Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-12 / 36. (1663.) szám
10 1928 február 12, vasárnap. KURUC LÉVA Jasznák kormánybiztos elképzelésében A községgé degradált Léva most alakul át igazi várossá — Megoldatlan városfejlesztési problémák légiója — Uj polgári iskola és közvágóhíd épül Szlovenszkói szerkesztőségünk interjúsorozata Léva, február 11. A kuruc múlt emléke .talán sehol sem olyan élő valóság, mint Léván. A magyar életrevalóság és szívósság vá rosa ez, telítve a kuruc ellenzékiség szellemével. Léva tulajdonképpen analóg szerepet lett volna hivatva betölteni a Garamvölgy gazdasági, kereskedelmi és kulturáils életében, mint amilyet az egykori Ipolyvölgyön a virágzó ipari és kereskedelmi Losonc töltött be. Az államfordulat után az ipari és kereskedelmi fejlődés lehetőségeit letörte az általános dezindusztralizmus, az ipari lebontás politikája, mely egész Szlovenszkót oly végzetesen sújtotta. A város magyarsága a kultúra bástyái közé húzódott vissza és gazdasági erejében meggyengülve, a kultúra mélyítésével folytatta a nemzeti harcot — a megmaradásért. Mi, akik madártávlatból figyeljük Léva közéletét, nyugodt lélekkel állapíthatjuk meg, hogy kevés városnak van oly értékes, lelkes, munkás és nagymüveltségü szellemi vezérkara, mint éppen Lévának. Elszorult szívvel figyeltük a városi képviselőtestület munkáját, fájdalommal láttuk föllépni az áldatlan osztályharcot és a divide et impera elvét követő kezek munkáját. A destrukció sikerült s a Garamvölgy kis fővá- - rosa ma önkormányzat nélkül áll és bizonytalanul néz jövője elébe. Ennek az aggodalommal sejtett jövőnek a képét akartuk körvonalaiban látni, amikor fölkerestük Léva sorsának mai intézőjét, Jasznák Gyula kormánybiztost, hogy megkérdezzük, mint képzeli a kis város jövő fejlődését. Jasznák készséggel adott felvilágosításokat városfejlesztő terveiről. A béke jegyében ... — A jövőt illetőleg jóslásokba bocsátkoznunk korai volna — fogadott a kormánybiztos. — Egyelőre legfontosabb föladatunk a város gazdasági életének az adott viszonyokhoz mért fejlesztése városunk és polgárai érdekeinek szigorú szemelőtt tartásával a teljes társadalmi, nemzetiségi és felekezeti bébe jegyében. Léva városa, jövedelmi forrásait illetőleg teljes mértékben a városi adók, járulékok és illetékek hozamára van utalva s igy természetes, hóm/ munkaprogramja csakis az adózó közönség teherbírásától megszabott korlátok között mozoghat. Léva uj városnegyede A legutóbbi évek kimagasló eseménye volt a város telekszerzése, melynek során sikerült a Schoeller és Társa nagybirtokos cég jóindulatú és méltányos eljárása következtében körülbelül 63 kát. holdnyi földterületet megvásárolni és kislakások építési céljaira négyszögölenként 4 korona 36 fillér egységárban kiosztani. Az említett területen a városnak uj negyede van kiépülőiéiben s három esztendő leforgásán belül körülbelül 300 családi lakóház készül el. Ez az építkezési mozgalom, mellyel párhuzamosan a város egyéb részein is sorozatosan emelkedtek a lakóházak, nagyban hozzájárult a munkanélküliség csökkentéséhez, az ipar és kereskedelem életlehetőségének biztosításához. Legutóbb épült fel egy állami lakóház, melyet hamarosan a második is követ, a múlt év folyamán nyert kibővítést a megyei kórház az igazgatói épület építésével s tervbe van véve ugyancsak a kórháznak fertőző és tüdőbeteg pavillonokkal való kibővítése. A pénzügyi hivatalok elhelyezése céljából a városházára ráépítették a második emeletet. A városnak a járási hivatalok részére a közeljövőben járási székházat akar építeni, megfelelő állami és járási hozzájárulással. Ugyancsak a múlt év folyamán létesült a városnak igényekhez mért és szaktekintélyek által is elismerten kifogástalan vásártere. Itt említem meg, hogy a város ugyancsak a Schoeller-uradalom részéről az épülő sporttelep céljaira megfelelő földterületet vásárolt. Ez év beruházási programját úgyszólván teljesen kimenti az uj polgári iskola és közvágóhíd létesítése. Erre a célra a város újból körülbelül 214 millió koronányi kölcsön felvételére kényszerül. A polgári iskola építési költségeinek fele része megtérül az államsegélyből. Megoldatlan problémák vSulyos feladat a mindenkori városhatóság részére A város az utóbbi két évtized folyamán erőteljes fejlődésnek indult, úgy hogy lakosságának száma eléri a 11.000-et s ily körülmények között a vízellátás és a szennyvizek elvezetése égető gondot okoz, <íe ebhez legalább 10 millió korona államsegélyre, illetve hosszúlejáratú beruházási kölcsönre van szükségünk. Megoldatlan problémája a városnak a körülbelül két kilométernyi hosszúságú kéTá- mitburkolásu úttest jókarbantartása, részben ujjáépitése. Erre a célra a város jogosult volt kövezetvámot szedni. Ezt a jövedelmet azonban megvonták a várostól. Tervbe van véve * 30 éves üaeroü városi villamostelep fejlesztése, esetleg gőrfürdőüzemmel való kibővítése. A városi könyvtár Kétségtelenül Léva egyik legszebb gesztusa volt az, hogy az újonnan épült városháza második emeletének egyik szárnyát a városi könyvtár részére engedte át A szárny egyik legszebb terme az olvasóterem, míg egy másikban Méesey József ve- rebélyi nyugalmazott postamester nagyértékü gyűjteményét helyezték el. A gyűjtemény még földolgozásra vár s alapja less a váróéi múzeumnak. Hogy mindez megvalósulhasson és Léva városa az állandó és nyugodt fejlődése tétén továbbra is eredményesen állhassa meg helyét, ahhoz a* összlakosság, illetve képviselőinek teljés megértésére és minden kicsinyes pártpolitikától mentes munkásságára van szükség. Léva városa kiváló földrajzi fekvésénél fogva nagyarányú fejlődésre hivatott s remélem, hogy a mindenkori városi vezetőség célirányos és öntudatos intézkedéseivel ennek a fejlődésnek hathatós lendületet tud adni. GYŐRY DEZSŐ : ISTEN ZSOLDJÁBAN I. Higyjed, hogy eljön Ha nincs helye, ne lázadj, jár az óra, már figyelik a vadak s pásztorok öreg tudással leskedve a léptét: ég a számlapja, nap a mutatója. húzódj he bátran rejtő rengetegbe, s mig új hold támad g új erőre kapsz, nyalasd sebeid hivő vadjaiddal s várd azt az órát tettvágytól remegve: higyjed, hogy eljön: Isten is akarja, s légy ott magad, mert te is akarod, hogy temetőink még vetés takarja, s addig a világ akárhogy séféin L, nyalasd sebed, ne lázadj, válj, tudod: nincs semmi az ő akarata nélkül. II. Falon is keresztül Zord kőfalak, de reng}' akadály vagytok: éjszaka lett, figyelek: jön aj erdő, a folyó kandin körém kanyarói 8 férfimellként hnllámzanak a halmok, öt pásztortüz aj ágyamig lobog, s a zsarátnok közt szivárrányosan húsos állatok okos szeme bániul: ami itt készül, istenes dolog, — « környöskörülről már dong, dübörög az új seregnek felsorakozása, kiket büszkén hord a fekete rög: a föld s jövő magyar tábora: a fiaim! — ó, édes Istenem, % be szép éjre hull eged sátora! a város szabályozási tervének, a vízvezetéki és csatornázási munkálatoknak létesítése. A régi Prága uj miszticizmusa avagy a tollalosztott iönikszmadár Prága, február 10. A középkori Prága miszticizmusa főniksz- madárként hullott porba, porrá vált az emléke rs az elhamvadt századok hamuja alatt hasztalan várta megélemedését Borzongató történeteit, éjféli legendáit könyvek temető tömkelegében halmozták fel, amblérnáit múzeumok szellős helyiségeiben gyűjtötték össze, Löw rabbi góleme már csak a zsidó mithosz- ban él szertéhullott, elszáradt agyagdarabok formájában, a pergamenarcu alch-imisták utódok nélkül haltak el. S mégis: aki a mai Prága népe közé nyomul s feltárja a házak ajtait, megcsapja a misztikum szele s könnyű bódulatba ejti, mint egy visszajáró emlék. A mai prágaiak az egy szintre került fővárosok loholó, dolgozó, mulató, szenvedő embereinek szokmányéletét élik. De esténként kapuk tárulnak, suhanó férfiak és nők árnyék- szerüen lopják magukat tova a homálybabuf- kolt utcák során, kapuk nyitódnak, kapuk csukódnak, egy elkésett villamos lomhán csönget valahol, fájdalmasan üvölt egy száguldó autó, de a suta árnyékok akkor már elvesztették talpuk alatt a teret s lelkűk alatt az időt. Riadtan összebújnak, vaskos könyveket csapnak fel s kába tekintettel merednek egymásra, atavisztikus kényszernek, öröklött Ösztönnek engedelmeskedve kutatják az élet „mert“-nélJküli „miért“-jét létük felibá- nyászhatatlan titkait. Hajnali szürkületkor fáradtan felkászálódnak, arcukon tüzesen megméresd lan a megválaszolatlan kérdés és a homlokuk könnyű pírban feíhőzik és a lelkűk vérzik mint egy csoda. Mire eljön a reggel, a feledés örvényébe omlik az éj ,s a villanyos, autóforgalmas robogó város elnyeli a megszégyenült gondolatokat. Én láttam Őket, a lélek megszállottjait, meglestem összejöveteleiket, fölmértem hajlongó árnyékaikat s megloptam, elkaptam titkaikat. Ök nem haltak el, ha utódot nem is nemzettek, Rudolf aranycsinálóíi. roppant szándékuk áramló fludiuma századokon át munkálkodott e város falai között, beleitta magát a telkekbe s most zajgón kiáradt mint egy delejes folyam. # Az antropozófusok közé égy hangos piakát csábított el. Bizonyos, hogy az antropozófia nem Prágából indult el bizonytalan útjára és Rudolf Steiner nem olyanoknak képzelte el követőit, amilyeneknek én láttam őkét. Néhány őszülő úriemberen s egy-két fanatikus egyszerűséggel öltözött diáklányon kívül lelki aberrációban szenvedő vagy testi nyugtalansáwktól fűtött asszonyok alkották a hirdetett előadás hallgatóságának zömét. Az előadó szavait szomjasan itták magukba mint a megváltó nedűt, tikkadt ajkaik kicserepese- dett széllel suttogták utána a balzsamos szavakat, noha csak kevesen értették azokat, az előadó maga is csak félig. Az előadás után némi információért fordultam egy idős és^ szakállas hölgyhöz, akit a gyülekezet papnőjének néztem. A hölgy mint egy tévelygő báránykára vetette rám magát, a jóságos pásztornő, és az előadó segítségével, aki Rudolf Steiner ama híres fekete nyakkendőjét viselte, azonnal pártfogásába vett. Magával vitt lakására, az előadó is velünk jött és házikabátot öltött, bizarr nyakravalója azonban mély és okkult szimbólumként a gallérján maradt. A hölgy forró teával és szendviccsel kínált, az előadó egy hatalmas adag antropozófiával. A tea és a szendvics Ízlett, az antropozófia kevésbé. Több mint egy éve van ennek, még ma js szükölve emlegetem azt az éjszakát, amidőn közel voltam ahhoz, hogy két ember, olyan mint. én, szakasztottan magamfajta, esküszöm, csak az egyik szakállas, a másik bi- zarr-nyakkendős, teával, szendviccsel és an- tropozófiával rá akart venni, megvesztegetni, rábeszélni, hogy hagyjak föl mai életemmel s úgy éljek, hogy fejlődésem hetedik, legmagasabbak fokán a szükséges lelki aszkézis segítségével még életemben megérjem a saját halhatatlanságomat. ' A teozófia berkeibe egy esős vasárnap délután kalandoztam eL A padsorok között sunyltva el kellett bújnom, mert megpillantottam a szakállas aptropozófus hölgyet, aki arcán ellenséges gúnnyal jött el az ócsárolt s lenézett téozófusók közé, nyilván, hogy éber előőrsként kikémlelje az ellenséges hadállásokat s az ellenfél hadi és számbeli felkészültségét. Á kiszámított egyszerűséggel öltözött diáklányok megint ott voltak, összeszoritort ajkakkal hallgatták, talán nem elégítette ki őket az antropozófa, talán csak fanatikus láng marta életrgóhes, vilá-graszomjas lelkűket. Egy ezüsthaju, fehér nagykendős hollandi nő, ötvenéves Vesta, lépett a pódiumra és selypitö német nyelven fejtegette a teozófia előnyeit. Egy macska szaladgált a padok között, intő reinkarnációjaként valami régi embernek, stílszerűen illeszkedve bele a lélekvándorlás tanától izzó hangulatba. Egy posta- hivatahiok kinézésű fiatalember rövidlátón pislogott nagy szemüvege mögött s szorgalmasan jegyzett, gyorsírással, egy nagybajt! legény mélyenüiő szemekkel tekintett jobbra és balra előkelő fensöbbséggel, mert a többiek csínján bántak vele, a spiritiszták köréből megszökött médiummal. A macskán kivül egyetlen emlékem maradt a különös estből (ismét csak asszonyok voltak jelen, ezúttal kedves családanyák s egy-két hajótörött): A hollandi kisasszonynak az ezüstös haja pontosan olyan volt, mint Annié Besantnák, a teozófia papnőjének fején a dús, fehér hajkorona a szép, barna homlok fölött. # A mazdaznan helyesén lélekző légkörét csak azután kerestem fel, hogy a steineri nyakkendő és a besanti frizura feltűnő köz- szereplése miatt közös nevezőre kellett hoznom a teozófiát s az antropozófiát minden kiáltó ellentétük dacára is. A mardaznanisták himnuszokat énekeltettek velem, svéd tornagyakorlatokat kellett végeznem pattogó parancs-szóra és úgy lélekzenem, hogy másodpercig tartson a levegő beszivása s másodpercig a kibocsátása. Az előadó, egy svájci orvos, megígérte, hogy megnöveszti a hajam, mert a mardaznan-módszer az egyedülvaló hajnövesztő, de ajánlatát udvariasan visszautasítottam, mert az én hajam még megvan, de az ő tar koponyáján már nincs meg. Néhány oktató füzet, egy mardaznan-sza- kácskönyv, ez minden, amit profitáltam. A szakácskönyvet, amelyben sűrűn szerepel a nyers főzelék mint főétel, elajándékoztam egy kislánynak, a füzeteket pedig megtartottam. Néha lapozgatok bennük s ekkor mindig kiderül, hogy az apokaliptikus olaj az egyetlen gyógyszer a világon, amellyel talán a mar- daznánból is ki lehet gyógyítani az embereket. # A keresztény kommunizmus liivei, az egykori tolsztoji titkár, Bulgakov hivő tábora valahol a hit s a fájdalom határán mozog. Szerencsétlen szenvedők, nyomorékok, az élet számkivetettjei, bűnös vagy önkéntes kárhozók alkotják a kört, belső tulfütöttsé--*' gük feszíti a világ szoritó abroncsait. Az Isten lakozik lelkűkben s a szenvedés, de kiben - nem lakozik? A tolsztoji tant előbbre lökték egy fokkal, mert nem a háború előtti tespedt romlottságban élnek, amely Tolsztojt lazította, hanem a forradalmak utáni cselekvő bűn közepette s zeúdüíő vágyuknak nevet kellett adni Nem tudom, a katakombák keresztényiéinek kollektív életét áhitják-e vagy egy uj kort akarnak-e megteliteni a katakombák keresztényeinek kollektív életformájával. Csak azt láttam, hogy kárhoznak és szenvednek, az élet fáj nekik s a világ fáj nekik, jobbat és szebbet akarnak, számomra, számunkra s a maguk számára is. hogy ne. legyenek nyomorékok, bűnösök, mellverő meakulpázők, az emberiség bűneinek és szenvedéseinek átvállalód, akiknek boldog elomlásban érzik magukat. ^ ö, sokan vannak, láthatatlanok s hangosan toborzók, óvatosan suhannak az utcák sötétjében s a lelkek világosságában, ^kószáló szárnycsapásaik kavargatják a levegőt, megbolygatják a port, az elhamvadt századok porát: a középkori alchimia és mágia misztikus hamvait. A iönikszmadár megélemedett. rázza tollazatát és mégis: a huszadik század kattogó gépei beleakaszkodnak, villanyfényes józansága kíméletlenül besugározza. A poraiból megélemedett főnikszmadáir tollfosztottan bukdácsol közöttünk s rajongó kísérete fölött az ember hangosan nevet vagy titokban sir. Árva Pál. — Ford kinyomozta egy aradi ember amerikai örökségének eleiiklcasztóit. Aradról jelentik: Egy rendkívül érdekes örökösödési bűnügy pattant ki az elmúlt napokban Aradon és ebben a valósággal detek tivregényezerü, bonyolult ügyben Henry Ford, a világhírű autókirály, játszotta a detektív szerepét. Magurán Sándor, az aradi Aeta- gyár egyik tisztviselője, megtudta, hogy nemrégen elhunyt amerikai nagynéniének 50.000 dollár értékű örökségét hamis nyugtákkal és váltókkal felvették. A hivatalnok többször irt ebben az ügyben a detroiti hatóságoknak, de választ nem kapott. Végső elkeseredésében Henry Fordtól, a milliárdos autókirálytól kért segítséget. Az autó- király, aki szenvedélyesen foglalkozik bűnügyi rébuszok megfejtésével, neki is látott a nyomozásnak és a napokban értesítést küldött az aradi tisztviselőnek arról, hogy a hagyaték elsikkasztói- nak nyomában van. Érdekes, hogy a nyomok Ford gyárába vezettek és valószínűleg munkásai között kell keresni a csalókat. Ford egyébként nyomozása eredményét átadta egy detroiti ügyvédnek, aki biztosra ígéri, hogy rövid időn belül megszerzi as^eJstkkaBzt'Ott örökséget— Adj ajándékul havonta egvszer egy; diák ebédet a prágai magyar menzán!
