Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-18 / 14. (1641.) szám
faawiy 10, Párisi beszélgetés Sziittő Gézával a franciák megváltozott mentalitásáról, Nagyvárad tanulságairól és Hlinka szekeréről Páris, január. A Rue de I'Ancadöban, rögtön a Madeleine mögött lakik Szüllő Géza, az országos keresztényszocialista párt elnöke, az européer és a politikus, Páris régi rajongója, aki éven- kint többször elvetődik ide a Szajnához és akinek rengeteg dolga ellenére marad ideje, hogy végignézze, mi újság a Montparnaaseon, mait csinálnak a magyar fiuk a Dómban, megváltozott-e Parigot és az a párisi szellem, amelyet az intellektuális világ mindenfelé any- nyira becsülni tud. Több séta, több látogatás, egy királyi szel- lemességü dézsöné a Cabaretben, néhány mondás, néhány hasonlat, — elég ahoz, hogy Szüllő Géza személyét revelációvá tegye: a gall esprit és a magyar úri szellem tökéletes mintájává, amely felejthetetlenné válik annak az éberségnek, értelempek és energiának füzében, amellyel lépten-nyomon megnyilvánul. Ez alkalommal különösen érdekes időben érkezett Szüllő Géza a francia fővárosba. A magyarság szellemi kapacitásainak hű re, mint valami felkelő nap jelent meg Páris fölött, a Sorbonne felől érkezve, mig a Qvm d'Orsay környékén nem nagy lelkesedéssel figyelik Csehszlovákia n&met orientációját. Ilyen a helyzet ma Párisban. Furcsa koincidenciája a tényeknek: most, amikor Páris könyvesboltjait két magyar könyv árasztja el, a magyar próza és a magyar költészet egy- egy francia nyelvű antológiája, amelynek borítékján ez a sokatjelentő mondat olvasható: — Egy irodalomnak, nem, többnek, egy népnek a fölfedezése, most, amikor a Figaro, az Illustration, vagy legújabban a Journal des Dóbatsban a tudós Horn tanár, hosszú cikkekben méltatja a magyar kultúrát, Hankiss professzor előadásait és Bethlent, a Sorbonne első magyar diákját, éppen most kénytelen a Temps egy hosz- ssm és gondtól izzadó cikkben eloszlatni akarni azt a kellemetlen hatást, amelyet Csehszlovákia német orientálódása kelteit Párisban s éppen most imák a lapok, élükön a Rumeurrel, szinte ellenséges hangú cikkeket Romániáról, miközben felfedező utakat végeznek a magyar kisebbségek életében is. Nos, fölöttébb aktuális ez az idő, ez a párisi hangulat, hogy a magyar kisebbségek egyik vezére és legszakavatottabb külpolitiku- sa nyilatkozatot tegyen itteni benyomásairól. Francia aggodalmak — Pihenni jöttem Párisba — mondja Szüllő Géza, miközben arcán csaknem boldog mosoly jelenik meg — s a pihenés szórakozásból áll. A sok utazás,- a sok konferencii s a legutóbbi választások úgy kimerítettek, hogy kénytelen voltam kiragadni magam a megszokott környezetből. — És mit láttam Párisban? Azt, hogy a háború megnyerése nem azonos a béke megnyerésével. A rózsaszínű álom szétfoszlott s ami jött: kac- cenjammer. Csak ezzel a szóval lehet jellemezni. Páris az inflációban tele volt, most üres, sok a panasz, az elégedetlenség és igy a szkepsis is. Ma Franciaország csak egyet figyel: hol talál biztos támpontokat Európában, hogy megnyugtassa örökös aggodalmait. Fölülvizsgálja régi támaszait, vájjon megbiz- batók-e még. Szüllő Géza lelkesen és odaadással kimentő magyarázatba kezd. — Berthelot, a legélesebb szemű franciák egyike például azért, utazott Csehszlovákiába a közelmúltban, hogy tájékozódjék Prágában, mert a németekkel való ottani nagy barátko- zds recenzust keltett Párisban. Igaz, hogy van Németországban egy Franciaország felé való törekvés és megfordítva, de ezzel egyforma erős mindenütt az a törekvés is, amely ezt a politikát kárhoztatja. Csehszlovákia három óidéiról németekkel van körülvéve, a legrégibb kulturéletet élő faj a német s miután az inteiUgencűs ét nőm m tömeg nétol egy államot, érthető, hogy o tsehezlovákiai németség jelentős szerephez futhat — ét Franciaország aggodabnagkodik. Különben it, Franciaországot idegesíti, hogy Csehszlovákia minden magyar akciót oly sokatjelentő nyugtalansággal fogad. Istenek alkonya — Hogy a franciák és a csehek között a relációk ma már nem oly erősek, mint néhány évvel ezelőtt, ezt a párisi sajtó is visszatükrözi. A Temps például doppingoló cikkeket közöl a csehszlovákiai belpolitikáról. A németség előnyomulásának jelentőséget úgy igyekszik csökkenteni, hogy magasztalja a behódoló németet, aki „nem olyan német, mint a többi". Windirschet például, akit pedig a csehszlovákiai németség megbélyegzett, a Tempsben kiélezték, hogy Lodgmannt Win- dirsch a gúny céltáblájává akarta tenni — de minden józan ember illetlennek tartja Win- dirsch eljrását, mert önzetlen nemzeti érzületet sohasem szabad kifigurázni. — Csehszlovákiában váltig hangoztatják, hogy a külföld a kisebbségi kérdést megoldottnak tekinti. Pedig nem igy van, mert ma a külföldön széltében-hosszában az optáns- kérdésről beszélnek, amely valójában nem más, mint a kisebbségi kérdés megoldatlanságának egyik kifejezése. Azaz a külföldi közvélemény tudja, hogy vai\ kisebbségi kérdés, mintahogy azt is tudja, hogy az oplánskér- dés nem romániai specifikum, hanem másutt is megtalálható. — Egyáltalában, a francia nép választások előtt áll és ideges, nem tudja kit kövessen, Briand-t, vagy a szigorú Poincarét — Franciaország érzi, hiába van béke: konszolidációja nincs. A világ eszmekörei ösz- szezavarodtak, a logika nem állt helyre. Mindenütt arról vitatkoznak, hogy kétszerkettő három-e, vagy öt, de hogy négy is lehetne, senkinek nem jut eszébe. Az országok nőm állnak a méltányosság alapján és méltányosság nélkül hiábavaló minden arbitrázs. Tudjuk, hogy a kisebbségi kérdés kicsiny, de olyan mint a porszem — amely a szembe esett. Amíg ki nem veszik onnét, az ember nem lát és folyton könnyezik. Nagyvárad eredménye A beszélő fölkel a támlás székből, a szekrényhez megy, kivesz egy pompás, pókhálós butéliát: hetvenéves francia konyak van benne. Ez az ital tüzes, melegít és uj kedvet, uj lendületet ad. — Köszönöm — szólok. — Mi elnök ur véleménye arról a párisi hangulatról, amely a nagyváradi diákzavargások nyomán támadt? — Ez az! — válaszolt Szüllő Géza. — Miután óvenkint többször vagyok Párisban, mindig különös érdeklődéssel figyelem a közvélemény változását A romániai események csodálatos reflexiókat teremtettek az emberekben. Gre- nobleben például a diákok nyíltan Romár nia ellen fordultak s igy történt másutt is. A magyarság, különösen a magyar kisebbség iránti szimpátia mindenütt erősbödik. A Journal des Debatsban, mely eddig nem volt magyarbarát, Horn professzor, a francia tudomány egyik büszkesége lelkes cikket ir a magyarokról. Hankiss professzort aki a magyar irodalomról ad elő a Sorbonneon, lelkesen ünnepük. A franciák kezdik megértem a magyar lelket. A közvélemény máris máskép néz, mint a politikusok, de a közvéleményből idővel politika lesz. A politikus mindenáron békét akar; a közvélemény érzi, hogy mi a különbség a tisztességes és a tisztességtelen pacifizmus között. Múltkor hallottam különben egy franciától azt a megállapítást, amely a legnagyobb elismerés errefelé: három faj van, amely jó katona, a franNagy haladás macin, a szerb és a magyar. Nagy haladás magyar szempontból! Hlinka szekerének kihullott kereke — És a csehszlovák belpolitika? — támadok váratlanul. — Mit is mondjak? Nyikorog a kormányzat szekere. — Mégis, mégis. — Az a szerencséje a kormánynak, hogy Svehla nem olyan beteg, mint a kormány. — A magyarok? — Minket magyarokat kihagytak az államvezetésből, de az intellektuális mozgalmakból nem lehet eltávolitani. Máskülönben a szolvákok is önállóak maradtak az intellektus terén, mert Szlovenszkón — hiába — legföljebb az agrárpárt és a néppárt vezetői csehszlovákok, az emberek szlovákok, németek vagy magyarok maradtak. Örülök, hogy Hodzsa miniszter újévi nyilatkozatában annyira örül a Hlinka-párt veszteségeinek és szerencsét kivan a ludá- koknak, hogy megszabadultak a ma-gyaEgyik mondja a másiknak Legjobb harisnyái vannak Markovicsnak Bratislava - Pozsony, Halászkapu-utca 3. szám. rónak ballasztjától. Ez egyszer örömünk t közös. ís mintha Hodzsa ezt mondaná: milyen jó, hogy a kocsiból kiesett az egyik kerék, legalább kevesebbet húznak a lovak. Máskülönben azonban nem a magyarok váltak cl Hlinkáéktól, hanem jó szlovákok, akik csalatkoztak Hlinka politikájában. Én továbbra is ragaszkodni fogok az autonómiához, mert csak általa maradhat meg érintetlenül egymás mellett a szlovák etnosz és a magyar etnosz s Szlovenszkó csak igy élhet harmóniában a köztársaság cseh részével és a szomszédokkal is. Szüllő Géza fölkel, felém jön és emelkedett hangon mondja a végső szentenciát. — Mindenesetre örülök, hogy mindenütt- látják már, mennyire helyes volt politikánk. Hlinka vesztett — s ez a tudat reményt ad. Bátran nézek az 1928-i közigazgatási választások elé, amelyen demonstrálni fogjuk igazságunk és programunk erejét. Vége az interjúnak. A rue de 1‘Arcadeon kigyulnak a lámpák. Szüllő Géza már szalad is a menetjegyirodába: holnap tovább megy, hogy dolgozzék a magyar kisebbségért — még úgynevezett szabadságán is. Szvatkó Pál. Tuiiohl mit köszönhet ima és a* egész nyugati huitara KagyarörszágissSi, — mandta a pipa a nála tisztelgő magyar küldöttségnek A pápa iáén meleghangú beszédben emlékezett meg Magyar- országról — Történelmi jelentőségűnek mondotta azt a tényt, hogy hőzvetlenül a pápátél veszi át az ország hercegprímását Róma, január 17. Seredi hercegprímás tegnap a nála tisztelgő magyar küldöttséget a pápa elé vezette s hosszabb beszéd kíséretében bemutatta a pápának, amire a pápa a következőképpen válaszolt: — Szivem mélyéből örülök, ha a világ bármely részéből eljönnek hozzám fiaim. De örömöm fokozott, ha látom kedvelt híveimet Magyarországból, amely nekünk kedves és amely oly fényesen irta bele nevét a nemzetek, az anyaszen tégy ház, a kultúra és a civilizáció történelmébe. Tudom, mit köszönhet Róma és az egész nyugati kultúra Magyar-* országnak, örülök, hogy idezarándokoltatok, hogy kezemből, sőt szivemből viszitek el szeretett fiamat, Serédi Jusztint Magyarországba. Az a körülmény, hogy közvetlenül Krisztus földi helytartójától viszitek el főpásztorotokat, történelmi jelentőségű, mert az ilyen közvetlen küldetések mindig fontosak voltak, nemcsak az egyházmegyék, hanem országok és nemzetek sorsára is. Itt vannak képviselőitek, a legmagasabb tói a legalacsonyabbig. Megáldok mindenkit, országotokat, városaitokat és falvaitokat, intézményeiteket, munkátokat, szándékaitokat, titeket mindnyájatokat és hozzátartozóitokat. Közvetlen kezetekbe adom hercegprímásotokat. Értsétek meg lelkét, keressétek szivét és segítsétek alázatos szívvel munkájában, nagy és nemes missziójának végrehajtásában. Tudom s örülök neki, hogy amikor hazamentek szép magyar hazátokba, magatokkal viszitek Rómához való hü- ségteket, mert Magyarország mindig hü volt a Szentszékhez, ragaszkodó az Anyaszent- egyházhoz és hitéhez. A pápa ezután megáldotta a térdrehullott zarándokokat, akik ezután elénekelték a pápai himnuszt, majd a magyar himnuszt Ezzel a kihallgatás véget ért. *'A \reparáctös bizottság fontos "tárgyalásai’ —/A ' ' reparációs és adósság! problémák egybekapcsolása Páris, január 17. Ha a párisi reggeli lapoknak hitelt lehet adni, Parker Gilbert re- parációs főügyvivőnek a reparációs bizottsággal és Poincaréval folytatott tárgyalásai nyíltan a körül a kérdés körül forogtak, hogy vájjon a főügyvivő indítványát elfogadva, véglegesen megállapitsák-e a német adósságok végösszegét? A reparációs bizottság esti ülésén elsősorban Poincaré átiratát olvasták fel, amelyben a francia miniszterelnök kijelenti, hogy a német adósságokat a londoni konferencia 132 milliárdban állapította meg és a reparációs bizottságnak nincsen hatalmában ezt megváltoztatni, mert az ügy kizárólag az érdekelt kormányokra tartozik. Parker Gilbert erre mégegyszer kifejtette álláspontját. Különösen három pontot emelt ki: 1. A. háborús adósságok általános szabályozásának lehetősége. 2. Németország összes tartozásainak végleges megállapítása. 3. A németországi pénzügyi ellenőrzés fokozatos megszüntetésének lehetősége és a tragfer-klamvM eltörlése. Parker Gilbert kifejezetten hangsúlyozta, hogy az utolsó jelentésében foglalt javaslat semmiképpen sem lépte át ügykörének kereteit és nem feledkezett meg pártatlan megfigyelői és ellenőzői szerepéről sem. Abból a tényből, hogy a reparációs bizottság Parker Gilbert ajánlatára elhatározta, hogy üléséről a szövetséges kormányokat beható jelentésben informálja és abból a tényből, hogy Parker Gilbert a Quai d‘Orsayn tartott tegnapi reggeli után hosszabb beszélgetést folytatott Poincaréval, az Excelsior azt a következtetést vonja le, hogy reparációs és adóssági problémákban}1 uj fejlemények várhatók. / A lap annak a véleménynek is kifejezést ad, hogy a Parker Gilbert jelentésében foglalt ajánlatok nem hangzottak el a r.éparációs bizottság előzetes tudta nélkül. Az/Öeuvre ehhez még hozzáfűzi, hogy az európgL kormányok a reparációs és adóssági probléma vitáját sokkal nagyobb érdeklődéssel Mytatják. ha Mellon amerikai pénzügyminiszter világosan kijelentené, hogy az Egyesjáít Államok beleegyezik a reparáció és a szövetségközi adósságok problémájának egybekapcsolásába. 3
