénye azt mutatta, hogy igyekszik hidegen gondol­kozni az egész eset felől. Hirtelen azt a né­zetét nyilvánította, hogy szünidei nagy utazásából most már nyil­vánvalóan semmi sem lesz, majd cigaret­tát kórt u orvooíól és rágyújtott , A tanú ezután elmondja, hogy Hilda szü­leinek kívánságára a tragédia után megvizs­gálta a leányt, de az eredmény negatív volt. Mehrenholz dr. szakértő erre vonatkozólag ki­jelenti, hogy egy praktikus orvos a fizikai érintetlenséget nem tudja minden kétséget kizáró módon megállapítani. A védő újabb orvosi vizsgálatot ajánl, mert szerinte az eredmény döntően hathat ki a tárgyalásra, amennyiben igazolja Hilda sza­vahihetőségét, vagy pedig teljesen kétségessé teszi vallomását, miután a leány a kihallgatás folyamán állandóan hangsúlyozta ártatlansá­gát Hilda mosolygott.•• Weiss dr., a berlini rendőrigazgatóság al­igazgatója tanúvallomásában előadja, hogy Scheller Hilda a tragédia után elfogulat­lanul, mosolyogva lépett be szobájába, hogy vallomást tegyen a történtekről. A tanúban az a felfogás alakult ki a ta­pasztaltak nyomán, hogy Scheller Hilda egy teljesen hazug, agyafúrt teremtés. A* elnök (Hildához): Mit szól az igazgató ur vallomásához? Hilda: Nem igaz. Wicking asszony, a berlini rendőrség bűnügyi tisztviselőnője szintén megerősíti Weiss dr. vallomását, hogy Hilda nevetve tet­te meg vallomását a rendőrség épületében. Hilda a tanúnak kijelentette, hogy érzéki ösz­töne hajtotta Krantz karjaiba. Scheller Hilda erre a tanúvallomásra is azt mondja, hogy kitalált mese, amelyet akkoriban a szájá­ba rágtak s különben sem volt tisztában a szavak jelentőségével. A védő s az államügyész éles disputája A tárgyalás mai, harmadik napján élénk vi­tára került a sor az államügyész és a védő között, elsőizben a tárgyalás megnyitása óla. Az állam- ügyész ugyanis a mai tárgyalás megkezdésekor bejelentette, hogy szakértőül beidéztette Piaezek dr. idegorvost, aki régebben megvizsgált* Scheller Hildát s így bizonyára módjában lesz a leány szellemi és lelki állapotáról szakvéleményt adni. Ax államügyész intézkedését Weiss dr. és Wicking asszony tanuvalomásai tették szükségessé. Frey dr. védő erre megjegyzi, hogy teljesem szokatlan dolog, hogy as ügyész a tárgyalás har­madik napján egyszerre újabb szakértőt idéztet be s a védelmet erről nem is értesíti. Szükséges­nek tartja azt is leszögezni, hogy a tárgyaié folyamán ast a meggyőződést nyerte, hogy a vádhatóság a vizsgálat folya­mán összegyűjtött anyagot úgy használta fel, hogy ranpán a Krantxra terhelő adatokat vet­te tekintetbe, míg a kedvező támpontokat el­vetette. Az államügyész éles hangon válaszol a védő sza­vaira. Ax újabb szakértő bevonása azért vált szükségessé, mert a kihallgatott tanuk kétségbe- bonták Scheller Hilda szavahihetőségét. A védő ekkor annak a kávéháztulajdonosnak a nevét tudakolja az államügyésztől, aki Írásbeli vallomásában előadta, hogy Scheller Hildát egy nappal a tragédia előtt illetlen viselkedése miatt kiutasította helyiségeiből. Az államügyész kije­lenti, hogy a tanú által bemondott adat kivizsgá­lásakor kiderült, hogy egy másik leány volt az, akit a kávés kiutasított, de a vallomásra a tár­gyaláson még szükség lesz. (Mint értesülünk, va­lóban nem Hildáról, hanem barátnőjéről, Ratti Elínorré! van sió, aki ál­landó látogatója volt a kávéháznak és a kér­déses napon valóban kiutasították onnan egyik barátnőjével illetlen viselkedésük miatt. A személyzet azonban nem tudta megállapítani, hogy Ratti barátnője Scheller Hilda volt-e.) A vé­dő ezután több indítványt tesz s nem kevesebb, mint harminckét újabb tanú kihallgatását javasol­ja. Ezek között számos fiatalember van, akik Scheller Güntherrel, valamint Krantz-cal barátsá. got tartottak fönn. A védő azért tartja fontosnak kihallgatásukat, mert az ő vallomásaikból világlik majd ki, hogy melyik tartotta hatalmában a má­sikat. Indítványozza továbbá Burhenne dr. reál- gimnáziumi igazgató kihallgatását, aki több Ízben úgy nyilatkozott, hogy Scheller Günther hirtelenharagn fiú volt és egyedül őt lehet vádolni a gyilkosság elköve­tésével, Krantz viszont huszonnyolc osztálytársa közül a nyelvtanulásban éa egyéb tantárgyakban bosszú éveken keresztül az első volt és ceak Scbellerrel való intimebb barátkozása után hanyagolta eJ ta­nulmányait. Javasolja továbbá a védő, hogy hall­gassák ki egy tánchelyiség alkalmazottait, akik bizonyítani fogják, hogy Ratti Elinor, aki állandó vendége volt a lo­kálnak, Krantz apjának, a mulatóhelyiség egyik senéazének, azt mondotta, hogy a vizs­gálóbírónál hamis tanúvallomást tett. nilda Scheller tanintézetének az igazgatónőjét is ki kell hallgatni, — iuditvá-.yozza a védő, — mert az igazgatónő azt a véleményét fejezte ki, hogy a leány a romlott Ratti Elinor befolyása alatt állott, koraérett volt és állandóan fiatalem­berek társaságában mozgott A védő még számos tanúnak a kihallgatását indítványozta s beszéde végén a következő kijelentést tette: „Az államügyészség minden bizonnyal azzal fog megvádolni, hogy a pőrt e! akarom húzni." Az elnök rendreutasitosára a védő megjegyzi, a pör elhúzásának a gondolata ellen eleve tiltakozni kiránt, mert számos olyan levelet kapott, amelyekben felszólították, hogy igyekezzék minél szélesebb alapra fektetni i bünpört, hogy példát statuáljon a mai fiatalságnak. A porosz igazságügyminiszter a tárgyaláson A tárgyalást ezután negyed őrára felfüggesz­tették, hogy az államügyésznek módjában álljon a védő indítványait megvizsgálni és véleményét megalkotni. Szünet után az államügyész kéri, hogy a védő által tett indítványok nagy részét vessék el, miután egyrészt jelentéktelenek, mii­részt a bennük foglaltak nem felelnek meg a té­nyeknek. Viszont az államügyész a maga részéről kéri, hogy az ö indítványainak adjon a bíróság helyt, mert felette fontosnak tartja, hogy Schel­ler Hildának a szavahihetősége kétségtelen iga­zolást nyerjen, A bíróság ezután határozathozatalra vonult vissza s mialatt tanácskozott, megjelent a* ülésteremben Sehmidt dr. po- ross igaz8ágügyminisBter ifi. Megjelenése óriási feltűnést keltett. A bíróság déli egy órakor tért vissza a terembe i az elnök bejelentette, hogy a védelem által lett indítványokat elutasítja, csupán a két iskola­igazgató kihallgatását engedélyezi, majd folytat­ták a tanúkihallgatásokat a Elinor R&ttit, Scheller Hilda barituőjét hall­gatták ki Az elnök ama kérdésére, hogy barátnője 2 Sebéi* ler Hildának Ratti kijelenti: — Nem tudom. Szüleim nem akadják, hogy Hüdával barátkozzam és magam sem tudom, hegy igaz-e az, amit a* újságok Hildáról össze­írnak. Az elnök azután a tragédia éjszakájának előz­ményeire vonatkozólag intéz Elinor Rattihoz kér­déseket. Ratti Elinor folyékonyan a következő vallomást teszi: (A tudósítás folytatása a 13 ik oldalon^ miFOLDl LEVELEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom