Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-12 / 36. (1663.) szám
1988 HKmír 18, va&árn&p. ®Cí^:MA<Sfell-Hferi.3E „Franciaországnak vissza kell térnie a monarchikus államformára” A „törvényem kívül helyezett háború*4 a legkegyetlenebb lesz — A pária-washingtoni tárgyalások — Nemzetközi döntőbíróság és nemzeti becsület — Olasz fascizmus és francia demokrácia Szájról azájra jár* a híre - , , Legjobb MafőkoiScs SlM Bratislava - Pozsony, « i Halászkapu-utcí; 3. szám. Érdekesnek vettük fölkeresni Charles Benoiist-t, éppen most, mikor napvilágot lát negyven évi megfigyelésének, elmélkedésének, parlamenti és diplomáciai tevékenységének gyümölcse, a „Les lois de la politique francai®©" (A francia politika törvényei) című könyve, amely alig került M a nyomdából s máris az összes — jobb- és baloldali — politikai körökben rendkívüli visszhangot keltett. A nagyközönségre és a politikai élet legkülönbözőbb rétegeire egyaránt élénk hatást gyakorolt az a kemény és maró, de pártatlan kritika, melyet a szerző a demokráciával és a páriámén tarizmussal szemben gyakorolt, valamint az a végkövetkeztetése is, hogy Franciaország lenmaradása számára — e* ország életének „törvényei" és félté- { telei értelmében — elengedhetetlen követelmény a monarchikus államformára való visszatérés, amely államforma, bár tökéletlen, mint emberi dolog, mégis egyedül képes arra, hogy Franciaországot ismét felemelje s életképessé tegye. Ez a végkövetkeztetés, amelyet az egész ■könyv erős okfejtése támogat s amely a jelenkor egyik legkiválóbb politikusától ered (egy oly férfitól, aki csaknem negyven, éven át bőkezűen szórta szét szellemi íkincseit a parlamentben * a legkülönfélébb diplomáciai 'küldetésekben, nevezetesen Olaszországban, ahol 1915-ben, az olasz közbelépés' ellőtt titkos missziót teljesített a Hollandiában, ahol Franciaország nagykövete volt « aki mindig Franciaországi és a parlamenti demokrácia érdekeit szolgálta), a legnagyobb figyelemre tarthat számét « mindenkit gondolkodóba ejthet. j ' < • -'V- ■■ * K Taine egyik müvében megírta, hogy a renaissanoe-korl olasz államférfiak, a nap heves harcai után, szívesen pihentek meg palotáik magas és biztos falai között, $ Izmaik és agyuk energiáját könyvtáraik derült magánosságában acélozták újjá, kedvelt (könyveik jés műtárgyaik közepette. Charles Renoist, aki a gondolat és a oselekvéts embere, mint a renaissance fér- fíaí, akiket annyira szeret, az utloa hivságos életétől és zsivajától távol, a rue de Four- croi egy régi házában dolgozik, néhány lépésnyire Medici Márta palotájától. Egy nagy udvaron kell átmennűnk, egy gőgösen magános lépcsőn fölhaládnunk, fcét-Mrom nagy és csendes szobán áthaladnunk —■ * végre dolgozószobájában vagyunk. Egy hosszú asztal előtt ül, amelyen egy magas lámpa uralkodik a könyvek és iratok halmaza felett. Kérdést intézek hozzá a Paris és Washington között folyó tárgyalásokról e Briandnak a „háborút törvényen kívül helyező" javaslatáról. Charles Benoist szilárd és komoly hangon, határozottan válaszol: — Ha megmagyarázza nekem, hogy mit jelent ez a formula: „a háborút törvényen kívül helyezni", akkor válaszolok, de előbb nem. Már nem egy kiváló személyiségtől kértem ennek a formulának konkrét és gyakorlati meghatározását, de eddig miég senki sem tudott választ adni. így tehát, e kifejezés érteimét illető jelenlegi tudatlanságomban, amelyben, félek, még igen hosszú ideig maradnom kell, képtelen vágyóik önnek bármit is mondánl erre vonatkozólag. — Mindamellett a franciá-amerikai tárgyalásokban két dolgot kell megkülönböztetni: egyfelől Briand javaslatát a két ország közötti 'háborúnak „törvényen kívül való helyezését" illetőleg. Ez sem nem nagyon veszélyes, sem túlságosan komoly ügy, mivel a két ország közötti háborús eshetőség nagyon (kicsiny. Másfelől Kellogg javaslatát, amely „a háború törvényen kivül helyezését" minden népre ki akarja terjeszteni, s amint azt az ő zsargonjukban mondják: egy piaifi- vagy multilaterális szerződést kíván létrehozni. Mivel, mint mondottam, e kifejezésnek: „a háborút törvényen kivül helyez- ni", nincs semmi értelme, úgy tűnik előttem, hogy e járását csak azt célozaa, hogy az egész nevetséges tervet az Óceánba ful- l'assza. ; A háború nem azt jelenti-e éppen, hogy kilépünk a törvény kereteiből s a normális életből? Csakhogy ez az erőszakos állapot, melyet a háború jelent, maga is bizonyos sajátságos törvényeknek van alávetve. A fenti abszurd kifejezéssel azt kockáztatjuk, hogy a leggonoszabb kegyetlenkedéseket .feljogosítjuk; ha a háború minden törvényen kívül áll, akkor nyilvánvaló, hogy minden eszköz, még a legembertelenebb is megengedett lesz. Egyébként ez annak a politikának a vesae>- deime, amely a Taine által „verbális okoskodásának nevezett módszer szerint jár el. Ez okoskodásban már nem dolgok vagy eszmék felett elmélkedünk, hanem minden jelentőség nélküli, üres szavak fölött. Ez a politika a realitások megvetése által a leggonoszabb realitás okhoz rezet bennünket. — Ezeken a „háborút törvénytelenitő" javaslatokon kivül tárgyalások folynak a döntőbírósági szerződés megújításáról * e tárgyalások ■ jó eredménnyel kecsegtetnek. Mi a véleménye ennek kapcsán magáról a döntőbíráskodásról? — kérdem tőle. — Itt is disztingválmmk kell. Nem minden dön tő birásfcodás azonos jelentőségű, he ilyesebhen, vannak kérdések, melyeket lehetséges ezúton elintézni, inig mások erre nem alkalmasak. A nemzeti becsületet s biztonságot illető kérdéseket semmi szín vagy űrügy alatt s semminő formában sem szabad a nemzeti állam egyedüli és feltétlen illetékessége alól kivonni. Ami például bennünket, franciákat illet, elképzelhet i-e, hogy mi magunkat a kínaiak, japánok, peruiak, bolíviaiak, vagy akár a semleges hollandok és skandinávok, avagy a szövetséges és jóharát angolszászok Ítéletére bízhatnék? — Kénytelenek vagyunk tagadó választ adni. Sőt egyenesen veszélyes dolog, Géniben szüntelenül üly irányú kérdéseket tárgyalni: ha sokat dörzsöl i üli a gyuf ákat, köny- nyen meggyulladhatnak. — Ami azonban azokat a kérdéseket illeti, amelyek sem a biztonságra, sem a nemzeti becsületre nem vonatkoznak, azt hiszem, hogy ezekkel, szemben a döntőbirás- feodás kitűnő módszer, amely háborúknak veheti elejét. Nézetem szerint a hágai Nemzetközi Bíróság nagy lépést jelent előre ez irányban s egyike a lehető legérdekesebb nemzetközi intézményeknek. Kínos társadalmi botrány pattant ki Ungvárott A rendőrség letartóztatta Svcfse Ferenc ungvári lapszerkesztót mindkét nembeli kiskorúakon elkövetett bűnös üzelmek miatt — Polgárisba gyermekek a lelkiismeretlen ember áldozatai — Ungvár. február 11. (Ruszinszkói szerkesztőségünk távirati jelentése.) Páratlan botrány kipattanása tartja izgalomban tegnap dél óta Ruszinszkó fővárosának lakosságát. Az ungvári rendőrség tegnap délben Vo-hlidal rendőrigazgató parancsából letartóztatta Svojse Ferenc ungvári lap- szerkesztőt, a Pódkarpatské Hlasy cimü Ungvárott megjelenő cseh nyelvű lap tulajdonosát és a Csehszlovák Távirati Iroda ungvári expoziturájának főnökét, liliomíiprás és homoszexuális üzelmek vádja miatt A lelíkSs-meretlen ember áldozatai polgárista fiuk és leányok voltak. Svojse bűnös üzelmek már hosszú évek óta folytatta, de ezek az utóbbi időben olyan feltűnő és gyakori jelleget öltöttek, hogy az iskolai hatóságok figyelmesek lettek rá és vizsgálatot indítottak, melynek eredményét az egyidejűleg megindult rendőrségi nyomozás teljes egészében megerősítette. Svojse bírnia jstronri át most állítják össze. A nyomozó közegek többek között kihallgatták a Podkarpatské tilasy szerkesztőségi tagjait, valamint a polgári iskola igazgatóját és a szerencsétlen gyermekek! szüleit. Á kihallgatott tanuk közölt egy azt vallotta, hogy Svojse húszezer koronát Ígért neki, amennyiben a gyermekén elkövetett bűnt eltussolja. Svojscval együtt letartóztatták az orgiák két másik felnőtt résztvevőjét is. A kihallgatásokat még napokon keresztül folytatják. Azok az adatok, amelyek idáig felszínre kerültek, egyenesen megdöbbentően hatnak, mert Svojse áldozatai az ungvári jobb körökből kerültek ki. Svojsét átadják az államügyészségnek. A Lidové Noviny szerint jellemző, hogy még az utolsó pillanatban is kísérlet történt, hogy az egész kínos affért eltussolják és ve- < dig olymódon, hogy Svojsét bolondnak nyilvánítsák. Kétség tolón, hogy még hiányzik száméra egv nemzetközi csewdőrsAg, de már az is sokat jelent, hogy az ideológusok (akikről egyébként nem kell rosszat mondani, mert igen nagy szolgálatokat tettek azáltal, hogy hozzászoktatták a gondolkozást a nemzetközi jog újszerűségeihez) átadták a helyet a bíráknak. Óriási haladás az is, hogy az államok elismerték egy nemzetközi törvényszék létezését s hajlandók magukat döntéseinek alávetni. Azt hiszem, hogy a nemzetközi jog e bírói formájában fog magának tekintélyt szerezni az államok előtt. Már a nemzetközi jog kodifikálásáról is szó volt. Ez még kétségtelenül konai terv. de a hágai bíróság döntései máris egy később megalkotandó „Corpus" anyagát alkotják. — Mi a véleménye a Paris és Róma között meginduló tárgy alá sokról? — Olaszországgal beszélgetni kell. Sőt már régóta meg kellett volna kezdeni ezt. Már néhány éve lesz, hogy én magam a „Nuovo Amthoiligiá“Jban egy francia nyelvit cikket tettem (közzé (képzeljen el egy ola-z- nyelvü cikket a „Revue dós Deux Mondénban!) az olasz-francia közeledés s a tárgyalások megkezdésének szükségességéről. Eh voltam az első, aki a latin kultúrák szövetségét szóba hoztam s a képviselőtházban mondott legutolsó beszédemben, 1919-ben, a békeszerződések vitája alkalmával, feni ártottam ez álláspontomat. De nem elég csupán ..feszéM" Dáliával, ennek a módját is tudni kell s ez nem könnyű. Mindenekelőtt a rossz hangulatot kell megszüntetni. Azután meg kefll állapítani, hogy a megbeszélések minő pontok körül fognak forognii # végül a tárgyalás mikéntjét illetőleg is meg j kell állapodni, mielőtt nyilvános tárgyalá- ; sokba kezdenénk. A megvitatandó kérdések i egyébként igen kényesek s a tárgyalásra hi- | vatott államférfiaknak alaposan kell majd isméiniök Olaszország történelmét és lélek-- tanát, valamint a vitás kérdéseket magukat, mert a jelenlegi Olaszország megértéséhez elengedhetetlen a 16. századbeli Olaszország ismerete. A fascizmus eredete a renaissance-kori *■ diktatúrákba nyúlik vissza, amik viszont csak a régi római diktatúra átalakított, kiszélesített, kifejlődött formái voltak. — Az ön legutóbb megjelent könyve, a „L>e>s lois de la politique francaién" igen nagy hatást keltett s a könyv végkövetkeztetései, melyekben Ön a monarchikus államformához csatlakozik, bizonyára sok republikánus hazafit gondolkodóba fognak ejteni. Az a bizonyos szomorúsággal aláfestett nyugalom s az a magas pártatlanság, melyek könyvében megnyilvánulnak, különös erőt kölcsönöznek a demokratikus és parlamenti rendszer ellen irányított kritikájának s ez az erő bizonnyal képes megingatni sokak meggyőződését, akik eddig úgy vélték, hogy ha- zafiságuk összeegyeztethető a demokratikus és parlamentáris gondolatokkal. — Nem minden benső küzdelem nélkül jutottam e következtetésekre, amelyekhez Losonc! MeJpzngi fiépiyHünöeiiec. autorizált FORD képviselet az lse Magyar Gazdasági gépgyár 11 Budapest vezérképviselete előnyös feltételek mellett szállít: acélkeretes cséplőgépeket kettössoru svéd golyóscsapágyakkal, teljes raalomberendezéseket és egyes malomgépeket, FRRRSOR TRAKTOROSAT valamint saját gyártmányú egyszerű és kombinált fetSgépeketKérjen árajánlatot! logikusan már negyven év előtt, „A jelenkor politikai széf izmai “-nali kapcsán el kellett volna jutnom. Ezek alatt az évek alatt tanulmányokat, vizsgálódásokat folytattam, megkísérelve a parlamenti és demokratikus rendszer hajainak orvoslását. Ezekhez a következtetésekhez tizenhét évi hasztalan parlamenti küzdelem, szakadatlan kiábrándulások, elkótyavetyélt erőfeszítések s tehetetlen kísérletek vezettek, melyekre tíz közül csak egv példát hozok feli: 1902-ben nyújtottam be egy javaslatot, mélyben a parlament mindenhatóságát korlátozó, legfelsőbb bíróság felállításának tervét fejtettem ki. 1919-ben, tehát tizenhét évvel később még csak parlamenti előadás tárgyát sem alkotta e javaslat. E következtetéseim tehát nemcsak nem jelentenek változást gondolkozásomban, hanem ellenkezőleg eszméim végkövetkezményeinek, logikai megkoronázásának kell őket tekinteni, noha halasztottam őket minden logika és elmélet ellenére, megkísérelve a köztársasági intézmények- és rendszer megjavítását. Ez a javulás nem következett be. S én meghajtok az elméletnek és a logikának a tények által való igazolása előtt s levonom köveíkezteté seimet, ~1, Beszélgetés Charles Benoist volt képviselővel, az „Institutu tagjával, meghatalmazott miniszterrel 7
