Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-12 / 36. (1663.) szám
Mai számunk 20 eSdal 36. (1663) szám » VasáfltQD ■ 1928 február 12 Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: mURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/1H. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha — Ala&sfafi ásnak a tárna hmMMi — 1 müar fájdalom! kigúnyolása... | Prága, február 11. ! (h. 6.) Egy ETdély Jenő dr. nevű magyar ! újságíró, a Reggel és a Lidové Noviny bécsi i tudósitója arra a feladatra vállalkozott, hegy | „1018—'1928, a magyarság az utódállamokban ; és Magyarországom" című füzetében, amely J néhány nappal azelőtt hagyta el a sajtót, Ma-' gyarország ellen pamfletét, az utódállamok ; mellett pedig apológiát irjo-n. Nem szokásunk i az ilyenfajta irásmüvéldkel polemizálni, ez al- ; kálóimmal azonban kivételt teszünk, még pedig egyfelől azért, mert a pamfletot szerzője a csehszlovák köztársaság számára jubileumi ; ajándékul szánta, másfelől pedig, mert ma- ; gyár nyelven először ébiben a füzetben talál- j jűk rendszerbe gyűjtve azokat az érveket, < amelyeket a magyar kisebbségi politika és ál- \ tálában a magyarság panaszai ellen felhozni j szoktak és igy valószínűnek kell tartanunk, I hogy pcroipagamdiamümek készült az itteni magyarság és a külföld megtévesztésére. Véleményünk szerint azonban nem méltó ajándék és nem túlságosan tapintatos figyelmesség az, ha valaki ily ünnepi alkalomra eny- ityire átlátszó tendenciájú és oly könnyen megcáfolható fércmüvet helyez a jubiláns asztalára, amelyről mindjárt az első pillantásra nyilvánvaló, hogy csak a borravaló kedvéért íródott. j Rögtön az első fejezetet a tudatlanság és j a magyar história elleni gyalázkodás jellem- i zi. A kitűnő szerző szerint egész történél- j műnk, kezdve Árpád alakjától egészen a dua- j [izmusról alkotott fogalmainkig, a hamisítások i tárháza. Királyaink „telhetetlen országba!)- ! zsolófk" és minden királyválasztás „üzleti i szerződés a király és a nemesség között." j Szent Istvánról felfedezi, hogy egyidejűleg volt a német és a görög császár hűbérese; Hu- nyady Jánost délszláv, Rákóczi Ferencet pedig rutén származásúnak mondja; Madách, Gsiky és Mikszáth nála már nem is szlovák ■ eredetűek, de egyszerűen szlovákok. Már eb- i bői is kitűnik, hogy nemcsak a magyar, de | még a magyarellenes történetírókat sem ol- j vasta el tisztességesen. „Amit mi — írja — magyar nemzeti történelemnek hiszünk, az Ncvryork, február 11. Tegnap a déli órákban a .Moll inger Associcíed tulajdonát képező timminsi aranybánya egyik tárná,iában robbanás történt, majd tűz támadt, amely villámgyorsan elharapózott. A tárna csakhamar öt százméteres szakaszon lángokban állott. Bejáratai beomlottak és teljesen elzárták a külvilágtól a munkásokat, akiknek helyzete az első órákban menthetetlennek látszott. Összesen negyven munkás maradt a tárna fenekén és a többi bányamunkások órák megfeszített munkájával sem tudtak utat találni a föld mélyében levő társaikhoz. Kétségbeesett erőfeszítéseket tettek a bányászok megmentésére, mert ha a segítség nem érkezik idejekorán, a mérgező bányalég és az égés nyomán keletkező gázok menthetetlenül elpusztítják a szerencsétlen munkásokat. Mialatt a város tűzoltósága szembeszállt a veszedelmesen terjedő tűzzel, a munkások alagutat igyekeztek ásni, hogy hozzáférjenek az elzárt tárnához. Kísérletezésük az esti órákig lényegesebb eredményre nem vezetett, mindössze négy bányász összeroacsolt holttestét tudták a felrobbant tárna benyílójának romjai alól kihúzni. Most abban reménykednek, hogy a. tárnában maradt munkások megtalálják az egyik akna alatt elvezető régi alagutat. Montreal, február 11. A Timmings váLloycl lancasierfóeifi London, februáT 11. A Laneasterben megejtett alsóházi választáson a liberális párt nagy értékű választási győzelmet aratott, Lloyd. George pedig igen komolyan értékelhető bizalmi szavazatot kapott. A kerület 14.700 szavazattal választotta meg a liberális párt jelöltjét, mig a konzervatív jelölt 12.900, a munkáspárté pedig 0100 szavazatot kapott. A legutolsó választáson a konzervatív jelölt 4000 szavazattöbbséggel győzte le a liberális jelöltet. Ez a liberális választási győzelem aunál figyelemreméltóbb, mert Lancaster az angol linoleumipar legfontosabb kerülete és a linoleumípar királya, Lord Asthor tudvalévőén egyik legeikeseredettebb ellensége volt Lloyd George-nak. A liberálisok vezére éppen ezért személyesen vett részt a választási harcban, amely reá nézve nagy győzelemmel végződött. A liberális sajtó a Iancasteri győzelemben a liberális párt újraéledésének biztos jelét látja. ....................■iram »** j ------Az angol bclüwmlnlszier csak tiszta békejobkoi fosat! el London, február 11. Johnson Hiahs bel- ügyminiszter tegnap nagyobb politikai beszédet tartott, amelyben többek között hosszasa n foglalkozott a szovjetorosz kérdéssel. „Nem szabad azt hinnünk" — mondotta — „hogy amiért Szó vjetoros zország képviselői megjelentek Genfben, a szovjet felhagyott kűMöldd propagandájával és aknamunkájával. Az én véleményem szériát Oroszország mai urai most is ellenségei a civilizált nemzeteknek, épp ngy, mint eddig. A magam részéről kész vagyok elősegíteni a Szovjet- oroszországgal való békés viszony ujraf el vételiét, de íeMételeim az, hogy a szovjet vezetői mossák meg kezeiket, mielőtt felénk nyújtanák. Ha becsületes baráti jobbot nyújtanak, elfogadjuk, de ha az egyik kezüket parolára nyújtják s a másikkal azalatt puskaporos hordókat helyeznek el országunkban, akkor nem kell a barátság." Paris, február 11. Briand külügymimentor tegnap Clrlaposzki lengyel követei fogadta, majd utána Dougalevszki szovjetküveltel tárgyalt. A Petit: Párisién értesülése' szerint a tárgyalások Csicserinnek pár hónappal ezelőtt tett javaslata körül folytak, melyben a támadó háborút kizáró egyezmény megkötését ajánlotta a francia külügyi kormánynak. Lengyelország erős érdeklődést mutat a tárgyalások menete iránt már azért is, mert a lengyel kormány egy idő óta hasonló tárgyalásokba bocsátkozott a szovjettel Géni, február 11. Litvinov népbiztos a szovjetkormány megbízásából ma dói elírt közölte a népszövetségi titkársággal, hogy a szovjetdelegáció titkára és szakértője, Boris Síiéin mint megfigyelő részt vesz a biztonsági bizottság február 20-án kezdődő ülésén. nem egyeb brutális hatalmi eszközökkel rendelkező kisebb és nagyobb önkényural kodiók j harcánál, melyet a föld termékeiért és a ra'b- ! szolga-, vagy jobbágysorban élő teljesen jog- . tálán naptömeg munkaerejéért folytattak." Ez az egy mondat már egymagában véve is jellemzi a szerző gondolkodásmódiját. Hiába fogják nekünk fölényeskedő snobiamussai mondani, hogy ez a történ élmi materializmus hist óriás zeml éle te, mert ez a hang még a leg- tulzóbb marxistáknál is szokatlan. Ezek után egy csöppet sem lepődünk j meg, amikor a következő fejezetekben dühös támadások következnek a régi magyar nemzetiségi politika ellen, majd dicshimnuszok a trianoni békeszerződés mellett, amely a szerző szerint nem a megtorlás elvéből fakadt és nem oly imperialisztikus hatalmi tény volt, mint Lengyelország felosztása, hanem egy peres ügy igazságos befejezése. Átlapozzuk a békeszerződések szelleméről és jelentőségéről, a revíziós mozgalom és tévedéseiről s a Rothermere lordról szóló elmeket, amelyekkel rajtunk kívül álló okokból itt nem áll módunkban vitába szállni és elérkezünk ahhoz a fejezethez, amelyben Erdély nagy igyekezettel, de annál kevesebb hozzáértéssel foglalkozik a népszövetségi paktum híres 19. cikkelyével és minden szavából kitűnik, hogy az j idevágó gazdag irodalomba nem volt köpés el- ! mélyedül Azt azonban ej kell ismernünk, j hogy egyetlenegy érvet sean hanyagol el, amelyet — a trianoni béke revíziója ellen csak fel lehet hozni. „A magyar fájdalom kigúnyolása éppúgy elítélendő, mint ahogy a régi magyar birodalom jobbérzésü polgárai elítélték az akkori nemzeti kisebbségekhez tartozó polgártársak kigúnyolását. A fájdalom szubjektív joga szent és sérthetetlen jog, mely ellen csak az időnek és a józan meggondolásnak lehet hatalmi szava." Ezekkel a szép, de képmutató szavakkal kezdődik a füzetnek az a része, amely az utódállamokban élő magyar kisebbségek helyzetével foglalkozik. Képzelhető-e a magyar fájdalomnak nagyobb kigúnyolása, mintha valaki a békeszerződés folytán bekövetkezett állapotot az émelygősségig dicséri, a magyarság panaszainak létjogosultságát pedig lekicsinyíi és tagadja? A fentebb érintett okokból nem áll módunkban az „1918—-1928" minden, állítására válaszolni és ezért meg keli elégednünk azzal, hogy jellemzésképpen csak néhány kiragadott mondatra reflektálunk. Mindenki, még a kormányzó körök is elismerik, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó közgazdasági életén sürgősen segíteni kell. Erdély azonban pápább a pápánál és gondolkodás nélkül kimondja, hogy az utódállamok gazdasági életének magyar tényezői elégedettek a mai állapotokkal. A földreform végrehajtása körül előforduló visszáságakat egészen jelentékteleneknek tünteti föl és papa- gáily módjára darálja le azt, amit Masaryk, Besres és Hodzsa a földreform védelmére föl szoktak hozni. Mivel a pamfletnak a földreformra vonatkozó adatait Koczor Gyula már alaposan megcáfolta, erre a témára fölösleges több szót vesztegetni és ehelyett inkább azt lássuk, hogy mi a véleménye a sokoldalú szerzőnek iparunk és kereskedelmünk helyzetéről. Megállapításai igazán eredetiek és ujszeaüek! Mi eddig úgy tudtuk, hogy határ- menti városkánk hinted amijük elvesztése folytán egytől-egyig elszegényedtek, ő azonban jobban ismeri a viszonyokat és azt állítja, hogy „az utódállamok magyarok által lakott határszéli városai az elmúlt tiz esztendő alatt gazdasági erőben jelentékenyen gyarapodtak." Az előtt ugyan ő sem hunyhat szemet, hogy a szlovenszkói ipart a csehországi verseny nehéz helyzetbe hozta, de hamar megvigasztalódik és arra hivatkozik, hogy „ezzel a lokális természetű és mindig meglehetősen szűk körre korlátozott elszegényedéssel szemben azonban más kereseti lehetőségek teremtődtek úgy az ország határán belül, mint azon kivid is, mert hiszen például a szlovenszkói szövőipar tetemes része levonult Magyarországra, úgy hogy a tőkeveszteség jelentős résziben elkerülhető volt." Ez az utolsó megjegyzés valóban iskolapéldája lehetne az angyali naivitiásnak, ha az egész okoskodásból nem bújnék ki mindig újból és újból az ördögi lóláb.. Udvariatlanok volnánk, ha ennyi kifogás roskában történt bányaknin.'r.tróhi cg'ike \r utolsó évtizedek legnagyobb aráin u szerencsétlenségeinek. v Uoll inger-bú uy a müvek Amerika legnagyobb aranybányái, melyek a nemzeti vagyonnak igen értékes részét képezik. Az égő tárnába s/.ornH munkások számát ütve arc becsülik. A ma déli órákig még mindig nem tudtak kapeMÜ.íot találni a munkásokkal és most már ajtói télnek, hogy élve nem tudják többé napvilágra hozni őket. A helyőrségből katonai csapatokat vezényeltek a szerencsétlenség színhelyére, de a déli órákig csupán a tüzet sikerült lokalizálni.
