Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-12 / 36. (1663.) szám

6

minden adatát éhből a szempontból csoportosítja és állítja be. Egyenesen

bűnös tájékozatlanságot mutat kisebbségi kérdéseinkben.

A legfontosabb problémáinkat, mint például az állampolgársági kérdést, kulturális ügyeinket stb. vagy észre sem veszi, vagy néhány mondattal intézi el. A hontalanok légiójának panaszai elől bedugja a fülét.

Legrészletesebben még a földreform kérdésével foglalkozik, de hogy milyen alapossággal, azt lapunk pénteki számának vezércikkében Koczor Gyula magyar nemzeti párti képviselő meggyőzően mutatta ki. Itt csak egy szempontot említünk fel, amire Koczor Gyula vezércikkében nem tért ki, a maradék- birtokok ügyére. Erdély Jenő dr. szerint az 1572 maradékbirtokból 136 esik Szlovenszkó- ra, a maradékbirtokosok között magyarok is vannak: egyedül a zólyomi földhivatal területén a múlt év folyamán két maradékbirtok — Bustina és Illésipuszta — került magyar igénylő birtokába. Elfelejti azonban közölni, hogy kik ezek a magyar maradékbirtokosok, nem-e politikai pártállásuk miatt (Csánki— Békefi) jutottak birtokukhoz. Bizony, sokkal alaposabb munka lett volna, ha részletesen ismerteti a 136 maradékbirtok megoszlását.

Az iskolakérdést tizenkét sorban intézi el, de hogy milyen lelkiismeretességgel, arra elegendő egy adat. Szerinte 12 magyar felső ipariskola működik Szlovenszkón. Mi a kassai csehszlovák—magyar ipariskolán kívül más magyar szakiskoláról nem tudunk.

Három sor jut a magyar sajtóra, nyolc Borban intézi el a szlovenszkói magyar irodalmat.

Politikai jogainkról szőlő fejezetében azt a kényelmes eljárást követi, hogy a magyar- országi helyzettel tesz összehasonlítást és megállapítja, hogy mi sokkal több politikai szabadságban részesülünk, mint nemzettestvéreink. A magyar nyelv jogát azzal az egyszerű tanáccsal intézi el, hogy a magyar sajátítsa el az államnyelvet, mert a bölcs közmondás szerint minden uj nyelv egy uj embert jelent.

Tartalmi ismertetését adtuk ennek a pam- íletnek, amelynél szomorúbb, sajnálatosabb dokumentuma nincsen a nemzettagadásnak, az elvtelensógnek és a lelkiismeretlenségnek. Nem tudjuk, ml volt a célja a könyv szerzőjének és kibocsátóinak, mert annyi bizonyos, homr Csehszlovákiád magyarság körében ennek az Írásnak semmi visszhangja nem lesz, külföldi propagandának pedig nem használható. Még a legtávolabbi külföldön is jobban ismerik és mélyebben értékelik a magyar kisebbség küzdelmes óletsorsát, mint Erdély Jenő dr.

D* IC V. motorkerékpárok fódler-Royal Írógépek

Használt alkalmi vételü írógépek

Vezérképviselet és gyári lerakat:

KoSke, Irobár-utca 32 — Telefen 389

írógépek szakszerű javítása ás karbantartsa

PÁRISI NAPLÓ

írja: M ARAI SÁNDOR

— NÉGEREK KÖRÜL —

Paris, február 10.

A franciák azt állítják, hogy Franciaország nem ismer „szines" kérdést. Parisnak varrnak négerei, de nincsen néger-kérdése; ahogy vannak angoljai, olaszai, zsidói, de nincsen se angol, se olasz, se zsidókérdése. Túl vannak rajta. Fölötte vannak. A kolóniák, a protezsált birodalmak színesei teljes értékű állampolgárnak számítanak. Amerika, barbár föld, kínlódik a néger-kérdéssel, amit Franciaország, a kultúra szigete, tudomásul se vesz. Ez igy nagyon szép. Kár, hogy nem az igazság.

E sorok írója elég sokat forgolódik négerek között. Ez a forgolódás reménytelen, mert barátra szert tenni közöttük fehér embernek majdnem lehetetlen. Véletlenül, szán- déktalanul, ötletszerűen őszinték néha, egy pillanatra, aztán megbánják, visszaszivják, egy idétlen és gyerekes tréfával legtöbbször elütik, amit mondtak.

Nem bíznak bennünk. Nem bíznak senkiben.

Nem mintha rosszkiszeniüek lennének... A lelkében minden néger gyermek. Egy szóval, amit odalöksz nekik, úgy el tudnak játszani, mint egy költő. Minden tetszik nekik, ami szines, szagos, egy kicsit különös: ami a mi ízlésünknek cserép, lim-lom, abban ők még tudják látni a formát, a vonalat, az értelmet. Lényegesen tudnak látni, de a hatás vizuális marad, nem megy mélyebbre.

Aki foglalkozott egy kicsit velük, az ezekben az években, itt, Párisban észrevehette, ahogy igenis kialakul a francia közvéleményben egy kis, csöndes, jóizü néger-kérdés. A jelenség egybeesett a négerek előretörésével az egész világon. Ahogy Amerikában van politikai néger-kérdés, úgy van ma Európában egy halk, de nagyon érdekes irodalmi, művészeti, emberi néger-kérdés.

Az arányok mások, mint Amerikában, — PArisnak nem élnek a nyakán a négerjei, mint Newyorknak, hanem maradnak messze a kolóniákon, a Kongóban, Martinique-ben, csak egy kis, egészen kis hányaduk szivárog föl Európa felé. De nem telik el úgy hetem Párisban, hogy a néger-hatás egy-egy tünete meg ne érintse az embert.

Egyik héten expedieiós-film Szenegálból. A rákövetkező héten néger skulptura kiállítása Guillaume-nál. A harmadik héten Glde könyve, „Utazás a Kongóban". Aztán egy francia nagyon jó regénye: „Le Négre", Phi- lippe Soupault irta. René Maran könyveit nem is kell emliteni.

Néger revü, minden nagy hotelban néger zenekar ... Interpellációk a parlamentben. Újságcikkek. Mindez csöndben megy, egészen csöndben.

Az utcán alig látni négert.

De egész utcáik vannak a Montmartreon,

Utánnyomás tilos

ahol a hotelekben csak ők laknak. Vannak vendéglőik s van egy dancingjuk, a „Paradicsom", ami éjfél után csak az övék.

Az állam szívesen használja őket alantasabb irodai, adminisztratív munkákra. Kitűnő soffőrök. Citroen se veti meg a néger inanö- veMnunkást. (A néger veti meg a manőver- munkát.)

Lassan, egészen lassan összefonódnak ezek a hangok, panaszok, felháborodások arról, hogy mi történik a kolóniákon. A francia néger-kérdésnek nincsen beretva és lynch- funkós a kezében. A néger-kérdés egyelőre itt nem a franciáknak fáj, hanem a négereknek.

A francia néger-kérdés egyelőre a kolóniák őrmestereinek a kezében van. Aki lenn járt, francia, iró, kutató, magasabb adminisztrátor, az mind a fejét csóválja.

Én sóba még négert panaszkodni nem hallottam.

Nem beszélnek ezekről a dolgokról. Egyszer, valahol, szeretném mindazt följegyezni, amit megtudtam a négerekről. Titokzatos nép. Nem tudunk róluk semmit.

*

Éjjel a Montparnasseon egy néger nő leül az asztalomhoz. Nagyon szép, világosbarna, erősen ki van festve.

— Hová való? — kérdem.

— Martinique.

— Mondja meg a nevét — kérem.

Valami szép néger nevet remélek, Okoubi Buku„ valami ilyesmit, amit egyszer talán föl lehet használni. Udvariasan és készségesen feleli:

— Tessék: René Slar.

— No — mondom, — de ez a művészi neve lesz. A családnevét...

Feláll, végignéz, felülről lefelé, hallatlanul gőgösen:

— Azt nem — mondja. — Még mit nem? A családnevemet... Nagyon jó.

Sértődötten elmegy. Fél, hogy elbeszélem a dolgot, ott Mar tini queban, hogy Okoubi Buku-t egy este kifestve láttam egy kávéházban a Montparnasseon.

S egész Szenegálban pletyka lesz belőle...

* v

Olyan gőgösek, mint az állatok és a reneszánsz előjogoe emberek

Nem igaz az, hogy a francia tűri őket. A francia éppen úgy kimegy a vasúti kupéból,

ha négeT ül benne, mint az amerikai. Persze,

nem olyan mérges és elkeseredett ez a viszony, mint Amerikában, nem is lehet. A néger itt elvesz, eltűnik. Ha csöndes, nem bántja senki. De ha a kávéházban differenciája támad a pincérrel, a néger ur nyugodt lehet, hogy egy „sale négre“ éppen úgy a fejéhez repül, mint a tengeren túl.

— — ......- *a

Mi

nden néger hisztérikus lesz Európában.

Ez az én megfigyelésem, ami mellett sok

adatom szól. Van egy bizonyos speciális európai nevetésük, egy hisztérikus, hazug, erőszakolt nevetés. Bármit mond nekik az ember, rögtön rágyújtanak erre a hazug nevetésre, amivel lázasan iparkodnak honorálni a viccet Még nem láttam négert fehér emberre őszintén ránevetni.

Van valami a nézésükben, valami kapkodó és leskelődő, mindig résen vannak, beszéd közben kapkodják a fejüket, egy pillanatig nem pihennek, a nagy fehér szemgolyójuk szünet nélkül forog az ajtó és az ablak között.

Soha nem adnak teljesen kezet. Ezt még nem bírták megszokni, nem bíznak ebben sem. Egy kicsit, óvatosan, odaérintik a keskeny tenyerüket a másik tenyérhez s rögtön visszakapják, feltűnő gyorsan, szinte érintés nélkül. Egyszer kezet fogtam egy majommal; bocsánatot kérek lelkemben minden négertől, de a majomnak volt ez a speciális, furcsa, keskeny kézfogása.

*

Ismerem a művészetüket, az irodalmukat, a zenéjüket, mindezt nagyra, igen nagyra tartom, olyan őszinte, tiszta, különös konfliktusoktól átitatott művészet ez, amihez mi módszereinkkel és szkepsziseinkkel alig tudunk közeledni. Minden néger műtárgyban van valami az adorációból; minden néger művész, még a jazz-zenekar nagydobosa is, egy távoli istentisztelet utolsó gesztusait végzi, mikor csattogtatja a dobverőt.

Miután nagyjából mindent elolvastam, ami tőlük való vagy róluk szól, s nagyjából mindent láttam, amit fában, bronzban és elefántcsontban csinálni tudnak s beleestem a zenéjük ritmusába, éippen úgy, mint a félvilág: miért, miért, miért, hogy a szivem mélyén, valahol egészen mélyen, ahol olyan sötét van, hogy intelligencia, civilizáció se tudnak már levilágítani, miért, hogy a szivem mélyén én is ugyanazt mondanám, amit min1928 február 12, vasárnap.

| Pozsonyi Móléi liiy-Misáin I

sok orvos által ajánlva mint kitünően bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből eredő fejfájás, eldugulás, májbaj, kólika, aranyér, vérszegénység, gyomorbaj és étvágytalanság, bélrenyheség és sárgáiig ellen. Minden győgytárban kapható 1 üveg ára 5”— Ki.

1 Vigyázat a „VÖRÖS RÁK“ védjegyre!

1 Vörös Bak gyógyszertár, Bratlslava I

Alapítva 1312-ben

deli csikágói szivarkereskedő mönd, ha tévedésből közös hálófülkét adnak neki a vonatban egy négerrel:

— Ellenőr! Kérek egy más kupét. Colóred.

— Mi akarsz te lenni, édes fiain! — vicsorgott vészjóslóan fizikatanárunk hangja s már emelte a métert. Még mielőtt suhintott vele, Sa- muka megugrott. Hajsza kezdődött a padok között, közben azonban hirtelen nyílt ag ajtó és Naphegyi, iskolánk igazgatója lépett be. Koch tanár ur remegő kézzel nyújtotta feléje Samuka céduláját.

— HŐhérinas, — olvasta fenhangon az igazgató.

Az osztályból kirobbant a röhej. Ez a vastag fejű kun legény kitett valamennyiünkön; sörtked- velő igazgatónk azonban más véleményen volt.

— Te gazember, — üvöltött fel és megragadta Koch tanár ur méterjét. — Hóhérinas akarsz lenni? Na megállj! Az én iskolámból még nem került ki hóhérinas, majd kiverem én belőled ezt az eredetiséget.

Ki is verte, Samuira a vizsgáig fájlalta a

hátát.

&

Pozsonyba is együtt kerültünk’, Samuka apja Úgy vélte, hogy ott jobban fog rajta a német szó. Diákszokásból „Istállónak" hívtuk az olyan helyeket, ahol több diák kosztolt és kvártélyozott. Voltak előkelő, százhúsz koronás „istállók", tanári házak, ahol két-két diák külön szobát kapott, és voltak kevésbé finom „istállók", szétszórva a város minden részében, ősdiákhelyek, tradíciókkal és kövér islállóma.mákkal, akik tudja isten hogyan volt lehetséges, hogy negyven koronákért naponta tésztákkal tömték np éhes hendőket.

Samuka istállója egy házban volt a miénkkel. 'Jőfaj'a hely volt, szakácsnővel és egy csallóközi cselédkével, aki vacsora után átjárt a konyhánkba tereferélni. Egyszer haJllom, hogy a cselédke nagy- bangou elszavalja a Belzaoart é3 amikor elvégezte, betéve elhadarja az agnapi német leckénket, a Seidenindustriet.

— Márika, mióta tud maga németül?, — állította m be a konyhába.

Kiderült, hogy Márika egy kukkot sem értett

abból, amit elhadart, de a keményfejfl Samu a konyhában tanulja mindig a német leckét, hallotta >agy húszszor, úgy ment a fejébe.

Ellenben a Samuka fejébe nem ment be a Seideninduistrie és másnap beszekimdázott. Azóta ugrattuk, hogy Márikát küldjük helyette «

német órákra. A máskülönben hirtelenkezü Samuba nem haragúdon meg, vastag piros ajka mosolyra nyílt, helyre bajuszkája volt, két évvel volt idősebb nálunk, a hangja öblösüdött, pattauásos volt az arca és néha egészen rejtélyes dolgokról tudott beszélni.

Ebéd uitán a lépcsőházban gyűltünk össze Samukát hallgatni. A házzal szemközt egy trafik volt, odajárt Samuka cigaretlát venni és néha egy óráig is bentmaradt. A lépcsőházban szőról-szőra elmondta, miről diskurált a trafikoskisaaszony- nyal. Sok szó esett májs leányokról is. Márikát hamar megunta, nem neki való, buta kis cseléd és bolondul szemérmes. A trafiko'sleáuy, az egészen más, finom, őzbokáju. Akkoriban először hallottam ezt a jellemzést, őzbokáju volt egyébként nála a színtársulat vastag primadonnája is, akit abban az esztendőben haívanszor csodált meg, véresre tapsolva tenyereit.

Samuka megváltozott, valamiben túlnőtt rajtunk: férfi lett. Meg kell vallani, szennyes kis fantáziánk volt és Samukét, aki orákulum lett a |

női dolgokban, szívesen hallgattuk.

Elhagyatott, nagy térre nyílott az utcánk, éjszakánként néhány rebbent láng virrasgtott a sarkaiban, félelmetesnek tűnt rajta keresztülvágni. Samuka ezen a téren randevuzott és másnap tü- &es arccal hallgattuk kalandjait.

Egyszer a háziasszonyunk jött fel a lépcsőn, német Burgerasszony volt, nem érthette Samuka beszédjét. Csak ránknézett a hirtelen támadt feszült csendben, a tekintete végigsiklott rajtunk, tüzelő arcunkon, ahogy megdermedve, valami különös fiatal kéj mámorában hallgattunk, aztán tovább ment és kisvártatva felhangzott a, hívása:

— Feri, Jöjjön fel kérem!

Utána eredtem és ő még a konyhában izgalomtól remegve rám szólt:

— Nem értem magát, Ferit Hát maga is csak olyan mint a többi. Megvaditja magát ez az idegen fiú a szennyes beszédjével. Nem akarom, hogy idejárjon.

Néztem remegő alakját valami mély döbbenetben, oly foghatatlan volt, hogy egy tekintetre igy belénk látott, szinte meztelenre vetkőztetett.

Csak dadogtam valamit és arcomat elöntötte a vér.

Samuka nem talált többé a házban oly lelkes hallgatókra, — egy másik „istállóba" ment.

■&

Az nj iskolaesztendő gyökeresen felforgatta életünket. Egy kisebb épületbe kerültünk, az Iskola hadikórhág lett. A város tele volt katonákkal, felbokrétázott menetgászlóaijak marsoltak át aa utcákon és ilyenkor az abla’ ba tódultunk, a tanítás percekre megakadt és együtt énekeltünk a katonákkal. Azok meg intettek felénk, virágot dobtak, — valami különös vigság ömlütt el rajtunk, mig egynap a baloványképü, szeplős Akó levelet kapott a szüleitől, hogy a bátyja elesett a® északi fronton. Akó sírása egyszerre szörnyű rést hasított a lelkűnkön éz érthetetlen rémület vert gyökeret bennünk.

Jöttek az újabb sorozások, az; iskolaév végén néhány nyolcadikast búcsúztattunk. Samuka is katona lett. Sose vizsgázott könnyebben, mint akkor.

Agtán egy teljes esztendeig nem láttuk Samu- kát. Amikor újra megjelent köztünk, kadett volt és nagyeaüst csüngött a mellén. Érettségizni jött, Egy havi szabadságot kapott. Jőakaratuan áteresztették volna minden különösebb tudás nélkül, de Samuka bámulatosan meghazudtolta eddigi nehéz- fejüségét, az esze élesen fogott, már németül is tudott valamicskét.

Sokat bámultuk aranyos Csillagjait, a nagy- ezüstje valóságos nimbusszal övezte^ Valami rohamért kapta, nem szívesen emlékezett meg róla, pedig eleget faggattuk.

— Hagyjatok fiuk, — intette le a kiváncsiakat. Napbamitotta, cigányos arcán most ráncok jelentek meg és a szemei egy. darabig vakv.ltan kutattak a földön.

— Emlékszel Feri, hogyan tréfáltam meg egyszer a hóhérinassal Koch bácsit? — fordult felém. — Hát úgy van, az ember belekerül a háborúba... nem érthetitek ezt fiuk!. . Nem olyan nagy dicsőség ea a* ezüstfityegő. A hóhérinasból mester lett. Az ember megtanult ölni. Eg minden. Ezért kaptam ezt Is ni, fiuk.

Talán maga sem értette meg jól, hogy most mit mondott és nekünk évek kellettek, a háborúnak minden sivársága, unalma és bűne, hogy ráébredjünk elszontyolodott savainak értelmére. .

m szlovák élszer-, arany- és ezüsígyár

Tusajdonosekí FRQSTIG TESTVÉREK

Gyár:

Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57.

Eladási hely:

Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. *

Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/0 megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett

vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek

Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk