Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-20 / 16. (1643.) szám

Egy kis község nagy példája & két magyar párt körös párthelyiségének és kultnrháxán&k megnyitása Kottán Kotta, január 19. Szép ümnopség folyt le va- eárnap a nyitramogyed Kolta kézségben. Az ottani faöröirtokoeéág óJdoaatkéaasége folytén a magyar nemzeti párt és kereaztényazocialieta párt helyi fizervezetei körös pártihelyiséget éa kulturházat lé­tesítettek s ennek avatása emelkedett ki a helyi keretek kőéül országos Jelentőségűvé. Délután 8 érakor nyitotta meg a gyűlést Mányi Gyula, a magyar nemzett párt helyi szervezetének elnöke a lelkes szavakkal üdvözölte a megjelente­ket. Utána Jaross Andor, a magyar nemzeti párt országos alelnöke, mondott avató beszédet. — Legyen szabad két okiból örömmel köszön­ten! egybegyült magyar testvéreimet, — mondotta a szónok többek körött. . — Az egyik okot az szolgáltatja, hogy ebben a vegyes lakosságú községben, ahol a magyarság t község lakosságának csak egyik felét képezi, nem halt ki a magyar önérzet és a magyar hit, wnát igazol ez a mai gyűlés, amikor a két magyar párt egyesült erővel egy feulturházat teremt, tehát nemzeti küzdelmünknek egy erődítményt állít, ahol otthon lehet a mi nemzeti lelkünk ás zavartalanul j 'ápolhatja a maga nemzeti művelődésé}. Második okunk a* örömre az, hogy ez az efeé esed, hogy a két magyar párt együtt, egyetértésben körös párthelyiséget létesít s körösen akarja szolgálni a két párt körös ügyéi Ezen ténynek hordereje messze kiemelkedik a kotlái völgyből és egész Szlovenszkó lakosságának követ ésremél tó példával szolgái. A sors úgy akarta, hogy az itteni magyarság két párt zászlaja alá tö­mörülve vívja meg harcát. Ma újra ottftaríunk, hogy az együttműködés módozatait keressük. Ez a kicsi kottái példa nagy példaadással szolgál e le­gyen szintén hatékony támogatója a két párt or­szágos együttműködésének. — Ez az állam úgy jött létre, hogy kötelezett­ségei vállalt arra nézve, hogy területén egyforma joga, egyforma szabadsága és egyforma kötelessé­ge lesz minden állampolgárnak, tekintet nélkül •nemzetiségére, — Mi nem könyöröghetünk olyasmiért, ami a mienk, ami a jogunk, mi eat csak követelhetjük. Ezért bukik meg ©lőre Is mindem olyan politika, amely eaec jog létezéeét figyelembe nem véve pró­bái alku tárgyává tenni olyan értékeket, amelye­ket a másik félnek megadnia nem kegy, nem aján­dék. hanem kötelesség. — Az a kormányzat, mely nem akar tudni Sziovemszkón magyar kérdésről, mely mindemről beszél, csak Sdovenszikó közel egy millió magyar­járól nem, ennek a kormányzatnak a szemét csak agy lehet felnyitni, ha a magyar kérdés létezésé­ről a szlcveoBEkói magyarság politikád egysége tesz itanübízonyságot. A magyarság súlyát ebben ai átlómban csakis politikai tömörülésének ereje biztosítja, ha szervezetei erősek, életképeseik, akkor hatókö­rük, munkájuk feljut a bársonyfüggőnyős minisz­teri szobákig; a jövő tehát elsősorban magán a magyarság tetterején múlik. A lelkesedéssel fogadott beszéd után az ud­varéi küldöttség szónoka: Pintér Béla buzdít a Anglia memorandumában leleplezi törekvéseit Anglia nemzeti szuverónitását érintő ügyeket nem terjeszt nemzetközi tórum elé — Az erő a leghatalmasabb fagyver London, január 19. Az angol kormánynak a biztonsági bizottsághoz terjesztett memo­randuma a leszerelési bizottság programját pontrél-pontra tárgyalja. A* angol kormány szerint azok az utak, amelyek a korlátlan arbitrázs-kötelezettség általános elfogadásához vezethetnek, a következők lennének: 1. A külön szerződésekbe fel kellene venni azt a kötelezettséget, hogy azokat a kon­fliktusokat, amelyek a szóbanforgó szerződések magyarázatából keletkezhetnek, döntő­bírósági eljárás elé terjesztik. 2. A jogi vitákról szóló megegyezés kibővítése és a feleknek előre való kötelezése, hogy az ilyen konfliktusokat arbitrázsra terjesztik. A memorandum elismeri, hogy az a formula, amely az életérd ekekről, & becsületről, a nemzet függetlenségéről és egy harma­dik állam érdekeiről szél és amely formula a huszonöt év előtti arbitrázs-szerződésekben érvényesült, felülvizsgálatra szorul. Legyenek ennek a formulának bármilyen változtatá­sai, világos, hogy az ilyen szerződések körét korlátozni kell. Egyetlen állam sem egyezhetik bele, hogy olyan ügyek, amelyek kizárólag nemzeti (wuverénifásának keretébe tartoznak, nemzetközi itélőszéik elé kerüljenek. Prágában a fürdőügy fejlesztésére balneológiái intézetet állítanak fel A fürdőssővetségek ankétja — Komoly figyelmeztető Ihang a Tátra rajonlrozása ellen Prága, január 19. A prágai kereskedel­mi és iparkamara nagytermében tegnap az állami fürdők kormányzótanácsa ankétet hi­vott egybe abból a célból, hogy " megbeszéljék az egészségügyi miniszté­rium állal egy balneologiai intézet felál­lítására; kidolgozott tervezetet és hogy az érdekelt testületek, hatóságok és szövetségek kifejtsék szakvéleményüket eb­ben a kérdésben. A népes ankéton, amelyen Tiso dr. egészségügyminiszter elnökölt, Csehszlovákia összes fürdőinek, képviselői részt vettek, különösen a csehszlovákiai német fürdők küldtek népes számban megbízottakat. Az ankéton megjelent Baxa dr. prágai fő­polgármester, a közoktatásügyi minisztérium képviselője, több egyetemi tanár, a fürdőor­vosok .szövetségének képviselői és több ér­deklődő. , A csehszlovákiai fürdők központi szövet­ségének nevében, amely szövetség a cseh, né­met, sziléziai-morva, Tátra, szlovenszkői szö­vetségeket és a természetes gyógyforrások magyar összefogásra, majd Putnyik Mihály, a tol­tál kereertényszocialleta párt elnöke, zárta be né­hány keresetlen szóval a közgyűlést a Ígéretet tesz arra, hogy ezen épület falai közt komoly munka és összetartó szeretet kap otthont. szövetségét egyesíti, Erásky dr. egyetemi ta­nár elnök ismertette a balneologiai intézet lé­tesítésére indított akció jelentőségét A für­dők központi szövetsége, amely nem ismer nemzeti különbséget, jelentékeny gazdasági tényező, amiért is az állami fürdők és a fürdőszövetség együttes munkája feltétlenül szükséges. A fürdők szövetsége kész is erre az együttes munkára, de teljes egyenlőséget és önállóságot követel. A szövetség tőkéjével is részt kíván venni a balneologiai intézet létesítésében, kö­veteli azonban, hogy az előkészítő bizottságba hM képviselőjét' felvegyék, még pedig a szövetséget alko- tó szervezetek mindegyikének megbizot- ... tóiból. Tíso őt. miniszter ezután a fürdők jelen­tőségét ismertette az állam szempontjából. A kormány törekvése arra irányult, hogy az ál­lami és a magánfürdők között megteremtse a harmóniát. A közönség részéről nagy igé­nyekkel lépnek fel a fürdőkkel, különösen a világíürdőkkel szemben, amelyeknek nemcsak a luxust keresők, hanem a va­lóban betegek és vagyontalanok számára is meg kell nyilniok. j A tudományos munkában, « fürdők fejleszté­sének munkájában a két szövetségnek együt­tesen kell haladnia. A kormány nevében a miniszter megígéri a balneologiai intézet mo­rális és anyagi támogatását. Túrba dr., Marienbad polgármestere az intézet felállítását olyan fontosnak tartja, hogy e tekintetben az összes érdekelt felek egyet­értenek. A gyógyforrások felkutatása és fel­ügyelete ezer és ezer családnak ad létalapot és az államnak is nag^ pénzügyi érdekei fű­ződnek ehhez. Ennek a munkának azonban tisztán tudományos alapon kell nyugodnia, mert csak igy lehet a fürdők fejlesztését el­érni. Ezért az lenne a leghelyesebb, hogyha maguk a fürdők is létesítenének kis intézmé­nyeket, amelyeket a kórházhoz, vagy a fürdő- igazgatósághoz lehetne csatolni. A kis inté­zetekben szerzett tudományos anyagot a ma­gasabb intézmények, melyeket az egyetemek mellett kell megszervezni, dolgoznák fel. Az egyetemek fürdőosztályai na,gyón al­kalmasak lennének a fürdőorvosok kép­zése szempontjából is. A legfelsőbb intézmény a balneologiai inté­zet lehetne. Túrba dr. ezután a terv egyes részleteit kritizálja és megállapítja, hogy a szállodai és konyhaszemélyzetnek kiképzése, a lakásszerzés és az árközvetités nem tartoz­hatnak a balneologiai intézet feladatai közé. Mladejovsky dr. professzor referátumá­ban ismertette a szomszéd államokban folyta­tott fürdőpropagandát és kijelentette, hogy Csehszlovákiában a fiirdöügyet uj alapok­ra kell fektetni. A fürdőéletet tudományos alapon kell fej­leszteni. Ezután Stock dr. miniszteri tanácsos terjesztett be ajánlatot a Prága székhellyel lé­tesítendő csehszlovák balneologiai intézet fel­állítására és szervezetére vonatkozólag. A szlovenszkői fürdők szövetségének ne­vében, Winter Lajos dr. pöstyéni vezér- igazgató vett részt a vitában, míg Stodola Iván dr. megyei főorvos (Liptószentmik- lós) , kifejtette, hogy a tátrai fürdőknek tervezett rajonirozása számos fürdő exiszr tenciájdnak megsemmisítését jelentené. Az orvosi szövetségek és a szállodások szövetségének képviselői szólaltak még fel, azután egyhangúlag elfogadták a. balneologiai intézet felállítására vonatkozó határozati ja­vaslatot­MMHMMHMMMMMMi A ktuasyminisziérium kikérte a szökevény pilótákat Varsó, január 19. Az Agencja Wzchod- nia jelenti, hogy a csehszlovák külügyminisz­térium a lengyel kormányhoz kérést intézett a Prossnitzból megszökött két pilóta kiadása céljából. „Az ur”, — mamija bizonytalanul a kis- j asszony, — „osak nem lett rosszul?” Fe­szélyező téma, nem? A lány elpirul. „Nem hiszem”, — mondja. De a kisasszony a fejét csóválja. Még két-három perc. Aztán a kis­asszony feláll. A lány vérvörösen azt mondja: „Most már ... magam ist azt hiszem ... meg kellene nézni... Ha lenne szives”, — teszi hozzá gyorsan. A kisasszony kimegy a folyó­téra. Az ajtót nyitva hagyja. Megáll a W. C. előtt. A torkát köszörüli. Habozik. Aztán ikopog. „Herr ...” — mondja, — „Hóit ...“ Nincs válasz. Erősebben ikopog. Semmi vá­lasz, Lenyomja a kilincset A kilincs enged. A kisasszony visszahőköl: a helyiség üres. Érti? Ores. Hol « gavallér? A kisasszony fel­kiált: „Fr&ulein”. A lány rémülten odáTohan. Mindketten Alinak, szótlanul a rémülettől. „De”, — mondja a kisasszony — „erre nem mehetett ki. Innen csak a konyhába nyílik ajtó. S a konyhából nincs kijárás.” Bemennek a konyhába. Aztán vissza a folyóséra. Tetszik érteni? Már nem Is beszélnek. Most meglát­ják a nyitott ablakot a lány reszketni kezd. Hallgatnak. A. kisasszony ezt mondja: „Erre kimehetett”. Nézik a nyitott ablakot. A kis­asszony felméri a szemével az ablak párkánya e a padló között a távolságot. „Az ur kony- myüszerrel kimehetett az ablakon át”, — mondja. — „Csak ki. kellett másznia.” A lány a fainaik támaszkodik. Nézi az ablakot, lát engem, amint átmászom az ablakon. S immda- fcetten visszamennék a cukrászdába*” Hallgatott, vigyorgott, megigazította egy mozdulattal, a nyakán a shawlt. „Mindezt én világosan, élesen látom, amíg a kerítésnek dűlök. Ha a két szemével lát valamit az ember, azt se láthatja bizto­sabban. Néha elmegy valaki előttem. Egy ember az utca másik oldalán, szemben velem, meggyujtja a gázlámpát. Megint hallom ütni a láthatatlan órát. Hét. Mit csinál most a lány. Már megy hazafelé, gyalog. Nincs nála pénz villamosra se. Lainzból vissza Bécsibe, gyalog. Kilencre beérhet. Elindulok én is, gyalog. Arra, hogy mi történt a lánnyal, mi­kor fizetésre került a sor, osak szórakozottan és mellékesen gondolok, mint valamire, ami nem is fontos. Erre soha nem gondoltam részletesebben. Mai napig nem mertem el­képzelni. Néha hallom a lány hangját fél- álomban, ahogy ezt mondja: „Még egy puncsost? Sok lesz...” Vagy: „Jő, nem bánom; de holnap megadom...” De ez már más történet, hogy mit hallok félálomban. Gyalog megyek, kilencre én is beérek Bóos- be. Félt ízre érek be a .kávéházba. Remélem, hogy a késés miatt leszidnak és kirúgnak, óvatosain sompolygok be, mint egy osavargó kutya. De nem szól senki. A főnök jókedvű. Senki nem bánt. Másnap nem megyek be az egyetemre. Harmadnap se. Negyednap a fő- pincérnek megmondom, hogy diák vagyok és kiérek tőle húsz koronái. — Ad, mert... tud­ja Isten. Szóval adott. Ezzel a pénzzel rögtön visszautaztam Pestire. Az irataimat később I utánam küldték az egyetemről.” Felállott, az ablak elé ment: „Ez osak egy emlék. Kaland, ha akarja. Diákemlék. Mármost kérdem magét: miért nem volt nekem aznap két koronám? Csak két koronám? Mi? Hülye kérdés. Vannak emberek, akik úgy kiheverik az ilyesmit, mint egy nátháit. Éh nem. Szerencse kell hozzá. Én belebetegedtem. Félek a nőktől. Miniden nőtől. Ha egy nővel beszélek, eszem­bejut a lány arca, ahogy kinéz az ablakon. Ez is idegesség; mindegy, hogy minek nevezi; elég, hogy Így van." Fölemelte a kezét: „A csillagok”, — mondta és az égre mutatott,1 Rekedten nevetett: „A csillagok”, — mondta még egyszer. — „Azóta voltam már Laimzbam. Tavaly még megvolt a cukrászda, az idén már eladták. De a kisasszonnyal nem találkoztam többet. A lánnyal se. Eltűntek valahova.” „A. csillagok", — mondta harmadszor és megint felmutatott az égre. Azután visszaült az ágyra és hallgatott. „Valakit szeretni kell”, ■— mondta most rekedten, szinte titokzatosan, inkább magá­nak. — „Egyszer minden élet felrobban. Minden élet Valakit szeretni kell, különben hiába minden. A»nőket, ez a legegyszerűbb. De ha velem ez a baj történt? Mit csináljak? Megpróbáltam szeretni az embereket. Mind, az összesei. De ez nehéz, nagyon nehéz. Az ember eivurstlizza az időt valahogy. Mi?” Fölállt: „bekísérem a szobájába.” „Népi kell”, — mondtam. Én is felálltam. Mikor kezet szorítottunk, ezt mondta: „Forró a keze. Láaa van ? Igen, maga beteg. Isten áldja, tanár ur. Milyen csöndes este van. Én elutazom holnap, Nemi, asm kell semmi. Nincs címem. Bécsbe megyek, ott élek. Gyógyuljon meg. Nincs senkije? Végjén egy kutyát.. S egészen komolyam mondta: .Aliért ne?” Az ajtóban álltunk. Az egyik kezem már a kilincsen volt. Egy lépés távolságban állott tőlem. Mikor megmozdultam, hogy elmenjek, ő is megmozdult. Hozzám!épeit és a két vál­tamra tette a két kezét. Aztán hangtalanul, kissé felágaskodva, felé mhajolt és két oldal­ról megcsókolta kétszer az arcomat. Rögtön utána elfordult, az ablakhoz ment és kihajolt rajta. Egy pillanatig kábultan áll­tam. Aztán, szó nélkül, kimentem az ajtóm. Csakugyan csöndes, meleg éjszaka volt. Mikor fölértem a szobámba, kivert a láz. De nyitott ablak mellett aludtam. Ma rosszabbul va­gyok. Reggel egy névjegyet hoztak. A név­jegyen ez állt: „Kérem, fizessen ki nevemben kilenc­ven koronát az irodában. S küldjön, ha teheti, 110-et Bécsbe, poste restante, fő- pósta, Tímár Ágoston. A 110 és 90, az együtt 200. December végére megadom. Számítok rá. Számíthat rá.” El fogom küldeni a pénzt. Bizonyára szüksége van reá, ha kérte. — Szeptember 2. — Ma láztalan vagyok. Holnap utazom. A bérlő azt mondja, hogy nyári influenza volt. Lehet. Én úgy érzem magam, mint egy egészen nagy betegség után. Most sokkal jobban vagyok. Kár, hogy ilyen gyönge vagyok, nagyon levert a láz. Szívesen felmentem volna mégegyszer a ki­látóhoz. Soha többé nem fogok idejönni. Nagyon fáradt vagyok. — Szeptember 5. —- Hazaérkeztem és kicsom agol lám. Nem tudom, hová t egyem el ezt a naplót? (Folytatjuk. '.a «*■ ^ -**'s*-***■*—'J -•*-*• A JÉebi, vagy m első szerek® Re&éNy-irl**: /AaRAI 5ANDOR <*,>

Next

/
Oldalképek
Tartalom