Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-21 / 17. (1644.) szám

1928 JaavnAr 21, szombat KÜLFÖLDI LEVELEK GLOZEL REJTELMEI Pária, január közepén. Párisban ai ügyvédek ég a bírák mostanában geológiát böngésznek és elmerülnek az antropo­lógia tanulmányozásában. Passy és a Champs- Elysée hölgyei a prehisztórikus múzeumokat lá­togatják, a könyvtárak teli vannak és a könyvke­reskedőknél elfogynak Darwin összes müvei. Pó­rig készül valamire, készül a nagy pörre, a legna­gyobbra, a glozeli botrány bírósági tárgyalására. Mert Emilé Fradin bepörölte Dussand urat. Ki ai az Emilo Fradin éa ki az a Dussand ur? Emilé Fradin, az allieri öreg Fradin fia, paraszt, Dus- gand ur pedig Franciaország egyik leghíresebb tu­dósa. Mi bajuk van egymással? Glozel, Istenem, (Hozol az uj békacgérharc, ez okozta a tragikus konflagrációt, melynél jellegzetesebb és kómiku- snbb régóta nem zavarta az európai csendet. Az ügy ismeretes. Az öreg Fradin és a fiatal Fradin Glozel környékén túrni kezdték a földet g különböző öreg és törött edényeket találtak benne. A cserepeket megmutatták doktoruknak ás abbé­juknak, akik történetesen arra használták föl fa­lusi magányukat, hogy antropológiai stúdiumokat végezzenek. Nagy volt örömük a cserepek láttára. Nyomban bokiildtek néhányat Genfbe és Párisba g a leghíresebb tudósok nekigyiirkőztek az edé­nyek tanulmányozásának. Rövidesen megvolt a verdikt: ez a glozeli lelet mindennél értékesebb kulturdokumentum, mert bebizonyítja, bogy az ősember nem keletről jött nyugatra, hanem egy­szerűen itt volt már nyugaton. Megazután: az Írás művészetét, azaz a kultúrát sem hozták Orientről Occidensre, hanem az occidcntális ősembertipus maga találta ki, ami hozzávetőlegesen any- nyit jelent, bogy a kultúra bölcsője nem ke­leten ringott, hanem nyugaton, vagy legalább is kettő volt, az egyik Ázsiában, a másik — persze — Franciaországban. Mindez korszakalkotó felfe­dezést jelentett. Glozel dicsőségét. Ámde a glozcliániísok öröme korai volt. Az orient-pártiak összeröfícntek. Már hogy a kultúra nem keletről jött, mint a naplény? Nem lehet. Egyszerűen nem lehet, mert nem engedi a tudósok morális érzéke, önérzete és becsülete. De itt van Glozel! Glozel? Az hamisítás és a fiatal Fradin csalt. Maga csinálta az ősedényeket és az ősszer­számokat, nyerészkedési vágy vezette, négy frank­ért mutogatta a kiváncsiaknak „múzeumát44 s ta­valy nyáron vadonatúj ősedenyt adott el az ame­rikaiaknak, akik mindent megvesznek s nem kér­dezik, ezt a tepsit még majom csinálta-e, vagy Fradin, a íő, hogy a glozeli lukból való legyen. Nemzetközi tudósbizottság szállt ki a helyszínére s addig túrt, addig vakargatott, mig hónapokig tartó leIkiismeretfifrdalás . után megállapította, hogy tényleg a fiatal Fradin gyártotta, az ősedé­nyeket. Kétségtelenül nagy leleményességgel és az egyszerű parasztnál szinte csodálatos szakérte­lemmel. Most kezdődött az égiháboru. A világ két részre szakadt, giozeliánusokra és antiglozeliánu- sokra. A tudósok egymásnak estek, kezdetben csak képletesen és tudományosan, később a szó legszorosabb értelmében és furkósbotokkal. A glozeliánus Reinach például azzal vádolta a nem­zetközi tudósbizottságot, hogy sikkasztott, levele­ket tüntetett el és megvesztegette a földmunká­sokat. Egy tanú látta, amint az egyik antiglozeliá- nus titokban a saját zsebkésével kapargatta az egyik tepsit, hogy azután megállapíthassa, hogy nem lehet régi, mert vasszerszámmal van meg­dolgozva. Egy illusztris francia tudós — glczeliá- nus — igy ir I’ittardnak, a genfi főantigbzeliá- nusnak: — Monsieur, eddig azt hittem, hogy tisztessé­ges emberrel van dolgom. Különben ezt az Eugéne Pittardot egyszerűen „boche“-nak nevezik, mint egyáltalán az antiglo- zeliánusokat mind, akik a francia közvélemény szerint el akarják sikkasztani Franciaországtól a „kultúra bölcsője'4 epitetonját. A franciák gloze- liánusok, mint például áztok a fhitalemberck, akik tegnap a Collége de Francé előadó termében a kérlolhetetlen antiglozeliánus Loth professzor éráján büzbombákat haiigáltak, ordítoztak és ve­rekedtek. A Collége de Francé és biizbomba! Mintha a Corpus Juris táncraperdülne, olyasféle jelenség ez. De a szentelt csönd meg van zavarva, mindhiába, a kedélyek fellázadtak és Glozel ki­sért. Az újságok alig Írnak másról és a folyóira­tokban a polémia már regen elérkezett a becsület- sértésig. A glozeiisfák szerint a hivatalos tudomány éppúgy háborút visel az uj, nagy fölfedezés ellen, mint ahogy hábornt viselt Galilei ellen is. És mégis mozgott a föld és mégis igaziak a glozeli tepsik. A felfedezőket ma nem viszik Galileiként a máglyára, de a hivatalos tudomány különben mit sem változott A harc tombol. K' döntsön ilyen körülmények között, amikor a tudósok kivétel nélkül és nyilvánosan szélhámosnak titulálják egymást (a tudományban hívők épülésére)? Az ötletet megint ez az ördöngős Fradin szolgáltatta, aki akár csalt, akár nem csalt, ügyes fiú minden­képpen. Ki döntsön? Hát a pártatlan bíróság, ha már a tudomány egy fabatkát sem ér. Majd ki­mondja a vizsgálóbíró, bogy hol ringott a kultúra bölcsője és majd kinyomozzák a rendőrkutyák, vájjon most készültek a Fradinék tepsijei, vagy hajdanában. — ha már úgy van, hogy a szakértők nem látnak mást, csak kölcsönösen saját gyarló­ságukat. A húszéves Fradin és apja, az öreg paraszt, Párisba jött — először életében — és becsületsér­tésért bepörölfe a főantiglozeliánus Dussand ta­nárt, aki azt mondta, hogy csaltak, óriási por a láthatáron. A vizsgálóbíró több lesi, mint a tu­domány, amely harciasabbnak bizonyult, mint akár a militarizinus. Ai ügyvédek és a bírák an­tropológiát tanulnak 8 égési Franciaország ezt te­szi. Fradint a két leghíresebb ügyvéd védi: Cam- pinchi, aki a Schwarzbard-pörből is ismeretes és Marc de Molénes, aki fiatal és szép. (Torrés, a legnagyobb ügyvéd, csak azért nem jelentkezhe­tett, mert rendkívül el van foglalva a magyar köt­vények ügyével.) A verdikt dönteni fog Gloiel ügyében és a tudósok véleménye meg fog hajlani a bírák előtt Csend lesz és nyugalom. Csak a tudomány marad vissza egy kissé megtépázva. Csak a cini­kusok fognak jóízűen mosolyogni. Anatole Francé kellene, hogy megírja ezt a port. Sivatkó PáL „Nem a gyilkos, az áldozat a bűnös!“ Waiszlovits szállodás bántalmazója a hadbíróság előtt Kolozsvár, január 20. Tegnap kezdődtek meg Kolozsváron a tulajdonképpeni diákpe­rek, melyek olyan bűncselekményeket tesznek vád tárgyává, amik szoros kapcsolatban van­nak a nagyváradi zavargások keletkezésével és lefolyásával. A biinpersorozat, amely teg­nap indult meg a biróság előtt, főképpen azért érdekes, mert összefüggésben áll a tüntetések első súlyos incidensével, a nagy port felvert Waiszlovits-üggyel. A tegnapi tárgyalási na­pon először Popa Martin nagyváradi cipész­segéd bünperében Ítélkeztek. Az volt a vád el­lene, hogy a múlt év december ötödikén a Park-szálló szétrombolására izgatta a cső portk\verődő diákokat. A vádlott ellen szólt a rendőrségi jegyzőkönyv is, amely szerint Popa azzal izgatta a diákokat a rombolásra, bogy „Waiszlovits, az a zsidó, nem érdemel kíméletet a hazafias román diákságtól.** A hadbíróság Popa Martin cipészsegédet hosz- szas tanácskozás után felmentette a vád és következményei alól. A termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság érdeklődése azonban főképpen a kővetkező pernek szólt, melynek vádlottai Diaconescu és Ghergely bukaresti egyetemi hallgatók vol­tak, akik december ötödikén délután öt óra­kor Waiszlovits Emilt, a Park-szálló tulajdo­nosát megtámadták, félholtra verték és vezetőszerepet játszottak a szállodai rom­bolásokban. A diákok védelmét eredetileg Cuza tanár vál­lalta, de a tárgyalásra táviratot küldött az­zal mentve ki magát, hogy minden idejét lefog­lalják a jassyi diákperek. Miután a biróság megállapította, hogy sem a vád, sem a véde­lem tanúi nem jelentek meg az idézésre, a tárgyalást bizonytalan időre elhalasztotta. Egy zsolnai mérnökhallgató gyilkos merényletet követett el kedvese ellen A diák és a fiatal brimni özvegy féltékenység! drámája Brtínn, január 20, A Na vyWádee 9. számú Iház egyik emeleti la­kásában tegnap pár perccel tíz óra előtt négy revolver lövés dördült. A következő pillanatban egv dudtarou fiatalember rántotta fel a lakás ajtaját és ki rohant A szomszédok a dörrenés. zajára bero­hantak a. lakásba e a hálókamrában megrendítő látvány tárult szemeik elé. A lakás bérlője, Szladek Mária harnnincér-ce özvegy asszony, hatalmas vértóosóban, eszmé­letlenül hevert az ágyban. A segítségül hivott mentők kórházba szállították s az orvosok megállapították, hogy a merénylő két golyója közül az egyik az asszony mellkasába ha­tolt, a másik altestébe fúródott és életveszélyes se­bet ejtett. A házban támadt pánik elősegítette a gyilkos szökését s amikor keresni kezdték a me­rénylőt, mór nyomaveszett. Pár perccel később azonban egy extázisbán remegő fiatalember kopogtatott a közeli rendőr­őrszoba ajtaján. Zavaros, kusza mondatokban, el­fúló hangon kezdte vallomását: — Én vagyok a bűnös ... meg akartam ölni... azután magammal akartam végezni... de ft revolver... a revolver csütörtököt mondott. Egy browm’ngpisztolyt húzott elő zsebéből és letette az asztalra, azután lecsillapodva, halk, apa- tíkus hangon -beszélte el a tragédiát. j A neve: Berender Alajos, -harmincéves mű­egyetemi hallgató, zsolnai származású. Két év előtt ismerkedett meg az özvegyaeszonmyal. Megszeret­ték egymást és két éven át harmónikus boldogság­ban éltek. Az utóbbi időben az asszony egyre -gyakrabban adott okot féltékenység! jelenetekre. A tragédiát . megelőző nap éjszakáját az asszony idegen társasággal, vigan töltötté és hajnaltájban vetődött haza. Szerelmese megtudta az éjszakai ka­landot és reggel elindult a nagy leszámolásra. Még ágyban találta az asszonyt. Heves szemrehányásokkal halmozta el, de kedvese nem vette komolyan fenyegetéseit. Szemébe nevetett, A 11u megalázottam, mint a megveri kutya som- polygot-t ki a szobából, látszólag nyugodtan tette be maga után az ajtót, de a küszöbön egyszerre csak felforrt lelkében minden keserűség. Előrán­totta revolverét és visszaindult. Megállt az ajtóban és négyszer egymásután az asszonyra lőtt. Még arra emlékszik, hogy ifut-va menekült a lakájból és az utcán maga ellen fordította a fegyvert, de a browning csütörtököt mondott és nem volt ereje miég egyszer megnyomni a fegyver ravaszát. A gyilkos merénylet elkövetőjét a rendőrsé­gen őrizetbe vették. Áldozatának állapota rendkí­vül súlyos, de az orvosok remélik, hogy eíkerü-1 életét megmenteni, BAll-PAIAIS TNfiATRE A1HAMBRA PAAHA II, VACLAVSK£ NAN. 11 Naponként szenzációs műsor! 25 vilásatirakcíő 5 társasági táncos A közönség táncol Kezdete 9 óra 10 perckor Csak tegnap kerültek csendőrkézre a prossnitzi szökevény repülők Az elfogatásukről elterjedt hírek koraiak voltak — A szökevények gyalog folytatták útjukat LublinióI kelet felé — Elfogatásuk alkal­mával tüzelni kezdtek s egy csendőrt megsebesítettek Prága, január 20. A prossnitzi vakmerő repülőgéprablás két napi, véglegesnek hitt szélcsend után ismét felbukkant a távirati iro­dák jelentéseiben. Mint ismeretes, a vasár­nap elkövetett szökés a Csehszlovák Távirati Iroda jelentése szerint már kedden kudarcos befejezést nyert. E jelentés szerint Marék ti­zedest és Mika közlegényt kedden délután Lublin mellett, Miecz faluban, ahol benzin­hiány miatt leszállásra kényszerültek, elfog­ták é3 őrizetbe vették. Az elfogatás részletei­ről annyi szivárgott ki, hogy a szökevények a falu birájától benzint kértek és egy nemzet­közi körrepülés résztvevőinek adták ki magu­kat. A mieczi biró azonban gyanút fogott és a két repülő leszállását jelentette a hrűbieszowi kerüfeti főnökségre. A kerületi főnökség, amelynek tudomása volt a prossnitzi szökés­ről, azonnal intézkedett, hogy a két repülőt le­tartóztassák. Ez meg is történt egy mieczi pa­rasztházban, ahová a szökevények vendégség­re tértek be. Egy varsói távirati ügynökség tegnap már azt is jelentette^ hogy a csehszlo- j vák külügyminisztérium megindította a kiada­tási eljárást. Mára azonban kiderült, hogy a híradás nem fedte a valóságot és a repülők elfogat ás ár ól elterjedt hírek koraiak voltak. A lapszus a lengyel hatóságok felületes admi­nisztrációjának a rovására Írandó. Mint utó­lag megállapítást nyert, a repülők tényleg le­szálltak Miecz községben, ahonnan kurta pi­henő után gyalog elmenekültek. A mieczi csendőrállomás erről távirati értesítést küldött a hrűbieszowi kerületi főnökségnek, de a távirat értelmetlen, vagy legalább is fél­reértésre alkalmas szöveggel érkezett meg, úgyhogy a hrubieszoun kerületi fő­nökség már a szökevények elfogatásiról adott hirt felettes hatóságainak. Mint a Csehszlovák Távirati Iroda tegnap esti jelentéséből kitűnik, a lengyel csendőr­ség tegnap délelőtt fogta el Mareket és Mikát. A szökevények gyalog folytatták útjukat Mieczből kelet felé, mert benzinkészletük mór elfogyott és a csendőrséget nyomukban sejtették. A még Prossnitzbau rabolt kara­béllyal felfegyverkezve tegnap elérték Ko- welt. Itt az üldöző csendőrség gyűrűjébe kerül­tek, mire szabadulni igyekeztek és a csendörrajra tüzelni kezdtek. Egy csendé sört súlyosan meg is sebesitettek. Rövid tűzharc után, amikor a szökevények már kifogytak lőszerükből, lefegyverezték őket és bilincsbe verve Varsóba szállították * a hatóságoknak adták át a szökevényeket. A Prager Presse varsói munkatársának jelen­tése szerint a szökevényeket Lusk közelében érték be az üldöző csendőrök. A Ceské Slovo értesülése szerint Marék és Mika kiadatása elé akadályok gördültek azáltal, hogy a szöke­vények tűzharcba elegyedtek a lengyel csend­őrökkel és ezek egyikét megsebesítették, Ezért mindkettőjük fölött előbb a lengyel bíró­ságok fognak ítélkezni és csak azután kerülhet sor kiadásukra, ha a lengyel biróság által rájukmért büntetésüket már kitöltötték. Románia nem akar háborút a szovietlel Bukarest, január 20. A román távirati iroda hivatalosan jelenti: A Berliner Tage- blatt legutóbbi számában fantasztikus kitar találásokat közöl egy Oroszország ellen ké­szülő román-franeia-lcngyel katonai akció­ról. A berlini lap értesülését egy állítóla­gos moszkvai távirat alapján szerezte. Hi­vatalosan megállapítható, hogy tendenció­zus kitalálásról van szó. A román kormány nem tér le a békepolitika útjáról és nem avatkozik bele más államok belső ügyeibe. Oroszországnak már többizben ajánlott a román kormány támadóháborut kizáró szer­ződést és Oroszországgal szemben éppen mint többi szomszédjával szemben csupán a genfi szellemnek megfelelő béke­politikát folytai E$v szlovenszköl HTírunkás tragikus halála Franciaországban Páris, január 20. Meaux és Sennis között ». gyorsvonat mozdonyvezetője tegnap reggel egy mozdulatlan emberi festet látott a sínen heverni Ideje már nem volt a fékezésre éB a vonat kerekei szét marcangol Iák a pályatesten keresztben fekvő embert. Pár lépésnyire sikerült a mozdonyt meg­állítani, de a teljesen ösezeroncsolt emberen mór nem tudtak segíteni. Jelentést tettek a csendőrség- nek e a nyomozás, amelybe bevonták a törvény­széki orvost is, meglepő eredménnyel járt. A bon­coló orvos ugyanis megállapította, hogy fts Ismeretlen embert holtam fektették a sínek­re, hogy a tettesek öngyilkosság, vagy szeren­csétlenség látszatát keltsék. Az áldozat Galmbik Oiprián szlovenezkói földmun­kás volt, aki egy év előtt vándorolt ki Franciaor­szágba munkát keresni. A gyilkosai utáni kutatás rövidesen nyomra vezetett. Megállapították, hogy egy Ploques nevű építész előző nap részegen ült fel teherautójára s amint az országúton haladt, e (földmunkást elgázolta. A szerencsétlen munkás még a helyszínen kiszenvedett. Az építész megré­mülve tettének következményeitől, a munkás holt­testét feltette kocsijára, elvitte a közeli vasúti pá­lyatesthez és ráfektette a sínre. Remélte, hogy’ si­kerül az öngyilkosság lászatát kelteni, ez a terve azonban nem vált be és az építészt ma reggel a csendőrök letartóztatták. Tfizzel-vassal a Szudánban Chartum, január 20. A szudáui terüle­ten levő Nnerben jelenleg katonai operá­ciók vannak folyamatban, amelyeke egy repülőgépraj, egy század lovasvadász, ogr szudáni gépfegyverosztag, öt század g\ ar-- mati katonaság, két század tevehát^n és egy osztag utász vesz részt. A katonai ope­rációknak kettős céljuk van. Az angol csa­patok egyrészt Pergusson gyilkosait üldö­zik, másrészt két felkelő „varázsló", P ; és Gwek üldözése céljából folynak, akik ú- veikkel cwütt a pusztába menekültek i- vatalosan hangsúlyozzák, hogy csv. n rendőri intézkedésről van szó, azonban a csapatokat katonai vezetés alá kellett he­lyezni, miután a terep rendkívül nehéz az üldözök a bennszülöttek ellenállásánal találkoznak. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom