Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-24 / 19. (1646.) szám
Búcsúzzunk, szivem, csendesen ~ Elégia Irtat HEGEDŰS LÓRÁNT Ajkad fog csókolni ezután is, de már nem engemet. Fölséges szemedben égni fog tündöklő parázsod, de lobogó lángja azokat gyújtja, kik utánam jönnek az Élet kapuján. Ne legyen se kesergő bánat miközöt- tünk, se könny, se jaj, hisz arra semmi szükség. Mi búcsúzzunk, szivem, csöndesen. Még egyszer belibbentél a szobámba s úgy csodálkozol; azt csudálod, hogy minden úgy van, ahogy megírtam, nem áltatlak s nem túloztam. (Nem szivem, neked én nem ha- j zudtam sohasem.) Nézzed körül a falat: ugy-e aszerint van, amint elmondám: egyik oldalán a Nagy Álmodok, másikon a Nagy Alkotók néznek le reánk. Még egy hely üres: Her- czeg Ferenc képe jön oda — tévedsz, ö nem az Álmodok, hanem az Alkotók közé jön, Tisza István mellé. Zsolnay Miklós iparművész a túlsó oldalon van, mert ő eozin színeket álmodott. Utoljára az első álmodéról beszéljek ne- j ked: furcsa ugy-e, egy finánc falán egyenes j és görbe adók s valutaelmóletek között mereng a nagy trágika Duse. (Túl rajta Tolstoj prédikál, Wagner komponál, Jókai álmodik s Beethoven lángszive zeng. Kossuth? ő is álmodik nagy magyar álmot. Ne keltsd most fel, nem az ö ideje ez. Csak pirkadó hajnal rózsaszín fényénél szólal meg nekem s -más magyarnak-) Most leszáll már az alkony függönye: Dúséról kérdeztél, szivem, mert búcsúzni akarsz, csőndesen. Duse ott fekszik kaméliás ágyán, csodás j kezein a szerelem rezgése, szemében az örök j tűz rejtélye s te mit akarsz tudni róla? Búcsúzénak fejtsek meg egy rejtélyt, mit tőle kaptál s azután nem látlak téged sohasem. Olvasd, csak olvasd, amit Duse mondott: (Oly szép a hangod, olvass!) így mondja Duse! Mintha te mondanád, Te mondod? Mintha Duse mondta volna. „Egyszer a szerelemben eljön a vég. Ennek a rettentő végnek a bizonyossága árnyékot vet rá, már mikor beköszönt Minden meghal és szeretni annyi, mint már nem is szeretni. A napórák-felirása ez: Minden óra megsebez, az utolsó megöl, Én mindig ebben az utolsó órában élek, a halál órájában, melynek ütése a legmélyebben hatol a szív be. “ És Duse merengő két szeme most a te szemedben sir nekem. Dúsét bámulom, de nem hiszek neki. Művészete, szive, szerelme egy: a lehulló sárga rózsának költészete az. Csodás poézis, illattal teli — de beteg. Nem igaz, hogy a vég megöli a kezdő örömet. Keserűség nincsen az Istenben, csak az emberben van, a fanyarsággal mi öljük magunkat s nem ő. Egyik óra sem pusztítja a másikat, hanem ha elszakasz- tott perceken mélázunk, akkor magunk gyilkoljuk őket. Minden kishitű ember keserű, mert az elmúlástól fél s váltig mondogatja: „ha mégegyszer kezdhetném az életet, akkor máskép lenne“. Ha mégegyszer kezdhetné az életet, akkor a többi tárgy s ember megint ott volna, ahol akkor volt s mindenki megint csak azt csinálná, mert mai tapasztalatait nem tömhetné be a gyerek fejébe. Végre is el van rendelve minden — mondja a hit. Ugyanazon idegrendszer ugyanazon körülmények között mindig ugyanúgy működik — tanítja a tudomány. Miért az ostoba kesergés. Mert elmúlunk? Ki mondta azt, hogy ennek a bonyolult lénynek, kit embernek hívnak, csak egy „én“-je van, hiszen mindennap meghal egy darabunk, mindennap eltávozik belőlünk egy „én*' s mi mégis benne vagyunk a világban. És miért fájdalom az elmúlás, miért? Ez a gyáva lelkek babonája. Harcold csak meg jól harcodat s akkor látni fogod, hogy mily nagyszerű az, mikor kinyílik a világ és elfog az Elmúlásnak édes mámora. Mily jő ebben — mily boldog vagyok, mióta érzem. 5? Wírater Hermann szénkereskedelmi r» t POZSONY, Palacky-tér 18 Telefon 706 és 384 Házi íiitőszenet szállít zsákolva Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pályaudvar Mert nagy titoknak vagyok én tudója — e titok engem éltet — de hogyha tudnád, megölne téged, szivem. Ezért búcsúzzunk csöndesen. Még látom remegő ajkad és csillámló szemed, de kezedet már nem tudom elérni. Egy szobában vagyunk s mégis oly messze. Az én ajtóm felett ez a felírás: Volt, a tiéd felett más van: Lesz. Prága, január 23. A délaírikai Deiaware-örökség fantasztikus miMjardjai körül még mindig újabb e egyre meglepőbb fordulatokban hullámzik a mesemondó újságok kedve. Szegény proesnitzi öregasszony, De- lavare Mária, hajdan jobb napokat 6 egy-két büntetőbíróságot látott, reszkető kezű s emlékezetű, nyomorúságos teremtése az Istennek, aki é’jfekete difbirkóző férjétől egy lágyan hangzó néven e egy milliárdos örökség regéjén kívül egyebet nem örökölt. életének utolsó, Ínséges napjain egy önáltató hiedelem meséjével igyekszik takarózni. Talán úgy ■is fog meghalni, dúsgazdag örökösnőként s minden bizonnyal elsőosztályu temetést fog rendelni magának," mert száznegyven milliárd korona birtokosának élsőosztályu, fényes, hatlovas temetés dukál. A mese színesen gombolyodő szálait a hatóságok néhány nappal e’zelőtt kissé raegkuaaáiták, az aranyszínű selyemszálakról kisütötték, hogy öregasszony cérnaspuln ijárói szakadtak le. Nyomoztak, kutattak, letartóztattak, szabad 1 ábrahelyeztek, azután mindent szépen ad acta tettek « engedték, hogy a mese ujfent folyjék, nekieresztett fantáziával," újabb ötletek, régi históriák suhogó szárnyán. Azt mondtam — regélik az újságok hogy De- laware nagybácsija fehér ember « aranyásó volt, meg gyémántmezők szikrázó kincsét gyűjtötte? Ha igy mondtam, rosszul mondtam. Mert hallgassatok csak ide. Jetkecskéim. Deiaware nagybácsija rémitöen gazdag és hatalma* znlubaíler fcorEsfőnök vodt. így bizony é* egyezerre két esomezédoe törzsre i# rettentő haragra gerjedt s háborút vezetett ellenük. 9 Natalban történt ez. ott mindig volt valami kis háború. Deiaware nagybácsija, vagy mit is beszélek, as apja volt neki, annak a későbbi difbir- kozónak, szóval Deiaware apja a háborút megnyerte. mert ő is erős ember volt, nemcsak a fia. De a háború alatt elvesztette fiát, akit a másik törzs elrabolt. A kis fiút eladták « rabéiulgakereekedőkne>k. akiktől egy angol kapitány vette meg « hajón Triesztbe vitt. Itt egyenesen Berlinbe adta el egy cirkusznak. Hogy miért éppen Berlinbe, az azért történt, hogy a kis Deiaware azután Prossnitaba kerülhessen. 6 a mesét el lehessen majd mondani. Szóval a kis Deiaware Európába került, ahol rettentő módon fázott, de még libabőrös testtel is jól birkózott. Berlinből, ahol valamennyi németet két vállra fektette, Becsbe került, a .Práterbe, ahol az a fene Dagy kerék van s éppen ennek egyik küllőjében ismerkedett meg egy Mariska nevű prossnitzi származású, igen kellemes külsejű szakácsnővel. Amlpt az már történni szokott, a sze- recsen, meg a szakácsnő a nagykerék küllője alól egyenesen a házasság tiprő szekere alá kerültek. Elutaztak Auesigba, itt a pogány Deiaware keresztény hitre tért • megeskiiílött szive szerelmével. Azután bejárta még egész Európát, köziben egy kis, olyan fekete-sárga mulatt kislánya is született, de ez később elhalt. Soha egy szóval sem említette, királyi rokonait, ezorgaimásán birkózott, mert úgy gondolta, ha birkózó, akkor legyen birkózó s ne álmodozó, haza vágyó, elvarázsolt királyfi. Csak késő vétségére akarta felkeresni királyi atyját, aki otthon a trónuson ül, de 1907-ben hirtelen, meghalt. Akikor azt rebesgették, hogy nem igaz írton, távozott az élők sorából g mérgezés gyanúja miatt la iá tartóatattaJk egy Samukor nevű orosz birkózót, aki mindig igen haragosan nézett szegény Delawa- rera, mert ez erősebb volt. Samukovot azonban szabadlábra helyezték s a szerencsétlen Deiaware .meghalt, de mielőtt örökre lehunyta volna fekete szemét, magához intette halálon ágyán hű feleségét és megmondta neki, hogy ő egy elvarázsolt királyfi, akinek igen-igen gazdag apja van a az asszony szorgalmasan olvassa oeak az európaiak nagy ujeáglepedőtt, a halálozás! hírek között értesülni fog az ő apja haláláról ie. Akkor azután az egész vagyon é* a trón. is az övé lesz, megjutnlma- zásául hűségének é* nagy ereretetének. Szólt éa lehunyta szemeit. Az asszony .bújta te a lepedőket e különösé© a legpletykásalbbat, a Menj, menj, szivem, elvál Imik jólesőri. j Nincs se könny, se kiáltás, se jaj. Fiatalság: búcsúzom tőled s oly boldogan s oly csöndesen. Ajkad csókolni fog, de már nem enge- met, hanem a kis pajkos unokámat. Fölséges szemedben égni fog tündöklő parázsod, de lobogó lángja az uj nemzedéknek világit, ők jönnek utánam örökös sorban s te ragyogsz nekik. Mert Fiatalság, te boldog vagy abban, hogy örökké élsz és én boldoggá lettem azáltal, hogy elmúlok. Menj, menj, a „Lesz“-nek pompás kapuján. Elbúcsúztunk, szivem, csöndesen. Neues Wiener Journalt olvasgatta. Ennek egy vasárnapi mellékletéből megtudta, hogy a királyi após maghalt, utód és örökösök uél- küJ hagyva, népét. A Neues Wiener Journal ugyanis, amely mindent tud, az mégsem tudta, hogy az. elhalt nagy király birkózóvá elvarázsolt királyfia Aússjgban meghá- zasodott s egy asszonyt özvegyen hagyott Akkor azonban már 1914-et írlak s éppen, amikor az asszony el akart indulni Afrikába, kitört a háború. Négy óven keresztül nem akart megszűnni az az átkozott bábom s így' az özvegy nem mehetett a messze országba, hogy kikapja fekete atyaijaitól jogos jussát. A. háború után azután kikereste a ládafiából elhalt férje útlevelét. 1868-ból, továbbá az aussigi anyakönyvi hivatalnál beszerezte a házassági. levelet és férje halotti, bizooyilyányát. Ezeket a dokumentumokat átadta ismerősének, Se- kora mérnöknek, aki viszont egy vUágotjárt Sko- pal nevű soffőrt bízott meg a jogos igény érvényesítésével. A soífőr ©lutazott Becsbe, aho! felkérte Kaltenegger ügyvédet, hogy érdeklődjék Natalban a királyt örökség ügyében, együtt:;] átadta neki az okiratokat. Az ügyvéd, mint. most maga is elismerte, átvette az iratokat, de érdeklődésére nem kapott választ a szerveié® országából. Miután a* okiratokért senki sem jelentkezett, becsukta őket szekrényébe és ott őrizte. Deiaware Mária asszony, aki meglehetős nyomorúságban tengeti életét, közben «nár végrendelkezett 1* a milliárdos örökségről s tíz-tíz milliót juttatott benne Skopatnak, Seko- rának. Proesnitz városának és a csehszlovák államnak. A többi pénzzel nem tudott mit csinálná s még nem bizonyos, hogy ki örökli a többi, milliót. Azaz ki örökölné, ha megvolna, mert a szerencsés eze-ee- csenek, akik királyuk vagyonához oly könnyű ezerrel jutottak, úgy látszik, semmiképpen sem akarnak abba beleegyezni, hogy egy fehér nő legyen a királyuk és 5 kapja a száznegyven milliárdot. Ezért a lázas keresés az eltűnt milliárdok után most már az elveszett okmányok birtokában folyik tovább, a szegény Deiaware Mária, a hatvanki- Ienoéves öregasszony pedig egyre azon töri a fejét, hogy miképpen tudná mégis a (száznegyven mimét elosztani, úgy is fog meghalni, hogy nem fogja tudni, kinek hagyományozza vagyonát. Eddig a mese, de még mindig nincsen vége, a java még csak most következik: csak ki kell várná szép nyugodtan, a Bergengóoiai IJirharsona legközelebbi számát, akkor azután, majd folytat*- juk. Mese, mese, mátka ... — A hóesés Lengyelországban súlyos forgialmi zavarokat okoz. Varsóból táviratozzék: Tegnap egész Lengyelország területén sűrű hó esett s ennek következtében forgalmú zavarok állottak elő, A fővárosban a villamosok forgalmát egy időre meg kellett szüntetni. Keleti Lengyelországban kis szakaszon a vasúti forgalom is szünetel. Novo- grófiban a személyvonatnak a nyílt pályán kellett megáldania és idáig még nem sikerült az előtte tornyosuló hótöm egeket eltávolítani. A hitvallásos Iskolák alkonya Irta: Egy szlovák katolikus plébános. A Prágai Magyar Hírlap hasábjain mér hónapokkal ezelőtt elhangzott a figyelmeztető szó az illetékes tényezők számára, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó „felekezeti", illetőleg hitvallásos iskolái veszélyben vannak. A felekezeti iskolák Szlovenszkó kulturális fejlődésének évtizedek óta fontos támaszai voltak. Sajnos azonban a mostani „polgári" rezsim sem néz jó szemmel semmiféle intézményre, amelynek eredetét a múltban kell keresni, amely alkalmas arra, hogy Szlovenszkó szlovenszkói (szlovák, avagy egy részének ma- gyar-néfnet) jellegét biztosítsa. A cél világosan arra irányul, hogy minden régi önkormányzati intézmény megszűnjön. Ez az irányzat okozta a megyék halálát és ugyanez a tendencia készül halálos csapást mérni a felekezeti iskolákra is. Mindez természetesen a „polgári kormány" nevében történik. S a Hlinka-párt hű segítőtársa a cseh pártoknak mindebben.. A szlovák papság már régóta elégedetlen a Hlinka-párt korma"ypárti magatartásával. A szlovák papság véleménye szerint a Hlinka- párt részéről az ellenzéki magatartás volna az egyedül cédravezető úgy a vallási, mint a nemzeti érdekek biztosítására. Amig a Hlinka-párt ellenzékben volt, még a szocialista többségű kormány sem mert kikezdeni a katolikus papsággal, mert félt Szlovenszkó közvéleményének elégedetlenségétől. (Pedig akkor a Hlinka-pártnak feleannyi képviselője sem volt.) Ennek legfényesebb bizonyítéka az, hogy a siociaüsta-iíü kormányzat idejében a szlovenszkói papság 90 százaléka megkapta törvényes kongniájáí s a felekezef iskolák minden nagyobb nehézség nélkül működhettek. Mig ma, két Hlinka-párti minisztersége idején, a szlovenszkói papságnak alig 10 százaléka kap államsegélyt és az iskolaügyi miniszter törvényjavaslatot tervez, amelynek éle a felekezeti iskolák ellen irányul, sőt a szloveu- szkói hitvallásos iskolák megsemmisítését célozza. Ezek után a szlovenszkói papság bizalma a Hlinka-pártban erősen megrendült, mivel a kormányban való szereplésének eredménye: negatív — nemhogy uj vívmányokkal tudna dicsekedni, de sőt a szocialistatöbbségü rezsim alatt megőrzött. vallási és nemzeti jogainkat, sem tudja a por- máuyban megvédeni. A szlovák papság ezek után a Hlinka-pártból kezd kiábrándulni és ez érthető azért is, mert a kongruatörvény, amellyel Hlin- káék apnyira szeretnek dicsekedni, a papságot fizetés tekintetében egy sorba helyezi a cserepeslegényekkel, sokaknak pedig még minimális egzisztenciáját sem biztosítja. S a patronátusi birtokok felparcellázása után gondoskodni kellene a templomok, paplakok és egyéb épületek, valamint a papság patronátusi járandóságának biztosításáról is, — azonban a patronátusi törvényjavaslat még mindig késik és félő, hogyha elkészül, szintén nem lesz benne sok köszönet. A papság ezért inkább a keresztényszocialista párt felé orientálódik, egyesek pedig az alakuló- félben levő „autonomista párt"-ban látják Szlovenszkó nemzeti érdekeinek — s ezzel összefüggően vallási ügyeinek — a zászlóvivőjét. Hasonlóképpen ^ tanítóság is elégedetlen a mai helyzettel és csodálkozik azon, hogy lehetséges az, hogy akkor, amikor két Hlinka-párti miniszter ül a kormányban, Szlovenszkóra nézve kedvezőtlenebb törvényjavaslatok készülnek, mint a szocialistatöbbségü kormányzat idején. Ilodzsa törvénytervezetéhez a következő megjegyzéseket fűzi a „Szlovák Tanító", az országos tanítóegyesület hivatlos közlönye december 20-iki számában: „Az iskolaügyi miniszter e törvényjavaslata egyenesen az egyházi iskolák ellen irányul és nem kellene szégyenkeznie miatta még az előbbi kormánykoalíciónak sem." A Szlovák Tanító csodálkozik azon, hogy a jelenlegi „polgári" koalíció nagyszámú katolikus minisztere nem képes megtartani legalább azokat az iskolaügyi jogokat, amelyeket az előbbi rezsim meghagyott és oly törvényjavaslatot terjeszt be, amilyet még a szocialistatöbbségü kormányok sem mertek benyújtani. Hogy a nemzeti kisebbségek szempontjából ea a törvénytervezet még sérelmesebb, mint vallási szempontból, ahhoz Vétség nem fér. A törvénytervezet 9. § I. pontja szerint a nem állami iskolák tanítási nyelvét az országos iskola- tanács állapítja meg azon közeg meghallgatásával, amely az iskola dologi kiadásait fedezi (is- kolafentartó?). Sajnos azonban, hogy az iskola- fentartót csak meghallgatják, de a tannyelvet nem az iskolafentartó, hanem az országos iskolatanács állapítja meg. Hogy ez a centralista intézmény nem a kisebbségek érdekeit fogja szem előtt tartani, az előrelátható. Hogy a készülő törvényjavaslatnak mi az egyik célja, azt a napnál fényesebben megmondja a tanítási nyelvről szőlő 9. § 2. pontja, amely szerint: „Mindazon nyilvános nem állami nép- és polgári iskolákban, amelynek tannyelvéül e törvény életbelépése előtt, az államnyelv volt megállapítva, nem szabad e helyzeten változtatni. Egyszóval, amit eddig a kisebbségektől törvény- ellenesen elvettek, azt most ez a törvényjavaslat szankcionálni akarja. Hogy mit szólnak ehhez a saint-germaini békeszerződésnek a kisebbségekről szóló rendelkezései, azzal n javaslat nem nagyon törődik. (Vége következik.) Á zuiukaSíer íörzsiőn&k s az elvarázsolt királyit meséje egyre bogosabb szálakban csavarodik a pross- núzt mmtardos örökség hőre 1988 fűmét 84, Ml IMI MTI——— 4 1 Pozsonyi igf 1 sok orvos által ajánlva mint kitűnően bevált háziszer. Ro^sz emésztés, ebbé1 eredő fejfájás,eldugulás,májbaj,kólika. I aranyér, vérszegénység, gyomorba] és étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság ellen. Minden győgytárban kapható ■ 1 üveg' ára 5'— Kf. | Vígyáui a „VÖRÖS RÁK“ védjegyre! | Készíti: 1 Vörös Rák gyógyszertár, Bratislava | Alapítva 1312-berj
