Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-20 / 16. (1643.) szám

1928 Január 20, péntek. 5 Anália, NéineforszáS is Olaszország 6li6ii8 lesz a apomoző eljárás meálndifásának A kisántán} más nem terjesztette be demarsát — A francia kormány más nem foglalt áiiási — Bukarest, január 19. Illetékes helyen ki­jelentették, hogy a bukaresti, prágai és belg­rádi kormányok körött élénk eszmecsere fo­lyik arról, hogy milyen formában történjék meg a kisautantnak a népszövetségnél való demarsa a szentgotthárdi incidens ügyében. Azok a hírek, amelyek szerint a deniars már meg is történt volna, nem felelnek meg a valóságnak. Valószínű azonban, hogy a legközelebbi napokban megtörténik a deniars. Belgrádi január 19. Itteni illetékes he­lyen nem erősitik meg egy párisi lapnak azt a hírét, amely szerint a kisantant közös jegy­zéket intézett volna a népszövetségi tanács­hoz a Szentgotthárdon feltartóztatott fegyver- száilitmány dolgában. Veverka dr., a cseh­szlovák kormánynak állandó népszövetségi deelgálusa, nem a kisantant jegyzékét nyúj­totta át a népszövetség vezértitkárságának, hanem csak aziránt ótiajtott tájékozódni, hogy a demarsuak milyen formában kell megtör­ténnie. Pária, január 19. Azt a hirt, hogy a kis- lanlant a szentgotthárdi esettel 'kapcsolato­san közös jegyzékben fordul a népszövetség­hez, a Petit Parlsienne nyomán a ma esti la­pok azzal közük, hogy a kisautantnak nem kollektív de marsról, hanem Romániának, Jugoszláviának és Csehszlovákiának három leveléről van szó, amelyeket azonos szöveg­gel intéztek a népszövetség vezértitkárságá­hoz. Ezek a levelek még nem érkeztek meg Génibe és valószínűleg csak holnap, vagy hol­napután érkeznek oda. Hogy azután ezek a le­velek mikép és mikor kerülnek a népszövet­ség illetékes szervei elé, azt nem lehel előre megállapítani. Ez ugyanis a népszövetség eljá­rási módjának kérdése. Az ügy mostani fázisában ez a kérdés köz­vetlenül nem érdekli a francia kormánytr hanem csak abban az esetben, ha a probléma a népszövetségi tanács elé kerül, amelynek Franciaország is tudvalevőleg. állandó tagja. Most még a francia kormány hivatalos felfo­gásáról csak annyit lehet mondani, hogy ezt csak akkor lehet megformulázni, ha az affér­nak minden részlete ismeretes lesz. Ez pe­dig legjobb esetben csak néhány nap múlva fog megtörténni. Paris, január 19. Pertinax az Eeho de Parisban hosszabb cikkben foglalkozik a nép- szövetségnek Magyarország ellen megindítan­dó nyomozási eljárásáról, amelyet a kisáll­tául követel. — „Semmiféle vizsgálat nem le­het opportunusabb, irja a kisantantbarát és tnacianolista Pertinax. Mióta Németország Stresornann miniszter vezetése alatt az ész- szerüség politikáját kezdi folytatni, Magyar- ország vállalta magára azt a „tisztességet", hogy a legnagyobb dühvei és a legnagyobb kitartással Európa békéje ellen konspirál- jon. A szentgotthárdi incidens után Magyar- ország magatartása kétféle irányban igazo­dik. Éppen ezért a megfelelő lecke igen hasz­nos lenne. Attól lehel azonban tar la ni, hogy Ma­gyarország semmiféle leckében sem fog ,részesülni, a népszövetség nyomozó el­járása nincs a részletekig kidolgozva és a magyar miniszterek jogi téren fognak védekezni. Azonkívül Olaszország sem látná szívesen, ha j egy olyan per fejlődnék ki, amelybe maga is be bonyolódhatna. Ezért arra lehet számítani, hogy a hatalmak meg fogják kísérelni a szem- b*ná> ó felek közölt a megegyezés létre­hozása.. Németország és Anglia is min­den lehelöl meg fog kísérelni, hogy a népszövetségi tanács szótöbbséges dönté­séi abban a kérdésben, hogy a vizsgálat szükséges-e, vagy nem, megakadályozzák. Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, i hogy Prága, Belgrád és Bukarest eltáuloriltat- ! nák magukat jogos álláspontjuktól." IclllŐfSIlUsIsl üflaSSiSSeíCSf) a perina kormány ellen Hasra, január 19. Arabista.il tartománynak többnyire arab nemzetiségű fülűm!velő népe fellázadt a perzsa kormány ollon. A lázadást az a hir idézte fel, hogy a kormány száz százalékkal kívánja emelni a* adókat. A fegyveres zendülök elűzték a perzsa hiva­talnokokat és megszállották a hivatalok épületét. A kormány azonnal csapatokat küldött a lázadás elfojtására s a kormánycsapatok és zendiilők között heves tűzharcra került a sor, amelyben hatvan felkelő elesett. A zendülést még nem sikerült teljesen elfojtani. emberek sorra léptették fel trónkövetelőkként tízéves fiaikat, azt állítva, hogy Károly Lajos a vurgától megszökött és életben maradt, mig a megrettent varga, hogy a büntetéstől megszaba­duljon, halottnak nyilvánította a trónörököst. A legismertebb ál-dauphin egy Naundorf j Vilmos Károly nevű potsdami órás volt, aki- j nek arcvonásai feltűnően hasonlítottak a Bourbonokéihoz. Ez lS33-bnn a francia kamara elé lépett örökösi igényeivel, de a kamara, valamint a törvényszék elutasította. A trónkövetelő erre Angliába, majd Hollandiába költözött s a hollandiai Deltban halt meg 1843-ben. Gyermekei felvették a Bourbon nevet s idősebb fia 1874 ben port indított Cham- bord gróf ellen, mert ö is igényt ’ rtott a korona- birtokra. Tőrét azonban elvesztette. 1893-ban egyébként Párisbnn egy társaság is alakult, amely Naundorf azonosságát igyekezett bizonyí­tani, de ez nem sikerült. Most a Naundorfok kései leszármazottja is­mét megpróbálkozik jogai elismertetése céljából s követelése alátámasztására azt állítja, hogy a világháborút követő forradalom számos titkos le­véltárt nyitott meg Németországban és Ausztriá­ban s ezekből olyan okmányok jutottak birtokába, hogy XVII. Lajos valóban elmenekült és a Naua- dorf nevet fölvóve aa ő őse lett. A bíróság a felette érdekes üggyel kapcsolatban még nem foglalt állást s minden valószínűség szerint illetéktelennek fogja magát nyilvánítani a közel százéves vita eldöntésére, amelynek »gy külön erre a célra alakult társaság sem tudott a végére jutni fi spanyol király válik? Pária, január 19. A ..La Ritmenr" című délilap mai fiz,imában azt a szenzációs érte­sülését közli, hogv illetékes körökben az a hír terjedt el, hogy Alfonz spanyol király vál­ni akar a feleségétől. XIII. Aljonz, akinek két Fiúgyermeke a kormányzás majdani átvéte­lére képtelen, miután az idősebbik siketnóma, a másik pedig vérszegénységben (hemo- philiában) szenved, válni akar mostani feleségétől és egy hercegnőt szándékszik nőül venni, akitől a királyi méltóságra érdemes trónörököst remél. A király már a Vatikán­nal is folytat tárgyalásokat házassága megsemmisítése érdekében. A kiszemelt uj király­néban Guisc herceg leányát sejtik. Mostani fe lesége Battenberg hercegnő volt. Hlinka válasza a ksletsz'openszkól papságnak Prága, január 19. Hlinka a Slovákban foly­tatja cikkét, melyben a kelelszloveuszkói katoli­kus papság Csárs/.ky püspökhöz beterjesztett jtne- morandurnával polemizál. — Tudom, mi fáj nektek — írja. — Az én föl­lépésem a ruszinok akciójával szemben, akik Kassát akarták fővárosuknak és Poprádot Ruszin- szkó határának. Tudom, miért akartok a farkas- verembe taszitani. Azért, mert kereken szembe- Bzálltam Rothermere és a magyarónok izgatásai­val. Nektek nem az én liberális vagy soviniszta katolicizmusom fáj. Dobránszky János sóvári plé­bános elnöklete alatt Koner, Sna’% Rychtarcsik, Beduár, Szilágyi és Deák msg akarják tiltani püspökeinknek, hogy Szlovenszkó püspökeinek nevezhessék magukat. (Annakidején „szlovák" püspökökről volt szó. — A szerk.) Kérni fogom e püspöki itéiőszéket, állapítsa meg, mikor sér­tettelek meg benneteket tudva vagy tudtomon ki­vel. Hiszem, hogy az igazság itt ki fog tűnni s beismeritek, hogy csalás és misztifikáció áldoza­taivá lettetek. Hlinka védekezése igen érdekes, csak az a különös benne, hogy egy pápai protonotárius ezt az egyházi fegyelem! útra terelt ügyet, még mi­előtt azt az illetékes fórumok tárgyalhatták volna, A sajtóban szellőzteti Sandino ftáS»orne&« a nicaragnal felkelők w@iire . ■ ©ilSSQtllt Newyork, január 19. Megbízhatónak látszó hírek szerint Sandino tábornak, a nicara- guá-i felkelőklürrá^alhH vezére, szombaton áldozatául esett egy repülőgépről ledobott bombának. Az amerikai ropülőrajok állandóan Sandino tábornok főhadiszállása, Elchipota városa íplott cirkáltak és bombákat dobtak alá, amelyek a polgári lakosság körében is nagy károkat okoztak. Egy ilyen bombának esett volna áldozatául a forradalmi generális is. Sandino tábornok halálhírét bensziilött n Ica ragu a iák viiték hírül az amerikai főhadi­szállásra, Az amerikai vezérkar rögtön intézkedett, hogy a hir valódiságáról meggyőző­dést szerezzen. Megállapították, hogy Sandino tábornok felesége vasárnap San Raffael dél Norteban lévő lakásáról hirtelen eltiint. Állítólag a felkelők hívták Elchipotába, hogy fér­jének holttestét átvegye. A hirek szerint San Ralfaclben már minden előkészület megtör­ténj a temetésre, amelyet a legnagyobb gyászpompával fognak megtartani. Egyidejűleg azt is jelentik, hogy Sandino hivei a vezér halála után elhatározták El- chipola feladását és legnagyobb részben átmenekültök Honduras határán. A repülőgépek megállapították, hogy a hegyi tábor csaknem teljesen elhagyatott. Az amerikai járőrök azonban még nem értek fej Elchipotába, úgy hogy ez a hir még mogerősiíésre szorul. A washingtoni hivatalos körök nem adnak hitelt a Sandino tábornok halálál ól elter­jesztett híreszteléseknek. Uj Bourbon jelentkezeit a Chambord várkastély örökösödési pőrében Bourbon Lafos herceg XVI. Lafos közvetlen leszármazottjának mondja magát — Naundorf Vilmosnak, potsdami órásnak unokája bizonyítani kívánja királyi származását Páris, január 19. (A P. M. II. munkatársától.) A Paruia-Bourbon házuak, Ziti exkirálynő csa­ládjának egy régóta húzódó örökösödési pőrének mostani orleansi tárgyalásán a közvélemény fe­szült figyelmét váratlanul egy íeltünéstkeltő ese­mény vonta magára. A Bourbon-parma-i ház már kilenc év óta pörősködik a francia állammal a Blois melletti Chambord nevű kastély miatt. Chambord a leg­szebb archilekturával épült francia várkastélyok egyike és nagy értéket képvisel. Legutolsó tu­lajdonosa Róbert parmai herceg volt, akinek ha­lála után a bécsi udvarmester! hivatal Éliás par­mai hercegnek Ítélte oda a kastélyt. Éliás herceg osztrák állampolgár volt és az osztrák-magyar hadseregben teljesitett katonai szolgálatot Mikor a világháború kitört, A francia állam a chambord! kastélyt, mint ellenséges állam polgárának a vagyonát el­kobozta. A háború után Sixtus parmai herceg a maga, va­lamint fivérei és Zita exkirálynő, továbbá Boris bolgár király és Cyrill bolgár herceg nevében felebbezéssel élt a bécsi udvarmesteri hivatal ha­tározata ellen, valamint szekvesztrálás miatt. A blois-i elsőfokú bíróság 1925 áprilisában helytadott a panasz első részének. Ezen bírósági ítéletre támaszkodva Sixtus herceg nőst az el­kobzás feloldását kéri azzal az indokolással, hogy úgy őt mint Xavér fivére a háború *1«U a belga hadseregben szolgált és mint egy szövetséges ál­lam polgárát nem érhette az elkobzás. A per most az orleansi feljebbviteli bíróság elé került, mely már néhány nap óta tárgyalja. Tegnap a bíróság elnöke különös levelet kapott, amely egyszeriben uj fordulatot hozott a pörben. A levelet egy magát Bourbon Louis hercegnek nevező egyén irta, aki a forradalomban kivégzett XVI. Lajos francia király közvetlen leszár­mazottjának vallja magát, s mint ilyen tiltakozik a Parma-Bourbon-i ház örökösödési igényei ellen. A levél szerint a chambordi kastély francia koronabirtok volt s ezért ma is a korona törvényes örököseinek a tulajdonát képezi. A herceg származására vonat­kozólag részletes felvilágosítással szolgái és elő­adja, hogy egy bizonyos Naumiorffnak a leszár­mazottja, aki viszont egyenes ágon XVI. Lajos­nak volt '* utódja. Mint a történelem bői Ismeretes, XVI. Lajos­nak és Mária Anloinette-nek a flát, Károly La­jos herceget a forradalomkor a temple-i börtön­be vetették s később egy durvalelkü jakobinus­nak, Simon vargának a gondjaira bízták. A var­ga a tízéves fiút éheztette, verte, úgy, hogy a gyermek szellemileg és testileg teljesen tönkre­ment és tízéves korában tüdővészben elhalt. Halála után, a* -akkori zavaróé időim 4ielgj.es VÁNDORTASKA- HALÁLUGRÁS ­Az egész történet sokkal rövidebb idő alatt játszódott la, mint ahogy itt elmondom. A gyors egy percig vesztegel az állomáson. Ketten-hárman kiszállnak a kocsinkból és néhány uj utas jön a sebes felszállás izgalmától kicsit ide­gesen és a hidegtől pirosra csípett arccal. Köztük egy feketehajtókás nyurga és szeplősarou hadnagy két fiatal növel, akik közül az egyik a menyasszo­nya lehet, a másik meg annak a húga. Még állna* és a podgyász elhelyezésével bajlódnak, amikor a vonat megindul és újra nyil.iik a fülke ajtaja. Most egy katona lép be, jó mosolygós képíi, szép, for­más ember, barna pedert bajuszkávul és kicsi! fel­vetett telt ajkakkal, amiben van valami kedves és derűs. A mozdulatai is olyanok és van benne va­lami hányiveti biztonság, amikor csomagját fel­dobja a tarlóba. Most feléje fordul a hadnagy és a katona ké­péről szélesen sugárzik a felismerés öröme. — A hadnagy ur is hazautazik? Ebben a kérdésben benn van az, hogy egy vi­dékről szakadtak idegenbe, régen ismerik egymást, a találkozás véletlen volt, a katona szabadságra utazik és feltételezi, hogy a hadnagy tárcájában w ott a szabadságos levél. — Dehogy megyek haza. Prágába utazom a menyasszonyommal. A katona szája egy pillanatra nyitva marad. — Hát ez a vonat Prágába megy? Tétován körülnéz. Úgy bizony, ez a prágai gyors, bólintjuk feléje. A katona hirtelen mozdu­lattal felkapja csomagét és már szalad kifelé. Közben olyasmit mormol, hogy rossz vonatba szállt be, a többit már nem hallom. Vissza kellene rán­tani. őrület, amit tenni akar! A vonat már el­hagyta a pályaudvart és legalább negyvenkilomé­teres sebességgel rohan. Mire a katona a kocsi aj­tajáig ér. a sebesség megnövekszik. Egyszerre kia­bálni kezdünk mind és felugrunk. Bizonyosan meg­gondolja a katona az ajtónál, bizonyosan vissza- bökken. Ép ésszel nem lehet ilyet tenni! Fölránlom az ablakot és kihajolok. Látom a katonát a lépcsőn, méregeti az ugrást. Előbb a cso­magját hajítja el, aztán a derékszíját. A kettő kö­zött tíz méternél nagyobb lehet a távoiság. A gyom szédülten száguld. Kés5 minden A ka­tona előrevetetl karokkal eldobja magát a. lépcsőről. Ahogy zuhan, térdben megtörik és teljes hosszában elvágódik a havon. Valami felfokozott démoni rémület ragad torkos éa elfojtja lélekzelemet, a vonat szörnyet dübörög, már-már elcsatfogó utolsó kocsijával, meg kellenw rántani a vészféket, hátha megmenthető még a katona. A havon megmozdul ekkor a feketeség és egészen tisztán látni, hogy a katona tápászkodiik, előbb fellérdel, aztán lábra áll. Három másodperc eem múlhatott azóta, hogy leugrott, különben régen eltűnt volna a szemünk előtt. Látja az ablakokból kihajoló fejeket és int a karjával, hogy minden tagja ép, nincs semmi baja. Már nyúl a csomag után. És nekem ötven méteres távolságból egy rémlik, mintha derűsen felénk nevetne. Indul visz- sza a pálya udvarba és beszáll a vonatba, mely ha­zaviszi. Szabadságos levél van a zsebében, ilyen­kor az ember nem spekulál, ha tévedésből más vonatba száll, hanem kiugrik belőle, mert kár volna várássa] és átszállással meglopni a drága otthoni perceket. Bizonyosan nevetett a katona, mert már mi re nevetünk valamennyien. Egyszerre barátságos me­leg támad idebenn. olyan ritka emberi meleg ez, mely mint drága ajándék lep meg egy-egy percre és családdá forraszt csupa idegent. Aztán újabb állomás jön é6 uiabb utasok száll­nak be. ők nem érezhetik a meleget, nem tartoz­nak hozzánk, idegenek. Aztán mi is kiszállunk, ezőtmegyünk, elválunk. Az emlék is halványodik. Hiszen nem történt semmi. Csak egy katona ugrott: ki a gyorsból hogy előbb érjen az Édnhez. <1028 Január.) Egri Vikiofg j

Next

/
Oldalképek
Tartalom