Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-10 / 7. (1634.) szám
2 ibzo jtuLiuu' 10, kedd. Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát RE 134 Öröme fog benne telni! lEiEmiiKBW London halálfélelmei éjszakája A Themise áradásának ferixise a wcombatról vasárnapra virradó éjszaka Tolt. — Az áx- rizToszedeloro naeg»Biinrt Londoni, Január 9. A 6zomibatróil vasárnapra virradó éjszakát London az árvíztől váltó aggodalomlban töltötte ed, azonban a folyó vízállása éjjel 2 órától kezdődőiéig egészem normális volt és újabb áradások nem következtek be. Az éjszaka folyamán minden óvintézkedést megtettek, hogy a hullámok emelkedése esetén azonnal beavatkozzanak. A Londonba autókon visszatérők százai és százai várakoztak a Grosvemor Roadion, ahol szombaton a parti gátakat a viz áttörte. A környék lakosai az éjszakát legnagyobbrészt ébrem 'töltötték és aggódva figyelték a vizet, vájjon egy njaíbb árhulláin neon fogjane megismételni a tegnapi katasztrófát A veszélyeztetett lakásokból * lakókat szombatom kitelepítették, a hajlék nélkül maradiakat az iskolákban, templom okban és középületekben helyezték eü, részben pedig magánlakásokban húzódtak meg ideiglenesen. Vasárnap délután is normális volt a folyó állása, a szél pedig olyan irányban haladt, hogy nem kell újabb szökőártól tartani. így az angol fővárosban azt -remélik, hogy az újabb árvúzveszedelem- fől megszabadultak. A közvéleményben nagy izgalmat keltett az a kérdés, hogy a szombati ár adási katasztrófáért kit terhel a felelősség. Különösen hibáztatják, hogy a veszélyeztetett területek lakosait nem figyelmeztették ideijében a veszedelemre és ennek következtében | 15 ember elpusztult a habokban. Á .parlamenti ülésszak megnyitása után többen az akóházban is fölvetik a -felelősség kérdését London, Január 9. Hétfőn reggel a lakosság a legnagyobb aggodalomban vette észre, hogy a Themse vize újból erősen emelkedik és több helyütt eléri a partot, A hatóságok gondos figyelemmel kisérik a Themse vízállásának minden változását, hogy azonnal megfelelő intézkedéseket tehessenek. J - íj y v . I A francia szocialista pártlap vakmerő támadása a magyar kormány ellen A magyar kormányt bUnrészességgel rágalmazza megacimlet- hamisitási afférban — A magyar detektív csoport szerepe Páris, január 9. A szocialista Populaire mai számában súlyosan támadja a magyar kormányt, amelyet példátlan vakmerőséggel azzal rágalmaz meg, hogy a címletek hamisításának ügyében nemcsak közvetve terheli bűn a köteles gondosság elmulasztása miatt, hanem a magyar kormány saját hasznára is hamisított kötvényeket Franciaországban. A lap állítása szerint az előzetes vizsgálat, amelyet most Biumensfein és társai ellen folytatnak s amely főleg Reynauld szenátor szerepének tisztázásával törődik, éppen a magyar kormány bünrészessége mellett halad el csöndesen, sőt azt is megengedték a magyar kormánynak, hogy mint panaszos szerepeljen és ilyen módon az előzetes vizsgálat eredményéről rögtön kimentő tájékoztatást nyerjen. A Populaire vakmerő vádjának bizonyítására a következő fantasztikus történetet eszelte ki: 1927 nyarán egy négytagú magyar rendőrbizottság időzött Párásban, amelynek tagjai Zdeborsky, Schweinecker, Nánássy és Hein rendőrbiatosok voltak. A rendőrtiszt viselők diplomáciai útlevéllel jöttek Franciaországba és csomagjukban számos hamisított kötvényt hoztak. Ezeket a kötvényeket tényleg el is adták, amit Nánássynak Zdeborskyboz intézett következő osőpostalevele igazol: „Ma este nem jöhetek a megbeszélt találkára, mert egy társammal Deauvillebe utazom. Tízmillió értékpapírt adhatunk el, de a jó emberhez nem lehet olyan egykönnyen hozzáférni, mert minden hájjal meg van kenve és nagyon tapasztalt. Ami önt illeti, ismételve csak annyit mondhatok önnek: higy- jen tanácsaimban. Ha nem lép fel elhatáro- zottan, nem éri el a célt. Viszontlátásra, szívélyes üdvözlettel Nánássy". A Populaire ezt a levelet facsdmillében adja le és azt állítja, hogy a levél eredetije a vizsgálóbíró kezében van. Éppen ezért teljesen felesleges volna az irás valódiságát kétségbe vonni. A lap rágalmazó cikkét a francia kormányhoz intézett azon felszólítással fejezi be, hogy ne legyen a Bettii en-kormány bűntársa. 1 Kisálltán! a szentgotthárdi Incidenst Magyarország is Itália ellen lifsia lei Kollektív Issvzékban IteinJa a nénszővetsésfől a nyomozó elláris mesinóitósát — A le&fcBzele&bi klsáatánt-ksnferencla pacsonyóle Belgrád, január 9. A kis-antant konferenciája, amelyen elsősorban a szentgotthárdi vátmineddens ügyét fogják megtárgyalni, egyelőre halasztást szenved, mivel Titulescu román külügyminiszter még külföldi utján van. A kisantant három állama közös lépésre készül a népszövetségnél és magatartását a népszövetség állásfoglalásához szabja. Ha a népszövetségi tanács azt a felfogást juttatja kifejezésre, hegy a határincidens ügye annyira fontos, hogy elintézésére a tanácsot rendkívüli ülésezésre kell egybehívni, úgy a genfi tanácsüléssel egyidőben ülnek össze a kisantant külügyminiszterei is konferenciájukra. Ha azonban a népszövetségi tanács arra a megállapításra jut, hogy az ügy elintézését ki lehet tolni a legközelebbi rendes tanácsülésre, úgy a kisantant is elhalasztja tárgyalásait erre az időpontra. A kisantant legközelebbi konferenciáját tehát semmi szin alatt sem tartják meg Romániában, hanem Bécsben. Páris, január 9. A Matin jelentése szerint ( a kisantant képviselőinek vizsgálata megállapította, hogy a legutóbbi gépfegyver- szállítmány nem Lengyelországnak volt szánva. A lap jelentése szerint a vizsgálatot továbbra is minden részletre Mterjedő gondossággal, folytatják. A francia külügyminisztérium megkereste diplomáciai képviselőn, hogy az ügyről tegyenek részletes jelentést Genf, január 9. A kisantant kollektív jegyzéke hétfő délig nem érkezett meg a népszövetség titkárságához. A titkárságon azonban nem tartják kizártnak, hogy a kisantant valamelyik állama, esetleg a három álla megyüttesen kérvényt fog benyújtani, hogy Magyarország ellen vezessék be a katonai nyomozó eljárást. Amióta Magyarországon megszüntették a nemzetközi katonai ellenőrzést, a nyomozóeljárást még egyetlenegy esetben sem kellett igénybe venni, mert a magyar kormány lojális magatartásával érre még sohasem szolgál- atott alkálimat és igy a kisantant fellépésének bizonyos érdekességet kölcsönöz, hogy a nyomozói eljárás teoretikus lehetőségéből gyakorlati valóság lehet. A kisantantnak azonban messzebbmenő céljai is vannak, mert a szentgotthárdi eset leple alatt Olaszország balkáni fegyverszállításait is meg akarja vizsgáltatni anélkül, hogy az egész ügynek olaszellenes színezetet kellene adnia. Magyrarország ellen irányíthatja a támadás élét és mindezek a körülmények a kisantant szem-pontjából olyan kedvezőek, hogy feltétlenül igyekszik politikai céljainak megfelelően a legjobban kihasználni a szentgotthárdi esetet. London, januáT 9. A Times arról értesül, hogy egyrészt Prága és Belgrád, másrészt pedig Prága és Bukarest között állandó megbeszélések folynak az incidens ügyében teendő lépésekről, azonban mindezideig a három utódállam nem jutott megegyezésre. Valószínű, hogy a kisantant bevárja a kérdés teljes tisztázását és csak azután kér intervenciót. t A parlamenti munka lUraffilvétele előtt Prága, január 9. Kedden összeül a koalíciós pártok nyolcas bizottsága és a szociálpolitikai bizottság. A házelnökség szerdán fél három órakor tart ülést és megállapítja a parlament legközelebbi üléseinek napirendjét és foglalkozni fog Dubicky agrárius képviselő esetével. Mivel a biróság Dubicky esetében már ítéletet hozott, dönteni fog a házelnökség arról, hogy a képvisedőház ösz- szeférhetetlenségi bizottságának utalja-e át a Dubicky-eset aktáit, avagy közvetlenül a választási bírósághoz teszi át az ügyet A jházelnakség döntése iránt politikai körökben óriási az érdeklődés. Az elnökség azónkivül Smerál kommunista képviselő igazolatlan távolmaradását is szőnyegre hozza, mível a kommunista képviselő nem tett eleget az elnökség felhívásának s nem jelent meg a parlament decemberi ülésein. Smeralt valószínűleg újból fel fogják szólítani távolmaradásának igazolására s ha ezt nem teszi meg, újból megvonják egy hónapra képviselői diétáit ügy tett a gazember, mintha nem értené. \ Akkor már benne voltam, el kellett ismételnem. Közben arra gondoltam, hogy visszaélsz, csirkefogó, visszaélsz, de mit tegyek? Nem engedhetem el. Nem tudom, mit adtam volna, hogy ne menjen el. A kezdődő mámoron át olyan egyedül éreztem magam. / S valami húzott ehhez az emberhez. „Kérem", — mondta aztán, a második bocsánatkérés után. S mint aki megértett és megbocsátott valamit, úgy intett a kezével. Hűvösen és udvariasan s hátráhajlőtt a székben. Ez a mozdulata szinte elegáns volt. Csodálkoznom kellett, hogy ez a csapott és piszkos ember milyen elegánsan vette tudomásul, hogy bocsánatot kérek tőle. Mert azt csináltam. Félre nem érthető szavakkal. Bocsánatot kértem tőle, ettől a jött- menttől. Utólag egy kissé érthetetlen. Akkor természetes volt. Már boros lehettem. S újabb bort rendeltem. Megint hat decit. Le nem vette rólam a szemét. Aztán rágyújtott Én már nem tudtam mit mondani, hallgattam, ő is hallgatott Megittunk két pohár bort Vártam mit fog csinálni? Nem csinált semmit, összehuzódva ült a széken, elgondolkodva és dideregve. Szegény ördög, nedves volt a ruhája. S minden bevezetés nélkül ezt mondta: „Arról volt szó, hogy ön föltétlenül belépett volna a templomba, ha nem tudja, hogy én nézem. Mindennapos eset, de nekem érdekes. Nekem ez rögtön quasi kulcs volt az ön egyéniségéhez." (így mondta: „quasi".) ^Nagyon őrültem, mikor láttam, hogy a teóriám helyes. Csak önre kellett néznem s tudhattam, hogy a teóriám helyes. Az ilyesmivel lehet tölteni az időt. Engem mulattat ez. Ez a legolcsóbb szórakozás és nincs minden haszon nélkül." Ezt úgy mondta, mintha be kellene fejeznie egy mondatot, amit egy hót előtt kezdett el. Következetes ember. Tisztán emlékszem a szavaira. Most utólag tudom, hogy szemtelenséget mondott, sőt, bizonyos értelemben, szemérmetlenségeket. De amig mondta, nem háborodtam fel. Hidegen hagyott Érdekeli Szinte lestem a szavait Ezt la észrevette. De olyan halkan, egészen rekedten beszélt, hogy közel kellett hajolnom, minden szavát meg akartam érteni, Rekedten suttogott. Erőlködve beszélt, rossz volt hallani a hangját. „Mi baja?" — kérdeztem. „A gége", — mondta alig hallhatóan s megfogta egy pillanatra nyakát. — „A gége." S ebhez is vigyorgott, másképpen, gyámoltalanul „Meghűlt?" „Sorvadás", — mondta ugyanazzal a mosollyal. — „Mit lehet tenni? Mindenkinek van valami baja. önnek is. Nálam a gége. Még jő eset. El lehet huzni vele. Pénzkérdés; sajnos nálam a legfontosabb kérdés. Úgyszólván mindenem van, csak pénzem nincs. Az ön esete, tanár ur . . . 'biztosan önnek Is van esete. Mindenkinek van valami baja." „Nekem szaggatásom van", — mondtam neki szánalommal. A lámpafényben halálsápadt volt s nagy fekete szemei zavaros fénnyel csillogtak. Lehet, hogy láza volt. Biztosra vettem, hogy izzad a keze. Hosszú, sárga ujjaival állandóan dobolt az asztalon. Ha szájához emelte a poharat, reszketett a keze. „Most beteg volt?" — kérdeztem. „Nem. Csak feküdtem a szobámban. Néha rámjön. Legutóbb Berlinben, két hétig egyfolytában őriztem a szobát. Nem volt semmi bajom. Csak néha már nem birom. Több dolgot nem birok el: a vigyorgásaimat. Ezt a sor- vadásos hangomat, amivel az emberekhez beszélek. Kérem, ön birja a hangomat? Engem idegessé tesz. Ez nem az én hangom, valaki beszél belőlem. Néha azt hiszem, az én hangom tiszta lenne, ha más lenne, ha más gégén át szólana, tiszta, mint egy tenor istáé. Tetszik érteni? Nem vagyok azonos. Ha ez rámjön, akkor nem megyek emberek közé. Kérem, valami szemérem mindig megmarad. A legutolsó emberben is. Az ember nem szívesen zavarja az ünnepélyt, az egészségesek muriját. Én legalább örülök, ha nem kell zavarnom. Alapjában szemérmes vagyok. Minden beteg ember szemérmes, ön is szemérmes, tanár ur. Ne is tagadja. Ez az, ami húzott ifcahöz, amikor megláttam." „Én nem vagyok beteg", — mondtam hangosan. „Ne tagadja." — Koccintottunk. —> „Különben, ha tagadja, az sem segít. Az egészségesek megérzik és elvonulnak előlünk. Az ilyesmi úgy jön, az ember észre sem veszi. A betegség, vagy a kétely, vagy a magány. És ez a szemérem. Bennem erős; bennem olyan erős, hogy legszívesebben mindig csak erről beszélnék. Szeretném kibeszélni. Tisztázzuk: miért, honnan, mi történt? Hátha megbocsátanak, ha kibeszélem, az a másik társadalom: a szépek, a fiatalok, az egészségesek. Végeredményben csak nekik van igazuk. Bennünk van valami fertőző.-Nem a gége, nem a kétely, a magány fertőző, ők védekeznek ellene, a szépek az egészségesek, a maguk módja szerint. Kérem, ez a legnagyobb titok. Ahogy egy ember elromlik. Egyedül marad. Szinte légüres térben beszél: nem hallani a hangját. Nem értik. Olyan utakon jár mint a többiek . . . s nem jut el sehová. Mindig körbe, mindig önmaga körül. Van valami bomlasztó körülötte. Egy csorda, egy juh-nyáj nem tűrné meg az ilyen társat; ldközösite- nék. De nem ez a fontos. Fontos az, hol történik a hiba ilyen- embereknél? Hol? Mikor? kiérem szépen: Itt ólunk egymás mellett. Tegyük fel, hogy X. és Y. Egyforma esélyekkel indulunk a startnál. Méltóztaitik érteni: mindketten egészségesek. Mindketten szegények, vagy mindketten gazdagok. Nem erről van szó. Az egyik szőke, a másik barna. Mindkettőnek van keze, lába, egészséges izmai, készségük a jóra és készségük a rosszra. S tegyük fel, hogy kifelé egyforma iramban haladnak. Külső eredményeket egyformán érnek el. De harminc, negyven éves korában X.-et már kimarta a métely. Az útja elkanyarodott az emberektől. Egyedül marad. Senkihez nincsen köze. Senkiben nem bízik. Y. ugyanakkor ünnepli embertársait, az Istent, ha ismeri: Józan János kicsattanó arccal, kenyeret szeg szőke gyermekeinek. Tűzről pattant menyecske kotyvasztja az Ízletes ételt a kemence előtt. A nyitott ajtón át, belátszanak a megmunkált földek. Az arany napban fürdő kévék. A boldog tűzhely, ugyebár? S a szomszédban részeges János tanyája. A szalma belóg a menyezetről. Egy sovány hal részeges János előtt a tálban. Félhülye gyermekek lézengenek a kuckóban. Tuberkulótikus asszony fetreng az ágyon. Jó, — de miért iszik Részeges János? Csak az italért, a mámorért? Fenét, ugye. Ezt mi tudjuk, ön is tudja. Miért iszik ön most itt? Rendes ember? Ezt a rossz bort? Mert beteg és orvosságot szed, ez az. De miért beteg? ön és én, mi bajunk? Hol történt a baj? Ez az, uram . . J$Sí, vagy QZ a ^ • e * * * • * RE&gNy* írlak: A\aráI <i2)
