Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-22 / 18. (1645.) szám
1928 január 22, vasárnap. winte elképzelhetetlen az az erőfeszítés, amelyikei e korszak arauyifjusága azon fáradozik, hogy az éjszakát nappallá varázsolja át, — manapság már nincsenek ilyen bölények, akik az örökös mulatozást testileg és lelkileg kibirnák. Talán pénze se volna elegendő a mai gavalléroknak ehhez a nagyszerű változatossághoz, amikor az ifjak körülbelül csak annyit számítottak az életben, ahány hőstettet elkövettek a Kék Macskánál vagy Berger Málcsinál. Igaz, hogy némelyek ez ifjak közül, (így Kállay Leopokl, Szemere Miklós, Lukáts Gyula, Visontai Soma aranyifjak) idejében abbahagyták a tánctermek döngetését, de a legtöbb bizony annyira hozzászokott az éjszaka csalékony árnyékaihoz, hogy élete végéig nyomorékja maradt az éjszakának, amelynek egykor lovagja volt. A jó Pátri, miután teendőit elvégezte itt Pesten, valamint Stambulban, emitt átnyújtotta a diszkardot, kezet szorított Abdul Kamiddal, a török szultánnal, — amott nelrilenditette az éjszakai életet, amely aztán a nyolcvanas, kilencvenes években szinte a megbolondulásig kulminált Pesten: a jó Pátri viharos ifjúság után többszörösen és széklábbal is bevert fővel, de erkölcsiekben gazdagon, niegokosodva vidékre vonult és mint hires verekedőhöz illik, rendőrkapitány lett Szaimárott. a német golyóban, emberi galádság, ember harca ember ellen, nem ember harca Isten ellen, mint 1908 körül, de az isteneket nem tisztelik ma, az ember és isten harcát nem becsülik, nevetnek rajta, mint Lutheren, aki a kalamárist ax ördöghöz vágta, csak az ember harcát az emberrel, ami pedig kikerülhető volna és csak sport. Szegény első aviatikusok, nem voltak olyan szép iiuk, mint Lindbcrgb és nem olyan szép lányok mint Miss Elder. A kutya sem törődik velük. De ünnepük Guynemcrt, Richthofent és a többit, úgy hogy kétezer év múlva azt gondolhatja majd a világ: ezek fedezték fel a repülőgépet, — pedig csak Cookok voltak, akik csaltak a zászlóval. Ami megnyugtat: az eke centennáriurnáit sem ülik meg, a burgonyáét sem, csak Mohácsét és a Szcnt- Bcrtalan Éjszakáét. Ha pedig mégis szó van a repülőgép fölfedezéséről, azért van szó, hogy veszekedhessenek a nemzetek. Franciaország magának követeli a kitalálás (különben halvány) dicsőségét, Amerika szintén, sőt Németország is jelentkezik Lilienthnl- lal. Görögország hallgat Dádaloeszal, amit tiszteletreméltó szerénységnek tartunk. A magam részéről hajlandó vagyok Franciaországnak adni a pálmát, éppen 1908 január 13-ika miatt, az első egy kilométerért, amelyen valóban uralkodott az pinber. S Voisin gépe, Blériot gépe típus maradt, míg a többi gép rendszero régen lomtárba került. Egy klrsit gyalul tok, pucoltak, ragasztottak Blériot monoplánján és mcgYolt a Spírit of St. Louis, amelynek profilja és beosztása szakasztott mása a La Manche csaíona fölött áteviekélő ősapának. Meg akkora különbség sincs köztük, mint a [ neandertali ember és Paul Ciaude! között, míg s többi kísérlet elrontott terv maradt örökre. A franciák újra hivatkozhatnak büszke devizájukra: invention franraise, fabrication du moude, francia találmány, a világ gyártmánya, — ámbár, ha jobban szemügyre vesszük a dolgot, cl kell ismernünk, hogy a repülőgép kollektív találmány, nem egy zseni-szolitér véletlenül kipattant szikrája, hanem kétezeréves emberálom és embervágy, melyet kétszáz generáció főzött magában s megjött, amikor szükség volt rá, az chznp rodfrban. mint az eke. mint a burgonya. S végeredményben, ezért nem lehet megünnepelni születésnapját, mert ha ezt akarnék, az emberiség kénytelen volna önrna- j gát ünnepelni, ami nem illik s amire mégis túl | jólneveltek vagyunk. I SzvatkóPál, KÜLFÖLDI LEVELEK A REPÜLŐGÉP FELFEDEZÉSÉNEK EMLÉKÜNNEPÉRE Síemberg Adalbert gróf II. Vilmos excsászárról Németországról, Ausztriáról, Bismarckról, Hardemői és a cspdás-kékszemü Ferenc Józsefiről • \ A most 60 évessé tett gróf /eiémnést keltő nyilatkozatai és rendkívül eredeti meglátásai Páris, január. Mégsem lehet sző nélkül clmrami a január tizenharmadik! emléknap mellett Az újságok alig szóltak róla, taláp egyedül itt, Franciaországban, esett egy-két fáradt és esetlen cikkecske asz In- tranban Léon Railby a francia nemzeti dicsőség húrjait pengette meg szmkásszerüen ez alkalommal is, Voisin visszaemlékezést irt a Journalban s megtámadta a Wrightekct éppúgy, mint húsz évvel ezelőtt, do ííleriot hallgatott s a többi nagyágyú is hallgatott, arai különben nem csoda, mert a legtöbbjük halóit már. Meghaltak az aviatika hőskorában, vagy a világháborúban. S a repiilő- gépraotorok nem tudnak beszélni, legfeljebb zúgni. A régiek még azt sem. Január tizenharmadikán volt husii éve, hogy Henry Farman Voisin rendszerű biplánján egy kilométeres zárt kört irt le a levegőben, azaz — » ez a lényeg — repülése után vissza tudott térni arra a helyre, ahonnét kiindult, g így bebizonyította, hogy a repülőgép kormányozható. 1908-ig is repültek már: a szegény Lilicnthal, akinek fél- teste kilógott az esetlen szárnyakból, Sanfos Du- mont, aki fölemelkedett, de kénytelen volt oda repülni, ahová masinája vitte, a "Wright testvérek, akik ngy szálldostak, mint a szélsodorta papir- szeletek. uralom nélkül, csak bátorsággal, —- ámde most ez a Farman oda szállt, ahová akart s eszel megalapozta az aviatikát. Csak egy kilométert repült, de e kilométer és Lindbergh ötezer kilométere között nincs különbség, éppúgy mint nincs különbség a kis darab arany és a nagy darab arany között. Egyazon érc, s ha netalán meg j tudom csinálni a kisdar&bot, meg fogom csinál- i halai a nagydarabot is. Minthogy as aviatika meg í is esiuáita a saját reszortjában, rohamosan, roha- j masabban, mint a íegfékeveszettebb optimisták j gondolták. Farman egy kilométere után néhány ! nappal kettőt repülte’* egy hét múlva fizennyol- \ cat, egy hónap nullra Farman Rcimsbó! 3Iourmc- I Ionba szállt, egy év miiíva Bleriot átrepülte a La Manche csatornát, tiz év múlva bevezették a rendes légi járatokat és busz év múlva Lindbergh kezet fogott Párisban BlérrottaL És önzetlenül elismerte. hogy Ikarestól Farmanig nehezebb volt az ut, mint Farmantól Lindbergig. Az első egy kilométerhez nagyobb hősiesség kellett, mint az első ötezerhez. Valahogy nem ülik meg kellőképpen ezt a jubileumot. Csatákat, uralkodásokat, sőt vesztesegeket áhítattal ünnepelnek, inért nem az aviatika felfedezését? Nem elég paeifikus találmány a repülőgép? Megcsalta és kifosztotta az emberiséget, amennyiben elsősorban hadigéppé vált g ha aero- pláara gondolok, kénytelen vagyok az eljövendő háborúba gondolni, amikor az eget sáskahadként fogják elborítani a zugó (vagy már nem is zugó) szörnyek és titkos nyílásaikból kérlelhetetlen halált fognak lehelni aggokra, gyermekekre, asszonyokra? A repülőgép apotheozise a jövő háborúja lesz? Ezért nincs ünnep? Nem. Sőt. Az első esetlen kilométert és megtevőit nem ünnepük, mert nincs összeköttetésben háborúkkal. Január tizenharmadikán nagyon haragudtam itt Parisban, mert a repülőgép felfedezésére akartam gondolni, de kénytelen voltam Guynemer nevére felfigyelni. A mozikban, az újságokban, a hadseregben, az utcán, banketteken, a parlamentben fölrúgott a jelszó: — Hommage á Georges Guynemer! Ki ez a Guynemer? Aviatikus, tehát összeköttetésben áll az ünneppel. Az aviatika hőskorából való, de nem belső, hanem külső hőskorából: a világháborúból, neve nem a gépek alkotásával, sőt ellenkezőleg, a gépek elpusztításával áll összeköttetésben: ha jól emlékszem, ötvenöt német repülőgépet lőtt le a háborúban. Hős volt, nem tagadhatom, bátor, önzetlen, do nem bátrlabb és nem önzetlenebb, mint az első levegőbon csetlők-bot- lób. És az aviatika mártírja, de sok más mártír is volt s az a német gépíegyvcrgolyó, amely mégis gépének benzintartólyába fúródott egy szép napon, nem veit a természetnek az a vak ereje, az a Sara és tin a DémiUrgos, amely az első légi pionírokat terítette le. Egy ici-pici bántó plusz volt tBécs, január 21. Síomberg Adalbert grőJ, a régi osztrák-magyar (monarchia egyik legmarkánsabb személyisége, a napokban öO évessé lett. A bécsi lapok ez alkalomból nagy cikkekben emlékeztek meg róla és életéről, amelynél zajosabbat, színesebbet, ese- ményesebbet kevés kortársa, sőt kevés ember élt valaha. Tudvalevő, hogy a gróf, aki külsejében is egy oroszlánhoz hasonlat, a képzelhető legsokoldalúbb emberek egyike. Természetesen ember, emberi ellentmondásokkal, különlegességekkel és gyengékkel, de kétségkívül valaki, akiben e gyengékkel zseniális vonások egyesülnek. Volt — és részben ma is — politikus, író, harcos (a „Drauf- ganger“-fajlál>ő’), antihabeburgiánus és aztán lelkes habsbur giánus on a rabi st a, konzervatív és forradalmár egyidejűleg, világutazó és orosziánvadász, a búr háború idején tiszt a búr hadseregben, repülőtiszt a világháborúban, bohém, lovag a szó legjobb középkori értelmében, polihisztor, ezer altér támadó és néha szenvedő hőse, rendkívül eredeti, lelkességbein tulhabaő és magával ragadó szónok * még ezer más mindenféle. Az élete kész regény — melyen semmit sem kellene változtatnia az Írónak, aki megírja —, fantasztikus fejezetekkel. u. Hatvanadik születésenapjáin fölkerestük ezt a modem értelemben vett — bécsi — Savanarolát, akii az utóbbi években, monarcMsta beszédei és viharokat támasztó személyes ügyei miatt, nem kevesebbszer, mint háromszor 'Utasítottak ki Pécsből, lévén békeszerzöd'ésbeli csehszlovák állampolgár, de aki azért újra csak Becsben ól s aki néhány heti svájci tartózkodásából épp most tért vissza újból Becsbe. A gróí -születéeuapü látogatásunk alkalmával rendkívül érdekes dolgokat mondott el nekünk Németországról és Ausztriáról, II. Vilmos császárról és Bismarckról és liardeamil, saját magáról és — a „csodás-kókezomü’* Ferenc Józsefről. A 60 éves örökiliju as ma is túláradó temperamen- tuimu Stemberg gróí ezeket mondotta: — Harden? I'gen, sokszor voltam vele. Kardén kritikus és tárcaíró volt. Ennek kell értékelni őt, nem történetírónak. Mester volt az anyaggyűjtésben s e mesterségét egyesítette gonoszságának malterjével. Alkotásainak ősanyaga a gonoszság volt. De emellett volt minden bizonnyal sok eszté- -tiikái-k-ritikai szelleme is. Igyekezett az általa rajzolt képet valóság-ként tiintetni fel s e célból mesz- sziire elkalandozott eredeti témájától. Színekben gazdag mérgekkel dolgozott. Ami politikai beálli- -tot-tságiát illeti, az szintén negatív volt. Mint csapo- dár leány, kokettál tjo-bb- és -balfelé; a forradalomig inkább jobbfelé. A forradalom utáni időkben kifejtett, bosszúval átitatott hadjárata a német császár és a nemzeti Németország ellen, a háborús felelősség kérdésében, sok anyagot szolgáltatott ahhoz a vádhoz, hogy Németország okozta volna a háborút- Harden neon értette meg, hogy Németország csak egy fogalom veit, do sohasem tényleg fennálló individuR’itás, valóság; holott bizony a biemarckl Németország sohasem volt más, mint Po-roszorsEág, a hozzáceatolódott többi, tőle idegen- lelkű államokkal. A segítség által, melyben Bismarckot részeltette, „tulporoez" lett, anélkül, hogy erre valaha ráeszmélt volna. Bismarck iránti vak csodálatában nem jutott arra az eszméiéire, hogy nőm a német császár, hanem épp Bismarck volt az igazi leiidézője a világháborúnak. A német államok egyesülése egy, a szomszéd államokat tartósan fenyegető képződményt alkotott Nem a német politika volt háborús tendenciájú, hanem a német birodalomnak minden téren való ugrásszeiái fejlődése vezetett majd minden népek egységéhez Németország ellen! Harden csak a nétmet császár kis gyengéit ostorozta; nagy érdemei fölött azonban elnézett. A német császár uralkodása, kezdetén egy bismarcki „Junker- és Afisessor-Ném©t országot “ talált és uralkodás®, során átalakította ezt egy „Ne- iiézipari-Pű-roszoTszággá" l Tehetséges zsidókat, mint Ballint és Rathenaut, emelt ki és a szegyen bírod almából mindem munkás embert s a munkás- osztályt az általános megbecsülés szintjére emelte fel. Ugyanez időben Ausztria középkorién maradi állapotba* maradt A bécsi udvarhoz csak iátkos tanácsosoknak s kamarásoknak volt bejárásuk. Amikor még a háború alatt Ausztria valamennyi iparosának Szövetsége Ferenc József császárnak egy memorandumot akart átnyújtani, a főndvar- mester még csak válaszra sem érdemositette őket! Ez volt a hámori 11a! S míg a mi császárunkat e feamarilla valósággal üvegbura alatt tartotta 6 teljesen elzárta a világtól, azalatt Vilmos császár állásra a rangra való tekintet nélkül látta magánál a birodalom érdekes személyiségeit. A haladás minden formáját előmozdította. Harden élete müve a német császár gyengéinek megsemmisítő krifizá- láeában állott. Minden bizonnyal volt sok gyengéje, de hogy -egy akkora hatalom birtoklása, mint amilyen volt a német császáré, mámorossá tesz. ezen senki józan ember sem csodálkozhatok. Egy történetíró, ki számot tart a komolyhavevésre, kell, hogy a teljesítményeket tolja az előtérbe, ne pedig a szavakat és gesztusokat Ma a német császár az „AIlerweltsprüge!knabe“, mint ahogy az volt bu- ká&a után I. Napóleon. II. Vilmos Németországa megmutatta, hogy még egy vesztett világháború sem árthatott életerejének s egészségének. Poroszországból Németország lett! Ez a háború leglényegesebb követő-jelensége. Hindenburg nem egyéb, mint a német szellem hússá vált kvintesszenciája. És A is a Vilmos császár produktuma. Minekünk, osztrákoknak, a német császár személye mindenkor fölötte ellenszenvoB volt. Mi, „Walzer-Schnitzel- és Szilvagoinbóc-emborok“ gyűlölünk minden „stramm“, szorgalmas és gerinces embert. Mi egy „Natúrpark44 lakói vagyunk, a ha/- ía.lom minden szeretet© nélkül. Minket csak ngy lehetett kormányozni, ahogy Ferenc József kormányzott, egy kenőcceél, amely nem moso-tt. hanem elkent. A törvény csak esetről-esetre volt és van nálunk érvényben. A paradicsomi „Natúrparkban" sem voltak törvények. Ausztriát, egész lakosságával, az egész világnak „Natúrparkként44 kellene kezelnie. Harden szerette ezt az Ausztriái. Éppen mert művész-természet volt. A wilhelmista Porosz- ország esztétikátlan, krisztustalan. hideg valami volt, a potsdami Párádcmarsoktól reszkető, törvényességben megmerevedett automata ország. Amikor közösen kivonultunk, hogy lebirjuk a világot, az egész pokol hangosan fel kacagott. S mégis Mr tűnt, hogy e Sohnitzel- és Sri 1-vagornbik-szí vekben oly nagy erő lakozott, mely a Parademarsoh szigorát teljesen pótolni tudta a haza iránti szeretettel! A Habsburgé szolid jogara, a törvény kemény alkalmazása nélkül nagyobb hazaszeretete* volt képes fejleszteni, miint a Hohenzollernok keménysége. Egy Harden az osztrák császárral szemben teljesen lehetetlen és elképzelhetetlen lett volna. Becs a szeretetreméltó jóság városa. Itt raii-n-álunk a közélet a kedélyességnek egy ködében lélekzik. Senkit *e® „igazítanak el“, hanem az emberek itt mindent „eligazítanak" maguknak, így vagyok én, as Ausztriából háromszor kiutasított, még mindig Bérsben. Egy szivnélkiil'i Harden minálunk nem exisz* táJhaína! Mín-álunk, ahol például megéltük, hogy. az antiszemiták vezére, Lueger, „per-tu‘‘-ban volt számos zsidóval és vígan tarokkozott velük, ahol az embereket, akik valamennyi takarékpénztárat kiürítettek, nyugdíjazzák, ahol nincsen fajgyűlölet, nem alkalmas a talaj a kutmérgozésre. Ha Harden Becsben élt volna, nem fejlődött volna ki benne * méreg és nem halmozódott volna fel benne. Ferenc József császár, mint ahogy énvelem tette, kihallgatásra hívta volna, ránézett volna csudálatos-kék szemeivel, mint ahogy velem tette és Harden szétfolyt volna a semmibe! Berlinben Hardent Iáét ízben lecsukták. Egy jóra hajlamos emberből egy Shylockot csináltak. Pedig költőket gyapjúba, vattába kell csomagolni! De költők nem történetírók! Harden nem volt történetíró, hanem egy hangulatokban gazdag költő, aki, anélkül, hogy személyes előnyöket hajihászott volna, mindig a valóság iránti minden éraék nélkül nyilvánította belső érzéseit. Gömöri Jenő. Fellázadtak egy Indiai fegyház rabjai Véres harc a zendülők s a f egy őrök között — A fogkázlgazgató hősies önfeláldozása — Allahabad, január 21. Rendkívül véres zendülés tört ki Neini város állami fogházában, amely egy nyilt térségen a várostól negyedórányi távolságban épült. A fegyencek az utóbbi napokban a börtönben szokásos jelek utján a legapróbb részletekig megbeszélték a zendülés tervét. Amikor tegnap délben az ebédlőteremben ültek, hirtelen éles sivitás szelte végig a levegőt, a fegyencek az asztalokat hirtelen felfordították és a fegyörölcre vetették magukat. Elkeseredett kéziharc fejlődött ki, amelynek folyamán a fegyenceknek sikerült leteperni és megkötözni őreiket. A zendülők mintegy százan lehettek és az őröktől elvett fegyverekkel néhányan fel is fegyverezték magukat. Most ki akartak törni a fegybázból, azonban a folyosón a fegyház igazgatójával találkoztak szembe. A bátor tisztviselő egymagában szembeszállt a tömeggel és kis ideig sikerült is feltartóztatnia őket. Az elvakult zendülők egyike éles késsel támadt az igazgatóra és az orrát teljesen lemetszette. Az igazgató hősies önfeláldozása azonban meghiúsította, a fegyencek kitörését, mert 1 a nagy lármára már összecsődültek az őrszobákban levő és pihenő fegvőrök is, akik lövésre tartott fegyverrel kényszeriteüék a zendülöket, hogy visszavonuljanak. Egy húsz fegyeneböl álló csoport azonban nem akarta megadni magát és ezek fel- menetcüliek a tetőre. Miután minden felszólítás hiábavalónak bizonyult, a fégy Őrök megkezdették a tüzelési, amelyet a szökevények is viszonozlak. Kevés fegyenc volt felfegyverkezve, úgy hogy a harc nagyon egyenlőtlen volt, azonban a tetőről alázuhanó cserepek mégis több fegy- őrt súlyosan megsebesítettek. A tűzharc csaknem teljes egy óra hosz- szat tartott, mindaddig, amíg négy emberre olvadt le az elszántan védekező zendülőcsapat. Az egyik fegyenc szivén találva zuhant le a tetőről, mig tizenhatan többé kevésbé súlyosan megsebesültek. Az esti órákra a fegyintézetben sikerült a rendet teljesen helyreállítani. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vöket gyermekének, műit a Tapsiíüle* nyuszika. ?
