Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-26 / 21. (1648.) szám

As egyház ítélőszéke elét Irta: Fecfor Miklós nemzetgyűlési képviselő Hlinka András, a In dákok nyughatatlan vérű vezére, a legújabb protonotárius lapjá­ban, a Slovákban sajfórobamot intéz oltár- testvérei, a keletszlovenszkói katolikus pap­ság ellen és az egyház itélőszéke elé citálja őket. Aki a két folytatásban leközölt cikkét ol­vasta, meggyőződhetett, hogy Hlinka sovi­niszta túlzásában nem ismer határt, hogy minden szava a gőgös elbizakodottság mér­gével van telítve s a vak bosszú érzéséivel te­kint paptársaira is. Hlinka nagyon jól tudja, hogy bármilyen erős támadást is intézne a keletszlovenszkói katolikus papság ellen, az nem védekezhe- tik sem a sajtóban, sem más nyilvános mó­don, mert s püspöki kar eltiltotta a papságot a politikai újságírástól, de különösen olyan cikkek közzétételétől, amelyek az egyház híveinek békés együtt­élését megzavarhatnák, vagy magának az egy­háznak a tekintélyét alááshatnak. Azért, ül olyan bátran a nyeregben. Azt pedig, hogy. Hünkának miért van privilégiuma & lég- gyülöletesebb cikkeket Írni, majd meg fogja oldani az az egyházi bíróság, amely előtt nemcsak a keleti katolikus pap­ság, hanem a hívők ezrei is készek megje­lenni, hogy tanúbizonyságot, tegyenek az igazság mellett és ünnepélyesen tiltakozza­nak az egyházat és ennek szent eszközeit profanizáló, papi mivoltukról megfeledkezett politikai agitátorok ellen. Mert ami a katolicizmus rovására törté­nik, az már több, mint veszély: az már egyet jelent a pusztítással és rombolással. Ez ellen síkra szállni már nemcsak az igazérzésü klé­rusnak a dolga, hanem az összes katolikusságnak és elsősorban az intelligens világiaknak a feladata. Ezért ragadtam kezembe a tollat én is, hogy Hlinka támadásaira, az egyes tényeket a kezeimhez jutott eredeti dokumentumok­ká.'! támogatva és megvilágítva — méltó vá­laszt adjak. Ez annál is inkább jogom és kö­telességem megtenni, mert Hlinka az álta­lános megbofránkoztatást előidéző cikkében Szüllő Géza dr.-t, pártunk országos elnökét és engem névszerínt megnevezve, akképpen állít be minket a nyilvánosság elé, mintha meg akartuk volna akadályozni, hogy a „szlo­vák'‘ püspökök felszentelésén a katolikus papság résztvegyen. vagy mintha mi zúdítot­tuk volna ellene a katolikus papságot, ... A katolikus papságot a Hlinka és társai templomi politizálása elleni memorandum beadására a katolikus hivők tiz- és százezrei kényszeritetíék, akik lelki fájdalmukban már nem bírták tovább nézni azt a romboló mun­kát, amelyet Hlinka, Ondercsó és társai vé­geztek „za Boha a za Národ" jelszóval az err<%áz tekintélyének a rovására s híveinek a lelki romlására. Á magam részéről azonban sohasem mu­lasztottam el hangsúlyozni, hogy csak akkor lesz vége a ludákok gyalázkodásainak, ha mindazokat a cikkeket, beszédeket, plakáto­kat, amelyekben Hlinkáék szidták, gyalázták és gúnyolták a papságot, összegyűjtjük és Rómába küldjük; hadd lássák olt is, hogy kit neveztek ki protonotáriussá. (Tudomásom van arról, hogy a szepesi püspök is már másképp gondolkodik felőle és ma már nem tartaná őt méltónak erre a méltóságra.) És mi, világi hivők mozgalmat is fogunk indíta­ni, hogy Róma meghallgasson minket, mert mégsem tűrhető, hogy Hlinka protonotáriusi süvegben járjon politikai kortesutakra, hogy Ondercsó az „Isten nevében" átkot szórjon oltártestvéreire, hogy a néppárti papok a lő­csei plébánossal, mint vad. hlinkistával az élén a gyóntató- és szószéket használja fel a ludákvoksok gyűjtésére, halálos bűnnek mondva, ha nem a Hlinka-pártra szavaznak. . Hogy ez igy van és hogy ennél még profá­nabb dolgok is történtek s hogy ez tovább ■Így nem mehet, azt legjobban igazolja a ka­tolikus püspöki kar által most kiadott pász­torlevél, amely szomorúan állapítja meg, hogy a politika még az egyház szentségeibe is beleavatkozik és hogy éppen a sovinizmus volt az egyházellenes" akciónak kutforrása, — épp ezért kívánatosnak tartja, hogy a hi­vatásukkal szemben felelősséget érző lelki­pásztorok ne vállaljanak politikai vagy nem­zetiségi szervezeteknél vezető tisztséget.. Hlinka cikkében sokszor idézi a Szent- írást és a bibliai mondásokat, természetesen a javát magáim vonatkoztatja. A keleti ka­tolikus papságnak adott „feleletében" min­den harmadik sző öndicséret, a másik két sző pedig oltártestvérei elleni támadás. A szent- irásből azonban csak Lukács következő 18, 9—14 része alkalmazható őreá egész életére és tetteire: Példabeszéd a farizeusokról és a vámos­ról. Azon időben Jézus azoknak, kik abban bizakodtak, hogy ők igazak és másokat meg­vetettek, a következő példabeszédet mondot­ta: Két ember fölment a templomba imád­kozni Az egyik farizeus volt, a másik pedig vámos. A farizeus igy imádkozott: Istenem, hálát adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek, kik igazságtalanok és rosszak. Én kétszer bőjtölök hetenként és tí­zedet Js adok-— s nem vagyok olyan,, mint ez a yáiios.: A vámos pedig leborült cs .ezt mondó: Istenem, légy nekem, bűnösnek ir­galmas- — Ég mondá Jézus: a vámos meg- igazulva ment haza, amaz pedig nem; mert idd önmagát dicséri és Jelniagaszt&lja, az megaláztatik, az alázatos pedig fel magas ztal- tatikt" Hlinka egész cikke nem más, mint ön­dicséret. Tetteit pedig úgy állítja be, hogy azok tetszetősök legyenek, mások .félreveze­tésére alkalmasak, de a valóságnak meg nem felelők, aőt homlokegyenest ellenkezők. Nem feladatom, de Időm sincs, hogy eze­ket mind megcáfoljam, de igazságérzetünk nem engedi, hogy a kirívóbbakat szó nélkül hagyjuk. A boldogemlékü, nagynevű püspökün­ket, Fischer-Golbrie Ágostont nemcsak, hogy védelmébe nem vette, mikor támadták, de maga is Öt magyarónnak szidalmazta és kí­vánta „eltávolítását". Támadásai a saját lap­jában, a Slovákban is megjelentek, ő, ugy- látszik, ezt elfelejtette. Mi nem felejtettük el! Csernoch János dr.-ról, a nemrég elhalt her­cegprímásról is megemlékezik, hogy mikép­pen vette védelmébe. A történelmi tény pe­dig az, hogy amidőn 1921-ben az első cseh­szlovák katolikus zarándoklat ment Rómába, akkor Hlinkáék egy rágalmakkal teli latin- nyelvű memorandumot írattak alá az ájtatos- kodő és mit sem sejtő szegény zarándokok­kal Csernoch hercegprímás ellen, melyben sok ostoba „vád" között az is állt, hogy a néppártnak már sikerült a három katolikus gimnáziumot visszaszerezuiök és a nagy- szombatit is csak azért nem kapták eddig vissza, meri Csernoch a csehek kezére dol­gozik a katolikus jelleg ellen. (11) (Szórul- szóra ígyl) Ennek dacára mégis tovább ma­gyarosit Szlovenszkón. És ehhez hasonló ba­darságokat tartalmazott a Hlinkáék memo­randuma. Midőn ezt Csernoch megtudta és Róma előtt bebizonyította, hogy ezek aljas rágalmak, ott annyira megbotránkoztak efö­lött, hogy Hlinka püspökségét végleg elejtet­ték. Csernoch a zarándoklaton résztvetí pa­pók előtt csak ennyit mondott: „Nem értem Hlinkát és alattomos céljait. Még Szegeden, a Csillagbörtönben, Csanádi püspökkoromban segítettem rajta, mikor látogatásomkor sirt. Közbenjárásomra jobb ellátásban részesült és előbb szabadult ki. És amidőn két embe­rét küldte hozzám, hogy értékpapír-szelvé­nyeit beváltassam, azt ig megtettem”. De menjünk tovább: Hlinka annakide­jén egy levelet irt Srobárnak (ez a levél Sro- bárnál ma is megvan), melyben hajlandónak mutatkozott Róma ellen fordulni és „revi­deálni programját” is, — miután akkoriban megtudta, hogy végleg elejtették és nem lesz belőle sem püspök, sem patriárcha. Ezek után kérdjük, hogy szükséges-e még elsorolni, hány oltártestvérének vonatta el a kongruáját, hányat üldöztetett magyarsá­gáért, amiről a magyarlakta vidékek papjai beszélhetnének. Egy magyar piarista pap Oroszországból hosszú fogság után Szlo.venszkÓra . tévedt, éhesen, rongyosan, pénz nélküi.-: Bgy szepesi minorita házfonök. segítette, de hogy hazájá­ba juttathassa, fölkérte Hlinkát, könnyítse meg neki megszerezni az útlevelet, hiszen papról, oltártestvérről van szó és útlevél nél­kül nem indulhat útnak. Hlinka eleinte haj­landónak mutatkozott, de amikor megtudta, hogy a szerencsétlen halandó magyar pap, ezt mondotta: „mit törődjünk vele, ez ma­gyar. hát pusztuljon el,!" Hlinka most a keleti papságot támadja. Vagy: „szomorúság". Vagy: „szeretet". Ezen erőt akarok venni. Le fogom Írni, úgy, ahogy toliam alá kerülnek. Most legszivesebben azt Írnám ide: Ha Tímárra gondolok, szerettei gondolok reá. Valami meleg barátsággal, jóérzéssel, ő volt az első ember, akihez én bizalommal voltam. Egy napon meglátott, szemtelenül megszólí­tott, s mintha történt volna valami velem. Arra kell gondolnom, hogy ez a legnagyobb, * legritkább dolog, ami égy emberrel történ­het: hogy igy, minden ok nélkül bizalmat érez valaki iránt. Az ember él, egyik (ember a másik mellett Mint a vakok. Egy napon, egy vékonyka résen látná kezdek. Nem sok, amit látok, és mégis óriási. Ez az üresség, ami bennem van, mintha elmúlna. Mintha frissebb lennék. Most erőt veszek magamon és leirom ezt a. szót: „szo­morúság". Ez a szomorúság mintha enyhülne. .Nem szeretem ezt a szót. Azt hiszem, na­gyon érzelmes. De ha azt vizsgálom, hogy mi van velem, amióta visszajöttem, nem talá­lok jobb megjelölést. 1 Egyszerűen szomorú vagyok. ,Ez egy állapot, mint a többi. Nincs oka. Nem is nagyon kellemetlen. Az ember eszik, iszik, emészt, alszik mellette. S mégis, közben valahol, megdöbben, az élet lefolyása közben, történik Velem valami. Szomorú vágyók. Mi után? Nem tudom megmondani. Valami olyan csöndes, í> éklés szomorúság. Van benne valami jóleső. Mindent kitölt. Szomorúan al­ázom. Szomorúan eszem. Ez komikus, de igy van. Mit tegyek? 'Szomorú vagyok, ha embe­rek között vagyok. Szomorú, ha hazajövök. Nem ^kétségbeesett", nem „egykedvű", nem „életunt". Szomorú. Mi ez? Ezt senki nem látja rajtam. Mindig ko­moly voltam emberek között. S most, külső­leg, jobban le bízom Imagam. Ez egy olyan békés, furcsa érzés. Van benne valami kétel­kedő várakozás. Az egész napom tele van vele. ( ■ \ Ha megkérdeznek: „Hogy van?" — nem felelhettem: „Szomorú vagyok". Ez nem válasz. De ez az igazság. Azért Írom ide. Ha Timáira gondolok, ez a szomorúság enyhül. Mintha ez & rettenetes üresség, ami bennem és iaz életemben van, megtelne vala­mivel. Nem ‘sok, amivel megtelik: egy ember emléke. Soha nem tudtam, hogy ez milyen nagy dolog. A lámpa itt áll a* asWtalon, a amíg írok, látom a balkezemet, amivel leszorítom a papirost. Ma tűnt fel nekem először, mennyi­re megöregedett a 'kezem. Most, ahogy látom, egészem, meglepő, mennyire öreg ez a kéz. Azt hiszem, öregebb mint az arcom. Az ember nem öregszik meg egyszerre hanem rész­letekben. A fülem még jó, a szemem már öreg. Ezt nem tudtam eddig. — Október 13. — Tímár azt mondta, hogy szeretni kell valakit. Ma sorra vettem az ismerőseire©!, de nem találtam senkit, akit szeretni tudnék. Az igazgatót igazán nem 'szerethetem. Néni rossz ember, de képtelen lennék szerelni. A fizikatanárt sem. A fő­jegyzőt Rém, akivel tarokkozni szoktam. Külön-külön nem tossz emberek, de, nem tehetek róla, nem érzem képesnek magam arra, hogy szeressem őket. Valami visszatart ettől. Hölgyismerőseim, akiket szerethetnék, nincsenek; ©z különben is kizárt dolog részemről. A szeretet, amit egy nő iránt érez­het az ember, bonyodalmakat von imaga után Azt hiszem, egy nőt nem lehet csak úgy egy­szerűen szeretni. Ahoz több keli. S a szere­lem ideje, már nem az én időm. Az már el­múlt fölöttem. t Kit szeressek? A gazda iszonyomat? Sze­gény elmúlt hatvan éves; ami ugyan még nem lenne baj, de nem szeretetreméltó, öreg és zsémbes. Együgyű teremtés. Kellemetlen szokásai vannak. Gyakran megéli ©lőttem és az orrát piszkálja, mintha nem is lennék a szobában. Ezt én ás megcsinálom néha, d© csak ha egyediül vagyok. Másnál undorít. Azt hiszem, gazdasszonyomnak ez a csúnya szo­kása egyik oka annak, hogy gyakran étkezem vendéglőben; ebédre majdnem mindig. Rendkívül nehéz találni valakit, akit sze­rethet ez ember. Az egész emberiséget? Tímár maga is bevallotta, hogy ez nehéz, nagyon nehéz. Az én számomra lehetetlen. Éppen úgy szerethetném a haliakat, Vagy á csillagokat. Fogalom, semmi közöm hozzá. Tegnap már komolyan gondoltam arra, hogy veszek egy kutyát. — Október 15. — Állatseregletet nem csinálhatok & háziamból. A gazdasszonyám a kanári mellé beszerzett egy stiglioet; egye­lőre nem szólok neki semmit. Megvárom, milyen hangja (lesz a síiglicnek? A kanárit már megszoktam. Ha most még egy kutyát vennék, kész a menazséria. Feladtam azt a tervet, hogy kutyát vásárolják. — Október 20. — Szomorú vagyok. — Október 28. — Érezhetően rövidülnek az esték. A bétáimat azért ©etm fogom rüvi- idebbna Sötétben sétálok. Még meleg ivao, de wwaMflWUiiwiiT mnm Próbálja ki minél előbb az aj végerősítő lámpát RE 134 öröme fog benne telni! T1IBFUMKBN Most is leginkább azért, mert még magya­rul tudnak, sőt még beszólni is mernek. Te­hát, nála nem fő a felebaráti szeretet, melyet a katolicizmus hirdet, hanem a nemzetiségi gyűlölet, amelyet a sovinizmus diktál. Nemcsak a katolikus klérus, hanem, a katolikus nép is elfordult tőle s abból az üze­netből, amit Udváról a templomszentelés al­kalmából Hvozdík néppárti képviselő és Ho- monnáról Gazsik néppárti miniszter által üzentek neki, mindent tudhat és úgy a maga, mint a pártja jövőjét is megjósolhatja belőle. És most menjünk a bíróság elé! írva vagyon: aki magát dicséri és íelma- gasztalja — az megaláztatik! Létrejön a kompromisszum a lakóuédelemre aanatkozölas ? Prága, január 25. A Prager Presse je­leníti: A háztulajdonosok és a bérlők érde­keit védő politikai pártok közötti harc most már csak akörül koncentrálódik, feloldják-© ■a lakóvédelmet' a u égy- és három szobás la­kásoknál vagy sem? Teljesen jól informált forrásból, úgy értesülünk, hogy a kormány funkcionáriusai arra hajlanak, hogy a régi házak lakásainak lakbéreit legalább részben egy vonalra kell hozni az uj házak lakbérei­vel. A legutolsó hírek ■szerint a régi főnényt egyelőre változatlan szövegezéssel hosszab­bítják meg az év végéig. — A keresztéujszocialista párt szakelő­adásai Királyhehnecen. Királykelmecről je­lentik: A keresztényszocialista párt nagy­arányú szervező és kulturmunkája mellett, most komoly, felvilágositő előadások rende­zését határozta el a Bodrogközön. Az első most vasárnap volt Királvhelmecen, mely al­kalommal a Katolikus Olvasókör helyiségét zsúfolásig megtöltötte az -érdeklődő közön­ség. Az egyik szabad előadást Fleischmarm Gyula dr. főtitkár tartotta „A magyarság és a közigatzgatási reform" cimmel4, amelyben különösen a magyarság szempontjából bírálta az uj törvényt és rámutatott azokra a hiá­nyokra, amelyeket a törvényben a magyar­ság szempontjából pótolni keli: A második elóadó Kiss László dr. királyhelmeci ügyvéd, a keresztényszocialista párt bodrogközi ügyé­sze volt, aki az uj adótörvényekről tartott vi­lágos, könnyen érthető, közhasznú előadást. Mindkét előadást a jelenlevők a legnagyobb figyelemmel hallgatták. Az előadásokat Mokri László helyi elnök nyitotta meg s az előadás végén Derfinyák Gusztáv titkár kö­szönte meg az előadóknak a hallgatóság ne­vében fáradságukat. a fák már majdnem teljesen kopaszok. EL rontottam a gyomromat — Október 29. — Hozzákezdtünk Horá- tius ódáihoz. Gyatra eredmény. Rossz anyag. Madárral, le kell szögeznem, meg vagyok elégedve. Érzi a nyelvet, öntudatosan bánik a latinnal. Nagyon szépen fordított ma dél­előtt. Lassan hozzá kell kezdenem a felelietéskez. Bármennyire kényelmetlen nekem, kény­telen leszek lassan foglalkozni a leány- növendékekkel i». Eddig meglehetősen el­hanyagoltam őket. Különben is keveset felel­tettem. Ami zavar velük szemben, hogy nem gyermekek, hanem nagyjából kisasszonyok. Semmi gyakorlatom nincs a bánásmódban, ahogy leánynövendékeket kezelni kell. ügy is kell majd szólítanom őket: „Kisasszony." Helytelen dolog. Helytelen módszer. Nekem ©lég feszélyező, mert minős gyakorlatom benne. — Október 80. — Ha vallásos lennék szerethetném az Istent. SokaD vannak, akik abban merülnék ki, hogy az Istent szeretik, az ő parancsai szerint élnek. Ez az egész életük tartalma. Ez nagyon kényelmes és bi­zonyára teljesen kielégít. Nem vagyok biztos afelől, hogy Isten parancsai szerint élek-e. Vallásbuzgalmi szempontból bizonyára nem. De másrészt iparkodom a lelkiismeretem parancsai szerint élni. Nem ártok senkinek. Dolgozom, ahova a sors állított) végzem a dolgomat. Nem kívánok rosszat senkinek. S mégis, le kell Írnom, nem érzem magam közel Istenhez. Aki vallásos, azt bizonyára teljesein eltölti '©z az érzés. Engem nem tölt el. Ma arra gondoltam, hogy milyen nyomo­rult: az ember. Egyformán keresi egy (kutyá­ban és az Istenben a lehetőséget, hogy szeres­sen valakit. Ügylátszik, Tímárnak igaza volt. Neon lehet szeretet nélkül élni. (Folytatjuk. £ _________ va gy' HM éi^í^íkiS! RE&éNV- irUV A\ARAI 5anÓ0R (m)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom