Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-12 / 36. (1663.) szám
8 1928 február 12, rwtfraap. Egy izudétanémet népi ©iskola ©léwes nsakddése « ntcfa* geüngt <ü© Saab* dér Kation ü'ber dle Sache dér Parte! m &tel«a, te adud. w!r verlorocu** (Eduarrf Sfcvrauger.) A múlt év nyarán rendezte a „Jeschken- Iser-Gau44 járási művelődési választmányainak szövetsége az ötödik nyári népfőiskolái kurzusát. Ebből az alkalomból a „Heimatbildung" dmü kicsi, de rendkívül érdekes és értékes havi folyóirat részletes jelentést közöl a népfőiskola oéljáról, berendezéséről és eredményeiről. Érdemes a dologgal foglalkoznunk, hátha a gyönyörű példa gondolkozóba ejti a csehszlovákiai magyarság vezetőit le s ráeszmélnek arra, ml mindent mulasztottunk el tízéves árvaságunk alatt s hátha igazzá les* a közmondás: ^Ami késik, nem mulik!“ A népfőiskola a német határvidék kényszerűségéből nőtt ki, ebből született meg annak gondolata, — kezdi jelentését az ismertetés Írója. A népfőiskola a nép legmagasabb, szabad továbbképző intézménye. Nem alapvető nevelés, de továbbképzés, nem is annyira tanítás, mint önképzésre való ránevelés a célja. Az, hogy az ott tanított Ifjú oly alkalmazkodóképességre tegyen szert, hogy érettebb erővel mélyebb belátással fordulhasson az élet feladatai felé Túlságosan elvontnak, inkább tudományos, szinte filozófiai elgondolásnak látszik ez a célkitűzés s mégis a gondolatnak ötéves realizálása s az elért eredmények bizonyítják, hogy az elméletileg oly gyönyörű alapgondolat a praxisban is hasznosnak mutatkozik. De olvassuk tovább a népfőiskola ezük- iégességének indokolását: A nép két részre van hasítva. A műveltek táborától elvált a félmüveitek és müve* 3 ellenek tábora. Ez, mint egy átok fekszik a német népen. A középkor óta a rétegek szellemi közössége elveszett. A szakadék mélyen tátong, irigység és gyűlölet él a műveletlenben a müveit iránt. És ahol a műveletlen elem kit uralomra, ott kezdődik a műveltség megvetése, mert ellenségnek tűnik fel. A szellemi fölényben levő elnyomóként szerepel a másik szemében, vagy olyanként, aki a hatalmasok részére az elnyomás fegyvereit kovácsolja. Itt támad a népfőiskola hatalmas feladata: teljesen aj alapon, és uj módon akarja összeköttetésbe hozni a tényleg művelteket a tökéletlenül müveitekkel. A szakadékot hidaljuk át, az önzetlen segítéssel irtsuk ki a bizalmatlanságot, készítsük elő újra az egységet. Az iskola a nép, nem az előnyben részesített réteg, de a tömegek számára való, mely jogosan panaszkodhatott eddig, hogy a közösség kulturvagyonáből kevés pénz jutott neki- Más szempontból is az eszme középpontjában a népegység áll. Hogy hogy állunk ezzel, arra szót nem kell vesztegetni. Eduard Spranger- nek a mondata mindent elmond: ,,Ha nem sikerűi a nemzet ügyét a pártok ügye fölé helyezni, elvesztünk". A pártokra szakadottság a legnagyobb rossz. Egyelőre el kell ismernünk, hogy szükséges rossz, de egyúttal elhárítandó rossznak kell tekintenünk. A népfőiskola álláspontja egészen világos. Sohasem lehet, de nem is szabad, hogy feladata legyen a pártokat, vagy egy valamely pártot erősíteni! Sőt éppen az ellentétek gyöngitését a népegység megteremtését elősegíteni, — ez a célja. Minden müveit embernek kötelessége és félelmetes felelőssége segitőleg, ki- egyenlitőleg, felvilágositólag és enyhitőleg az élen járni. A népfőiskola célja az, hogy a vezetők iskolája legyen. Még egy: Túl vagyunk azon az időn, amikor merész lendülettel, feledve a földi gátlásokat és különbözőségeket, azt hittük, hogy embereket tudunk nevelni. Egyszerűen. Embereket, világpolgárokat, nemes kozmopolitákat. Itt is megtanított az idő kényszerűsége, hogy egy kissé ráeszméljünk a közvetlen környezetünkre. Csak a szülőföldünkön, át vezet az ut a hazához, csak a nemzettársaink kötnek össze — a kezdetek kezdetétől máig — a világgal. Az emberneveléshez az ut a nemzet- nevelésen át visz. (Mintha a nagy német nép egy kis töredékének, a mi kicsinyes viszonyainkhoz képest mégis nagy és nagyszerű néptömegnek ezen ténymegállapításai kétszeres igazsággal találnának mireánk. És mintha ugyanezeket már hallottak volna is — sajnos, — mint pusztába kiáltó szózatot.) De nézzük, hogy ezeknek a filozófiai alapelveknek perfektuáiásáxa mit tett a szudéta- németség egy kerületének népfőiskolái berendezése, mely -- mint a jelentés az elején megállapít ja — nem az egyetlen és nem az első a szudétanémet földön. Az első évfolyamot (1923 julius—augusztus) KLein-Iserben, az utolsó vasútállomástól ötnegyedóránylra a Clam-Gallas Ferenc földbirtokos által rendelkezésre bocsátott két üres parasztházban tartották meg 12 férfi és 12 női hallgatóval. Egyszeri! otthon, szegényes berendezés, igénytelen ellátás. A tanítás mellett, mely jórészt a szabadban folyt le, nagy súlyt helyeztek a • » tooóBzettei való érinttortsu fe A második kurzus (1924 juttus—augusztus) már fejlettebb viszonyok mellett 15 férfi és 17 nőd hallgatónak adott elméleti és praktikus oktatást. A többi évfolyam számára egy kedvezőbb fekvésű község, Lusdorf mindent fölajánlott, ami a népfőiskola száméra szükséges 8 ez a kis helység lett azóta a kerület népfőiskolái nevelésének központja'. Hosszas lenne leírni, hogy fejlődött és rendezkedett be a kicsi világosságra, tudásra vágyó köztársaság. Valódi szellemi „cserkészélet44 képe tárul elénk, ha az egyszerű beszámoló sorokat olvassuk és a munkát és mulatságot ábrázoló fényképeket nézzük. A tanításban 32 egyén vett részt: egyetemi tanárok, polgármesterek, akadémiai festők, elemi, középiskolai, polgári, szakiskolai tanárok és igazgatók, orvosok és könyvtárosok. A tanulók száma az öt év alatt 140 (67 férfi, 73 nő) volt, 15—30 éves korig, a legnagyobb szám a 18—21 évesek közül került ki. Az iskolai előképzettségük: 13 elemi, 90 polgári, 12 alsó szakiskola, 3 felső szakiskola, 18 középiskola, 4 megkezdett főiskola. Foglalkozás szerint volt a hallgatók közt 70 kézműves, munkás, 5 földműves, 28 háztartási alkalmazott vagy házi leány, 15 kereskedő és kereskedelmi alkalmazott, 10 tanító, zenetanitó, 4 főiskolás s 8 egyéb, hivatásnélküli, iskoláját abbahagyott egyén. A tantárgyak s egyéb foglalkoztatás: Polgári ismeretek. Honismeret, (népisme, költészet, természetismeret). Német nyelv- és írásiam Német származástan. Német történelem. Természetrajz (különösen élettan, fejlődés- és örökléstan). Egészségtan. Közgazdaságtan. Ének ős zene. Bevezetés a müélvezésbe. Házi virágápoLás (csak a nőknek). Kézügyesség. Szónokiskola, Testnevelés és játék s ezek elmélete. Érdemes lenne ezeket a száraz adatokat bővebben is kifejteni, de beszélnek ezek eleget magukról. Hogy az intelligencia legmagasabb fokán állók, társadalmi reprezentátorok (nálunk legalább a polgármesterek ilyennek számítanak), a szabadságidejüket erre a munkára szánják, igazolja, hogy a mozgalmat nem kicsibe veszik, de igenis rendkívül fontosnak. Hogy az egyszerű kézimunkástól kezdve a főiskolai hallgatókig úgyszólván minden társadalmi réteg ifjúsága részt kér az oktatásból, mutatja, hogy a népben, annak minden rétegében szántén megvan a megértés és értékelés föltétele. A jelentés szerint úgy a tanár és növendék, mint a növendék és növendék közt a családi jó viszony ideális volt mindig. El lehet képzelni ezekből a népfőiskola hatását a szudétanémet nép szellemi fejlődésére. Amit mint életfilozófiai alapgondolatot maga elé tűzött a népfőiskola intézménye, az láthatatlan érrendszer utján szívódik át a népbe. 140 az életet komolyabban vevő, az életre komolyabban rákészülő, tetterős fiatal férfi és nő kapcsolódik a mindennapi életbe s viszi a tudást, elszántságot szét a „Jeschlten- Iser-Gau“-ba, — mint más kerületek hasonló életakarói más kerületekbe, — hogy elsimítsa az élet átkait, a műveltség különbözőségét, az osztályok ellentéteit, a pártok kiélezettségét, hidat.építsen a szakadékok fölött s a nemzeti magára eszmélésen át haladjon a magasabb- rendü humánum felé! * Szép dolog, lelkesítő tett. Hol vagyunk mi, szegény, szintén kisebbségi sorsra Ítélt magyarság, hogy az azt életrehivó elméleti elgondolást is komolyan vegyük!... (-7) HRPLÓm írja: KRRINTHY FR16YE5- rz író becsületéről 1928 február 11. JVLuFtheti elmélkedésemet, az iró magánügyeiről, különös tekintettel helyi viszonyainkra, azzal végeztem, hogy ehez még hozzászólok, — azóta bizonyos, tárgyamra vonatkozó kérdezősködések, sőt aktualitások még inkább megerősítettek abban, hogy ezt a dolgot egyszer már tisztázni kellene, elvi értelemben. Persze, mihelyt az ember nem elégszik meg vele, hogy az efféle problémát a spekuláció légüres reíortáiban fejtse meg, vagy megeresszen valami tetszetős aforizmát, amit ehez hasonló körkérdésekre szoktunk felelni, hanem odatapogat, ahova kell, a jelenség elméleti tükörképe helyett az eleven valóság irányába — egyszeriben kiderül hogy mindaz, amit eddig erről tudott, vagy felületesen gondolt is néha, a közvélemény hatása alatt, puszta dogma és konvenció, elavult fogalmak, amiket fel kell frissíteni, mivelhogy az élet és tapasztalat nem igazolja már őket. Ez a frissítés pedig nem megy másképpen, csak az alapfogalmak felpiszkálásáwal. így például egyszer már fel kellene valakinek világosítani a nyájas olvasót (a jó kritikus dolga volna ez, csakhogy mostanában a kritikusok inkább saját, elnyomott irói becsvágyaikat élik ki munkáikban, mintsemhOigy azzal foglalkoznának, ami az ő dolguk: hogy a művészet törvényeit keresnék), hogy tulajdonképpen miféle istencsodája az az iró, vagy költő, az úgynevezett „szellemi4* müvek alkotója, azonkívül, hogy kedves mester, na mi szépen dolgozik és hogy megy önnek ebben a kutya világban. Meg kellene egyszer már értetni, újra megértetni, mert a régi magyarázat elkopott, puffogó frázissá vált, amit mindenki hasonlatnak vesz csak, nem lángoló realitásnak: megértetni, megmagyarázni, hogy az úgynevezett szellemi alkotás, csakúgy, mint minden alkotmánya az emberi kéznek és értelemnek, emberi testnek és léleknek, létrehozott valóság, eleven hatóanyag, amit az emberi képzelet termel ki, — hogy viszont az emberi képzelet, a folyton születő és alakuló világ szülő és alakitó erői közt éppolyan előkelő szerepet játszik, mint a hő, vagy a fény, vagy az életerő, az önfentartó és fényfentartó ösztön. Röviden: a szellemi mü, társadalmi vonatkozásaiban, éppenugy eleven valóság, mint maga az ember. Ha pedig ezt belátjuk, akkor már egész bátran élhetünk a „szószerint v»h hasonlat41 (lásd: „Isten felfedezése44 dmü jegyzetem) módszerével — ősi képeket alkalmazva, a dolgok megítélésében. ősi képek és metaforák beszélnek a m'tí „fogantatásáról11 és „születéséről44. Az iró, bármilyen kómikusan hangzik ez köznapi értelemben, igenis fogan, teherben jár és szül. Most nagyon könnyű volna e hasonlat MMkwa mfUtoaxMÜi taw** atal ahogy a dekadensek le is vonták, félrevezetve önmagukat és a világot, hamis képet adva a közvélemény számára, egyben ártalmasat is, mint ahogy mindjárt kiderül. Ez a kényelmes következtetés így hangzik: az Íróban tehát van valami nőies vonás. Óriási tévedés. Az Író a legférfiasabb férfi a világon, hiszen a legférfibb munkát végzi: alkot és teremt. Azonkívül az emberi tulajdonságok közül azoknak együttesére van szüksége, amik a valódi férfit jellemzik: éles logikával párosult erős képzelet, munkakedv. kitartás, emlékező tehetség, világos látás, kifejező erő! Persze, első pillanatra igv egy ellentmondás falára bukkanunk — visszafordulás azonban nem lehet, ezt a falat át kell tömi Van egy tréfás feltevés, hogy Nobel állítólag dijat tűzött ki annak a férfinak a számára, aki, először a világon, gyermeket szül. Ha feltesszük a lehetetlenséget, hogy ezt a dijat valaki megpályázta, sőt véletlenül egyszerre többen pályáznának a díjra, nyilvánvaló. ugy-e, hogy a pályázat feltételeinek az a férfi fog inkább megfelelni, aki egyébként a legférfiasabb a páh'ázók közül, hiszen a pályázat szerint férfi legyen az illető, — az átmeneti lények, hermafroditák kisebb esély- lyel fognak elindulni a versenyben. Egész bátran használhatjuk tehát a kényelmetlen hasonlatot, hogy az iró olyan férfi, aki szül — ez a különössége és különlegessége azonban egyedül és kizáróan csak magára, a szülés fényére vonatkozik, egyébként semmiben sem hasonlít a nőhöz, sőt természetben és kedélyben annak legtermészetesebb ellentéte — alkotásra, vezetésre, kormányzásra hivatott ember: férfi. Ez a pardaox helyzet a fogalmak zűrzavarának legfőbb forrása. Ez az oka annak, hogy bizonyos zavaros korokban, melyek nem ismerték fel kellőképen a szellemi alkotás jelentőségét. az iró kénytelen volt megtagadni férfiasságát — a mü kedvéért, hogy azt megmentse. megalkossa, kénytelen vol nőies eszközökhöz nyúlni, ravaszkodni, hazudni, hize- legni a hatalmasoknak, bohóckodni, gyávának mutatkozni meghunyászkodni. Cserébe megkapta koldusalamizsnának azt az udvariasságot és elnézést, ami a nőknek szokott kijárni — szüksége volt erre az alamizsnára. De $. valódi iró; lelke mélyén mindig tudta, hogy ő nem gyáva — mint ahogy nem gyáva a teherben járó anya, ha meghátrál olyan veszély elől, mellyel különben a nő is szembenéz: nem önmagát védi, hanem egy másik még tehetetlen és védtelen életet. Ne veszélyeztesd a magzatot, amit lelkében hord, ködös ábránd formájában — majd meglátod, hogy férfival állsz szemben! Vagy várd meg, míg megszüli mind s próbáld a miivet bántani — majd meglátod, hogy férfival állsz szemben l Hogy lehetne hát ezen segíteni — hogy bhsfcx m ár ó bx&abotnoua ' Costes és Le Bryx a diadalmas francia repülők Nem kell válaszért fantasztikus utópiát tervezni. A történelemnek van egy nagyszerű példája a megoldásra. Még hozzá nem is a „felvilágosult44 közelmúlt történelmének — a „sötét44 középkor szolgáltatja a példát Az építőművészeinek tudvalévőén legre- mekebb és legtökéletesebb alkotásai a középkor gigantikus dómjai. Szellemi és testi erő óriási munkája épült be a dómok falába — művészek tervezték és építették meg őket Egy emberélet tartama nem is volt elég ahoz, hogy befejezzék — a művész, aki építette, fiából vagy tanítványából önmagához hasonló művészt nevelt, hogy folytathassa a munkát, mikor ő kidől majd. De hogy tudták megccsináfof? Az a vallásos erő, ami a középkort eltöf- tőtte, ösztönszerüen megtalálta az egyetlen lehetséges módot. Ha ma kimondod ezt a szót „szabadkőműves44. Kovács ur rendőrért kiabál és a destruktív zsidókat kezdi emlegetni Kovács ur ugyanis nem tudja, hogy ez a szó honnan származik. Felvilágosítjuk Kovács urat, hogy szabadkőműveseknek azokat a dómépitő mestereket nevezték, akik egy ilyen mü felépítése céljából összeálltak és letelepedtek azzal az elhatározással, hogy addig nem mennek el onnan, míg a müvet fel nem építik, akkor se, ha száz évig tart És a sötét középkor hatalmasai, akik minden emberi jogot elnyomtak, ezeknek a mestereknek önálló autonómiát adtok, — a „szabad44 szó a kőműves előtt azt jelenti hogy a dómépitő mesterek nem tartoztak semmiféle hatóság és közigazgatás törvényei alá: külön, saját céljaiknak megfelelő törvényük, alkotmányuk volt, cselekedeteikért csak ennek tartoztak felelni, a maguk kebeléből választott biráknak, akikben megbízhattak, mert megértették őket, egyébként senkinek. Szabadok voltak s hogy vissza nem éltek szabadságukkal bizonyítják a dómok, a művészt ugyanis, ha felszabadítod, szabadságát nem rombolásra, hanem éoitásre fogja felhasználni. Építésre, férfias munkára, — vagy e mesterek, e művészek n^m voltak talán férfiak? Férfiak voltak bizony s még hozzá a legbátrabbak közül valók: — ott fejezték be müvüket, szédítő magasságban, a torony tetején! Ilyesféle privilégium kellene talán a szellemi mü alkotójának is, nem az a bizonyos „kedves mester44 féle émelygős udvariasság és elnéző gyengédség, amivel a nők színvonalára próbálják sülyeszteai az irót vállveregető, „irodalmat támogató44 hatalmasai a földi javaknak. Vagy pedig... Vagy pedig, ha már erről nem lehet sző, ha az iró, a szellem kiválasztottja, kénytelen megelégedni annyival hogy o1”miféle szórakoztató élvezeti cikke legyen a társadalomnak, mint a csinos nő, vagy a szultánnak az ő háreme, ahelyett, hogy helyet adnának neki a társadalmat irányitó és kormányzó férfiak közt — akkor legalább legyünk ebben következetesek. Ha férfiönérzetét, férfibecsületét, a mostoha körülmények közt munkája kedvéért, keserves pirulások közt megtagadni kénytelen sokszor — adjatok neki külön mii- vészbeosületet és védjetek rneg csakúgy, mint ahogy a női becsületet védi és oltalmazza külön törvény. Erre a külön törvényre, mely szerint, ha női becsületről van szó, nem engedik meg a bizonyítást, hanem egyszerűen elítélik a rágalmazót, azért van szükség, mert a nőt védeni kell mert a n" teherben jár és gyermeket szül és mert a -— fontosabb minden egyébnél talán még a női becsületnél is. Az iró becsülete... Ott kstmi a mttvébea,
