Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-18 / 14. (1641.) szám

2 iváO jftii — .1.0, Mn»itUli Gróf Apponyl nem vehet részt a newforhi Kossuih-szohor leleplezésén Budapest, január 17. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonálja.) Gráf Apponyi Albert ■bejelentette, hogy a genfi márciusi ülésszak miatt nem lehet annak a magyar küldöttség­nek a vezetője, amely részt fog venni a new- yorki Kossuth-szobor leleplezésén. Helyette báró Perényi Zsigmond fogja ezt « megbíza­tást elvállalni. Pakots József és Gól Jenó visszaléptél! a demokrata pártba Budapest, január 17. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Pakots József és Gaál Jenő nemzetgyűlési képviselők, akik tudvalevőleg a Rassay elnöksége alatt álló füg­getlen nemzeti demokrata pártból kiléptek, most bejelentették & pártba való visszalépésü­ket. Hlinka saltftrohama a keletszlovenszkői katolikus papsás ellen Prága, Január 17. Hlinka a Slovákban hosszú cikkben válaszol a keletszlovenszkói katolikus papságnak, mely memorandumban emelt panaszt Hlinka és Ondercso lelkész- képviselők keletszlovenszkói agitációja ellen Csárszky kassai püspöknél s többek között a következőket írja: — Egyházi bíróságot kérek ellene­tek, ahol be kell majd bizonyítani, hogy en­nek a memorandumnak a megírását valóban a katolicizmus védelmének gondolata sugalta-e? Az egész világ tudja, hogy nem. De bízzuk ezt az egyházi bíróságra. A gondolat nem eredeti s nem is uj. A múlt évszázad kilencvenes éveiben, amikor nyugatról Lőcsére vezettünk búcsút, ti már akkor magyar csendőröket és azolgabirákat küldöttetek ránk. Mikor első püspökeinket szenteltük föl Nyitrán, az ün­nepségen nem vetettek részt, babár a szer­tartást a legmagasabb egyházi hatalom rep­rezentánsa végezte. Miért? Ezt a ti keresztény- szocialista pártotok vezetősége tudná megmon­dani Szüllő Géza dr.-al és Fodor Miklóssal az élén. A püspökszentelés ünnepsége idején a magyar katolikusokat Érsekújvárra vezeit- ték és ott népgyüiéat rendetek számuk­ra. — A Micsura-csoporthoz közelebb állótok, mint hozzánk, összekapcsol benneteket az egységes szlovák katolikus front ellen érzett közös gyűlöletetek. Ezt rontani, rombolni, segítetek, amivel egyúttal az egyház és a klé­rus tekintélyét is leromboljátok. A cikk folytatása a Slovák holnapi számá­ban jelenik meg. Franciaország Amerikával szemben kitart álláspontja mellett Páris, január 17. A Matin jelentése szerint a francia kormány Kellogg válasza után is kitart a káboruellenes paktum ügyében elfoglalt előbbi álláspontján. A francia kor­mány lehetetlennek tartja, hogy 1927 júniusában tett ajánlatát, mely egyedül é* kizáró­lag egy francia-amerikai szerződésre vonatkozott, mint egy általános békepaktumot a többi nemzetre is kiterjesszék. Valószínűleg abban a jegyzékben, melyet Cl au dél köret Kell aggnak, annak a pánamerikai kongresszusról való visszatérése után nyújt át, a fran­cia külügyminiszter behatóan ismerteti Franciaországnak a népszövetséggel szentiben fennálló kötelezettségeit g azokat az okokat, amelyek Franciaországot kényszerítik, hogy egy általános háború ellenes paktum esetén pontosan megállapítsák a háború fogalmái Sülwos válság a gémet belpolitikában Újabb Ssonyfö^afioim állóit elé a német Iskolatörvény tárgya­lásaiban — A német centrum krízise Berlin, január 17. Az iskolai reform ügyében folytatott tárgyalásokban váratlanul újabb bonyodalom állott elő, amely a törvény sorsát a legkomolyabban fenyegeti. A kor­mánypártok által beterjesztett kompromisszum legutóbbi bizottsági tárgyalásán az ellen­zék hirtelen arra figyelmeztet, hogy a kompromisszumos javaslat tulajdonképpen a ba­jor konkordátum birodalmi megerősítését jelenti. A kompromisszum tizenhatodik para­grafusáról van szó, amely kifejezetten megállapítja, hogy a birodalom mindazon részei­ben, ahol már törvény vagy egyezség szabályozza az állam és egyház között a vallási ok­tatás kérdését, a birodalmi iskolai törvény által előrelátott határozmányok helyett ez a szabályozás marad érvényben. Ha a kompromisszum ebben az alakjában keresztülmen- ne, az egyszerűen a bajor konkordátum elismerését jelentené. Stresemann pártja, a biro­dalmi néppárt, mely a legélesebb harcot folytatta a bajor konkordátum megkötése ellen, a meglepetésszerii felfedezés után azonnal visszavonta aláírását a kompromisszum­ról. A politikai helyzet ennek következtében Gessler visszalépése után most már újból az iskolatürvény vitájával sulyosbbodott. Még erre a hétre olyan döntéseket várnak, amelyek esetleg az egész koalíció sorsára döntő jelentőségűek lehetnek. Berlin, január 17. Parlamenti körökben szívósan tartja magát a hír, hogy Stegerwald képviselő lemond a centrum másodelnöki állásáról azzal az indokolással, hogy az első el­nökkel, Marx dr. kancellárral nem tud együtt dolgozni. A centrum pártvezetőségének ülé­se szerdán foglalkozik a párt vezetőinek körében felmerült ellentétekkel. szerinte jobb előfeltétele a beosüilete&siégTe, nyíltságra és férfiasságra való nevelésnek. A' köztársaság viszonyai egész mások, mint vol­tak közvetlenül a háború dühöngései utáru Ezt a jobb jövő kezdetének aposztrofálja. A német nemzetnek, melyre nagy tisz­telettel tekint, szerinte a* a föladata, hogy több államban legyen alkotó tényezó. Mindenekelőtt a zárt német birodalomban és az osztrák államiban. Ezután Svájc követke­zik, ahol a népesség többsége szintén német. Ily vonatkozásbán jön tekintetbe Cseh­szlovákia is, ahol a három milliónyi né­met állampolgár nem kisebbségnek te­kintendő, hanem szerves részét alkotja az államnak. Az elnök a beszélgetést azzal az óhajjal fe­jezte be, hogy a csehszlovákiai és németor­szági keresztény sajtó által kezdeményezett barátságos viszony a két állam tartós jő kap­csolatára vezessen. A német újságírókat Kordács prágai ér­sek is fogadta, aki rámutatott arra, hogy a németeknek a kormányban való részvétele nagyban elősegítette az állam konszolidá­cióját. A Národni Listy esti kiadása a követke­ző megjegyzést fűzi az elnöki audienciáról szóló, német forrásból jövő jelentéshez: Nem hisszük, hogy az elnök szavait szabatosan reprodukálták volna, mert akkor a nyilatko­zat ellentmondana a csehszlovák köztársaság alkot mán ytörvé n vének, amely szerint a né­metek nemzeti kisebbség, Csehszlovákia pe­dig nemzeti állam. Masaryk: A németség nem kisebbség, hanem szerves alkotó része az államnak A németországi sajtó képviselői a köztársasági elnöknél *. , és Kordács érseknél Prága, január 17. Masaryk elnök tegnap délben kihallgatáson fogadta a Prágában tar­tózkodó német birodalmi katolikus újságíró­kat. Az elnök a. fogadás során rámutatott ar­ra, hogy Németország és Csehszlovákia törté­nelme közt többszörös párhuzam vonható. Ilyen elsősorban a két állam földrajzi hely­zeté Középeurópában. Vallási tekintetben mindkét ország történelmiében döntő fontos­ságú volt a reformáció. Ceebszloiviákiáíban a ■Lakosság kilenctized része iámét a katoliciz­mus híve, vagyis az egyetemes fejlődós keretében a refor­máció Németországra nézve reális, Cseh­szlovákiára nézve csak ideális történeti jelentőséggel bír. Az elnök a továbbiakban a köztársaságról nyilatkozott. A köztársaság demokráciája Megérkeztek Iflkaraguába az első amerikai erősítések London, január 17. Managuából érkező jelentések szerint az 1200 matrózból álló első amerikai megerősítést tegnap este ha­józták ki. A csapatokat haladéktalanul San­dán* tábornok felkelő csapatai ellen indí­tották útnak. Chasnberlin negyedik rekord­kísérlete is meghiúsult Jiew-Ywrh, január 17. Chamberlin és Williams tegnap negyedízben kísérelték meg Risztics távolsági világrekordjának megdön­tését Ez a kísérlet sem sikerült, sőt már há­rom és fél órai repülés után le kellett szálla- niok a kedvezőtlen idő miatt. A hő és eső való­ságos vastag jégkérget vontak a gép szárnyaira és rendkívül megnehezítették a gépet. A ga­zolinkészlet kibocsátása után a leszállás si­mán történt. Csodálatos. Valószínűleg valami közös bajunk van. Ez most negyedszer történt meg velem. Egészen hasonlóan. Egyszer egy pincér volt. Egyszer egy nő. Egyszer egy fiatal fiú. S most ön. Kiszámíthatatlan. Mind a négy azonos eset volt, — s mind a négy azonos az enyém­mel. Lehet, hogy minden ember felrobban egyszer. De mégis csodálatos. „Hízelgők magamnak", — mondta ké­sőbb. — „valami képessége mindenkinek van. Van, aki megérzi a földben a vizet. Vagy a fé­meket Van, aki átlát a tárgyakon. Van, aki szeretni tud egy másik embert. Csupa titok. Képesség. Nekem is van. Néha összerándu- tok emberek előtt. Meg kell állmom. Szeretnék beszélni kezdeni velük. Rögtön, kertelés nél­kül, a leglényegesebbről. Arról, ami itt tör­ténik velünk. Mindig megérzem, ha egy em­ber a válság előtt van. Egyszerű tehetség, nem lehet használni semmire. Mikor önt meglát­tam, akkor is pontosan megismétlődött ez. .Volt a járásában valami, a nézésében is. Mint­ha egy ember végső veszélyben lenne. A sze­me, az egész lénye riadt, segítséget keres. Ez csodálatos, mi van az emberekben." „Hallgasson ide" — mondta. — „Ez csak égy emlék. Most eszembejut. Azért mondom el, mert azt hiszem . . . nálam ez az a pont. Ahol minden elromlott. Ezt kell megtalálni. Ha itt segíteni lehetne ... Ez csak egy em­lék. Ruszénké téves voltam. Az egyetemre jártaun, Pécsben. Irtózatos szegény voltaim. Olyan szegény voltam, amilyen csak Piatalon lehet az ember, ha JSSMfc. .$£■ sőbb, mégis, az ember kitanulja a szegény­séget. Ügyeskedik, kölcsönkér, lop, sajnáltat- ja magát, kitalál valamit. Később, az megy már. Egy negyven éves ember soha nem le­het olyan reménytelenül szegény, mint egy húszéves. Húszéves koromban féltem a pénz­től. Elpirultam, ha pénzt kaptam valakitől. Ez később elmúlik, ojjé! Mi? önnél is elmúlt? Nahát". Köhögött és gondolkozott. „Egészen sebes voltaim a szegénységtől. A ruhám rongyos volt. Havonként egyszer mentem kávéháziba. Filozopter voltam. A kávéházakra úgy gondoltam, mint egy kallódó az elysiumi mezőkre. Egyrészt a legtöbb kávéházban tényleg zene van. De aztán, kép­zelje csak el^ ülni a melegben, a fényes Iáim pák alatt, egy ablak mögött, habos kávét inni három kuglóffal, rágyújtani egy ciga­rettára, amikor a pincér ad tüzet, ülni a finom kávé- és füstszagban, s kőröskörül a székeken halomra rakva körülöttem drága és finom külföldi folyóiratok, — mi? — angol és francia és német nevük és képes­lapok, tele érdekes dolgokkal, fotográfiákkal idegen tájakról, autóreklámok, beszámolók színházi estékről, egy tárca könnyű szóra­kozása — kedves Uram! Csak, hogy sejtse, mi volt nekem a kávéház! Havonta egyszer mehettem el. A menzán étkeztem. Négyen laktunk egy szobában. Várjon, most sor rá­veszem. Az egyik lakótársaim, egy paraszt- fiú., tisztátalan volt. Talán mosdott, is szegény, de hiába. A kis szóba tele volt ro^sz iazadás­szaggal. Ha csak lehetett, nem maradtam otthon; sokat ültem az utcákon, egy pádon. Minden könyv ünnepély volt! Egy könyv! Elég sokáig éltem igy. Éjjel mosogattam egy kávéházban." „Egy kávéháziban?" — kérdeztem ijedtem. „Csak hátul a konyhában. Nem volt sza­bad a terembe lépnem. Este kilenctől éjfélig mosogattam. Ezért napi egy korona ötvenöt kaptam, s kávét és egy zsemlyét A kezem állandóan vörös és sebes volt á szódától. Néha kaptam egy-egy újságot. Revüt soha, azt eladták másodkéznek. Mindezt nem azért mondom, hogy meghassam. Huszonkét éves voltam. Ja igaz, hogy félre he értsen: Tímár, az nekem csak álnevein. Az igazi nevem Habulyák. Ez nem az apám neve, hanem az anyámé. Habulyák Mária, igy hívták. Az apámat nem ismertem. Ledenoházban nevel­tek föl. Nem voltam éppen tailált gyerek, de az anyám beadott a lelencbe. Fizetett le ér­tem valamit. Néha meg is látogatott. Én csak két látogatására emlékszem. Az első látoga­tás alkalmával hat éves lehettem. Akkor két aknát hozott. Cseléd volt. Egy hosszú szobá­ban ültünk, vasárnap délután, egy hosszú és üres szobában, és egy széken, az anyám ve­lem szemben, egy pádon. A két almát a két kezemben tartottam. Emlékszem, hogy künn esett az eső, az ablak homályos volt az esőtől. Az anyám szótlanul ült, a két kezét összetette az ölében. Két óra hosszat ülhettünk igy. Nem beszéltünk semmit. Az anyám inkább csak tótul tudott, engem már magyarul neveltek; Aztán elment. A második találkozás egy évre rá volt. Tudom, hogy december hatodikján. Az. a gyerekek napja, Mikulás. Akkor is igy ültünk egymással, szemben, ugyanabban a tereimben, én egv széken, 5 á pádon. Akkor se beszéltünk. Az anyám munkaruhában volt,! ugv szaladhatott el délután. Akikor egy' bögrét hozott, egy közönséges parasztibögrét, I amilyenből cselédek kávét isznak. Ez lehetett a. reggeliző bögréje. A bögrében néhány dió volt. S az egyik dió, a tetején, aranyozott volt. Ezt az egyetlen aranyozott diót, most már egészen biztos vagyok benne, lopta valahol az anyám, bizonyára ott, ahol szolgált, s ahol a gyermekek cipője reggel tele volt ilyen dió­val. Ennél a második találkozásinál se beszél­tünk. Mikor taz anyám elment, elvették a bögrét, de a diót ideadták. Soha többé nem láttam az anyámat. Azt mondták, hogy elment a városból. Nem 5s hallottam többé róla. Ezt se azért mondom, hogy meginduljon. Egy frászt. De lásson tisztán, hogy honnan jöttem. Megrágta? Hát kérem: mikor én huszou- kétéves voltam, egy napon, április elején, megismerkedtem a2 egyetemen >egy lánnyal. Valami nőféle volt: szem, haj, száj, arc, kezek, lábak. Nem emlékszem az arcára. Persze ő szólított meg, nem én. Néhány hete egy szemináriumiban dolgoztunk. Köszöntem, jöttem, mentem. Rémesen nézhettem ki, ruhát illetőleg, azt hiszem. Egy délután a lány megszólított. Hogy kisérjem el. Jó idő van. Nagyon kedvesen beszélt, erre' emlék­szem. Ugylátszik, megszánt. Kérem, huszon- kéfiéves voltam. Lementem véle a lépcsőn. Álltunk az egyetem kapujában. A lánynak' oéraakeztyüje volt, erre emlékszem, ezt gom­bolta. S nagy, széles florentini kalapja. Erre a pillanatra, ahogy az egyetem kapujában állunk, még pontosan visszaemlékszem. Később aztán eléggé összefolyik minden. Fő­ként a lány arcára nem emlékszem. Sütött a nap. A lány azt mondta, hogy menjünk ki egy villamossal Lainzba. Ö ott tud egy cukrászdát, ahol jó a fagylalt. Még ezt ás mondta: „és olcsó" — és névetett. Én nem szóltam semmit A lány nem várta be a' választ. Már el is indult. Mentem ve] e. Fel- j szálltunk a villamosra. Nálam hatvan fillér voltt összesen." (Folytatjuk JÉé&i, az első smefm rrTTfi-rrmnmmiBTHUiiHtiwiiiMiii■ ihiiii hím u l^^mmmtmaammaiiBMamaKmmamamaMmmnmBsaBBtswaBassssaamsBaasem REGÉNY- i’rU: A\aRAÍ 5Á.NDQR «s»

Next

/
Oldalképek
Tartalom