Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-02 / 27. (1654.) szám

8009 ingyenebéd 32 diák részére 40.045 korona értékben Losonc városa 2000, Tarján Ödön 1000 koronát adott a menza-alapra — Losoncról jöttek eddig a legnagyobb összegű egyes adományok A losonci festőművészek festményeket ajándékoztak a „bavi-egy-ebéd** akció részére 'gRa^vnafigaR-HiKriAB 4 dg™ A Eiiliaiiiiásü reform Irta: Fleischmajui Gyula 4r, IV. A reform hibái ég nehézségei A közigazgatási reformot különösen néppárti körök fogadták örömmel, amelyben az autonómia feló vezető első nagy lépést, vélték feltalálni és amely a szlovákságnak a közigazgatási életben döntő befolyást juttat. Semmi értelme a meddő vitáknak és szóíe- csérlésnek. Beszéljenek maguk a tények. Ez a tar­tomány rend szer, amely a réginek csak árnyéka, távolról sem valósítja meg az önkormányzati elver, vágj7 pláne az autonómiát. Még a külső formáját sem hagyták meg, mert amíg a régi tartományban tartománygyülésről és tartományi képviselőkről be­széltek, addig most csak országos képviselőtestü­letet és képvismutestületi tagokat ©miit a törvény. Az is egész világosan kiolvas'kaió az uj tör­vényből, hogy az országos képviselőtestület hatás­köre csak területileg bővül — egy zsupa helyett hatra —, de lényegében semmivel sincs nagyobb tevékenységi és jogköre, mint az eddigi megyei képviselőtestületeknek. Csak a számok változnak, de a lényeg nem változik. Nem tartomány ez, C8ak magyzsuipa — b valljuk meg őszintén — rontott kiadásban. A szlovenszkói 54 képviselőtestületi tagból csak kétharmadot, tehát 36-ot választ a lakosság, a többi 18-at a kormány nevezi ki. Mit jelent ez? A mindenkori kormány uralmát a képviselő­testületben. Mert 54-nek a fele 27 és így, ha a 18 kinevezett mellé még kilenc kormánypárti jut be a képviselőtestületbe — ami egészen bizonyosra vehető —, akkor a kormány teljesen uralja az or­szágos képviselőtestületet, Szlovenszkó ezen ön­kormányzati szervét­A régi taríománygyülés Ausztriában összeha­sonlíthatatlanul több joggal bírt. Hiszen maguk a cseh történetírók mondják, hogy „a tartomány a közigazgatási élet és az autonómia megtestesitője és kifejezője volt". Már az októberi diploma elis­merte a tartományok autonómiáját, mint önálló történelempolitikai egységekét. A tartomány köz­jogi testület lett, melyet törvényalkotási joggal ru­háztak fel. A tartománygyülésnek joga volt kriti­kát mondani a birodalmi törvényhozásról s állást foglalni politikai jellegű kérdésekben. Hol vágjunk mi ezektől, micsoda korlátozása ■— ezekkel a jogokkal szemben — az önkormány­zati életnek a közigazgatási reform, amely nem valósit meg egyebet, mint hogy az eddigi hat nagy- zHupából egyet csinál. Ami a szlovákoknak — helyesebben a szlovák néppártnak — a közigazgatási életben való na­gyobb befolyását illeti, ez illuzórius. Az országos elnök kinevezési joga igen korlátozva van. A járási főnököket a belügyminiszter nevezi &i, ugyancsak az állami tisztviselők kinevezését ts a közigazgatásnál a minisztérium tartja fenn ma­gának. A tartományi intézmények tisztviselőit a vybor választja. Ez nem kibővítése a jognak, mert a zaupal intézmények tisztviselőit eddig is a me­gyed vybor nevezte ki. Az uj közigazgatás emellett drágább lesz és súlyos terheket ró a lakosságra. A 110 százalékos Ksupaadó helyett 160 százalékot tesz ki az országos pótadó, amelyhez még az uj 110 százalékos járási pótadó is jön-. A szlovenszkői évi költségvetés körülbelül 200—240 millió koronát fog kitenni, amelyből át­lag 60—70 milliót fedez az országos pótadó, mig a többit az állami hozzájárulásokból és jövedelemből pótolják. Az adminisztrációban különösen az első évek­ben szintén nagy nehézségek és restanciák lesz­nek. A kassai nagymegyében az elmúlt évben 90.000 akta jött be, amelyhez még külön 18.000 elnökségi ügyiratot iktattak. Szorozzuk meg ezt a hat megye számával és látni fogguk, milyen szám jön ki. A személyes eljárásnál is nagy bajok lesznek. A kassai zsupanátust naponta átlag 50 ember ke­resi fel. Ezek — ismét hattal szorozva — nr*t mind menjenek Pozsonyba, különösen az első idő­ben, amikor az egész apparátus nehezen fog mo­zogni. A törvény alkotói a járásokra gondolták de­centralizálni a munkát. Ez talán megy a történelmi országokban, de Szlovenszikón nem fog menni. A nép többet fog fizetni, de nem lesz úgy kiszolgál­nia megközelítőleg sem, mint azelőtt. Teljesen indokolt volt a szakkritikusok azon kifogása, hogy egy modern közigazgatásban, ha a régi történeti vármegyék tulkicsinyek voltak, de a tartomány túlságosan nagy. Amint tehát a re­form távolról sem valósítja meg az ideális önkor­mányzatot, — annak Szlovenszkón való bevezetése igen sok nehézséggel jár és Szlovenszkót fejlődé­sében vissza fogja vetni. Szlovenszkó földrajzilag is alkalmatlan egy ilyen tartományi közigazgatásra, mert nehézkes a közlekedés, az egyes területek egymással való érintkezése. A távolságok például Kelet és Nyugat között Igen nagyok. A fővárosnak, Pozsonynak nincs központi fekvése. Az egységes területrészek­nek egészen mások az életviszonyai és igényei, fi. nemzetiségek vegyesen laknak s a lakosság nem volt ránevelve a tartományi életre, hanem egy­szerre kapja minden átmenet nélkül. Ezek a viszonyok mind sok bajnak, nehézség­nek és elégedetlenségnek Tesznek az okozói. Mind­ezek mellett különösen Keletezlovenszíkó jár roez- ezul, amellyel a nyugatiak nem sokat fognak tö­rődni, holott éppen ez az országrész szorulna a leg­jobban támogatásra. A talán szépen elgondolt törvény a valóság­ban — különösen Szlovenszkón — rosszul fog fes­teni. Az élet és a valóság nekünk ad igazai és a csalódott, félrevezetett nép ellenszenve azok ellen Prága, február 1. Midőn a magyar diák- menza „ihavi-egy-ebéd“ akciójának első hó­napját lezárjuk} Közápszlovenszikó egykor vi­rágzó központjának, Losonc városnak páratlan áldozatkészségéről kell beszámolnunk. Eddig- elé az első négy legnagyobb összegű ado­mány közül Losonc adott hármat. Tarján Ödön, gépgyáros, a szlovenszkői ipar vezéralakja havonta száz koronát, vagyis a tanéven át 200 ingyenebéd árát ajánlotta föl a diák­menza javára. A magánadományok között eddig ez a leg­nagyobb. Vele egyidejűleg Giller János dr. ügyvéd, a magyar nemzeti párt egyházi szak­osztályának elnöke eddigi ötszázkoronás adományát újabb kétszáz koronával toldotta meg. A harmadik nagy adomány, melyet Losonc város ad, ugyancsak Tarján Ödön nevéhez fű­ződik. A városi képviselőtestület ugyanis leg­utóbbi közgyűlésén Tarján indítványára 'kétezer koronát szavazott meg a. menzára. A. testületek adományai sorában a komáromi járásé következik, mely, mint jelentettük, 1000 korona. Kármán József városának leikiilete jut továbbá kifejezésre a losonci festőművészek gyönyörű gesztusában, mellyel az ifjúság se­gítségére sietnek­Gyurkovits Ferenc, Gerti Gusztáv, Cseh I. Prága, február L Ebben az esztendőben les* száz éve annak, hogy az emberi szellem egyik leg­nagyobb újkori géniusza, akiben az emberi lelki- -ismeret e a humánus gondolkodás egy saját romlá­sába rohanó kor küszöbén döbbenetes mementő- ként revellálódott, Tolsztoj Nikolájevios Leó, meg- ezületet a jasznája-poljánai grófi birtokon. Meg kell vallani, hogy ezt a gondolatóriást a zsenik hagyományos 6orsa érte. Tanai az egész világon nyertek elterjedést, de csak egy tenyérnyi terüle­ten — Jaeznája-Poljánán, ahonnan elindultak — találtak megértésre. Az emberiség nem szomjazott ennek a dörgedelmes szavú prófétának a tanaira, de profán Ízleléssel ezürcsölte azokat e nem lépte át Oroszország határait utazőkedvü, kiváncsi ide­gen, aki el nem látogatott volna a jasznája-poljá- nai keserű remete hajlékába. Keleti, misztikus -evótikum volt a Tolsztoj mélyrőtszakad-t krisztiá- nizmusa s úgy is balt meg tizenhat évvel ezelőtt ez a ka ss zarrd raj ősi a tu, tragikus ember, hogy egy egész világ gyászolta tettetett fájdalommal, de csak egy szűk kör borult le elbukott nagysága előtt. A világháború kísértetiesen igazolta Tolsztoj sötét jóslatát s a világégés romjainak hsakéból lángra]óbbant füzcsóva, az orosz forradalom való­sággal felperzselte a tolsztoji tanok nyomát is. Könyveit kiselejtezték a könyvtárakból, fel­égették, követőit üldözték és bebörtönözték, a jafiznája-poljánaá birtok pedig közpréda lett, mint a többi nemesi domániura. Azonban a bolseviknek nem tudtak megbirkózni ezzel a nagy szellemmel s lassankim-t rájöttek arra, hogy Tolsztoj elpusztíthatatlan, mert örök és mert az emberiségé. Akikor egyszerre maguk élesztet­ték fel a Toisztoj-kultusz ki hamvad t tűsét. A jasz­nája-poljánai birtokon mintaiskolát állítottak fel az egyszerű muzsikgyermekek részére « elhíresz­telték, hogy Tolsztoj intenciói szerint cselekszenek. Ez valóban Tolsztoj intenciója volt, de az utat, amely a muzsik-iskolához elvezetett, mennyire másképpen képzelte élt A jasznája-poiljáaiai kastély, amely valóságos Tohztoj-muzeura, természetesen szintén rnieg- eimylette a forradalmi viszonyokat, A romboló tömegek felforditották, felhányták a kastély berendezését, sok érték veszett ©I. örökre a pártok ellen fog fordulni, amelyek ezt a refor­mot megszavazták. Az egyes pártok kortesei már járják a falvakat és, készülnek a közigazgatási vá­lasztósokra. Arról azonban hallgatnak, hogy mit varrtak a megszavazott közigazgatási reformmal a nép nyakába. Majd megmondjuk nii! (Vége következik.) « Lajos, Czecze Barna festőművészek a menza javára egy-egy nagyértékü festményt ajánlottak föl. A képeket Szlovenszkó fővárosaiban, Pozsony­ban fogjuk értékesíteni s a befolyt összeget a menzaalaphoz csatoljuk. Kristóff Sándor pártigazgató folytatta Lo­soncon lelkes akcióját s mint mái- előzetesen jeleztük, fölhívására a losonci magyar iparos­ság nemes tettel dokumentálta magyar önzet­lenségét, amikor a gazdasági válság dacára is áldozni sietett a magyar kultúra oltárán. Mai részletes elszámolásunk a következő: Kristóff Sándor ivén Losoncon begyült: Tarján Ödön (200 ingyenebéd) január és feb­ruár hóra 200 K — Novek Béla gyáros (40) 200 K — Giller János dr. újabb adománya Id. Giller János (20) 100 K — Losonci ág. ev. nő- egyesület (20) 100 K — Losonci cipész és csiz­madiaiparosok (16) 83 K — Losonci férfi és női szabók (12) 60 K — Losonci vas- és fém­iparosok (16) 80 K — Losonci faiparosok (11) 55 K — Losonci építőiparosok (10) 50 K — Losonci szobafestők és mázolok (3) 13 K — Losonci borbély és fodrásziparosok (6) 32 K — Árvay Miklós, kisgazda, Rapp (10) 50 K — Árvay Imre, kisgazda, Rapp (10) 50 K — Frenyo Viktor, tanár, Losonc (10) 50 K — Kardos Fülöp, tanár (10) 50 K — Mihály Bálint, tanár (10) 50 K —- Havas Vilmos ta­nár (10) 50 K — N. N. (10) 50 K — V. L. (10) 50 K — Doman Fülöp (5) 25 K —1 Zvrkóczy Samu (4) 20 K — Kuszy J e még több csonkán, hiányosan került csak elő a lomtárakból. Most, hogy az egész világ Tolsztoj százéves születésnapjának a méltó megünneplésére készül, a kommunista kormánykörök lázas buzgalom­mal igyekeznek rendbeszedni és kitatarozni álőszinte Tolsztoj-tiszteletük Potemkin-falvait A készülő jubileum jegyében élő Jasznája-Polja- náról J. M. Krno színes képet fest a Lidové No- viny mai számában. A cikkíró, aki nemrégiben járt arra, elismeri, hogy a bolsevikiek minta-köz­séget igyekeznek csinálni a tuiai gubernium emez istenhátamögötti kis falujából. Tuláig az utas vonaton ér el, onnan autóbu­szon jut Jasznája-Poljanára. Az országút a falu előtt hirtelen elágazik s a mellékuton alig kanya­rodik le az áhiiatos érzésektől eltelt vándor, egy park elé érkezik, amelynek kidöntött kapujában bancuroző parasztgyerekek vig kacaja fogadja. A parkon belül halastó zöldéi, mely inkább posvá- njros mocsár, mint parki disz. Az utak térdigérő sárban lubickoltatják a látogatót, de a fák közül hirtelen előbukkan a fehérremeszelt, fedett ter- raszu, régimódi oro=z uriház. Az egyik százados vénfa kopár ágai között ma is ott függ a kötélen átvetett harang, amely valamikor étkezésre hívta Tolsztoj soktagu családját s kisszámú állandó ven­dégét. A terrasa fafaragásos, díszes korlátját, ame­lyet s forradalom leszakított, ismét felállitot- ták, úgyszintén friss kőmives- és asztalos- munka szagát leheli a ház belseje is. Az étkezőszoba és az első emelet három helyisége már felvette eredeti képét, a falakon olajfestmé­nyek, állványokon szobrok képviselik a szétszóró­dott vagy elhalt családtagokat. A házban elhelyezett Tolsztoj-muzeum fel­ügyeletével a filozófus egyik leányát, Alexandra Lvovnát bízták meg. Alexandra Lvovna idős unokanővére, Lva Nikolajevna segítségével osztá­lyozza a még mindig kerülköző tárgyakat és em­lékeket s azután visszaállítja azokat eredeti he­lyükre. Tolsztoj dolgozószobájának Íróasztalán ma is ott fekszik már, mint*egykor, nagy munkája, az Olvasás köre, amelyben Tolsztoj tudvalevőleg nap- társzerüen jegyzett fel olvasnivalót a világirodalom legértékesebb munkáiból. Az öreg szolga, aki túl­élte gazdája halálát, ma is minden reggel fordít egy lapot a könyv­ben, mint amikor a naptárról síakit le egy lapot. Számára már csak ez jelzi a világ folyását s az idő nullását. A házban egy egyszerű tábla jelzi az utat Tol­sztoj sirhanljához. Az ut a házból ismét feneketlen Emil (4) 20 K — Csetneky Béla (4) 20 K —< N. N. (2) 10 K. Losonc város adománya: 400 ingyenebéd. A P. M. H. kiadóhivatalához beérkezett adományok: Magyar evangélikus férfiak és ifjak társasága, Pozsony (20) 100 K — Pri- viczky Ernő dr., Dunaszerdahely (10) 50 K — Pakszy Lajos, Udvard (10) 50 K — Fekete György, Magyarsoók (12) 60 K — Kiss Bálint, gazd. intéző, Szerelmes (Nagymihály) (10) 50 K — Hajnóczy György, gyógyszerész, Czifer (10) 50 K — Pásztor Elek, Zseliz (10) 50 K — Alsószeli evang. egyházközség (20) 100 K — Evangélikus kultúrkör, Alsószeli (10) 50 K — Leölkes Lajos, Szász (20) 100 K — Roylcó Alfréd, Újlak (febr.) 5 K — Roykó Alfrédné, Újlak (1) 5 K — Mórocz Mihály, reí. lelkész, Ógyalla (10) 50 — Mankovics Irén g. kát. esperes lelkész, Dzurdzos (20) 100 K — N. N. Prága (10) 50 K. A menza pénztárához közvetlenül beérke­zett adományok: Szemere Bálint, Vinna (20) 100 K — Michna Bertalo/n, erdőtanácsos, Gbellany (10) 50 K — Mágócsy-Dietz Sándor, Vihnye 50 K — Ocskay Gábor (5) 25 K — Török István, Csata (2) 10 K — Patronázs-egyesület, Csata (12) 60 K — Hajdú Margit, Csata (5) 25 K — Hevesy Miklós, Bénye (1) 5 K. Mai elszámolásunkkal a „havi-egy-ebéd“ alap újabb 1161 in gyen ebéddel gyarapodott. Gyűjtésünk eddigi eredménye összesen 8009 ingyeuebéd 40.045 K értékben. Ez az összeg már 32 diák egész évi ebéd-ellátására elegen­dő. A csehszlovákiai magyar társadalom szine- java, tehát január folyamán az egyhannadát fizette meg, illetve ajánlotta föl annak, ameny- nyire a magyar menzának minimálisan szük­sége van, ha nemcsak a prágai, hanem a brünni és bodenbachi főiskolákon levő nyo­morgó egyetemi hallgatóinkon is némileg se­gíteni akar. A száz legtehetségesebb magyar ifjú, akin segíteni akarunk: ez lesz a kisebb­ségi magyar kultúra száz győzelmes előhar- cosa. 1928 február 2, eefltőrtUk. sárban, vezet el arra a helyre, ahol Tolsztoj örök álmát alussza. A sirt szélesen megvont korlát ve­szi körül, a korlát mellett padkák húzódnak végig, hogy a sirhoz elzarándokoló vándorok meg­pihenhessenek. Virágok tarka sokasága borítja a hantot s táblák intik a zarándokot, hogy a virá­gokból emléket szakítani tilos. A sirhanttől nem messze emelkedik a magasba a Lev Nikolajevics nevéről elnevezett uj, kőből épült iskola. A taní­tást csak múlt év őszén kezdték el benne. Az iskola szertárában nyert elhelyezést az a gramofón is, amelyet valamikor a feltaláló Edison maga küldött ajándékba Tolsztojnak. A gramoíónt felhúzzák és akkor egyszeriben megszólal benne Tolsztoj hangja, komolyan és in­tőn, 1910-ből szólva: „Bármilyen indokolásu, bármilyen igazolásu, bármilyen motívumokból elkövetett gyilkosság mindig is gyilkosság marad.“ Ezt mondta Tolsztoj 1910-ben, négy évvel a világháború kitörése előtt s igy szólal meg 1828- ban, az orosz forradalom tizenegyedik esztende­jében. — Az uj „Messiás11 ragyogása és bukása. Je­ruzsálemből jelentik: A Jeruzsálem melletti sjm- hedrikue eirok közelében hat hónap óta egy öreg zsidó folytat remeteéletet, aki széliében azt ter­jesztette magáról, hogy ő a zsidó népnek megígért, messiás. Most a messiás pályája befejeződött- A messiásnak egyik rajongója, egy fanaiikus asszony ugyanis mindennap ételeket hordott ki neki a pusztába, de az asszony rokonai nem nézték jó szemmel, hogy eggyel több családtagot kell eltar- taniok, heves vitába szálltak a prófétával, mire a remete jónak látta aziliumát elhagyni és ismeret­len helyre távozott. Az asszonyt azonban annyira megrendítette a messiás karrierjének összeomlása, hogy az örültek házába kellett szállítani. — Gálszécsen letartóztattak egy háromszoros házasságszédclgőt. Kassai szerkesztőségünk je­lenti telefonon: A csendőrség tegnap Gálszécsen letartóztatott egjr Takács János nevű földművest, aki rövid egymásutánban három asszonyt vezetett oltár elé, de emlékező tehetsége annyira gyen­ge volt, hogy előző feleségeitől elfelejtett elvál­ni. 1923-ban Vásárhelj’en nőül vette Tóth Ma­riát, de gondosan elhallgatta előtte, hogy az Ungvár melletti Alsódomonjra községben törvé­nyes felesége él, akitől nem választotta el a bíró­ság. A földinüves-kékszakáll éppen csakhogy meg­szokta második házasságának örömeit, máris megunta az egj7hangu boldogságot és egy nap fölkerekedett azzal, hogy kivándorol Galíciába. Érzékeny búcsút vett feleségétől és meg sem állt Gálszécsig, ahol rövid, de heves udvarlás után Mendel Erzsébet uevii leányzónak kötötte be a fejét. 1926 elején jött létre a harmadik frigy, de a közelmúlt hetekben a házasságszédelgö földmű­ves megunta harmadik asszonj'át is és egy ne­gyedik után nézett. Amikor egy fiatal leánynak' kezdett udvarolni, harmadikszámu felesége bosz- szuból följelentette a rendőrségen. A rendőri nyo­mozás megállapította, hogy eredetileg Mopil Fo­dornak nevezik, de mert a házassági szédelgési iparhoz névváltoztatásra volt szüksége, Takács János néven szerzett kérészi levelet és katona- könyvét. A házassági csalót a kassai törvényszék fogházába szállitottá1 Lázasan tatarozzák Tolsztoj otthonát a nagy filozófus 100 éves jubileumára A kommunista kormány rendbeszedeti a jasznája-poljánai kastélyt Tolsztoj születésének 1928-iki százéves jubileumára — Látogatás az újjáépülő udvarházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom