Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-18 / 14. (1641.) szám
2 iváO jftii — .1.0, Mn»itUli Gróf Apponyl nem vehet részt a newforhi Kossuih-szohor leleplezésén Budapest, január 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefonálja.) Gráf Apponyi Albert ■bejelentette, hogy a genfi márciusi ülésszak miatt nem lehet annak a magyar küldöttségnek a vezetője, amely részt fog venni a new- yorki Kossuth-szobor leleplezésén. Helyette báró Perényi Zsigmond fogja ezt « megbízatást elvállalni. Pakots József és Gól Jenó visszaléptél! a demokrata pártba Budapest, január 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Pakots József és Gaál Jenő nemzetgyűlési képviselők, akik tudvalevőleg a Rassay elnöksége alatt álló független nemzeti demokrata pártból kiléptek, most bejelentették & pártba való visszalépésüket. Hlinka saltftrohama a keletszlovenszkői katolikus papsás ellen Prága, Január 17. Hlinka a Slovákban hosszú cikkben válaszol a keletszlovenszkói katolikus papságnak, mely memorandumban emelt panaszt Hlinka és Ondercso lelkész- képviselők keletszlovenszkói agitációja ellen Csárszky kassai püspöknél s többek között a következőket írja: — Egyházi bíróságot kérek ellenetek, ahol be kell majd bizonyítani, hogy ennek a memorandumnak a megírását valóban a katolicizmus védelmének gondolata sugalta-e? Az egész világ tudja, hogy nem. De bízzuk ezt az egyházi bíróságra. A gondolat nem eredeti s nem is uj. A múlt évszázad kilencvenes éveiben, amikor nyugatról Lőcsére vezettünk búcsút, ti már akkor magyar csendőröket és azolgabirákat küldöttetek ránk. Mikor első püspökeinket szenteltük föl Nyitrán, az ünnepségen nem vetettek részt, babár a szertartást a legmagasabb egyházi hatalom reprezentánsa végezte. Miért? Ezt a ti keresztény- szocialista pártotok vezetősége tudná megmondani Szüllő Géza dr.-al és Fodor Miklóssal az élén. A püspökszentelés ünnepsége idején a magyar katolikusokat Érsekújvárra vezeit- ték és ott népgyüiéat rendetek számukra. — A Micsura-csoporthoz közelebb állótok, mint hozzánk, összekapcsol benneteket az egységes szlovák katolikus front ellen érzett közös gyűlöletetek. Ezt rontani, rombolni, segítetek, amivel egyúttal az egyház és a klérus tekintélyét is leromboljátok. A cikk folytatása a Slovák holnapi számában jelenik meg. Franciaország Amerikával szemben kitart álláspontja mellett Páris, január 17. A Matin jelentése szerint a francia kormány Kellogg válasza után is kitart a káboruellenes paktum ügyében elfoglalt előbbi álláspontján. A francia kormány lehetetlennek tartja, hogy 1927 júniusában tett ajánlatát, mely egyedül é* kizárólag egy francia-amerikai szerződésre vonatkozott, mint egy általános békepaktumot a többi nemzetre is kiterjesszék. Valószínűleg abban a jegyzékben, melyet Cl au dél köret Kell aggnak, annak a pánamerikai kongresszusról való visszatérése után nyújt át, a francia külügyminiszter behatóan ismerteti Franciaországnak a népszövetséggel szentiben fennálló kötelezettségeit g azokat az okokat, amelyek Franciaországot kényszerítik, hogy egy általános háború ellenes paktum esetén pontosan megállapítsák a háború fogalmái Sülwos válság a gémet belpolitikában Újabb Ssonyfö^afioim állóit elé a német Iskolatörvény tárgyalásaiban — A német centrum krízise Berlin, január 17. Az iskolai reform ügyében folytatott tárgyalásokban váratlanul újabb bonyodalom állott elő, amely a törvény sorsát a legkomolyabban fenyegeti. A kormánypártok által beterjesztett kompromisszum legutóbbi bizottsági tárgyalásán az ellenzék hirtelen arra figyelmeztet, hogy a kompromisszumos javaslat tulajdonképpen a bajor konkordátum birodalmi megerősítését jelenti. A kompromisszum tizenhatodik paragrafusáról van szó, amely kifejezetten megállapítja, hogy a birodalom mindazon részeiben, ahol már törvény vagy egyezség szabályozza az állam és egyház között a vallási oktatás kérdését, a birodalmi iskolai törvény által előrelátott határozmányok helyett ez a szabályozás marad érvényben. Ha a kompromisszum ebben az alakjában keresztülmen- ne, az egyszerűen a bajor konkordátum elismerését jelentené. Stresemann pártja, a birodalmi néppárt, mely a legélesebb harcot folytatta a bajor konkordátum megkötése ellen, a meglepetésszerii felfedezés után azonnal visszavonta aláírását a kompromisszumról. A politikai helyzet ennek következtében Gessler visszalépése után most már újból az iskolatürvény vitájával sulyosbbodott. Még erre a hétre olyan döntéseket várnak, amelyek esetleg az egész koalíció sorsára döntő jelentőségűek lehetnek. Berlin, január 17. Parlamenti körökben szívósan tartja magát a hír, hogy Stegerwald képviselő lemond a centrum másodelnöki állásáról azzal az indokolással, hogy az első elnökkel, Marx dr. kancellárral nem tud együtt dolgozni. A centrum pártvezetőségének ülése szerdán foglalkozik a párt vezetőinek körében felmerült ellentétekkel. szerinte jobb előfeltétele a beosüilete&siégTe, nyíltságra és férfiasságra való nevelésnek. A' köztársaság viszonyai egész mások, mint voltak közvetlenül a háború dühöngései utáru Ezt a jobb jövő kezdetének aposztrofálja. A német nemzetnek, melyre nagy tisztelettel tekint, szerinte a* a föladata, hogy több államban legyen alkotó tényezó. Mindenekelőtt a zárt német birodalomban és az osztrák államiban. Ezután Svájc következik, ahol a népesség többsége szintén német. Ily vonatkozásbán jön tekintetbe Csehszlovákia is, ahol a három milliónyi német állampolgár nem kisebbségnek tekintendő, hanem szerves részét alkotja az államnak. Az elnök a beszélgetést azzal az óhajjal fejezte be, hogy a csehszlovákiai és németországi keresztény sajtó által kezdeményezett barátságos viszony a két állam tartós jő kapcsolatára vezessen. A német újságírókat Kordács prágai érsek is fogadta, aki rámutatott arra, hogy a németeknek a kormányban való részvétele nagyban elősegítette az állam konszolidációját. A Národni Listy esti kiadása a következő megjegyzést fűzi az elnöki audienciáról szóló, német forrásból jövő jelentéshez: Nem hisszük, hogy az elnök szavait szabatosan reprodukálták volna, mert akkor a nyilatkozat ellentmondana a csehszlovák köztársaság alkot mán ytörvé n vének, amely szerint a németek nemzeti kisebbség, Csehszlovákia pedig nemzeti állam. Masaryk: A németség nem kisebbség, hanem szerves alkotó része az államnak A németországi sajtó képviselői a köztársasági elnöknél *. , és Kordács érseknél Prága, január 17. Masaryk elnök tegnap délben kihallgatáson fogadta a Prágában tartózkodó német birodalmi katolikus újságírókat. Az elnök a. fogadás során rámutatott arra, hogy Németország és Csehszlovákia történelme közt többszörös párhuzam vonható. Ilyen elsősorban a két állam földrajzi helyzeté Középeurópában. Vallási tekintetben mindkét ország történelmiében döntő fontosságú volt a reformáció. Ceebszloiviákiáíban a ■Lakosság kilenctized része iámét a katolicizmus híve, vagyis az egyetemes fejlődós keretében a reformáció Németországra nézve reális, Csehszlovákiára nézve csak ideális történeti jelentőséggel bír. Az elnök a továbbiakban a köztársaságról nyilatkozott. A köztársaság demokráciája Megérkeztek Iflkaraguába az első amerikai erősítések London, január 17. Managuából érkező jelentések szerint az 1200 matrózból álló első amerikai megerősítést tegnap este hajózták ki. A csapatokat haladéktalanul Sandán* tábornok felkelő csapatai ellen indították útnak. Chasnberlin negyedik rekordkísérlete is meghiúsult Jiew-Ywrh, január 17. Chamberlin és Williams tegnap negyedízben kísérelték meg Risztics távolsági világrekordjának megdöntését Ez a kísérlet sem sikerült, sőt már három és fél órai repülés után le kellett szálla- niok a kedvezőtlen idő miatt. A hő és eső valóságos vastag jégkérget vontak a gép szárnyaira és rendkívül megnehezítették a gépet. A gazolinkészlet kibocsátása után a leszállás simán történt. Csodálatos. Valószínűleg valami közös bajunk van. Ez most negyedszer történt meg velem. Egészen hasonlóan. Egyszer egy pincér volt. Egyszer egy nő. Egyszer egy fiatal fiú. S most ön. Kiszámíthatatlan. Mind a négy azonos eset volt, — s mind a négy azonos az enyémmel. Lehet, hogy minden ember felrobban egyszer. De mégis csodálatos. „Hízelgők magamnak", — mondta később. — „valami képessége mindenkinek van. Van, aki megérzi a földben a vizet. Vagy a fémeket Van, aki átlát a tárgyakon. Van, aki szeretni tud egy másik embert. Csupa titok. Képesség. Nekem is van. Néha összerándu- tok emberek előtt. Meg kell állmom. Szeretnék beszélni kezdeni velük. Rögtön, kertelés nélkül, a leglényegesebbről. Arról, ami itt történik velünk. Mindig megérzem, ha egy ember a válság előtt van. Egyszerű tehetség, nem lehet használni semmire. Mikor önt megláttam, akkor is pontosan megismétlődött ez. .Volt a járásában valami, a nézésében is. Mintha egy ember végső veszélyben lenne. A szeme, az egész lénye riadt, segítséget keres. Ez csodálatos, mi van az emberekben." „Hallgasson ide" — mondta. — „Ez csak égy emlék. Most eszembejut. Azért mondom el, mert azt hiszem . . . nálam ez az a pont. Ahol minden elromlott. Ezt kell megtalálni. Ha itt segíteni lehetne ... Ez csak egy emlék. Ruszénké téves voltam. Az egyetemre jártaun, Pécsben. Irtózatos szegény voltaim. Olyan szegény voltam, amilyen csak Piatalon lehet az ember, ha JSSMfc. .$£■ sőbb, mégis, az ember kitanulja a szegénységet. Ügyeskedik, kölcsönkér, lop, sajnáltat- ja magát, kitalál valamit. Később, az megy már. Egy negyven éves ember soha nem lehet olyan reménytelenül szegény, mint egy húszéves. Húszéves koromban féltem a pénztől. Elpirultam, ha pénzt kaptam valakitől. Ez később elmúlik, ojjé! Mi? önnél is elmúlt? Nahát". Köhögött és gondolkozott. „Egészen sebes voltaim a szegénységtől. A ruhám rongyos volt. Havonként egyszer mentem kávéháziba. Filozopter voltam. A kávéházakra úgy gondoltam, mint egy kallódó az elysiumi mezőkre. Egyrészt a legtöbb kávéházban tényleg zene van. De aztán, képzelje csak el^ ülni a melegben, a fényes Iáim pák alatt, egy ablak mögött, habos kávét inni három kuglóffal, rágyújtani egy cigarettára, amikor a pincér ad tüzet, ülni a finom kávé- és füstszagban, s kőröskörül a székeken halomra rakva körülöttem drága és finom külföldi folyóiratok, — mi? — angol és francia és német nevük és képeslapok, tele érdekes dolgokkal, fotográfiákkal idegen tájakról, autóreklámok, beszámolók színházi estékről, egy tárca könnyű szórakozása — kedves Uram! Csak, hogy sejtse, mi volt nekem a kávéház! Havonta egyszer mehettem el. A menzán étkeztem. Négyen laktunk egy szobában. Várjon, most sor ráveszem. Az egyik lakótársaim, egy paraszt- fiú., tisztátalan volt. Talán mosdott, is szegény, de hiába. A kis szóba tele volt ro^sz iazadásszaggal. Ha csak lehetett, nem maradtam otthon; sokat ültem az utcákon, egy pádon. Minden könyv ünnepély volt! Egy könyv! Elég sokáig éltem igy. Éjjel mosogattam egy kávéházban." „Egy kávéháziban?" — kérdeztem ijedtem. „Csak hátul a konyhában. Nem volt szabad a terembe lépnem. Este kilenctől éjfélig mosogattam. Ezért napi egy korona ötvenöt kaptam, s kávét és egy zsemlyét A kezem állandóan vörös és sebes volt á szódától. Néha kaptam egy-egy újságot. Revüt soha, azt eladták másodkéznek. Mindezt nem azért mondom, hogy meghassam. Huszonkét éves voltam. Ja igaz, hogy félre he értsen: Tímár, az nekem csak álnevein. Az igazi nevem Habulyák. Ez nem az apám neve, hanem az anyámé. Habulyák Mária, igy hívták. Az apámat nem ismertem. Ledenoházban neveltek föl. Nem voltam éppen tailált gyerek, de az anyám beadott a lelencbe. Fizetett le értem valamit. Néha meg is látogatott. Én csak két látogatására emlékszem. Az első látogatás alkalmával hat éves lehettem. Akkor két aknát hozott. Cseléd volt. Egy hosszú szobában ültünk, vasárnap délután, egy hosszú és üres szobában, és egy széken, az anyám velem szemben, egy pádon. A két almát a két kezemben tartottam. Emlékszem, hogy künn esett az eső, az ablak homályos volt az esőtől. Az anyám szótlanul ült, a két kezét összetette az ölében. Két óra hosszat ülhettünk igy. Nem beszéltünk semmit. Az anyám inkább csak tótul tudott, engem már magyarul neveltek; Aztán elment. A második találkozás egy évre rá volt. Tudom, hogy december hatodikján. Az. a gyerekek napja, Mikulás. Akkor is igy ültünk egymással, szemben, ugyanabban a tereimben, én egv széken, 5 á pádon. Akkor se beszéltünk. Az anyám munkaruhában volt,! ugv szaladhatott el délután. Akikor egy' bögrét hozott, egy közönséges parasztibögrét, I amilyenből cselédek kávét isznak. Ez lehetett a. reggeliző bögréje. A bögrében néhány dió volt. S az egyik dió, a tetején, aranyozott volt. Ezt az egyetlen aranyozott diót, most már egészen biztos vagyok benne, lopta valahol az anyám, bizonyára ott, ahol szolgált, s ahol a gyermekek cipője reggel tele volt ilyen dióval. Ennél a második találkozásinál se beszéltünk. Mikor taz anyám elment, elvették a bögrét, de a diót ideadták. Soha többé nem láttam az anyámat. Azt mondták, hogy elment a városból. Nem 5s hallottam többé róla. Ezt se azért mondom, hogy meginduljon. Egy frászt. De lásson tisztán, hogy honnan jöttem. Megrágta? Hát kérem: mikor én huszou- kétéves voltam, egy napon, április elején, megismerkedtem a2 egyetemen >egy lánnyal. Valami nőféle volt: szem, haj, száj, arc, kezek, lábak. Nem emlékszem az arcára. Persze ő szólított meg, nem én. Néhány hete egy szemináriumiban dolgoztunk. Köszöntem, jöttem, mentem. Rémesen nézhettem ki, ruhát illetőleg, azt hiszem. Egy délután a lány megszólított. Hogy kisérjem el. Jó idő van. Nagyon kedvesen beszélt, erre' emlékszem. Ugylátszik, megszánt. Kérem, huszon- kéfiéves voltam. Lementem véle a lépcsőn. Álltunk az egyetem kapujában. A lánynak' oéraakeztyüje volt, erre emlékszem, ezt gombolta. S nagy, széles florentini kalapja. Erre a pillanatra, ahogy az egyetem kapujában állunk, még pontosan visszaemlékszem. Később aztán eléggé összefolyik minden. Főként a lány arcára nem emlékszem. Sütött a nap. A lány azt mondta, hogy menjünk ki egy villamossal Lainzba. Ö ott tud egy cukrászdát, ahol jó a fagylalt. Még ezt ás mondta: „és olcsó" — és névetett. Én nem szóltam semmit A lány nem várta be a' választ. Már el is indult. Mentem ve] e. Fel- j szálltunk a villamosra. Nálam hatvan fillér voltt összesen." (Folytatjuk JÉé&i, az első smefm rrTTfi-rrmnmmiBTHUiiHtiwiiiMiii■ ihiiii hím u l^^mmmtmaammaiiBMamaKmmamamaMmmnmBsaBBtswaBassssaamsBaasem REGÉNY- i’rU: A\aRAÍ 5Á.NDQR «s»
