Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-02 / 27. (1654.) szám
1928 február 2, csütörtök. A modus vivendi a képviselöház külügyi bizottságában Benes hosszabb expozéban fejtegette a Vatikánnal kötött megegyezés fontosságát s tartózkodva nyilatkozott a külpolitika aktuális eseményeiről Egyik mondja a másiknak .., remek frakk-ingei vannak Markovicsnak. Bratislava - Pozsony, Halászkapu-utca 3. szára. Prága, február 1. A képviselőim külügyi bizottsága ma d'él&lőtt Tomasek képviselő elnökletével és Benes küliügym i niszter jelenlétében ülést tartott. Tomasek elnök az ülés elején elparentálta Blaho dr. képviselőt, a bizottság aleln okét Blalho helyére Halta agrárius képviselőt választották meg alelnöknek. Utána felszólalt Benes külügyminiszter, akinek expozéjából az alábbi részleteket közöljük) Benes külügyminiszter expozéja 'A politikában és a közvéleményben az utóbbi időben nagy érdeklődést váltottak ki a Vatikánnal folyó tárgyalások. Á tárgyalások folyamán mindig szem előtt tartottuk az állam érdekeit. Az adott körülmények között nem lehetett tárgyalni radikális elválasztásról, de nem tárgyaltunk és nem tárgyalunk semmiféle konkordátumról sem, hanem megegyezést akarunk az egyházi kérdésekben mindkét fél megelégedésére. Akarjuk ezt olyképpen, hogy ne kelljen majd szenvednie a kormány- többség esetleges változása miatt. A tárgyalások folyamán semmit sem követtünk el, amivel vétkeznénk nemzeti tradícióink s történelmi emlékeink szelleme ellen. Benes részletesen visszatekint a Vatikánnal való tárgyalásokra 1921-től a mai napig. Először Gasparri kardinálissal tárgyalt 1921- ben Rómában az egyházmegyéknek a köztársaság határain belül megejtendő uj beosztásáról. így történt meg azután a három szlovák püspök kinevezése, azonban a kinevezéseknél nehézségeket okozott a templomok lefoglalása és a földreform. 1923-ban és 1924-ben már arról is folytak tárgyalások, hogy a köztársaság és a Vatikán közös bizottságot állit fel az egyházmegyék uj beosztására. Ez a terv azonban a földreformmal kapcsolatos nehézségek miatt akkor nem valósulhatott meg. Marmaggi nun- cius ugyanakkor a Vatikánnak egyik javaslati tervezetét nyújtotta át nekem, — mondotta Benes — amely az egyházi méltóságok kinevezésére vonatkozott. Én akkor a kormány és az érdekelt politikai pártok beleegyezésével egy másik javaslatot dolgoztam ki, amely jobban megfelelt volna a mi kívánságainknak azonban ezt a javaslatomat, mikor 1924-ben Rómában voltam, nem adtam át, mert a tárgyalások nem voltak kellően előkészítve. Közben komplikálódott a viszony. Az ünnepek kérdésében nézeteltérések támadtak és később a Husz-ünnep vitája is elmérgesitette a helyzetet és bekövetkezett az ismeretes konfliktus, amelyet Marmaggi nuncius elutazása tetőzött be. 1925-ben és 192ö-ban számos diplomáciai jegyzékváltás történt a nuncius-affér likvidálása, másrészt egyházpolitikai kérdésekben is. 1927 első hónapjaiban végre átnyújthattam a prágai pápai nunciatura képviselőjének a megegyezésre vonatkozó javaslatot s erről folytak a mai napig a tárgyalások. Prágáim érkezett mgr. Ciriacci pápai delegátus és vele volt alkalmam részletesen valamennyi kérdésről tárgyalni és a kormány álláspontját előtte kifejteni. Krofta követ második római utazásakor már gondolni lehetett a Húsz-ünnepség kérdésének a rendezésére is és a követ számos egyházpolitikai kérdést tudott elintézni a kormány instrukciói szerint. A megegyezés szövegét parafálták és januái 20.-án a minisztertanács elfogadta a modus vivendit s a jegyzékek kölcsönös kicserélésével a megegyezés érvénybe is lép. Benes felolvassa a jegyzéket, amelyet lapunk más helyén közlünk. Ezután hangsúlyozza a miniszter, hogy a Husz-ünnepség kérdésének elintézésénél megőrizték az állam tekintélyét és a nemzeti tradíciót s a megegyezésben csupán a türelmes- ség álláspontja érvényesült. A modus vivendi nem jelent sem formai, sem tartalmi szempontból konkordátumot csupán két fontos kérdés rendezését tartalmazza; az egyházmegyék uj elhatárolását a köztársaság határain belül s a kormány részvételét az egyházi méltóságok kinevezésében. Ennek a két elvi kérdésnek a rendezése óriási jelentőségű az államra, az egyházmegyék rendezésének kérdése pedig főleg Szlovenszkóra nézve. A magyar politika utolsó eseményeire való tekintettel nemzetközi jelentősége is van és elősegíti Szlovenszkó konszolidálásában is. A kormány a modus vivendin kiviil semmi más kötelezettséget nem vállalt sem szóban, sem írásban. A tárgyalásoknál mindig úgy járt el, hogy olyan precedenst ne szolgáltasson, melyet j>rejudikálásnak vehetnének azok a pártok, amelyek az állam és egyház teljes elválasztását vették programjukba. A tárgyalások igen kényes természetűek voltak. A megegyezés formája talán egyetlen és első az ilyen okmányok között. \ jegyzék hatodik szakaszát azért vették fel, mert a modus vivendi egyes rendelkezései esetleg érinthetik a régi osztrák törvényeket. Az expozé feletti vita Az expozé fellett azonnal megindult a vita. Az első szónok Burián kommunista volt, áld figyelmezteti a minisztert, hogy Szovjet- oroszország elismerésének a kérdése a mai napig sincs elintézve. Kérdi, mennyire haladtak előre az ebbeli tárgyalások s kéri a minisztert, hogy foglaljon állást a Kínába irányuló csehszlovák fegyverszállításhoz. Stern kommunista szerint is kötelessége lett volna a miniszternek a kinai és magyar fegyver szállításokról beszélni. Sem a népszövetség, sem pedig Csehszlovákia nem képesek ilyen eseményekkel szem-ben garanciát biztosítani. A kapitalisták kihasználják a helyzetei, hogy a lakosság hangulatát egy újabb háborúra készítsék elő. ugyan Hrusovskynak az elválasztást illetőleg, de rámutat arra, hogy a Vatikánnal va’ó megegyezés hosszú időre jelenti a viszonyok rendezését. Taube beszédére reagálva elismeri, hogy a csehszlovák parlamentarizmus nagyon különbözik más államok parlamentarizmusától. A hiba azonban az ellenzék köréheu keresendő. Legutóbb Srámek miniszterelnökhelyettes alig beszélhetett, mert a képviselők olyan lármát csaptak, amilyen csak más helyiségekben, de nem a parlamentben szokásos. Emiatt mindent, amit a plénumánk ( kellene elintéznie, a bizottságokba kell át- i vinni. Ahol a döntő érv a lárma és pád törés, ott megszűnik a parlamentarizmus. Rém tu- | dóm megérteni, hogy miért hánytorgatják föl 'a kommunisták állandóan a Horthy-rezsimet és a fascizmust, mikor a mai szovjetoroszországi rezsim sokkal rosszabb a fasciznuu- il és a Horthy-ualomnál. Az orosz ellenzék csak kritizálni merte a kormányt s máris megteltek a börtönök s az ellenzék tagjait í éhhalálra küldik az Északi óceán partjára. ! így intézik el Oroszországban a demokratikus ellenzéket. SzóvjefOroszország a felforgató elemek centruma. Háborúra nem tudja , magát elhatározni, mert nem bízik a vörös i hadseregben. Svetlik cseh néppárti: A modus vivendi után a katolikus egyház nem lesz többé állam az államban. Ezután Benes miniszter válaszolt a vita folyamán elhangzott kérdésekre. Ez olyan háború lesz, amely a kapitalista és szocialista világnézet közötti ellentétből fog kiindulni. Ehhez hozzájárulnak még a békediktátum által te- j romtett ellentétek. A kapitalista osztály uralma veszélyezteti a csehek szabad- i ságát is. Tomasek elnök többször figyelmezteti a szónokot, hogy a tárgynál maradjon és parlamentáris kifejezéseket használjon. Stern: A kormány teljesén kapitulált a Vatikán előtt. Hrusovsky cseh nemzeti szocialista: A1 modus vivendi nem vág elébe a jövőbeni végleges rendezésnek (az egyház és állam elválasztásának). A püspökök kinevezésénél érvényes kikötéseket véleménye szerint az apostoli adminisztrátorok kinevezésére is ki kellett volna terjeszteni. A román-olasz szerződés megkötésekor az a kétely merült fel, hogy Románia helyzete a szerződés megkötése óta már nem olyan szilárd és egységes a kis- antant többi tagjaihoz, mint volt. Erre vonatkozólag felvilágosítást kér a minisztertől. Taube német szociáldemokrata jellemzőnek tartja, hogy a kormány fél a nyilvánosságtól s elvből nem szólal meg a Ház plénuma előtt. A modus vivendi, a szónok .szerint, nem más, mint egy kis konkordátum. A szónok kifogásolja, hogy a miniszter az aktuális külpolitikai eseményekről, a fegyver- szállitásokrol, a lett-lengyel kérdésről stb. beszédében egyáltalában nem tett említést. Kramár nemzeti demokrata igazat ad Brlánd-nak ^©nfenie ke?l a locarsio és a rajnai raesixálfái dilemmáiéban #z európai poSüiSsa fófc&ssSha Múa a rajnai probléma foeröst — üémeíorsság nem fogadja e2az állandó p&mzetközi elfoFiőrzÉsí Páris, február 1. Stresemann birodalmi gyűlési expozéja áll még minidig a francia sajtó érdeklődésének központjában. A külügyminiszteri beszédnek mindenesetre megvolt az a kézzel fogható eredménye, hogy a francia sajtóban a beszéd hatására most újból a legélénkebben megindult a rajnai terület kiürítésének kérdésében a vita. Az egész jobboldali és baloldali sajtó egyhangúan elismeri, hogy Stires-emann okfejtése, amellyel a rajnai terület azonnali kiürítését alátámasztotta, rendkívül logikus és erős. Ami ellenzést vált ki, az csali az a gyöngye argumentum, hogy Stresemann nagyon szűk korlátok közé szorítja a megszállás garanciális jellegét. A rajnai terület katonai megszállása ugyanis nemcsak a Rajna-határ sérthetetlenségét garantálja, hanem egyúttal garantálja Lengyelországnak, Csehszlovákiának és Ausztriának Németország felé eső határait is, garantálja a Dawes- terv végrehajtását is, amely alapjában véve, mint azt Parker Gil- bert, a reparációs főügyvivő is kifejtette, csak provizórium lehet. Jellemző az is, hogy Parisban senki egyetlen szóval sem említi, mi lenne tulajdonképpen az az ellenszolgáltatás, amelyet Franciaország elvárna Németországtól a Rajna-vidék azonnali kiürítése esetében. Éppen a problémának ezen gyakorlati részét teljes hallgatással mellőzi Páris. A nacionalista Pertinax tudni véli, hogy Briand tudatában van annak, hogy végre dönteni kell a Locarno-szerződés és a rajnai megszállás dilemmájában, ha nem akarja kiengesztelődési politikáját kompromittálni. Ezért Briand — Pertinax tudomása szerint — fel fogja ajánlani Németországnak, hogy a megszálló csapatokat újból tízezer fővel csökken**. Ha Pertinax in'ormáéi ója -felel a valóságnak, úgy ez újból csal. vzt igazolja, hogy Briand még mindig nincsen abban a helyzetben, hogy a rajnai probléma elvi megoldását végrehajtsa és éppen ezért továbbra is azzal akarja elhalasztani a végleges kiürítésit, hogy a megszálló csapatok létszámát kisebb-nagyobb mértékben fokozatosan apasztja. London, február 1. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársa megbízható forrásból számol be arról, hogy miért szegült, szembe Stresemann a rajnai terület nemzetközi ellenőrzésének. Sokan tévesen úgy magyarázzák az expozét, hogy az csak a német belföldnek, különösen a nacionalista köröknek szólt. Ez azonban téves, Stresemann szavait egyenesen Franciaországhoz adresszálta. Az expozé előzményeihez tartozik, hogy Wirth dr. és Kotíh dr. nemrégiben Páriában látogatást tett és tárgyalásokat folytatott a baloldali politikusokkal. A német demokrata államférfiak nagy csodálkozással vették tudomásul, hogy ugv a francia radikális, mint a szocialista körökben egységes felfogás uralkodik a Rajna-problémára vonatkozólag. Ezek a pártok is kitartanak amellett, hogy a rajnai vidék azonnali kiürítése csak akkor következhetik be, ha Németország hajlandónak mutatkozik a lef egy vérzett rajnai területen egy nemzetközi állandó ellenőrzési bizottság működésébe beleegyezni. Állítólag Wirth dr. és Koch dr. megkísérelték, hogy francia kollégáikat meggyőzzék arról, hogy ez a követelés igazságtalan és még egy baloldali német kormány is visszautasítaná. A német államférfiak Berlinbe visszatérve, beszámoltak Stresemann dr.-nak tapasztalataikról és a külügyminiszter Marx dr. kancellárral folytatott tárgyal isai után elhatározta, hogy beszédében egész világosan kifejezésre juttatja a német álláspontot, amely szerint egyetlen felelős német államférfi sem teljesítheti a francia baloldal által felállított feltételeket. A rajnai probléma körüli vita így újból az európai politika érdeklődésének fókuszába került. Benes x^áleszol Benes miniszter a vita folyamán elhangzott beszédekre válaszolva kijelenti, hogy Szovjetoroszország de jure elismerése tisztára a kormánytöbbségtől függ. Mihelyt meglesz hozzá a többség, akkor döntés is történhet arról, hogy az elismerés mikor és milyen módon történjék meg. A genfi leszerelési konferencián ő maga is állást foglalt a szovjetdelegáció javaslata ellen, mivel nem volt semmi gyakorlati értéke. A szovjet csak ennyit mondott: Szereljetek le és meglesz a biztonság. Mások viszont azt állítják: Adjátok meg a biztonságot s akkor leszerelünk. Ez cirkulus vitiosus. A kinai fegyver szállításra vonatkozólag azonosítja magát a nemzetvédelmi miniszter nyilatkozatával. A köztársaság fegyverexportja épp oly elbírálás alá esik, mint bármily más kereskedelmi cikk kiszállítása. Ez az állapot törvényes. Stern képviselő háborús rémlátását nem . tartja Indokoltnak. Ügyelni kell ugyan mindig a nemzetközi konfliktusok veszélyére, de ebben a tekintetben a külügyminisztérium teljesíti kötelességét, amikor nemcsak az állam érdekeit, hanem az általános békepolitikát is képviseli. Ami Marmaggi nuncius visszatérését illeti,' rámutat Benes arra, hogy ezzel többet foglalkozik a közvélemény, mint amennyit az egész ügy megérdemel. Marmaggi nuncius tisztán a Sz-entszék instrukciói szerint járt el. Ezt az ügyet a két érdekfél teljes megegyezésével végleg likvidálták. Végül még a szentgotthárdi esetről is nyilatkozott a miniszter. Nincsen semmi hozzátenni valója a kormánynak a parlamentben adott nyilatkozatához. A sajtóban elterjedt azon hírek, mintha bizonyos egyenetlenség uralkodna Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia között, nem felelnek meg a valóságnak. A bizonytalanság onnan ered, hegy a prágai és a belgrádi kormány megegyezett Bukaresttel, de a román külügyminiszter nem lévén odahaza, annak helyettese természetesen kikötötte-magának azt, hogy közben még érintkezésbe lép Titulescuval. A román intervenció tehát formális okból késett, azonban semmifié nézeteltérés és egyenetlenség nem áll fönn. Az intervenció abban az értelemben történt, ahogy a kormánrnyihtkozat előre jelezte, vagyis nem akar uiabb konfliktust előidézni Magyarországgal s éppen ezért nem hivatkozik a népszövetségre, hanem csupán kéri, hogy a népszövetségi tanács ebben az ügyben teljesítse köte'esgé-ét, amelyet a békeszerződések szerint a fegyverkezési ellenőrzés ügyében átvett. Végül a román-olasz tárgyalásokról me^emnezté Benes, hogy ezek elsősorban a koTesk~'t°i1mi szerződésre vonatkoznak s már régen tervbe voltak véve 3
