Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-18 / 14. (1641.) szám

1928 Január 19, nerihL A mammtsé és az ember Irta: Aiapy Gyula dr, e komáromi muzeum igazgatója. A nagyszombati téglagyár agyaggödré- ben talált mammut-lelet kapcsán sokat be­szélnek és írnak a föld történetének ez isme­retlen korszakában élt hatalmas emlősről, amelynek maradványait sok helyen megtalál­ták már a régi Magyarországon is. Elegendő lesz hivatkoznunk a borsodmiskolci, pécsi, budaörsi és a tatai mammut-leletekre. Ezek közül kétségtelenül a legnagyobb érdeklődés­re tarthat számot a komáromi múzeumban őrzött tatai mammut-lelet, amelyet Léczy Lajos, a hírneves magyar geológus és egyete­mi professzor tárt fel. A tatai nagy tó partján, melybe erős mésztartalmú hévizek ömlenek, a mostani piarista főgimnázium épületével egyirányban cseppkőbarlangot tártak fel, de a felfedezés­nek az adott nagyobb fontosságot, hogy a barlang környékén mészkőbe ágyazott cson­tokra bukkantak. A magyar geológiai intézet megbízásából Kormoss Tivadar foglalkozott a leletekkel, amelyeket a tatai várur, Eszter- házy Ferenc gróf engedélyével Lőczy Lajos egyetemi professzor tanulmányozott. A mész­kőbe zárt csontok között túlnyomó számmal mammut-osontok fordulnak elő, lábszárcson- fok, fogak, bordák, amelyek évezredek óta feküdtek már a tatai tó partján és fölöttük források vize csörgött lefelé, mészt rakott le rájuk és most mészsziklák mélye rejti el azo­kat a kutató szemek elől. A leleteket néhai Eszterházy Ferenc gróf, aki annakidején a komáromi Muzeum Egye­sület elnöki tisztét viselte, a komáromi mú­zeumnak ajándékozta. A lelet legfőbb részei tehát Komáromba kerültek, egyes részei pe­dig Budapesten vannak a geológiai múzeum­ban. Ennek a leletnek azonban az ad különös jelentőséget, hogy Lőczy professzor a mam- mut-csontok mellett megtalálta a mészkőben az ősember nyomait is. A kőben ugyanis égésnek maradványaira, szénre (megszenese- dett fadarabkák) bukkant, továbbá kvarc tűz­kövekre és igy kétségtelennek tartotta, hogy a mammuttal egyidőben az ősember is élt a tatai tó partján, aki ott tüzet gerjesztett és amellett áldozott vagy melegedett, vagy talán sütött-főzött valamit. A geológiai tudomány szerint a mammut a negyedkorban élt, amely a négy nagy geo­lógiai korszaknak az utolsó periódusa. Ennek két szakaszát ismerik a geológusok: a régeb­bit, amelynek éghajlata meleg és nedves és az újabbat, amelynek kiimája hideg és szá­raz volt. Az elsőben élt a mai Európa terüle­tén számos tropikus állat, mint a mammut is, az elefánt őse. Ebben az időben Szicilliát még nem választotta el a messinai tengerszo­ros és Franciaországot Angliától a calaisi szo­ros. Ázsia is összefüggött Amerikával. A leg­szebb mammut-péWányokat Szibériában ta­lálták. Később a klimatikus viszonyok zor­dabbra fordultak. A mammut, rinócerosz, víziló és más vastagbőrüek az oroszlánnal és hiénával együtt délre költöztek. Az Alpesek, Pyreneusok gleccserei messze földre lenyúl­tak, az ősember kénytelen volt a hegyek bar­langjaiban meghúzódni, ahol azután titáni küzdelem támadt a lakás, az otthon birtoká­ért az őskor bestiáival, amelyek szintén a barlangokba menekültek. Ebben az évezrede­kig tartó harcban az ember lett a győztes, az emberi ész és értelem, az emberi ügyesség és ravaszság. Mindezt az archeológia tudománya tanít­ja nekünk. Csodálatos, hogy olyan korból, amikor még az ősembernek alig találjuk meg néhány kezdetleges nyomát, barlagok mélyén Franciaországban és Pyreneusokban már megtaláljuk az ősember művészetét. Végtelen biztossággal, éleslátással és realizmussal megrajzolt mammut-alakokra és a rénszarvas ábrázolására bukkantak, amelyek a művészet legelső emlékei. A tatai mammut-lelet igazolja azt a fel­tevést, hogy a mammut ittélése időszakában élt az ősember is; jelentősége tehát az em­beri tudomány nézőpontjából igen nagy. Ilyen őskori állatlefetek minden geológiai korszak­ból maradtak reánk, természetesen legtöbb a negyedkorból. Igen jól emlékszem, mint fiatal muzeoló­gus, Komárom vármegye déli részét jártam, ahol római nyomokat kutattam. Dunaszent- miklós községben, amely Tatától keletre fek­szik, a magas dombtetőn álló katolikus tem­plom restaurálása alkalmával egy őskori bö­lénynek (bős taurus priscus) teljes csontvá­zára bukkantak közvetlenül a templom kö­vezete alatt. Ennek két szarvát megszereztem a komáromi muzeum számára, holott igen nagy kár volt megbontani a leiét teljességét, mert azt egészben kellett volna a kőből ki­fejteni. Ma is ott van a templom padlózata alatt. A komáromi muzeum egyébként sok mairimut-maradványt őriz, amelyek csaknem kivétel nélkül a Dunából valók. Régente ha­lászok hálóiba akadtak bele a vizfenéken, most pedig a kotrások alkalmával jönnek napfényre. Hatalmas szárcsontok, fogak, sőt egy állkapocsrészlettel előkerült fog is van gyűjteményünkben. Egy-egy kifejlett fog sú­lya 1 - 6 kilogram. Ezeket a Duna sodra gör­Pozsonyban less az egyetlen szloventzkól törvényhozás és az egyetlen magyar törvényalkotás Január 24-én ttf össze a református zsinat — Az egyházalkotmányi bizottság Losoncon előkészítette a zsinati törvényrevizfót — Söröss Béla ref. lelkész theológlai Igazgató a zsinat kilátásairól — Három püspökség Helyett két egyházkerület lesz: Gömörtől nyugatra és Kassától keletre — A püspöki méltóság életfogytiglani — Fontos belkörü reformok előtt — Losonc, január 17. Alig egy hét választ el a református zsinat ülésének megnyitásától. Az itteni magyar refor- mátusság országos törvényhozó gyűlése január 24-én ül össze Pozsonyban s ezzel Pozsony újra törvényhozó város lesz. A zsinat az autonóm református egyház uj tör­vényeinek revízió alá vétele céljából gyűl össze. Nemcsak a református egyház és a magyar­ság, de a keresztény nyugat is érdeklődéssel tekint a pozsonyi zsinat és annak határozatai elé. A zsinat a törvényrevizióval kapcsolat­ban számos helköriileg javasolt módosítást is le fog tárgyalni: igy döntés alá kerülnek: az egyházmegyei és egyházkerületi tanár ''k felállítása, a visszaélések a lelkész-választásoknál, a tizévenkénti. tisztujitás; a püspökség és főgondnokság tartama, a temetési és ünnepi szertartások módosítása, a legációk kér­dése, az egyetemes lelkészgyülések ügye és főleg a három egyházkerületnek egy nyugati és egy ke­leti kerületté történő átcsoportosítása, illetve fel­osztása. A zsinatot előkészítő egyházalkotmányi bi­zottság most ülésezett Losonc város falai kö­zött. Felkerestük Söröss Béla losonci ref. lelkészt, theológiai igazgatót, az egyházalkotmányi bizott­ság elnökét, aki vezető szerepet játszik a refor­mátus egyház életében s aki nagy tudásával és eddigi irányitó szerepénél fogva a fenti kérdések egyik legkiválóbb szakértője s aki kérdéseinkre a nagy érdeklődést kiváltó zsinat kilátásairól és az alkotmánybizottság üléséről a következő, orszá­gos érdekű és jelentőségű nyilatkozatot tette: Az egyházalkotmányi bizott­ság losonci illése — Az Egyetemes Református Egyház egyház­alkotmányi bizottsága január 12-én és 13-án ülé­sezett Losoncon. Tárgyalás alá vette a bizottság a lávái zsina­ton 1923-ban megalkotott törvénynek mind- ason paragrafusait, amelyekre vonatkozólag a köztársasági kormány ellenvetéseket vagy észrevételeket tett. Mivel az információs tárgyalások során az egyház részéről adott felvilágosításokra a kormány ellen­vetéseinek egy jelentékeny része elesett, a fen- maradottakra nézve teljes és végleges megállapo­dás történt, a bizottság abban állapodott meg. hogy az 1928. évi január hó 24-én Pozsonyban kezdődő uj zsí- nati ülésszakon a törvényrevizió keresztül­vitele céljából csak azok a módosítások ke­rülnek előterjesztésre és tárgyalásra, ame­lyekre nézve az eredeti szöveg megváltozta­tása szükségesnek látszott. A módosító javaslat, melyet a kon .»ti megbízott ismertetett, egész terjedelmében —■ mint revíziós törvényjavaslat — egyhangú megállapodással ke­rül a zsinat elé. Az egyházalkotmányi bizottság azonban közvetlenül a zsinat előtti napon, január 23-án este 6 órakor a pozsonyi református egyház tanácstermében újabb ülést tart. Ezen az ülésen kerülnek tárgyalás alá azok a javaslatok, melyek az alkotmányoző bizottság tagjai részéről, tehát magában az egyházban helkörüleg merültek fel, igen sok esetben az egyes lelkészek vagy az egy­ház világi tisztviselői részéről történt figyelmez­tetés alakjában. Az egyházmegyei' és egyház­kerület! tanácsok felállítása — Egyik belkörüleg javasolt módosítás az egyházmegyei és egyházkerületi tanácsok felállí­tása. Ez már a lévai zsinaton is alkotó része volt a törvényjavaslatnak. Akkor az egyházmegyei ta- nácsbirákra, valamint az egyházkerület tanács- biráira hivatkozással, a szükebbkörü tanács fel­állítását a zsinat nem találta szükoégesnek. Az egyetemes konvent ilyen irányú kísérlete azonban arra a meggyőződésre vezetett, hogy az alkotmá­gette le annak felsőbb folyásától egészen Ko­máromig. A napokban is vettem egy apró kis mammutfogat (2 kilogram &ulyu), amely a dunai kotrásból került elő. Ezek a görgeteg leletek a Duna mentén mindenütt előfordul­nak és amellett bizonyítanak, hogy vidékün­kön valamikor a tropikus kiima volt ural­kodó nyoző bizottság az egyházmegyére és az egyház­kerületekre vonatkozóan, újból javasolni fogja az elnöki tanácsok felál­lítását, legalább is aképpen, hogy ez az időszaki bíróság­nak azokból a tagjaiból hivassák össze, akik az elnökség közelében laknak. Visszaélések a lelkészválasztásoknál Az egyházalkotmányi bizottság figyelmét több oldalról felhívták a lelkészválasztásoknál tapasz­talt visszaélésekre. Ezek közül különösen azokra az esetekre, amelyekben egyes lelkészek a díj- levélszerü fizetésből való leengedéssel próbáltak maguknak jobb jövedelmű egyházban lelkészi ál­lást biztosítani. A bizottság úgy az egyházi, mint a lelkészi állás védel­mében a legszigorúbb elbánást hozza javas­latba a zsinat elé, mégpedig nemcsak a pályá­zó lelkész, hanem a váíasztógjülckezetiel szemben is. Ezek az esetek soha el nem évülnek. Az uj tör­vénynek visszaható ereje is lesz, mert hiszen az ilyen magatartás évről-évre folyamatos fe­gyelmi vétség, amely alkalmas lévén* a lelkészi állás tekintélyé­nek lealacsonyitására, amennyiben kitudódott, eddig is fegyelmi eljárás tárgyát képezte. Tízévenként! tisztujitás Bár a kormány pusztán megfontolásra aján­lotta, nem volna-e célszerű a tisztujitás időtarta­mát rövidebb időközökre meghatározni igy e tekintetben kormánykivánalommal, illetve szüksé­ges módosítással nem állunk szemben, a bizott­ságnak mégis mérlegelni kellett, hogy ha ezirány- ban a zsinat valamely tagja részéről indítvány tör­ténik, milyen álláspontot hozzon javaslatba. A gyakorlati követelmények szem előtt tartásával u njraválasitást tii esstendőnként találták a legcélszerűbbnek. Foglalkoznia kellett a bizottságnak azzal a kérdéssel is, hogy a püspökök és főgondnokok szintén alá- esnek-e a tízéves tisztujitásnak? Az alkot­mányjogi bizottság ezidő szerint az élet­fogytiglani választás mellett foglalt állást. Szükségesnek tartja azonban — éppen a meg nem jelenhetett bizottsági tagokra való tekintetei — a legközelebbi ülésén ennek a kérdésnek újból való felvetését. Komoly megfontolás tárgyát képezte az Egye­temes Református Egyház vezetőinek a konventi elnököknek a szolgálati idő alapján, vagy pedig a választás alapján való hivatalba lépése. Ezidő szerint a hivatalára legidősebb püspök és főgond­nok az egyetemes konvent elnöke. Mindaddig, amig a tízéves tisztujitás keresztül nem vit- tetik, természetszerű ennek érintetlenül ha­gyása. Az esetben azonban, ha a tízéves tisztujitás ál­talánossá tétetik, az egyetemes konvent elnöke is e tisztujitás alá esik. A végleges állásfoglalás e tekintetben is a január 23-iki teljes ülésre halasz- tatott. Az egyetemes lelkészgyülések A sók apró részletkérdés közül, amelyek a bizottság tárgyalásán felmerültek, említésre mél­tók a temetési és ünnepi szertartások rendezése tárgyában bejelentett kívánalmak; a dijlevelek korszerű átalakításának az ügye; az ünnepi legá- ciók, a tanítók kántorfunkciójának biztosítása, a konferenciák tartása stb. stb. Az egyetemes Ielkészgyülésre vonatkozó tör­vényes rendelkezés módosítása tárgyában szintén előkészítésben van egy javaslat. A bizottság meg­tartani óhajtotta azt az elvet, hogy az egyetemes lelkészgyiilés — ha csak e törvényben biztosított kongresszus-szerű alakjában is — az egyház hiva­talos tényezői által készíttessék el. f>e meghagyni kívánta a bizottság az 'egyetemes lelkőzgyiilésnek azt a teljes szabadságát is, bogv elnökét maga vá­lassza. A végleges állásfoglalást e tekintetben is január 23-ikára halasztottuk. A kérdés felvetéséhez az az indítvány vezetett, amely a két ungi egyházmegyének az egyesitér sét javasolta. A bizotság lehetetlennek tartotta, hogy a ru- szinszkói magára maradó két egyházmegye egy egyházkerületet alkothasson. Ez esetben ugyanaz fenyegetné ezt az újonnan keleti egyházkerületnek nevezett részét a refor- mátusságnak, ami ellen a dunáninneni egyház- kerületben merült fel többszörös panasz, hogy az egyházkerülethez két egyházmegye tartozván, a népességre nagyobb mindig inajorizálja a kiseb­biket. Nagyon Í3 tetszetősnek látszott azonban az egyetemes egyház érdekében az a megoldás, amelyik minden hasonló jelenség kiküszöbölé­sével úgy végezné el a két egyházkerületté alakí­tást, hogy a gömöri egyházmegye átcsatol- tatnek a mostani dunáninneni kerület barsi és komáromi egyházmegyéihez 8 igy alkotnák ezek a nyugati református egyházkerületet. A vízválasztón túl a régi tiszáninneni egy­házkerület összes egyházmegyéi a mostani kárpátaljai egyházkerület egyházmegyéivel együtt alkotnák a másik n. n. keleti egyház- kerületet. E keleti egyházkerület fogadná magiba az újonnan megalakítandó szlovák egyházmegyét is. Ennek a kebelében történnének meg azok az esetleges összevonások is több egyházmegye te­rületéről, amelyek a szlovák egyházmegye felál­lítása után egy újabb feladatát képezik a köztársa-* ság magyar református egyházának. Tekintettel arra, hogy a kormány részitől történt ellenvetések és észrevételek egy uj tör­vénycikk alkotását tették szükségessé, az u. n. X. t. cikkét, amely az egyházmegyék és a kerületek beosztásá­ról szól, nem ütköznék nehézségbe az, hogy ha a kormánykivánalmakkal párhuzamosan azok a belkörü reformok is megvalósulnának, amelyeket a geográfiái helyset, a közigazga­tás egyszerűsítése és a közlekedési viszo­nyok is teljesen indokolttá tesznek. Ez a tetszetős megoldás szintén a január 23-án összehívott teljes ülés elé kerül s onnan pár na­pon belül a zsinat előtt nyer elintéző::1. Rövid vázlatban ezeket mondhattam el az egyházalkotmányi bizottság üléséről. Az informá­ciós tárgyalások bizalmas jellegűek lévén, ezekről a nyilvánosság számára most 6em áll módomban nyilatkozatot tenni. Pusztán annak kijelentésére szoritkozhatom, hogy e nagyon is hosszúra uyu- lott tárgyalás mindegyik szakaszán azokkal az adottságokkal kellett számolnunk, amelyek a lé­vai zsinat törvényeinek jóváhagyását megakasz­tották s revízió előkészítésével lehetővé tették. Január 24-cu njból megkezdődik az egyetlen szlovenszköi törvényhozás és az egyetlen ma­gyar törvényalkotás a csehszlovák köztársa­ság területén. E református zsinat elé nagy érdeklődéssel te­kint nemcsak a szlovenszköi és podkárpáto ruszi reformátusság, bauem az egész presbyteri világ- szövetség is, amelynek legutóbbi gyűlése is saj­nálattal emlékezett meg a szlovenszköi reformá­tus egyház rendezetlen helyzetéről és mérlegelte azokat a hátrányokat, amelyeket ennek az egy­háznak a csehszlovák köztársság más egyházai­val szemben a háború bevégzésétől kezdve mind- ezideig szenvednie kellett, Pozsony tehát ismét t-'-vényhozó város lett. A körülbelül 220 ezer főből álló református­ság küldi oda a maga képviselőit az auto­nóm egyház uj törvényeinek revízió alá vé­tele céljából. A kormány képviselője mindé” 'valószínűség sze­rint ismét Szlávik György dr. zsupán lesz. aki már első alkalommal is nagyon kedves fogadta­tásra talált a zsinati atyák lőrében. Az u! egyházkerületek felosztása A legjelentékenyebb vita a körül a kérdés körül fejlődött ki: nem lehetne-e a mostani három egyházkerület helyett a szlovenszköi és ruszinokéi Egyete­mes Református Egyháznak két egyházkerü­letben megszervezkeduio. * Söröss Bélának fenti nyilatkozata reflektor fénnyel világit be a zsinat nagy jelentőségébe és érdekes részleteibe: a zsinattal a magyar refor­mátusság itt élő részének uj történelmi fejezete kezdődik, amely jobb és nyugodtabb jövőt igér. A majdnem negyedmilliős reformátusság csaknem tiszt’ra szinmagyarból áll: a reformá­tusság ügye itt el nem választható a magyarság ügyétől. Ez a körülmény még külön értékkel ru­házza fel a pozsonyi zsinat jelentőségét: ahol első ízben fognak törvényeket hozni Szlovcnszkó területén és első ízben fognak magyar törvényeket alkotni a köztársaság te­rületén. Cyőry Dezső. 4 — Délszlovenszkői szerkesztőségünktől —

Next

/
Oldalképek
Tartalom